+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Északi szárny
| | | |-+  Üvegházak és a kert
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Üvegházak és a kert  (Megtekintve 741 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 10. - 13:48:28 »
0



Az üvegházak közvetlenül a kastély északi falai mellett állnak, összesen hat darab. Némelyik le van lakatolva, és sok bűbáj védi őket, hogy alsóbb évesek még véletlenül se tévedjenek be a gyakran veszélyes, néha mérgező, néha húsevő növények közé.
Naplózva

Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 15. - 18:52:07 »
+7

Ültetés


2002. április 16.
Mindenki

Hat asztal várta a diákokat a négyes számú üvegházban. Három az ajtófelöli oldalon és három a másikon. Mindegyiken négy-négy cserép állt, amiben csak a kikandikáló zöld levelek látszott. Nem éppen az a mandragóra átültetős évszak a tavasz, hiszen ősszel szoktunk általában ilyesmivel foglalkozni, hogy rendszeres gondozás mellett a tanév végére eljussunk az érett állapotig. Ez most őszre fog megtörténni, úgy, hogy én gondozom a nyár folyamán őket… de hát mégsem utasíthattam vissza egy kedves lengyel kutatótársam ajándékát, ezt a huszonnégy palántát.
Az asztalok között állva vártam meg míg megérkeznek a diákok. Már az ajtóba érve szóltam nekik, hogy vegyenek fel védőruhát és kesztyűt, míg én elkezdtem kiosztani a fülvédőket. Nem akartam senkit sem összekaparni a padlóról, mert nem voltam elég gondos… vagy éppen ők nem elég gondosak.
– Legfeljebb négy ember álljon egy asztalnál! – mondtam és odébb tessékeltem valakit az egyik hátsó asztaltól, ahol már öten tömörültek össze. Értem én, hogy barátság, de a tanóra erejéig azért félre lehet tenni ilyesmit. - Köszöntök mindenkit ezen a szép április napon. – Úgy álltam meg az asztalok között, hogy mindenki tökéletesen rám lásson.
– A legtöbben már tudják, hogy mandragórát mindig ősszel ültetünk a második évben. Azonban idén az a megtiszteltetés ért minket, hogy egy neves lengyel kutató, Adwiga Dąbrowski a saját gyűjteményéből küldött huszonnégy mandragórát. Ezek a fiatal palánták mostanra értek meg arra, hogy nagyobb cserépbe ültessük őket, friss földet kapjanak. – Magyaráztam. – Elültetjük, jövő ősszel pedig megnézzük, mennyit fejlődtek a nyár folyamán. Ez persze a nem hetedévesekre vonatkozik, hiszen ők akkor már valamelyik akadémia padjai között fogják tölteni a mindennapjaikat. – Sóhajtottam egyet, majd a legközelebbi asztalhoz sétáltam, ami az ajtófelöli sor középső padja volt. Felemeltem az egyik fülvédőt. – Megkérek mindenkit, hogy vegye fel a fülvédőt, gondosan takarja el a füleit, mert bár még zsengék ezek a mandragórák, a hangjuk ájulást okozhat. – Folytattam és visszatettem a védőfelszerelést. – A feladat tehát a következő: vegyen mindenki magához egy cserepet – Mutattam a fal mellett sorakozó készletre. Majd a mellette lévő friss földre. – Azt töltse meg földdel, majd sétáljon vissza a mandragórájához. Ezután kirántja a földből, majd úgy ülteti át, hogy a feje búbjáig ellepje a talaj. Ezt követően mindenki locsolja meg. Minden asztal közepén négy-négy kis kannában víz van.
Megköszörültem a torkomat, figyelve, hogy mindenki felfogta-e a feladatot. Amennyiben kérdés volt úgy azt igyekeztem megválaszolni, ha nem akkor folytattam a szónoklatomat: – Ha levehetik a fülvédőt, azt jelezni fogom kézfeltartással. Addig is megkérek mindenkit, hogy a munka során végig viselje azt. – Magyaráztam és ha mozgolódni kezdtek, akkor hozzá tettem: – Óra végén mindenki munkáját megnézem és elvárom, hogy mindenki legalább két mondatban összefoglalja, amit tud a mandragóráról. Kezdhetik a feladatot! – Tettem hozzá, majd én magam is felvettem a fülvédőmet. Munka közben végig sétálgattam le-fel az asztalok között, figyelve, hogy mindenki sérülésmentesen megússza a dolgokat.
Ha úgy láttam mindenki végzett, úgy harminc perc elteltével, felemeltem a kezemet. A fülvédők szép lassan lekerültek, én pedig egyesével mindenkihez odasétáltam, megnézve hogyan sikerült az ültetés, na meg meghallgatva, ki mit tud a mandragóráról.



Tudnivalók:

A reagokat április 26-ig lehet beküldeni.
Ezt követően érkezik a tanári értékelés.
Az igazolatlan hiányzás -5 pontot ér fejenként.
A részvétel +10 pont fejenként.

Naplózva


Sebastian Bates
Griffendél
*


V. évfolyam

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 16. - 17:27:39 »
+6

To: Mindenki

2002. április 16.



Digby professzor elintézte, hogy a legtöbb tárgyból megkapjam a felmentést. Gyógynövénytanból is a legtöbb házit megúsztam, de mostmár ideje volt visszarázódni a megszokott kerékvágásba. Nem azért, mert annyit segítettek volna a külön foglalkozások, egyszerűen csak nem akartam évet ismételni. A szüleim már így is szégyellték, hogy a gyerekük vagyok.
Egy kisebb tömeggel együtt tértem be az üvegházba, ott volt Jack is mellettem. Könnyed mozdulattal nyújtotta felém a védőruhámat és a pár kesztyűt, amit Lancaster professzor kért. Aztán közösen sétáltunk el az ajtóhoz legközelebb eső asztalig. Talán nem is baj, hiszen mostanában állandó hányinger gyötört a sok idegességtől és pánikrohamtól. Nem tudhattam, mikor tör rám legközelebb, de akkor bizony rohanni kellett.
– Seb, ne vágj már ilyen képet! – szólt rám Jack. A pillantás persze Soulier-nek szólt, akit körülbelül azonnal kiszúrtam. Szerencsére csak őt, az unokatestvérét nem láttam meg a szorgoskodó diákok tömegében.
– Nem vágok semmilyen képet… – közöltem nyersen, majd megnéztem a rózsaszín, ronda fülvédőt, amint Lancastertől kaptam. Volt időszak, mikor ezt viccesnek találtam volna, és vigyorogva mutattam volna Nightingale-nek, hogy mit kaptam. Most viszont, csak keserűen elhúztam a számat.
– Lehet jobb lett volna, ha kihagyod ezt az órát. Digby biztosan igazolta volna, ha elmondod, hogy nem vagy jól. – súgta oda Jack, de valaki más is csatlakozott az asztalunkhoz, így kihúzta magát, hogy adja a nagymenőt. Hálás voltam a jövevénynek, nem volt kedvem a papolását hallgatni arról, hogy pihenésre van szükségem, meg bájitalokra. Így volt, igaza volt… de nem akartam tudomásul venni.
Ezért inkább Lancasterre és a mandragórákra koncentráltam. Egy részem örült volna, ha a sikolyuktól kómába esek és nem kell egész egyszerűen olyan dolgokkal foglalkoznom, mint a tavasz, a közelgő vizsgák vagy éppen más hülyeség. Inkább hajtottam volna hosszú álomra a fejemet egyszarúról álmodva, ami a Tiltott rengetegben táncol vagy éppen színátmentes szirmú, hatalmas virágokról. Bármelyik kellemesebb lett volna, mint a jelenlegi létezés.
Megvártam, míg Lancaster engedélyezte a feladat megkezdését, aztán felvettem a fülvédőt. Ujjaim ügyesen igazgatták el a fülem felett a bolyhos részét a különös viseletnek, majd a mellettem állót figyeltem – nem, nem Jacket –, hogy miképpen bánik a mandragórájával. Csak ezután sétáltam el cserépért és földért, hogy aztán visszatérve megragadjam a szárát a levelei alatt. Nem volt túl nagy rész, de meglehetősen erősen kellett rá fogni. A farkas ott dolgozott bennem, ahogy vicsorogva, morgolódva rántottam ki a helyéről. Szerencsére nem tettem benne kárt… mert nagyon édes volt. Talán csak nekem jutott ilyen kedves arcú teremtés. Szinte tényleg úgy nézett ki, mint egy valódi kisbaba. Nem volt különösebben göcsörtös, vagy dudoros… de fél pillanattal később torzult az arc és jött a bömbölés. Semmit sem hallottam belőle, hála a hangszigetelésnek.
Sietős mozdulattal tettem át az új, nagyobb cserépbe, majd próbáltam ráigazítani a földet. Eközben éreztem, hogy a fogtalan ajkak néha-néha bőrömet csípik össze, de különösebb fájdalmat nem okozott. Ezzel a résszel nem volt gond. Azzal viszont sokkal inkább, amikor Lancaster odaért és elsőként tőlem várt valamit a mandragóráról.
– Érett állapotában a mandragóra sikolya halálos… és… bájitalt lehet belőle főzni… és ennyi. – Motyogtam magam elé.
Naplózva


Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 04. 17. - 18:31:34 »
+4

 

m a n d r a g ó r a

Louis, Aerith
és a prof

2002. április 16.

Nem sok kedvem volt a földtúráshoz, főleg, hogy Lancaster a folyosón is figyelmeztetett már a bicskával kapcsolatba. Az átkozott penge azért kellett nekik annyira, mert elvileg nem tarthatok magamnál fegyvert az iskolában… de akkor a pálca még is mi? Azzal előbb tudnék kioltani egy életet, mint a bicskával. Jó! Tudom, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy leszúrtam valakit… ahelyett, hogy azzal lennének, hogy megmentettem Aerith-t. Szóval semmi kedvem nem volt a tanár úrhoz, meg egy újabb kioktatáshoz. Savanyú képpel sétáltam be, nagyjából utolsóként az üvegházba és úgy rángattam magamra a védőruhát, miközben az unokatestvéremhez és Soulier-hez léptem az asztaluk mellé.
– Nem jön a pasid Lujzi? – kérdeztem, miközben Lancaster a feladatról magyarázott. – Tuti ő lenne az első, aki rosszul tenné fel a fülvédőt, aztán órákig kereshetnéd a szemüvegét az asztalok alatt. – Röhögtem fel, majd Aerith-re pillantottam. Biztos voltam benne, hogy ő aztán nem értékeli, ha szívatom a kissrácot, valamiért nagyon a szívéhez nőtt.
– Csak vicceltem… tudod, hogy bírom a Jason gyereket. – Legyintettem és felemeltem a fülvédőt, miközben arról tartott kiselőadást Lancaster. – Tényleg bírom! – Erősítettem meg Aerith-re nézve, de sejtettem, hogy nem veszi be. Jó… tény, hogy kicsit szerencsétlen és nem igazán tudom elképzelni sem, hogy Lujzi mit lát benne, de Merlinszerelmére, ég és föld a különbség közöttük.
Szerencsére fel kellett venni a fülvédőt. A munka megkezdődött, habár ebben a néma csendben sokkal nehezebb volt koncentrálnom, mint amúgy. Szerettem, ha legalább az unokatestvérem a fülembe magyaráz valami hülyeséget a répafogyasztásról.  De ehelyett most egy dagad, dudoros, gusztustalanul csecsemőfejű gyökeret próbáltam beletuszkolni egy cserépbe és olyan gyorsan ellepni földdel, hogy éppen csak pár pillantást tudjak vetni rá. Amint a földben volt, alaposan le is nyomkodtam a tetejét, mert úgy tűnt, mintha ki akarna szökni… tuti én kaptam a legőrültebb mandragórát annak a nőcinek a kertjéből, aki Lancaster emlegetett.
Amint levehettük a fülvédőt, odahajoltam Louis-hoz, benne egy fokkal több reményem volt, mint mondjuk az unokatestvéremben. Őt nem az eszéért szeretjük ugyebár… de ezt neki nem kell tudnia, addig van biztonságban az arcom.
– Mit tudsz a mandragóráról? – kérdeztem. Akármit is válaszolt Lujzi, azt szó szerint megismételtem a professzor úrnak, annak reményében, hogy nem most fog elküldeni az igazgatóiba. Végül is az nem volt a feladat magyarázatában, hogy magamtól kéne tudnom bármit is. Azt mondta, hogy összefüggő mondatokban beszéljek a cuccról. Ha Louis úgy beszélt, hát nekem is sikerülni fog. Utánzásban ugyanis profi voltam.

Naplózva


Aerith Baldron
Mardekár
*


She's a Killer Queen

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 04. 18. - 13:29:39 »
+4

mandragórázás

to: Dominic;Louis;Mr. Lanchester

zene: it's time || szószám: 440 || megjegyzés: gyökerek göngye ez a mandragóra


Mocsok. Már megint össze kell kennem a kezemet. Mennyire utálom én ezt. Gusztustalannak tartom... Nem mintha bajom lenne a növényekkel, nagyon is szeretem őket. Főleg a rózsát. A nagy gyönyörű rózsaszín rózsát... De hogy én valaha is a földet túrjam... Otthon is mindent megcsinálnak a házimanók. Meg a kertészek. Roppant módon sérti a büszkeségemet, hogy ilyen mázgás dolgokban vegyek részt. Halkan sóhajtok, miközben Dom felé vetek néhány lapos pillantást, mert már megint Louis és a pasijq témáján lovagol. Összefonom magam előtt a karomat kissé oldalra billentett csípővel állok és az égnek emelem a tekintetemet.
- Ne is foglalkozz vele, Lujzi. Dominic csak féltékeny, mert még mindig csak kerülgeti a forró kását Everfennel. - csóvaélom a fejem, majd egy halvány grimasz kíséretében, amint a gusztustalan és ocsmány színű fülvédőnek szól, lassan felhelyezem a fejemre.
- Csak vicceltem… tudod, hogy bírom a Jason gyereket. Tényleg bírom! - Erre csak az üvegház plafonja felé emelem a tekintetemet, kissé sóhajtok egyet, majd megcsóválom a fejem.
- Aha, csak úgy árad belőled a szeretet. - mondom, majd rábámulok az előttem lévő dologra. Tudom, hogy nem igazán tudja hovatenni azt a Jason gyereket. Tény, hogy én se, túlságosan fura volt. De Lujzi is az. Fura, és ezek ketten együtt legalább furán aranyosak voltak. - Inkább foglalkozz a magad szerelmi életével, úgy hallottam Ophelia szép kis jelenetet rendezett megint - vigyorgok rá gonoszul. Mit ne mondja, tagadhatatlanul imádtam Dominic és Louis szerelmi életét követni. Dominicé pedig rettenetesen szórakoztató volt.
Ezt követően csak magamhoz veszem a cuccokat, majd végig sanyarú és unodrodó fintorral neki látok ennek a... ennek a meglehetősen szánalmas feladatnak a kivitelezéséhez. Nem aggódok amiatt, hogy nem lesz majd tökéletes a művem, én mindent tökéletesen jól meg tudok csinálni. De egyre inkább az őrületbe kergetett, hogy mennyire nem bírtam kirántani a földből ezt a gyökerek gyöngyét. Elhiszem én, hogy a régi megszokott trutymó kényelmesebb neki, de nekem a jó jegyre van szükségem, szóval végül meglehetősen erőszakos hercehurca után kirántom a földből, hogy aztán meg sem nézve rendesen az ordító izét beletegyem a cserepébe, és elföldejem a lehető legjobban, hogy ki se látszódjon. Végül elégedetten meglocsolom, majd próbálok nem arra gondolni mennyire gusztustalanul nézhetek ki sárosan és homokosan. Miután Lanchaster jelez, és megszabadulok a fülvédőtől, máris jobb a hangulatom.
- Nos, a mandragóra sikolya halálos. Így halt meg például Venusia Crickerly 1912-ben. Továbbá belőle olyan bájital készül, mely meggyógyítja azokat, akik valamilyen módon megváltoznak... például kővé válnak. Ehhez a madragórák serdülő kori gyökereire van szükség.
Elégedetten fejezem be a mondandómat, majd kissé fejcsóválva pislogtam Dominic felé. Szinte sejtem, hogy Louis súgott neki.
- Szedd már össze magad, Domci - tátogom felé, mikor már Lanchaster hátat fordít nekünk.

Naplózva


Louis Soulier
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 04. 19. - 19:54:29 »
+3

m a n d r a g ó r a
 


2002. április 16.
to; Aerith, Dominic, Lancaster

Kicsit álmatagon sétáltam be az üvegházba. Éreztem, hogy nem lesz jó ötlet éjfélig rajzolgatni a klubhelyiségben, de az éjszaka volt az egyetlen alkalom, amikor Seth már aludt és a barátai is távol maradtak tőlem. Így be tudtam fejezni a legújabb alkotásomat a sárkányról, amit Jasonnel láttunk az Óriások Útján. Még őt magát is rárajzoltam, ahogy a pálcáját a magasba emelve meggyógyítja a sebét. Jó kis tavaszi szünet volt, még ha meg is bűntettek miatta.
Nem igazán tudtam koncentrálni és azt kívántam, hogy bár ledöntene a mandragóra sikolya és aludhatnék egy kicsit. Ehelyett Monstro szövegelésére próbáltam figyelni, aki amúgy is késve érkezett.
– Nem jön a pasid Lujzi? Tuti ő lenne az első, aki rosszul tenné fel a fülvédőt, aztán órákig kereshetnéd a szemüvegét az asztalok alatt. – Röhögött fel, mintha az vicces lenne. Nem volt az, de Jason aranyos, mikor keresi a szemüvegét. Imádtam megmutatni neki, hogy ott van a fején. Legszívesebben minden alkalommal orron pusziltam volna, de nem lehetett.
– Ne is foglalkozz vele, Lujzi. Dominic csak féltékeny, mert még mindig csak kerülgeti a forró kását Everfennel. – Szólt közben Aerith,. Valójában már régen nem foglalkoztam Dom megjegyzéseivel. Általában fáradt volt vagy éhes – ha húsz percig nem tömött magába semmi elfogadhatatlan kinézetű, gusztustalan ételt.
– Csak vicceltem… tudod, hogy bírom a Jason gyereket. Tényleg bírom!
– Nyugi, elég, ha én bírom. – Jelentettem ki, hátha akkor megnyugszanak a kedélyek. De nem, Aerith folytatta, egészen addig, míg fel nem kellett venni a fülvédőt és meg nem kezdődött a munka. Szuper, kapásból azzal kezdtem, hogy a túl nagy védőruha ujjával levertem a mandragórás cserepet és az enyém visítva kiborult az üvegház talajára. A gyökér meg úgy üvöltött, mintha minimum nem is tompította volna az esést a földje. Nagy nehezen felszedtem, de addigra már tízszer a kézfejembe harapott. Bezzeg a friss talaj és az új cserép megnyugtatta, még el is szenderedett, ahogy beborítottam a földdel.
Igazából örültem, hogy letudtam a feladatot. Az utolsók között végeztem, így mikor Lancaster jelzett, boldogan rángattam le a fülemről a bolyhos, rózsaszín cuccot. Olyan volt, mint mikor az ember felbukkan a víz alól és végre hall.
– Mit tudsz a mandragóráról? – kérdezte Monstro, nagyjából azonnal. Remek, most komolyan tőlem várja a súgást? Teljesen szerencsétlen vagyok Gyógynövénytnaból, ezt már akkor is észre vehette, mikor megkért, hogy írjam meg a háziját és azt sem tudtam, hogy létezik olyan növény, amiről beszél.
– Hát… jó a megváltozott állapotok visszafordítására. Egyszer úgy tudom, hogy a kövédermedtek gyógyítására is használták itt a Roxfortban… de akkor mi még nem jártunk ide. Persze csak akkor hatásosak, ha már megértek. – Magyaráztam Monstronak, hátha felfog belőle valamit. Aztán szószerint ugyanezt mondtam el Lancasternek is.
Természetesen Dominic még csak át sem fogalmaztam. Jellemző, hogy leutánoz, ahelyett, hogy gondolkodna egy kicsit is. Valahogy éreztem, hogy ezt is én fogom megszívni, mint mindent, amibe belerángatnak.
Naplózva


Niraniel Ays
Hugrabug
*


*Trouble magnet*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2021. 04. 23. - 11:01:50 »
+2

Mandragóra ültetés

to; Lancaster prof és a többiek




Mióta visszajöttem a tavaszi szünetről, alig találtam a helyem. Egyrészt borzalmasan felzaklatott, hogy ismét láttam anyámat, még ha örültem is neki, hogy valamelyest sikerült összeszednie magát. De mélyen belül szörnyen rettegtem, hogy ez a mostani józan állapot nem fog sokáig tartani... Anyámon kívül volt még valami, ami miatt alig bírtam koncentrálni az órákon a szünet óta. És az a bizonyos valami, akarom mondani, valaki, nem más volt, mint Benjamin Fraser... Igen, az a Benjamin Fraser, akiért minden tinilány odáig volt Nagy-Britannia szerte. Na de ami még fontosabb, hogy arról a Benjaminről beszélgetünk... akinek... nos... egy üres, elhagyatott szertárban én... beletúrtam a... hajába.
Jól hallottad! Beletúrtam a hajába! Még most sem vagyok képes felfogni, hogy tehettem ezt! Ami pedig még ennél is durvább, hogy annyira rászoktam az illatára, amit az Abszol úton szereztem be, hogy... azóta is a parfümjével befújkált pólómmal az ágyamban aludtam. Merlinre, de szánalmas... Még szerencse, hogy nem járt már a Roxfortba, mert akkor valahányszor meglátnám a folyosókon, tutira püspöklila fejjel rohangálhatnék az ellenkező irányba. Mert hogy abban száz százalékig biztos voltam, hogy ezek után nem kerülhetek a szeme elé! Egyszerűen nem!!! A helyzet az, hogy erre volt némi esélyem, legalábbis a jövő évi Huss és Puff seprűlovas találkozóig. Persze ez a felismerés amennyire megnyugtatott, annyira el is keserített, ha egészen őszinte akartam lenni magamhoz. Mégis csak jó lenne valahogy látni a nyáron... pláne, hogyha anyám elméje addig nem omlik újra össze, akkor kivételesen az egész nyarat itthon töltjük majd Beccával. Épp azon merengtem, hogyan is futhatnék össze Anglia legszexibb, ifjú kviddicstehetségével, amikor besétáltam a négyes számú üvegházba. Nagyon örültem, hogy ilyen szórakozott mentális állapotban nem bűbájtan, ne adj Isten, átváltoztatástan órám van, amikhez semmi tehetségem, és valljuk be, az utóbbin még Belby látványa is akadályozná, hogy odafigyeljek arra, amit csinálok... ergo borítékolható lett volna, hogy valami katasztrófába keveredek. Ahogy az asztalokat és a diákokat szemléltem, rögvest levágtam, hogy egy üres asztalhoz kell mennem, hisz néhány már foglalt volt. Több okból is örültem, hogy nem kell csatlakoznom a mardekáros diákok alkotta közösséghez. Egyrészt nem igazán jöttem ki a mardekárosokkal, másrészt amúgy sem volt kedvem most csevegni senkivel, ezért nem választottam Sebastian Bates és barátja asztalát sem. Alapvetően nem volt Sebastiannal semmi bajom (még akkor sem, ha nemrég nekem szaladt a folyosón, és a mutatványának köszönhetően az összes könyvöm a padlón landolt), bár én is hallottam a pletykát róla, hogy vérfarkas, de ez nem igazán zavart. Viszont úgy láttam, tök jól elvannak a haverjával, és nem akartam némán álldogállni mellettük, az olyan kínos lett volna. Inkább választottam hát egy tök üres asztalt, hogy mélyen a gondolataimba mélyedve követhessem le Lancaster prof utasításait. A fülvédő ugyan kicsit szorította a fülemet, de további támogatást nyújtott ahhoz, hogy antiszociális maradhassak, úgyhogy kivételesen még ennek is örültem. Komótosan, kissé szórakozottan ültettem aztán át a mandragórát, amit roppant undorítónak találtam, és ez az érzésem bizonyára kiült az arcomra is. Elvégre sosem tudtam letagadni, amit érzek... Khm... azt hiszem, ez igazán nyilvánvalóvá vált Benjamin számára is. A saját magam iránt érzett frusztrációt szerencsére most levezethettem ezen a gusztustalan mandragórán, ami hiába kapálózott elszántan, kinyilvánítva szabadságvágyát, nem akadályozhatott meg szándékomban. Egy határozott mozdulattal kirántottam, majd belenyomtam az előzőleg földdel megtöltött cserépbe, és meglocsoltam vízzel.
- Na ezt kapd ki! - vigyorogtam a kis lényre elégedetten, majd amikor Lancaster prof jelzett, megszabadultam a fülvédőtől. Megvártam, míg odaért az asztalomhoz, és röviden összefoglaltam, amit a mandragórákról korábban tanultunk, és még nem hangzott el a többiektől. Nem akartam elismételni, amit ők már elmondtak.
- A mandragóra egy varázslatos és érző növény, amelynek gyökere nagyon hasonlít az emberre... egész pontosan csecsemőre, amikor a növény még fiatal. Ám a mandragórák nemcsak megjelenésükben hasonlítanak az emberekhez, hanem viselkedésükben is. Fejlődésük során jellemző rájuk a hangulatingadozás, és hogy titokzatossá válnak, ami egyben azt is jelzi, hogy serdülőkorukhoz értek - fejtettem ki gondolataim a házvezetőmnek.
Naplózva


Elizabeth Hepburn
Hollóhát
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2021. 04. 25. - 17:45:56 »
+3

Lancaster prof & többiek

Ültessünk!


zene: Visions ||  outfit: springwear

Nem is gondoltam volna, hogy anya visszaír, hogy ilyesmit ír vissza, és hogy még otthoni sütit is küld. Nagyon sokat gondolkodtam ezen a féltestvér dolgon. Mikor otthon voltam a szünetben, nem bírtam rendesen reagálni rá, inkább csak hagytam, hogy az agyam tudomásul vegye, és elraktam egy dobozba várva, hogy majd mikor a szívemig elér, majd megtárgyalom magammal. Ez az egész okozott pár álmatlan éjszakát, persze anyának igyekeztem kihagyni a káromkodós és törős zúzós részeket. Szégyellem is, de talán még mindig zavar az egész. Mikor visszajöttem anyától, bezárkóztam megint Mirtill mosdójába, és jól összekáromkodtam magam. A tákámban lévő kis tükröt is a földhöz csaptam. Néha , mikor elkap az ideg, sikítanom kell, és valamit  a földhöz vágnom. Olyanokat is kiabálok, mint a Hogy az a sárkányverte átokfajzat rúgjon bele! de olyanokat is, hogy a kurva életbe. Ami éppen az eszembe jut. Mikor az üvegházba érek az utolsó pár diákkal együtt, Louis már elhelyezkedett a mardekáros társsai mellett. Lelkesen odaintegetek, és helyet foglalok Lisa, az egyik háztársam mellett.
- A feladat tehát a következő: vegyen mindenki magához egy cserepet . Azt töltse meg földdel, majd sétáljon vissza a mandragórájához. Ezután kirántja a földből, majd úgy ülteti át, hogy a feje búbjáig ellepje a talaj. Ezt követően mindenki locsolja meg. Minden asztal közepén négy-négy kis kannában víz van.
Jó kedvűen veszek magamhoz egy cserepet. A mandragórák tényleg olyanok, mint a babák. És pont olyan idegesítőek, amikor sírnak, vinnyognak, hisztiznek. Igen, szóval valóban elég sok hasonlóság van egy mandra bébi és egy ember bébi között. Egy kis földet öntök, így ni, szuper. Na, most jön a bébi. Gyere te mandrabéb, na, de jó, a fülvédőt is jól raktam fel. Gyere gyorsan, nem kell félni. Így is van, tessék, jó sok puha földet kapsz. Betakar a föld. Milyen szépen is hangzik...betakar a föld. Most már csak egy kis víz kell neked. Miközben locsolom, figyelem, nem e lett sok neki vagy éppen kevés a föld, de úgy látom, pont jó. Louisra pillantok. Jó, hogy azért vannak haverjai. Hogy nem egyedül mászkál. Megkedveltem ezt a fiút, néha már már úgy érzem, mintha gyerekkori barátok lennénk. Ugyan nekem is itt vannak Lisáék, és szívesen elcsevegek bárkivel a házamból, de Louis más. A gyerekkori pajtások, az első barátságok fontosak. Nekem eddig nem volt olyanom. Filmbe illő nagy barátságok. Barátságok és szerelmek se. A nagy és fontosnak tűnő dolgok valahogy kikerültek. Persze sose türelmetlenkedtem, csak most, hogy az életembe beúsznak ilyen dolgok is, tárt karokkal akarom fpgadni, hiszen olyan sokat vártam rá. Tudom, hgy az élet nem olyan mint a mesékben vagy a filmekben, de kicsit szeretném azt hinni. Jaj én jövök!
- Évelő növény, melynek széles hosszú levelei minden tavasszal tőrózsát alkotva nőnek ki a földből, előbb felállóak, majd szétterülnek.  Termése sárga bogyótermés gyümölcsös illatú, de íze inkább a paradicsomhoz hasonlít,  a levelek illata pedig a friss dohányéhoz....ja és  a mandrabébi, izé mandragóra német neve Alraune vagyis mindent tudó, aki ismeri a rúnákat. Talán arra a tisztánlátásra utal, amit a pszichoaktív anyagok segítségével előidézett hallucinációnak nevezhetnénk, ugyanis az ősi germán sámánok, akik tisztánlátó képességükről voltak messze földön híresek, szövetségesként használták őket. A középkori Németországban talizmánként árulták. Fontos volt ezeket a kis mandrabéb..górákaaat péntekenként megfürdetni, mert ha elmaradt, nem fürdették, a is mandra...górák akkor is sikoltozni kezdtek. Az értékes fürdővizet aztán eladhatták terhes nőknek, hogy  elfogyasztásával megkönnyítsék a szülést.
Lisa oldalba bök, és felsszisszen, hogy csak két mondaaaat...ettől zavarba jövök és gyorsan lehajtom a fejem, ne is lássák, hogy arcom a hajam színére kezd hajazni.

Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2021. 04. 27. - 08:33:32 »
+5

Ültetés


2002. április 16.
Mindenki

Örültem, hogy senkit sem kellett a földről összekaparni, mert esetleg rosszul tette fel a fülvédőjét. Persze így is akadtak olyanok, akiknek gondjuk akadt a mandragórával. Ilyen volt például Mr. Bates, aki közepesen vészes harapás általi sebesülést szenvedett el. Nem bántam, legalább eljött az órára annak ellenére is, hogy Digby professzor már korábban kérvényezte a felmentését. Mindenki észrevette, hogy a fiúval valami nincsen rendben. Támogatnunk kellett, mint egy közösség. Mégis csak mi voltunk a felnőttek.
– Nos, Mr. Bates, az ültetés kiválóan sikerült. Öt plusz pontot adok a Griffendélnek, most pedig mondja el nekem, mit tud a mandragóráról! – Fontam össze magam előtt a karomat. Sejtettem, hogy nem fog tudni semmit mondani, de türelmesen vártam, megadva az esélyt.
– Érett állapotában a mandragóra sikolya halálos… és… bájitalt lehet belőle főzni… és ennyi.
Bólintottam.
– Ezekben teljesen igaza van. A tankönyv legelején egy egész fejezet tárgyalja a mandragóra felhasználási módjait, ismételje át, biztos vagyok benne, hogy az RBF vizsgán hasznát veszi.
Ezután tértem át a Monstro-Baldron-Soulier asztalhoz, ami rendszerint a legproblémásabb. Az egy dolog, hogy Monstro szokás szerint hanyag munkát végzett, de szó szerint azt mondta el, amit előtte Mr. Soulier. Az utóbbi egyébként egészen percízen dolgozott.
– Mr. Soulier, remek munkát végzett. Az ültetése rendben van, a válasza is egész jó. Tíz pont a Mardekárnak. Monstro, maga meg nézzen utána a mandragórának, különben az RBF vizsgája nagyon rosszul fog sikerülni. Tudtommal medimágusnak készül… vagy már letett erről a tervéről? Öt pont a Mardekártól, csakhogy motiváljam a tanulásra. – Ezután néztem meg Miss Balron remekművét. Egy bólintással jeleztem, hogy ügyes. Ráadásul a leírása is egészen kiváló volt.
– Kérem, Miss Baldron, korrepetálja az unokatestvérét szabadidejében. Tíz pont a Mardekárnak. – Tettem hozzá, majd tovább sétáltam Miss Ays felé. A lány ma nagyon ügyesnek tűnt néha-néha figyeltem, láttam. Gyors muzdulatokkal, precízen dolgotott.
–  A mandragóra egy varázslatos és érző növény, amelynek gyökere nagyon hasonlít az emberre... egész pontosan csecsemőre, amikor a növény még fiatal. Ám a mandragórák nemcsak megjelenésükben hasonlítanak az emberekhez, hanem viselkedésükben is. Fejlődésük során jellemző rájuk a hangulatingadozás, és hogy titokzatossá válnak, ami egyben azt is jelzi, hogy serdülőkorukhoz értek.
– Remek megállapítás, Miss Ays. – Bólintottam, bár azért örültem volna, ha a korábban elhangzottak is említésre kerülnek. – Ez így igaz. Örültem volna, hogyha megemlíti a főzetet is, ami belőle készül és a sikolyát, de kiemelt egy olyan részt, amiről eddig még nem volt szó. Tíz pont a Hugrabugnak. – Tettem hozzá, majd tovább haladtam Miss Hepburn felé.
– Kiváló ültetési technika. – Néztem meg a cserepet. – Meséljen, mit tud a mandragóráról! – Kértem, de közben még egy ideig a növényt tanulmányoztam.
– Évelő növény, melynek széles hosszú levelei minden tavasszal tőrózsát alkotva nőnek ki a földből, előbb felállóak, majd szétterülnek.  Termése sárga bogyótermés gyümölcsös illatú, de íze inkább a paradicsomhoz hasonlít,  a levelek illata pedig a friss dohányéhoz....ja és  a mandrabébi, izé mandragóra német neve Alraune vagyis mindent tudó, aki ismeri a rúnákat. Talán arra a tisztánlátásra utal, amit a pszichoaktív anyagok segítségével előidézett hallucinációnak nevezhetnénk, ugyanis az ősi germán sámánok, akik tisztánlátó képességükről voltak messze földön híresek, szövetségesként használták őket. A középkori Németországban talizmánként árulták. Fontos volt ezeket a kis mandrabéb..górákaaat péntekenként megfürdetni, mert ha elmaradt, nem fürdették, a is mandra...górák akkor is sikoltozni kezdtek. Az értékes fürdővizet aztán eladhatták terhes nőknek, hogy  elfogyasztásával megkönnyítsék a szülést.
– Nos… – Bólintottam, ahogy a barátnője leállította. Talán kicsit tudálékos, de az nem baj. Szerettem, ha egy diák érdeklődő és céltudatos. – Igazán érdekes leírást adott. Miss Hepbrun, maga az egyik legjobb tanuló a csoportban. Ezért érdemes figyelnie az előadás módjára. A ja és az izé szavakat próbálja kerülni, attól még komolyan vehetőbb, amit mond. Tíz pont a Hollóhátnak! – Tettem hozzá, majd a diákok felé fordultam.
– Köszönöm mindenkinek a mai munkát. Ügyesek voltak. Egytől egyig kiváló munkát láttam mindenkitől, kivéve Mr. Monstrotól. – Köszörültem meg a torkomat. – Most mehetnek. További kellemes napot!

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 19. - 19:54:46
Az oldal 0.127 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.