+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  London
| | |-+  London mugli része
| | | |-+  Piccadilly Circus
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Piccadilly Circus  (Megtekintve 939 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 20:26:18 »
0



London leghíresebb útkereszteződése, mely a Westminster városrészben található. A környéken helyezkedik el számos szórakozóhely, kávézó és üzlet.
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 18. - 19:13:56 »
+1

Shopping list


outfit

2002. május 03.

To: Elliot O'Mara

Hónapok óta nem hallottam Elliotról, erre néhány napja jött tőle egy bagoly, hogy van-e kedvem vásárolni menni vele. Mintha mi sem történt volna az elmúlt három hónapban, amióta felszívódott. Jó, az, hogy felszívódott nem volt teljesen igaz, néha írtunk egymásnak semmitmondó leveleket, de nagyjából ennyi volt közöttünk a kapcsolat.
Őszintén szólva, kicsit bántam is, mert azalatt a néhány találkozás alatt megkedveltem ezt a fickót, a furcsa, kiismerhetetlen személyiségét, az egész lényét.
Én sem voltam túl jó barát. Az elmúlt hónapokban a rózsaszín köd vett körül, minden gondolatom Cherub körül forgott, szóval kicsit meg is feledkeztem mindenki másról. De annyi minden történt körülöttünk, zajlott az élet, ráadásul most még a vizsgaidőszak előtt még jobban felgyorsultak az események.
Egyre több időt töltöttem Cherub otthonában, nagyjából, félig-meddig már ott laktam, igyekeztünk minden szabad percünket együtt tölteni.
Most viszont jól esett egy kicsit másabb program. Cherub dolgozott, az órák véget értek, a vizsgák pedig még nem kezdődtek el, úgyhogy volt egy kis szabadidőm vásárolgatni.
Elliot azt írta, hogy a Picaddily Circusön találkozzunk, így a nyüzsgő téren várakoztam, amíg meg nem jelent. Egyelőre még a nyomát sem láttam, ezért volt időm a nyüzsgő mugli Londont figyelni. Minden percben piros emeletes buszok húztak el előttem. A mugli üzletemberek nyüzsögtek, siettek. Néhány anyuka a gyerekét húzta maga után, a bevásárlásuk közepén tarthattak.
Furcsa volt látni, hogy ebben egyáltalán nem különbözünk. Az Abszol út is ugyanígy néz ki egy ilyentájt: mindenki siet a dolgára, kevesen vannak, akik ráérősen nézelődnek.
Egyszer csak egy turistacsoport áll meg előttem, össze-vissza mutogatnak, és fényképeznek. Elfintorodom, amikor az egyikük pont felém fordul, és elkattintja a fényképezőgépét. Na erre igazán nem volt szükségem, és valószínűleg szegény turistának sem. Ott lesz egy unott képű lány a fényképén. Amennyire tudom, még csak mozogni sem fog a rólam készült fénykép. A muglik unalmasak.
Nem is értettem, miért ezt a helyet választotta Elliot. Igazán mehettünk volna egy igazi varázsló üzletbe. Biztos találtunk volna olyat is, ahol nem csak talárokat készítenek.
Amikor végre eltűnnek előlem a turisták, a szememet összehúzva tekintgetek jobbra-balra, hátha megpillantom Elliotot. Végül csak feltűnik, és én odaintek neki, kicsit türelmetlenül. Kezdtem besokallni a nyüzsgéstől. Amikor odaér rámosolygok.
-Szia! De jó újra látni!
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 19. - 15:40:51 »
0

shopping list


Serena
2002. május 3.

outfit


A nyakamon lévő vágás után maradt heget piszkáltam, ahogy ide-oda kerülgettem az embereket a találkozóhely felé haladva. Erre van valami mugli bolt, ahol meglehet vásárolni ezt-azt ehhez a szafaritúrához. Ericától kaptuk ezt az utat… bár nem igazán értettem miért. Sem én, sem Aiden nem szerettük túlzottan a meleget, ott meg állítólag nap közben meglehet pusztulni olyan forróság van. Egy részem remélte persze, hogy én ájulok el előbb. Engem ugyanis könnyebb mozgatni, mint Aident. Egyszerű praktikus kis gondolatmenet volt ez, de éppen elég ahhoz, hogy beindítson bennem egy csomó egyéb ötletelést arról, miféle szörnyűség történhet velünk meg… igen. Nem kellett volna elmondanom Gabrielnek, mert máris a fülembe ültette a bogarat. Amúgy is ki mondja el az exének, hogy összejött az előtte lévő exével… vagy valami olyasmi… és most elmennek Afrikába nyaralni? Teljesen kikészültem ettől a szerelmi háromszögtől és már azt sem tudtam, hol áll a fejem.
Eleve késésben voltam persze, de ez csak tovább lassított. A lépteim olyan lassúak és nehézkesek lettek, mintha egész egyszerűen elveszítettem volna az erőmet… nem volt tőlem túl tisztességes elhívni Serenát. Az elmúlt időszakban kicsit megfeledkeztem róla, most meg kellett valaki, aki nem az ismerősi köröm szerves része és nem próbál meg Aiden vagy Gabriel irányába terelni. Semmi köze senkinek ahhoz, hogy kivel bújok ágyba. Ahhoz már inkább, ha valamelyikre rábökök, hogy mostantól komoly kapcsolatban vagyok vele vagy vele… de ezt a döntést nem tudtam meghozni. Illetve meghoztam, csak nem tudtam kimondani. Nem ment… nem akartam még egyszer átélni, amit az elmúlt másfél hónapban kellett. Képtelen lettem volna rá.
Aztán nagy nehezen elértem a megbeszélt helyre, ahol már ott ácsingózott Serena. Hát alaposan megvárakoztattam szerencsétlent… legalább negyedórát késtem. Azért az utolsó fél méteren úgy tettem, mintha próbáltam volna igyekezni. Kicsit még a levegőt is kapkodni kezdtem, meg a szívem is zakatolni kezdett a hirtelen felgyorsulástól. Hát már te sem leszel fiatalabb O’Mara…
– Szia! De jó újra látni!
Szia… bocsi… – ziháltam és beletúrtam a hajamba. – Egy kicsit elbambultam az időt… – Tettem hozzá, majd mutattam, hogy merre menjünk. Így hát meg is indultam a megfelelő irányba, ahol a bolt volt. Nem, mintha jártam volna itt, csak egy női magazinban olvastam, amit Aiden anyja felejtett a konyhában pár napja.
Elutazom hamarosan és kell vennem ezt-azt. Még szerencse, hogy van egy csaj ismerősöm is. – Vigyorogtam rá. A magam közege elé maszkulin, legfeljebb Erica jöhetett volna szóba egy ilyen vásárláshoz, de akkor végig Aidenről kellett volna beszélgetnünk… amit imádnék, de nem lenne túl célravezető, ha egyszer vásárolni tervezünk. Mármint végig a nyálam csorgatnám, ahelyett, hogy koncentrálnék erre-arra.
Afrikába megyünk. Valamiért a pas… nem… az Aidenem anyja úgy gondolta jót tenne nekünk egy tíz napos kiruccanás. – Magyaráztam és ahogy megérkeztünk a túrabolthoz, be is löktem az ajtót, hogy Serena előre tudjon menni, aztán követtem. Hát itt minden nagyon khaki színű volt… meg barna.
Hm… érdekes paletta.

Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 04. 20. - 19:26:39 »
+1

Shopping list


outfit

2002. május 03.

To: Elliot O'Mara

Amikor Elliot szó szerint befutott, egyértelműen látszik, hogy sietett, hogy időben ideérjen. Ezt be is vallotta, állítása szerint elbambulta az időt. Ezen nem lepődtem meg, és igazából számomra is meglepő, de tényleg nagyon örülök, hogy látom. Külsőre nem sokat változott, továbbra is rettenetesen vékony, nagyjából minden ruha lóg rajta. Ugyanakkor a hangulata, mintha ezerszer jobb lett volna, mint amikor legutoljára találkoztunk.
Miközben elindultunk a bolt felé, ahova menni szeretett volna, ő tartott szóval engem. Nem is tudtam, hogy beszélt-e ennyit egyfolytában, amióta ismerem. Pozitív változás volt ez az új Elliot, és őszintén örültem, ha megtalálta a helyét. Egészen eddig egy keresgélő Elliotot ismerhettem meg, aki nem tudta, miért is van ezen a világon. De most boldognak tűnt, reméltem, ez tovább kitart, mint a többi, előző boldogsága.
Megtudtam, hogy Elliot és az új barátja, Aiden Afrikába készültek, ahhoz kellettek új göncök. Így hát követtem Elliotot egy boltba a Picadillyn, és meglepetten néztem körbe a sok khaki és barna színű ruha között.
-Öhm, furcsa egy hely... A muglik boltjai szín szerinti tematikájúak? - kérdeztem Elliottól súgva. - Itt minden barna...
Nem voltam benne biztos, hogy Elliot ide akart jönni, de aztán, amikor elég otthonosan mozgott az állványok és polcok között, sejtettem, hogy mégis csak jó boltban jártunk.
-Milyen ruhára van szükséged? - kérdeztem, és akkor megpillantottam egy egész jól kinéző kalapot, amit felkaptam és Elliot fejére tettem.
-Kalapra mindenképpen szükséged lesz, Afrikában sokat süt a nap és meleg van. - vigyorogtam, ahogy a kalapos Elliotot figyeltem.
Közben én is körbenéztem az üzletben. Arra gondoltam, én is bevásárolok pár csinos darabot, hogy ha színházba vagy vacsorázni megyünk Cherubbal, legyen mit felvennem, de ezek határozottan nem az én színeim voltak. Én jobban kedveltem a színesebb darabokat, terepszínű ruhákra nem volt szükségem. Most viszont elsősorban Elliott miatt voltunk itt, úgyhogy próbáltam rá figyelni.
Talán ha itt végzünk, akkor majd neki is lesz kedve velem eljönni valamit vásárolni... - gondoltam magamban.
Amíg gondolataimba merülve nézegettem a kihelyezett ruhákat, egy fiatal, mugli eladó lány lépett oda hozzánk.
-Segíthetek valamiben? - kérdezte nyávogós, unott hangon. Látszott rajta, hogy mindent szívesebben csinálna, mint hogy itt legyen, és ebben a boltba kelljen dolgoznia. Én először Elliotra néztem, hogy szüksége van-e valami segítségre, de aztán végül én válaszoltam a lánynak.
-Köszönjük, de egyelőre csak nézelődünk. Ha szükségünk lesz valamire, szólunk.
A lány csak bólintott, és visszatér a pultja mögé, ahol egy divatmagazint lapozgatott.
-Szóval, mit is keresünk? - kérdeztem Elliottól.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 04. 25. - 08:46:24 »
0

shopping list


Serena
2002. május 3.

outfit


Nem meséltem túl sokat Aidenről Serenának. Igazából lényegében semmit, a rá való hivatkozás akár meg is kavarhatta volna... kérdéseket vártam, hiszen utoljára Gabriellel látott. Nem álltam készen arra, hogy bármit is meséljek. Még magamban is túl sokat örlődtem a dolgokon. Nem tudtam, milyen kapcsolat ez, hogy már együtt vagyunk-e vagy igazából csak élvezzük egymás társaságát. Mostanában minden egy talány volt, de nem is sürgettem az elköteleződést. A manós eset óta persze megváltoztak a dolgok. Nehéz volt csak szexként gondolni kettőnkre és egy hang mindig azt súgta bennem: Te ennél többet akarsz... A hangnak pedig egész egyszerűen igaza volt. Csakhogy már megtanultam magamban elnyomni a felesleges álomképeket.
- Öhm, furcsa egy hely... A muglik boltjai szín szerinti tematikájúak? Itt minden barna... - A suttogásra elvigyorodtam. Sejtettem, hogy Serenának valójában fogalma sincs arról, mennyire furcsák tudnak lenni a muglik. Nem csak, hogy színeket kötnek egy-egy porgramhoz, de mindenre van külön masinájuk.
- Az anyós jelöltemmel is voltam egy ilyen helyen. Megvett nekem egy csomó cuccot, de úgy voltam vele, hogy inkább magamban is nézelődnék. - Magyaráztam, bár úgy éreztem egyébként, hogy Ericával még nem futottuk le teljesen azokat a köröket.
A fejemre érkező kalapra elvigyorodtam. Belenéztem a falra erősített tükörbe. Hát nem rossz... de sosem voltam oda a kalapokért. A legtöbb esetben eléggé hátráltatnak, ráadásul a szélességtől függően, furán meg is törték a hangokat. Ez pedig nem volt túl szerencsés, amikor az ember éppen kincsek után kutatott.
- Kalapra mindenképpen szükséged lesz, Afrikában sokat süt a nap és meleg van - magyarázta.
- Hát... nem vagyok az a kalapos típus... - vontam vállat, majd egész egyszerűen levettem a fejemről. Vissza nem raktam, arra jó lesz, hogy elvigyem magammal. Aztán áttértem a szafari ingekre és kabátokra. Ezek az anyagok meglehetősen vékonyak voltak, pedig ránézésre vastagabbnak tűnt. Hümmögve kivettem két inget, meg egy halvány zöldes árnyalatú kabátot. Valamire csak jók lesznek. Ha más nem, legalább arra, hogy elrejtőzzek benne a tájban... mivel ott amúgy is minden barna. Miközben végig válogattam még egyszer az akasztót, Serena lerázott egy mugli eladót.
Régen, mikor Nattal voltam hagytam, hogy a méregdrága boltokban körbeugráljanak, adjanak rám ruhát. Még pezsgőt is felszolgáltak... és szerettem. Szerettem tetszeni a férjemnek, ahogy belecsomagoltathat olyan ruhákba, amik neki tetszenek. Csakhogy azok az idők szép lassan semmivé foszlottak. Most már egészen más volt a prioritás.
- Szóval, mit is keresünk?
- Kéne pár nadrág még.. - mondtam és megemeltem felé, amiket eddig találtam. - Gondolom egy pár bakancs sem ártana... - Tettem hozzá. Valójában nem tudtam mi kell, de végülis barna cuccokkal nem lőhettünk annyira mellé. Szóval kicsit a nadrágok irányába húzódtam. Ha Serena követett, úgy átadtam neki azt a három vállfát, ami már a kezemben volt. Megnézhette az ingeket, meg a vékonyka kabátot, ez utóbb az esti órákra kifejezetten hasznosnak tűnt.
- Miért nincs semmiből a legkisebb méret... - magyaráztam, ahogy a nadrágok címkéit kutattam. Igen. Nagyon vékony voltam, ráadásul még viszonylag alacsony is, ami eléggé rontott a helyzetemen.
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 04. 26. - 19:44:14 »
0

Shopping list


outfit

2002. május 03.

To: Elliot O'Mara

Aidenem...Anyósom... Valami komoly dolog történhetett Elliottal az elmúlt hónapokban. Persze tudom, hogy egy bolt nem a legjobb hely egy ilyen dolog megvitatására, mégis kicsúszik a számon:
-Azta, sok minden változott. - Főleg te. - Ezt már nem teszem hozzá, nem akarom megbántani, de egyszerűen nem tudom elengedni ezt a megváltozott, laza, boldog Elliotot. Örültem neki, ugyanakkor kíváncsi voltam a változás okára.
De most próbáltam a vásárlásra koncentrálni, habár úgy tűnt Elliot inkább csak társaságnak hozott el, mint tényleges segítőnek. Nem bántam, és tetszett, hogy megnevettettem a kalappal. Habár elsőre nem tetszett neki, azért mégis elrakta magával. Szerintem tök jól állt neki a kalap, akár tetszett neki, akár nem.
Közben adogatta nekem a cuccokat, amiket próbálni szeretett volna. Ingek, felsőt, de a nadrágoknál elakadtunk. Elliot egyszerűen nem talált magára való méretet. Ezen nem csodálkoztam.
-Hát, nem próbálkoztál még a gyerekosztályon? Annyira vékony vagy, hogy szerintem simán találnál ott is magadra valót. - hecceltem, de sajnáltam is egy kicsit, hogy nem talál magának rendes ruhákat. - Megkérdezzem az eladót, hogy nincs-e nekik kisebb méretben?
Egy pillanatra a csaj felé néztem, aki csak fordított egyet az újságjában, nem úgy tűnt, hogy lenne kedve újra a segítségünkre sietni.
-De egyébként tényleg nagyon vékony vagy. - ráztam a fejem hitetlenkedve. - Ezt már az első alkalommal is megállapítottuk, amikor találkoztunk. Egy lánynak igazán kínos, ha a mellette álló férfi kevesebb súlyt nyom.
Szerencsére ezzel nem volt gondunk Cherubbal. Ő volt mellettem a tökéletes férfi, magasságra, testalkatra is illettünk egymáshoz. Na meg minden egyéb más tekintetben is.
Elpirultam, ahogy eszembe jutott, hogy mostanában milyen jó estéket töltünk el együtt. Sőt néha úgy alakul, hogy a reggeleink indulnak jól. Hogy Elliot ne vegye észre, mennyire zavarba jöttem, inkább belemászok a állványba, hátha találok egy kisebb méretű nadrágot. És szerencsém van, elő is jön egy XS-es méretű.
-Nézd, mit találtam! - vettem ki a sor legmélyéről. - Mondjuk nem túl szép - fintorogtam a terepmintára -, de méretre jónak kell lennie. Őszintén szólva, ez nem az én stílusom. - mondtam végül sóhajtva.
Közben elindultunk a próbafülke felé, és amíg Elliot próbálgatott én szóval tartottam.
-Merrefelé mentek Afrikán belül? És mit terveztek ott csinálni? Én csak Egyiptomban voltam, de azt nagyon élveztem.
Hát persze, csillagászati szempontból Egyiptom maga a paradicsom. Minden jól tájékozott asztronómus tudta, hogy a piramisok mennyire fontos alappontok a mágikus csillagászatban.
Egy kis puffon ülve vártam Elliot válaszát, és azt, hogy befejezze a próbálást. Kíváncsi voltam, melyik ruhákat fogja választani.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 04. 27. - 10:54:27 »
0

shopping list


Serena
2002. május 3.

outfit


Az Ericával való vásárlás egész más volt. Már csak azért is, mert ő fizetett, mintha valami kölyök lennék. Ráadásul egy varázslóboltban voltunk, ahol állandóan adogatta be a cuccokat az öltözőbe, a vége pedig az lett, hogy egy csomó nem annyira tetsző ruhadarabot is megvettem. Bár ki tudja… pótruhának jó lesz az is, de azért mégis csak inkább tetszeni akarok Aidennek.
– Azta, sok minden változott.
Hát… néha történnek dolgok, amik megváltoztatják az embert. – Például meghal a párjuk, majd feltámad, mint Gabriel Milton. Ennek köszönhetően persze ott a félelem, hogy megint elveszítek valakit. Serenát nem avattam be ebbe, nem kell mindent tudnia rólam… nem akartam, hogy sajnáljon. Már elnyomtam magamban a dolgot. Jobbnak láttam a ruhákkal törődni. Az ing és a vékony anyagú kabát könnyen megvolt. A nadrág viszont gond volt. Egy felsőnél még elmegy, ha eláll, de a nadrágokból a feszesebbeket kedveltem… na meg azokat, amik nem csúsznak le.
– Hát, nem próbálkoztál még a gyerekosztályon? Annyira vékony vagy, hogy szerintem simán találnál ott is magadra valót. – Jegyezte meg Serena. Hát igaza volt. Talán ott több lehetőségem lenne magamra való cuccot találni, de az igazság az, hogy a kölykök évről évre kövérebbek voltak és sokan magasabbak is nálam. – Megkérdezzem az eladót, hogy nincs-e nekik kisebb méretben?
Hagyd csak! A végén még tényleg a kölyökcuccoknál kötünk ki. – Nevettem fel. Valahogy kényelmesebb lett volna stratégiát váltani, mint a mugli eladó segítségével megküzdeni. Nem akartam, hogy esetleg megpróbáljon leméregetni vagy valami hasonló.
– De egyébként tényleg nagyon vékony vagy. Ezt már az első alkalommal is megállapítottuk, amikor találkoztunk. Egy lánynak igazán kínos, ha a mellette álló férfi kevesebb súlyt nyom.
Elmosolyodtam.
Ha így is van, csinos vagy. Egy nő legyen formás. – Elvettem egy sötétebb színű nadrágot, meg olyat, ami egészen passzolni látszott a kiválasztott kabáttal. Tetszett volna egy rendes szett. – Egyébként én sem akarok ilyen vékony lenni… csak nincs igazán étvágyam. Vannak jobb időszakok, de a legtöbb ugyanolyan. Ha nem kényszeríteném magam egy bögre kávéval ellennék egész napra. – Sóhajtottam és ellenőriztem a két nadrág címkéjét. Természetesen nagyok voltak. – Tudom, elég férfiatlan dolog ez… de már kezdem elfogadni, hogy kistermetű vagyok. Pár éve még nagyon zavart… főleg, mert minden páron elég magas.
Ilyenkor hiányzott Nat. Ő mindent megoldott, könnyedén találta meg a méretemet bármelyik boltban és az ízlése is egészen közel állt hozzám. Volt annak a házasságban jó is, sok-sok jó, amik hiányoznak és amikre próbálok emlékezni. Ezzel lényegében el is nyomtam a rossz emlékeket.
– Nézd, mit találtam! – mutatott fel a kisebbnek tűnő nadrágot Serena. A terepmintától megborzongtam. Gyűlöltem. Nem volt túl elegáns és kétlem, hogy ebben csábítanám el Aident egy romantikus szafariszexre. – Mondjuk nem túl szép, de méretre jónak kell lennie. Őszintén szólva, ez nem az én stílusom.
Hát… kihagyom. Nem az én ízlésem. – Inkább a két nagyobb gatyával indultam meg a próbafülke felé. Nem húztam be a függönyt, végül is férfi felsőtestet csak látott már. A nadrágokat nem próbáltam úgysem, csak varázslattal lekicsinyítem őket majd otthon.
Lerángattam magamról a barna pulóvert, ledobtam a székre. Serena csak oldalról láthatta a kilógó bordákat, meg a hasamon lévő heget. Ha jobban figyelt, a jobb vállamon is megpillanthatta a fekete foltot, ami egy seb nyomán maradt a testemen. Elkezdett összehúzódni, de elég lassan. Talán a végén még teljesen el is tűnik.
– Merrefelé mentek Afrikán belül? És mit terveztek ott csinálni? Én csak Egyiptomban voltam, de azt nagyon élveztem.
Tanzániába megyünk. – Válaszoltam és a halványzöld inghez nyúltam, hogy azzal rejtsem el néhány perc erejéig a felsőtestemet. Ez is nagy volt, bár közel sem olyan vészesen, hogy ne lehessen korrigálni. – Nem sápaszt egy kicsit? – kérdeztem és körbe fordultam tükör előtt, majd megállva vele szembe, Serena tükörképére pillantottam. – Na jó, egész szexi ez a vékony anyag. – Tettem hozzá és kihúztam magam nagy büszkén.
A fővárosba megyünk és onnan egy lovastúrával megyünk kicsit déli irányba, ahol az elefántokat megnézhetjük. De az anyós szerint állítólag zebrák meg oroszlánok meg minden ilyesmi van arra. Egyszóval a semmi közepén leszünk. – Kezdtem el gombolni az inget.

Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 05. 01. - 19:56:48 »
0

Shopping list


outfit

2002. május 03.

To: Elliot O'Mara

Amíg Elliot étkezési szokásairól, és testméretéről beszélgetünk, azon jár az eszem, hogy nem is tudom elképzelni a napomat egy jó reggeli nélkül. Emellett mindig odafigyeltem arra is, hogy a napi étkezések megfelelőek legyenek, és ne éhezzek. Persze más, amikor nincs étvágya az embernek, de velem ez annyira ritkán fordult elő, hogy nem igazán van benne tapasztalatom. Amióta pedig együtt élünk Cherubbal, és legtöbbször egymásra főzünk, még inkább kulcsfontosságúvá váltak az együtt étkezések, mert akkor tudtuk némi időt eltölteni egmyással. Egyébként mindig szaladtunk valahova.
A rendszeres étkezések kiskoromban is meg voltak, de ott mindig más asztaltársasággal kellett ennem. Sokkal jobban tetszett a mostani felállás, amikor volt egy biztos pont az asztalnál. Lehet, hogy Elliot is csak egy biztos pontra vár. Reméltem, hogy ez az Aiden lesz az...
-Hát, úgy nehéz jókat enni, ha nincs étvágya az embernek. - sóhajtok fel. - Pedig fontos rendszeresen és megfelelően táplálkozz! Bármikor visszaüthet a nem megfelelő étkezés. - próbálom nem kioktató stílusban mondani ezt, mert semmi esetre sem megbántani szeretném. - Egyszer főzhetnék neked én valamit. Akkor tuti megjönne az étvágyad. - mosolygok.
A terep színű nadrág nem jött be Elliotnak, mentünk is tovább, és végül sikerült kiválasztani magának néhány ruhadrabot, amivel be tudott menni a próbafülkébe. Meglepetésemre nem húzta be a függönyt, én pedig akaratlanul is megbámultam a felsőtestét. Bordák, sebhelyek, sebek... Nem tudtam, mennyire szeretne beszélni róla - ismerve őt semennyire -, így nem firtattam a dolgot. Inkább türelmesen vártam, hogyan állnak majd rajta a felsők, amiket kiválasztott.
A halványzöld ing nagyon jól állt neki. Ezt láthatta az arcomon is, amikor a tükörben rám pillantott. Én csak felemeltem a hüvelykujjamat jelezve neki, hogy szerintem ezzel megtalálta, amit keresett.
-Tanzánia. Szóval a nagy semmi közepén állatokat fogtok nézni. Hát... jól van, remélem jól fogjátok magatokat érezni. - Mondom nem túl lelkesen, mert nekem valahogy ezek a dolgok nem jönnek be. Nem véletlenül hagytam ki Afrika nagy részét a körutamból. Mindenesetre tényleg reméltem, hogy Elliot és Aiden jól fogják magukat érezni, és nem fogják megbánni, hogy Afrikába mennek.
-Mennyi ideig lesztek távol? Egyáltalán hogy jött az anyósodnak ez az ötlet? - kérdeztem, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha Cherub és én egy ilyen utat kapnánk. Nem tudtam magunkat elképzelni egy afrikai szafarin. Mi inkább a nagyvárosi életet szerettük. Párizs, Róma, New York... bárhova szívesebben mentem volna, mint Afrikába. Annyi izgalmas hely van még a világon.
De próbáltam lelkesnek tűnni, és kíváncsinak, hogy Elliot mesélhessen még az előtte álló kalandról.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 05. 07. - 10:47:48 »
0

shopping list


Serena
2002. május 3.

outfit


Evés. Mi a franc van mindenkivel? Miért akarnak megtömni, mint valami cseszett libát? Igen, vékony vagyok, igen, alig eszek valamit és igen, bele fogok halni. Csakhogy én ezekkel mind tisztában vagyok és nem tudok mégsem változtatni a dolgokon. Mindegy. Serena ajánlata édes volt, de az egyetlen étel, amit megeszek az leves, bár abból sem mindent. Azt is csak akkor ettem szívesen, ha valaki türelmesen ült mellettem és kivárta, míg kikanalazom, amennyi kell, közben pedig beszélt hozzám... valami egészen másról, mint az evés.
Az öltözőben kicsit körbe fordultam, megnézve magamat a halványzöld felsőben. Nem különösebben érdekelt, hogy Serena látta a hegeimet és a sebeket, amik elborították a testemet. Az élet nyomot hagy az emberen... főleg, ha valaki olyan életet él, mint én. A bűn is nyomot hagy az emberen, akárcsak a harcok és a háborúk. Ezeket el kellett fogadni, magunkon viselni. Ezért nem mentem el medimágushoz a heggel, ami a tetoválás után maradt az ujjamon... Aiden ugyan annak idején kiakadt rá, de én mégis helyén valónak éreztem megtartani.
Elmosolyodtam Serena reakcióján az ingre, aztán elkezdtem kigombolni. Volt még jó pár ruhadarab, amit fel akartam próbálni... szívem szerint a nadrágokkal is így tettem volna, főleg azzal, amelyikre ráírták: fenék kiemelő hatás. Csakhogy nem tudtam itt átalakítani a mugli üzletben, ki kellett várni, míg hazaérünk.
- Tanzánia. Szóval a nagy semmi közepén állatokat fogtok nézni. Hát... jól van, remélem jól fogjátok magatokat érezni.
Elhúztam egy vigyorra a számat. Hát milyen édesen naiv ez a lány... engem nem nagyon érdekeltek az állatok. A legtöbbtől marhára féltem, de a sátrakat és sárkunyhókat, amikben élni fogunk, na azok annál inkább érdekeltek. Aident ismerve, aligha úszom meg némi szex - úgy napi 4-5 menet - nélkül.
- Ó... és még azok a sátrak a semmi közepén, mikre nem lesznek jók... - kacsintottam rá.
Végül a bézs színű ingért nyúltam, hogy abba bújjak bele. Ez sem állt egyébként rosszul a fekete hajamhoz és a majdnem fekete szemeimhez. Egészen szépen kiemelte a vonásaimat. Nem tűnhttem túl idősnek, mégis csak Aidennel megyek basszus, aki még húsz éves sincs.
- Mennyi ideig lesztek távol? Egyáltalán hogy jött az anyósodnak ez az ötlet? - kérdezte, én meg csak vállat vontam első körben. Erre nem tudtam a választ. Talán Erica azt akarta, hogy tényleg kössük össze az életünket... valahogy a korkülönbség ellenére úgy tűnt, hogy nagyon is együtt akar tudni minket. Én rettegtem. Rettegtem attól, hogy elhiggyem ezt az egészet valóságnak, ami közöttünk van.
- Tíz nap lesz. - Sóhajtottam egyet. Csodás tíz nap kettesben. Jó, lesznek kísérőink, de ők igazából hagyni fogják, hogy egyedül legyünk. Ezt az inget is megmutattam Serenának, aztán szépen lassan megindultam a megfelelő irányba. - Azt hiszem, azt akarja az anyós, hogy maradjunk együtt... sokáig vagy örökre. - Megint megvontam a vállam, majd visszahúztam a ruháimat. Aztán megfogtma a kiválasztott daraokat és megindultam vele kifelé.
- Azt hiszem, a szerelem nem nekem való... vagy én nem vagyok való a szerelemhez... - vigyorodtam el, ahogy a pénztár felé sétáltunk.
Naplózva


Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2021. 05. 11. - 19:23:16 »
0

Shopping list


outfit

2002. május 03.

To: Elliot O'Mara

Habár én tényleg csak egy kellemes afrikai szafarira gondoltam, esetleg némi csillagáskodásra a sivatagban...vagy a szavannán... de amikor Elliot kedves felvilágosít, hogy ők tulajdonképpen miért is mennek - nem tehetek róla, de - elpirulok. Ó, szóval ők nem városnézésre mennek, inkább egymás karjaiban lelnék meg a gyönyöröket. Mondjuk szerintem ezért nem kell Tanzániáig elmenni, nekem bőven elég az a kis erdő széli ház, ahova hazamehetek a szerelmemhez. De ha Elliotnak és Aidennek erre van szüksége, hát áldásom rájuk.
-Ó.óóó... - válaszoltam, amikor leesik hova is mennek "nyaralni", de aztán gyorsan összeszedtem magam, és visszaválaszoltam: - Mondjuk akkor tök felesleges ennyi energiát ölnöd a ruhákba. Aiden gondolom nem a baromi jól álló, de teljesen felesleges inget akarja rajta látni. - mutattam rá, ahogy éppen előttem pózolt egy ingben, ami tényleg nagyon jól állt rajta.
Amíg Eliott fel-le öltözött-vetkőzött, addig is beszélt az anyósáról, Tanzániáról, és akkor, hogy sokáig és örökké lehetnének együtt a mostani párjával. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt ő mondja vagy csak a jómodor, Elliotnál sosem lehetett tudni, mikor gondolja meg magát. Mindenesetre, én bizakodtam, hogy ez a kapcsolata most tovább fog tartani, mint az előzőek. Szüksége volt a boldogságra.
- Azt hiszem, a szerelem nem nekem való... vagy én nem vagyok való a szerelemhez... - mondta aztán, amikor elindultunk a pénztár felé.
-Elliot, ne mondj ilyet! Egyszer mindenki megtalálja az igazi párját. Ki hosszabb, ki rövidebb idő alatt. Ez ellen nem tehetsz semmit.
Közben odamentünk az unott eladó lányhoz, aki unott képpel nézett ránk, és unott képpel ütötte be a ruhák árát, majd felnézett Elliotra a pénzt várva. Miután fizettünk, és kiléptünk a boltból, felsóhajtottam:
-Azta, hát ennek a lánynak nem ez az álommunkája... Mondjuk én sem örülnék, ha egy ilyen mugli ruhaboltban kellene dolgoznom... Az abszol úti boltok olyan mások. Azokat sokkal jobban szeretem. Ezek unalmasak.
Rettentően sznob boszorkánynak hangozhattam, de ez volt az igazság. Ha lehetett messze elkerültem a mugli boltokat, habár Elliottal túl gyakran keveredtünk ilyen helyekre.
Szerencsére azokat a ruhákat, amik a mugli világba való elvegyüléshez kellettek, meg lehetett kapni a varázslóvilágban is, nem kellett ilyen uncsi boltokban vásárolgatni. De úgy tűnt, Elliot ezt élvezte.
Miután kiléptünk a boltból vártam, hogy hogyan tovább. Van-e még bármi terve a férfinak? Kérdőn néztem rá.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2021. 05. 12. - 18:46:29 »
0

shopping list
2002. május 3.

◃s e r e n a▹
It is better to be hated for what you are than to be loved for what you are not.

style: simple outfit zene: happy together

Nem bántam, hogy szép lassan minden ruha fel- és lekerült rólam. Régen egészen szerettem vásárolni, mikor még Foresttel közös programo volt. Élveztem, ahogy beindítja a puszta tény, hogy bársonyba és selyembe öltöztethet. Volt abban az egészben valami megmagyarázhatatlanul kielégítő. Aidennel mondjuk ezt nem tapasztaltam. A ruháim levétele jobban érdekelte, mint az, hogy mi van rajtam… vagy legalábbis eddig nem tűnt fel, hogy másképp lenne.
– Mondjuk akkor tök felesleges ennyi energiát ölnöd a ruhákba. Aiden gondolom nem a baromi jól álló, de teljesen felesleges inget akarja rajta látni. – Magyarázta Serena, miközben visszabújtam az eredeti ruhámba. A puha, tejeskávé színű pulcsi kellemesen simult vissza a bőrömre. Ahogy belenéztem a tükörbe megint ellenállhatatlanul bájosnak tartottam magamat. Már egészen megszoktam a gyerekes fejet, a kissé álmatagon csillogó sötét, szinte fekete szemeket. Szerettem a külsőmet összességében, még ha valaki ezt kicsit túl soknak is titulálta volna. Nem tehettem róla, hogy egy kicsit lányos voltam… ilyennek születtem. Anyám vonásai olyan tökéletesen költöztek át az én arcomra is, mintha más hely tényleg nem felelt volna meg nekik… például az öcsémen. Pedig aztán egy lágy vonású, vöröshajú fiú igazán kelendő lett volna. De hát Daniel így járt. Én sem bántam, hogy nem Phillipre ütöttem, ami a külsőt illeti.
Ugyan már, Serena, az előjátékhoz egy jó ruha néha nem jön rosszul. – Kacsintottam rá, ahogy a karomban a ruhákkal megindultam a pénztár felé.
Rajtunk kívül nem volt nagyjából senki az üzletben. Ezért hát szinte azonnal sorra is kerültünk, leszámítva, hogy némi dráma is volt. Talán nem kellett volna kiböknöm a gondolataimat… Serena nem ismeri a múltamat, s a jelenemet sem igazán. Pontosan ezért is az ő társasága kellett nekem. Nem voltak ítéletei, nem kellett magyarázkodnom és nem kellett arról mesélnem, hogy „hogyan viselem.” Nem rohadt mindegy amúgy is, hogyan viselem? Éppen elég sokkoló volt az elmúlt félév.
A bibi csak az, hogy én már megtaláltam az igazit, aztán szépen el is engedtem, mert nem voltam elég jó hozzá. Az élet kiszámíthatatlan sokszor és aki az igazi, nem is biztos, hogy boldog mellettünk rendesen. Ez sokkal bonyolultabb ennél. – Sóhajtottam fel keserűen, ahogy a pénztáros lány elé dobtam a cuccokat.
A zsebemből előkotortam közben a pénztárcát, amiben az Aidentől kapott pénz lapult. Csak gyorsan fizetni akartam és lelépni. Nem akartam tovább lelkizni, ráadásul az órámra nézve láttam, hogy már bőven letelt az egy-két óra, amit erre szántam, mielőtt Mucival összefutok egy kávézásra.
A pénztáros lány unottan adott vissza a mugli készpénzből, majd átadta a papírzacskóba hajtogatott ruhákat. Még jó sok munka lesz velük otthon, de garantáltan örömmel fogja leszedni rólam őket Aiden. Így léptem ki az utcára, ahol az időponthoz mérten már meglepően sok mugli mászkált.
– Azta, hát ennek a lánynak nem ez az álommunkája... Mondjuk én sem örülnék, ha egy ilyen mugli ruhaboltban kellene dolgoznom... Az abszol úti boltok olyan mások. Azokat sokkal jobban szeretem. Ezek unalmasak.
Nekem a varázslódivat egy kicsit… öreges… – Sóhajtottam és megint az órámra néztem. – Köszi, hogy eljöttél velem. Afrika után összefuthatnánk megint. Esetleg az apotékába is eljöhetnél most már… nem mintha sokat lógnék arra, de a kedvedért szívesen bemegyek, ha érdekelnek a bájitalok. – Tettem hozzá és kihúztam magamat. Elég régen főztem bármilyen bájitalt is, csak éltem bele a vakvilágba igazából. – Na de! Sietek, Aiden már vár. Legyél rossz kislány! – Kacsintottam rá, futólag megöleltem, majd elindultam visszafelé, ahonnan jöttem, hogy aztán a Soho felé lekanyarodva megkeressem az eldugott kis művészkávézót.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 20. - 20:12:49
Az oldal 0.147 másodperc alatt készült el 39 lekéréssel.