+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotály
| | | |-+  Szülészet és gyermekosztály - Nyolcadik Emelet
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Szülészet és gyermekosztály - Nyolcadik Emelet  (Megtekintve 2695 alkalommal)

Sophie Flynn
Boszorkány
*****


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 06. 17. - 12:25:13 »
+1

Napot hoztam

Jasper
(2004. május 6.)
jó időre

fújj meg szél ahol érsz, szép leány megigézz
keserűt, édeset, azt amit csak lehet


Legközelebb nem akarom elbánázni, szeretném ha egyszer Jasper megélné, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset, csak mondjuk még egy kicsit érnem kell hozzá, ami azért remélem lassan megtörténik. Hihetetlen, hogy csak tizenkilenc éves vagyok, és máris felnőttként kell viselkednem, még csak most fejeztem be a sulit, két éve csücsülök az egyetemen és ősz óta vagyok Jasper felesége. Túl gyorsan váltpznak a dolgok, én meg még gyerekfejjel gondolkdom. Ezen változtatnom kell, Jaspert szeretném büszkévé tenni. Majd még úgyis hozok be neki ebédet és meglátogatom. Előbb utóbb majd sikerülni fog, és a főztöm is majd finomabb lesz. Azért jól esik nézni, hogy Jasper elégedetten eszik belőle, bár nem vagyok mesterszakács. Pedig amikor Rose néninél bámultam a tévét, olyan könnyűnek tűnt a főzőműsorban minden. Egy kis ez meg egy kis az, keverem kavarom és kész!
A romantikus kis együttlétübnket persze megzavarja egy szellemnő, akitől a frászt kapom. Eleve muglik közt élve az ember nem szokik hozzá a szellemekhez, csak az olyan ijesztő filmekből láthatta őket, ahol az elmeberke ellen fordultak és hát rosszat csináltak velük. Ezért is tartottam furcsának azt, hogy a Roxfort tele volt velük, a házaink szellemén kívül sok más szellem is volt. Egyszer láttam, ahogy vívott két fickó és az egyiket le is szúrta a másik. Bizarr volt és morbid. Sok dolgot nehezen szoktam meg, pedig már rég nem vagyok gólya.
- Pierre! Hogy tehetted ezt? Héloise! Hogy lophattad el tőlem Pierre-t megint?! - kiált rám, én meg lejjebb csúszok a széken és akartalanul is elszégyellem magam. Hogy szokhata meg ezt Jasper?!
-  Ne is foglalkozz vele - legyint Jasper, én meg sóhajtok egyet és rápislogok. Olyan nyugodt olyan menő, olyan bátooor.
- Jól van Pierre, már úgyis az enyém vagy - bólogatok, és a kezdeti sokk után végre el is mosolyodom. - Teljesen elcsábítottalak - húzom ki magam, próbálva valami szexiset kihozni magamból, és megrebegtetem a szempilláim. Jó, biztos béna, de legalább akkor Jasper csak elneveti magát. Imádom, amikor mosolyog.
- És mit csinálsz ma, miután megetettél? - kérdezi, miközben megérinti a lába az enyémet, én meg csak sóhajtok egyet, olyan szerelmesen.
- Hát arra gondoltam, hogy jó feleséged leszek, és mielőtt visszamész a munkába, talán meg is masszírozlak - mondom, bár lehet félreérhető is, de az nem is baj. Persze biztosan jól esne neki, ha megmasszíroznám a vállát. Rose nénit sokat kellett masszíroznom, mert folyton fájt a válla, na meg beleállt a görcs a hátába. Egészen profi vagyok benne. Persze itt nem is csinálhatunk semmi olyat, amit jó lenne csinálni. Mégis csak a munkahelye meg izé, nem kéne, hogy kirúgják, amikor még félig csak tanul az egyetemen.
A lábammal az asztal alatt megsimítom az övét, miközben lassan megeszem az ebédet, és ha Jasper is befejezi, odalépek mögé hogy átkaroljam hátulról, és a nyakába fúrjam egy kicsit az arcom. Finom puszit is lehellek rá, szeretem a kellemes illatát, majd elhúzódva masszírozni kezdem a vállát.
Teljesen ellazítalak, a napod végéig - mondom lelkesen, ahogyan finom mozdulatokkal a vállát nyomkodom, de persze olyan jól esik ez, hogy az ujjaim meg megszemtelenednek, és becsusszannak a köpenye meg a ruhája alá, hogy  előlről megsimogassam a csupasz mellkasát. Jasper mellett néha teljesen megrakoncátlanodom, de csak ilyen szédítő hatással van rám, így megint finom csókot lehellek a nyakára, de annyira keveset tudunk együtt lenni kettesben, és ki szeretem használni az alkalmakat, még ha... komolyabban nem is tudunk itt se összebújni.
Naplózva


Jasper Flynn
Mandragóra Gyógyítóképző Ispotály
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2023. 06. 25. - 09:14:16 »
+1

napot hoztál


2004. május 6.
Babám

"me and you?
me and you”


A kísértet kilebegett a pihenőből. Nem bántam, hogy megszabadultunk tőle, bár általában rideg nyugalommal nézem végig az ilyesmit. Nem egyszer fordult már elő, hogy valamelyik körbe visította a nyugalmas, esti műszakokat. A vezetőség ezért is zárta le hangok elleni védelemmel a többi helyiséget. A gyerekek és az újszülöttek így nem riadtak fel az éktelen rikácsolásra... mert persze a kísértetek leginkább a mi pihenőinket szerették fellármázni.
- Jól van Pierre, már úgyis az enyém vagy - mosolyodott el Sophie. Az asztal alatt finoman meg is paskoltam a térdét. - Teljesen elcsábítottalak- húzta ki magát. Erre nem bírtam ki, megeresztettem egy vigyort. Valójában mindig is édes volt, nem szexi, vagy túlzottan csábos. De ezt jobban szerettem.
- Ha tudnád mennyire, babám. Teljesen el vagyok vakulva a szerelemtől. - Paskoltam meg újra a térdét, aztán folytattam az evést. Csak ott ülve éreztem meg, mennyire éhes voltam már. A munka lefoglalt, nem foglalkoztam a testem igényeivel. Pedig fáradt voltam. A tanulás és az ügyelet együtt tényleg sok volt. Talán nem mutattam ki soha igazán, hogy kimerültem... de nagyon is így volt. Rám fért volna egy nagyobb pihenés, de közben ott lebegett a szemeim előtt, hogy ez a sok munka lesz az eredménye a közös életünknek, amit Sophie-val megálmodtunk magunknak. Majd, ha idősebbek leszünk gyerekeink lesznek, akiknek kell egy nagyobb ház, példamutató szülők. Nem akartam, hogy olyan ridegségben nőjenek fel, mint én.
- Hát arra gondoltam, hogy jó feleséged leszek, és mielőtt visszamész a munkába, talán meg is masszírozlak - folytatta, mikor rá kérdeztem mi a terve a megetetésem után.
- Na jó... most az a terved, hogy elkényeztess, ugye? - kérdeztem és be kaptam még egy falat húsit. Aztán hátra dőltem a székbe. A lábamnál apró simítást érezrem és olyan édes volt megint, hogy el kellett mosolyodnom. Már kelt is fel, hogy mögém lépjen. A csók a nyakamon borzongatóan jól esett. Sóhajtottam is egyet.
- Teljesen ellazítalak, a napod végéig - tette hozzá, aztán elkezdte a vállamat masszírozni. Lehunytam a szemeimet. Élveztem az ujjai érintését. Lehunytam a szemeimet, el tudtam volna aludni. Sophie nem masszírozott erősen, éppen csak elég kellemesen ahhoz, hogy beleborzongjak. Hangosan sóhajtottam, tényleg órákig el tudtam volna viselni ezt a kényeztetést és olyan hálás voltam Sophie-nak, amiért meglátogatott.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad.
Naplózva


 

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.071 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.