+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Mirabella Harpell (Moderátor: Mirabella Harpell)
| | | | |-+  Az Elvarázsolt Nyúlüregben
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Az Elvarázsolt Nyúlüregben  (Megtekintve 4294 alkalommal)

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 01. 08. - 16:42:14 »
+2

Kicsit hosszan elgondolkozok a felajánláson, hogy nekem is titkos tetoválásom lehet. Bizonyos szempontból egészen rám jellemző döntés lehetne. És mégis...
-Igazábol... nem kérem rejtve.- Úgy összeszedem a határozottságom a kijelentéshez, kicsit még ki is húzom magam talán. -Bár... azér... nem kell feltűnő helyen lennie.
Magamat is kíváncsian szemlélődöm, néha még nekem is újdonság vagyok. De akár meglep akár nem, és eltartott ugyan dűlőre jutni teljesen - biztos, Lu? - de felvállalom a döntést. Végülis, még mindig van bűbáj elrejteni, ha kifejezetten kéne.
-Ó. Ó, igen, az nagyon hasznos lenne, köszönöm- bólogatok az érzéstelenítő varázslatra, már olyasmire számítottam, hogy valami állvánba kapaszkodok bele jó erősen, hogy mozdulatlanul tartsam magam az alkotás elkészültéig, ez egyértelműen egyszerűbb. És biztosabban nem lesz cikkcakkos a rózsa.
-Talán valahogy ekkorába, az oldalamon, arra gondoltam. Kis szolíd mű- mutatom nagyjából, mire gondolotam, nyitottan tanácsadásra a pontos igazítás kapcsán.
-Hogy kéne üljek, így jó lesz?- bénázgatok kicsit, ahogy elfoglalom a helyem vászonként, meg kicsit szégyellősködve felhúzom a pólót az oldalamon, szabaddá téve a bőrömet. Közbe még így is, határozottság ide vagy oda, támogtást keresően Mirára pislogok, és tétován a szabad kezem is felé nyújtom.
Inkább csak perifériába látom, hogy Chloé ügyködik valamit az oldalamon, ami azt jelenti, az érzéstelenítés legalábbis már hatott, de nem merek leskelődni, hogy készül pontosan a bűvös tetoválás. Kíváncsi lennék, de inkább nem merek belemozdulni, el ne rontsam.
A felém nyújtott tükörből veszem csak észre, hogy már el is készültünk.
-Óóó, gyönyörű. Ó és működik is!- ámuldozok, ahogy megtekintem a kész művet, és látom ahogy megkönnyebbülök, hogy sikeresen elkészült, meg étnyleg milyen szépen mutat, a rózsa szirmai kiljebb is nyílnak. Gondolom, eddig kicsit szorongtam, hogy milyen lesz végül?
-Tökéletes, köszönöm.
Vidáman odafordulok Mirának is megmutatni a virágot.
Naplózva


Mirabella Harpell
[Topiktulaj]
*****


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 01. 13. - 21:38:36 »
+3

Szöszke & Chloé



Téli szünet eleje, elvarázsolt nyúlüreg
i’ll be runnin’


Jólesően furcsa érzés volt, hogy a szívem most már valami egyéb alatt is dobog, nem csak csont, hús és bőr alatt. Ez valami szerzett, valami jelentőségteljesebb volt, ünnepélyesebb és közelibb, mint egy sima kiegészítő. Ez maradandó. A nyakamban viselt kövecskét pedig készen álltam végre elhajítani, ahogy évekkel ezelőtt kellett volna.
Örültem,  hogy működik a varázs. És tudtam már azelőtt, hogy a mágia működésbe lépett volna. Luna arcából, meg abból, amit nem láttam az arcából, mert szokás szerint behúzta a szőke függönyt. A gyönyörű, aranyszőke, selyemfényű… a lényeg az, hogy elkaptam azt a fél-pillantást, és elfogott egy kicsi kétség - mert mostanában el-elfog - vajon nem-e én is így nézek rá néha, hogy szinte megérzi magán a tekintetem.
- Gonosz vagy - csipkelődik  vissza, de a zavarom ettől furcsamód pont tovaszáll.
- Te meg jókislány. Aki vevő rá - teszem hozzá szemtelen határozottsággal, és csipkelődve, mintha a "jóság " sem lenne kisebb huncutság a gonoszságomnál. Aztán csak hallgatok érdeklődve, némán tátogva  a rózsás ötletre, hogy: "De jó!" , mert nem szeretném megzavarni, avagy megtörni ezt a szirmait bontogató elhatározást. És jól megjegyzem későbbre, hogy valaki itt nagyon csikis. Még jól jöhet ez az infó…
Chloé nagy szakértelemmel teszi a dolgát,  úgy hogy én próbálok nem szertelenül bámulni minden szabaddá tett, tökéletes bőrfelületet. Inkább az engem kereső szempárba bámulok, derűsen, biztatóan  és egyre nagyobb elszántsággal. Arra gondolok, hogy tennem kell egy próbát mindenképp. Szinte önkéntelen nyúlok a kezéért. Tudom, hogy mit jelent ez a gesztus, de azzal is tisztában vagyok, majd valahogy sort kell kerítsek arra, hogy más egyebet is kiderítsek. Egyszer a végére kell járnom, hogy lesz a baráti kézfogásból csók…
- Most még tudok rajta javítani, szóval szólj nyugodtan!
- Óóó, gyönyörű. Ó és működik is  - térít magamhoz a hálálkodás, és visszazökkennek abba, mit is csinálunk.
-Tökéletes, köszönöm - mondja, és nekem is megmutatja a kész képet.
Mókás belegondolni, hogy a rózsa pirosas színe hova szökik néha, és az is mennyire összefüggésben van Luci hangulatával. Hát igen, ő egy pontosan ilyen arc-pirulós virágszál. Megrémülök,mert én meg  amilyen szeleburdi tudok lenni, csak bajt csinálok. Vajon csak azért veszem észre a makulátlan bőrt a rajz alatt, mert irigykedem rá, mint egyik lány a másikra, vagy valamilyen más módon érzek iránta birtoklási vágyat? Vajon csak természetes reflex, hogy visszatükrözöm azt az angyali mosolyt, vagy tényleg felvidít? És ahogy ezeket a kérdéseket próbáltam elhessegetni magamtól, ahogy az elmúlt hónapokban mindig, hirtelen rájöttem, hogy még mindig fogom a kezét.
- Csini és  egyedi - jelentem ki igyekezvén nem rajongva, de azért olyan lazán, elismerően. Azt nem teszem hozzá, hogy a tetoválásról beszélek, mert egyértelmű. Nekik. Nekem meg nem.
- Chloé, köszönjük ezt az élményt, de tényleg - sóhajtom hálásan, aztán a “pénztárcámért” nyúlok. Még mindig azt a bankrablós stílusú zsákot használom, amit Amerikában is, de ezeknek a súlyos varázslópénzeknek egyébként nincs is igazán jó helye mondjuk egy mugli pénztárcában. Így jár az, aki olyan pénznemet használ, aminél nincs papírbankjegy.
- Meghívhatlak? Ha már ilyen gonosz voltam - kérdezem Lunától csibészesen. Elvégre én rágtam a fülét, mondjuk annyira nagyon nem kellett, mint gondoltam, de azért… Valahogy szeretnék kedveskedni. Csak mert.
Ha Chloé meg nem sértődik, kicsit rászámolok a mondott összegre, elvégre itt ő egy életre szóló emléket alkotott nekünk.
- Kösz, tényleg. Ha újabb tetoválást szeretnék, tudom, hova jöjjek vissza - mondom még egyszer, aztán felkapom a cuccom, és megvárom Lunát. Lehet, hogy el is bambulok rajta, és csak később kapcsolok, hogy beelőzött, és követni kéne. Biztos az alakján, meg a ruhái alatt megbújó virág emlékképén merengtem el. Ő valahogy pont olyan is, akinél jól jöhet egy ilyen hangulat-jelző. Nekem meg lehet, egy minden kérdésre válaszoló bűvös nyolcas golyó kellett volna a szívem fölé. Nagy sóhajjal lépek ki az utcára, a légvétel fehér pamacsként lebben el az orrom elől.
- Jó, hogy eljöttünk ide - köszörülöm meg a torkom. El kéne köszönni azt hiszem, csak még nem tudom, hogyan. A szállingózó hó, ami a ruhánkra ül, és a vörös meg az arany tincsekre, és a közvilágítás fényében meg-megcsillanó apró jégpelyhek nem segítenek elindulni, amilyen hangulatot csinálnak. Chloé talán mégis elbökött valamit az alkotásával, mert a tüzes lovacska úgy dübörgött a mellkasomon, hogy azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről.
- Na és… Mit csinálsz Szilveszterkor? Ja… - kérdeztem, aztán ahogy kimondtam, zavartan felröhögtem, mert eszembe jutott, hogy visszamegy Amerikába.
Volt a fejemben egy terv, de elég különleges pillanatnak kellett lennie, hogy véghez merjem vinni. Sok múlik az első csókon, alapból is, de ha az ennyi minden eldöntésére is hivatott… Akkor annak nagyon fontos pillanatot kell kiszemelni. Mondjuk egy nagy lapozást a naptárban, például két év között. De az a lehetőség elúszott, még mielőtt a közelébe kerültünk volna. Ez meg itt volt, túlontúl közel.
- Akkor… Jövőre találkozunk - mondtam közelebb hajolva. És végül adtam az arcára egy puszit. A tetovált ló érzésre legalábbis szíven rúgott. Legszívesebben ott helyben dehoppanáltam volna, a gyávaságért, de ez a mindent vagy semmit döntés nem jól ment nekem. Márpedig egy barátságot tönkre tenni valami többért megfontolandó dolog, és én abban sem vagyok éppen rutinos. Bocsánatkérő mosollyal integettem neki, és hátráltam egy kicsit.
- Jövőre! - mondtam még utoljára, és csak én tudtam, hogy ez egy ígéret, egy korai újévi fogadalom. Idén se fogok senkit megcsókolni szilveszter éjféljén - de egy kicsit utána igen. Rögtön, ahogy találkozunk.


(Köszi a játékot. Mosolyog )

Naplózva


Chloé Bones
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 01. 15. - 15:28:58 »
+2

✾ Double trouble in the rabbit hole ✾


To; Mira & Luna
2001. tele


szett

- Talán valahogy ekkorába, az oldalamon, arra gondoltam. Kis szolíd mű - mondta Luna egész határozottan, mire mosolyogva bólintottam, hogy vettem az adást. Ez a méret és elhelyezkedés szerintem is nagyon illett a személyiségéhez.
- Hogy kéne üljek, így jó lesz? -  kérdezte bizonytalanul. - Igen, igen - erősítettem meg a gondolatban, majd a sikeres érzéstelenítés után nem volt más hátra, minthogy maximális koncentrációval megalkossam a kért rózsát. - Óóó, gyönyörű. Ó és működik is! - dicsérte meg Luna, ami nagyon jól esett. Gyönyörködve néztem, ahogy a rózsa szirmai kicsit kinyílnak, ugyanúgy, mint Luna, Mira társaságában. Volt kettejük között valami irigylésre méltó összhang... ahogy Mira jelenlétére Luna szépen-lassan nyílt kifelé, és vált egyre bátrabbá... egyre inkább önmagává. Azért persze igyekeztem nem igazából irigyelni őket, hanem inkább csodálni őket.
- De jól néz ki! - lelkesedtem én is őszintén, ahogy a mozgó szirmokat figyeltem.
- Nagyon, nagyon szívesen! - biccentettem Luna felé, mikor megköszönte a rózsát. Éreztem, hogy lassan eljön az ideje, hogy búcsút vegyünk a lányokkal egymástól. Mira is megdicsérte a kész művet, ráadásul nem csak szavakban, hanem tettekben is kifejezte, mennyire elégedettek, és jól érezték magukat.
Kicsit elpirultam, látva a nagylelkű borravalót, de nem kommentáltam, csak a hálásan csillogó szemem árult el.
- Kösz, tényleg. Ha újabb tetoválást szeretnék, tudom, hova jöjjek vissza - tette még hozzá Mira.
- Nagyon szépen köszönöm, lányok! Nekem is egy élmény volt... Gyertek máskor is! - kacsintottam rájuk jókedvűen, majd útjukra engedtem őket.
Éreztem, hogy kicsit elfáradtam, de az adrenalin és a sikerélmény még ott dübörgött bennem. Ismerve magam, tudtam, hogy most még képtelen lennék véget vetni a napnak, így hát ittam a kinti hóesést az ablakon át csodálva, ittam egy teát inkább, és leültem az asztalomhoz rajzolni. A két lány akaratlanul is megihletett... s erre csak akkor döbbentem rá igazán, mikor egy fertályórával később felnézve a rajzból láttam, hogy két, egy tőről induló, egymást játékosan körül ölelő rózsafejet vetettem a papírra,, amik - legalábbis az én véleményem szerint - a megszólalásig visszaadták Mira és Luna párosának kisugárzását. Új művemet elnézve le sem tagadhattam volna, hogy mennyire vágytam arra, hogy egyszer én is így kinyílhassak valaki mellett...

Én is köszi! Mosolyog
Naplózva

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 01. 18. - 00:01:40 »
+1

Inkább csak csöndbe pirulok az ilyen tényeken, mint hogy milyen befolyásolható tudok lenni, Mira mennyire tisztába van ezzel, meg hogy én milyen örömmel engedem is, hogy Mira befolyásoljon. "Jókislány, aki vevő rá", valahogy így. Felmerülhet a kérdés, mennyire is mondhatunk kis ártatlannak. Vagy most alakulgat igazán a kisördög, ami persze, hogy az ártatlanságát hiteti el.
Másik dolog, amit igazán beismerhetek, nem csak az érzéstelenítés miatt nem is veszem észre, hogy a mű már készül a bőrömön, valóba van, ami lefoglaljon közbe. Talán kicsit szorosan fogom meg Mira kezét, itt és most nem jutna eszembe, de biztos izgulhatok azér az első tetoválás miatt. Fürkészem a tekintetét, észrevéve, hogy egy pillanatra elkalandozik, mielőtt a szemembe néz, de hát nem mintha én jogosan panaszkodhatnék ilyesmin... És egy huncut csillanást is elkapok a szempárba, amiről nem vagyok egész biztos, hogy csak a szokásos Miraság, vagy megint valami "gonoszat" is forral.
-Megtiszteltetés egy ilyen szép művedet viselni- mosolygok Chloéra, ahogy lassan kigyönyörködjük magunkat ebbe az alkotásába is. A nyáron már nem jártam mégegyszer erre, de szándékom volt, hogy egyszer direkt is visszatévedjek ide, ezekből a szép képekből szivesen hazavittem volna egyet tárgyi formába. Arra nem gondoltam, hogy a bőrömön viselve fogom végül. Vagy inkább, nem igazán meg is fontolva gondoltam, akkkor még.
-Ó, köszönöm. És ugyan, máshogy nem is te lennél- hajlik át a hálás mosolyom somolygásba, ahogy Mira felajánlását elfogadom, sugallva, hogy igazából értékelem ezt a "gonosz"ságát, és meg ne merjen változni belőle.
Végül összeszedelőzködünk a hazainduláshoz. Még búcsút integetek Chloénak, közbe Mira már megindul az ajtó felé. Ahogy kilépünk, veszem észre, hogy közbe mégis valahogy egy-két lábat lemaradt, és az ajtót már én nyitom ki magunknak.
-Köszönöm, hogy elrángattál- piszmogok somolyogva - igazán fura kombináció, tudom - ahogy kinn állunk már a szállingózó hópelyhek közt, és tudatosul bennünk, hogy a hazafele az két különböző irányba lehet, így egymástól is ideje elbúcsúznunk.
-Hát... szerintem épp a te egészségedre koccintok, csakis a legjobb kacajvizünkkel.- De belejött valaki ebbe a somolygásba, Lu. De csak felvidítanám legalább arról a felismerésről, hogy sajnos tőle egy óceánnyira leszek még aznap. -De hozhatok belőle, bepótolni.
Sőt, már körvonalazódik az ötlet, hogy ha jól időzítek egy bagolyküldést, amolyan táv-koccintásba még be is tud szállni Mira is.
Továbbgondolódni egyelőre nem tud, ugyanis sürgősen el kell pirulnom boldogan helyette, egy lesből puszi okán. Hirtelen, kissé szorongatósan megölelem Mirát, és igazán nem tudom, most az ő tetoválása rúgott egy lóhoz méltót, vagy az én szivem.
-Jövőre!

Köszönöm a "rossz" befolyást Vigyorog
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 08. 03. - 11:18:25
Az oldal 0.116 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.