+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Északi szárny
| | | |-+  Gyakorlópálya
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Gyakorlópálya  (Megtekintve 463 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 10. - 13:53:22 »
0



Egy kisebb, zöld gyepes terület, melyet U-alakban körbevesznek az épületek. Itt tanítják az elsőéveseket repülni, mivel jobbára szélvédett terep, és többé-kevésbé teljesen belátható.
Naplózva

Sophie Vanheim
Moderátor
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 01. - 12:53:42 »
0

ღ Seprűszelidítés ღ

A y a k o
(2002. április 12.)

Been tryin' hard not to get into trouble, but I
I've got a war in my mind
So, I just ride



Amikor először hallottam Welch professzortól, hogy kiszabadultak a gyakorlóseprűk, és a Gyakorlópákya környékén szelik a gétlenen egek rónáit, azt hittem, hogy csak viccel. Miért képzelnék magukat a seprűk vadseprűknek? Ennél már csak az lett volna groteszkebb, ha megvadult kentaurok kergetőztek volna a birtokon. Szóval... Most itt állok a Gyakorlópályán a saját seprűmmel és bámulok felfelé a kergetőző seprűkre, akik félelem és tűzvillámot megszégyenítő sebességgel rajzanak felettem, körbe, körbe, mintha sose reülétek volna szabadon.
A kérdésem az, hogy mikor jön a másik diák, akit utánam küldött. Igazából annak örültem vonla, ha valami izmos fiú érkezik, aki bátrabb is, mint én, meg erősebb is. A sperűt a kezemben szorongatva, kissé fekszengve pillantgatok felfelé. Oké, Miss Vanheim, szedd össze magad, elvégre hetedéves vagy, na meg már 5 éves lassan kviddicsezel, szóval van valami tapasztalatid is, nem? Nem mellesleg prefektus is vagy két éve, szóval diáktársaid védelme és az iskola rendjének fenntartásának vagy az elkötelezett híve. De miért ilyen agresszívek ezek a seprűk? Szinte hallom a dühös kis seprűhangjaikat, ahogy borzolják magukat.
Még így is eléggé lehangolt és pnikos hangulatomban vagyok, annak ellenére, hogy a lelki békém Jasper miatt egészen kezd helyreállni. Kicsit visszakaptam azt a stabil érzelmi világot, amit az elmúlt hónapokban elvesztettem, jó volt végre tartozni valakihez, aki biztonságot és menedéket adott az olyan  rohamaim elől, hogy teúristenmindjártitthagyomasulit.
Álmodozva sóhajtok egyet, aztán felpattanok a seprűre, arra a kis hűséges régi seprűmre, ami nem is a leggyorsabb, de kellően biztonságos. Végül is Őrző vagyok, ott nem nagyon fonos a sebesség, mint egy Hajtónak vagy egy Fogónak. De ahogy felpattanok a seprűmre, mintha kiszagolnák, hogy közelít valami ismeretlen feléjük megdermed a seprű csorda, és egyenesen felém suhannak tömegesen. Hangosan felsikoltok, amikor ráeszmélek, hogy ezek lehet meg akarnak enni, vagy legalábbis elfenekelni... Szóval fájdalmasat akarnak velem csinálni.
- Neeee bántsatooooook - visítom, majd elkezdek menekülni, egészen addig, míg bele nem csapódom véletlenül egy emberszerűbe, és le nem repülök a seprűmről. A megvadult repülőalkalmatosságok pedig visszaröppennek fel a magsba. Közben ráeszmélek, hogy a lányon ketrengek, szóval legördülök róla, majd hangosan kifújom a levegőt, és szemügyre veszem mennyire öltem meg.
- Óóóh, Ayako, ne haragudj - kérek a hollóhátas lánytól bocsánatot. Ismertem már, hiszen ő is kviddicsezett. - Téged is seprűszelidítésre küldött Welch professzor? - kérdezem, miközben igyekszem megigazítani magamon a zilált egyenruhámat.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 01. - 13:16:37
Az oldal 0.092 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.