+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxfort Expressz
| | | |-+  7-es számú kupé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 7-es számú kupé  (Megtekintve 1966 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 08. 21. - 21:07:06 »
0





A 7-es számú kupé nyolc személy számára kényelmes. Két oldalt, egymással szemben találhatóak a kék bársonnyal borított ülések.
Naplózva

Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2022. 08. 22. - 10:16:55 »
+1

nem enged közel
I'm a smart person. I just do stupid things

pretty : bye bye summer vibe: liability
2003. 09. 01
 p.s. Lola



LEKÉSEM A VONATOOOT!
Igazából másra nem is koncentráltam, még el se tudtam rendesen búcsúzni Arminéktól, pedig Oscar és a csajok is elkísértek, bár Barb és Alex kint elköszöntek tőlem az állomás előtt. Aztán meg valahogy elkezdtünk rohanni, és végül is el sem köszöntünk rendesen, mert a vonat sípolt és fújtatott, én meg azt hittem lekésem. Túlságosan lefoglalt a tus tökéletes meghúzása a cicás szemhez. De nekem tökéletesen kellett kinéznem, mert hát én is az voltam. A szerencsém az volt, hogy valami isteni sugallat folytán nem vettem magassarkút. Mármint olyan nagyon nagy magassarkút, hanem ebben még tudta is futni. Már amennyire nekem ment a futás, mert valljuk be nem voltam egy sportos alkat. De a vonaton várt rám Lola meg egy halom csodálatos édesség, úgyhogy ki kellett hoznom a testemből a legtöbbet, amit csak lehetett.
- Legközelebb szóljatok mááár! - kiabáltam még feléjük, amikor éppen felpattantam a vonatra, miközben a hasamhoz szorongattam szerencsétlen macskámat is, aki a sorsága beletörődve lógott a karjaim között, mintha csak valami plüss lett volna.
- Tudod, hogy nem merünk zavarni, amikor sminkelsz - magyarázta Oscar, én meg csak drámaian sóhajtottam, miközben a vonat meglendült, én pedig dobtam nekik egy csókot még az ajtóból, mielőtt bezáródott az orrom előtt. Tuti biztosan otthon hagytam valamit, ami mondjuk nagyon fontos és nagyon kelleni fog, de Armin majd úgyis utánam küldi. Remélem nem a bugyikat hagytam ott, az nagyon ciki lett volna. Elképzeltem a jelenetet, ahogy vacsoránál elém dob egy bagoly egy csomagot és kinyitom és azok bugyik. És hogy még gázabb legyen Len is rálátott volna. Ahhh. Csak ne a bugyik, csak ne a bugyik...
Ahogy eszembe jutott Len, meg a nyár... meg az augusztus őrült módon kezdett persze verni a szívem. Anynira de anynira bénának éreztem magam, és abszolút nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy ennyiszer elutasítson egy ember. Az elutasítás persze már megszoktam, sosem kellettem senkinek, mert mindenki megijedt attól, hogy hány éves voltam, vagy egyszerűen csak nem képes szeretni senki... Nem is tudom. De Lent nem akartam elengedni. Akkor sem ment, amikor megírtam neki azt a szerelmes levelet, otthon. Amit mindenki másnak is megírtam, hogy túllegyek a dolgon és ne fájjon annyira. Csak az volt a helyzet, hogy Len megmaradt. Sóhajtottam, és kihúztam magamat. Szerettem abban hinni, hogy majd egyszer elérem. Hogy bármi is történt minden éjjel, a nap kimosta belőlem a rosszat a fájdalmat és másnap képes voltam folytatni.
Bevonszoltam magam a folyosóra, ahol persze meg is pillantottam Lola ismerős alakját, mert biztos várt rám. Lelkesen elvigyorodtam és kitárt karokkal felé szökkentem, hogy alaposan megölelgessem a barinőmet.
- Lola, Lolaaa - ölelgettem lelkesen ugrálva, szabadon engedve a tinilányt belőlem. Néha azt is kellett nem? - Remélem nem hitted azt, hogy egyedül hagylak a vonaton - magyaráztam. Nélkülem biztos nagyon unatkozott volna, főleg, hogy Baldron tuti Hillel sajátított ki egy fülkét maguknak. Egyeseknek olyan könnyen összejön a szerelem, miért is voltam én ennyire szerencsétlen vajon?
- Na gyere menjünk valami üres kupéba, mielőtt a ruhám miatt leszállít valamelyik unalmas felügyelő tanár - kacsintottam rá cinkosan. Szerettem így öltözködni, mert nem vertek szemmel anynira, mint otthon. Szép voltam, és miért is takartam vona el mindezt? Ha vége az utolsó évemnek itt, úgyis be leszek bugyolálva mint valami hülye múmia.
- Úgyis aaaannyi minden mesélni valóm van - magyaráztam neki, és amikor találtunk egy üres kupét be is nyomakodtam vele. - De előbb mesélj teee. Milyen volt a nyaralás? Voltak helyes fiúk?
Kíváncsian húztam mosolyra a számat, miközben keresztbe tett lábakkal huppantam le a kissé kopottas vonat ülésére. A cicám persze rögtön belemászott az ölembe, hogy ott aztán elszunyókáljon aranyos kis gombóccá formálódva. Hátradőltem a kárpiton, és egy rövid ideig kipillantottam az elsuhanó tájra. Szerettem volna, ha jól sikerül lezárnom a nyarat, ha mondjuk nem küldenek el, mintha valami kis zavaró homokszem lettem volna. Lehet tök idóta voltam, hogy nem engedtem ezt el, vagy csak túlságosan elcsavarta a fejem. De nem is volt időm azt hiszem már elengedni, csak kapaszkodni valamibe, hogy egy kicsit még érezhessem, hogy szerelmes vagyok. És mivel Len volt az, akibe bele estem, nem is bántam meg. Akkor sem, hogy ha fájt. Ha még fájni is fog.
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2022. 08. 22. - 16:10:43 »
+2

to Nora
2003. Szeptember 1.

  


I'm a grown woman
I can do whatever I want


- Nem hiszem el! Ha ez a ribi lekési a vonatot és nem jön a suliba, én is leszállok! - fakadtam ki hangosan a vonat folyosóján, aztán vagy ezredjére kilestem az ablakon - már amennyire volt gusztusom közel hajolni hozzá, mert varázslattal takarítás ide, házimanók oda, tök retkes volt. Fujj! De Noráért legalábbis kihajoltam rajta, hozzáérés nélkül.
Azért a nagy várakozás közben nem mulasztottam el Fifi felé nyelvet nyújtani, ha erre járt, meg intettem azért a többieknek, akiket valami órákon már kegyeskedtem észrevenni. De ha Nora nem jön… Kiégek. Vagy megszököm.
Jó, nem szököm meg. Elliot meg Aiden laza, de azért csak idecibáltak a vonathoz időben. Az Azkabant is megúsztam a nyáron, tele van a ládám francia designer cuccokkal meg luxuskozmetikákkal, szóval… Jah, meg még ott állnak a peronon, és hála az égnek nem integetnek csipkezsebkendővel, a szemüket törölgetve a vonat után. De azért figyelnek. Hajh, túl gondos apukák… Hálából ezért nem lépek le, hogy a mugli világban egész éven át nézhessem a Rosaurát, és élhessek a szépségemből. Ami miatt rohadt korán felkeltettek máma hajnalban. Hiába a három órányi készülődés, ha a beauty sleep kimarad… De tudták, és így is lett, így ideértünk időben. De minek, mikor hol van már Nora?
- Lola, Lolaaa!
- Hol voltál, csajszi?! - fakadtam ki durcásan, de azért a szemem persze vigyorgott, és jó erősen (meg kicsit bosszúsan) visszaszorongattam a másikat.
- Remélem nem hitted azt, hogy egyedül hagylak a vonaton.
Amíg piszkált, én fennsőbbséges mozdulattal lesepertem a szerkómról a cicaszőrt. Amúgy egész megszoktam már a háziállatokat a fiúknál, és Nora macskája eléggé fancy ahhoz, hogy kedveljem, de azért a chanel az chanel.
- Dehogy hittem! Tudom, hogy a sminkkeddel basztad el az időt, mert rohadtul tökéletes - vágtam rá a szemrehányásba burkolt elismerést.
- Na gyere menjünk valami üres kupéba, mielőtt a ruhám miatt leszállít valamelyik unalmas felügyelő tanár.
- Hát igen, még az izgalmasabbaknak sincs ízlésük - célozgattam arra a bizonyos profra, akit Nora a leveleiben emlegetett. Remélem, két év múlv én is simán eladom majd magam tizennyolcnak, mert most még nagyon tepernem kellett, hogy ne kislánynak nézzek ki. Bezzeg Nora… Nem is értem, hogy egy profi kviddicsjátékosnak hogy nincs szeme?!
- Csak rá ne nyissunk Baldronra meg Hillre, arra láttam osonni őket - kuncogtam, és a másik irányba indultunk üres kupét keresni.
- Úgyis aaaannyi minden mesélni valóm van. De előbb mesélj teee. Milyen volt a nyaralás? Voltak helyes fiúk?
- Mon dieu! Csak olyanok voltak - vágtam rá huncutul bazsalyogva, majd elfintorodtam. - De az apucik rámszóltak, ha nagyon bámultam. Mindegy, volt ott minden, amit lehetett nézegetni, tengerpart, szép cuccok, parfümök, gourmet izék… na mindegy, de mielőtt elfelejtem…!
Előkaptam a kabátom zsebéből egy eredeti Pandora karkötőt, amin egyelőre csak egy charm lógott. De az cikesz alakú volt. Láttam, hogy Nora kibámul az ablakon, és hogy hogyan bámul ki. Ajaj, ez a nézés gyanús, megint az jár a fejében. Vagyis inkább aki. Szóval visszarángattam inkább magamhoz a figyelmét azzal, hogy szóltam, meg odaemeltem elé a fényes cuccot is.
- Ezt neked llllooo…áttam meg. Gondoltam, hátha hasznát veszed…
Jelentőségteljesen vigyorogva vontam fel a szemöldökömet, s úgy figyeltem, vajon mi a véleménye a kis csecsebecséről, érti-e a poént.
- És hoztam ám vonatkozó szakirodalmakat is, hátha segítenek - tettem hozzá roppant elégedetten, majd a kistáskámból eg jó nag stóc csajos újságot vettem elő, és csaptam az ölembe. A magazinok címlapjai rikító neonszínekben pompáztak, csábos csajok vigyorogtak róluk, és olyan szalagcímek voltak olvashatók rajtuk, mint: Hogy csábítsd el a kiszemelt pasit 5 lépésben? Töltsd ki a kvízt, és tudd meg, összeilletek-e! Mit mond a jövőtökről a horoszkópotok? 10 tipp a tökéletes pasifogásért, és a többi.
- Stréberkedem itt, mint egy elbaszott hollóhátas - sóhajtottam színpadias drámaisággal, majd kicsit jobban szétterítettem a halmot, hogy Nora jobban meg tudja szemlélni. Még én se néztem meg ezeket, nagyjából csak lekapkodtam a legfrissebb lapokat az újságos polcáról, meg ami otthon volt vonatkozó témában, azt is bedobtam. Meg azt is, ami a legújabb őszi boszi divatról szól, mert azért na, lazításképp.
- Szóval, ezeket majd megnézegethetjük. Miután elmesélted, mi a helyzet most - szögeztem le lelkesen, és bátorítón Norára vigyorogtam.


Naplózva


Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2022. 08. 25. - 20:01:32 »
+1

nem enged közel
I'm a smart person. I just do stupid things

pretty : bye bye summer vibe: liability
2003. 09. 01
 p.s. Lola



Szerettem sminkelni magam. Egy kicsit olyan volt, mintha új álarcot húztam volna fel. Imádtam, ahogy kiemelhettem a szemem ívét, és azzal a cicás vonallal csak még jobban mutattak a vonásaim. Szerettem erőteljes színeket használni, ami szenvedélyes volt és szexi, ahogy a rúzs is a számon. Otthon sosem lett volna lehetőségem ilyesmire, és azt hiszem amíg vissza nem megyek tényleg kihasználok mindent, hogy kiélhessem magam. Ha az életem három évet ad még nekem, hogy rendesen éljek és szabad legyek, akkor azt kihasználom, addig égetem a gyertyát míg csak el nem ég, és én semmit sem fogok megbánni. Se a rosszat se a jót, mert nem tehetem meg, és nem fogom szembe köpni magam értük. Na jó, azt megbántam volna, hogy lekésem a vonatot. Meg vele Lolát és a vacsit, ahol bámulhatom Lent, szóval ezért igazán büszke voltam magamra, hogy sikeresen felpattantam egy valag cuccal a nyakamban a macskámmal, hogy aztán végre beleboruljak Lola cuki alakjába, és a kissé talán bosszúszomjas ölelésébe.
- Hol voltál, csajszi?! - fakadt ki, és kissé ki is szorongatta belőlem a szuszt. Lola néha veszélyesen erős volt, és nem lennék a jövőbeli pasi helyében akit majd egyszer fel fog pofozni. Bár remélem nem lesz olyan, hogy összetörik a szívét. Az fájdalmas és megváltoztat, azt hiszem engem is teljesen átformáltak Macmillan szavai, amikor kidobott a lakásból, és igazából elég őrült dolgokat vágott a fejemhez. De a múltam része volt és akkor szerettem, nagyon-nagyon szerettem. És nem bántam meg. Azt sem, és nem is fogom. Mert csak előre néztem. A múltamat nem tudtam már átformálni, de a jövőmért ha nem is sokat, de tehettem. Annyit, hogy minden pillanatban kiéltem magam, és futottam előre.
- Dehogy hittem! Tudom, hogy a sminkkeddel basztad el az időt, mert rohadtul tökéletes - állapította meg, én pedig elégedetten húztam ki magamat és vigyorodtam, miközben ő a csodálatosan szép ruhájáról sepregette le a cicám bundáját, aki csak magadva magát a sorsnak, hogy két ilyen lány közzé szorult lifegett az ölemben.
- Óh, hát igen, igen. Alig várom már, hogy megtanítsalak ilyen tökéletes sminket csinálni. Na de a te ruhád se semmi, szivi, csak nem Cahnel? - kérdeztem vigyorogva és elismerőan bólogattam. - Imádom az ízlésed, sosem csalódom - kacsintottam rá, miközben ideje volt kellemesebb és nyugodtabb helyekre húzódnunk, hogy mondjuk pletykálkodjunk meg ilyenek. Hiányoztak a dumálások Lolával.
- Hát igen, még az izgalmasabbaknak sincs ízlésük - jegyezte meg, és természetesen tudtam, hogy Lenre célzott. Igazából leplezetlenül elvörösödtem, mintha csak megégette volna az arcomat a nap, és zavartam megköszörültem a torkomat, miközben sóhajtottam egyet. Talán egy kicsit reményveszetten, mert Lent eddig nem érdekeltem, és csak egyszer csókolóztunk... de az is annyi volt, mint egy huss és pöcc. Elillant és eltolt, de most nem akartam feladni...Most nem. Nem futhattam el. Alfékra meg csak vigyorogtam egyet. Reméltem Lolának sose lesznek olyan pasigondjai, mint nekem. Meg hát tudtam, hogy az ilyen ruhákat eszik a pasik, és én is élveztem, hogy jól néztem ki bennük.
Ahogy behuppantunk a kupéba máris a lényegre tértem, és hát azért Francia pasik eléggé egzotikusak. Biztos olyan elegánsak meg miegyéb. Mondjuk Lennél biztos nem jobbak.
- Mon dieu! Csak olyanok voltak. De az apucik rámszóltak, ha nagyon bámultam. Mindegy, volt ott minden, amit lehetett nézegetni, tengerpart, szép cuccok, parfümök, gourmet izék… na mindegy, de mielőtt elfelejtem…! - magyarázta, miközben én csak hümmögve bólogattam, és megint Lenre gondoltam, és hát tényleg őrült lehettem, ha ennyire sokat járt az eszemben, még Lolát se figyeltem annyira. Teljesen elvette az eszem, azt hiszem. Közben a szemem megtalálta amit Lola az arcom elé tolt és hirtelen csak eltátottam a számat és bámultam a csodaszép pandorat az arany cikesszel.
- Ezt neked llllooo…áttam meg. Gondoltam, hátha hasznát veszed… - mondta én pedig a kezembe vettem és éreztem, hogy totál meghatódtam és bőgni tudtam volna. felcsatoltam a karomra, és hol rá, hol pedig Lolára néztem. Azt iszem eltartott egy ideig míg meg tudtam szólalni.
- Ez csodálatos, basszus, meg fogsz ríkatni. Még szerencse, hogy a mindenálló sminkemet használtam - magyaráztam, és azért csak meghatottan pislogtam kettőt, hogy mégsem bőgjek. Most hogy mindig rá gondolok, még többet fogok rágondolni.
- Nem sírok! - mondtam, és szipogtam egyet azért. - Oké, ezt a csodás ajándékot nem tudom visszaadni, de vettem neked egy csomó luxi sampont éééés fürdőbombát. Az egyikből felhőpamacsok szállnak majd fel, a másiktól puha lesz a bőröd, és a többi titok - kacisntottam rá, majd a kezébe nyomtam az ajándékszatyorba pakolt cuccokat. Lehet kicsit elszaladt velem aaa fiáker... vagy ez nem az a mondás? Mindegy is. Lola közben kipakolt egy halom magazint én pedig elismerően hümmögtem rájuk. Imádtam őket, mert olyan jó képek voltak a pasikról is meg a tippek meg a tesztek meg minden, és voltak illatos oldalak is a parfümök miatt. Azok voltak a kedvenceim.
- És hoztam ám vonatkozó szakirodalmakat is, hátha segítenek. Stréberkedem itt, mint egy elbaszott hollóhátas - Erre elvigyorodtam.
- Azt hiszem ezt a stréberkedést megbocsájtom neked, tudod, hogy ezért a suliban mindenki téged fog keresni? - kérdeztem cinkos mosollyal, és elvettem egy újságot, hogy gyorsan belelapozzak.
- Szóval, ezeket majd megnézegethetjük. Miután elmesélted, mi a helyzet most - kérdezte és rám viygorgott, mire én zavartan megköszörültem a torkomat, és egy pillanatra a cikeszre néztem a karomon. Felsóhajtottam.
- Hát tudod, ugye bementem Len bulijára, amit a tanároknak rendezett. Teljesen menő voltam, szexi és dögös, igazából csak látni szerettem volna, de ő akkor is ugyan azt csinálta. Szóval kizavart onnan is, mint az első bulijárül, amin találkoztunk. Pedig én nem a pennája miatt mentem oda! Nem úgy, mint Betty Thompson! - fakadtam ki méltatlankodva.
- Komolyan... Egy Thomson legyőzhet? - bámultam rá. - Olyan érzésem van, mintha sosem akarna közel engedni... - magyaráztam. - De ha háborút akar, akkor az lesz! Nem felejtem el azt a megvető tekintetet Thomsontól. Úgyhogy eldöntöttem, hogy az unalmas tantárgyából idén a legjobb leszek! És meg azt is, hogy Len figyelmét magamra fogom vonni.
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2022. 08. 30. - 19:33:29 »
+1

to Nora
2003. Szeptember 1.

 


I'm a grown woman
I can do whatever I want


- Óh, hát igen, igen. Alig várom már, hogy megtanítsalak ilyen tökéletes sminket csinálni. Na de a te ruhád se semmi, szivi, csak nem Cahnel? Imádom az ízlésed, sosem csalódom.
Elégedetten húzom ki magam, de még ezzel, meg a magassarkóval, meg a nyári pár centi növésemmel se vagyok olyan magas, mint Nora. Be kell látnom, én talán örökre ilyen kicsi a bors és csípős típus maradok. Maya sem magas, és Elliot pedig nem biztos, hogy az apám. Mondjuk, reménykedni még lehet. Már csak a centik miatt is.
- Ez csodálatos, basszus, meg fogsz ríkatni. Még szerencse, hogy a mindenálló sminkemet használtam.
- Ha elsírod magad, megbabusgatlak. Egész nyáron ez volt. Meg a tisztába tevés, de abból elég volt!
Magamban kuncogtam, aztán fejcsóválós vigyorral hallgattam Norát. És csillogó szemekkel vettem át a szajrét. Olyan jó illata volt a tasak tartalmának, hogy alig vártam, hogy szerezzek egy prefektust, aki bevisz a prefi fürdőbe, hogy ezeket kipróbálhassam.
- Azt hiszem ezt a stréberkedést megbocsájtom neked, tudod, hogy ezért a suliban mindenki téged fog keresni?
- Majd valahogy túlélem. Boldogan feláldozom magam a cél érdekében, hogy növeljem a suliban töltött idő esztétikai élményszintjét - sóhajtottam magamat is meglepve a választékossággal, aztán kevésbé urizálva hozzátettem: - Ha még valakit meglátok, hogy a fekete iskolai talárhoz fehér zoknit vesz fel, esküszöm, leátkozom róla az összes ruhát.
Aztán személyesebb és izgalmasabb vizekre eveztünk, és eszembe jutott, hogy itt talán ezért sem hiányoznak annyira a sorozataim, mert itt sokkal jobb storykat hall az ember, és első kézből.
- Hát tudod, ugye bementem Len bulijára, amit a tanároknak rendezett. Teljesen menő voltam, szexi és dögös, igazából csak látni szerettem volna, de ő akkor is ugyan azt csinálta. Szóval kizavart onnan is, mint az első bulijárül, amin találkoztunk. Pedig én nem a pennája miatt mentem oda! Nem úgy, mint Betty Thompson! Komolyan... Egy Thomson legyőzhet?
- Fel se mehet a rohadt versenypályára, ha Te ott vagy. Esélye sincs, ugyan már, vén picsa. Mennyi lehet, vagy negyven? Jó, hogy nem azzal a vörös grifis házvezető tancival kezd... Blöe.
- Olyan érzésem van, mintha sosem akarna közel engedni…
- Egyszer csak észre kell vennie, hogy Te vagy a legjobb a környéken, vagy ha nem veszi észre, akkor eggyel több gurkó találta hókon, mint kellett volna. A fejsérülések mindig agysejtveszteséggel is járnak. Ezt az Esmeraldában mondták az orvosok - mugli gyógyítók tudod - mikor beveri a fejét.
Nagy tudálékosan bólogatok hozzá, na nem mintha gyógyítónak képzelném magam, de csak cirkalmasan akartam kimondani, hogy ha Campbell nem veszi észre Norát, akkor hülye. Aztán hallgatom tovább a másik terveit.
- De ha háborút akar, akkor az lesz! Nem felejtem el azt a megvető tekintetet Thomsontól. Úgyhogy eldöntöttem, hogy az unalmas tantárgyából idén a legjobb leszek! És meg azt is, hogy Len figyelmét magamra fogom vonni.
Lesújtón néztem Norára.
- Neked hogy nem kék a talárodon a csicsa? Legjobb? Én úgy el fogom idén trollkodni a MT órákat, már megvettem a trágyagránátot, és kikeverem addig a tuti hangulathajszínező samponreceptemet is. Csak is érted, csajszi!
Na jó, meg mert annyira vicces lesz Bettyke dühös vörös és undorodó zöld hajjal. Csak még sajnos nem elég tartós a színhatás. Tudom, mert teszteltem Cleon, és tökre lemosható volt, ami nem is baj, mert így a fiúk nem vették észre a kísérletezéseimet a lopott bájital- meg samponhozzávalókkal.
A Lenes résznél azért elmosolyodtam. Bólogattam is.
- Azt hiszed, eddig nem vontad magadra? Fogadjunk, hogy a Nagyteremben nem mer majd feléd nézni se, nehogy elárulja magát. Na, de majd én leszek a szárnysegéded! - jelentettem ki bajtársias lelkesedéssel, aztán kicsaptam egy újságot a “Hogyan csábítsuk el szívünk választottját öt lépésben?” szalagcímmel. A folyosón meg meghallottam a mozgóbüfés kocsit nyekeregni, szóval felnéztem Norára.
- De szerintem szerezz valami nasit. Nehogy lefusd magadról a fogni valókat is, már majdnem túl gebe is vagy.
Rákacsintottam, aztán hacsak nem dumáltunk tovább, az újságokba temetkeztem nagy tanulni vágyással.

Naplózva


Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2022. 08. 31. - 10:10:43 »
+1

nem enged közel
I'm a smart person. I just do stupid things

pretty : bye bye summer vibe: liability
2003. 09. 01
 p.s. Lola



Teljesen elállt a lélegzetem a kviddicses karkötőtől. Otthon nem volt nagy szokása az ajándékozásnak, de azért a családom kedveskedett egymásnak ezzel-azzal. Apa például ha elutazott, mindig hozott haza nekem valami elképesztően gyönyörű fésűt. Általában egészen hamar elhasználtam őket, és valahogy ez olyan különleges apa-lánya rituális szokássá vált, hogy már egy egész fésű készletem volt. Persze a legbecsesebb benne a nagyié volt, amit nekem adott. Viszont ez a karkötő, hát tisztára könnyes lett a szemem. Nem voltam jégből, és könnyen az érzelmeim sodrásába kerültem.
- Ha elsírod magad, megbabusgatlak. Egész nyáron ez volt. Meg a tisztába tevés, de abból elég volt! - kicsit könnyes szemekkel kuncogtam fel. Ó, drága Lola, ha tudnád Armin is menynit babusgatta a bőgő húgát, aki hajnalban esett haza... Ahogy a csuklómon lógó cikeszes pandorat forgattam és nézegettem, mintha csak egy igazi művészeti alkotás lett volna rajtam. Az aranyt szerettem, ment is hozzám. Azt hiszem sosem fogom levenni.
- Ne aggódj, ha a könnyeimtől nem is, de a pelenkáktól határozottan meg foglak kímélni - mondtam neki kuncogva, miközben a vonat kellemes zakatoló ringatással zötyögött a suli felé, és vitt egyre távolabb Armin biztonságos erős karjaitól. Azt hiszem hiányozni fognak a fórró nyári éjszakák, amiket egyedül töltöttem itt-ott, de... A Roxfortból is simán ki lehetett surranni, nem? Bár azt hiszem ezt a rossz szokásomat megtartom magamnak. Lolát nem szívesen vinném a Tabuba, a sok huszonhárom vagy több éves közzé. Még akkor sem, hogy tudom ő sokkal-sokkal erősebb nálam. Álmodozva simogattam meg az ölemben szunyókáló cicámat. Nem is látszott már rajta, hogy megmentettem azon a nyomorult estén.
- Majd valahogy túlélem. Boldogan feláldozom magam a cél érdekében, hogy növeljem a suliban töltött idő esztétikai élményszintjét. Ha még valakit meglátok, hogy a fekete iskolai talárhoz fehér zoknit vesz fel, esküszöm, leátkozom róla az összes ruhát.
Erre csak vigyorogva bólogattam, teljesen egyetértve vele. A Roxforba sok ízlésficamos ember járt, ott volt például Hepburn azokkal a furcsa összevissza varrt hippiruháival. Eleve meglehetősen béna volt az egyenruha is, a miénk meg zöld volt. ZÖLD. Hát ennél bénábban már ki se nézhettem volna, és akkor a tanárok csodálkoztak a sminkem és a körmöm miatt. Nem mintha nem tudtam volna abban se dögös lenni, csak hát rontott az összképemen. Lolának legalább mutatott is valahogy a zöld-ezüst hatás, de nekem... Még a szemem is zöldes volt. Ez olyan, mint a smink. Világos szemhez SOHA nem szabad világos, vagy ugyan olyan színű sminket feltenni. Ezért is szerettem a mély, szexi árnyalatokat.
- Hát arra rá is fér, hogy növeld. Majd én segítek a bizniszben, ne félj - kacsintottam rá. - Jaj, de az a halálom. Együtt majd minden nyomiról leátkozzuk a ruhánkat, és akkor mindenki rohangálhat pucéran - röhögtem fel.
Persze ezután mégis csak a szó Lenre terelődött vissza, és hát a szívem megint csak fájdalmasn dübörgött. A bulija után elmentem a Tabuba, és nem mintha bármi rosszat is csináltam volna... Még csak flörtölni se ment senkivel, csak eltáncoltam a kék meg a lila hajú csajokkal, akikkel megismerkedtem, és mindig be voltak szívva. ha táncoltam nem gondolkodtam, csak kiengedtem magamból a fájdalmat egy kis ideig. Utána meg befúrtam magam olyan hajnali fél hatkor Armin erős karjai közzé, és telebőgtem a pólóját. De most már jobban voltam. És még mindig szerettem.
- Fel se mehet a rohadt versenypályára, ha Te ott vagy. Esélye sincs, ugyan már, vén picsa. Mennyi lehet, vagy negyven? Jó, hogy nem azzal a vörös grifis házvezető tancival kezd... Blöe. - fintorgott és én is elhúztam az orrom.
- Hát igen... nekik hamarabb lesz ráncos és lógó mellük, mint nekem. Tuti tiszta narancsbőr már a hátsójuk is - bólogattam. Amúgy sem voltam olyan begyes, mint ők, így ezzel nyugtattam magam, hogy sosem fog olyan undin nagymamásan leereszteni se. Még szerencse, hogy volt egy kis önbizalmam, és Lolának köszönhetően azért kezdtem visszatérni magamhoz.
- Egyszer csak észre kell vennie, hogy Te vagy a legjobb a környéken, vagy ha nem veszi észre, akkor eggyel több gurkó találta hókon, mint kellett volna. A fejsérülések mindig agysejtveszteséggel is járnak. Ezt az Esmeraldában mondták az orvosok - mugli gyógyítók tudod - mikor beveri a fejét.
Erre megint csak bólogattam, és szélesen elvigyorodtam. Hülye, megmagyarázhatatlan módon éreztem azt, hogy egy kicsit mind a ketten ugyan olyanok voltunk. Elmenekülhettünk talán ugyan abba a lángokba, mert nem tudtuk, meddig éghetünk. És én tudni akartam, hogy Len miért... miért akart így égni, mert ő érdekelt... ő maga. Az igazi Len.
- Gondolod, hogy több gurkó találta el, mint kellett volna? Jó, akkor nagyon is szüksége van egy rendes medimágusra, aki vigyáz rá - mutattam színpadiasan magamra. Az emberekre vigyázni mindig is szerettem. Megsérülni rossz volt, és azzal egyedül maradni még fájdalmasabb.
- Neked hogy nem kék a talárodon a csicsa? Legjobb? Én úgy el fogom idén trollkodni a MT órákat, már megvettem a trágyagránátot, és kikeverem addig a tuti hangulathajszínező samponreceptemet is. Csak is érted, csajszi! - széles mosolyra húztam a számat, ahogy elképzeltem Thompson fejét undi hajszínnel. Lolam nélkül az életem azt hiszem merő unalom lenne. Tudtam, hogy képes vagyok bestrébülni, elég maximalista voltam és egy kissé talán karrierista is, ha a RAVASZ-os tárgyaimról volt szó.
- Ne felejtsd ki az se, hogy büdös is legyen az a sampon - tettem hozzá alattomosan. - Szerinted fel fog rám figyelni? abban a közönséges talárban meg egyenruhában? Óh, igaz is, egy igazi nő, egy darab vászonzsákban is igazi díva tud lenni... de előtte kell egy új smink is - tettem még hozzá. Biztos, ami biztos.
- De szerintem szerezz valami nasit. Nehogy lefusd magadról a fogni valókat is, már majdnem túl gebe is vagy - erre csak felhorkantottam, majd inkább felpattantam, lelkesen, hogy neki is fogok hozni. A macskám leesett rólam, hercegnősen lesepregettem a ruhámat magamon, és kiribogtam a folyosóra, nem is sejtve, hogy akivel össze fogok futni az Len lesz.
Fogalmam sem volt, mennyi ideig voltam távol, talán húsz percig? Vagy több, de ahogy visszarobogtam Lolához egyenesen feltéptem az ajtót és becsaptam magam mögött. Még vörös volt az arcom és a csok édesség között ott volt a nyaláspálca is. Meg se vártam mit mond, csak megszólaltam, nagy kerek szemekkel.
- Véletlenül lesmároltam Lent
Naplózva

Lola Miller
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2022. 08. 31. - 13:59:03 »
+1

to Nora
2003. Szeptember 1.

 


I'm a grown woman
I can do whatever I want


- Lulu, Lulu, nekem mennem kell édességért! Hozok neked is…
Valahonnan távolról hallottam, mert belemerültem az újságba nagy komolyan. Mintegy mellesleg felvettem a kába cicát, akit az imént Nora a földre borított nagy szénhidrátéhségében távozva. Jó, nem tettem az ölembe, de visszaraktam a puha ülésre, mert hát ő is úrihölgy, mint mi, ne hortyogjon már a kemény és retkes padlón…
Nora jó sokáig volt el a nasiért, a vonat meg ezen a szakaszon erőteljesen zötyögött meg kanyargott, úgyhogy fensőbbséges morcosságba burkolózva olvasgattam, míg újra nem nyílt a fülke ajtaja. Aztán csapódott, olyan hangosan, hogy zengett tőle a fülke.
Felnéztem én is a hirtelenkedésre, meg a macska is, úgyhogy együtt bámultuk tök egyformán értetlenül Nora arcát. Ami gyanúsan vörös volt. De a válasz teljességéhez a szavak is kellettek.
- Véletlenül lesmároltam Lent.
- Hogy MI?!
Az én szemem is elkerekedett. Arrébbhúztam az újságokat, hogy le tudjon ülni. Szerintem le kéne ülnie. Én jó hogy ülök. Azt hittem, csokibékáért megy, aztán az hogyan változott út közben kviddicsherceggé?
- Khm. Hát Te aztán tényleg találtál nasit… - jegyeztem meg, ahogy kicsit magamhoz tértem az első értetlenségből. - Szóval hogyhogy? És hogyhogy véletlenül? És visszasmárolt? És főleg… MILYEN VOLT? Mesélj el mindent!!!
Hát, hiába idősebb, meg a tanárunk, a szerelemnek nem lehet parancsolni. Pár év múlva mit számítana, hogy egy ideig tanította őt, vagy hogy pár évvel idősebb. Ez egy olyan szép szerelmes történet lehetne, hogy olyan még a Vadangyalban sincs. Szóval nem nehéz lelkesednem.
A vonatút meglévő részére így már annyi beszédtémánk volt, hogy majdnem sajnáltam, mikor odaértünka  Roxftortba. A vonaton nem is tudtunk hozzásminkelni az átcserélt talárokhoz, azt még majd az évnyitó előtt a mosdóban kell. De könyörgöm, ki találta ki, hogy nincs rózsaszínű vagy arany ház… És hogy a mardekár pont zöld. ZÖLD…


Naplózva


Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2022. 09. 01. - 18:13:19 »
+1

nem enged közel
I'm a smart person. I just do stupid things

pretty : bye bye summer vibe: liability
2003. 09. 01
 p.s. Lola



A sízvem őrülten dübörgött, és azt is biztosra vettem, hogy Lola meg Helva is ugyan úgy hallotta. A kezemben lévő édességeket még jobban öleltem magamhoz, mintha csak attól nem estem volna össze. Az egész minden ami Lennel történt a vonaton... Egyszerűen őrület volt. És fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna máshogyan csinálnom, hogy ne utasítson el. Nagyon fájt, szörnyen-szörnyen fájt, és mégis úgy éreztem, hogy úsznom kell, szemben ezzel az árral, mert nem tehettem mást. Ő volt nekem azt hiszem a világom közepe, és még csak nem is ismertem, és mégis tudtam, hogy... hogy kell... olyan nagyon akartam, hogy úgy nézzen rám, ahogy én rá.
AHogy kijelentettem, hogy mi történt Lola szeme elkerekedett, de még a macskámé is, mintha értette volna pontosan, hogy mi is történt velem. Igazából örültem volna, ha itt bárki is értené, mi történik velem, mert én nagyon-nagyon nem értettem, se Lent, se magamat, amiért nem tudtam vele normálisan viselkedni. Simán elértem egy padon ülve is egy nézéssel, hogy visszaforduljanak és leüljenek mellém akinél úgy éreztem, szerelmes voltam. De Len... ő más volt.
- Hogy MI?!
- Mao?!

Akadt ki egyszerre Lola és a macskám is, mire csak leültem Lola mellé, ki se engedve az édességhalmot a kezeim közzül, és néhány finomság ki is potyogott a cipőmre, de egyszerűen nem fogtam fel, csak néztem magam elé, mintha valami álomkórós galamb lennék.
- Khm. Hát Te aztán tényleg találtál nasit… Szóval hogyhogy? És hogyhogy véletlenül? És visszasmárolt? És főleg… MILYEN VOLT? Mesélj el mindent!!! - pörgött fel a döbbenet után Lola, miközben a macskám továbbra is meredt rám a haatalmas aranysárga szemeivel, megint nyávogva egyet. Biztos megkérdezné, hogy miért nem veszek levegőt. Igaz is, annyira izgatott voltam, hogy lélegezni is elfelejtettem, szóval most vettem egy naagy sóhajt, és a barátnőmre néztem.
- Hát. Az első buliján, ami a Montrose győzelme után volt, már ugye megcsókoltam. Hát életem legjobb csókja volt, pedig hát sokszor csókolóztam... Szóval úgy csókol hogy abba egyszerre belehalsz és egyre jobban szeretnéd - magyarázom, bár lehet csak azért éreztem így, mert belehaltam abba, hogy nem vett észre és szerettem ennek ellenére még mindig.
- Izé, szóval találkoztunk és valamit magyarázott, és felém hajolt, mert hát ő magas én meg csak 160... És a vonat megbillent én meg dőltem előre, és megcsókoltam véletlenül. Jó, ellen tudtam volna állni, de tudod, nem hagyom hogy a jó dolgok elúszanak tőlem. De ő elhúzódott mielőtt odahaltam volna a csókba. Aztán megfogta a mellem... - magyaráztam és erre rettenetesen elvörösödötem.
- Azt hiszem csak megakarta mutatni, hogy ő a pasi, meg minden, én meg nem is tudom, csak megbolondultam, és nem tudtam mit reagálni. ÉN!! ÉN!! Mindik tudom, mit kell csinálni... És a flörtölés sem ment, Totál hülyét csináltam magamból! - magyaráztam és a kezemmel széles mozdulatot tettem, a nasik meg kiestek a kezemből, és csak a nyaláspálca maradt az ölemben.
- Pórbáltam vele beszélgetni, de igonrált - sóhajtottam, és még az akcentusom is előjött, mert ki se tudtam mondani a szót rendesen. Megráztam a fejemet. - Nem tudom mit csináljak... - sóhajtottam egy kissé letörtebben. Nagy csillogó szemekkel néztem lolára, és piszkáltam a hajamat.
- Aztán persze megvette nekem ezt, hogy nem is tudom... lerázzon, azt hiszem... Sose kaptam még háromszor kosarat egy pasitól... De én azért vettem neki édességet. Meg ilyen edzős protein szeletet - vontam meg a vállamat. Biztos annak sem örült. Fogalmam sincsen. Inkább csak ráhajtottam a fejem Lola vállára, hogy megnézzük milyen pasizási trükköket vethetnék be még vele. Meg fel kellett venni azt az ocsmány, zöld egyenruhát is. Aranyban sokkal jobban nézett volna ki, de azt a griffendél lefoglalta a hülye vöröse mellé. Pedig az milyen jól állt volna...
De nem akartam feladni. Három évem maradt még az életemből, és ha az azzal fog eltelni, hogy Lent üldözöm, és sneki másba nem leszek szerelmes, akkor is... boldog leszek. talán a vacsorán észrevesz. Talán nem. De ha nem is lát, én akkor is szeretni fogom. Még ha szét is esik közben a szívem, Lola legalább várni fog egy halom sebtapasszal.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT! :3
A helyszín szabad!
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.24 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.