+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Északi szárny
| | | |-+  Üvegházak és a kert
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Üvegházak és a kert  (Megtekintve 1209 alkalommal)

Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 09. 27. - 06:13:19 »
+2

Gyógynövénytan óra


2002. szeptember 4.
Mindenki

Végig nézve a sokaságon elmosolyodtam egy pillanatra. Hiányzott a tanítás, az üvegházra jellemző párás, földes illat. A nyüzsgés is egészen bájos volt, ám bőven nem annyira, mint amikor először szólaltak fel. Sebastian Bates volt talán a legaktívabb. Tetszett, hogy a furunkulához és a boszorkányfűhöz is hozzá tudott szólni. Őt egészítette ki Mr. Theron, akitől nem is vártam kevesebbet.
– Kiváló Mr. Bates, kiváló Mr. Theron. – Bólintottam. – Pontosan erről van szó a furunkula esetében. – Visszajelzés. Ares felhívta a figyelmünket rá, hogy próbáljuk meg megdicsérni a diákokat, főleg Sebastiant, aki súlyos önértékelési problémákkal küzdött. Senki sem tudta mióta szenvedett már, de a tavalyi év tragédiájának ez volt a pozitív hozadéka. Figyelni kell rájuk. Bár próbáljuk őket felnőttként kezelni, de valójában még nagyon is gyerekek.
– Mivel a fagyöngyről senki sem tudott semmit a következő órára a házi feladat egy féloldalas házi dolgozat a hatásairól. A könyvtárban minden szükséges kötet megtalálható, illetve a tankönyvüket is érdemes fellapozni hozzá. – Nem válaszoltam meg a kérdést, szándékosan. Azt akartam, hogy kicsit dolgozzanak önállóan is és tanuljanak a hibáikból.
Elindultam lassan a diákok között várva, hogy mindenki mondjon egy gyógynövényt. Először Mr. Bates, Mr. Soulier és Miss Bailey asztalánál álltam meg. Már a kezdetektől fogva úgy tűnt, hogy ez a kis csoport nem a legjobb választás egybe, Soulier azóta zsizsegett, hogy betette a lábát az üvegházba. Nem bántam, hogy nem viselte meg annyira a vérfarkas támadás, sőt még Sebastiannal is jó kapcsolatba került, de a kamaszodás igencsak rossz hatással volt rá.
– Bocsánat tanár úr, nem jut eszembe semmi… – mondta francia akcentussal, de olyan stílusban, mintha ez rendben is volna ilyen formán. – Majd a következő órára kitalálok valamit.
– Mr. Soulier… – sóhajtottam. – Gondolom mondanom sem, kell, hogy az órára való készülés része a gondolkodás is. Ez pedig azt jelenti, hogyha a tanár feltesz egy kérdést, ami amúgy a lehető legegyszerűbb, hiszen már hat éve idejár és elvileg vizsgázott is Gyógynövénytanból, akkor megpróbál arra válaszolni. Tíz pont a Mardekártól. Délután öt re jöjjön az irodámba.
Ezután fordultam Miss Bailey felé, várva a válaszát.
– Úgy látom a kisasszony is csatlakozik a büntetőmunkánkhoz. Miss Bailey, a házi feladata a lila izé szakszerű leírásával egészül ki. Tíz pont a Hugrabugtól. – Közöltem, ám végül az asztaltársaság tisztességét Mr. Bates mentette meg.
– Kiváló Mr. Bates. Öt pont a Griffendélnek. – Dicsértem meg, mégha kicsit dadogva is indult neki a felvezetésnek. Akárhogy is, ő emlékezett egyedül a tavalyi tananyagra és volt hajlandó kinyitni a tankönyvét az óra előtt. Nem vártam el, hogy kiváló tudással legyenek itt és máris úgy teljesítsenek, mint akik nem a nyári szünetről estek be, de azért a lila izénél meg a nem jut eszembe semminél egy egészen kicsivel többet vártam volna.
Kissé morcosan sétáltam át a Theron-Baldron pároshoz. Alfonz Baldront nem volt nehéz felismerni, tökéletesen hasonlított a nővérére és éppen emiatt cseppet sem bántam, hogy az egyik legokosabb diák mellé huppant le. Az a lány kicsit zavart és hangos volt mindig.
– Egy könyvben olvastam egyszer a varangydudváról. A Földközi-tengerben őshonos, egy nyálkás, zöldes-szürkés növény. Az elfogyasztása után a víz alatt tájékozódás könnyebbé válik, illetve kopoltyút és úszóhártyát növeszt az, aki lenyelte. – Magyarázta el, azt, amit kigondolt. Látszott, hogy már figyelt odahaza is a szülei kertjére, olvasott ezt-azt. A lelkesebb elsősök sorát gyarapította.
– Tökéletesen megfogalmazta, Mr. Baldron. Öt pont a Mardekárnak.– Ezután fordultam Hugo felé. Kérdés sem volt, hogy milyen precizitással mondja majd el, amit a homoktövisről tud. Mr. Theron közel állt hozzá, hogy évfolyamelső legyen.
– Öt pont a Hollóhátnak. Kiváló, Mr. Theron. – Bólintottam, majd visszasétáltam a diáksereg elé. – Köszönöm, hogy mindenki aktívan részt vett… egy-két kivétellel. – Pillantottam Mr. Soulier és Miss Bailey irányába. – A házi feladatról ne feledkezzenek meg kérem! Ezen kívül, tovább szép napot kívánok mindenkinek!

KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
A HELYSZÍN SZABAD.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.044 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.