+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxmorts
| | | |-+  A Három Seprű
| | | | |-+  Hátsó asztalok
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Hátsó asztalok  (Megtekintve 6848 alkalommal)

Henriette le Fay
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2022. 10. 31. - 11:59:14 »
0

⌘ Éredekes eset ⌘
partner : Florian

☾ 2003. 09. 05. ☽

Mközben olvastam a könyvet elkalandoztak a gondolataim, igazából lassan már csak dísznek volt a kezembe a könyv. Az év nyító a szokásosnál is több meglepetést tartalmazott a tanári kar változásai és a hugrásoknak legnagyobb szerencséjére, peresze ezt idézőjelesen értem, Smith lett a házvezetőnk csak úgy mint a Roxfort igazgató helyettese is. Örültem, hogy végre eljöhetek otthonról, semmi kedvem nem volt hallgatni azt ahogy Henry a csillagokról beszél és szüleink csillogó szemmel hallgatják. Ahogy vissza kerültünk a Roxfotba Flor megváltozott, a nyár utolsó felébe feszült volt és ideges ez látszott rajta, nem beszélt sokat és nem játszadoztunk annyit, pedig piszkáltam is, mintha megszűnt volna létezni. A nyárhoz képest most ebbe a pár napban sokkal jobban nézett ki, megvolt fésülködve, mosolygott, és mintha komolyabban is öltözködött volna. Tuti Smith-el történt valami, amint megérkezik tuti kifaggatom, hogy mi ez a hirtelen stílus váltás. Teljesen a gondolataimba merülve ültem az egyik hátsó asztalnál.
-  Csak azt ne mond, hogy te is stréber lettél. Henry fertőzött meg?- Szólított meg hirtelen Flor, mondanom se kell majdnem neki dobtam a könyvet úgy megijesztett.
- Áá! Merlinre! Flor, megijesztettél - Mondtam mikor már leült velem szembe.
- Nem, nem lettem stréber és mióta itt vagyunk a Roxfortba azóta nem is beszéltem Henry-vel. Csak tetszik a könyv. - Becsuktam a könyvet és eltettem, végignéztem a bátyámon. Ing volt rajta, Florian le fay ingett vett fel póló helyett. Randira készül Smith-szel vagy mi?
- Hova készülsz így kiöltözve randid lesz? - Mosolyodtam el -  Jó hogy itt vagy, rég nem voltunk már kettesben, jó sok mindent mesélned kell.
Naplózva


Florian le Fay
Griffendél
*


pocket full of trouble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2022. 11. 02. - 11:03:35 »
0

Hát ilyen is történhet
▪ 2003. szeptember 5. ▪

Henriette


- Áá! Merlinre! Flor, megijesztettél - jegyezte meg Henriette. Nem bírtam persze ki, hogy ne nevessem el magam a reakcióján. Azért ennyire nem vagyok ijesztő, de hát na... mégis csak le Fay, nekünk meg a lelkiismeretünk, hát maradjunk annyiban, hogy nem a legmakulátlanabb. Biztos voltam benne, hogy neki is van vaj a füle mögött, mégha az nem is egy tanár elcsábítása.
- Borzasztóan ijesztő vagyok ma. - Bólogattam és végig simítottam a hajamon, ellenőrizve, nem ment e tönkre. Smith csinálta a bájitalt rá. Vidáman asszisztált ahhoz, hogy elkezdjek értelmes felnőttnek kinézni és a későbbiekben ne kelljen letagadnia engem.
- Nem, nem lettem stréber és mióta itt vagyunk a Roxfortba azóta nem is beszéltem Henry-vel. Csak tetszik a könyv. - Válaszolta aztán. A könyvet eddigre persze sikerült is becsuknia, így rápillantottam, mégis mit búj olyan hevesen. Henriette-et jobban el tudtam volna képzelni valami kviddicsmagazinnal, amiben ott virít Campbell professzor képe is.
- Mi az, ami ennyire tetszik? - kíváncsiskodtam és még rá is könyököltem az asztalra, hogy jobban lássam.
A szó persze gyorsan tovább terelődött rám. Jó... értem, Henriette jó megfigyelő. Látja, hogy másképp nézek ki és minden egyéb.
- Hova készülsz így kiöltözve randid lesz? - Erre kicsit elpirultam. Nem volt randim, csak szimplán másképp néztem ki, hogy Smith egy fokkal komolyabban vegyen. Azt akartam, hogy velem akarjon maradni. - Jó hogy itt vagy, rég nem voltunk már kettesben, jó sok mindent mesélned kell.
- De nem a randimról. Ma csak a tiéd vagyok. - Mosolyodtam el és hátradőltem a székbe. Éppen időben, ugyanis megérkezett a pincér és végig nézett rajtunk.
- Mit hozhatok? Tizenhét év alatt csak alkoholmentes - magyarázta sietve. Nem lepett meg, hogy nem néztek nagykorúnak, túlságosan kisnövésű voltam és most még a borostámat is lenyírtam.
- Csak egy vajsört kérek, melegen - mondtam. Amúgy sem volt túl sok pénzem. - Te mit iszol? -Pislogtam a húgomra. Aztán, ahogy a pincér távozott, megint a testvéremre pillantottam.
- Szóval ez most az alapkülsőm.
Naplózva


Henriette le Fay
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2022. 11. 13. - 22:05:32 »
+1

⌘ Érdekes eset ⌘

☾ 2003. 09. 05. ☽

Amint megjött Flor rögtön el is tettem a könyvet persze elötte még meg tudakolta, hogy mit is olvastam pontosan. Tetszett az új külsője éretttebnek mutatta mint amugy.
- Hova készülsz így kiöltözve randid lesz? - Erre természetesen elpirult ezekszerint minden rendben megy... Legalábbis remélem mert Smith-en nem hat a gyilkos nézésem mert az övé még hatásosabb. - Jó hogy itt vagy, rég nem voltunk már kettesben, jó sok mindent mesélned kell. Hát még nekem, vissza tértem a suliba és már az évnyitón Sage-ről le se tudtam venni a szemem. Hogy bolondultam bele ennyire?
- De nem a randimról. Ma csak a tiéd vagyok. - NA jól van Flor le buktál, szóval hivatalosan is randiztook, ez olyan izgiiii.
- Mit hozhatok? Tizenhét év alatt csak alkoholmentes - Mondta sietve a pincért. Egy kicsit elnevettem magam, hogy FLort még így kiöltözve és összeszedve sem nézik tizenhétnek.
- Csak egy vajsört kérek, melegen.  Te mit iszol? - Kérdezte tőlem a bátyám.
-Szerinem egy karamellás forrócsokit szeretnék - Mondom mosolyogva.
- Szóval ez most az alapkülsőm-
- Amibe még mindig nem nézel ki tizenhétnek - Nevetem el magam egy kicsit. - Bocsi ezt muszáj volt szóvá tennem. De ha jól értem akkor Smith-szel minden a legnagyobb rendben? És nem kell állandóan gyilkos szemekkel néznem őt?- Mosolyodom el.
- Én tényleg nem értem mit esznek a lányok Len-en- Kezdtem bele mert már valakinek elakartam ezt mondani. - Olyan öntelt és nagyképű... nála még Smith is szerethetőbb, így mindentől elvonatkoztatva. Na persz evan aki mindenkit felülmúl...  akarom mondani tök szép időnk van ma- KIssé elvörösödöm szerencsére pont most hozta ki nekünk az inni valókat a pincér
Naplózva


Florian le Fay
Griffendél
*


pocket full of trouble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2022. 11. 18. - 17:51:42 »
0

Hát ilyen is történhet
▪ 2003. szeptember 5. ▪

Henriette


Bojkottálhattam volna a Három Seprűt a pincér megjegyzése miatt. Valójában egyáltalán nem zavart, hogy kiskorúnak néztek. Egy részem még mindig tartott attól, hogy Smith a fiatalabbakat kedveli és egy idő után ez az álomittas vágyakozás elmúlik, ha rájön, hogy idősödöm és megváltozom. Egy ideig irigykedtem Jayre, amiért magas is és egyre férfiasabb, én azonban tökéletesen elvoltam a magam százhatvannyolc centijével és kisfiús formájával.
– Amibe még mindig nem nézel ki tizenhétnek – nevetett fel a húgom. Éppen csak szóba került a sok külső változás, amin keresztül mentem. Csak elmosolyodtam válaszul. – Bocsi ezt muszáj volt szóvá tennem. De ha jól értem akkor Smith-szel minden a legnagyobb rendben? És nem kell állandóan gyilkos szemekkel néznem őt? Megráztam a fejemet elsőre.
– Elválik a feleségétől. Értem. – Nyeltem egyet. Büszke voltam, mégis kicsit szégyelltem ezt a húgom előtt. Kiharcoltam magamnak, hogy Smith engem válasszon, lényegében minden szavammal ezt kértem tőle, miközben ő újra és újra megpróbált megközelíteni.
– Én tényleg nem értem mit esznek a lányok Len-en – folytatta a húgom a fecsegést. Szerettem, mikor Henriette elengedte magát és csak egy egyszerű, egyre kamaszodó lány volt, akit érdekelni kezdtek a szerelmi kérdések. Egy évvel voltam csak idősebb nála, amikor szerelmes lettem Miron Welch professzorba, a korábbi Repüléstan tanárba. Persze jóval több fodrozódott közöttünk, ami nem csak kellemes cirógatásokban, hanem sokkal komolyabb dolgokban is megjelent. Ezt inkább nem kötöttem Henriette orrára.
– Olyan öntelt és nagyképű... nála még Smith is szerethetőbb, így mindentől elvonatkoztatva. Na persz evan aki mindenkit felülmúl...  akarom mondani tök szép időnk van ma. – Vörösödött el. Nem is értettem, hiszen már én is vallomást tettem neki, s ha tetszik neki valaki, azt nekem aztán nyugodtan elmondhatta volna. Még én is megvallhattam neki Smith-t, anélkül, hogy máris jelentett volna a szüleinkenk.
A beszélgetést az odaérkező pincér zavarta meg. Lerakta elénk az italokat, majd csendesen távozott.
– Köszönjük. – Szólta utána, majd bele is kortyoltam az italomba. – Szóval, ki is ez, aki tetszik? – Érdeklődtem és végig nyaltam az ajkaimon, ahogy éreztem, kissé habos lett az italomtól. Megvártam míg válaszol valamit, aztán megint kortyoltam egyet.
Nem akartam persze erőltetni a témát. A lányok még nálam is sokkal, de sokkal szégyenlősebbek. Aztán megköszörültem a torkomat és hátradőltem a székbe, ha akart még beszélhetett. Ahogy figyeltem a húgom zavarodottságát, amint fecsegett vagy csak próbálta elrejteni az érzéseit, egy fickó megállt az asztalunk mellett, majd lecsapott egy kiürült korsót az asztalunkra.
– Hé! – Szóltam utána, felmarkolva a koporsót. Szerettem volna a kezébe nyomni, hogy vigye már el onnan a szennyesedényét… de mire felpattantam, már nem is volt sehol. Aztán valamit éreztem. Valami olyat, amit addig soha. A kezemben a korsó remegni kezdett.
Hátráltam egy lépést, megkapaszkodtam a húgom vállába, de már csak a rántást éreztem a gyomromban. Aztán jött a forgás. Eltűnt a Három Seprű ismerős füstössége és valami más illat töltötte meg az orromat.

Naplózva


Henriette le Fay
Hugrabug
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2022. 11. 21. - 17:31:07 »
+1

⌘ Érdekes eset ⌘
Florian

☾ 2003. 09. 05. ☽

Miközben  a pincér el ment az italunkért, kicsit elnevettem magam hogy Flort még mindig nem nézik nagykorúnak, ami azért furcsa mert mostanába kitett magáért. Megkérdeztem tőle, hogy Smith-szel, hogy állnak a dolgai de a válasza még jobban meglepett.
– Elválik a feleségétől. Értem. – Kicsit leesett az állam, nagyon meglepődtem, hogy idáig eljutott a kapcsolatuk. Mondjuk szó se róla nagyon örülök neki, csak a szüleinknek hogy fogja bemutatni? Mert tuti ki fognak akadni.
- Aztaa. E..Ez komoly lépés, de nagyon örülök nekii- Kissé megremegett a hangom a meglepettség miatt, de azthiszem ez érthető. Ezután míg váltunk az italokra kibukott belőlem az hogy zavar hogy az összes lány Len után csorgatja a nyálát, ami tmegtudok érteni de akkor is. Rá nézésre is meglehet mondani róla, hogy ő az a tipikus sztár ember igaz teljesített is azért, hogy így viselkedhessen, és tuti megszokta már, hogy amerre jár lányokkal találkozik, de hogy már nem egyszer löktek odébb a folyosón amiatt mert vagy követték őt vagy csak áradoztak miatt az már kezdett sok lenni.
Na persz evan aki mindenkit felülmúl...  akarom mondani tök szép időnk van ma. – Kissé elvörösödtem mert kibukott aez így a heves mondandómba. Mondjuk Flor az aki előtt ezeket semmi féle képpen nem akarom eltitkolni, mivel egyedül ő értene meg a családból. Mikor folytattam volna, hogy tereljem a témát meghozta a pincér az italainkat, kezembe fogtam a forró csokim ami jó érzéssel töltöttel mivel a hideg kezemet kezdte felmelegíteni a forró ital.
– Köszönjük. – Köszönte meg a bátyám helyettem is a pincérnek. Majd persze vissza tért a lényegre.- Szóval, ki is az, aki tetszik? – Kvíváncsiskodott tovább, és folyamatosan engem kémlelt tudtam, hogy nem fogom tudni elrejteni az érzelmeimet így kissé zavartam és teljesen pirosan belekezdtem
- Hát már múlt év évvégén szemet szúrt nekem egy tanár, és most hogy így az óráira járok így még jobban... - Próbáltam össze szedni fejben, hogy mit mondjak és hogyan mondjak végül inkább csak kimondom az a legegyszerűbb - Sage az, ő tetszik... - Mielőtt reagálhatott volna rá Flor, egy fickó állt meg az asztalunk mellet, nem teljesen láttam hogy ki volt, mivel éppen az asztalt fürkésztem a szememmel. Flor felpattant, és utána szólt.
- Hé! - Felkapta a korsót és utána akart induln de megtántorodott, hátra lépett egyet ezzel mellém érve és belekapaszkodott a vállába én kapásból oda nyúltam, hogy elkapjam és éppen, hogy ránéztem a korsóra, hirtelen  görcsbe rándult a hasam és eltünt a szemem elől a Háromseprű, és csak forogtam és csak forogtam de Flor is forgott velem, végül valami más illat csapta meg az orrom, vagy talán szag lehet..?
Naplózva


Florian le Fay
Griffendél
*


pocket full of trouble

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2022. 11. 27. - 15:17:19 »
0

Hát ilyen is történhet
▪ 2003. szeptember 5. ▪

Henriette


Kicsit tényleg szégyelltem magam. Végül is odamentem Smith esküvőjére, jelentet rendeztem... én. Én, aki világéletében egy átlagos gyerek volt és sosem érezte magát másnál előrébb valónak. Talán korábban nem tettem volna semmit, csak tovább lépek és úgy teszek, mintha meg sem érdemeltem volna azt, ami közöttünk van. De Smith más volt. Vele éreztem valami többet, valami biztosabbat, amiből tudtam, nekem ő kell örökre. Ezt persze nehéz szavakba önteni, de határozottan szerelmes voltam belé. Nem olyan módon, mint mondjuk Welch-be, hanem őszintén.
- Aztaa. E..Ez komoly lépés, de nagyon örülök nekii - felelte Henriette, mikor végre vallomást tettem. Kimondtam, hogy Smith miattam válik el, pedig Aurora még a legyet is bekapta időközben. Nem akartam nyilván elválasztani a gyerekétől, de az a házasság csak is érdekekre épület. Nem volt benne szerelem és tudtam, hogy szenved. Mégsem engedhettem magamhoz közel, míg nem adja be a keresetet.
A téma szerencsére elterelődött rólam. Henriette elszólta magát... valaki tetszik neki. Majdnem azt mondtam neki, hogy túl kicsi ehhez, de én tizennégy voltam, amikor Welch és én összejöttünk. Ráadásul ő nem egy korombeli volt, hanem a professzorom. Jó. Viszonylag gyorsan vége lett a dolognak, hiszen ő folyton elfoglalt volt, én pedig próbáltam normálisan viselkedni és távol tartottam magam tőle. Smith-nél ez még csak fel sem merült bennem. Ebből is látszik mennyire más a két helyzet.
- Hát már múlt év évvégén szemet szúrt nekem egy tanár, és most hogy így az óráira járok így még jobban... - magyarázta. Ah. Ez csak is plátói lehet, de olyan aranyos volt, hogy elmosolyodtam rajta. - Sage az, ő tetszik...
Bár örültem, hogy Henriette így megnyílt nekem. Mondani is akartam rá valamit, szándékosan nem azt, hogy Fitzgerald professzorral szoktam látni Boltont, hanem valami olyasmit, hogy igen, ő tök cuki embernek tűnik. Nem is értem, hogy lehet a Mardekár házvezetője. Csakhogy valami seggfej tönkre tette a pillanatot és otthagyta a mocskos korsóját az asztalunk sarkában.
Aztán jött a forgás. Talán fel is kiáltottam ijedtembe, de minden volt. A Három Seprűt magunk mögött hagytuk és tájak felett forogtunk végig, míg nem éreztem, hogy magunk mögött hagytuk és valami nedves-füves illat csapta meg az orrunkat. Kavicsos-nedves talajba csapódtam. A csinos ruhám sáros lett, s ahogy a korsót elengedtem, megpróbáltam felkeltni a földről. Amint sikerült, leporoltam a nadrágomat, de a tenyerem is mocskos volt a sártól, így csak még jobban elkentem rajta.
- Aú... - nyögtem fel. Egy-két horzsolást sikerült szereznem. - Ez tuti nem Roxmorts... - Néztem körbe, bár felesleges volt. Csak a hatalmas tavat láttam, ami amúgy annyira szembetűnő volt, hogy még a vak is látta volna. Aztán az jutott eszembe, hogy az egy dolog, hogy én leléptem, de Henriette-et nem kéne kicsapatni egy ilyen hülyeség miatt.
- Hogy a francba fogunk visszamenni? - kérdeztem kicsit pánikba esve és toporogtam. - Vajon melyik tó ez... a Loch Ness? - kérdeztem. Ezt az egy tavat ismertem, szóval más fel sem merült bennem. Nem voltam annyira jó a földrajzi dolgokban semmi, meglepő módon.

A helyszín szabad.
A játék itt folytatódik tovább.
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2023. 04. 21. - 18:14:00
Az oldal 0.088 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.