Régi levél fecnik

Ahoy Sophie!

Tényleg? Igazak, amit a madarak csiripelnek? Jasper eljegyzett? GRATULÁLOK! Te, ez valami fantasztikus! Jaj, szavkba sem tudom önteni, mennyire örülök! Mikor meghallottam, egész nap ölelgettem az alsóbb éves Hollóhátasokat, akik biztos nem értették, mi a fene bajom van. Sok-sok boldogságot tacsistul, vőlegényestül ^^
Küldök kis csomagban egy kézzel készített kis ajtódíszt, újabban ilyeneket gyártok, remélem tetszik!

ui: Hugoval kapcsolatban igyekeztem moderálni magam, és azt hiszem, egyelőre sikerült. Lehet, örökre eltemet magamban, mert nem bírnám elviselni, ahogy azt mondja, maradjunk barátok. Ha nincs kimondva, úgy könnyebb. Egyszer csak gondolom, majd elmúlik.

[Fekete kancsóból kiömlött a tej,Fényesen folydogál,sosem folyik el.]

HUGONAK

A jézuskám úgy gondolta, meglep téged egy naplóval. Néha jó leírni a gondolatainkat. Segítettem neki a borító megfestéséhez. Beleírtam egy kis találós kérdést, mert azt hiszem, akkor lettem belé lettünk jóban

Fekete kancsóból kiömlött a tej,
Fényesen folydogál,
sosem folyik el.

Drága szép naplóm!  (2003.01.13)

Nem sok minden történt a héten, de észrevettem valamit. Már karácsonykor is észre vettem, (ez most egybe íródik? jaj, jesszus!)de elvonta a figyelmem javát a sok édesség. Mert Hugo ide vagy oda, szerelem ide vagy oda, az édesség és én egy nagyon különleges párkapcsolatban élünk.Szóóvaaal...  Mintha a kis  folyton morgolódó Baldron fiúnak tetszene Hugo. Hát nem hangzik nagyon furán? Én aranyosnak tartom, csak elgondolkodtam azon hogy...Hugo talán ...meleg? Reménytelen a szerelmem? Mert az eléggé rám vallana. Meg kéne kérdeznem Lous-t, hogy mit gondol? Úgy tűnik, a Baldronokkal sosem leszek jóban, pedig én bírom mind a kettőt. Szóval kedves naplóm? Nem jutok dűlőre a szép Hugoval. A neve is olyan szép. Br már kevésbé viselkedek frcsán a jelenlétében, azt hiszem, kezdem összeszedni magam. VAgy..vagy fura vagyok? Szerinted fura vagyok? Mikor rám nézett a minap, én épp ittam, és az orromon jött ki a szörp az..az..furának számít?

Drága naplóm!  (2003.02.13)

A minap majdnem megcsókoltam Hugot. Megtegyem? De mégse lehet csak úgy...

[Hugonak]

Hugonak

Petri György: Sci-fi szerelem

Úgyis annyi a dolgunk.

A szerelem végül is újplatonikus

vívmány: azon gondolkodom, mi lenne, ha

megpróbálnánk ilyen irányba

tapogatózni, felhasználva meta-

pszichikai és parafizikai

ismereteinket. Például megbeszélnénk,

hogy te pontban fél egykor odaképzelsz

engem a Mechwart térre, én pedig

ugyanoda képzellek téged, illetve

egy kicsit arrébb – szükségképpen,

de ugyanarra a padra.

Két ideális tárgy sütkérezik

a Mechwart téren! De vajon melyiken?

Az ideális Mechwart téren?

Agyam, mint tompa zsilett, csak kaparja

a kiserkedõ inkonzisztenciákat.

Már az is kérdés, elképzelhetõek

vagyunk-e te meg én. Vagy csak két

olyan képzelhetõ el?

– De ha csevegünk, vagy ölelkezünk:

te akkor is csak

funkcionális diszpozícióm

körvonala vagy – vagyis egy határ,

melynek te mindig mögötte maradsz

mint e határ módosulásainak

feltételezett oka, én hasonlóképpen

– és a Mechwart térrel is ez a helyzet!

Lévén a nyelv félrevezetõ:

“Odaképzeljük egymást a Mechwart térre.” A locativus

reális térbeli ténykedésre utal,

míg a fiktív jelleg

kizárólag ránk vonatkozni látszik.

De alkalmazzuk csak a komplementer

megfogalmazást: “Kölcsönösen egymás köré

képzeljük a Mechwart teret”

– s rögtön kiderül a viszonylagosság.

Ha tehát két ideális tárgy sütkérezik,

úgy ez egy ideális Mechwart téren

történik – bár pusztán formális meggondolásból,

mert nem lehet azt mondani, hogy ez valamiben

különbözik empririkus egzisztenciák

találkozásától a valóságos Mechwart téren.

Ha csak abban nem (s ezt szándékosan a végére hagytam,

mert ez a meglepetés), hogy az ideális

fél egy nem múlik el. – Az meg nyilvánvaló,

hogy két ideális szeretõ nem

találkozhat a reális idõben

egy ideális köztéren.

Az ilyen szerelem logikailag örökkévaló.

[2003 karácsony]

2003 karácsony

Parti Nagy Lajos: Jaj, cica

aj cica karácsony van
óvjuk mer oly törékeny
mint ez a szegény csúcsdísz
igaz hogy rá is léptem
fontos hogy megértés van
oda ne tégy zseléset
megsúgom alattomban
fenn az ernyő az élet
mer a kast azt megettük
talán ha pár szem maradt
üres burkok felettünk
lóbázó aranyhalak
az élet kirakat csak
hátulja nincs is neki
s akkor pont ezt a vaccak
fát raknánk telis teli
most feldíszítjük szépen
aztán holnap kilopjuk
s egymás tekintetében
két visszacsomagolt lyuk