+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Chloé Bones (Moderátor: Chloé Bones)
| | | | |-+  Bolygók nyomában
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Bolygók nyomában  (Megtekintve 2290 alkalommal)

Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 11. 23. - 20:01:51 »
0

Elvarázsolt nyúlüreg



A Soho kevésbé puccos részén található tetoválószalon, ahol a vendégek bátran fordulhatnak Arnoldhoz és Chloéhoz merész ötleteikkel. Mester és tanítványa egyedi, kreatív módon valósítják meg elképzeléseiket, amelyeket egész életükben a bőrük ékeként viselhetnek. A tejszínhab a tortán, hogy a mugli eljárással szemben itt semmilyen fájdalmat nem éreznek, hiszen nem tűvel, hanem varázslattal készülnek a tetoválások.
Naplózva

Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 11. 23. - 20:04:57 »
0

✾ Bolygók nyomában ✾


To; Serena
2001. november 23.


szett

Hiányzott már a kihívás, hogy valami olyasmit alkossak, amire tényleg büszke lehetek. Persze a mindennapi munkámmal is elégedett voltam úgy, ahogy, hiszen sokakat tett boldoggá, hogy a testükön viselhették, amit megálmodtak... és amit én megálmodtam nekik. Mégis, valahogy az alkotói énem nem elégült ki teljesen abban a mókuskerékben, ami már jó ideje tartott. Elhatároztam hát, hogy új projektbe kezdek, és elkészítek egy különleges tetoválássorozatot, amit aztán önként jelentkező vendégek viselhetnek magukon. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mi is legyen a téma... valami olyasmit szerettem volna, ami egy egészet alkot, mégis mindegyik alkotóeleme egyedi és különleges... Arnolddal is konzultáltam erről, aki először a varázsló tarot kártyákat ajánlotta, ami nem is volt rossz ötlet, de valahogy mégsem éreztem annyira kedvet hozzá. Valami egyszerűbbet és letisztultabbat szerettem volna, nem olyan bonyolultat. Már egészen kezdtem kétségbeesni, hogy nem jut eszembe az igazi ötlet, amikor... pár napja hazafelé menet megláttam a holdat az égen.
Ez az egyszerű, gyönyörű kép beindította a fantáziámat, és másnap reggelre megvolt a megoldás: a naprendszer bolygóit fogom megalkotni. Na de természetesen nem csak olyan egyszerűen, hanem vérbeli "elvarázsolt nyulasan": keringeni fognak a gazdáik kiválasztott testrészén, épp olyan ütemben és irányban, ahogyan az eredeti megfelelőjük.
Nagyon izgatott voltam a projekt miatt, de jól tudtam, hogy egyedül ez nem fog menni. Kell valaki, aki ért a bolygókhoz, és el tudja magyarázni, miben mások, mik azok a karakterjegyek, amik csak rá jellemzőek. Törtem rajta a fejem, kihez is fordulhatnék segítségért, aztán beugrott egy roxfortos ismerősöm neve: Serenáé. Bár a Roxfortban nem igazán voltak barátaim, nagyon antiszociális korszakomat éltem, azért emlékeztem rá, hogy Serena mindig kedves volt velem, és nagyon érdekelte az asztronómia már akkor is... Tervei között szerepelt, hogy asztronómiát fog tanulni, és ugyan mióta végeztem a varázslóiskolában, nem találkoztam vele, mégis vettem a bátorságot, hogy küldjek neki egy baglyot, és a segítségét kérjem. Meglepően hamar, már másnap válaszolt, és sikerült megbeszélnünk ma estére egy találkozót, ide, a szalonba. Jókedvűen dudorászva készítettem hát elő a terepet, először is elpakoltam az utolsó vendégem után, majd kikészítettem egy finom teát és némi nassolnivalót az asztalra, aztán a jegyzeteimmel és a pennámmal leültem a nagy, bordó kanapéra, hogy addig se múlassam az időt tétlenül, amíg megérkezik. Egészen beletemetkeztem a jupiter illusztrálásába, mikor meghallottam a csengőt, ami - pár hetente más - most épp huhogó bagoly hangján jelezte a vendég érkezését. Felálltam és mosolyogva nyitottam ki a szalon ajtaját Serena előtt.
- Szia, de jó, hogy itt vagy! - léptem hátrébb, hogy kényelmesen bejöhessen.
- Könnyen idetaláltál? Foglalj helyet nyugodtan, ahol szimpatikus! - mutattam a szalon közepe felé, a nappalira emlékeztető helyiségre. A nagy fehér asztal körül több fotel és a nagy, bordó kanapé kapott helyet. Ha helyet foglalt, én is leültem a helyemre, és mielőtt csak úgy belevágtam volna a közepébe, szerettem volna, hogy kicsit legyen időnk elbeszélgetni, hogy megtudjam, mi minden történt vele a Roxfort óta.
- Na és hogy vagy? Mesélj, mi újság veled! - kérdeztem kíváncsian.
Naplózva

Serena Fawley
Eltávozott karakter
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 11. 24. - 10:07:55 »
+1

Bolygók nyomában


Őszintén szólva meglepődtem, amikor Chloé Bonestól kaptam baglyot. A Roxfortban párszor összefutottunk, még beszélgettünk is, de alapvetően messze másfelé éltük az életünket. Ő Mardekáros volt, én Hugrabugos, habár ez semmit nem jelentett. Voltak barátaim más házakból is, és más évfolyamokról is, de Chloé pont nem tartozott a szoros kapcsolataim közé. Visszagondolva nem is nagyon emlékeztem arra, hogy Chloét láttam-e valaha is barátok gyűrűjében, habár ezt betudtam annak, hogy visszahúzódó típus volt.
Ha jól emlékeztem, pletykáltak is róla valamit az iskolában, de én mindig is utáltam, ha valakit a háta mögött kibeszélnek, így meg sem hallgattam, ha valaki ilyen dolgokra terelte a szót. Még ha igazak voltak is, amiket meséltek, akkor is az illetőnek éppen elég baja volt, nem volt szüksége arra, hogy az egész iskola is róla beszéljen. Ha a Chloéról vagy bárki másról szóló pletykák kerültek előtérbe, én mindig eltereltem a szót.
Visszatérve a levélre: Chloé egy tetováló szalonban dolgozott, és új ötlete támadt. A naprendszer bolygóit akarta rátetoválni emberekre, ami baromi jól hangzott, és azonnal kíváncsi lettem, hogy tervezi ezt megvalósítani. A levele viszont éppen egy kemény vizsgás időszakban érkezett meg hozzám, így bunkó módon nem válaszoltam azonnal, pedig a baglya minden este szemrehányó tekintettel nézett rám. Végül csak sikerült pár mondatot összefirkantanom, és jeleztem Chloénak, hogy néhány nap múlva a rendelkezésére tudok áll.
Bagolyfordultával megegyeztünk, hogy november végén felkeresem Londonban. Jól is jött a kiruccanás, hetek óta nem hagytam el Hertfordshire-t, nekem is kellett a levegőváltozás. Azt terveztem, hogy délelőt még bemegyek az óráimra, aztán az estét Chloéval töltöm, és utána meglátogatom James bácsit az üzletében. Nem szóltam neki előre, hogy megyek, hadd legyen meglepetés a keresztapámnak.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer úgy teszem be a lábam egy tetoválószalonba, hogy nem tervezek tetoválást csináltatni. Párszor eljátszottam a gondolattal, főleg az európai körutam során, de ha csak egyetlen tetoválással is hazatérnék, azt hiszem apám vagy kinyírna, vagy azonnal levarázsolná rólam. Úgyhogy egyelőre, amíg az ő pénzükön élek, nem tetováltattam magamra. De ha Chloé esetleg meg tud győzni...
Az Elvarázsolt nyúlüregbe belépve azonnal megcsapott a kellemes tea illata, Chloé pedig egy fotelbe ülve várt rám, de amint meglátott felpattant. Éppen rajzolgatott valamit, bizonyára a bolygókat tervezgette, a jegyzetfüzete a kis asztalon hevert.
-Szia! - üdvözöltem mosolyogva, jó volt ismerős arcot látni. Habár az Akadémián is egyre több barátom volt, főleg egykori roxfortosok, de azért mégis más, amikor olyannak találkozik az ember, akivel esetleg korábban már váltott néhány szót. - Nagyon szuperül néz ki ez a hely. - néztem körbe ámulva. - Én mindig azt hittem, hogy a tetoválószalonok sötét, mogorva helyek. De ez barátságos és kellemes.
Ledobtam lila kabátomat a bordó kanapéra, és lehuppantam, kíváncsi figyelve Chloét. Megváltozott. Sokkal jobbkedvűbb volt, mint ahogy emlékeztem rá, és a karja tele volt tetoválásokkal. Mondjuk mit vártam egy olyan lánytól, aki tetoválószalonban dolgozik.
-Én most éppen a Griffendél Godrik Akadémiára járok. - válaszoltam a kérdésére. - De tavaly még elmentem egy nagyobb körútra, volt pár országban, de most már hazatértem. Jó újra itthon. Veled mi újság? Hogy találtál rá erre a szalonra?
Én is kíváncsi voltam, mi történt Chloéval az elmúlt években, régen nem találkoztunk. Igaz, hogy nagyon kíváncsi voltam a projektjére is, de természetesen az is érdekelt, hogy Chloé hogy van, hogy telt a Roxfort utáni élete?
Naplózva


Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 11. 26. - 16:05:40 »
0

✾ Bolygók nyomában ✾


To; Serena
2001. november 23.


szett

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megörülök majd Serenának... hiszen nem voltunk kifejezetten barátok a Roxfortban, csak olyan jó ismerősök, akik elcsevegnek néha a folyosón, vagy egy-egy közös óra után egymással. Mégis, egész melegséget éreztem, amikor belépett a szalonba, talán amiatt, mert elég kevés emberrel találkoztam mostanában. Ennek főként az volt az oka, hogy nagyon el voltam havazódva a munkámban, és ami szabadidőm volt, az meg leginkább arra ment el, hogy otthon olvastam és próbáltam a házimunka végére érni, hogy ne legyen teljes káosz a lakás. Hiába, heti öt napot tetováltam reggeltől estig, szombaton volt egyedül pihenőnapom, akkor próbáltam behozni magam az otthoni kupi elhárításában, meg valamennyire pihenni, vasárnap meg rajzoltam, hogy kész legyenek a következő hétre a munkáim. Nem volt egyszerű munka az enyém, de imádtam... és nem panaszkodhattam, mert egészen jól meg voltam fizetve. Szerencsére a pénz nagyrészét félre tudtam tenni, még akkor is, ha egész komoly lakbért kellett fizetnem. Elszántan spóroltam, hogy majd tavasszal elutazhassak Dél-Amerikába. Nagyon érdekelt ugyanis a kultúrájuk... emellett Ázsia is nagyon vonzott, de oda terveim szerint majd pár év múlva megyek, ha sikerül arra is összegyűjteni.
- Én mindig azt hittem, hogy a tetoválószalonok sötét, mogorva helyek. De ez barátságos és kellemes - jegyezte meg Serena, miután belépett. Tetszett, hogy ilyen szép lila a kabátja, a Roxfortban ugye mind egyenruhát viseltünk, így ott nem derült ki, milyen Serena ízlése ruhák terén, bár most, hogy belegondoltam, ő mindig is olyan színes, vidám egyéniség volt, így nem lepett meg, hogy ez a jellemvonás a ruháiban is visszaköszönt.
- Hát igen... sokaknak pozitív csalódás ez a hely - mosolyogtam, majd kisvártatva hozzátettem: - Nagyon tetszik a kabátod! - dicsértem meg, mert valóban egészen különleges volt. Mindig is érdekeltek a ruhák, és bár az aktuális divatot sosem követtem, gyakran fordultam meg a londoni vintage ruhaboltokban, és szereztem be egy-egy szép darabot magam is. Serena úgy tűnt, hamar otthonosan érzi magát nálunk, lazán lehuppant mellém a kanapéra. Ettől a közvetlen, laza stílustól még inkább feloldódtam, na nem mintha eddig feszült lettem volna, vagy ilyesmi.
- Én most éppen a Griffendél Godrik Akadémiára járok. De tavaly még elmentem egy nagyobb körútra, volt pár országban, de most már hazatértem. Jó újra itthon. Veled mi újság? Hogy találtál rá erre a szalonra? - mesélte. Bólogatva hallgattam, aztán még érdeklődtem egy kicsit, mielőtt válaszoltam volna az ő kérdésére.
- Tényleg? Ez nagyon izgalmasan hangzik, merre jártál? És milyen a Godrik? Tetszik a szakod, jók a tanárok? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg nagyon érdekelt, hogy hogy érzi ott magát, hiszen én sosem jártam egyetemre, ez kimaradt az életemből.
- Én is elutaztam pár évre, Párizsban éltem, a nagynénémnél. Nagyon sokat tanultam ott, egy galériában dolgoztam kurátor-segédként, aztán úgy hozta az élet, hogy visszatértem ide Londonba, és egy ismerősöm beajánlott ide, tetováló-tanoncnak. Lassan egy éve dolgozom itt, és nagyon élvezem, igazán kreatív munka - áradoztam neki csillogó szemmel. Hát igen, a vak is láthatta, hogy mennyire odáig vagyok azért, amit csinálok... és én nagyon szerencsésnek éreztem magam ezért.
- Megkínálhatlak egy kis teával? - kaptam észbe közben, majd automatikusan töltöttem is magunknak, gondoltam, jól fog esni a meleg ital ezen a borongós őszi estén. - Vegyél a sütiből is nyugodtan - bátorítottam.
Naplózva

Serena Fawley
Eltávozott karakter
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 11. 28. - 15:46:27 »
+1

Bolygók nyomában


Amíg beszélgetünk, szemügyre veszem a szalont. Otthonos, barátságos hangulatot áraszt, valószínűleg ez a kellemes tea illatának is köszönhető. Ilyenkor jövök rá mindig, mennyire szeretem Londont. Itt minden megtalálható, ami egy boszorkánynak szükséges. Szeretek itt lenni, még akkor is, ha nem a fővárost tekintem otthonomnak. De vajon hol is van az otthonom? Pár évvel ezelőtt ez még egyértelműen a Roxfort lett volna, de amióta befejeztem az általános tanulmányaimat, azóta csak bolyongok a világban. Lehet, hogy Londonba kellene költöznöm? Ha kicsit gyakorlottabb lennék a hoppanálásban, akkor még meg is tudnám oldani, hogy minden nap elutazzak Hertfordshire-be. De egyelőre maradok a kollégiumban, ott mégis csak kényelmesebb. Ezt a pár évet meg kibekkelem az Akadémián, addig pedig eldönthetem, hol is szeretnék élni.
Chloénak tetszik a lila kabátom. Igazából én is imádom, most is azért vettem fel, mert ebben kényelmesen érzem magam.
-Köszi. - mosolygok rá a lányra. - Tavaly vettem, de imádom. Puha és meleg. - simítom meg a kabátot, aztán rátérünk az elmúlt év élményeire és az Akadémiára.
-A szüleim erősködtek, hogy tanuljak tovább. A csillagászat elég elméleti tudomány, habár én inkább a gyakorlati részét próbálom megfogni. De az Obszervatóriumokban, ahol dolgozni tudnék, előbb-utóbb megkövetelnék a magasabb szintű tanulmányokat, így inkább most lépek tovább. Az Akadémia nem rossz, de még nagyon új minden. Van néhány ismerős arc a Roxfortból, de sokan érkeztek más országokból is. Egyelőre még keresem a helyem. De az órák meg a tanárok rendesek.
Nem akarok sokat beszélni az Akadémiáról. Akármennyire is jó és sokat tanulok, mégsem érzem magam olyan jól, mint a Roxfortban. Annyira speciális az, amit tanulok, hogy kevés emberrel vannak közös óráim, én általában mindenhol csak a megtűrt személy vagyok. Apáéknak sokkal egyszerűbb volt, ők hárman kezdték egyszerre a magasabb szintű tanulmányokat: anya, apa és James bácsi. Ők segíthették egymást.
Megtudom, hogy Chloé pár évet Párizsban járt, rögtön elmesélem neki, hogy én is jártam Párizsban, és mennyire szerettem azt a várost. Azt hiszem, kétféle ember van: aki imádja Párizst és aki utálja. Nekem valahogy a francia város a szerelem fővárosa. Annyi szerelmespár láttam bóklászni, és annyi lánykérést láttam az Eiffel-torony lábánál, hogy nem is tudom máshoz kapcsolni a várost.
-Melyik galériában dolgoztál? - kérdezem, mert a francia utamon én is jártam pár képtárban. Kíváncsi vagyok, jártam-e ott.
Közben Chloé tölt magának teát, kérdez engem is, úgyhogy bólintok, és odanyújtom segítségképpen a bögrémet. A tea illata nagyon csábító, a sütemény pedig ínycsiklandozónak tűnik, veszek is belőle egyet.
-Hmmm, ez isteni. Meg kell adnod a receptet. A kollégiumban ilyen sütikkel veszek le mindenkit a lábáról. - nevetek. Aztán rátérek a tetoválásos témára, amiért Chloé meghívott.
-Szóval bolygókról szeretnél tetoválást csinálni? Szerintem ez egy baromi jó ötlet, és nagyon egyedivé lehet tenni a rajzokat. Gondolkodtam rajta, amióta a leveledet megkaptam. Az a kérdés, hogy mennyire szeretnél tényleg egyénre szabott rajzokat vagy inkább olyat szeretnél, amit újra és újra el lehet készíteni? A csillag- és bolgyóállások percről percre változnak, de természetesen egy kis varázslattal reprodukálhatóak.
Kíváncsian várom Chloé válaszát, és remélem, hogy nem rohantam le nagyon és nem érzi túl tudálékosnak a kérdéseimet. Nem is sejtheti, hogy mennyire eltalálta az érdeklődési körömet. A csillagászatról, a csillagokról, a bolygókról évekig tudnék beszélni - egyfolytában. Annyi különlegesség van bennük és annyi mindent nem tudunk még róluk. Folyamatosan új ismeretekre lehet szert tenni már csak azáltal is, hogy az eget nézzük. Szóval Chloé a lehető legjobb embert választotta a tanácsadáshoz.
Naplózva


Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 12. 02. - 13:37:14 »
0

✾ Bolygók nyomában ✾


To; Serena
2001. november 23.


szett

Most éreztem csak át igazán, hogy mennyit változtam az elmúlt években. A Roxortos időkben még kifejezetten megerőltetőnek éreztem volna egy ilyen egyszerű, laza beszélgetést, most kifejezetten élveztem. Tényleg örültem Chloénak és kíváncsi voltam rá, hogy érzi magát az egyetemen.
- A szüleim erősködtek, hogy tanuljak tovább. A csillagászat elég elméleti tudomány, habár én inkább a gyakorlati részét próbálom megfogni. De az Obszervatóriumokban, ahol dolgozni tudnék, előbb-utóbb megkövetelnék a magasabb szintű tanulmányokat, így inkább most lépek tovább. Az Akadémia nem rossz, de még nagyon új minden. Van néhány ismerős arc a Roxfortból, de sokan érkeztek más országokból is. Egyelőre még keresem a helyem. De az órák meg a tanárok rendesek - mesélte Serena, mire megértően bólogattam.
- Hát igen, egy új közeget mindig idő megszokni... Biztos vagyok benne, hogy jövőre már jobban a magadénak fogod érezni - reagáltam, majd kortyoltam egyet a teámból.
- Melyik galériában dolgoztál? - kérdezte aztán Serena, mire rögtön elmosolyodtam. A Párizsban töltött évek nagyon a szívemhez nőttek, így erre mindig szívesen emlékeztem vissza.
- A Les secrets de Paris-ben dolgoztam, nem messze van a Notre-Dametól - feleltem elábrándozva. Néha eszembe jut, hogy jó lenne ismét ellátogatni oda, talán majd a téli szünetben sort kerítek rá. Olivia gyakran írja a leveleiben, hogy mennyire hiányzom, és tudom, hogy tényleg őszintén úgy gondolja, hogy bármikor mehetek... Párizs pedig egyszerűen varázslatos télen, úgyhogy miért is ne?
- Te is voltál Párizsban? Hogy tetszett? Jártál esetleg a galériában? - tettem fel a magától értetődő kérdést. Valamiért úgy éreztem, Serena számára is kedves hely lehet Párizs, ha így rákérdezett, hogy merre van a galéria.
- Hmmm, ez isteni. Meg kell adnod a receptet. A kollégiumban ilyen sütikkel veszek le mindenkit a lábáról - dicsérte meg a sütit Serena, mire felkuncogtam.
- Örülök, hogy ízlik. Sajnos nem az én érdemem, a tanárom, Arnold felesége, June készítette. Hihetetlen érzéke van a sütikhez! Majd elkérem tőle a receptet és elküldöm levélben, jó? - nyúltam én is most már egy sütiért. Nem voltam éhes, de Serena olyan jóízűen ette, hogy nekem is megjött az étvágyam.
-Szóval bolygókról szeretnél tetoválást csinálni? Szerintem ez egy baromi jó ötlet, és nagyon egyedivé lehet tenni a rajzokat. Gondolkodtam rajta, amióta a leveledet megkaptam. Az a kérdés, hogy mennyire szeretnél tényleg egyénre szabott rajzokat vagy inkább olyat szeretnél, amit újra és újra el lehet készíteni? A csillag- és bolygóállások percről percre változnak, de természetesen egy kis varázslattal reprodukálhatóak - tért rá a lényegre Serena, mire gyorsan összeszedtem a gondolataimat, amíg lenyeltem a falatot.
- Igen! Nagyon izgalmasnak találom a témát, ami azt illeti, teljesen egyedi sorozatra gondoltam. Minden bolygót csak egyszer készítenék el egy vendégnek. Szeretném pontosan reprodukálni a bolygók méretarányát, keringési idejét és irányát, és ennek megfelelően kéne azt is megterveznem, hogy melyiket milyen méretben és melyik testrészre applikáljam. Tudnál ebben segíteni? - néztem rá kérlelően, majd a jegyzeteimért nyúltam és átnyújtottam neki.
- Ebben a füzetben vannak az eddigi vázlataim... Kérlek segíts kijavítani, ha valamelyik bolygó nem valósághű: például nem méretarányos, vagy nem jó a színvilága - tettem hozzá. Reméltem, hogy egyértelmű lesz számára, direkt a rajzok fölé írtam a bolygók nevét is.

Naplózva

Serena Fawley
Eltávozott karakter
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 12. 03. - 20:54:08 »
+1

Bolygók nyomában


Kedvesen válaszolok Chloénak a suliról, de ma este nem akarok az Akadémiáról beszélni. Örülök, hogy végre nem ott vagyok. Kezdem tényleg nyűgnek érezni azokat az időket, amiket nem órán töltök, de Hertfordshire-ben kell lennem. Lehet, hogy a következő félévben már tényleg vissza kellene költöznöm Londonba, és innen járkálni minden nap? Ha jól alakulnak a dolgaim, talán beleférne. És akkor még esetleg munkát is kereshetnék... Na de nem ezért vagyok itt.
Tetszik, hogy szóba került Párizs. Kár, hogy még csak nem is sejtettem, hogy Chloé ott van, megkereshettem volna. A galéria biztos érdekes lehetett, de sajnos ott nem jártam. Biztosan egy kisebb képtár volt, ahova már nem volt időm elmenni.
-Sajnos ott nem jártam. - rázom a fejem, amikor Chloé megmondja, hol is dolgozott. - De ha egyszer eljutok újra Párizsba, biztosan megnézem. Esetleg a téli szünetben elruccanhatnánk Franciaországba, Párizs minden évszakban elragadó.
Kiderül, hogy a sütit a hely tulajdonosának felesége készítette. Lényegtelen, isteni. Eszek még egyet, kortyolok a teából, aztán rátérünk a lényegre, a bolygók, csillagok rajzolására. Meghallgatom Chloé ötletét, majd óvatosan átveszem tőle a vázlatfüzetét, és kinyitom.
Elsőre elámulok. Chloé kimagaslóan tehetséges rajzművész. Ennyire szép bolygó ábrázolásokat még soha életemben nem láttam. A legszebb, több száz éves kódexek képeivel vetekszik, amit megalkotott. Mosolyogva húzom végig a kezem kedvenc égitestjeimen, aztán a lányra nézek.
-Csodaszépen rajzolsz, Chloé. Gyönyörűek a rajzaid. Az ötleted is nagyon tetszik. Egyedi tetoválások különleges embereknek. Mi alapján döntenéd el, kire mit tetoválsz?
Közben nézegetem a rajzokat, és csak kevés pontatlanságot fedezek fel, de ahogy Chloé kérte, javítom őket.
-A méretarány alapvetően nem fontos, ha egy emberre csak egy bolygók szeretnél tetoválni. Ha csak egy bolygó van az illető testén, akkor nem lesz viszonyítási alap, innentől kezdve lehet bármekkora. Habár én azt javaslom, hogy ne legyenek túl nagyok. Ha tényleg valósághű ábrázolást szeretnél, akkor a kisebb rajzokon kevesebb részletre kell figyelned. Mondjuk a mozgó képekkel egy-két bolygó esetében így is lesz bőven kihívás. - Még egyszer ránézek a képekre. - A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars így rendben vannak. Méretileg is, színükben is. De én őket külön választanám. Annyival kisebbek a nagyobb bolygóknál. A Jupiter viszont nem ilyen színű. Egyébként nagyon jól árnyékolsz, de a Jupiter szürkés árnyalatú. A Szaturnusz is inkább sárgásabb.
Elmosolyodok, amikor eszembe jut a nyár végi incidens a Szeszélyes Szaturnusszal.
-Képzeld. A keresztapám csillagászati boltjában dolgoztam nyáron. Ott minden bolygóknak meg vannak a kicsinyített modelljei. Ma éjszaka nála alszom, ha van kedved és időd, holnap meglátogathatnál, és megmutatnám neked a bolygókat három dimenzióban. Na szóval nyáron a Szaturnusz megtámadott egy roxfortos lányt. Nagyon nyomult szegény kislányra, nem akart leszállni róla. Kicsit szeszélyes... - forgatom a szemeimet, és azon gondolkodom, hogy mennyire gondol Chloé őrültnek. De James bácsi üzletében a bolygók tényleg saját életet élnek.
Visszatérek a rajzokhoz.
-Az Uránusz és a Neptunusz rendben van. De persze van még egy csomó részlet, amik élővé teszik ezeket a bolygókat. Például a Nagy Vörös Folt a Szaturnuszon, ami folyamatosan vándorol. Vagy a Szaturnusz gyűrűinek részletessége. De ott vannak a Vénusz furcsa felhői. De nagyon szívesen, részletesen beszélek neked bármelyik bolygóról. Esetleg megrajzolhatom neked a pályájukat is.
Érzem, hogy nagyon sok lehetőség van ebben a projektben. Az alkotás öröméért is megéri már benne lenni, de annyi mindent ki lehet hozni belőle. Örülök, hogy Chloé megkeresett és segíthetek neki.
Naplózva


Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 12. 08. - 21:05:59 »
0

✾ Bolygók nyomában ✾


To; Serena
2001. november 23.


szett

Örültem, hogy párizs máris egy fontos közös pont volt az életünkben. - Sajnos ott nem jártam. De ha egyszer eljutok újra Párizsba, biztosan megnézem. Esetleg a téli szünetben elruccanhatnánk Franciaországba, Párizs minden évszakban elragadó - vetette fel Serena, mire teljesen leesett az állam.
- Nahát, te biztos nagyon jó legilimentor lehetsz! Pont most gondoltam rá, milyen jó lenne ellátogatni a nagynénémhez Párizsba - nevettem rá Serenára. Valahogy úgy éreztem, ez a mostani este talán nem véletlen... Talán nem véletlen, hogy eszembe jutott ez a bolygós projekt, és hogy ő elvállalta, hogy segít nekem. Talán ez egy igazi barátság kezdete... Jól esett erre gondolni, még ha egyelőre csak kósza remény is volt. Olivián és Arnoldon kívül nem igazán voltak barátaim őszintén szólva. Persze korábban ott volt Anelia... de miután beleszerettem, és ő nem viszonozta az érzéseimet, sajnos a barátságunk is elromlott. Azért az nagyon kedves volt tőle, hogy beajánlott Arnoldhoz... Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy nem ártana írnom neki egy levelet, hogy mi újság vele, de egyelőre nem bírtam rászánni magam...
Nem akartam, hogy hálátlannak tartson, amiért azóta, hogy ott hagytam a Szirént, nem is jelentkeztem, de még nem álltam rá készen, hogy újra barátkozzunk. Még korainak éreztem.
Jól jött volna hát egy valódi barát, az az igazság. Serena pedig annyira kedves volt, nagyon jól esett, amikor megdicsérte a rajzaimat.
- Köszönöm szépen! - pirultam el a dicséretére, majd átgondoltam a kérdésére a választ.
- Hát... ehhez is jól jönne a segítséged, jó lenne mélyebben megértenem a bolygókat, hogy... - tudom talán kicsit hülyén hangzik, de... - hogy tudjam, melyiknek milyen a "személyisége". Így könnyebben el tudnám dönteni, hogy melyik vendégemhez melyik bolygó passzol - néztem félszegen Serenára, bízva abban, hogy nem néz majd tök hülyének. De ezt a kockázatot vállalnom kellett, mert annyira fontos volt számomra ez a projekt.
Csak úgy ittam Serena szavait, amikor a méretekről meg a színekről beszélt, és azonnal nekifogtam jegyzetelni, hogy még véletlenül se felejtsem el az instrukcióit.
- Ó, szuper! Köszönöm! Rendben, majd később kijavítom a hibákat! - mondtam hálásan, aztán még hozzátettem: - A méretarányt azért szeretném tartani, mert készíttetnék majd egy profi fotósorozatot az összes bolygótetoválásról, miután elkészültek. A vendégeimet úgy állítanám be, hogy a bolygók úgy látszódjanak, mint a naprendszerben, és akkor tök jó lenne, ha látszódna, hogy valóban méretarányos a projekt - magyaráztam lelkesen, aztán elmélyülten hallgattam Serena beszámolóját a keresztapja csillagászati boltjáról és a Szaturnuszról.
Ebben a pillanatban teljesen megnyugodtam, hogy Serena biztosan értette az előző megjegyzésemet a bolygók személyiségéről, ha ő maga is szeszélyesnek nevezte a Szaturnuszt. - Hú ez nagyon izgalmasan hangzik, szívesen meglátogatlak nála holnap, ha nem zavarok! - ígértem, majd ismét lejegyzeteltem, amit a bolygók jellegzetességeiről mondott, hogy később ez alapján csiszoljak még a terveken.
- De jó, hogy ennyire értesz a bolygókhoz, nagyon köszi, ezek a tippek hatalmas segítséget jelentenek nekem! Ha megrajzolnád a pályájukat, az szuper lenne, igen, és... amit korábban említettem, abban kellene még egy kis segítség: te személy szerint milyennek látod a bolygók karakterét? Képzeld mondjuk el őket emberekként, ha úgy könnyebb... és írd le őket emberi tulajdonságokkal - vetettem fel kicsit félénken az ötletet.
Naplózva

Serena Fawley
Eltávozott karakter
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2020. 12. 12. - 19:54:26 »
+1

Bolygók nyomában


-Így könnyebben el tudnám dönteni, hogy melyik vendégemhez melyik bolygó passzol. - mondta Chloé és megdöbbenve tapasztaltam, hogy én is pontosan erre gondoltam az előbb. Szeretett bolygóim egyedi tetoválásként csak az arra érdemes emberre kerülhetnek fel. Én is pontosan így vélekedek. Eddig is bírtam Chloét, de nagyon örültem, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk a munkát, a projektet - talán lassan már kicsit a projektünket - illetően.
Chloé nem akart a méretarányból engedni, értettem a koncepcióját, de éreztem, hogy őszintének kell lennem vele. Reméltem, nem bántom meg, de tudnia kellett, mi a helyzet, ha tényleg méretarányosan akarja a bolygókat felrajzolni.
-Az a gond a méretaránnyal, hogy a Naphoz közelebbi bolygók - Merkúr, Vénusz, Föld, Mars - aránytalanul kicsik lennének az embereken, ha a Jupitert, Szaturnusz, Uránuszt és a Neptunuszt méretarányosan rajzolod fel.
Előkaptam a pálcámat, hogy szemléltethessem is, amit mondok. Ezt a trükköt apukámtól tanultam meg, kiskoromban sokszor csak esténként ezzel szórakoztatott. Én meg akkor tanultam meg, amikor az öcsémet kellett ezzel szórakoztatni.
Magunk elé vetítettem a naprendszert. Középen volt a Nap, de az egész korongot nem ábrázoltam, mert óriási lett volna, betöltötte volna nagyjából az egész helyiséget. A Jupiter és a Szaturnusz óriásiak voltak, maximum valakinek a hátára fértek volna fel. A legjobb arányai az Uránusznak és Neptunusznak voltak, ott még a részleteket is ki lehetett dolgozni. Viszont a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars szinte csak egy pontnak tűntek.
-Látod, méretarányosan így néznének ki. Persze olyan el tudok képzelni, és nagyon menő lenne, hogy mondjuk pálcakoppintásra kinagyíthatóak lennének a kicsi bolygók. Úgy működne a dolog. De persze a megvalósítás a te feladatod, ha meg tudod oldani így is, én elfogadom a méretarányos ábrázolást. - tettem fel a kezem megadóan. Nem akartam Chloé-ra kényszeríteni az akaratomat, és féltem, hogy túllőttem a célon. Így félénken figyeltem a lány reakcióját.
-Természetesen én is és a keresztapám is bármikor szívesen lát az üzletében. Holnap délelőtt pedig gyere el, és mindent megmutatok neked a bolygókról. Ott meg tudom mutatni a személyiségüket is. Igazából olyanok, mint a kis háziállatok. Kíváncsiak, de ugyanakkor mindegyik máshogy viselkedik, ha egy vásárló vagy idegen jön be. Ugyanakkor figyelmeztetnem kell téged, hogy ezek a személyiségjegyek inkább a bolygóknak általunk adott tulajdonságok. Mi így látjuk Jamesszel őket. De ez nem objektív vélemény, inkább a mi tapasztalatainkból áll össze. Simán lehet, hogy valaki teljesen másnak látja mondjuk  a Merkúrt, mint mi. Vagyis... talán a legtöbb csillagász nem táplál ilyen komoly személyes érzelmeket a bolygók és csillagok iránt, de a mi családunk ilyen. - vontam meg a vállamat. Mi tényleg ilyenek vagyunk. A szüleim is rajonganak a munkájukért, én is szeretem a csillagászatot, és a fogadott családtagunk, James, a keresztapám is mindig szeretettel beszélt az asztronómiáról. Mi egyszerűen ezek voltunk. A dilis asztronómus család.
-A lényeg, hogy tudd, mi szeretjük ezeket a kis golyókat, de a boltban lévő bolygók személyisége a mi véleményünket tükrözik.
Naplózva


Chloé Bones
[Topiktulaj]
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2020. 12. 14. - 10:56:29 »
0

✾ Bolygók nyomában ✾


To; Serena
2001. november 23.


szett

Figyelmesen hallgattam Serena részletes magyarázatát a méretarányos ábrázolással kapcsolatos gondokról, és most végre meg is értettem.
- Ó... értem... hát akkor tényleg el kell ezt engednem - bólintottam kicsit szomorúan, de beleegyezően, miközben az általa modellezett naprendszert csodáltam.
- Wow, te aztán nem vagy semmi! - dicsértem meg. Nagyon tetszett, hogy ennyire ért a bolygókhoz, mindig csodáltam azokat, akik kivételesen elmélyültek valamiben... akiknek hivatás tudatuk volt... Talán ezért is éreztem magam egyre közelebb Serenához, ki tudja? Mindenesetre annyira felemelő érzés volt most a társaságában ilyen mélységekben beszélgetni a bolygós projektről. Látszott rajta, hogy komolyan érdekli a projekt sorsa, és maga is erősen törte a fejét, hogyan lehetne mégis valósághű ez az egész.
- Persze olyan el tudok képzelni, és nagyon menő lenne, hogy mondjuk pálcakoppintásra kinagyíthatóak lennének a kicsi bolygók. Úgy működne a dolog. De persze a megvalósítás a te feladatod, ha meg tudod oldani így is, én elfogadom a méretarányos ábrázolást - vetette fel az ötletet, mire lelkesedésemben összecsaptam a két tenyerem, mint valami kisgyerek, akit elvisznek a szülei fagyizni.
- Jajj, te egy zseni vagy! - mosolyogtam rá csillogó szemmel. - Ez nagyon jó ötlet, és könnyedén meg is oldható!
Az előbb már majdnem feladtam volna, hogy méretarányosak legyenek a bolygók, de ezzel az ötlettel Serena lehetővé tette, hogy megtartsam az eredeti koncepciómat, és mégis jól nézzenek ki az alkotásaim. Annyira örültem, hogy az utamba sodorta a sors ezt a kedves, kreatív boszorkányt, akit ugyan már régóta ismertem, ennyire jót még sosem beszélgettünk egymással. Az alkotási folyamat - jól tudtam - mindig nagyon össze tudott hozni két embert... de az is előfordult, láttam már ilyet is többször, hogy épphogy eltávolította őket. Ez a projekttől és az érintettek személyiségétől egyaránt függött. Serena meghívása nagyon jól esett és igazán felvillanyozott. Baromi szerencsésnek éreztem magam, hogy meglátogathatom a boltban, és betekintést nyerhetek az ő különleges világukba.
- A lényeg, hogy tudd, mi szeretjük ezeket a kis golyókat, de a boltban lévő bolygók személyisége a mi véleményünket tükrözik - tette még hozzá, mire bőszen helyeseltem.
- Persze, ne aggódj, ez tiszta sor! De ettől még nagyon kíváncsi vagyok rájuk - mosolyogtam, majd megittam a teám maradékát. Részemről készen is voltunk a megbeszéléssel, és most éreztem csak, hogy kezdek elfáradni, így:
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttél és segítettél! Ezek alapján már menni fog a rajzok pontosítása. Holnap hányra menjek? - kérdeztem még lelkesen, majd egy kis levezető beszélgetés után, ha végzett ő is a teázással, kísértem.

✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾

Másnap délelőtt pontosan a megbeszélt időpontban nyitottam be a Csillagos Égbolt Asztronómiai Szaküzlet ajtaján, izgatottan várva, hogy Serena vagy a keresztapja megjelenjen. Addig is ámulva csodáltam az égbolttá varázsolt plafont, majd végignéztem a berendezésen, a különleges asztronómiai könyveken, modelleken és távcsöveken.
Lenyűgöző volt az egész, abszolút meg tudtam érteni Serenát, hogy arra tette fel az életét, hogy ezeket a misztikus jelenségeket kutassa.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 15. - 23:06:45
Az oldal 0.09 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.