+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Griffendél Godrik Akadémia
| | | |-+  Akadémiai Levél- és Okirattár
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Akadémiai Levél- és Okirattár  (Megtekintve 1639 alkalommal)

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 07. 16. - 21:07:17 »
+1

New beginning


outfit

2002. július 15.

Végül a férfi gyorsabb volt nálam, és felszedte a sok pergament, amit leejtettem. Roppant kínos volt, mert mindenki minket nézett. A fiatalabbak elnéző mosollyal, az idősebbek szemöldök ráncolva jelezték, hogy most már ideje lenne megnyugodnunk. Lehet, hogy tényleg kicsit hangosabbak voltunk a kelleténél, de egy lexikon leesése ekkor a zajjal jár. Ezt a varázsló is megjegyezte, én pedig pirulva huppantam le a mellette levő székre.
-Bocsánat. - motyogtam, és úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, akit éppen a tanára ültetett büntetésbe. Közben a férfit figyeltem, ahogy az elhullajtott dolgaimat pakolta vissza az asztalra. - Köszönöm. - suttogtam neki, aztán mindketten nekiláttunk a dolgunknak.
Vagyis csak láttunk volna, de a figyelmem mindig a mellettem ülő varázslóra tévedt. Vajon min dolgozik? És tényleg tanár lehet? Olyan szigorú volt a nézése, ugyanakkor egész sármos. És fiatal. Emellett itt az Akadémián nem láttam még, habár simán lehet, hogy valamelyik másik kar professzora.
Egy kicsit talán bele is mélyedtem a gondolataimba, és elmerengtem az arcát szemlélve, így amikor rám nézett zavartam vettem le róla a pillantásomat, és fordultam vissza a pergamenem fölé.
Jegyzeteket kellett készítenem, Henricksen várta a rövid összefoglalómat az ókoriakról, amik meglepően érdektelenek voltak a kutatásunk szempontjából. Mélyebbre, távolabbra kellett volna ásnunk. Úgy viszont, hogy ez a fickó itt ült mellettem baromira nem tudtam koncentrálni. Valami megfoghatatlan izgatottság fogott el, amikor megéreztem a jelenlétét. Magamnak sem tudtam volna megmagyarázni. Lehet, hogy csak az érdekelt, mivel foglalkozik? Vagy a férfi személyisége érdekelt volna?
Alapvetően egy nyitott személyiségnek gondolom magam, így valószínűleg érdekelt a varázsló, kíváncsi voltam, miért nem a hasát sütteti Ibizán, miért egy könyvtárban tölti a nyarat. De megkérdezni - egyelőre - nem volt merszem. Furcsán is jött volna ki, ha csak úgy lerohanom a kérdéseimmel.
De aztán eljött az én időm. Volt egy pár másodperc, amíg ő is pihentette a szemét és az agytekervényeit, és én is felnéztem a munkámból. Rámosolyogtam, és halkan megkérdeztem:
-Ön az Akadémián tanít? Még sosem láttam a könyvtár, pedig az elmúlt időszakban elég sok időt töltök itt. - A hangom barátkozó, és érdeklődő volt. Megadtam neki az esélyt, hogy ha akar, akkor csak egy igennel vagy egy nemmel válaszoljon, de meg volt a lehetősége egy további beszélgetésnek is.
Naplózva


Dorian Belby
Tanár
*****


Átváltoztatástan tanár

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 07. 22. - 14:46:04 »
0

valami új



Serena
2002. július 15.

Felszedtem a fiatal lány pergamenjeit, amik éppen mellettem, a földön landoltak. Ez önmagában még nem is lett volna baj, de a beszéd és a zörgés láthatóan a többi kutatni érkezőt megzavarta. Szinte éreztem magunkon a tekintetüket, ezért inkább átvettem a lexikont is és lepakoltam az asztalra magam mellé. Egészen régen voltam női társaságban, leszámítva az anyámat, így amikor lehuppant az üres székbe, megéreztem az illatát.
– Bocsánat. Köszönöm – motyogta, ahogy végre elhelyezkedett. Én magam csak tovább lapoztam az egyik nyitott könyvben előttem, hogy aztán a tintába mártottam a pennám hegyét, hogy folytassam a jegyzetelést. Nem nagyon merültem bele, csak felületesen dolgoztam, de legalább nem gondolkodtam Deliah-án és azon, hogy a közöttünk lévő dolgok ugyanúgy nem működtek, mint az iskolában.
– Hát nincs mit… – suttogtam, nehogy megzavarja megint a társaságot. Már nem pillantottam az érkező felé, csak egyszerűen a munkámmal törődtem. Ismét lapoztam a könyvben, feljegyeztem az oldalszámot. Aztán jegyzetelni kezdtem egy-két érdekesebb mondatot.
Éreztem a lány tekintetét magán. Nem néztem rá azonnal, remélve, hogy félre néz és nem kell cseverésznem vele. Nem azért, mert nem akartam… egyszerűen csak még nem szedtem össze Karom óta magamat. Nem sok kedvem volt megjátszani magam, hogy jó kedvű vagyok. Valójában nem voltam, talán azért, mert a lábam még mindig fájdalmasan lüktetett.
– Ön az Akadémián tanít? Még sosem láttam a könyvtár, pedig az elmúlt időszakban elég sok időt töltök itt. – Ismét megszólított. Ahogy felé fordultam a halk kis kérdésre, láttam, hogy mosolyog. Egyelőre nem bírtam viszonozni, csak megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is válaszoljak.
– Tanítottam. De már egy éve a Roxfortban vagyok Átváltoztatástan professzor… – Súgtam vissza. Közben elkaptam megint egy dacos tekintetet, így megköszörültem a torkomat. – Nincs kedve meginni egy kávét a büfében? – Kérdeztem, és már keltem is fel, hogy a táskámból kivegyem a pénztárcámat, aztán menjek is kifelé. Csak rajta állt, hogy követ-e. Én a dolgaimat hátra hagytam, hiszen később még vissza akartam térni a munkához.
Kiléptem a folyosóra és ha követett a lány is, akkor rápillantottam. A lépcsőfordulóban nyújtottam felé a kezemet.
– Dorian Belby. – Mutatkoztam be, majd intettem, hogy menjen előre és haladjunk a büfé felé. Régen voltam a Godrikon, de még bőven emlékeztem az itteni, kissé zaccos kávéra. A Csevegő-etető büfé persze általában tömve volt diákokkal, de így a nyáriszünetben az egész akadémia csendesebb volt a megszokottnál. – Maga itt tanul vagy tanít? – utóbbit nem néztem volna ki belőle, de azért nem ártott, ha legalább beindul a csevegés, ha már ennyire közelíteni akart.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.053 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.