+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Sakáltanya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Sakáltanya  (Megtekintve 263 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 12. - 15:55:59 »
0



A Sakáltanya nevű szórakozóhely Hertfordshire kertvárosában helyezkedik el. Az Oak Street 52. szám alatt. Az egyetemváros fiatalsága előszeretettel ül be egy egy sörre, vagy épp erősebb italra. Kívül és belül meglehetősen modern képet mutat a hely. Kívülről talán kicsinek tűnik a hely, de belül meglepően tágas. Még egy színpad is elfért, mely teret ad alkalmi együtteseknek, hogy esténként szórakozhassanak a vendégek. Emellett egy tágas bárpult is, és egy pár elkülönített boksz is szolgálja a vendégek kényelmét. Hátul viszont egy kisebb iroda is helyt kapott, ahol a tulaj, Elektra Skouris az ügyeket intézi, és tárgyal a megrendelőivel. Ide idegeneknek a legszigorúbban tilos a belépés.
Naplózva

April Sheridan
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 06. 10. - 18:49:29 »
+1

minifesztivál
to; Charlie


2002. június 30.


zenéd: People Are Strange outfited: style

A nyár mindig olyan jó kedvre derít, mintha az egész stresszes gyakorlati félév nem is lett volna. A kórházban töltött unalmas hajnali órák emlékei a nővérszobákban úgy halványulnak el a fejemben, mint egy kellemetlen álom az ébredés után. Minden egyes órával, nappal halványabb. Az idő is kevésbé felhős, már már szinte fullasztó, amitől még inkább érzem, hogy vége az félévnek, berobbannt a nyár. A  koliból való kiköltözésem napján ragadt a kezemhez egy kisebb szórólap, ami egy helyi zenekaroknak szóló minifesztivált hirdetett. Tökéletes első program a nyár elejére, így még nem is igazán rendezkedtem be az új albérletembe. Mert igen, életem első lakása, ahol nincs lakótársam. A lakás közel van a városközponthoz, boltokhoz, és a zöld övezet is csak egy köpésnyire van. Tökéletes egy első albérletnek. A sakáltanyába belépve rögtön feltűnik, hoogy végre valami koncert is lesz, mert a bejáratnál rögtön belépőt is kérnek. A kis színpadon éppen valami kezdő banda hangol. Ahogy kifizetem a belépőt, hátra nézek Merylre, megvan e még. Valami kretén srác elé furakodott. Intek neki, hogy a pultnál leszek, úgyis egy óra, mire sorra jutok.
– Kettő vajsört, és kettő kicsi lángnyelvet szeretnék.
Kezd egyre nagyobb tömeg kialakulni, az emberek tolongani kezdenek a oultnél, és a szokásosnél több pultos is dolgozik. A zenekar még hangol, így figyelem a tömeget, ahogy szépen duzzad. Elégedetten mosolygok. Mire az italokat megkapom, Meryl is beveredi magát mellém.
– Na mi van? azt hittem már be se engednek. Jegyzem meg mosolyogva, majd elé tolom a sört és a lángnyelvet.
-Ne is mondd, az előttem lévő srác vagy egy tucat belépőt vett. Pedig a mosdóba is be kell néznem...-
– Jól van, a lényeg hogy itt vagy. Na tessék. Gondoltam iszunk egy jó kezdő lángnyelvet, hogy jól induljon az este. Háromra...egy..kettő...-  
Nem vagyok oda a röviditalokért, illetve van egy, amit a muglik szoktak inni, és a személyes kedvencem, de azt mások nem szokták kedvelni, mert édes gejl íze van. Én meg pont azért szeretem. Olyan, mintha valami citrusos szörp lenne, csak jól beüt. Mert kurva erős. Kisebb grimaszt vágok, majd az üres rövudes poharakat visszaadjuk.
- Ismered valamelyik fellépő zenekart?
Leszállok a bárpult székéről, hogy előrébb menjünk, de egyelőre beállt a tömeg.
- Meryl, ha ismernék, akkor nem kellett volna fizetnünk. Most menj a mosdóba, addig fogom a sörödet.-
Meryl el is indul a női mosdó felé, én meg az egyik fogas mellett ácsorogok, kezemben a két vajsörrel. A társaság nagyjából velünk egyidős, fiatal huszonévesek. Egy két idősebb is van, sőt pár gyereket is látok, akikhátra felé roannak. Nem is értem, miért kll ilyen helyre elhozni 6-7 éves gyerekeket. Hangos zene, tömeg, alkoholizáló emberek. Biztosnagyon érdekes lehet nekik. A helyükben én is unatkoznék. Ahogy elnézem, még vagy egy negyed óra, mire kezd az első zenekar. Tétován ácsorgok a két sörrel a kezemben. Talán addig maradhattunk volna ott a pultnál. Most már itt maradok, Meryl a végén nem talál meg.  Néha néha a korsómba kortyolok, és várok. Várok, hogy legyen valami.Hmmm.. a színpad felé sandítok. Szeretem, ahogyan a bandák hangolnak. Egész fesztiválos.

Naplózva

Charlie Oswin
Mardekár
*


VI. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 06. 10. - 23:08:25 »
+1

thief of hearts


2002. június 30.

Nem vagyok a tehetségkutatók híve, de most már jó ideje játszottunk együtt, mint zenekar. Így hát Matt nyomására, miszerint a Roxfort koboljainak ideje lenne megmutatnia magát odakint is, a kastély falain túl, erre pedig a tehetségkutatók jók. Jók, de én lámpalázas voltam, ezért csak arra vágytam, hogy minél gyorsabban legalább egy korsó sörhöz jussak. Az egyik asztalnál pakolhattunk le, míg sorra kerültünk, ami nagyjából az egész rendezvény végén, ez pont elég volt arra, hogy Tommy elővegye a gitárját és máris pengetni kezdje.
Én csak a cigisdobozt rángattam elő és egy szál cigi már ott is volt a számba. A tüzet szerencsére Eric adta, aki hozzám hasonlóan feszülten ücsörgött az asztal mellett. Hallottam, ahogy Patrick is dobol az ujjával a másik oldalamon. Ez pedig picit megnyugtatott… nem csak én voltam ideges. Ahogy a füst kisiklott az ajkaim között hirtelen minden sokkal békésebb lett. Az első banda már ott hangolt a színpadon, hallottam, ahogy még el-elcsúszik egy-egy hang a gitáron, de nem volt bosszantó. Szerettem ezt, a próbákra emlékeztetett, amikor ki tudtam még zárni apám emlékét. Néha-néha eszembe jutott, ahogy fogva tartott, vagy amikor decemberben megjelent a Tiltott Rengetegben és találkozót kért… láttam, hogy össze van karmolva az arca és elmondta, hogy egy másik falkával küzdöttek meg. Szüksége van rám. Azt akarja, hogy én legyek az utódja. Már alig értettem a nyelvet amit beszélt.
– Hallod, Oswin, itt vannak akadémista csajok – magyarázta Eric és vigyorogva a pult felé bökött. Néhányan már kérték ki a sört, meg a mindenféle italokat, amik közül én magam is szívesen ledöntöttem volna a torkomon egy keveset. Kellett volna az ellazulás. – Fogadjunk, hogy mindegyik kiskölyöknek nézne és nem tudnád felszedni őket.
– Majd én megmutatom nektek hogyan kell. Az a szőkeség ott… – bökött Matt a pult mellett álló lányhoz. Túl telt volt, hatalmas mellekkel… ami látványra jó volt, de én ugyan nem akartam az este végén belefulladni.
– Gyerünk Matt – mondtam és még hangosan éljeneztem is bátorításnak. A többiek is hangos újjongással jelezték neki a támogatást, ő meg megindult a csaj felé.
– Na, Charlie, te nem szedsz fel valaki? – kérdezte Tommy, majd a pult felé bökött megint a fejével. – Az a kis barna egész jó darab. – Vigyorgott rám. – Persze, ha neked nem kell odamehetek én.
Megköszörültem a torkom, majd elvigyorodva felkeltem. A gyomromban lévő görcs feloldódott és megnéztem magamnak a lányt, ahogy nyújtóztam egyet. Az asztalunk közepéről elvettem egy szórólapot, amit Matt készített erre az alkalomra. Kicsit népszerűsíteni akarta a bandát. Jó ürügy lehetett odamenni bárkihez. Azért vetettem rá egy pillantást menet közben, ahogy szippantottam egyet a cigiből. Szerencsére nekem nem jött éljenzés a többiektől, így nem volt annyira béna az egész szituáció, ahogy odasétáltam a lányhoz.
– Szia! – Fújtam az arcába a füstöt,  ahogy megálltam előtt. Csak egy egész kicsivel voltam nála magasabb, ami alapvetően ciki is lehetett volna, de én gyorsan kihúztam magam és a kezébe adtam a szórólapot. – Charlie vagyok, a Roxfort koboldjai énekese. Mi fogunk fellépni zárásként, remélem itt maradsz addig. – Közöltem, majd újabb adagot szippantottam a cigiből. Ezután néztem meg mit iszik.
– Ez nem nekem való. – Állapítottam meg. – Majdnem azt mondtam, hogy azt kérek, amit te iszol… – Böktem a fejemmel a pultos felé. – Egy lángnyelv lesz. – A pultos csak bólintott és már töltötte is ki.
Naplózva

April Sheridan
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: Tegnap - 17:59:41 »
0

minifesztivál
to; Charlie


2002. június 30.


zenéd: People Are Strange outfited: style

Hiába nyújtogatom a nyakam, Meryl még sehol. Na most vagy beszorult a mosdóba, vagy megint összefutott valakivel, és majd beesik mellém a második számnál. MIndegy, ha nem érkzik meg addig, míg a saját  vajsöröm elfogy, akkor benyúlom az övét. Legalább nem kell kétszer sorban állni a pultnál. Amúgy is kifejezetten utálok a pultnál sorban állni. Meryl mindig mindenhol sürög forog, és mindenhol van ismerőse. Ha ő nem lenne, akkor lehet, hogy nem is jöttem volna ma el. Segít újra szocializálódni. És jobb, ha nem egyedül vagyok, mert vagy nagyon becsípek, vagy fura idegenekkel találkozom, mint az az extra fura Godric Hollowi este. Igazából csak halvány foltokban maradtak meg emlékek. Másnap iszonyú fejfájásra keltem, és kidobtam a szobában lévő összes fellelhető szombati boszorkányt. Azt mondtam magamnak, Soha, de soha többet nem olvasom. És azóta valóban nem vettem a kezembe egyetlen példányt sem. Ahogy gondolataim a kamu bemutatkozáson járrnak, valaki megszólít.
– Szia!
Az én gondolataim viszont annyira máshol járnak még, hogy megijedek, és kishíján a srácra lötykölom a söröm. Kis híján. Szerencsére már nincs tele a pohár.
– Jesszus, bocsi, csak megijesztettél. Elgondolkodtam.
– Charlie vagyok, a Roxfort koboldjai énekese. Mi fogunk fellépni zárásként, remélem itt maradsz addig.
- Szia..Charlie. Én meg April.
Nem tudom, miért olyan jó, ha maradok, de nem terveztük Meryllel hogy a harmadik zenekar után lelépünk, bár még bármi lehet. Akár tovább is állhatunk. Lerakom a pellettem lévő pultra Meryl sörét, hogy a kezembe vegyem a szórólapot. Roxfort koboltjai. Ezen nevetnem kell, de nem bántásból, csupán baromi viccesnek találom a nevet. Igyekszem elfojtani, de csak kibuggyan belőlem egy rövid felkacagás idejére.
- Igazán...érdekes név választás...
Eszembe jut Katie barátnőm, aki lovastornára járt, és volt egy száma, a robogjatok parázspatájú mének. Szegény, órákig nevettem ezen a címen. Egyszerűen nagyon viccesek.
-Ha lenne egy lánybandám, biztos úgy hívnák, hogy harcos Pixiek.
Mondom mindezt tiszta komolysággal, mint egy sima ténymegállapítást, de a végén belemosolygok. Mének...Belenéz a poharamba, amiben már csak pár korty sör van, ami azt jelenti, Merylnek van öt perce visszaérni, vagy kérhet magának egy másikat.
– Ez nem nekem való. Majdnem azt mondtam, hogy azt kérek, amit te iszol…
Pff...na tessék. Nem neki való...aztán majd fél óra múlva úgy kell összeszedni a lángnyelv miatt. Nem egy atléta típus a srác, inkább művész alkata van. Megnézném őt egy ra múlva, ha ledönt még egy két olyat.
- Na, mert mi bajod lesz a vajsörtől kedves Charlie kobold?
Ebben a pillanatban, felselik messziről Meryl, aki hadonászva integet nekem, hogy 5 perc, és itt van, de találkozott a...szóval valakivel, akit nyilván nem ismerek. Remek.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 30. - 14:49:13
Az oldal 0.039 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.