+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  Mérges Banya Fogadó
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Mérges Banya Fogadó  (Megtekintve 3576 alkalommal)

Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 03. 27. - 08:49:37 »
+1

miért?
20040214



Fleming
m o o d

Szerettem vonla néha csak úgy nem lenni, annyival egyszerűbb lett vonla az egész. Nem kifejezetten éreztem magam depreszsiósnak, mert Rose kurvára faképnél hagyott, pedig szükségem volt rá, azt már elengedtem. Nem az a srác voltam, aki akkor beleszeretett még tizenöt évesen. Merlinre, mintha száz év telt el volna azóta. Nem sok minden maradt meg után abból, ami történt, csak az üresség, és akkor megint csak nem volt mellettem Flor sem. Most röhejes, de ugyan ez volt a helyzet, habár nem rázott meg a dolog annyira. Flora rendes lány volt, és az egész nem volt több, mint valami szikra, ami el is hunyt. Az élet ment tovább, ez van Jay alapon, én meg csak hagytam maga, sodródni. Talán összejövök valami csajjal, de igazából most nem izgatott a téma se nagyon. Ellenben Alecet, akit már csak a puszta helyzet is zavarba hozta.
Nem értettem miért válaszoltam neki, bunkó paraszt is lehettem volna, de abba is már csak belefáradtam. Jobb volt semlegesnek lenni, úgy minden iránt, mintha csak belém fagytak volna az érzelmek. És nem vallottam volna be, de Flor rohadtul hiányzott.
– Azért, ha szeretnél róla beszélni, csak szólj - mondta halkan, én meg azért egy kicsit hálás voltam érte.
- Kösz, rendes tőled - Bár nem érdemeltem meg úgysem, hogy bárki is rendes legyen hozzám, de ezt nem tettem hozzá, nem akartam még jobban összezavarni a srácot. Akin a szépségverseny gondolata sem segített, én meg ekkor éreztem úgy, hogy nem árt, a lelépünk mondjuk... Most. Fel is vetettem neki ezt a fantasztikus ötletemet, nem volt kedvem sem nézegetni a jelölteket, mert úgyis csak rámmásztak volna, mert ki tudja miért mindenki vonzónak tartott, aztán nem kellettem végül senkinek. De mindegy volt igazából, inkább mentettem magunkat a még kínosabb naptól.
– Akkor ki kell fizetnünk a vacsorát, nem? - kérdezte, én meg megvontam a vállamat és a zsebembe nyúltam.
- Ha ragaszkodsz hozzá - mondtam neki halkan, és megejtettem egy szemtelen vigyort, de én szívem szerint fizetés nélkül is távoztam volna, csak még a végén amiatt nem engedik be Alecet ide. Nekem mindegy volt, lassan magam mögöt hagyom ezt az egész helyet a sulit, a birtokot, de ő még csak negyed vagy ötödéves volt.
– Arra ki tudunk menni - mutatott az irány felé, én meg követtem a tekintetemmel. – Úgy látom, éppen most jött egy szállítmány, ki tudunk surranni. De nekem nincs pénzem a Szombati Boszorkánynak fizetni. – mondta én meg megvontam a vállam, majd megragadtam a vállánál fogva és magam előtt terelgettem kifelé.
- A pénz nagyon szart sem ér - mondtam halkan, bár eléggé tehetős volt a családi vagyon, mostanában nem nagyon izgatott, amúgy se volt sok okom költekezni, csak ruhát vettem rajta néha, mert szerettem igényesen kinézni.
Óvatosan haladtunk  ahátsó ajtón kifelé, és még a pálcám is elővettem, hogy az ott ácsorgó emberek figyelmét elvonjam, mert egy néma varázslattal lelöktem egy ládát a raklap tetejéről, ami csattanással földet is ért, így pedig el is tudtuk hagyni az épületet.
- Sokkal jobb idekint - húztam ki magamat, amikor egy kicsit odébb vonultunk a kajáldától, és már nem a tömény halszagban ültünk.
Naplózva


Alec Fleming
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2023. 03. 28. - 16:53:12 »
+1

NEM EZT AKARTAM
pinky promise?

2004. február 14.
to: Jay

outfit: style  ♦  zene: Lyfjaberg

Jay szemének szomorú fényét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem voltunk barátok, de sajnáltam. Nem tudom mi lenne velem, ha Joe bármiért is megharagudna... vagy mondjuk Nora. Ők adták a mindennapjaim részét. Együtt mentünk mindenhova, együtt csináltunk mindent, amin nevetni tudtam. Egyszerűen ők adtak erőt a nyári szünetek előtt is, hogy pár hét csupán és újra látom őket. Tanulni nem szerettem, de a társaságuk fontosabb volt mindennél. Gondolom Jay is ezt érezhette le Fay társaságában.
Szóval felajánlottam, hogy beszélhet Florianról, ha szeretnek. Annak ellenére is, hogy azt a srácot mindennél jobban utáltam. Megütött, meglökött és fenyegetett. Ezt viszont nem mondhattam el Hanselnek. Nem voltam benne biztos, hogy ő tudott Smith-ről. Jobb volt kussolni.
A vacsora és ez a szépségverseny kezdett egyre kínosabb fordulatokat venni. Egyszerűbb volt átsétálni Három Seprűbe, jó hamburgert enni és meghallgatni. Ott még ilyen feszültnek sem éreztem volna magam, hiszen minden barátommal odajártam. Az egy laza hely volt és Madam Rosalie is pontosan tudta, mit szeretek. Kedves nő volt.
Jay minden aggodalmam ellenére megragadta a vállamat, hogy kitereljen a konyhán keresztül. Nem álltam ellen. Szerencsére a pincér vagy tulajdonos, aki fogadott minket most az egyik szőke boszorkánynak csapta a szelet. Ódákat zengett a retek alakú fülbevalójáról, így én és Jay hamar kint találtuk magunkat. A varázslatra csak elismerően bólogattam.
- Értesz a meneküléshez.
Elmosolyodtam, majd zsebre dugva a kezeimet megindultam az utcán. Innen kicsit többet kellett sétálni a Három Seprű felé, de ez már cseppet sem zavart. Ügyesen meglógtunk a problémák elől és csak nem hajtják be rajtam vagy rajta az ételt.
- Végre nincs az a szag. Ez a legrosszabb a halban. - Állapítottam meg és még mindig kicsit feszengtem, de szabadabban beszéltem. - Szóval nagyon jóban vagy... vagyis voltál le Fay-jel, igaz?- kérdzetem, nem tudtam elszakadni a témától. Ebből is látszott, hogy képtelen vagyok titkot tartani és mióta megtámadott hát nem tudtam feldolgozni.
- Elég agresszív srác...
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2023. 04. 01. - 20:19:18 »
+1

miért?
20040214



Fleming
m o o d

Anynira nem nézhettem ki elkeserítően, ugye? Úgy értem, én alapvetően melankolikus személy voltam, nem sok esélyem volt ilyen szülők mellett a boldgságra és mér az elején olyan kurvára leszartam mindent. Voltak dolgok, amiket elvettem, mert úgy éreztem én jobban megérdemlem. De azt is csak féltékenységből, és sóvárgásból. Ha most belenéznék az Edevis tükrébe mellettem egy rendes család jelenne meg benne és egy tesó. Szar volt egyedül. De ez van, valakinek egyedül is kell lennie. Igazából tényleg mindegy. Jobb családom nem lesz, se tetsvérem, se senkim.
Fura volt azt a sajnálkozó pillantását elkapni Alecnek. Engem nem volt szükség sajnálni, megszoktam, hogy a dolgok sose tartanak addig, hogy túl jól érezzem magam. És szar lehetett neki olyannal egy asztalnál ülni Valnetin napon, aki megint csak szivatásból keveredett ebbe bele az egészbe. Remek Jay, cseszd el még valakinek az életét.
Ez a nap nem is lehetett volna kínosabb, úgyhogy jobb is lett meglépni, még a végén szerencsétlen Alecet kikiáltják a nap szépének. Azért vetettem egy-egy pillantást a lányokra. Az egyiknek hülye fülbevalója volt, majd megindultam kifelé magam előtt terelhetve a griffendéles gyereket. Én vagyok a rangidős, a prefektus blablabla, mér csak ennek is eleget tettem, mert én olyan kibaszott jó fej lehetek. Én nem éreztem magam annak, a dolgok elhaltak körülöttem.
Esküszöm megkönnyebbültem a friss levegőn és még cigire is gyújtottam volna, hogy ha nem hánynék tőle. Ennyit arról, hogy a tipikus ballon kabátos, cigizős noir-ba illő, ahogy Lolától hallottam autror legyek egy esős angol krimiből. Megvolt az előnye ha ilyenekkel volt összezárva az ember büntetőmunka felügyelésen.
- Értesz a meneküléshez. - jegyezte meg Alec, én meg csak hümmögtem egyet.
- Flortól tanultam - mondtam halkan, és engedtem, hogy a szél simogassa egy kicsit az arcomat. Jól esett a hülye halak után. - Egyszer megszöktünk egy diákszekta elől, akik levágták a lábujjaikat. Milyen régen voltam ötödéves - sóhajtottam fel, mintha olyan rohadt öreg lettem volna.
- Végre nincs az a szag. Ez a legrosszabb a halban.  - mondta ki hangosan is a gondolataimat séta közben, ésén egyetértve bólogattam, majd követtem az utcákon keresztül Alecet.
- Szóval nagyon jóban vagy... vagyis voltál le Fay-jel, igaz?- kérdezte hirtelen, én meg nem tudtam erre mit mondjak. Hogy voltam-e. Vagyunk-e? Azt kétlem. Én mindet tönkre szoktam tenni aki ezek szerint túl közel jön. Ezt anyától örököltem. Az érzéketlenséget meg az apámtól. Olyan jól összeszedtem ezt a kombinációt, nem?
- Hát ő volt asszem a legjobb barátom. Hogy most is az-e kérdezd meg tőle - vontam vállat. - Miért? - kérdeztem, de már dünnyögte is Alec a választ.
- Elég agresszív srác - Nos ezzel egyet tudtam érteni. Néha elragadták az indulatai, de amilyen heves volt a düheiben úgy volt képes random bőgni is. Csoda, hogy Smith ezt elviselte valahogyan, és nem kezdte ki azokat az idegeit, amik mindig úgy néztek ki, mintha túl lennének feszítve.
- Agresszív? Inkább csak stresszes, meg fél - dünnyögtem. Flor be volt szarva attól, hogy elveszíti Smith-szt. Talán ő az egyetlen ember aki neki a legfontosabb most. Nem sokat beszéltünk de ismertem, hogy ezt tudjam róla. - Miért, összeverekedtetek? - kérdeztem, nem iagzán figyeltem oda amúgy mik történtek. Prefektus voltam, de nem izgattak a nem engem érintő dolgok.
- Bemenjünk? - álltam meg a Seprű előtt.
Naplózva


Alec Fleming
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2023. 04. 08. - 18:43:52 »
+1

NEM EZT AKARTAM
pinky promise?

2004. február 14.
to: Jay

outfit: style  ♦  zene: Lyfjaberg

Odakint sokkal kellemesebb volt, mint a Mérges Banya fogadó halszagú fogságában. Nem akartam senkinek sem tetszeni, nem akartam randizni, ezért csak még kínosabban éreztem magam, hogy teljesen elszúrtam Jayce napját. Bizonyára Alexandrának akkor is jobban örült volna, mint nekem. Mégis miért akarna egy fiúval ismerkedni éppen ő? Az egész iskola tudta, hogy ő az egyik leghelyesebb srác. A lányok szíve össze fog törni, ha elballag... még én is látom, hogy jól néz ki. Olyan összeszedett.
Annak ellenére, hogy a randi legjobb pontja a szökés volt, Jay elkezdett mesélni nekem. Flor le Fayről... ki másról is. A szavaiból úgy vettem ki, hogy hiányzik neki. Sajnálnom kellett volna, de az a srác komplett hülye volt, ráadásul egy professzorral kezdett ki, amiből biztosan mindkettejüknek kára fog csak származni. Nem véletlenül tiltott az ilyesmi, habár Smith nem nagyon kivételezett vele. Gyakorlatilag ő kapta a legrosszabb jegyeket az óráin.
- Sa... - nyeltem egyet. Képtelen voltam kimondani, hogy sajnálom a helyzetét. Inkább befogtam, mielőtt még kiböktem volna, hogy mit láttam. Fogalmam sem volt, hogy Jay tud-e róla, de magamat végképp nem akartam kirúgatni. Majdnem biztos voltam benne, hogy az apám megölne érte.
- Olyasmi... - bólintottam, mikor rákérdezett, összeverekedtem-e le Fayjel. Hát igen. Ez volt az egyik oka, amiért agresszívnak tartottam. De igazából rám támadt, megpróbált megijeszteni és még meg is zsarolt, hogy Smith mit fog tenni velem. Tudtam, hogy hatalmában áll kirúgatni, de ők még nagyobb veszélyben vannak nálam is.
- Van is oka félni. Ez igaz... - Túlságosan gyorsan válaszoltam és bár nem mondtam ki a lényeget, azonnal zavarba jöttem. Nem kellett volna Jay-nek ezeket elmondanom. Mégis csak a legjobb barátja és ha elmondom, hogy Smith professzorral kefél, akkor meg visszajut a fülébe. Igen, van közöttük egy kis mosolyszünet, de ez változni fog.
- Bemehetünk... ha csak nem akarsz visszamenni a kastélyba. Nem kell velem lógnod, én megvagyok egyedül is. - És elég galleonom sem volt, hogy meghívjam őt egy hamburgerre. Magamnak is legfeljebb egy kisadagot tudtam kifizetni. Ez változni fog, ha meglesz a végleges szerződésem Mr. Sokolovval és a társulata része leszek. Már csak néhány hónap és kezdődik a szezon. Fizetésem lesz... és valahogy alá kell íratnom apámmal.
- Kivéve, ha szeretnél beszélgetni valakivel. - Szólaltam meg még egyszer. Úgy tűnt, mostanában nem sok emberrel csevegett. Ezért is lehetett olyan kedves velem. Még a halakról is egész részletesen el tudtunk beszélgetni. - Figyi, tudom, hogy nem vagyok az eseted. Azt hiszem, te sem az enyém... de igazából fogalmam sincs. Viszont, mivel le Fay és te nem vagytok jóban, gondolom jó lenne valaki, aki meghallgat. Szóval, ha állod a saját vacsorád, én is a sajátomat, akkor szívesen leszek én a valaki.
Talán mégis csak az esetem. De nem akartam ebbe jobban belegondolni a kelleténél. Más élvezett most prioritást az életemben, az pedig a tánc volt.
Naplózva


Jayce Hansel
Mardekár
*


idegenné válik a lélegzetvétel

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2023. 04. 11. - 08:07:33 »
0

miért?
20040214



Fleming
m o o d

Határozottan mind a ketten megkönnyebbültünk, ahogyan kiléptünk a másik helyről. Nem volt nekem való a feltűnősködöés, és úgy éreztem, ha valaha is auror lesz belőlem inkább leszek az a magányos farkas fajta, aki tökéletesen elvan egyedül, mint társakkal. Mondjuk azt úgysem úsznám meg, ha muszáj, de általában megvoltam a saját magam csendjével. Főleg mióta Florral sem voltam olyan jó viszonyban, csak néha kínunkban írtunk egymásnak a füzetembe a padom alatt. Szar volt, hogy az utolsó félévem megint arra meg y rá, hogy egyedül voltam, de ez van, van aki a világom úgyis páratlanul marad. Főleg ha szar pasi, vagy szar legjobb barát.
Alec is jobban érezte magát odakint, amint nem is csodáltam rajta, úgy tűnt, hogy neki nem volt való a stressz. Nem is tudom elképzelni, mikor nem ideges, az órákon is legtöbbször falfehér volt, meg a legtöbb SVK-n is a ájulás kerülgette. Mintha nem bírta volna a nyomást, vagy valami. Az mondjuk meglepett, hogy ilyen feltűnő volt másoknak is, hogy nem lógtam együtt Florral. Persze egy kicsit úgy éreztem ő volt a jobbik felem, és még egy csomó szarságon is átverekedtük magunkat. De még csak nem is hibáztattam azért, hogy ennyire megutált, mert a nővérével kavartam. Nem volt testvérem, nem tudtam milyen érzés lehet ez neki, és azt hiszem már soha nem is fogom megtudni, kétlem, hogy egy nap anyám meg apám bejelentenék, hogy van amúgy egy testvéred, Jayce.
- Olyasmi... - válaszolta, amikor rákérdeztem a balhéra. Florral mostanában nehéz lett volna jól kijönni, Smith-en kívül semmi más nem érdekelte. Egy kicsit irigyeltem is ezért, hogy így elvakította a szerelem, bár hülye is volt, mert meg fog így bukni, és lesz még egy nehéz lapítós évük Smith-el, ahelyett, hogy összeszedte volna magát. De mindegy, az ember nem gondolkodik ilyeneken, amikor szerelmes. Én se tettem ezt, amikor az voltam, bár olyan rég volt, hogy úgy éreztem nem is nagyon van esélyem újra átélni azokat a fajta érzéseket. De jelenleg meg is voltam nélkülük.
- Van is oka félni. Ez igaz...  - jegyezte meg Alec, mire összeráncolt szemöldökkel ránéztem. Nem tudtam mire céloz hirtelen, lehet a házában tudták már, hogy meg fog bukni mindenből? Az iskolában elég hamar szárnyra kapnak a dolgok, de kétlem, hogy Smith és Flor kapcsolata kiderült volna, akkor már rég erről beszélne mindenki.
- Ja, kicsit ellustult meg minden - bólogattam, miközben megálltunk a Három Seprű előtt és megkérdeztem, hogy be akar-e menni.
- Kivéve, ha szeretnél beszélgetni valakivel. Figyi, tudom, hogy nem vagyok az eseted. Azt hiszem, te sem az enyém... de igazából fogalmam sincs. Viszont, mivel le Fay és te nem vagytok jóban, gondolom jó lenne valaki, aki meghallgat. Szóval, ha állod a saját vacsorád, én is a sajátomat, akkor szívesen leszek én a valaki - magyarázta, mire csak hümmögtem egyet, úgy fürkésztem az arcát, majd eleresztettem egy halvány félmosolyt is.
- Akkor csak üljünk be dumálni, hogy legyen mit mondanod a randiról, és ez talán jobb lesz, mint halakat enni, egy hülye helyen - jegyeztem meg majd a hátammal belöktem az ajtót. - Nem halunk bele egy kis dumálásba, de ne aggódj, maj én fizetem a kajád - tettem hozzá, mert láttam, hogy milyen kétségbeesetten pillantgatott már az előző helyen is.
Odabent találtunk egy kellemes helyet, ahol mind a kettőnknek rendeltem hamburgert, hátha az meghozza a kedvét ahhoz, hogy ne legye olyan rohadtul sápadt állandóan. Egy kicsit jól esett, hogy valakivel csak úgy eldumálgattam, még ha nem is volt ez életünk legjobb randija, de legalább volt kaja is, és nem unatkoztam egyedül. Csak most esett le, hogy végtérei is mennyire hiányzott Flor, hogy Aleccel beszélgettem. De mindent összevetve nem bántam meg, hogy elmásztam erre a baromságra, legalább az orra alá dörgölhetem én is, hogy jól éreztem magam nélküle is, mert Alec a kezdeti ijedsége ellenére nem volt rossz társaság.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT! szív
A HELYSZÍN SZABAD!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.109 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.