A Bűbájtan a leghasznosabb tárgy, ami létezik a varázsiskolában. Annyira szuper, amikor kimondok egy varázsigét, a pálcából előtör valamilyen színű fény, majd pedig történik is jó eséllyel valami, tehát varázslás. A kedvencem volt az összes közül. Ezeken az órákon mindig figyeltem, nem bohóckodtam senkivel vagy röhögtem mások poénján, legfeljebb a saját bénázásomon, habár néha inkább a sírás kerülhetett, ha nem sikerült valami.
Sietve érkezem a terembe, még nem teljes a létszám.
- Halihó! – köszöntöm a többieket nem túl hangosan, majd leülök az egyik üres padba, a táskámat magam mellé rakom.
Az előző óra egészen jól sikerült, akkor nem okoztam anyagi kárt, remélem, ez a sikerszéria folytatódni fog ma is.
A mai feladathoz megbűvölt dobozokat kapunk. Huh, ráadásul két bűbáj is védi. A mai napot jó lenne robbanás nélkül zárni.
A kezembe veszem a dobozt és vizsgálgatni kezdem. Természetesen megpróbálom kinyitni, sikertelenül. Nem látok rajta semmi különleges írást vagy motívumot, ami arra utalna, hogy mit kellene most használni, csak azt érzem, hogy ez bizony varázslattal van lezárva.
Lerakom a padra a dobozt és nagyot sóhajtok. Végiggondolom, hogy melyek azok a bűbájok, amelyek szóba jöhetnek most. Kevés olyat tanultunk idén, ami jó lehetne ide, bár a legegyszerűbb egy Bombarda lenne, és akkor köszi helló, de gondolom, nem ez a megoldás, mert akkor nem lenne második bűbáj. Eszembe jut egy, bár nem klasszikus. Megvonom a vállam, aztán kézbe veszem a pálcát és a tanult kézmozdulat kíséretében kimondom a varázsigét.
- Pirocus! – a pálcából tűzszínű fénycsóva ugrik elő majd körbeszalad a dobozon és csodák csodájára egy zár kattanását hallom.
Meglepődöm, hogy bevált, ez az arcomról is leolvasható – nem olyan rég tanultuk, végül is ismétlés gyanánt várható volt, hogy újra előkerül.
Eközben hallom, hogy körülöttem néhány robbanás hallatszik és kellemetlen szagok is terjengenek már a teremben. Hát, ez rám nézve nem annyira jó, de igyekszem a feladatra koncentrálni és akkor nem dobom ki a taccsot.
Flitwick professzor a sorok közt sétál, figyeli, hogy ki hogyan teljesít. Remélem, hogy nem mellettem fog járni éppen, amikor berobban a dobozom.
Na jó, nincs több ötletem, legyen az egyszerű, de nagyszerű. Ha nem jön be, akkor az Aberto lesz.
- Alohomora! – kiszökken a pálcámból a fehér csóva, körbetáncolja a dobozomat majd halk kattanással kinyílik a zár.
- Wow! – kiáltok fel hirtelen a meglepettségtől örömömben. Teli vigyorral nézem a dobozomat magam előtt, végre nem bénáztam el semmit. Lerakom a pálcámat a padra és csendben megvárom, hogy mindenki befejezze a feladatot. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő feladat.