+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Abszol út
| | | |-+  Pottager üstbolt
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Pottager üstbolt  (Megtekintve 2628 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 19:17:48 »
+2

James Wolf és Elliot O'Mara pennájából



Belépvén az Abszol útra a Pottager üstszaküzlet az első bolt, melyet meglátsz. Bájitalt készítenél, de nincs megfelelő méretű üstöd? Esetleg a Roxfortba készülődsz? Itt megtalálhatsz a vastól, az aranyig, a lyukastól, az önkeverősig mindent. Ár viszont egyik termékre sincs írva, ugyanis az üzlet öreg tulajdonosa, Mr. Pottager imád alkudozni, így az árak mindig változnak.
Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 10. 21. - 14:23:25 »
+1

Test és vér, az testvér



a szép Leah

2002. November 15.

Még nem szoktam meg, hogy Alizon van mellettem. Mikor Németországban a Spring nevű bárban éppen a pultos fejét ordította le, azt hittem, valaki a piámba kevert valamit, és hallucinálok. De nem. Alizon volt, és ahogy ott hadonászott a pálcájával, és fenyegette a pultost, hogy ha mégegyszer vizezett szart ad neki, akkor fellógatha a lábánál fogva, hirtelen a világ olyan szép lett és ismerős, és hát. Itt a húgom, akit az ostrom vége óta nem láttam. Így aztán nem is folytattam tovább az alapanyagbeszerző utam, a lényeges dolgokat már beszereztem. Kiderült, hogy sikerült megint belemásznia egy olyan kapcsolatban, ahol kutyába se veszik. Keményen kínozta a pasija, és megfogadtam Alizonnak, hogy felkeresem, és kicsinálom. Így még egy dolgot felírhatok a fontos teendőim listájára. Nem értem, mi a francnak eszi meg egy pitiáner ki ha én nem fószernek. Végig veszekedtük, aztán téncoltuk az ájszakát, aztán a következőt és a következőt is. A pasastól a végén egy éjjel megszökött, és egy zsáknyi értékes cuccot csórt el. Még mindig a táskájában vannak, azt mondta nézzem át, egyik másikban érez fekete mágiát, de csak úgy besöpörte őket, nem tudja pontosan, melyik lüktet.
- Minek hoztad egyáltalán el őket? Minek kell kavarnod a szart? Ki tudja, mit sepertél be...-
Hiába pofáztam azt is, legalább addig pakolja le a lakásban, nem, itt cipel pagával egy zsáknyi valóstzínű értékes és lüktető szarságot. A végén még valaki megpróbálja leakasztani. Ahogy belépek az üstboltba, halkabbra veszem a hangom, de persze Alizon továbbra sem tekeri le magán a hangerő gombot.
-Jaj, Merlinre, fogd már be. Már 3 napja csesztetsz mindenért. Jaj, Alizon, minek loptad el a legértékesebb cuccait annak a gyilkos nőutáló szardarabnak? Jaj, és minek kellett összejönni vele? Alizon, ne csináld ezt, ne csináld azt. Nyugi már, itt vagyok, meg vagyok, intézem a dolgokat. Nem vagyok már gyerek.-
Mániája, hogy gyereknek nézem, pedig nem. Csak egy 24 éves forrófejű csitrinek, aki sosem gondolkozik, aztán ha bajban van, akkor eg csodálkozik. És persze mindig minden a másik hibája.
- Egy szóval sem mondtam, hogy gyerek vagy. Bár ahogyan most viselkedsz, az elég gyerekes. És ne ordibálj már, egy üzletben vagyunk.-
A régi üstjeim már elég foltozottak, Nem egy vagy kettő, konkrétan a háromnegyede. Ideje saját üstökt vennem, a családi örökség jó, de inkább maradjon meg dísznek.
- Nem is ordibálok, csak kifejeztem a váleményem. Nyilván nem fogok suttogni...Nééézd, ezen egy kék szemű kígyó van...elég csecse. Jöhet?-
Bólintok. Nem akarok már vitatkozni vele, kezdek  fáradni. Hiába, elszoktam már tőle, és a folytonos veszekedésektő. Valahogy meg mégis úgy érzem, újra élek.
- Na, és eldöntötted már végre, mi a francot fogsz kezdeni magaddal? Itt maradsz? Vagy megint odébb állsz egy ex halálfaló fiával?-
Azt hiszem, Alizonnál épp most pattan el valami. Most vagy behúz egyet, vagy szét repeszti az összes üveget, ami a boltban van. De hát igazam van...észre vehetné magát. Olyanok mellett keresi a boldogságot, akik elől menekültünk, akik nem akartunk lenni. Ő meg a karjaikba fut, mert elhiszi a hantázásukat. És igen, elpattant. Pálcát szegez a torkomhoz, és idegesen, suttogva makog.
- A fenébe is már, hallgass! Nem én...nem az én hi..nem tehetek róla, ő cseszett el mindent...- Pálcáját hátralendíti, és az egyik üst egy nő felé repül...Alizon szemében mintha könnycseppek csillognának, ez elvonja a figyelmem, és nem nyúlok elég gyorsan a pálcám után, hogy megállítstam. Bár pont nem látom az arcát, mert Alizon kitakarja, de remélem, van reflexe...
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 10. 21. - 23:35:10 »
+1

 

Fynn Kyteler

2002.November 15.

El sem hiszem, hogy mennyire nem strapabíróak ezek az üstök. Szörnyű, mennyire nem bírják a strapát, mondjuk, ha felrobban benne egy-két bájital, azért az nagyban rontja a hosszantartó hatásukat. Pedig Merlin a tanúm, hogy védővarázslatokat is használtam, pont az ilyen problémák megelőzésére, de úgy tűnik nem voltam elég óvatos. Szerintem Mr. Pottager belőlem fog meggazdagodni. Szerintem kevés ilyen lelkes és hálás vendége van, mint mi Jo-val, akik havonta maximum kéthavonta megfordulnak nála és legalább öt üstöt vesznek, vagy még többet. De be kell vallanom a foltozáshoz nem nagyon értek. Sóhajtva összeszedtem a lyukas üstöket és igazán elképedtem, mert 8at találtam. Nyolcat! Azért ez még tőlünk is rekordnak számít. El sem hiszem. Ha ezt elmondom Jo-nak. Lehet, le kellene fényképeznem, hogy tényleg higgyen nekem. Elpakoltam őket egy dobozba, majd előhalásztam a megmaradtakat és elszörnyedtem, hogy nem maradt csak pár darab. Pedig ma egyáltalán nem akartam kimozdulni. Be akartam feküdni az ágyba, egy nagy tál sütivel és forró csokival és olvasni akartam vagy szimplán csak nézni ki a fejemből és álmodozni. Esetleg átaludni az elkövetkező pár napot, hetet vagy hónapot. Jó ez még viccnek is rossz volt, a forró csoki mellé, elfért volna pár üveg alkohol is. Ha már itt tartok, lehet, el kellene mennem beszerző körútra. Na, majd az üstök után. Előbb a munka aztán a pihenés. Ha pedig mindennel végeztem este megejthetem a lazítást. Most a bájitallal sem kell foglalkoznom, így tényleg nincs más amivel, elüthetném az időmet. Így pedig talán haladhatnék is. Ez a pihenés ötlete eléggé feldobott, szóval kivirulva elkészülődtem és már hopponáltam is. Jó ez a varázslat, de nem lenne hátrány, ha a városban is meglenne minden. Szeretem London-t, de Heartfordshire-ba is el kellene pár varázslatos bolt, pont, mint az Abszol út-iak. És ha már Abszol-út beszaladhatnék a Weasley vállalathoz is. El kellene pár apróság onnan is. Most mit tegyek… Megtorpantam a két üzlet között, de végül a munkát választottam és nagy mosollyal léptem be az üzletbe, ami nagy meglepetésemre üres volt. Ez elég ritka.
- Üdv megint Mr. Pottager! A szokásos mennyiségért jöttem és szétnéznék még. – Ezzel eltűntem az üstök sokasága között. Még jól is jártam, mert egy pár jött be veszekedni, legalábbis nagyon úgy érződött ebből a szócsatából, amit itt folytattak. Nincs ezzel baj, de beleremeg a választék a hölgy hangjába. De legalább megtaláltam valami újat. Nem is tudtam, hogy van csillámporos is. Mondjuk elég kicsike, de gyönyörű ez a kék csillogás, szóval nem kérdés, hogy velem fog jönni haza. Fülig érő mosollyal battyogtam vissza, de a pár továbbra is hangosan veszekedett, és jobbnak láttam, ha minél előbb elmegyek. Mondjuk ez a férfihang nagyon ismerősnek tűnik, de nem mertem arra nézni. Ijesztő a hölgy, és szerintem a szemem is kikaparná, ha meglátná. Azóta az eset óta, inkább elkerülöm az ilyen szituációkat. De a kíváncsiságom még is csak győzedelmeskedett és loptam egy pillantást. Viszont áldom a szerencsémet, mert még épp időben ugrottam félre egy sikoly kíséretében a felém repülő üst elől. Pedig most nem csináltam semmi rosszat! Ez nagyon-nagyon rosszul esett most. Morogva álltam fel és ránéztem az üstre, ami bizony beleállt a falba. Na, ha ez eltalált volna, nem biztos, hogy túlélném. Ohh nem, most nem csináltam semmit, és ezért valaki meg fog fizetni. Leszedtem a falról az üstöt és odasétáltam a párocskához, ahol nem kis meglepetés ért.  Tehát a feketék az esetei. Már ezt is tudom.
- Ha nem akarsz többet látni, mondhattad volna. Nem kell ezért a barátnődnek eltennie láb alól…- Azzal Fynn kezébe adtam az üstöt. Viszont a látszat ellenére egyáltalán nem voltam dühös, sőt még mulattat is a dolog, hogy a nagy nőcsábásznak tűnő férfit valaki meg tudta szelídíteni. Viszont így el kell engedni azokat a szép szemeket. És Jo megint az orrom alá dörgölheti, hogy mennyire peches vagyok ilyen téren. - További jó … Beszélgetést és bocsánat a zavarásért.- Most ha azt mondom veszekedést, megharagszanak, ugye? Így a beszélgetés volt a legjobb döntés azt hiszem. Kedvesen rájuk mosolyogtam és mielőtt megint valami repülhetne felém, visszasiettem a sorok közé a lehető legtávolabb a veszélyzónától.


Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 10. 24. - 14:24:28 »
+1

Test és vér, az testvér



a szép Leah

2002. November 15.

Képtelenség vele bárhol is észrevétlenül megjelenni. Mindig is ez volt vele a baj. Mikor bújkálni kellett, akkor is zengett tőle a ház, a bevásárló központ, a kocsma, és minden, de tényleg minden. nem győztem szórni a disaudiokat. Ő cseszett el mindent, hát persze. Nem Alizon, néha nem ártana visszafognod magad, és rájönni, hogy baromi rosszul választasz pasast magadnak. Komolyan, lehet a csajokra kellene áttérnie, kevésbé félteném ennyire. Alizon az egyetlen élő közeli rokonom, és pipa leszek, ha veszélybe kerül. De mielőtt elmondanám neki, hogy nem kell sírni, csak nyugodjon már meg, és nem kell folyton mást hibáztatni, elvonja a figyelmem egy hang. A sikolyra elnézek a hang irányába. A hang tulajdonosa pedig...
- Ha nem akarsz többet látni, mondhattad volna. Nem kell ezért a barátnődnek eltennie láb alól…-
Nahát, nahát. Alizon majdnem az én egyik csini csajom nyírta ki. Még szerencse, hogy Léah nem béna, és nem belé állt az üst, hanem a falba. Persze nem a csajom, de ki tudja...vigyorra húzódik a szám, erre igazán nem számítottam. Samhein óta nem botlottunk egymásba, ami azt illeti, épp ideje is volt.
- Oh, kit látnak szemeim. Elnézést Alizon nevében is. Kissé elragadtatta magát, nem neked szánta.-
Alizon hátat fordítva Léahnak letörli a könnyeit, és úgy fordul felé. Gyanakodva méri végig Léaht, majd rám néz.
- Kicsit talán, mert valaki felhúzta az agyamat...de ahogy látom, kutya bajod. -
Alizon orra persze rögtön szimatot fog, hogy Léah bejön nekem. Ami nem biztos nekem jó e. Alizon kiszámíthatatlan.
 - További jó … Beszélgetést és bocsánat a zavarásért.-
És Léah olyan gyorsan tűnik el a sorok között, mintha kergetnék. Még hallom, hogy itt van, hallom a lépteit. Alizon furán bámul rám, fogalmam sincs, mit jelent.
- Most az egyik csajod kergettem el? Tééényleg nem csináltál fel még senkit? Én lennék a jófej nagynéni, aki elviszi a kölyköt mindeféle izgi helyre!-
Kicsit felnevetek, mert nem biztos, hogy a kezébe merném adni a gyerekem.
- Jófej nagynéni, az. Nem a csajom, de bejön, azt nem tagadom. Szóval örülnék, ha nem nyírnád ki. Nem kell, hogy az összes csajt elkergesd a személyisgeddel.
Alizon felkacag. Tudom, tudom, az az én reszortom, de én fiú vagyok, ő meg lány, és a húgom.
- Amit szabad Jupiternek...
- Jaj, ne folytasd, nyugi, értem.
Kacsint egyet, majd elindul kifelé, de menet közben még elhalad Léah mellett, és a fülébe sutyorog.
- Viszlát, úgy tűnik, még látjuk egymást.
És Alizonos lendülettel el is viharzik. Gondolom, otthon majd találkozunk. Hátra megyek, Léahoz.
- Á, itt vagy. Olyan gyorsan elviharzottál, hogy megcsapott a menetszél.
Az tuti, hogy az üstöt ami kissé megrepedt, nem fizetem ki, felirítom Alizonnak. Azt mondta, nagylány már. Nézegetem az üstöt, foratom, és hát...Alizonban van erő, az tuti.
- Sikerült belegyalogolnod a húgom tornádójába. Csak úgy hívom Alizon hurrikán.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 10. 26. - 11:05:50 »
+1

 

Fynn Kyteler

2002.November 15.

  Ohh ez a mosoly! Mosolyogj még párat, és majdnem bármit megteszek, amit kérsz. De ezt neked nem kell tudnod, és be sem ismerném, de nem ám. Mellesleg, nem igazságos, hogy ennyire le tudja venni a nőket a lábáról, legalábbis engem biztosan. Az ilyen arcot büntetni kellene, és elzárni a világ elől. Az lenne a legjobb megoldás, és nem bolondulna meg majdnem minden nő. Szörnyű-szörnyű. Vajon mit szólna, ha a fejére húznék egy zsákot, hogy kevésbé legyen hatással rám? Mondjuk, el tudom képzelni róla, hogy még élvezné is a dolgot, de ilyet csak nem tehetek, szóval marad az önfegyelem. Erős vagy Leah, menni fog az. Egy ideig…Remélem…. NA de ideje visszatérni a valóságba, mert bizony az a mosoly a hölgyhöz tartozik, akarom mondani Alizon-é, és ezt tiszteletben tartva, nem olvadozhatok tovább, ugye?
Kicsit talán? De hát tényleg semmit nem tettem, és amikor a vita kezdődött, még csak a közelben sem voltam, hogy ezért bűnhődjek meg, nem értem. Nem csábítottam el, nem kötöttem ki az ágyamhoz, nem csináltam igazándiból semmit, ami miatt megérdemelném ezt a fajta bánásmódot. Ha viszont ő úgy érzi, akkor legyen igaza. Egyszerűbb, ha mosolyogva, amilyen gyorsan csak tudok, lelépek, és elnézelődöm én addig, amíg el nem hagyják az üzletet, vagy odébb nem mennek a pulttól. Így amilyen gyorsan csak tudtam már el is iszkoltam. Szerencsémre a legjobb helyre jöttem és megtaláltam a tökéletes üstöt, legalábbis remélem, hogy a tökéletest. Fogásra, méretre, súlyra és kinézetre is pont olyan, amilyennek lennie kell, és amilyennek helye van a laboromban. Mondjuk költői túlzás labornak nevezni, de amire kell arra pont jó és helyben van. Az csak hab a tortán, hogy a kutya nem zavar ott, maximum farkas, de ő sose zavar. Ellenben egy baljós fekete hajú hölgytől már annál több tartani valóm van. Viszont mindennel ellentétben, nem kaptam átkot, nem ütött meg és újabb üst útjába sem került a fejem. Szóval, ha azt nézzük túléltem, és bár roppant sejtelmes és baljós volt a mondata, volt valami ravaszos csillogás a zöld szemeiben, amit nem tudtam hova tenni, nem hogy értelmezni. Így furcsán és oldalra billentett fejjel figyeltem, ahogy kimegy a boltból, viszont Fynn itt maradt. Ami most vagy jó nekem, vagy nagy pech. Ezt majd később eldöntöm, addig pedig élvezhetem a mosolyának erejét. Jajj Leah, mibe keveredtél már megint…; viszont nézzük a jó oldalát, ha úgy hozza a sors, egy felejtés átokkal meg tudok szabadulni a „rossz” emlékektől. De kinek lenne szíve elfelejteni ezt a szempárt?
- Nem mondanám viharos távozásnak. Inkább létfenntartási ösztönnek, hogy kikerüljek a veszélyzónából. - Mosolyogtam rá és még egyszer megvizsgáltam az üstöt, amit kiválasztottam. Elégedetten tettem bele a kék kicsi csillogót is. Szállításkor úgy is összezsugorítom őket, na meg aztán, így a szép nem fog megsérülni, remélem. –Ne vedd sértésnek, a barátnőd kissé…- Milyen jelzővel is illessem? Valami nem túl durvával, mert félő, hogy felbontja a szerződésünket és azt nagyon nem szeretném. A napokban úgy is meg akartam keresni, pár dologért, szóval ez a találkozás Merlin keze munkája lehet. -Heves természetnek tűnik.- Találtam rá a megfelelő szóra, és ezután csak hatalmas, elkerekedett szemekkel néztem az előttem feltornyozott üstre. Szóval nem a barátnője, hanem a húga. Ezt a felismerést, pedig egy mosollyal tudom díjazni, mert noha lehet, hogy Alizon nem a barátnője, attól még nagyon is lehet foglalt. Amilyen a szerencsém. Viszont a testvérek első ránézésre nem tűntek hasonlónak, de nyilván ha egymás mellé állítanám, őket felfedeznék pár arcvonást, ami megegyezik, de szembeötlő a különbség. És ha már a különbségnél tartok; Fynnhez hajolok, mintha egy csókot akarnék adni, de pár centire megállok, és a szemeit vizslatom.
- Mindig úgy képzeltem, hogy a családodnak ugyan olyan lélegzet elállító kék lenne a szeme, mint neked. De az övé zöld, ha jól láttam. Az is szép, félre ne érts, de a kék szebb, legalábbis az én szememben.- Talán ideje lenne befognom, mielött feléled a testvér védelmező funkció és lesz elagyabugya... Azzal visszahátráltam a kellő távolságba, amit az illem is megkövetel, egy vérmes barátnő pedig pláne megkövetelne. No meg aztán, a tejivós kis partinkon történtek után, nem én fogom megint kezdeményezni a csókot. Noha kissé haloványak az emlékeim a manók megjelenése után, de így jár, akinek a gyomra nem bírja az alkohol és a tej kombinációját. Mondjuk, lehet, hogy nem is tettem semmit, csak akartam? Mindegy, ezt már nem tudom meg, rákérdezni pedig nem fogok.
- Sajnálom, hogy azt mondtam a húgodra, hogy a barátnőd. Remélem nem vette sértésnek.- Ütögettem meg az államat elgondolkodva. - Ha így lenne, okvetlen keressen fel és megpróbálom kiengesztelni.- Igen ez lesz a legjobb megoldás. - Van benne erő, meg kell hagyni.- Az egy szép repedés, amúgy. Tényleg áldom a szerencsémet, hogy Jo megtanított pár dologra és még időben is el tudtam ugrani.
- Egyébként jó is, hogy találkoztunk. Még ugyan az a cím, amire az első baglyot küldtem? Lenne megint pár apróság, ha ráérsz.- Angyali pillantással fordultam felé, hát, ha ezzel meglágyíthatom a szívét és elfogadja a felkérést.



Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 10. 31. - 16:35:05 »
+1

Test és vér, az testvér



a szép Leah

2002. November 15.

Direkt nem javítottam ki Léaht az elején- Hallottam, hogy a barátnőmnek nevezi, Alizon is hallotta, de jó volt kicsit ezt a levegőben hagyni. Szeretek játszani kicsit, figyelni az emberek reakcióját. Ezt kedveltem meg Elliotban is. Mert Alizon és én is ilyenek vagyunk. Minidg is ilyenek voltunk. Bár mégis ég és föld vagyunk. Furcsa dolog ez a testvér kapcsolat. Volt egy idő, mikor talán túlságosan hozzá kötöttem magam Alizonhoz. Senkit nem egedtem a közelébe, és mindenhova ketten mentünk. Mondjuk ez azért lehetett, mert a túlélésre játszottunk. Akkor minden más volt. Mások voltak a körülmények. És mivel a háború vége óta nem láttam őt, most olyan furcsán érzem magam. Mintha ttól, hogy megint itt van mellettem, újból bekapcsolna egy automatikus védekező   mechanizmus. Hogy védeni kell őt, és magamat. Ezt még nem mondtam neki, és őszintén abban reménykedem, hogy ez idővel elmúlik. Sok traumát ugyanígy feldolgoztunk, ez most sem lesz másképp. Ilyenkor eszembe jut, a világ milyen elcseszett tud néha lenni. De az idő erejét nem kell lebecsülni.
 - Nem mondanám viharos távozásnak. Inkább létfenntartási ösztönnek, hogy kikerüljek a veszélyzónából. Ne vedd sértésnek, a barátnőd kissé…Heves természetnek tűnik.
Heves természetnek? Igen, az enyhe kifejezés.
- Ne törődj vele. Szerintem őrült. Csodálkozom, hogy nincs a szent mungóban.-
Ezzel baromira egyet értek. Engem mondjuk nem zavar, szerintem cseppet sem veszélyes. Nemúgy őrült, mint ahogy anyánk volt. Alizon egyszerűen csak..valahogy így dolgozza fel a dolgokat. Én csajozom, ő meg életveszélybe sodorja magát. Aztán csak elárulom, hogy eme őrült nőszemély nem a barátnőm, ha nem a testvérem. Léah szemeiben pedig mintha ebben a pillanatban megkönnyebbülést látnék. Egészen közel hajol hozzám, én pedig csak várok, és figyelem, mit csinál. Nem zavar, ahogy a szemeim nézi, sőt, élvezem.
 - Mindig úgy képzeltem, hogy a családodnak ugyan olyan lélegzet elállító kék lenne a szeme, mint neked. De az övé zöld, ha jól láttam. Az is szép, félre ne érts, de a kék szebb, legalábbis az én szememben.
Muszáj vigyorognom. Elviseltem volna, ha még egy kicsit ilyen közelről érezhetem az illatát, de visszalép egy két lépést.
- a Családban nekem van egyedül ilyen kék szemem. Anyánké zöld volt, apánké zöldeskék. Nekem kell hát tovább örökítenem ezeket a szemeket.
Most én hajolok kicsit közelebb és kacsintok. Bizony, nagy felelősség van a vállamon. Nagy munka ez. A kezemben lévő üstöt nem akarom már tovább fogdosni. Nem is érdekel a sorsa, így lerakom az egyik polcra, ami fölé az van ráírva fehérrel, hogy hibás áru.
 - Sajnálom, hogy azt mondtam a húgodra, hogy a barátnőd. Remélem nem vette sértésnek.-
Sértésnek? Ó, dehogy. Alizon szerintem rögtön levette, hogy van valami köztünk, és ő is direkt nem lőtte le a poénom. Ahhoz túl jól ismer, hogy ne vegyen észre ilyeneket. Tudja, ha én nem reagálom le, neki is tilos. Ez egy ilyen..bevált játékszabály oda-vissza.
 - Ha így lenne, okvetlen keressen fel és megpróbálom kiengesztelni.-
- De szerencsére erre semmi szükség. Ha megsértődött volna, akkor lehet, már rég kidobtak volna minket innen, és próbálnám megakadályozni, hogy szénné égessen.
De igazából nem érdekel most Alizon. Napok óta együtt vagyok vele, így jobb is, hogy elment kicsit. Végre nem basztat, és nekem sem kell kioktató hangbemben beszélnem.
- Van benne erő, meg kell hagyni. Egyébként jó is, hogy találkoztunk. Még ugyan az a cím, amire az első baglyot küldtem? Lenne megint pár apróság, ha ráérsz.-
Ó, ne már. Ez milyen kedv leromboló. Pedig olyan jó kedvem kezdett már lenni.
- Ó, Léah. Hát csak ezért beszélgetsz velem? Ez fáj kicsit...azt gondoltam kedvelsz. Már egész jól elcsevegtünk. Még a családom is megemlítem neked, pedig nem szoktam róluk beszélni.
Először valóban komoly és kicsit sértődött pofát vágok, mint akit arconcsapott egy lengőajtó, de a végére kicsit csak elvigyorodom.
- De persze kisasszony, kegyedre mindig ráérek. Na jó, kivéve, mikor nem.
Oda hajolok hozzá, és bizalmasan odasúgom neki.
-De az nem fordul elő.-
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 11. 01. - 19:48:40 »
+1

 

Fynn Kyteler

2002.November 15.

Elnyomtam egy mosolyt, mert az én számból bőven meredek lenne bárkit is őrültnek nevezni, az pedig mellékes, hogy etikátlan is, de talán ez most kissé mellékes. Ha ő így érzi, akkor nekem nincs semmi jogom megcáfolni őt, elvégre jobban ismeri Alizon-t és a személyiségét és azt, hogyan viselkedik. Mondjuk, ha a Mungó-ban ápolnák, az sem lenne tragédia, szerintem a kezelése alatt azon az osztályon tevékenykednék, na persze nem tiszta önzetlenségből, hanem hogy minden nap láthassam Fynn szemeit. Viszont erre gondolva szörnyen elszégyellem magam, mert ilyet nem gondolhat senki! Egyszerűen bunkóság és még sértő is. Inkább örülök, hogy nem olyan helyen találkoztunk. Nem egy kellemes hely, legalábbis annak, aki nem ehhez van szokva. Nyilván mi már bőven immunisak vagyunk majdnem mindenre, persze vannak kivételek, amik kiakasztanak minket is, de akkor is igyekszünk a lehető legszebb mosolyunkkal a páciens felé fordulni, és bizalmat sugározni felé, hogy igen is mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél előbb a családja és az otthona kényelmes közegében lehessen. De ha ez megnyugtatja, egyáltalán nem tűnik olyannak, akit odabent kell kezelni, de persze a látszat csalhat, na de mivel Alizon úgy döntött magunkra hagy minket, így egy kicsit igazán incselkedhetek Fynn-nel. Amit meg is teszek, de persze amit szeretnék, nem fogom, mert mindig csak nem tehetem meg én a lépéseket, bár ha így haladunk, tényleg kiderül, hogy csak játszunk egymással és bajt hozok a fejemre, pedig most nagyon nem szeretnék kavarni és bajt hozni magunkra.
Szerintem nem fair, hogy ennyire hatással tud lenni rám. Lehet, valami trükköt használ? Rá kell jönnöm, mert ez így nem mehet sokáig, a végén én kerülök a Mungó-ba nem Alizon…-Hát bizony nagy teher van a családfők vállán. Viszont akkor mindenképp kék szemű párt kell találnod, hogy ne vesszen el ez a szép, kék tekintet.- A kacsintásra egyszerűen kihagyott a szívem pár dobbanást és remélem azért kívülről nem látszott, hogy bizony nagy hatást gyakorolt rám. Azért ez gonoszság.
- Szénné égetni? Most akkor félnem kellene a húgodtól? Vagy esetleg ha bármilyen kapcsolatba kerülünk, számítsak váratlan tűzbűbáj támadásokra?- Kérdeztem tettetett félelemmel az arcomon és a hangomban, mert nem hiszem, hogy valaha is rosszat akarna a bátyjának, de ki tudja, milyen kapcsolatot ápolnak, ha kettesben vannak. Bár amit láttam, abból kiderül, hogy Fynn imádja a húgát és védi, akár az élete árán is, hát nem aranyos? Vagy ez csak nekem az? Na, mindegy… Ennyi még belefér.
Igazándiból már majdnem elhittem neki, hogy megsértettem, de az a mosoly elárulta. Viszont ha azt nézzük, akkor most majd rajtam lesz a sor, hogy áldozatot játsszak. Csak ehhez kellő helyzet kell, amit ő meg is teremt, amikor hozzám hajol és belesúg a fülembe. A hideg kirázott tőle, a lehető legjobb értelemben persze. Viszont kölcsön kenyér visszajár, én pedig nem bírom ki, hogy még egyszer ne érjek hozzá, így hát, felé fordulva leteszem az üstöket, és átölelem a nyakát. Egyik kezemmel beletúrok, a hajába a másikat a nyakán pihentetem és finoman simogatom a bőrét, miközben olyan közel lépek hozzá, amennyire csak tudok. Kissé szomorú és sértett tekintettel kerestem az övét, hogy lássa a színészkedés nekem is megy.  
-Kivéve, amikor mással vagy másban, vagy elfoglalva, nem de bár?- Igen akkor nem szívesen zavarnám meg, meg aztán a színem sem biztos, hogy el tudná viselni azt a látványt. - Egyébként pedig tényleg úgy gondolod, hogy csak a munka miatt beszélgetek veled? Hogy nem kedvellek? Szerintem bőven adtam rá utalást, hogy kedvellek, ellenben te…- Hajoltam még közelebb, hogy már csak pár milliméter válassza el az ajkainkat. - De ne félj értek én a kimondatlan szavakból is.- Suttogtam, és mélyen a szemeibe nézve elmosolyodtam, majd lassan visszahúztam a kezeim, ezzel egy időben felkaptam az üstöket és elléptem mellette. Ha ő képes ilyen mértékben hatni rám a flörtölésével-már ha ezt nevezni, az én szememben pedig nagyon is az; akkor én is visszaélhetek kicsit a bájaimmal, ugye? Egy egészen picikét.
- Mr. Pottager! Örülök, hogy ma is ön van. Ezek lesznek, meg ugye a szokásos csomagom.- Mosolyogtam kedvesen, de a szívem bőven-bőven 100 feletti ütésszámot produkált. El sem merem képzelni, mi lenne velem, ha nem lett volna rajtunk ruha. De ezt nem most fogom kideríteni.
-Leah, jó megint látni. A hónapban már voltatok, nem?- Tűnődött el és bevallom, elhiszem, hogy már ő sem tudja nyomon követni az eseményeket, hát még én. - 40 galleon lesz, Drágám.- Mosolygott kedvesen és kivillantotta a fogait, amiktől engem speciel kirázott a hideg is.
- 30-at vagyok hajlandó adni, egy knúttal se többet. Sőt ezt a kis aranyost, ajándékba kérem!- Szedtem elő a kék csillogó kis üstöt, amire az öreg is nagyot nézet. Na, nem az összegen, hanem magán az üstöt. Szerintem ő is elfelejtette, hogy van egy ilyen szépsége. De késő bánat ebgondolat.
- Mivel ma jó kedvemben vagyok, legyen úgy, ahogy akarod, de legközelebb a dupláját fogom kérni, az árnak. Ahogy szoktuk?- Mutatott a mellette tornyosuló szépségekre, én pedig csak bólintottam. Amíg kifizettem ő gondosan becsomagolta és lezsugorította, hogy elférjen a táskámban. Otthon úgy is visszavarázsolom, és így nem fogok úgy kinézni, mint egy málhás szamár. Még jó, hogy a táskámat is megbűvöltem és kényelmesen még én is elférnék benne, ha szükségem lenne rá. Dolgom végeztével pedig kicsit odébb álltam, de nem mentem messzire, mert szerintem Fynn-nel ezt a beszélgetést még nem zártuk le, és csak remélni tudom, hogy ő is így gondolja.




Naplózva

Fynn Kyteler
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 11. 05. - 21:32:26 »
+1

Test és vér, az testvér



a szép Leah

2002. November 15.

Nem tudom pontosan, kinek, mikor min gondolkodik. Ahogy Alizonról beszélek, mégis jobban figyelem a reakcióit, mint szoktam, Pedig én mindig figyelek. Minidg előny, ha jó emberismerő vagy, aminek az alapja, hogy figyelsz. Apró, kis, jelentéktelen dolgokra. Egy félre nézésre, egy mozdulatra, egy testsúly áthelyezésre, egy szemöldök emelésre. Sűrű pislogásra. De tényleg. Jelentéktelennek tűnnek, mégis annyit mesélnek. Egy pillatanyi pirulást látok az arcán, miután a Mungót említem. Nem tudom hova rakni, vagy talán a fények miatt halutam be, de rájövök, hogy nem ismerem eléggé ezt a lányt, és ez zavar. Amúgy nem szokott különösebben zavarni.
-Hát bizony nagy teher van a családfők vállán. Viszont akkor mindenképp kék szemű párt kell találnod, hogy ne vesszen el ez a szép, kék tekintet.-
Nem tudom, az emberek észre veszik e, de mikor zavarban vannak, vagy csak felfokozott érzelmi állapotban, a szemük kicsit megremeg. Csak nézem Léaht, nem figyelek a külső zajokra. Arra, hogynyílik az ajtó, hogy köszönnek, hogy beszélgetnek. Csak Léaht fürkészem. Szépen, nyugodtan. Kíváncsian. Ő engem néz, én őt. Mintha megremett volna a szeme. Egyébként ezt mi magunk sosem vesszük észre. De talán csak tényleg behaluzom. Az a helyzet, hogy nem mutatom, de elég fáradt vagyok. 
- Ne is mondd. Az a sok...meghallgatás, borzasztó kimerítő. Hm...És tudsz valakit? Valakit aki...lenne ez a...valaki.-
A szavakat kellemesen elnyújtom, ízlelem őket. Újabb vásároló lépett be az üzletbe, az ajtó felett kis csengő mindig jelzi ha valaki ki, vagy bejön. De most mintha bár vannak az ülzetben, mégis mintha csak ketten lennénk. Ha most akarna valaki megtámadni, komoly esélye lenne rá, mert nem tudnék gyorsan védekezni. Minden figyelmem Léah köti le.
- Szénné égetni? Most akkor félnem kellene a húgodtól? Vagy esetleg ha bármilyen kapcsolatba kerülünk, számítsak váratlan tűzbűbáj támadásokra?-
Igazából Alizon mindig is kerülte a csajaim. Tudta, hogy ez az én privát szórakozásom, ahol neki semmi keresnivalója. A lányok pedig olyan sok időt nem töltöttek velem. Ha nem is egy napot, estét, akkor is néha néha bukkantak fel. Bár egy két lányt, akik velünk nőttek fel, és több, mint baráti viszonyban voltam velük, őket bírta. De az más volt. Háború volt, és senki nem tervezett nagyon hosszú távra. Nem lehetett. Ott volt például Katie, akivel évente egyszer összefutottunk, együtt bújkált velünk pár hétig, azalatt többször együtt voltunk, aztán egyszer végleg eltűnt. Jött a fincsi zöld fény, és...hát röviden ennyi. Aztán jött a különélésünk, hogy kipihenjük és feldolgozzuk az egészet. És most, mindketten próbágatjuk, ízlelgetjük az új világot.
- Nem merne rád támadni. Alizon sem olyan..vészes. Csak még...beilleszkedik pompás társadalmunkba. Az a csúnya gyerekkor...
Szavaimból játékos könnyedség sugárzik. Nem gondolom, hogy tragikus gyerekkorunk volt, igazából leszarom a gyerekkorunkat. Bár...ha egy pszichomedimágus kérdezne furákat tőlem, lehet egy csomó mély szarságt húzna elő belőlem. Phujj. Léah és a pár apróság mellbevágó kérdésére nyilván az a válaszom, hogy bármikor ráérek, kivéve, mikor nem érek rá. Egyelőre még nem tudom, hogy is alakul a mi kis valamink, így azt sem tudom, ha komoly dolgom lenne, és hívna, ott hagynék e csapot papot. De ez gondolom, helyzetben úgyis kiderül.
-Kivéve, amikor mással vagy másban, vagy elfoglalva, nem de bár?
Leteszi az üstöket, és amit csinál, megint végigfut rajtam a villám. Ahogy a hajamba beletúr, és simogat, automatikusan behunyom a szemem. Ohh, basszus, te nő, erre a lépésre nem számítottam. Még a végén meg akarom tartani ezt a csajt.
- Touché.
Mondom őszinte félmosollyal, de még mindig csukott szemmel.
- Egyébként pedig tényleg úgy gondolod, hogy csak a munka miatt beszélgetek veled? Hogy nem kedvellek? Szerintem bőven adtam rá utalást, hogy kedvellek, ellenben te… De ne félj értek én a kimondatlan szavakból is.-
Egészen közelről néz most ő a szemembe. Erre az egészre újból elmosolyodom, szinte észrevétlenül. Már éppen húznám magamhoz még közelebb, mikor mintha ezt megérezve direkt kilépne a szituból, engem otthagyva felajzva.
- Mr. Pottager! Örülök, hogy ma is ön van. Ezek lesznek, meg ugye a szokásos csomagom. 30-at vagyok hajlandó adni, egy knúttal se többet. Sőt ezt a kis aranyost, ajándékba kérem!-
Itt lettem hagyva. És fogalmam sincs mi a francnak, de tetszik. Ahogy fizet, és a cuccait pakolja, kézen ragadom, és félre húzom. Szemeim az ajkaira szegeződnek, majd a szemeire. Hallom, ahogy lélegzik. Újra érzem azt a fajta tüzet az egész testemben, amit már régen. Rutin lett minden csók, amit váltottam, minden. De most az én szívem is gyorsabban ver. Igyekszem mégis tartani magam, és nem itt leteperni. Lassan érek el az ajkához, mikor már szinte együtt szuszogunk. Finoman, mégis határozottan csókolom meg. A hátam mögött valamelyik vásárló ingerülten köhécselni kezd, jelezvén, hogy ezt nem itt kéne..Léahra nézek, és szélesen vigyorgok.
- Most mennem kell. De tudod, hol lakom...
Kacsintok rá, és egy pislogásnyi idő múlva már kint is vagyok az üzletből.
Naplózva


Leah Barlow
Eltávozott karakter.
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 11. 06. - 13:13:50 »
+1

 

Fynn Kyteler

2002.November 15.

Bevallom, őszintén nem tudom, mit is érzek és pontosan mit is kellene éreznem ezzel az egésszel kapcsolatban. Túlon-túl is érdekel Fynn személye és az a bizonyos érzés, hogy van benne valami, amit muszáj, lenne, ha nem is pont megszereznem, de legalább megtapasztalnom a dolgokat vele kapcsolatban. Az mondjuk, érdekel, hogy a családjával kapcsolatban mennyire mondott igazat. Alizon eléggé nyílt személynek tűnik, a bátyjával ellentétben, de roppantmód szeretném megfejteni a titkait, ahogy szerintem ő is ezen agyalhat-vagy nem, hogy nekem mik lehetnek a titkaim. A pillantása átható, és úgy érzem, hogy levetkőztetne vele, ha tudna. Igen, én tudom, hogy letudna, de ezt neki nem kell tudnia, és bármennyire is szeretném, ennél azért több kell, hogy megadjam magam, még ha erről a szép arcról is van szó. Viszont, olyan szép a szeme, és ha nagyon figyel - amit most bőven megtesz, akkor láthatja, hogy az én pupillám bőven tágabb, mint azt az aktuális fényviszonyokban kellene lennie. És csak remélem, hogy nem ismeri annyira az emberi test jeleit, mert akkor úgy lebukok-, na, nem mintha ez probléma lenne, de egyelőre jobb, ha csak játszunk és kerülgetjük egymást, ahogy most is.
Felkuncogok, ahogy elnyújtva utalgat. Vicces, mert szerintem, ha tényleg így lenne és szüksége lenne arra, hogy most azonnal örököst nemzzen, elég lenne csak kiállnia az utcára, és minimum húszan, ha nem többen állnának a rendelkezésére, csak győzze energiával meg állóképességgel. Hmm, állóképesség… Rajtam is kipróbálhatná mennyit is tud...
- Nyilván lennének ötleteim, de kétlem, hogy rászorulsz a segítségre.-- Mosolyogtam kedvesen, mert magamat csak nem ajánlom fel ilyen egyszerűen. Plusz, lehet már meg is találta az igazit, akiről el tudja képzelni, hogy a gyermeki anyja legyen, és aki képes megzabolázni. Valamiért úgy érzem, hogy roppant érdekes lehet és értékes az a nő, aki erre képes. És hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretnék az lenni, aki erre képes, de… Be kell vallanom, hogy lehet, nem lennék képes rá, ahhoz túlságosan is kedvelem, hogy átvitt értelemben fogalmazzak, kalitkába zárjam. Nem is lehetne, ahogy kivettem az első találkozásunk alkalmával, szeret utazatni. Egy kalitkába zárt madár pedig nem tud repülni és annál nincs szomorúbb. Viszont a kismadár egyáltalán nem szomorú, ahogy én látom. Sőt mi több, nagyon is elégedettnek tűnik, ahogy behunyt szemmel élvezi a simogatást. Szíven szerint nem is hagynám abba ezt az egészet, mert nem tévedtem, nagyon is kellemes a közelsége, arról nem is beszélve, hogy milyen érzéseket kelt bennem. Rég éreztem ennyire… Hogy is fogalmazzak, megnyugvást és ilyen fokú vágyat egy férfi közelében, de ezt most nagyon is helyesnek érzem. Nem úgy, mint Sean-nal. Vele valahogy más volt, nagyon más. Pedig azt tényleg nagyon szerettem volna. Legalábbis fejben és valahol a szívemben is, de amikor arra került volna a sor, egyszerűen nem tudtam megtenni. Fynn-nel mindent gond nélkül megtudnám. Valahol ez nagyon is kielégítő, de valahol azért még fáj egy kicsit, ellenben ez mindenért kárpótol. Csak magamnak hazudok azzal, hogy nem csókolom meg, de nem tehetem. Egyszerűen el kell engednem, pedig nem akarom. Kedvez a szívemnek, hogy azért ő sem szeretné, ha kompromittáló helyzetben találnám, vagyis látnám egy másik nővel vagy nőkkel, mert ugye nem skatulyázhatom be egyre. Valahogy róla nem tudnám elképzelni, hogy a férfiakat szereti, de akár ez is állhat a dolgok hátterében.
Amikor ott hagyom látok valami villanást a pillantásában, ami tetszik. Olyan simogató a lelkemnek, és valahol a szívemnek is, hogy ezt ki tudtam belőle csikarni. Így elégedetten vásárlom meg az üstöket és pakolom el, amikor is félre húznak, amit én jelen állapotomban vonszolásnak élek meg, mert épp kizökkentettek a munkamenetemből, de… De ezért igen is megérte kizökkentve lenni. A pillantása mindent elárul, emiatt pedig kissé fejembe száll a dicsőség, ahogy egyre közelebb hajol. Azonban az idegeimen táncol, ahogy húzza az időt, de ez legalább arra elég, hogy teljesen magára vonja a figyelmem és az érzékeimet is. Kellemes melegség jár át, amikor megérzem a bőrömön a légvételét. Nyilván vagy nagyon régen éreztem ilyet, vagy szimplán Fynn váltja ki ezt belőlem, de úgy érzem elvesztem. Na, nem úgy, mint aki eltévedt egy labirintusban, de hasonló, csak a kiút nekem nem egy hely, hanem személy ebben az esetben. Automatikusan csókolok vissza és fektetem a tenyereim a mellkasára, kiélvezve a pillanatot. Ám hamar vége szakad, egy „kedves úriembernek” hála. Felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy utalgat, de mire mondhatnék, neki valamit már ott sincs.
- Tudom, de nem gondolhatod komolyan, hogy el is megyek. Ha azt akarod, hogy oda menjek, hívj el rendesen…- morgom az immáron csukott ajtónak, és igazándiból magamnak, mert ő már rég nincs itt, hogy hallja. Viszont remélem, nem gondolja, hogy ezek után még hajlandó lennék elmenni oda. Most úgy érzem, felbosszantottak és faképnél is hagytak. Ennek az egésznek pedig csak én vagyok az oka, mert magamnak kerestem a bajt, de ugye az sem kedvezett, hogy valaki megzavart minket, így dühös pillantást vetek a férfira, aki továbbra is csak morog.
- Ha valami nem tetszik, ne nézzen oda, maradjon csendben.- Dörrenek rá, noha nem érdemelte meg-annyira, és én sem szoktam ilyen lenni, de felhúztak. Nem csak ő, hanem ez az egész helyzet. Nem hiszem el, hogy ennyire el tudta venni a figyelmem, vagy inkább az eszem. Mérges vagyok magamra, de valahol talán mélyen Fynn-re is, amiért azt gondolja, hogy … Áhh.
Dobbantok egyet, majd felkapva a táskámat, kirobogok az üzletből, és betérek az első üzletbe, ahol alkoholt árulnak, hogy kellően feltankolhassak és hazaérve kidühönghessem magam egy-vagy több üveg kellemes lángnyelv társaságában.


Köszönöm szépen a játékot!
A HELYSZÍN SZABAD!


Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2022. 10. 13. - 20:47:14
Az oldal 0.246 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.