+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Joy and Sorrow
| | | | |-+  Sophie Vanheim (Moderátor: Sophie Vanheim)
| | | | | |-+  Beszélő macskák csodacsontja
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Beszélő macskák csodacsontja  (Megtekintve 121 alkalommal)

Sophie Vanheim
[Topiktulaj]
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Dátum: 2021. 04. 05. - 19:45:51 »
0

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mirus
(2002. április 19.)
Naplózva


Sophie Vanheim
[Topiktulaj]
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 05. - 20:06:00 »
+1

Beszélő macskák csodacsontja

Mira
(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?



Kissé már sötétedik odakint, én meg nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Sophie Vanheim megkezdi a rebellkedését a hetedik évének utolsó hónapjaiban, hogy aztán lehet el se jusson az egyetemre. Oké, nyugi, Sophie, Harry Potter is auror lett pedig ő egy repülő autóval belemet a Fúriafűzbe. Mondjuk engem nem pártol Dumbledore sem, mondjuk holtan nem igen pártolna, szóval lehet, hogy most ásom el a lehetőségeimet egy életre. De egyszer élünk, azt hiszem ezzel az esti kis titkos kotyvasztással letudom az elkövetkezendő ezer évre a szabálytalanságoskodást. Vagyis azt hiszem, hogy letudom. Nagyon remélem. Hajjajjaj.
Szóval megvárom, míg mindeki elalszik, és szépen besurranok a Bájitalterembe, hogy ott szerezzünk üstöt, és egyéb állatbeszéltető hozzávalókat, hogy aztán elmehessünk a suli legelhagyatottabb mosdójába, hogy megkeverjünk egy olyan bájitalt, ami bezséltető. Egészen kívácsni vagyok Tarzan első emberi nyelven hallatott szavai mi lesznek. Valami olyasmi, hogy kell egy bugyi? Vagy én ettem meg már megint a zoknidat, Vanheim, adjál még, a citromsárga kifejezetten ízlett. Kiszedem Tarzant a kényelmes cakcából, ami Atlasz mellett van, átlépem a szundikáló mélyhangon horkoló Mauglit, és osonni kezdek a sötét folyosókon, abban a reményben, hogy nem tévedek el.
AMikor végre sikeresen az autorok pac-manszerű labiintusán átverekedem magam, és megpillantom a bájitalos folyosón Mirát, megkönnyebbülten sóhajtok. Bár, hogy mitől könnyebbülök meg, nem tudom, mert hát még midnig félek, hogy ebből amúgy baj lesz, meg ilyenek.
- Szia Mirus - suttogom, ahogy mellé érek, és egy félénk kis mosolyt is megeresztek, hogy ne tűnjek olyan félősnek, hogy még mosolyogni se tudjak. - Van ötleted a hozzávalókhoz? Én valami olyasmit olvastam, hogy sáfrány is kell bele meg kék hajnalka is, de azok nem ilyen halózós dolgok? - Mármint gondolom az ember nem kezd el hallózni, de halucinálni lehet, és ez kicsit aggaszt, nem akarok bedrogozni, az fura és ijesztő. Közben kilesek hátrafelé, nehogy erre jöjjön valami ember, vagy Frics.
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 14. - 15:42:53 »
+1



Rám fért már egy kis lazulás, de tényleg. Kellett egy kicsit ülepednie annak a vidámparkos élménynek, jobb is volt nem gondolni most az egészre. Ahogy kezemben a fehér cicával lopakodtam végig az éjszakai folyosón, dezsa-vú érzésem volt, mert hát régebben történt már ilyen, nem is egyszer. Mintha visszamentem volna az időben.. Egy egyszerűbb, boldogabb, gyermekibb időszakomba.
De persze az újsondások között is van jó. A kezemben unottan lógva himbálódzott a fehér cica, de egy másik is sertepertélt körülöttem, néha előrefutva, felderíteni egy esetleges éjjeli őrjáratot, Friccset, Mrs. Norrist, aurorokat vagy bárkit. Na nem mintha az új főpari nagyobb védelmet biztosított volna az iskolánknak egyelőre, de ki tudja. Darci mindenesetre ide-oda ügetett körülöttünk, én meg alig vártam, hogy megkérdezzem tőle, hogy van ennyi fölös energiája.
- Szia Mirus - köszön rám Sophie hangulatosan sutyorogva, én pedig lelkesen vigyorodom el.
- Szeva, Soph - köszöntöm úgy sziszegve, hogy ettől talán a Titkok kamrája is kinyílna.
- És szeva te kis rucievő - köszöntöm Tarzant is vidáman, közelebb hajolva hozzá. Legutóbb a vad afterpartin láttam, de igaz, ami igaz, nem sokra emlékszem abból, csak hogy reggel rohadtul el kellett bújnom az ágy alatt, és alig tudtam visszaosonni a grifis hálókörletbe.
- Van ötleted a hozzávalókhoz? Én valami olyasmit olvastam, hogy sáfrány is kell bele meg kék hajnalka is, de azok nem ilyen halózós dolgok?
Megrántom a vállam, amitől Mezzi újabbat lengedezik a hónom alatt, de nem zavartatja magát, laposakat pislog, és Tarzan felé szaglász. Darci megáll mellettünk, de csak hogy szemügyre vegye a jelenetet, aztán megy felderíteni a környéket.
- Hát, én is olvastam kicsit, szereztem tollat egy beszélő papagájtól. És maradt még a múltkorról vadkender. Ja! És oldószernek Luna kacajvizéből egy kevés. Azt írták, kell bele valami folyékony is. Mondjuk nem tudom, mennyire volt hiteles az a recept, de gondolom el nem rontja - rántom meg a vállam, aztán körbenézek itt. Végülis, ha valami még hiányzik, azt összeszedhetjük az iskolai repertoárból.
- Hol főzzük meg? - kérdezem izgatottan, aztán rábízom Sophie-ra, hogy hova megyünk felállítani az üstöt. Nem kell sokáig főzni ezt az izét (főleg, mivel félig mi találjuk ki a receptet, és én nem szeretem a hosszadalmasakat), szóval alig bírom kivárni, hogy kicsapjuk a főzőedényt az elektromos főzőlapom fölé, amit azért hoztam el, hogy újból elkerüljem a nyílt láng használatát. Meg ez csendesebb, tisztább, mágikusan működő, szóval felnyalábolom a másik cicát is, és követem Sophie-t a legalkalmasabb titkos főzőhelyre, amit talált.

Naplózva


Sophie Vanheim
[Topiktulaj]
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 04. 20. - 13:03:39 »
+1

Beszélő macskák csodacsontja

Mira
(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?



Kissé zavartan rávigyorgok Mirára, ahogy köszön nekem, és integetek a ketében és a mellette kószáló jószágoknak is. Határozottan le vagyok nyűgözve Mirus varázstudása láttán, nekem sose ment ilyen jól az átváltoztatástan, valahogy túlaggódtam, és  avégén általában elég groteszk eredményeim lettek. De most igazából mégis inkább azon aggódom, hogyan fog ez az egész bájitalfőzés alakulni. Mert hát. Hát igen, nem vagyok egy profi bájitalkeverő. De hátha Mira az, és akkor tök jó lesz minden, megalkotjuk a tökéletes állatbeszéltető bájitalt, és híresek leszünk, és nem kell RAVASZ-t tenni, és nem is tudom. Az túl ságosan is egyszerű lenne.
- Hát, én is olvastam kicsit, szereztem tollat egy beszélő papagájtól. És maradt még a múltkorról vadkender. Ja! És oldószernek Luna kacajvizéből egy kevés. Azt írták, kell bele valami folyékony is. Mondjuk nem tudom, mennyire volt hiteles az a recept, de gondolom el nem rontja.
- Óóó. Beszélő papagály - pislogok Mirára teljesen lenyűgözve. Valahogy a bezsélő papagályok önmagukban is eléggé döbbenetes állatok. Nekem nem is jutott volna ez az eszembe. - Én hoztam ezeket a növényeket. Meg egy tátikát. Sose lehet tudni... - vonom meg a vállamat.
- Hol főzzük meg?  - kérdezi izgatottan, mire hümmögve elnyújtom  aválaszadást. Igazából az emeleti ablakfülkékre gondoltam, vagy a Hisztis lány mosdójára, oda általában nem szívesen dugják be a fejüket az aurorok. Mert hát legutóbb is rájuk zúdult a nyakukba az összes wc víz...
- Szerintem Hisztis Mrytille mosdója tökéletes hely lenne... - suttogom, majd közben hallok valami lusta lépkedést is az egyik kanyarból, meg a lumos tompa fényét. Közben a földön mászkáló cicus nyávog egyet, mintha csak riadót fújna én pedig Mirára bámulok. - Azt hiszem ideje lenne felszívódni - motyogom kissé izgatottan, mert ez az egész olyan izgalmas volt. Nem sok fura kalandom volt a Roxfortban, és valahogy ez olyan végzős vagyok, felteszem az ire azt a pontot dolognak tűnik. Bár azt hiszem Jasper nem is hinné el, hogy mit csinálok. De úgyis elmesélem neki.
Prefektusként az ember tökéletesen tud éjszaka tájékozódni, habár én ebben a nagy slisszolás közepette is eltévedtem Mirával a hátam mögött. Bár inkább legyek eltévedve, mint sem elfogyasztva egy para auror által. De végül csak kijukadunk a mosdóban és miután csendesen magunkra hajtom az ajtót, nekitámaszkodva fellélegzem.
- Azt hiszem leráztuk - sóhajtok egyet. Pedig az izgalom még csak most fog jönni.
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 04. 21. - 14:12:17 »
+1



- Óóó. Beszélő papagály…
Sophie csodálkozik, én meg zavartan biccentek. Ha már állatok beszélése, ők voltak az első gondolatom. Aztán meg a jelbeszélő orángutánok, de egyszerűbb volt szereztetni Alfreddel egy tollat a garden lodge-i szomszéd dumaláda papagájától, mint betörni egy állatkertbe, és az óriási, szőrös majomszerűséget megtépni. Amúgy sem tudnék vele szót érteni, én csak egy dolgot tudok jelbeszélősen, de nem hiszem, hogy jó néven venné, ha felé lengetném a középső ujjamat. Na mindegy.
- Én hoztam ezeket a növényeket. Meg egy tátikát. Sose lehet tudni…
- Imádom azt a virágot! Megnézted, hogy van-e benne lakó? - kérdeztem vidáman. Beugrott egy gyerekkori emlék, mikor még óvodás se voltam talán, és tavasz volt, és a farm szélén, a virágoskertben ilyen virágok nőttek. Az összeset megnyomogattam, és mindig megörültem, ha valamelyiknek a szájában találtam egy bogárkát. Aztán meg azt játszottam, hogy beszélnek, meg énekelnek. Elmerengtem, valamikor mostanában fognak majd nyílni. Mármint nyílnának, ha véletlen megúszták volna a tüzet. Talán egyszer megnézem.
- Szerintem Hisztis Mrytille mosdója tökéletes hely lenne…
Egyetértően bólogattam, főleg, hogy Myrtille nem is mindig van ott, és olyankor elég nyugis, csendes az a helyiség.
Az óva intő jelekre én is felkapom a fejem, és nagy szemeket meresztve fülelek. Darci halk nyivákolása, bár nem emberi szavakat használ, azért elég érthető.
- Azt hiszem ideje lenne felszívódni.
- Tutira ezt mondta. Minek ide bájital…
Csendesen kuncogtam, és most a másik cicát is felkaptam, hiába nem szerette, így gyorsabban tudtunk kereket oldani. Jobb lett volna, ha csak a fehér haverját hozom el, mert kettővel nehezebb, de eléggé társfüggők lettek az utóbbi időben, és nem hagyják, hogy szétválasszam őket. Főleg Darci igazi kis dühgombóc lesz, és csíp, rúg, harap. Persze miniként, vagy macskaként elég komolytalan, ahogy apró hátsó lábaival rugdal, de azért mégis… Van egy olyan sejtésem, hogy ha megértem majd, miket mond, bebizonyosodik, hogy folyamatosan káromkodik.
Sophie nagyon kalandos úton vezetett bennünket a célállomásig, de gondolom prefektusként kábéra tudta, merre mennek az éjjeli járőrözések. Ez igazából hasznos, nagyon. Csupa meglepetés ez a lány.
- Azt hiszem leráztuk.
Én is vele sóhajtok, és miután az ajtó zárva, szabadjára engedem a fészkelődő nagyobb csomagokat, hogy fedezzék fel a helyet maguknak.
- Ügyes vagy. Mire nem jó, ha az ember pont egy prefivel szökik ki éjszaka.
Elismerően viccelődök, aztán letáborozok csak úgy a helyiség közepén, szépen leteszem a főzőlapot, kikészítem az általam hozott hozzávalókat, meg a néhány hebehurgya, sebtében kapart jegyzeteket, mindenféle pergamenfecniken. Veszek még elő ezüst keverőkanalat, valamint két pöttyös bögrét. Az oké, hogy a dzsungelben levelekből Soph nagyon praktikus és hanguloatos ivóedényeket bírt bűvölni, de szerintem a mosdóban semmiféle tereptárgyból nem tudnék inni, még átbűvölve sem. Bár egy miniatűr, vécé alakú bögre biztos nagyon vicces dolog lenne - de akkor nem, ha annak bármi köze van egy igazi retyóhoz.
- Oh, van itt torokcukorka is. Pemetefű. Kérsz? Ezt is rakhatnánk a főzetbe, hátha… nem tudom… a toroknak sok köze van a beszédhez.
Rángatom a vállam, aztán odakínálom Sophie-nak a mentolosan zöld, apró szemeket tartalmazó dobozt.
Ha ő is kikészíti, amiket hozott, és az üstöt is kiteszi, akkor törökülésben a főzőlap mellé telepedek, és csak úgy véletlenszerűen belerakosgatom az üstbe a hozzávalókat.
- A gyors bájitalfőzés című újságcikk szerint, amit a Szombati boszorkányból vágtam ki, az ilyen főzeteknél minden mindegy, pont ez a jó bennük, csak összedobáljuk, és kész.
Lelkesen magyaráztam, és az instrukciókhoz híven, szó szerint célbadobáltam, amit tudtam. Azért hagytam, Sophie se maradjon ki a furi kosármeccsből. És ha minden az üstben volt, ami kellett, akkor nyakon öntöttem az egészet egy adag kacajvízzel. Az üst tartalma tetszetősen felpezsgett, legalábbis a cukorka és az alkohol érdekes reakcióba lépett, a különleges füveknek köszönhetően pedig sáfrányos aranyszínt öltött, és fűszeresen csípős illatot árasztott.
- Hm… Nem kéne bele valami az állatoktól, akiket meg akarunk érteni? - kérdeztem, és ide-oda pislogtam Sophie meg az idő közben mellénk telepedő cicák között.

Naplózva


Sophie Vanheim
[Topiktulaj]
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 04. 27. - 17:47:01 »
+1

Beszélő macskák csodacsontja

Mira
(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?



Ha őszinte szeretnék lenni, nagyon izgatott vagyok. Igazából még a szívem is kalapál, még sosem voltam ilyen nagyon nagyon Roxforti kalandban, azon kívül, hogy Averyvel megmentettünk egy halom varázslényt a Szellemszállási titkos feketepiacról. Olyan réginek tűnt az az emlék, hogy talán igaz sem volt, Főleg, hogy Averyvel teljesen elidegenedtem. De minden esetre én hálás voltam neki azokért a sok szép emlékért, és nélküle nem mertem vonla megkeresni az apukámat sem. De ezen túl azt hiszem továbbléptem rajta. Valahogy Jasper mellett nem is jutott annyira eszembe, ami kicist bántott, mert ő volt  alegjobb barátnőm, nem? Mindegy is, Sophie, ma koncentrálj arra, hogy bezélni fogsz az állatokkal.
- Imádom azt a virágot! Megnézted, hogy van-e benne lakó? - kérdezi lelkesen Mira, én pedig el is vigyorodok és hevesen bólogatok.
- Óó. Képzeld az egyikben volt egy duci méhecske. ilyen nagy pufi szőrös - magyarázom lelkesen. Az itteni bortokról szedtem. - Olyan duci volt a kis szárnyaival csak úgy döcögött a levegőben. - Imádom a méheket, annyira édesek, ahogy zümmögnek, meg minden. Lehet ez ilyen hugra dolog, hogy szeretek mindent ami ilyen sárga? Vagy Bimba professzor hatása? Mindegy is, eliszkolunk a mosdóba, hogy aztán nekilássunk a bájitalnak.
- Ügyes vagy. Mire nem jó, ha az ember pont egy prefivel szökik ki éjszaka  - viccelődik Mira, mire én zavartan elmosolyodom, és megpiszkálom a hajamat.
- Ó igen, mi minden éjszakai titkos dolgot imserünk, tudod, mi igazából nagyon lázadók vagyunk, és imádunk éjszaka kószálni a hűvös sötét... ijesztő folyosókon - kuncogom én is.
Közben kipakolom a cuccokat amiket hoztam és lelkesen hallgatom Mirát. Ő aztán tényleg mindennek utána nézett, még ujságcikket is talált.
- A gyors bájitalfőzés című újságcikk szerint, amit a Szombati boszorkányból vágtam ki, az ilyen főzeteknél minden mindegy, pont ez a jó bennük, csak összedobáljuk, és kész - magyaráz lelkesen én meg hümmögve hallgatom.
- Mennyivel egyszerűbbek lehetnének ezekkel a receptekkel a bájitaltan óráink. Nem robbanna fel senki, nem mászna ki a főzet az üstből, csak mert rossz irányba kevertük és nem annyiszor amennyi meg volt adva - sóhajtok, miközben felidézem a Bájitaltan óráimat.
Belepakolásztam néhány hozzávalót az üstbe, és igazából azt hiszem szakmaiasan kifejezve S alakban kevergetni kedztem a bugyborákoló furcsán bugyogó cuccot benne. De nem robbant fel. Szóval csak jó lehet akkor nem? Még egészen érdekesen édes és tömény illatot árasztott magából. Eddig a rossz bájitalok mindig büdösek voltak.
- Hmm. Egészen logikus lenne - dünnyögök, és végigmérem a három cicát, akik egészen aranyosan elvoltak egymással. Tarzan egészen jól kijött velük, édesen játszottak. - Azt hiszem kellene tőlük cicaszőr... Mennyit tegyünk bele, hogy hatásos legyen? Hármat? - nyúlok a cicusom felé, és beletúrva  abundájába beleszórom a szőrét, ami többnek sikerült, mint három. De hátha csak elszőrözött lesz a bájital és nem lesz borzasztó tőle. Végül is a sóval is eél lehet sózni az ételt és nem hal bele sneki.
- Oké, azt hiszem elékszzült - jegyzem meg, miután olyan elkészültnek nézett ki. Előveszek egy-egy üvegpoharat, és az egyiket Mira kezébe nyomom. - Készen állsz a tudományos áttörésre, Mira? - kérdezem, miközben kimérem az adagunkat.
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 04. 29. - 11:14:55 »
+1



A duci méhecske gondolatára tovább vigyorgok, aztán elgondolkodom, mi lett volna, ha szegény a főzetbe kerül. Jobb, hogy nem… Hátha nagyon méhecske ízű lett volna a végeredmény. Egyébként sem lett volna jó, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet a zümmögéssel.
- Ó igen, mi minden éjszakai titkos dolgot ismerünk, tudod, mi igazából nagyon lázadók vagyunk, és imádunk éjszaka kószálni a hűvös sötét... ijesztő folyosókon.
- Hm… Most, hogy tudom, ez van a munkaköri leírásban, talán én is jelentkezem.
Elviccelve kuncogok ezen, meg az abszurditáson, de poénból még be is adhatnám jövőre a jelentkezést. Újra belém hasít a rosszkedv a gondolatra, hogy jövőre nem csak random prefektusok nem lesznek itt, hanem a barátaim, és még fontosabbak is, egészen konkrétan. Mihez fogok kezdeni? Küzdök a rosszkedv ellen nagyon, mert most nem ennek van itt az ideje, de eldöntöm, hogy elkerülendő az unalom általi elhalálozást, jövőre esetleg jelentkezhetnék prefektusnak. Ha beválasztanak, az már szeptemberben a tanév poénja lehetne.
Különösen az olyan kis csínyek után, mint ez a mai bájitalfőzés is. Össze kéne számolnom, hány szabályt hágunk ki, át, meg meg, de inkább értekezünk meg kotyvasztunk.
- Mennyivel egyszerűbbek lehetnének ezekkel a receptekkel a bájitaltan óráink. Nem robbanna fel senki, nem mászna ki a főzet az üstből, csak mert rossz irányba kevertük és nem annyiszor amennyi meg volt adva.
Nagyon egyetértően bólogatok. Igazából egész reálisnak tűnik ebben a pillanatban, hogy fellázadjunk az egész bájitaltan óra, sőt a teljes oktatási rendszer ellen. Mikor a Szombati Boszorkányból milyen egyszerűen meg lehet mindent tanulni… Elképesztő…
- Modernizálni kéne a bájitalkészítést. A muglik például használnak már kávéfőző gépet vagy egy évszázada. Meg italautomatákat. Mi meg egy üstöt használunk, meg nyílt lángot, mint a középkoriak.
A szememet forgatom, aztán viszont elismerően figyelem Sophie kavargatási technikáját, amivel egy szuperman jelet fodroz a  bájitalba. Ez nyilvánvalóan hozzátesz a cucc hatékonyságához, pont, ahogy a megfelelően túladagolt kacajvíz, meg a bizarr állati részek. Mondjuk ha minden bájitallá változna, amibe az állataim szőre belekerül, azt hiszem, a reggeli narancslétől a húslevesen át a virágvázában poshadó vízig minden mágikus lenne.
- Hmm. Egészen logikus lenne. Azt hiszem kellene tőlük cicaszőr... Mennyit tegyünk bele, hogy hatásos legyen? Hármat?
- Az jó lesz, az olyan mesebeli, bűvös prímszám. Na melyiktek…
A két szőrgombóc közül, amelyikek hozzám tartoznak, Mezzike az ártatlanabb, és a hétköznapibb is. Túl azon, hogy Darkhorn morcos pofával, sandán méregetett, hogy miért is pillantottam rá, de ráadásul félig egyszarvú, így az ő szőre talán túl mágikus is lenne ehhez a keverékhez.
A fehér szálak a főzetbe hullanak, és szépen el is tűnnek benne. Egész homogén cucc lett a végeredmény, sárgászölden áttetsző a sáfránytól, a kék virágtól, aminek már nem emlékszem a nevére, és a kellő mennyiségű kacajvíztől. Az egyéb állati és növényi részek meg úgy úszkálnak benne, mint teában a teafű. Ja. Azt gondolom majd, hogy ez egy fincsi tea. Működőképesnek tűnik.
- Oké, azt hiszem elékszült. Készen állsz a tudományos áttörésre, Mira?
Bátor vigyorral bólintok, és odatartom a poharat, hoyg Soph belemerje nekem is az adagomat. Ja, ez így egész guszta.
- Naná! De kis koktélesernyőket is hozhattam volna. Forradalmasítjuk a bájitalfőzést. Gyors, és stílusos.
Óvatosan beleszagolok a főzet felett lengedező alkoholos, fűszeres párába, és továbbra is azt gondolom, hogy nem is rossz. Nem büdös, nem kell tőle öklendezni, kicsit csípi a szemem, de semmi vészes. A három cica is ott sertepertél, meg szaglász a lábunknál, biztos levágták ők is, hogy itt most történelmi pillanat készül.
Magasra emelem a poharam.
- A sikerre!
Nem mondok hosszú tósztot, mert már egyébként is türelmetlen vagyok. Finoman odakoccantom a poharam Sophieéhoz, aztán húzóra lehajtom a tartalmát. Virágos, alkoholos, egész kellemes cucc. A papagájtoll ízét nem is lehet érezni.
- Na, te hogy vagy? Szerinted hatott a cucc?
Most Sophiet figyelem, mert én kellemes várakozáson kívül mást nem érzek.
- Ez így nem jó... Nem volna szabad magatokon kísérletezni…
- Ó, ne legyél már ilyen betoji…
Odafordulok a fehér cicához, és először le se esik, hogy beszélgetek vele. Csak amikor félrefordítja a fejét, és mélán méreget, azzal a rosszalló képével, amit akkor szokott vágni, ha hülyeséget csinálok a jelenlétében.
- Óóó… Ó!
Rámutatok a macskára, és ránevetek Sophie-ra.
- Nahát, működik! Kérdezzük meg Tarzant is, hátha neki jobb véleménye van - javaslom lelkesen. Annyira leköt a zajló kutatás, hogy észre se veszem a mosdó furcsa, enyhe imbolygását és a színek meg fények szokatlanul szép játékát körülöttünk.
Naplózva


Sophie Vanheim
[Topiktulaj]
***


Let's say sunshine for everyone

Elérhető Elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 05. 04. - 12:29:51 »
+1

Beszélő macskák csodacsontja

Mira
(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?



Kellemesen delíriumos érzése van ennek  a bájitalnak,de azt hiszem ennek ilyennek kellene lennie. Mármint egy szombati boszorkányos cikknek csak van súlya, nem? Vagyis, remélem. De mielőtt kételkedni kezdenék ennek az egésznek a sikerességében, és felmerülne bennem az, hogy bármilyen durva mellékhatása lenne, Mira leleksedése és bátorsága heves vehemenciával magával sodor, és én is bátornak érzem magam, már amennyire egy hugrás bátor lehet. A macskák nem őrültek meg a szagoktól, és Mira sem, ahogy beleszimatol, szóval azt hiszem biztonságos, nem?Az már egészen biztos, hogy izgatott vagyok és lelkes, és amikor Mirus emeli a poharát, én is emelem.
- A sikerre!
- És a történelmi pillanatokra! - mondom én is majd felhörpintem a pohár tartalmát. Igzaából kicsit attól félek, hogy egy cicaszőr megakad a torkomon és beleköhögöm a bájitalt Mira arcába, de szerencsére ez a rémálmom továbbra is az álmaim berkein belül marad. Ahogy elönt engem belülrő, nem is rossz, nem kell tőle hányni, nem érzem úgy hogy begyullad a belsőm, bár az alkoholos ízt is érezni, de minden más... kellemesen édes.
- Nem is tudom, egyelőre nem vagyok máshogy. Talán kérdeznünk kéne valamit tőlük, nem? - dünnyögöm elgondolkodva, miközben valamiért a háttér a szemem előtt egészen elfolyós, és furcsán fénylő. Iagzából úgy konstatálom, hogy ez igazából teljesen normális, mintha midnig is ilyen túl fényes világ lett volna előttem eddig is.
- Ez így nem jó... Nem volna szabad magatokon kísérletezni…
- Ó, ne legyél már ilyen betoji… - erre aztán nagyon kikerekednek a szemeim. Mert Mirus Mezzije megszólal, én pedig eltátom a számat. A macska jelentőségteljesen aggódó arccal bámul ránk, miközben mi is rábámulunk. Egy elnyújtott hűűűt tudok csak kipréselni, és aztán izgatottan belekapaszkodom Mirus karjába.
- Nahát, működik! Kérdezzük meg Tarzant is, hátha neki jobb véleménye van - kacag fel Mira, mire én is úgy kuncogok, mintha lehörpintettem volna az előbb egy kondér kacajvizet. Vagy kettőt. De hát a siker után az emberben vannak boldogsághormonok, nem? odafordulok Tarzanhoz, aki mintha csak erre várt volnan purrogó lusta hangon megszólal.
- Nem is tudooom. Jobb lett volna, ha inkább zoknikat esztek, mint én. Tudtátok, hogy a fehér csipkés bugyi tejfül ízű? - kérdezi, mire feltéve a kijelentése i-jére a pontot, még meg is nyalogatja a tappancsait.
- Woo, minden alsóneműnek más íze van? Hihetetlen - mondom és megint furán felvihogok, miközben Mirára nézek. Közben kisebb-nagyobb zsníes pötytöket kezdek el látni, amik buborékokként táncolnak körülöttünk. Imbolyogva feltápászkodom, de kicist megbillenek és visszazuttyanok Mirára, de igzából ez is olyan vicces, hogy nem tudok nem nevetni.
- Emberek... - hallok meg egy harmadik macska hangot, miközben kezd nagyon nagyon elfolyós lenni minden, de valahogy egészen élvezem is.
- Mindig csak felelőtlenül viselkednek - sóhajt Mezzi megint.
- Én örülnék  ahelyetekben, hogy végre rendesen megértjük egymást - mondom kuncogva. - Miruus, szerinted más macskákat is hallunk? - kérdezem, megfeledkezve arról, hogy csak a három cica szőrét tettük az üstbe, és arról is, hogy veszélyes lenne így kimenni a mosdóból.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 21. - 15:11:14
Az oldal 0.139 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.