+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  Brown professzor szobája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Brown professzor szobája  (Megtekintve 1372 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2022. 08. 01. - 07:15:40 »
+2



A szoba tágas és a délutáni napsütésnek köszönhetően világos. A világosságot tovább  fokozza a falak homokszín festése és néhány tájkép is lóg a falakon. A bejárati ajtótól jobbra egy könyvespolc található, amin nem csak az oktatott tárgyhoz kapcsolódó kötetek találhatóak meg. Néhány híresebb mugli szerző könyve is sorakozik a polcokon. Az ajtóval szemben egy nagy íróasztal foglal helyet, ami tele van papírokkal, jegyzetekkel, hirdetményekkel és néhány elhasznált vagy még ép pennával. Az íróasztal és a könyvespolc között egy irattárolószekrény kapott helyet valamint egy kisebb asztal, ami kávé és tea elkészítésére alkalmas.
Az ajtótól jobbra van néhány szék és egy kisebb asztal, ahol kötetlen társalgást is lehet folytatni. Ezek mellett található egy ajtó, ami a szoba háló részlegébe vezet. Ez mellett az ajtó mellett van a kandalló. A szoba közepén egy kör alakú szőnyeg fekszik. Az ajtót varázslattal nem lehet kinyitni, ahogy az eredeti kulcsról varázslat által készült másolat sem nyitja.
Naplózva

Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2023. 01. 06. - 15:35:55 »
+1

Órák utáni tanítás

2004.01.06



to Digby

Nyugodtan támaszkodtam neki az irodámban lévő ablakom párkányának, de ez csak annak volt köszönhető, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nemsoká Digby professzor fog hozzám bekopogni egy kis továbbképzésre.
Merlinre, mindig lefagyok a közelében, hogy vállalhattam el, hogy megtanítom neki a Patrónus bűbájt? Jó, persze, miért ne tenném, bárkinek szívesen megtanítanám, ha kérné, hiszen egy olyan hasznos varázslatról beszélünk, ami sokszor életmentő lehet. Persze, nehéz elsajátítani, bár biztos vagyok benne, hogy a professzornőnek rengeteg boldog élménye van, már magában a megjelenése egy boldogságaurát eredményez nem csak magára, de még a környezetére is. Miért ne, lehet nagyon gyorsan elsajátítja és nem kell bolond módjára hebegnek, habognom. Miért az irodámba hívattam? Kinn lenne a legjobb a partkban, ott van terület, de ahhoz azért hideg van, hogy egy órán át kint legyünk, a tanteremben viszont ránk nyithatnak és lehet kellemetlen lenne a kolleginának, ha meg tudná valaki, hogy leckéket vesz velem, esetleg félreértenék a dolgot, mint a konyhában történtekkor.
Óh, még mindig kísért az illata és az érintése, rég nem voltam olyan boldog, mint aznap este, mikor makacsul ragaszkodott hozzá, hogy velem töltse a báli estét. Felkérhettem volna táncolni, biztos értékelte volna, de még csak az italt se bontottuk meg. Na de most becsempésztem az irodámba egy lángnyelv Whiskyt, hogyha sikerül elsajátítania a bűbájt, akkor koccintunk ennek örömére. Nyilván táncolni nem kérem fel, de kifaggatom hogy érezte magát a lányával az ünnepek alatt, remélem találkoztak. Nekem nem adatott meg a család öröme, így lehet ezért is érdekel annyira az ő története, de nem lesz utolsó téma terelésnek sem, ha megint buta módra zavarba jönnék.
Nagyot sóhajtottam, ahogy megemeltem a gyógyteámat és nagyot kortyoltam belőle, bár nem voltam szomjas, mert mindig odafigyelek a napi vízbevitelemre, mégis ki volt cserepesedve az ajkam és a szám is kiszáradt. Nem meglepő, valószínűleg izgulok. Vajon, mikor múlik már el ez a nevetséges érzés? Mindig bolondot csinálok magamból, ha Digby közelében vagyok és ezzel nem csak magamnak ártok, de lehet neki is. Őt is kellemetlen helyzetbe hozom ezekkel a bugyuta cselekedetekkel és ez így nem jó.
Gondterhelten figyeltem a kint hógolyózó fiatalokat, még most a meggondolatlanságuk sem különösebben érdekelt, meg hát persze én is voltam fiatal, csak azzal volt bajom, hogy bűbájt is használtak a csatához, ami azért már így veszélyesebb. Azonban legalább gyakorolnak, nem ész nélkül dobálják egymást. Hah…az egyikük rám mutatott, most meg elszaladnak. Ezt már szeretem, ezt akartam elérni az ittlétemmel. Elégedetten húzom ki magam, majd megfordulok és megiszom a poharamban lévő maradék italt és leteszem az asztalra, ahol a Whiskynek szánt poharak és tálca pihent. Oh…a fenébe, túl nyilvánvaló, el kell tennem, hova tegyem? Úgy kezdtem el forgolódni a két pohárral, mint a ringlispill, mikor a körforgásból egy kopogás zökkentett ki. A fenébe…

Naplózva


Demelza Digby
Tanár
*****


DD, alias a grifi királynője 8)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2023. 01. 08. - 20:07:26 »
+1



Nem készülődtem sokat, egyrészt azért, mert nekem is órám volt délutánig, másrészt… Nem tudom. Talán, ha valaki olyannal készültem volna ketesben tölteni az estét, mint Lennie drága, vagy mondjuk Hamox professzor tavaly, bizonyára választottam volna egy csinosabb ruhát, vagy sminkeltem volna. De Brownnal üdítő változatosság volt, hogy ilyeneknek nem érzem szükségét. Maradt a szép, hófehér ing, és a bohókás fülbevaló, és a festetlenül természetes, maskara nélküli arcom.
Tetszett az a furi lazaság, ami vele kapcsolatban elfogott. Tetszett az a kicsit esetlen, kicsit mókás eset a múltkor a konyhában. Szóval vártam már ezt a mait, és talán egy cseppet nem is csak a patrónus-idézés miatt.
Elpakoltam a termemet, ahol most épp minden varázstalan fotómasinériákkal, képekkel, albumokkal, kamerákkal és régi filmtekercsekkel volt tele. Ez volt ma a tananyag, és micsoda véletlen, mennyi emlék is hevert előttem… Sietve pakoltam össze őket, és dobtam vissza a dobozba, ahol a helyük volt. Csak véletlenszerűen kiválasztott, itt-ott talált fotók, egyik sem az enyém, természetesen.
Én már elég régen nem vettem elő a saját fényképeimet. Mindig inkább a jelenre összpontosítottam, és a múlt, a mindenféle emlékekkel együtt kicsit elmaradt mögöttem a mindennapok nagy rohanásában. Annyit azért én is tudok korábbi tanulmányaimból, hogy a patrónus megidézéséhez ma bizony a mélyére kell majd ássak az emlékeimnek… De csakis a jó emlékeimnek, úgyhogy biztos minden rendben lesz. És most még úgy sem érek rá ezen gondolkodni, inkább sietősen szedelődzködtem, nem szerettem volna ugyanis elkésni.
Nem volt messze Brown irodája az enyémtől, hiszen ugyanebben a szárnyban kapott helyet. Kopogtam, aztán mosolyogva be is nyitottam, kicsit talán tartott még a lendületem. Az irodába lépve rögtön elfogott egy meglepő érzés - hogy milyen kellemes és otthonos itt. Egy irodához képest is. A falak megnyugtató színe, vagy a harmonikus dekoráció? Vagy a szépen elrendezett tálcával váró Magnus. Leginkább az.
- Nahát, micsoda szíves fogadtatás. Mit iszunk? - érdeklődtem derűsen, és közelebb léptem.
- Pont ez kell nekem a jó emlékek megidézéséhez. Igazán eltalálta. Mindjárt kevésbé érzem magam korrepetálásra érkező kisdiáknak is - tettem hozzá kuncogva, aztán készségesen a tálca után nyúltam, hátha a professzor inkább odaadná nekem ahelyett, hogy poharastul eldobná, mert most valahogy kicsit úgy festett.
- Tudom, hogy őket nem így várja. Ez a fajta észélesítő csak a felnőtteknek kell tanulás előtt - tettem hozzá csibészesen, aztán kezembe fogtam a whiskysüveg nyakát, és finoman beleszagoltam.
- Ez csak nem a karácsonyi? Az illata ígéretes. Remélem jó lesz.
A whiskyre mondtam, de lehet, hogy keveredett az az iroda tulajdonosának jelenlétével. Belebámultam Brown szemeibe, és egy pillanatra jobban elvesztem abban, mint a nemkülönben csillogó whisky színében. Egyszerűen muszáj voltam lesütni a szemem, hogy valahogy szabaduljak ebből a bűvöletből, aztán inkább gyorsan elfoglaltam magam.
- Tölthetek?


Naplózva

Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2023. 01. 10. - 03:24:28 »
+1

Órák utáni tanítás

2004.01.06



to Digby

Nem tudtam eldönteni, az volt-e rosszabb, hogy kikészítettem előre az italt és a poharakat, hogy lebuktam vele, vagy hogy idióta módjára próbáltam eltüntetni a nyomait. Már a kopogás is elég volt ahhoz, hogy megijedjek, na de a meglepő fiatalos lendülettel betoppanó Digby professzornő látványa, szinte leolvadt a kezemből a tálca és annak tartalma. Talán még így lazábban még gyönyörűbb, mint kisminkelve és alkalmi ruhát öltve.
Az iroda nem volt túl díszítve, az egyszerűségre törekedtem, néhány saját könyvemet behajítottam a polcokra ideérkeztemkor, a súlyzók és kardiós cuccaim pedig az ágy és a kisebb asztal alatt foglalnak helyet. Az alkalomra az íróasztalt kicsit félretoltam, így a bejárati ajtó és az íróasztal mögött elhelyezkedő ablak között most semmi akadályozó tényező nincs, így elég lesz a tér a gyakorláshoz. A hálószobába vezető ajtót becsuktam, azért mindenhol nem volt időm rendet rakni, meg hát a patrónus idézéshez nem is lesz arra a helyiségre szükség.
- Nahát, micsoda szíves fogadtatás. Mit iszunk? – kérdezte akkora derűvel, mintha a világ leg-természetesebb dolga lenne kopogás után egyből rányitni valakire az ajtót. No, nem mintha felkészületlenül ért volna, hiszen vártam az érkeztét, habár az időérzékem teljesen elhagyott a kint hócsatározó fiatalokat figyelve.
- Whisky, én…gondoltam, segít ellazulni. – magyaráztam, válaszul pedig Digby kikapta a kezemből a tálcát, mintha csak gondolatot olvasna, hogy szabadulni szeretnék tőle.
- Pont ez kell nekem a jó emlékek megidézéséhez. Igazán eltalálta. Mindjárt kevésbé érzem magam korrepetálásra érkező kisdiáknak is. – mondta, miközben már tanult mozdulattal készítette elő az ital felszolgálását és szinte áradt belőle a játékos kedvesség, na meg látszott rajta egy kis izgalom, amit a csibészséggel palástolt.
- Tudom, hogy őket nem így várja. Ez a fajta észélesítő csak a felnőtteknek kell tanulás előtt. – tette még hozzá, majd huncut mosollyal az arcán szagolt bele végül az üveg tartalmába.
- Ez csak nem a karácsonyi? Az illata ígéretes. Remélem jó lesz.
Micsoda nő. Vagyis, Á, Magnus, már megint ácsingózol, ez az, hátrálj az ablakhoz és…mondj valami vicceset, ez az, oldjuk a hangulatot.
- Ha a kis gézengúzok képességei javulnának ettől, éjjel nappal itatnám őket. – mondtam nevetve, de éreztem…ez nagyon gáz poén volt. Dehogy itatnám őket, miért mondtam ilyet? Terelj, dicsérd meg valamijét, az a nőknek bejön.
- Milyen csinos aa Whiskyje, vagyis a vülbefalója, FÜLbevalója. – nyújtottam meg a mondatot, de elfogadtam, ismét teljes vereséget szenvedtem, így lehajtott fejjel vettem tudomásul, hogy sikeresen beégettem magam a professzornő előtt. Ám, mikor lopva felnéztem, szemlélve a megsemmisülésem mértékét,  találkozott a tekintetünk. Elkomorodva hagytam elveszni magam a lélektükrében, nem tudom, mennyi ideig nézhettük egymást, ám, mikor elkapta a tekintetét, én is másfelé fordultam.
- Tölthetek?
- Nos..öhm..khöm…igen, jól esne…köszönöm. – sétáltam közelebb hozzá az ablaktól, de azért me-ghagyva közöttünk egy tisztes távolságot, csak akkor hajolok közelebb, ha megtöltötte már a poharat.
- Hogy teltek az ünnepek? Találkozott a lányával? – kérdeztem kicsit lehiggadva várva, hogy magának is töltsön és koccinthassunk. Azt, hogy mire igyunk, rábízom, nem vagyok túl jó az ilyen dolgokban, nem is igen van mire hálát adnom.

Naplózva


Demelza Digby
Tanár
*****


DD, alias a grifi királynője 8)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2023. 01. 11. - 19:29:22 »
+1



- Whisky, én…gondoltam, segít ellazulni. –
Teljesen igaza van. Lazának tűnök… De azért csak van oka annak, hogy kicsit szelesen rontok be, hogy rögtön találok tenni valót, tálcát szerzek, üvegnyakat ragadok, töltök. Kicsit visszaidézi a boldog tinikort, de hiába boldog emlék az, valahogy el is szomorít. Még jó, hogy itt van Magnus… vagyis a whiskyje, hogy újból felderítsen.
- Ha a kis gézengúzok képességei javulnának ettől, éjjel nappal itatnám őket.
Muszáj ezen felnevetnem, és bólogatok, pedig tudom, dehogy itatná őket… Előbb kinézem Lennieből, hogy leáll a diákokkal piálni - na és különösen a lányokkal, de Magnus biztosan csakis viccel ezzel. Viccnek pedig tökéletes.
- Milyen csinos aa Whiskyje, vagyis a vülbefalója, FÜLbevalója.
Egyszerűen nem lehet, hogy ennek hallatán ne érjen fülig a szám. Bűbájos, ahogy félrenéz, de én azért megvárom, míg visszatalál a tekintete.
- Köszönöm, nagyon kedves.
És ráfér egy ital. De ezt nem mondom ki hangosan, inkább kínálok, mert elegánsabbis, meg hát rám is rámfér, tényleg.
- Nos..öhm..khöm…igen, jól esne…köszönöm.
Készségesen bólintok, és biztos kézzel töltök mindkettőnknek, nem színültig azért, csak egy olyan kellemesen háromnegyedig a poharat. Örülök, hogy közelebb jön az ablaktól, így nem kell azon aggódnom tovább, hogy zavarában kitéved rajta. És most, hogy már itt van, majd oldja mindezt a whisky, és részemről is a feszült várakozást.
Odanyújtom neki is a poharat, meg magam is elveszek egyet.
- Hogy teltek az ünnepek? Találkozott a lányával?
- A barátjával volt. De írt egy szép hosszú levelet, és küldött képeket is. Örülök, mert sokat utaznak, tele lesz szép élményekkel - tettem hozzá, hogy azért ne hangozzon ez olyan szomorúnak. Nem teltek azért rosszul, vagy magányosan az ünnepek. Végülis bárhol akad jó társaság, ha az ember keresi, és van, amikor különösen szerencsém is van. Mint jelen esetben. Igen, jobb is, ha erre koncentrálok. Ha Magnus nem jön közelebb, majd én lépek oda, hogy összecsendítsük a poharainkat.
- Én már tölthetem csendesebben az ünnepeket, van már elég boldog pillanat a gyűjteményemben, talán egy patrónushoz is elég. Szóval, a jó emlékekre - emelem poharam, aztán belekortyolok az aranyszínű tüzes vízbe. Jó erős, telt ízű, de azért nem a gatyaszaggató fajtából. Elégedetten bólintok.
- Jó a tanításmódszertana, Brown professzor. És, Önnek hogy telt a Szilveszter? - kérdezem vissza kedvesen, és míg Magnust hallgatom, közben helyet foglalok félig ülő helyzetben az íróasztala lapján, úgy kortyolgatom az innivalót. Ha mindent átbeszéltünk, és a pohár is kiürült, leteszem magam mellé, és érdeklődve térek a lényegre.
- Szerintem, jól kezdtük. Szóval, mi a következő lépés? - kérdezem derűsen. Az ital kellemesen átmelegített, és kicsit átitatta a gondolataimat is. Úgy éreztem, seperc alatt megtanulom a mozdulatokat, az emlékekből pedig nem is tudok majd válogatni. Brown mellett gyerekjátéknak tűnt valahogy minden. Eddig legalábbis.

Naplózva

Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2023. 01. 12. - 00:29:28 »
+1

Órák utáni tanítás

2004.01.06



to Digby

Lassan kezdem megszokni a professzornő jelenlétét és ez egy kis önbizalmat ad, bár még mindig úgy érzem, minden szót meg kell rágjak többször is, mielőtt azt kimondanám. Nem tudom, hogy viszonyuljak a nőkhöz. Az exfeleségemmel egyszerű volt, az iskolában ismerkedtünk meg, akkor még menő voltam, tudtam mit kell mondani a csajoknak. Örző voltam a kviddics csapatban, piszkosul jó örző, bár nem csak azért mert már akkor is kigyúrt voltam, meg széles, meg ilyesmi, hanem mert jók voltak a relfexeim. Persze, meccs közben néha durva voltam, kiosztottam pár pofont, vagy felökleltem a többieket, de hát kérem, kemény sport ez a kviddics.
Most viszont, nincs semmim, amivel imponálhatnék Digbynek. Nincs házam, nincs jól menő munka-helyem, se jó hírnevem. Egy lecsúszott tanár vagyok a Roxfortban, aki kénytelen itt élni, e között a sok idegesítő diák között, akik nap, mint nap embert próbáló cselekedeteikkel az őrületbe kergetnek.
- Köszönöm, nagyon kedves. – válaszolta a fülbevalóját érő dícséretem után. Legalább ezt nem szúr-tam el, bár nem igen tudnám megválaszolni mi tetszik benne, csak úgy kedveskedni akartam, hogy eltereljem a figyelmet a béna viccemről.
- A barátjával volt. De írt egy szép hosszú levelet, és küldött képeket is. Örülök, mert sokat utaznak, tele lesz szép élményekkel. – válaszolta, mikor a lányára tereltem a témát és bár első hallásra, szomorú végkifejlettel rendelkezett a történet, azért tartotta magában azt a pozitív kisugárzást, amiért olyannyira elbűvölőnek tartottam. Biztos, hogy azért egy kicsit csalódott, de nem húzom le negatív véleménnyel, főleg, mert Whiskyvel kínál.
- Felnőnek és élik a saját életüket, de higgye el, biztos sokat gondol önre. – erőltettem magamra egy mosolyt, mondjuk ez még magamhoz képest is igen bíztatóra sikerült.
- Én már tölthetem csendesebben az ünnepeket, van már elég boldog pillanat a gyűjteményemben, talán egy patrónushoz is elég. Szóval, a jó emlékekre. – válaszolt közelebb lépve, hogy koccintsunk italainkkal, bár a jó emlékek résznél kicsit elhúztam a számat, nem akartam elrontani a kedvét, főleg egy patrónus idéző óra elején.
- A jó emlékekre. – válaszoltam, majd eleget tettem a koccintás ősi hagyományainak és óvatosan hozzáérintettem a poharam az övéhez, és már ittam is egy nagyobb kortyot a pohárból, nagyjából olyan sebességgel, mintha azt el akarnák venni tőlem. Oldódni kell, na meg finom is, jól esett.
- Jó a tanításmódszertana, Brown professzor. És, Önnek hogy telt a Szilveszter? – kérdezte kedvesen, miközben még ízlelgette ő is az aranyszínű finomság ízét, én magam inkább letettem a poharam, mielőtt elfogyasztom azt idő előtt, ezzel alkoholista beütését keltve.
- Jól. – bólogattam komoran. – Köszönöm, jól. Csendesen. A barátaimmal. – böktem oda a fejemmel az asztal alá, ahol súlyzók pihentek letakarva.
- Na és önnek? Volt valami partin? – kérdeztem, miközben a professzornő leült az íróasztalra és úgy kortyolgatta tovább az italát, kedves cseverészés reményében. Persze én is a számhoz emeltem ismét az italt, szerettem volna teljesen ellazulni a tanítás kezdésére, mert úgy nem lehet oktatni, ha hadovál az ember.
- Szerintem, jól kezdtük. Szóval, mi a következő lépés? – nézett fel rám derüsen, majd bólintottam és letettem a poharamat a tálcára, mely már pár perce üresen tátongott a kezemben.
- Az alapokkal bizonyára tisztában van kollegina, azzal nem is fárasztanám. Gondolok ez alatt a használatának előnyeire, formáira és a varázsigére, amit kimondunk idézéskor. – sétáltam el előtte, miközben magyaráztam. – a lényeg magán az érzésen van, amit akkor érzünk, amikor használjuk. Tudja, nehéz úgy boldogságot sugározni, ha veszélyben vagyunk egy Dementor… - itt egy pillanatra elkomorodtam, majd pár másodperc zavartságot követően megráztam a fejem és folytattam. – vagy egy lethifold által, esetleg üzenetet kell továbbítanunk akció közben. – folytattam.
- A gyakorlati bemutatóval sem untatnám, nem szeretném, ha mércét látna maga előtt, azt szeretném, ha saját maga által érne el előrelépést és nem viszonyítana. – tettem hozzá, még mielőtt megkérne egy bemutatóra, bár valamelyest igaz volt, amit mondtam, de azért mélyebb oka is volt ennek. Az Aszkabani idő és a feleségem lelépése óta nem tudtam patrónust idézni, vagyis…elég csonkát, igazából egy kisebb fénysugarat, ami alig volt elegendő egy rövid félüzenet átadására. Nyilván azóta nem volt olyan boldog emlékem, ami segíthetett volna a bűbáj létrejöttében, a hamis emlék pedig nem okozott örömöt.
- Szeretném, ha mindenek előtt nyújtó gyakorlatot végezne professzornő. Sokan elbagatelizálják a gyakorlati órák vagy a bevetések előtti nyújtást, pedig ha párbajba keveredne valaki, vagy menekülés közben kellene alkalmaznia a patrónust, könnyen görcsöt kaphat, esetleg meghúzódhat. – magyaráztam felemelt ujjammal, olyan szigorú arccal, hogy a kollegina komolyan vegye a kérést.
- Miután úgy gondolja, végzett, mondom is tovább. – mondtam neki azért bátorítóan mosolyogva, majd nekidőltem az ablaknak és úgy vártam, hogy befejezze a rövidbe bemelegítő gyakorlatokat. 

Naplózva


Demelza Digby
Tanár
*****


DD, alias a grifi királynője 8)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2023. 01. 21. - 19:59:24 »
+1



Az idő múlását sokszor nem érzem egyforma sebességűnek, de néha olyan jó lenne, ha befolyásolhatnám is. Néha megállítanám - mint most, a kellemes whisky és a hozzá passzoló társaság okán, néha felgyorsítanám - mint a nap korábbi részét a rakoncátlan nebulókkal és bosszantó papírmunkákkal; és igen, van hogy visszatekerném. Hogy telt el annyi idő, hogy felnőtt a kislányom? Az előbb még elfért a karomban, fejtől lábig. Most meg már önjáró, és magasabb nálam. És igen, talán azért eszébe jut néha öreg édesanyja.
- Felnőnek és élik a saját életüket, de higgye el, biztos sokat gondol önre.
- Hát, igen, ez a dolgok rendje. Élje csak az életét. És igen, azért csak visszatalál néha hozzám is.
Az ital felett kitűztük a mai nap igazán érdekes célját, aztán ittunk is rá. Szóba került a szilveszter is, és ahogy hallgattam Magnus szűkszavú válaszát, csendben bólogattam.
- Ugyanúgy. Illetve, ha egy jó könyvet barátnak lehet nevezni, mert… Nem tudom, ha kötelező vigadni, én már csak azért is inkább csendesen szeretnék ellenni.
Dacosan kuncogva mondtam, pedig nem vagyok egy kifejezetten makacs típus. De az igaz, erőltetni nem tudok semmit. Ugyanígy van ez a kötelező papírmunkával is, ami talán az az egy része a tanításnak, amit jobbára csak végigszenvedek. Illetve nem, mert valószínűleg még tavalyelőtti dolgozatok is várnak kijavítatlanul a fiókom alján, és biztos vagyok benne, hogy a szekrény mögé becsúszva az ott egy év végi bizonyítvány, de hogy vajon kié lehet…?!
Brown hangja térített vissza az ittbe és mostba.
- Az alapokkal bizonyára tisztában van kollegina, azzal nem is fárasztanám. Gondolok ez alatt a használatának előnyeire, formáira és a varázsigére, amit kimondunk idézéskor.
Hát meglehetősen feladta a leckét, de azért bólintottam. Mármint, azt hiszem, tudom mire, de ahogy elsétált előttem, hát elvonta a figyelmet a szavairól a test… beszéde. De tényleg, a varázsszó meg a többi elmélet megvan, és nagyjából idáig is terjed a közoktatás, pedig milyen hasznos volna, ha mondjuk hetedévben a diákok tanulnának patrónust idézni, akár fakultatívan is… De hála az égnek, talán most már kevésbé van szükség dementorok ellen védekezni, mint a korábbi években. Vagy ki tudja? Hasznos lehet azért ezt mégis megtanulni, főleg Magnustól.
- A lényeg magán az érzésen van, amit akkor érzünk, amikor használjuk. Tudja, nehéz úgy boldogságot sugározni, ha veszélyben vagyunk egy Dementor… vagy egy lethifold által, esetleg üzenetet kell továbbítanunk akció közben.
A kis szünetet betudtam annak, hogy drámai hatást akar tartani, és érdeklődve hallgattam tovább.
- A gyakorlati bemutatóval sem untatnám, nem szeretném, ha mércét látna maga előtt, azt szeretném, ha saját maga által érne el előrelépést és nem viszonyítana.
Bár kíváncsi lettem volna, mi is a patrónusa alakja, igazat adtam neki a tanításmódszertani szakmaiság miatt. Nem áltattam magam azzal, hogy elsőre sikerülni fog a varázslat, de azért reméltem, majd elérek valami haladást. Vagy nem. Végülis, én csak hobbiból vagyok itt, s legfeljebb azért igyekszem, hogy ne okozzak csalódást, ha már Magnus is “hobbiból” tölti itt az időt.
- Szeretném, ha mindenek előtt nyújtó gyakorlatot végezne professzornő. Sokan elbagatelizálják a gyakorlati órák vagy a bevetések előtti nyújtást, pedig ha párbajba keveredne valaki, vagy menekülés közben kellene alkalmaznia a patrónust, könnyen görcsöt kaphat, esetleg meghúzódhat.
- Rendben, nem akarok megsérülni. Milyen gyakorlatot csináljak?
Egyrészt nem vagyok olyan tudatos sportember, mint amilyet belőle feltételezek, másrészt kitartóan somolyogtam a szigorú arcra, egy kicsit visszadobva a labdát. Nem vagyok szégyenlős, de ingyenműsort csak cserealapon tartok. Szóval ez a patrónusidézés az elején kicsit tornaórára hajazott, mert megvártam, hogy a tanár úr mutasson példát, de a mozgás végülis hasznos, és biztos valóban fontos a bemelegítés.
- Már majdnem elég lazának érzem magam - jelentettem ki a nyújtások után, bár még elnyúltam a poharamért, hogy az utolsó kortyot is elfogyasszam.
- No. Most már tökéletes. Szóval… Gondolom most megkeresem a legboldogabb emlékem, és megpróbálom észben tartani a varázslat erejéig - találgattam, de igazából már voltak ötleteim. Egész sok. Vártam is, hogy kipróbálhassam, melyikkel működik majd az idézés.

Naplózva

Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2023. 01. 23. - 15:18:40 »
+1

Órák utáni tanítás

2004.01.06



to Digby



Nem is gondoltam volna, milyen kellemesen is el tud telni az idő egy ilyen hölgy társaságában. Minden mozdulata maga a finomság, a hangulata mégis kislányos, csibészes, amikor pedig rám mosolyog be is viszi vele a kegyelemdöfést. Nem terveztem, hogy az italt az oktatás előtt és közben fogyasztjuk el, remélem nem lesz hatással a gyakorlására és az én viselkedésemre sem, bár nem tudom Digby mennyire bírja az italt. Mindenesetre figyelek, hogy minden megfelelően haladjon, nem szeretném, ha a Professzornőnek bármi baja lenne, bár tapasztaltabb oktató nálam, biztos minden rendben fog menni.
- Ugyanúgy. Illetve, ha egy jó könyvet barátnak lehet nevezni, mert… Nem tudom, ha kötelező vigadni, én már csak azért is inkább csendesen szeretnék ellenni. – válaszolt kuncogva és nem hazudnék, ha azt mondanám, meglepett a válasza. Bulizós, mindig pörgős hölgynek gondoltam őt, nem a begubózós, egymagában olvasós fajtának. Még, ha a lánya hazautazott volna őt meglátogatni, megérteném a tevékenység mibenlétét, de végül is ráhagyom, nincs közöm hozzá, mivel tölti a szabad idejét. Én sem vagyok valami izgalmas fazon és nem is nyíltam meg neki. Félek, elriasztanám a múltammal. Biztos is.
Dacosan rázom meg a fejem, majd kezdek bele az alapok oktatásába, ami szerintem igen is fontos, egy ilyen szintű mágia megtanulásához. Ha megfelelően előkészítjük az alapokat, biztos, hogy maga a mágia is hamarabb lesz Digby tulajdonában a szívemmel együtt…mi dehogy, a elégedettségemmel együtt…de jó, hogy ezt nem hangosan mondtam ki.
- Rendben, nem akarok megsérülni. Milyen gyakorlatot csináljak? – kérdezte miután végeztem az oktatás menetének ismertetésével, mire én csak egyetértően bólintottam, igaza van, nem sok oktató várja el a megfelelő előkészületet, hiszen nem csak az elmének kell készen állnia bármire, hanem a testnek is. Beálltam vele szemben, majd kisebb terpeszt vettem fel és laza nyújtó gyakorlatokat kezdtem végezni, remélve, hogy a kollegina követi a mozdulataimat.
- Enyhe nyújtás, nem szeretném megterhelni kollegina. – válaszoltam közben, bár nem tagadom, rá-rá pislantottam, de mindenképpen csak azért, megfelelően végzi-e a gyakorlatait. Nem a formás fenekét bámultam, vagy a dekoltázsát, amikor lehajolt. Úriember vagyok.
- Már majdnem elég lazának érzem magam. – közölte odanyúlva a pohárért, amire én csak egy sejtelmes mosollyal válaszoltam. Nem kell olyan komolyan venni ezt a kis korrepetálást, így ha megitta a pohár tartalmát, újratöltök, hogy ha majd a végén akar inni, ne érezze azt, hogy nem lenne lehetősége szünetet tartani.
- Csak, hogy kéznél legyen a védőital Professzornő. – tettem hozzá mosolyogva, ahogy mind-kettőnknek töltöttem.
- No. Most már tökéletes. Szóval… Gondolom most megkeresem a legboldogabb emlékem, és megpróbálom észben tartani a varázslat erejéig. – válaszolt és láttam rajta, hogy keresgél rég múlt emlékei között. Jó neki, hogy ennyi minden közül tud válogatni, irigylem érte.
- Nem egészen Professzornő.  – Mutattam felé a Whiskyvel a kezemben. – Nem az emléket kell memorizálni, hanem, hogy milyen érzés járta át akkor, amikor az emlék történt. Idézze fel a boldogságot, engedje, hogy szétáradjon a testében, okozzon melegséget, hagyja, had uralkodjon el magán, ne ellenkezzen. Ha kell mosolyogjon közben, nevessen, élje újra. – magyaráztam neki, szinte izgatottan. Tudtam, hogy ráérzett, szinte én is beleremegtem abba a boldogságba, amit most ő hajszolt emlékei között.
- Ha ez megvan, akkor vezesse azt a kezében lévő pálcára és úgy mondja ki a varázsigét. Képzelje el, hogy ezt az örömöt megosztja azokkal, akik ön körül vannak. Adja tudtára a világnak, mennyire boldog. – magyaráztam izgatottan, majd az iróasztal mögött lévő kis ládikára pillantottam. Bizony, minden valamire való SVK tanteremben leledzik egy mumus, arra készen, hogy kipróbálhassák egy adott pillanatban.    
Naplózva


Demelza Digby
Tanár
*****


DD, alias a grifi királynője 8)

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2023. 02. 10. - 19:59:52 »
+1



- Enyhe nyújtás, nem szeretném megterhelni kollegina.
Erre már muszáj volt megeresztenem egy kaján vigyort, de az is lehet, hogy csak az elfogyasztott alkohol engedte felfedni. Kár, hogy milyen uriember ez a Magnus…
- Csak, hogy kéznél legyen a védőital Professzornő.
- Milyen figyelmes - köszönöm meg, és titokban örülök, hogy figyelmessége ezesetben nem az uriemberségét építi.
- Nem egészen Professzornő. Nem az emléket kell memorizálni, hanem, hogy milyen érzés járta át akkor, amikor az emlék történt. Idézze fel a boldogságot, engedje, hogy szétáradjon a testében, okozzon melegséget, hagyja, had uralkodjon el magán, ne ellenkezzen. Ha kell mosolyogjon közben, nevessen, élje újra.
Elszántan bólogattam. Hogyan is ne tűnt volna ez könnyű feladatnak? Főleg egy újab pohárral a kezemben, és egy ilyen kellemesen segítő társaságban?
Ha ez megvan, akkor vezesse azt a kezében lévő pálcára és úgy mondja ki a varázsigét. - -    - Képzelje el, hogy ezt az örömöt megosztja azokkal, akik ön körül vannak. Adja tudtára a világnak, mennyire boldog.
Mindig is ezt teszem. Szeretem, ha mások napját is feldobom, vagy csak nevetni valamin, amit a kölykök művelnek (persze mikor nem látják). Szóval nem tűnt olyan nehéznek a feladat, mint amilyennek lennie kellett volna annak alapján, hogy például ez itt a Roxfortban nem is tananyag. Hol lehet a csapda? Nem tudom. De kortyoltam még egyet az italból, és mosolyogtam még Brown szép szemeibe, mielőtt nekiugrottam volna a dolognak.
Talán könnyebb volt úgy, hogy becsukom a szemem. Elképzeltem Dorinát, ahogy először pillantottam meg, és ahogy ő rám emelte nagy gombszemeit. Nem engem nézett még, félig talán abba a fura valahová nézett, ahonnan az új életek érkeznek, de azért kicsit ott volt… Visszagondolva erre az emlékre még azt is hallottam szinte, ahogy Donald megjegyezte, hogy milyen szép kisbaba, és eszembe jutott, ahogy összebújtunk, és próbáltuk boldogan, de ledöbbenve feldolgozni, hogy egy család lettünk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez csak pár évig tart, igazságtalanul kevés ideig. És a szép emlék… Talán kapott egy kis árnyékot.
- Expecto patronum!
Kinyitottam a szemem, mondtam, mozdultam, látszólag minden tökéletesen megvolt, és a fejemben az emlék is, a hajdan volt boldogság is… De a múlt idő is. Talán ez az árnyék fedte el a fehér fényt, ami így nem jelent meg. Nem is történt semmi, azon kívül, hogy halk fújással elfojtottam egy bohókás nevetést, és megcsóváltam a fejem, miközben leengedtem a pálcám.
- Túl rendhagyó lett volna, ha elsőre sikerül, nem igaz? - kérdeztem játékosan Browntól, és elgondolkodásom közben, hogy vajon hogyan csinálhatnám jobban, megpihentettem rajta a tekintetem.

Naplózva

Magnus D. Brown
Tanár
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2023. 02. 12. - 22:21:23 »
0

Órák utáni tanítás

2004.01.06



to Digby

Amikor átnyújtottam az italt elmélkedtem el azon, talán mégsem olyan jó ötlet az italozás a Patrónus idézés tanítása közben, mert ahogyan ellazítja az embert, úgy a rosszabb dolgokat is könnyebben felhozhatja. Nem egyszerű egy kellemes emlék felidézése közben kizárni a mellette megjelenő rosszat, ami még ha kicsi is, de ott bújkál a jó emlékek sűrejében. Nyilván mostmár nem veszem el tőle az italt, csak játszott mosollyal bólintok, mikor elveszi és a szándék mögött bújó figyelmességet méltatja.
Végül is nem aggódom, nekem sem sikerült elsőre, sőt másiodjára sem, igen nehéz varázslat ez, nem hiába nem is oktatják az iskolában, bár szerintem igen csak fontos, én magam kötelezővé tenném, ugyanis elég gyakran botlani bele dementorokba, főleg, ha valaki az auror szakmát választja hivatásának.
Feszült csendben figyeltem, ahogy a professzornő koncentáll, szinte látom, ahogy újraéli egy kedves emlékét, s bár nem beszéltük meg előre mire fog gondolni, mégis biztos voltam benne, hogy a lányával kapcsolatos emlékét idézte fel. Sokat beszél róla, szinte áradozik és bár alapvetőleg egy pozitív személyiségről beszélünk, mindenkinek van egy olyan foltja életében, amire büszke és amibe tud kapaszkodni. Na jó, vannak kivételek. Én.
- Expecto patronum! – hívta elő a bűvigét és nyitotta fel a szemét egyszerre, olyan hirtelenséggel, hogy meg is rezzentem egy pillanatra, teljesen elmerültem a gondolatvilágomban és azon elmé-lkedtem, van-e olyan pillanat, amit elő tudnék hívni, hogy ismételten erős és teljes patrónus idézést tudjak végrehajtani.
Természetesen nem sikerült a varázslat, erre számítani lehetett, habár bíztam benne, hogy mivel Digbyről van szó, egy halványabb fényt megidéz, jelenleg nála boldogabb embert nem ismerek a Rox-fortban, de talán az ismerősi körömben egyáltalán. Na jó, az ismerettségi köröm nem túl nagy.
- Túl rendhagyó lett volna, ha elsőre sikerül, nem igaz? – kérdezte, miközben megenyhülve vettem tudomásul, nem érzi rosszul magát a sikertelenség miatt.
- Hát, az biztos, hogy megemeltem volna a nem létező kalapom Kollegina. – nevettem el magam a tanárnő játékosságán, majd közelebb léptem hozzá.
- Nincs gond ezzel, nekem is körülbelül ötödjére sikerült egy halvány fényt előcsikarni a pálcámból, na de alapvetőleg nekem nincs olyan sok jó emlékem. – magyaráztam, majd egy kicsit zavarba jöttem, hogy elköptem ez utóbbit, de remélve, hogy a professzornő nem veszi fel a mondatot, egy krákogást követően folytattam. – Olyan erős, emlékre van szükségünk, amit nem hordoz magával negatív érzelem, akár a jelenben, akár a múltban, vagy pedig elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy kizárja azt. – mondtam neki.
- Na de tudja mit? Mindenkinek jól tud esni egy kis ösztönzés. Egy pillanat. – mosolyodtam el, majd letettem a poharam az asztalomra és előrángattam az ajtó elé azt a kis izgága bőröndöt a terítő alól, amit erre az alkalomra tartogattam. Igazából a diákokra akartam ráhozni a frászt és megmutatni nekik a Commikulus varázslatot, de erre a pillanatra is alkalmas lesz.
Amikor megfelelő helyre igazítottam a ládát, beálltam a professzornő elé, majd párszor megrebbentettem a szemöldököm felé.
- Amit látni fog, maradjon a mi kis titkunk. – mosolyogtam, majd még mielőtt szóra nyithatta volna a száját, vagy ellenkezhetett volna, a pálcámmal a ládát megcélozva sütöttem el egy zárkinyitó bűbájt.
A ládikó teteje nagy zajjal csapódott ki, füst kezdett el gomolyogni belőle, majd egyik pillanatról a másikra előbújt belőle egy Dementor. Hörgött és morgott is, mint egy valódi, én magam összerezzentem, de nem tágítottam Digby elől. Kivert a víz és úgy szorítottam a pálcámat, félő volt, hogy kettétöröm, de muszáj volt kibírnom. Gyakorlatias ember voltam és bár most osztottam meg egy titkot a hölggyel, bíztam benne azon felül, hogy nem árulja el senkinek, eltakarítja a lényt még mielőtt összecsinálom magam.
- Próbálja kérem. – mondtam a fogaimat összeszorítva. – Ne aggódjon, ha nem megy, erős fából faragtak, csak próbálja. – mondtam neki, hogy azért ne érezzen magán felelősséget és ne aggódjon értem, hiába próbáltam magam keménynek mutatni, előtörtek belőlem a régi emlékek és úgy telepedtek rám, mintha már ismerős, jó barátok lennénk. Amennyiben így sem sikerül neki eltakarítania az útból, kézbe veszem az irányítást, de biztos voltam a módszeremben, mély vízben mutatkozik meg igazán az igazi tehetség.  
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2023. 07. 30. - 12:59:30
Az oldal 0.161 másodperc alatt készült el 38 lekéréssel.