Levelek Elliotnak

Elliot,

Gondolkodtam azon, milyen megszólítással is kezdjem ezt a levelet. Valahogy semmit nem éreztem megfelelőnek… Kedves, Drága, Egyetlen? Ezek mind igazak lennének, de olyan snassznak és klisének éreztem őket, hogy végül inkább eltekintettem attól, hogy jelzőt találjak a neved mellé…. Számomra olyan meghatározhatatlan vagy, olyan kiismerhetetlen és csodálatos, hogy nem is nagyon tudlak hova tenni. Furcsa érzés ez, eddigi életemben mindig tudtam, hová tartok és mi a célom, na és hogy kivel… Nem volt rá alkalmam, hogy az első találkozás alkalmával elmondjam, pedig bizonyára észrevetted a jegygyűrűt az ujjamon.
Ez most egy vallomás lesz hát, de nem az a fajta, amit esetleg várnál. Nem vagyok házas, nem vagyok kapcsolatban. Már évek óta nem. Özvegy vagyok. Több mint három évtizedig voltam egy csodálatos asszony férje, akit egy betegség ragadott el tőlem. A szívemet azóta senkinek nem nyitottam ki, és borzasztóan meglepett, hogy most mégis megtörtént… Általad, miattad, újra érzek… És igen, újjászülettem. Több értelemben is. Soha nem engedtem meg magamnak korábban, hogy férfit szeressek, bár az is igaz, hogy nem is lett volna rá idő, sem lehetőség, hisz olyan korán megnősültem, és házasságunk alatt végig hűséges voltam. Nem csak az elveim miatt, hanem azért, mert szerettem őt. Nehéz érzés most valaki mást, Téged, a szívembe fogadni, de bármennyire nehéz és bűntudattal terhelt is ez, nem tehetek ellene semmit. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy írni fogok Neked…
Összevissza fecsegek, nem tudok fogalmazni, pedig ez nem jellemző rám, általában véve nagyon logikus, precíz és választékos leveleket szoktam írni. De ez itt most nem olyan, kérlek, nézd el nekem. Tudod, amit ott a földön fekve mondtam, komolyan gondoltam: akarlak még, látni akarlak még, érinteni, szeretni, átélni a mámort veled és miattad… Remélem, lesz még rá lehetőségem… Kérlek írd meg őszintén, te hogyan állsz mindehhez, mit gondolsz rólam és arról, ami közöttünk történt.
A serleget nagy becsben őrzöm természetesen, azóta néhány dísz jelentését sikerült mélyebben megvizsgálnom és kielemeznem. Most már egyre biztosabb a kötődés azzal a bizonyos lovagrenddel, amiről sokat még nem sikerült megtudnom ugyan, egy professzor ismerősöm szerint létezik a mai napig egy titkos varázslovagrend itt, Nagy-Britanniában, melynek egy hóbagoly a szimbóluma, de ennél többet ő sem tud róluk. Én mindenesetre tovább kutatok a serleg titka után, bízva abban, hogy hamarosan több információval szolgálhatok.

Addig is, maradok a Tiéd:
Dawson

2001. június 1.

Hammi!

Ez a megszóítás dolog nekem sem megy túl jól, de a tiédre azt mondanám: részemről mehet mindegyik egyszerre. Meglepően kedves lenne egyébként. Nézd el nekem a humorizálást a Hammival ennek a levélnek az elején. Nem vagyok jó az ilyesmiben, pláne ha ilyen szintű komolyságról van szó, mint ahogyan te is írtál. Még hogy nem volt precíz a leveled! Az enyémhez képest mindenképpen az. Be kell valljam, én máris tudom, hogy össze-vissza fogok "beszélni" ebben a néhány sorban, amit ma neked írok.
Nem érts félre! Nem azért gondolom így, mert nem éreztem jól veled magam, hanem mert nekem nem ennyire egyértelmű ez a kapcsolati státusz dolog. Téged egy boldog emlék zavar össze, engem viszont egy nagyon is rossz jelen. Van egy se veled, se nélküled szintű kapcsolatom, amiből valószínűleg a legjobb lenne a lehető legrövidebb úton kimászni, de az egész helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Éppen nem vagyunk együtt egyébként, meg akkor sem voltam vele, mikor veled történtek azok a dolgok. De nem tudom őszintén megmondani, hogy annak most vége vagy hogyan lesz... ez pedig valahol elkeserítő. Nem akarom elvenni a kedved. Mert én tényleg nagyon élveztem és nem akarom megszakítani. Kérlek, bízz bennem...
Tudod mi volt a jó a veled töltött időben? Az, hogy teljesen kikapcsolt és bűntudatom sem volt. Szívet melengető volt a végén az a kis összebújás is. Régen volt bármi is ennyire természetes körülöttem. Ezt pedig, ha még lesz alkalmam, szeretném kihasználni. Mert igen: én is akarlak, mégha ezt most nem is tudom olyan sziklaszilárdan, olyan szépen kimondani, mint te. Irigyellek is, hogy ilyen fajta magabiztosságod van. Én össze vagyok kavarodva, de nem akarok lemondani a társaságodról. Szóval kérlek ezt most ne vedd egy negatív levélnek. Egyszerűen csak én vagyok ilyen kesze-kusza és igen is akarom még láttni az én Hammi professzoromat.
Időközben áttúrtam még a kincseket én is, amiket magamnál őrzök és találtam egy gyűrűt, amin egy hóbagoly van. Amint elolvastam a leveledet, összeállt a kép. Szerintem a lovagrend egyik pecsétgyűrűje lehet, de belsejébe is van valami vésve, talán egy név. Azonban a vésés az idő múlásával nagyon elkopott (gondolom sokszor viselték). Talán ha lesz alkalmunk személyesen találkozni, akkor meg tudom mutatni. Sajnos pár napos karanténban vagyok, így még csak kiruccanni sem tudok itthonról... képzeld, valami bogár megcsípett, amitől benyeltem egy varázsnyavalyát, így házi karanténban gyógyulok. Elvileg már nem tart sokáig, de nagyon, nagyon unatkozom a négy fal között. Kérlek, írj minél többet, hogy legyen szórakozásom. A kusza kis leveledet is olyan sokszor olvastam el, nagyon tetszett és annyira jól esett.

Már nagyon hiányzol.
Csókol,

2001. június 2.

Elliot,

Most jövök rá, hogy még nem is tudom a vezetékneved. Elárulod, kérlek? Tudom, elég sokáig kellett várnod erre a mostani levélre, de számtalanszor újrakezdtem, mert egyszerűen nem tudtam, mit is írhatnék… Tudom, az én hátterem sem túl letisztult, de a Tiéd az enyémnél mégis jóval bonyolultabbnak tűnik. Van kedved mesélni a kapcsolatodról? Hátha segíthetek, akár, mint barát is… Bár tudom, eddig mindössze egyszer találkoztunk, így a kapcsolati státuszunkat furcsa lenne bárhogy is felcímkézni, és megmondom őszintén, nem is akarom. Hogy mik is lehetünk mi? Barátok, szeretők, kalandortársak? Részemről bármi lehet a dologból még…
A hóbaglyos pecsétgyűrű nagyon ígéretes jelnek tűnik, kutakodtam, és egy barátom ismer egy lordot, akinél állítólag több dísztárgyon is látta ezt a jelet. Bár hivatalosan sosem fogja megerősíteni a lord, a barátom szerint tagja lehet annak a bizonyos rendnek, amely szektaként ma is rítusokat tarthat, állítólag egy nagyon gondosan elbűvölt kastélyban, amely titokgazda rendszerrel működik. Nos, ezek után nem lesz könnyű bejutnom közéjük, mégis feltett szándékom. A barátom egyelőre annyit ígért meg, hogy segít összekötni Lord Valderlennel, és ha – mint azt tervezzük – sikerül az otthonában összehozni a találkozót, talán vethetek egy pillantást az ő hóbaglyos varázstárgyaira is. Bízom benne, hogy ezek után tovább tisztul majd a kép. Addig is, szeretnéd, hogy visszajuttassam hozzád valahogy a serleget? Jobban vagy már a bogárcsípés óta, vagy még tart a karantén? Jó lenne majd látni...

Nagyon-nagyon szoros öleléssel:
Dawson

2001. június 7.

Dawson!

Merlinre, de fura még mindig leírni a keresztnevedet, már úgy megszoktam, hogy Hamminak nevezlek. Az valahogy aranyosabb, de talán csak azért, mert megszoktam. A te neved helyzete nem olyan bonyolult, mint az enyém. Valamiért úgy emlékeztem említettem neked az O’Marát, de könnyen lehet, hogy tévedek, hiszen már túl hosszú ideje nem beszéltünk személyesen. Általában ezt használom, de igazság szerint a nevem helyzete éppen nem tisztázott, néha Forest, néha Lee, néha Rowle. De azért elég durva lenne ezeket egyszerre viselni: Elliot Lee-Forest-Rowle-O’Mara. Hát leírni sem túl egyszerű. Ez egy hosszú történt, hogy miért van így, meglehet a következő találkozásunknál elmondom majd… ha fel vagy készülve a világ leghosszabb beszélgetésére.
Hát ezek szerintem nem csak a kapcsolatomról kéne neked mesélnem, de a mi kapcsolati státuszunkat sem ártana megfejteni. Egyébként nekem ez a három egyben is tetszene: barátok, szerető és kalandortársak. Nem rajongok a címkékért, főleg nem az utóbbi időben, mikor semmi sem látszik működni. Lehet, hogy ez cseppet önző tőlem, de élvezni akarom a társaságod. Melletted nem éreztem egy megunt játéknak magamat.
Ehhez a Lordhoz én is szívesen elmennék. Érdekes kis gyűjteménye lehet, na meg el is vezethet minket ehhez a különös rendhez. A serleget tartsd nyugodtan magadnál, hacsak nem félsz, hogy bajba kever. Mégis csak lopott holmi. Esetleg találkozhatnánk, hogy visszaadd. Tegnap jöttem ki a karanténból, vagyis menekültem szó szerint. Ez a bezártság nem nekem való.
Mennyire érsz rá mostanában? Nekem most már csak egy-két családi ügyem van, meg júliusban megyek Dél-Amerikába egy 10-12 napra, hogy megszerezzek némi kincset. Egy fontos megbízó adta a feladatot, úgyhogy ezt a levelet le is védem úgy, hogy csak te olvashasd el, senki illetéktelen.
Ha nem is tudunk mostanában találkozni, remélem, hogy rendben vagy. Hiányzik az a professzoros külsőd. Remélem neked is hiányoznak a szakadt ruháim… ja, csak akkor voltak szakadtak, mikor eltépte valaki. Akárhogy is, írj gyorsan!

Ölel még nálad is szorosabban,

2001. június 12.

Elliot,

Könnyen lehet, hogy említetted a vezetékneved, csak az események láncolatában kiesett valahogy az agyamból. Megjegyzem, ez a fajta figyelmetlenség nem jellemző rám, általában kiváló memóriának örvendek, de a jelenlétedben nagyon sok szempontból másként működtem, mint ahogy szoktam. Kezdve azzal, hogy a tudatos, megfontolt énemet teljesen elsöpörte egy olyan ösztön, amit csakis a te közelséged, illatod, érintésed volt képes kiváltani belőlem. Mindenképpen látni szeretnélek, és most, hogy írod, hogy már tudnánk találkozni, szívesen lecsapnék a lehetőségre! Hol találkozzunk és mikor? Részemről a nálam vagy nálad tengelyen mozognék egyelőre, ha nem bánod, mert még nem igazán készültem fel arra, hogy a külvilágnak mit mondjak, mutassak velünk kapcsolatban. Tudom, ez megint csak a kapcsolati státusz kérdését veti fel, amivel kapcsolatban, mint látom, egy az álláspontunk. Nem akarunk elkapkodni semmit. Lord Valderlenről és a hóbaglyos rendről egyelőre nincs több hírem, a lord jelenleg elutazott, pár hét múlva ér haza, és akkor megpróbál vele összeszervezni egy találkozót a barátom. Szóltam neki, hogyha lehetséges, te is jöhess erre az alkalomra. Nagyon remélem, hogy képes leszek másra is koncentrálni a jelenlétedben…. és ez esetben sértetlenül megússzák a ruháid…. de hogy egészen őszinte legyek, khm… kétlem, hogy ez a célom akadálymentesen teljesül majd. Számomra minden vagy ugyanis, csak megunt játék nem…

Csak rád gondol:
Dawson

2001. június 14.

Dawson!

Akkor hasonló a helyzet nálad is! Hát velem is így volt. Egy ideje leszoktam, hogy az első találkozások alkalmával feküdjek le emberekkel... de te valahogy ezt váltottad ki belőlem. Régen nem volt ilyen. Akkor is én döntöttem el, kivel bújok össze, kivel mit csinálok. Valahol persze nálad is megvolt ez a döntés, de annyira másképpen, annyira tőlem függetlenül történt az egész. Ezért pedig csodállak. Nem sokan tudnak ennyire megfogni. De hát persze akinek ilyen professzoros kisugárzása van az ne csodálkozzon ezen! Szeretem a komoly embereket, a határozott, okos férfiakat.
Nem baj, ha csak rám tudsz koncentrálni a jelenlétemben. Ha bejutunk a lordodhoz, majd én irányítom az akciót és akkor neked elég, ha csak a szemedet hozod magaddal, a többit bízd csak rám. Sok tapasztalatom van ilyen téren is.
Egyébként ma is találkozhatunk. Ha még időben kézbe kapod a levelet várlak (szerencsére Hermész sürgönyöket is egész jól tud kézbesíteni) a Suttogóban ma este nyolckor, a cím: Collingham Gardens 11.

Várlak,

2001. június 14.