+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Digby professzor irodája
0 Felhasználó és 2 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Digby professzor irodája  (Megtekintve 877 alkalommal)

Demelza Digby
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 04. 27. - 15:07:01 »
+2

cím
2002. Május 9.




hygge


- Hogy…?
Habár nem reagálok a kollégából kibukó kérdésre, valahol egyet értek vele. Meghökkentő, mit hoznak ki a gyerekek egymásból. És szomorú is. Nem beszélve a következőkről, aminek fültanúi leszünk, mert Bates összeszedi magát, és egész nyíltan beszél a kedvünkért.
– A… azt a részét… azt akarta, hogy vegyem a számba. Aztán a hajamba markolva odahúzott magához… mikor nem tetszett neki, ahogy csináltam. Aztán. Megéreztem az illatát… Ellöktem… és akkor azt mondta, Noah alakjában, hogy szakít vele, mert nem tudom rendesen… boldoggá tenni…
Igyekeztem továbbra is szomorkás-megértő pókerarcot vágni. Itt a zaklatás, a gonoszság és az árulás ténye mellett még olyan apróságok is felvetődtek, mint az, hogy a diákok mennyire aktív intim életet élnek az iskola falai között. Ennyi ivarérett kamaszra talán nincs elég pszicho-medimágus és ápolónővér az intézményünkben…
- Mr. Morrow ezért biztos meg fogja kapni a kellő büntetést. Az erőszaknak nincs helye az iskola falai között.
Nagyot bólintok.
- Egyet értek, ezt az ügyet sokkal részletesebben ki kell vizsgálnunk. És igen, amit Morrow tett… Az túlmegy egy határon.
Nincs sok kételkedni valóm Bates szavaiban. Hogy is tudna ilyet kitalálni? És miért tenné? Nem lenne rá sok indoka, és a viselkedése is igazolja az állítását. Csak idő kérdése, hogy Morrowt felelősségre vonjuk.
– Én csak… elborult az agyam. Úgy éreztem mindenki ellenem van.
Ez olyan őszinte volt, és olyan elkeserítő, hogy némán a szívemre szorítottam a zsebkendősdobozt. Persze, minden kamasz érzi ezt, ennek az életkornak ez sajátossága, de vannak súlyosabb esetek, és ha valakié, hát Bates úrfié az.
- Nem mondunk le magáról, Sebastian. Segítünk ezt helyrehozni. Valószínűleg nehéz lesz, de nem marad egyedül vele, és meg fogjuk oldani azt is.
- Azt hittem, hogy a tanár úr is bántani akar… és nem direkt… én csak… én csak…
- Mr. Bates, az ígéretemhez híven, mindent meg fogok tenni azért, hogy ne tanácsolják el, de Digby professzornak igaza van, nem tudjuk semmissé tenni, biztos lesz valamilyen következménye ennek az esetnek.
- Ami valami építő jellegű következmény lesz. És remélhetőleg mindenki tanul belőle és több lesz tőle. Biztonságban van, Bates, ebben nyugodt lehet.
– Tanárnő… muszáj pihennem… nem vagyok jól…
A kolléga cselekedik, én csak állok a fiú mellett, nehogy összerogyjon, és lesegítem a székre, ha szükséges. Bár a múltját ismerve talán jobb, ha csak távolról támogatom, és már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a tanár úrtól távol tartotta magát.
- Pihenjen csak… Egy pohár vizet esetleg? Vagy egy kis teát? - kérdezem, és ha kíván élni a lehetőséggel, bűvölök elé egy pohár valamit. Utána odébb sétálok, Willow néma hívására.
- Demelza, ennek komoly következményei lesznek. Minerva már tud az esetről, de meg kell akadályozni, hogy a diákok pletykáljanak. Addig, amíg döntés nem lesz az ügyben, meg kell védenünk Mr. Batest.
- Nagyon örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk, kolléga. Igaza van.
Keresztbe fonom a kezem, és fáradtan rámosolygok. Nem hiányzott volna mindehhez a helyzethez egy nagyhangú, harcias fickó, de szerencsére Fawcett professzor ennél jóval empatikusabb.
- Este beszélek a diákjaimmal, megpróbálom csírájában elfojtani a dolgot. Remélem valamennyire sikeres lesz.
- Én még abban is kételkedek, hogy pontosan tudják, mi történt. Nem tudom, hány szemtanú van, de attól tartok, az élénk kamaszfantázia még azt a történetet is kiszínezi, ami eleve igen színes. Meg kell próbáljuk a csak a lényeget közölni, eloszlatni a pletykákat, és megőrizni azt, ami nem rájuk tartozik. Jó eséllyel csak egy folyosói verekedést láttak, minden egyéb plusz információra… nem szerencsés felhívni a figyelmet.
Nagy levegőt veszek, nagyon óvatosan kell kezelni ezt az egészet. A támadás célpontja nyilván zaklatott, talán bosszút is akar állni, és sajnos megtudott egy szomorú titkot is, amivel jogosnak érezheti a visszaélést.
- Attól tartok, különösen sok múlik egy bizonyos diákján, és annak nem elvárható, de nagyon fontos diszkrécióján. Ha valahogy meg lehetne győzni Mr. Souliert…
Óvatosan mondom ki a francia származású nevet, és nem csak azért, mert nem akarom a tanár úr házába tartozó diákot rosszul megnevezni. Sosem tudom, hogy az U vagy az O hangzó a hangsúlyosabb, de ez egy nehéz nyelv… ám a kamaszoké még nehezebb. És nagyon jó volna, ha Soulier úrfi meggyőzhető lenne arról, hogy legyen kegyes a támadójához, és ne terjessze a titkot, amiről már így is keringhetnek mindenféle bizonyítatlan pletykák.
- Mr. Bates… Tudom, hogy a kérésem nyomán nem lehet varázsütésre bizalmat kicsikarni valakiből. De szeretném, ha bízna bennem, és ha bármi történne még mostanában, akkor felkeresne, amennyiben Digby professzort nem éri el.
Ahogy a kolléga rámnéz, még egyszer rámosolygok, aztán barátságosan biccentek Bates úrfi felé.
- Azt hiszem, jobb, ha most még itt marad egy kicsit. Üzentem Poppyért, nemsokára ránéz Önre is. Ha szeretne, ledőlhet a kanapéra is, hátha ott kényelmesebb. Pihenjen egy kicsit, mi még intézkedünk. Önért is - teszem hozzá, hogy értse, azt szeretnénk, ha mindenki a lehető legkevesebb kárszenvedéssel keveredne ki ebből a helyzetből. Az irodám jobb hely talán most, mint a gyengélkedő, ahol Souliert látják el, és Sebastian addig marad, ameddig szeretne. Ha akar, még alhat is, a kanapé karfáján van egy puha polárpokróc, a díszpárnák is bolyhosak és kényelmesek. Mindannyiunkra ráfér, hogy erre rápihenjünk...




Naplózva

Sebastian Bates
Griffendél
*


IV. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 04. 28. - 09:38:02 »
+2

To: Fawcett & Digby professzorok

2002. május 9.


i am the storm


Kicsit megszédültem fel. Annyira, hogy fel sem fogtam rendesen, amit a körülöttem lévő felnőttek beszéltek. Fawcett biztosított a támogatásáról, mintha meg akarná magyarázni, miért ne féljek tőle… de én csak azt láttam, hogy férfi és nagyobb nálam. Meg kellett kapaszkodnom a könyvespolcban.
– Demelza, ennek komoly következményei lesznek. Minerva már tud az esetről, de meg kell akadályozni, hogy a diákok pletykáljanak. Addig, amíg döntés nem lesz az ügyben, meg kell védenünk Mr. Batest.
Mély levegőt vettem Fawcett szavaira. Meg kell védeni… mert engem akár ki is csaphatnak. Vérfarkas vagyok… figyelnem kell magamra… figyelnem kellett volna. A felnőttek el sem tudták képzelni mennyire nehéz ez. Elvesztettem a fejemet, túl sok volt a kusza gondolat és érzelem a fejemben.
–  Nagyon örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk, kolléga. Igaza van.
Nyeltem egyet. Utáltam, hogy a tanároknak miattam kell szervezkedni, gondolkodni azon, hogy mi legyen… utáltam, hogy anyámék ezt meg fogják tudni és még jobban gyűlölnek majd. Remegés futott át rajtam, a szívem olyan hevesen kalapált, mintha ki akarna szakadni. Fájt a mellkasom.
– Este beszélek a diákjaimmal, megpróbálom csírájában elfojtani a dolgot. Remélem valamennyire sikeres lesz.
– Én még abban is kételkedek, hogy pontosan tudják, mi történt. Nem tudom, hány szemtanú van, de attól tartok, az élénk kamaszfantázia még azt a történetet is kiszínezi, ami eleve igen színes. Meg kell próbáljuk a csak a lényeget közölni, eloszlatni a pletykákat, és megőrizni azt, ami nem rájuk tartozik. Jó eséllyel csak egy folyosói verekedést láttak, minden egyéb plusz információra… nem szerencsés felhívni a figyelmet.
Megköszörültem a torkomat.
– Nem lenne nehéz összerakni… mindig eltűnök teli… teliholdkor… – motyogtam magam elé kicsit szerencsétlenül. Az egyetlen, aki tudhatta, méghozzá az unokatestvérétől, az Soulier volt. Morrow biztosan beavatta, sőt talán fel is akarta használni a piszkálásomhoz.
– Tudom, hogy a kérésem nyomán nem lehet varázsütésre bizalmat kicsikarni valakiből. De szeretném, ha bízna bennem, és ha bármi történne még mostanában, akkor felkeresne, amennyiben Digby professzort nem éri el. Rápillantottam a tanárnőre, kicsit nyöszörgő hangot adtam ki, mintha segítséget várnék. A tanárnő biccentésére pislogtam két nagyobbat.
– Azt hiszem, jobb, ha most még itt marad egy kicsit. Üzentem Poppyért, nemsokára ránéz Önre is. Ha szeretne, ledőlhet a kanapéra is, hátha ott kényelmesebb. Pihenjen egy kicsit, mi még intézkedünk. Önért is.
Lassan sétáltam oda a kanapéhoz. Csendesen ültem le, majd dőltem is el oldalra, hogy a fejem alá préseljek egy díszpárnát. Nagyon kimerültem. Muszáj volt pihennem. Éreztem, ahogy azonnal el is pilledek, ezen a pokróc meleg is segített picit. Olyan jól esett laposakat pislogni, engedni, hogy a gondolataim kicsit enyhüljenek.
– Tanárnő… Tanár úr… köszönöm… – motyogtam, de a következő pillanatban már hangos szuszogással elaludtam, egy bolyhos párnát ölelve.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A HELYSZÍN SZABAD.

Naplózva


Dawson A. W. Hamox
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 05. 03. - 11:11:27 »
+1

Hajnali tea



2002. március 17.

Demelza


Egy határozott mozdulattal segítette fel Demelzát a földről, majd megindultak együtt a kastély felé. Dawson kedélyállapota meglepően jó volt ahhoz képest, hogy pár perccel korábban még kővé dermedve feküdt a földön. A fejbúbja ugyan fájt egy kicsit, ösztönösen végig is simított rajta néhányszor séta közben, biztosra véve, hogy a földdel való találkozás helyén nagy eséllyel egy látványos púpra számíthat. Ám nem izgatta különösebben a dolog, púppal, vagy púp nélkül is örült, hogy Miss Digby társaságát élvezheti.
- A Griffendél házvezetőjeként? Áh! Rendkívül unalmasak az éjszakáim... - viccelődött a boszorkány, míg a Roxfort felé tartottak.
- Ezek után el tudom képzelni, hogy mennyire... Ha bármikor elkélne egy éjszakai bajtárs, nyugodtan kopogtasson az ajtómon - felelte játékos félmosollyal az arcán, ami nagyon nem volt jellemző rá. Általában véve komor, merengő arckifejezés jellemezte, de most, ezután a rendhagyó kaland után egészen felpezsgett a vére, talán nem teljesen szerénytelen a részéről, de úgy érezte, megfiatalodott. Hiába, ezek mellett a csirkefogók mellett képtelenség meglett, tiszteletet parancsoló tanárnak maradni, aki minden szabadidejét a könyvei között tölti... erre lassan már ő is kezdett rájönni.
- Pár éve. A háború után álltam munkába. Tudja, ami az előző mugliismeret tanárnővel történt... épeszű ember nem jelentkezett volna. Legalább nem volt konkurenciám, egyből felvettek - magyarázta aztán Demelza, mire gyorsan visszakomorult Hamox arca. Hát igen...Charity Burbage esetét bizony ő is hallotta, és mélyen megrendítették a történtek. Voldemort kegyetlensége, na és mugligyűlölete bizony nem ismert határt... sajnos ennek esett áldozatul Miss Burbage is. Dawson bárhogy korholta magát, nem tudta megállni, hogy ne érezzen némi megkönnyebbülést, hogy a sötét érának már vége, és most a legrosszabb, ami beárnyékolja nyugodt tanári éveiket egy-egy, a maihoz hasonló gyerekcsíny. Hiába, pokolian szerencsések voltak, hogy megúszták komolyabb tragédia nélkül a háborút... akarom mondani, a Sötét Nagyúr rémuralmát, mert tragédiából nekik is kijutott bőven, Cecilia betegségével és halálával... de az ő élete kivételesen nem Voldemort pálcáján száradt.
- Sötét... nagyon sötét idők voltak azok. Azt a sötétséget senkinek nem lett volna szabad átélnie - mormogta szomorú pillantást vetve a kastélyra, majd érdeklődve hallgatta Demelza történetét.
- Valóban? Mugli munkát végzett? Elmesélné, hogy mit? Nagyon érdekelne - kérdezte kíváncsian.
- Ami engem illet, a Godrikon tanítottam majd' harminc évig... ez amolyan családi hagyomány, hisz apám és nagyapám is ott tanított. Nagyon szerettem az akadémián oktatni, de a feleségem halála után, a fiam úgy látta, hogy nagyon rám férne a környezetváltozás... Azt hiszem, valóban jó tanácsot adott, mert mióta itt tanítok, sokkal jobb a közérzetem - vallotta be Demelzának, akaratlanul is halkabbra véve a hangerőt, miközben már a kastély falai között haladtak a tanárnő irodája felé. Nem akart feltűnést kelteni, vagy felébreszteni az alvókat. Mikor elérték Miss Digby irodáját, követte a professzorasszonyt a takaros szobába, ahol természetesen már nem először járt... Alig több mint egy hónapja vitatták meg a három griffendéles kisoroszlán csínytevéseit ennél az asztalnál. Most, hogy ismét itt volt, bátorkodott alaposabban körülnézni. A mugli képek, az asztalt díszítő matricák és egyéb mugli holmik láttán elmosolyodik.
- Milyen izgalmas lehet egyszerre két világban otthon lenni - jegyezte meg szórakozottan, miközben arra gondolt, hogy a merengőgyűjteménye révén ő is ismeri az érzést. Csak ő nem a jelenkor két világában van egyszerre otthon, hanem a múltban és a jelenben.
- Néha jó érzés lehet elmenekülni a varázstalan valóságba - dünnyögte félhangosan, közelebb lépve, majd végigsimítva a televízióból átalakított akvárium keretén. - Ön igazán jól ismeri a muglikat Demelza... Maga szerint a varázspálcán túl sokban különbözünk egymástól?
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.082 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.