+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Godric's Hollow
| | | |-+  Bowman ivója a cikeszért
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Bowman ivója a cikeszért  (Megtekintve 325 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 16:14:34 »
0



A helyi ivó nem messze található a Belső utcától. Mivel csak a varázslók kopogtatására jelenik meg kilincs az ajtón, az ide látogató közönség teljesen muglimentes. A sarokban egy mágikus zenegép üldögél, de ha a legfrissebb slágereket kéred, táncra perdül a parkett közepén. A helyi specialitás a Netuddmegmivanbenne és az Aranycikesz koktél. Utóbbi ital azért is híres, mert Mr. Bowman, minden cikeszek atyjának emlékére keverik újra és újra minden éjszaka.
Naplózva

April Sheridan
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 26. - 21:47:14 »
+1

A TÚRA

to: Elliot


zene: Doctors Orders ||  outfit: springwear ||  megjegyzés: Csak mértékkel. Na de kia za a mérték?

Minek. Minek is jelentkeztem erre a túrára? Mr. Caligan azt mondta, néha az a jó, ha szembe nézek a félelmeimmel. Nézzek szembe a múlttal, mindazzal ami zavar, ami feldolgozásra vár. Hát fogtam magam, és jelentkeztem. Először féltem, hogy az egész Potter dologgal újra feltépődnek az ostromos sebeim, de jobb volt, mint gondoltam. Ezelőtt nem nagyon jártam erre, sőt, igazából most vagyok itt először. Az egész napos túra és információ dömping eléggé lefárasztotta az agyam. Hiába vagyok tele jó emlékkel, hiába érzem, hogy jól döntöttem ezzel az egésszel, lelkem egy része valahogy mégis olyan fáradt, intha egy hosszú, nagyon hosszú tárgyaláson lenne túl, ahol meghánytak vetettek sokszor sok mindent, mire a vinzegamot döntésre jutott. Talán az én lelkemben is  hasonló dolgok történtek, amire persze most csak félvárrlól veszek tudomást, hiszen le kell ülepednie. Annyi év után, néha, mikor az emlékek este elöntenek, bevillan a kép, mikor életemben először láttam. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ő az a fiú. Az a kis vézna szemüveges fiúcska. És ha egyszer megindul az emlékroham és én egyes egyedül vagyok egy sötét szobában, leperegnek előttem régi életem jelenetei. Így állok itt a túra végén, kicsit felkavart lélekkel, gyomorral, de mégis jó kedvűen. Bowman ivója. Nem egy fantáziadús név, de végülis a lényeg benne van. Ivó. A pultnál még pár szabad bárszék is van, amire gyorsan le is ülök. A pultos nő gyorsan hozzám is lép.
- Szia, mit adhatok?-
- Egy netuddmegmivanbennét szeretnék.-
Az, hogy nem tudom, mi van benne, kicsit zavar, de végülis, olyan nagy baj nem lehet, akkor nem árulnák, és nem lenne nagy betűkkel felírva a táblára. Holnap úgy sincs semmi dolgom, lesz idő kikúrálni magam, ha rém jön a hányás roham, vagy ilyesmi.
- Kérsz bele egy kis pluszt? Most féláron van, ma nagyon népszerű, mindenki így kéri.-
- Hát..öö..és mi is az pontosan?
- Meglepetás. Ez csak a merketing része. De ne aggódj, nem mérgezünk meg, csak jövőhéten új promóció ital lesz, és el kell fogynia a plusznak. Na, kérsz bele? Enyhén gyümölcsös íze van, én is szeretem.-
Nem mérgez meg. Ez azért igazán bíztató, tényleg. Hogy így bejelnti előre, hogy nem patkolok el tőle. Mi van, ha ronlott, és azért sózza rá mindenkire? Közelebb hajolok és megszagolom az üveget. Az illata is gyümölcsös. Olyannyira, hogy megkívántam.
- Ez a neve? Plusz? Nézek rá döbbent arckifejezéssel, mint aki nem érti, milyen nyelven beszél a másik, vagy mint aki meg akar győzni arról, hogy a százfülé főzet finom. A pultos lány felnevet, és bólint. Rám kacsint, és kérdőn a poharam fölé emeli a poharat, hogy töltheti -e bele a jóságot. Bólintok, legyen, ide vele, mi baj lehet ugye? Ugye hogy. Ízre egyáltalán nem rossz, sőt. Nem érzem, hogy szédülnék, vagy hogy különösebben fejbe kólintott volna, így kérek mégegyet, ugyanígy ezzel a kis "plusszal". Mellém ül egy elég szexi srác.
 Barna haj, olyan rikítóan kék szem, hogy a tenger mellette piszok barnának tűnik. Kedvesen rá mosolygok, no dem azért, hogy felszedjem, csak olyan szép. Szép emberek társaságában mindig mosolygok. A srác visssza mosolyog. A kdvem ettől még jobb, régen flörtöltem bárkivel is. Megkérdezi, ide valósi vagyok, mert még nem látott erre, pedig ő gyakran jár ide, mert..mert a pasija itt dolgozik, mikor nem Valery van a pultban. A pasija. A pasija itt dolgozik. A bájos vigyor az arcomra fagy, de mit csináljak, most már beszélgetek vele, legalább nem egyedül ücsörgök itt. A srác egyébként vicces. Vicces, jóképű, jó társaság. Nevetek a viccein, de lehet, már nem is a viccein, mert nem mindig értem, mit is mond. A zenegép mintha egyre hangosabban játszana, csak minden második szavát értem, mégis vicces. Nem tudom miért van az, hogy a lányok, ha valaki helyes pasi beszélget velük, minden hülyeségen is vihognak. Ahogy a zene hangosodik, kedvem van táncolni kicsit.
Hello? Hi honey It's me.I want to see the doctor today..  Gyerekkoromban sokat ment ez a zene kávézókban, itt ott, így pár tánclépéssel meg is indulok a parkett felé. Pár ember táncol körülöttem. A refrénnél már igazán jól érzem magam, így az előttem lévő idegent megpróbálom táncra perdíteni. Előveszem tánctudásom legviccesebb verzióját, az se baj, hogy félhülyének titulálnak, úgyse ismernek erre felé, gondolom én. A helyes meleg srác sem szomorít el, valamiért kimondhatatlan jó kedvem van. 2 éve táncoltam utoljára. Ezaz April, ez a te estéd, elő a tánccipőt!
Doctor's orders say there's only one thing for me Nothing he can do 'cause only you can cure me....
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 27. - 09:54:40 »
+1

lakáskeresőben


April
2002. május 11.

outfit

Doctors orders

Godric’s Hollow egész bájos és mégsem olyan zajos, mint London… még akár alkalmas is lenne arra, hogy itt lakjak, csak ez a sok turista irritáló. A Potter-rajongók nagyrésze ugyanis azzal tölti az életét, hogy elzarándokol ide évi egyszer, majd szó szerint áttipor azon, aki csak megnézné az eladó házakat. Amúgy is az egekbe szöktek az árak erre, mert „történelmileg” kiemelkedő a hely. Hát nem tudom… engem aztán nem mentett meg Potter semmitől és csak azért, mert itt született és leélt körülbelül egy évet az életéből az egyik romhalmazban, nem lesz értékesebb a hely.
Unottan sétáltam végig a főutcán, miután megnéztem két túl drága házat. Mindkettő tetszett, a gond csak az volt, hogy egyedül nem tudtam dönteni… mégis csak el kellett volna hoznom Aident. Ő inspirálta a legutóbbi választásomat is, mikor megtetszett neki az a lila kanapé. Itt nem sok esély volt az ilyesmire… a legtöbb ház teljesen üres volt és még csak meg sem tudtam lepni azzal, hogy esetleg lefoglalózom az egyiket. Nem hiszem, hogy hosszú távon megoldás az, hogy valamelyikünk gyerekszobájában élünk, a szülői házban. Legalábbis nekem a harmincaséveim közepén biztosan nem.
Nagyot sóhajta löktem be a kocsma ajtaját. Ha más nem, legalább egy italt megérdemlek a tortúra végére. Legalább három öregasszony és két túlpörgött tinilány lökött, meg, miközben az ütöltötték: „Merlinre, Potter itt…” Érdekes, hogy ilyenkor teljesen átlátszó vagyok, de mikor a Prófétában vagy a Szombati Boszorkányban kell megírni hány féle módon tettem tönkre az ex-férjem, Nathaniel Forest életét, akkor nagyon érdekes vagyok. Ingerülten igazítottam meg a ruhámat, ami enyhén meggyűrődött az atrocitások miatt.
Idebent persze bömbölt a zene, meg tömve volt minden. A táncoló tömegen át, alig láttam el a pultig… az legalább biztos, hogy az italválaszték jó lehet, ha már ennyit járok erre. A zene olyan furcsán réginek tűnt, kicsit mintha a diszkókorszakból ragadt volna itt… de nem bántam. Én elvagyok mindennel. A ritmusra könnyen ráállt a szívverésem is, amire most nagyon is szükség, a kinti stresszt követően. Aident nem zavarná, ha ittasan másznék be mellé az ágyba.
Ahogy beléptem a táncosok közé, megint meg-meglökdöstek kicsit. I've had a pain deep down inside, He says there's nothing really wrong with me, I'm just missing my man, so honey – harsogta a zenegép, ahogy egy adag emberen már megint átvergődtem. Valami mugli zenének tűnt, mert még csak nem is volt ismerős. Nem lepett meg, Hertfordshire-ben, az akadémiai helyeken is már sok mugli zenét adnak, egészen megkedveltem őket.
A távolban végre megláttam a pultot a tömeg mögött, csakhogy még mielőtt odaléphettem volna, átkarolt egy lány. Magas volt, talán egy pár centi lehetett közöttünk, egyenesen a barna szemeibe tudtam nézni.
Szóval azért vannak itt ennyien, mert ingyen osztogatják a csajokat… – vigyorodtam el. Mivel elég ingatagnak tűnt a mozgása, inkább átkaroltam… nem kellett volna, hogy magával rántson a földre. Na meg, ha egyszer magától ugrott a karjaimba, hülye lennék nem kihasználni.
Doctor's orders say one kiss from you and I am out of danger, Please say you understand how I feel honey… A szöveg folytatódott, éppen abban a stílusban, ami illett a hangulathoz. Flörtölni szeretek, de azért mással smárolni egy kapcsolatszerűségben elég fura lenne. Vagy mégsem?
Kétlem, hogy az én csókom gyógyítana meg, kislány… – közöltem, ahogy próbáltam vele a ritmusra mozogni. Gyerekkorom óta szerettem táncolni, anyámnak köszönhetően.
Naplózva


April Sheridan
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 05. 02. - 13:57:16 »
+1

A TÚRA

to: Elliot


zene: Doctors Orders ||  outfit: springwear ||  megjegyzés: Csak mértékkel. Na de ki az a mérték?

Ez a régi szám, felültet egy nosztalgia vonatra, innen integet le a többi embernek. Valahogy elmúlt ez a fura szorongás, amit végig a túrán éreztem. Egy ideig, mintha a lelkiismeret furdalásom is elszállna. Mintha Kilian az áldását adná arra, hogy boldogan éljem tovább az életem. Vajon az ital miatt? Mi lehetett benne, amitől a lelkem könnyebb? A kavicsokat szétbombázta. Azt ugyan nem tudom, meddig tart ez a könnyed érzés, de szeretnék kicsit belehelyezkedni, és megülni ezt a könnyedséget. Néha le kell rakni a cókmókot, amit cipelsz, csak így bírod utána még tovább. Az idegent, akit épp megtáncoltatni próbálok, mond valamit. A zene nem a leghalkabb, de pont elkapom a mondatát.
-Szóval azért vannak itt ennyien, mert ingyen osztogatják a csajokat…-
Elvigyorodik, majd kicsit átkarol. Én közben még énekelem az épp következő sort a dalból, és nem állok meg a táncikálásban, még a végén kiesek a ritmusból, vagy valami. Nem nagyon agyaltam azon, hogy átperdít a helyiség másik felébe, vagy esetleg táncol velem, de örülök, hogy valamelyest bekapcsolódik, mert így viccesebb.
- Hékás, semmi sincs ingyen. Tessék táncolni!-
Maradék teljes erőmet összeszedve ugrálok. Persze az erőm véges, így a szám vége felé már csak ilyen lityi lötyi lesz belőle. Körbetáncolom az ismeretlent. Persze nem úgy, mint valami hivatásos, hanem kedvesen, bájosan. Mikor az arcom kissé közelebb kerül az övéhez, újbl megszólal.
-– Kétlem, hogy az én csókom gyógyítana meg, kislány… –
  Akkor jó, mert meggyógyítani már nem kell. Kissé elnevetem magam, ha nem lennék benyesve, biztosra veszem, hogy teljesen kínosnak tartanám a kialakult helyzetet, és rögtön elvörösödnék. Ám mivel jócskán van bennem töltet, így csupán viccesnek találom a dolgot. Olyannak, aminek egyáltalán nincs tétje, és jelenleg teljesen meg vagyok róla győződve, hogy holnap sem fogom magam kínoan érezni, csupán egy jó emlék lesz a dobozban. A zene is ringat ide oda, játékosan, lazán, így ringatom magam én is.
-Meggyógyítani? Áh, akkor jó, mert az alkohol már meggyógyított. Egy ideig legalábbis, és egyelőre beérem ezzel is.-
Megragadom mind a két kezét, hogy megpörgessen, majd tovább ugra bugrálok, de most már kicsit fáradtabban, egyik lábara téve a testúlyt, majd a másikra, mint egy fáradt gazella.
- Te mi járatban erre?-
Így, hogy a fejem már kevésbé föl le mozog, jobban szemügyre tudom venni, ki is az, akivel táncolokmár pár perce. Valahonnan ismerősnek tűnik, de biztos hogy nem, szóval személyesen még nem találkoztam vele. De akkor honnan? Először a jó öreg sztereotípia bukkan elő, mint lehetőség, hogy á, ázsiai, így az arcovánsaik nagyon hasanlóak, biztosan csak azért. Ezen gondolkodom táncikálás közben. A z emberek körölöttünk is kezdenek veszíteni az energiájukból, bár akad, aki csak most itta bátorra magát, és veti bele magát a tömegbe.

- Na és hogy hívnak kedves idegen? -
Ahogy megpördülök magam körül, úgy mosódnak el az emberek egy csíkban. Gyerekkoromban gyakran játszottam ilyet. Egyre gyorsabban forogsz, és minden egy csíkká mosódíik. Most ugyan ezt nem merem megkockáztatni, mert mi tagadás, érzem, hogy az alkohol bulizik bennem.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 14. - 18:59:01
Az oldal 0.048 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.