+  Roxfort RPG
|-+  2001/2002-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Déli szárny
| | | |-+  Folyosók
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Folyosók  (Megtekintve 471 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 06. 17. - 17:17:09 »
0



A déli szárny folyosói, a pincébe vezető szakasz meglehetősen sötét és barátságtalan. A legtöbben itt gyorsabbra veszik a tempót, hogy elhagyhassák az épület ezen részét.
Naplózva

Sophie Vanheim
Játékmester
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 04. 04. - 20:33:50 »
+1

ღ Elkalandozások ღ

T a n i a
(2002. április 17.)

Csak az ég tudja, hogy jutunk haza
s ott majd ki vár



Eltévedtem. Ha egy könyvet kéne írnom, a Roxforti életemről, akkor ezzel az egy szóval határozottan megszületne egy 350 oldalas könyv. Mert már megint eltévedtem. Oké, hogy végzős vagyok, de azok a mozgó-lépcsők. Komolyan nagyon úgy hiszem, hogy kifejezetten a diákok szivatására lettek csinálva.
Egyébként meg ki találta ki ilyen ijesztőre ezt a folyosót? Olyan jesszusom, ha felbukkan valami idehalok feelingje van. És egyébként csak a macskámat akartam megkeresni, aki ellopta a hálótársam,  Nenna bugyiját. Nem értem, ZTrazan miért lopkod mostanában zoknikat meg bugyikat meg melltartókat, remélem smemi illetlen cicadologra nem használja őket a sötét magányában. Igazából jó lenne ha tudna beszélni, és modnjuk elmodnaná, hogy mégis mi a fenét szeretne csinálni az ilyesmikkel. De tarzan elillant és nem találom sehol sem a narancsos bundáját, most meg egy teljesen kihalt és elhagyatott folyosón ácsorgok, miközben borsózik a hátamon a hideg és úgy érzem, mintha valaki figyelne. Valaki azt mondta, hogy az egyik folyosón őrzött hagrid háromfejű kutyája valami titkos helyet, ami tele van életveszélyes dolgokkal. remélem nem ez az a rész ahol az életveszélyes dolgok vannak, és az a rész sem, ahol a kuytus éppen megtalálna enni. Oké, Sophie, nem kéne most idehalni azzal, hogy félsz, miután beleszerelmesedtél Jasperbe. Gyerünk, légy bátor, légy merész, a hugrások is bátrak, csak belőlem egy kicsit kispórolták a kelleténél.
A talárom ujját gyűrögetem, miközben a számat ráhcsálva előrébb araszolok egy picikét a kihalt folyosón. A távolban léptek zaja visszhangzik, szóval még meg is áll bennem az utó, kapkodom a fejem, hogy hova bújjak, és jöbb ötlet révén inkább csak cselekvőképtelenné drmedve bámulok összevissza, hogy mi akar engem elfogyasztani, és ahogy a furcsán lobogó kékesen fénylő randomf elvillant varázstűz árnyékot vet mellém, egy nyorga borzas árynékot, nemes egyszerűséggel felsikoltok.
- Neee, ne egyél meg, sok rajtam a macskaszőr!
Naplózva


Tania Niel
Jegelt karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2021. 04. 06. - 23:45:58 »
+1

-PA-PA-PA-RÁZÁS-


Sophie
20020417
-o-
előled menekülök feléd,
elérek lassan melléd,
előtted futok hátra,
odaérek az indulásra


Teljesen meg vagyok zavarodva. Nem dolgoztam fel semmit, abból, ami Franciaországban történt. Mindig reménykedem, hogy egyszer majd felébredek, és egy rossz álom az egész, de ez sosem történik meg, és mindig ott figyel a papír, szinte követ és az arcomba tolja a tényt, hogy van egy idősebb féltestvérem. Két napja jöttem vissza, de olyan vagyok, mint egy zombi. Tegnap kint hevertem a kerengőben, és egész nap bagóztam. Ki tudja, hány órám maradt ki. Nem tud érdekelni, az apám meghalt, és a nyakamba szakadt egy testvér.
Na én, sosem akartam testvért. Mindig úgy tűnt, hogy csak egy extra nyűg, én nagyon jól elvoltam anyámmal és apámmal. Már ameddig voltak. Nincs apám. Minden egyes alkalommal elfacsarodott a szívem, amikor rá gondoltam. És mindig eszembe villant, ahogy Marcel megfogja a kezem.
Ő volt az egyetlen, aki átérezte, mit veszítettem el. De egy utolsó paraszt voltam, amikor kijött a reptérre, hogy elköszönjön, vagy tudomisén mit akart, kikerültem, és otthagytam.
Anyu nagyon mérges volt, mert hogy szerinte mindkettőnknek jót tenne, ha adnék neki egy esélyt.
De mit kezdjek egy nagytesóval? Főleg, hogy Franciaországban él?
És mégis, hol a búbánatban vagyok? Feleszmélek, ki tudja mióta keringek valahol, a Roxfortban. Megtámolygok, ahogy magamhoz térek, és sikerül azonosítanom, hogy valahol a déli szárnyban balfékeskedek. Meh. Éppen indulnék Sage irodája felé, amikor egy nagyobb diákcsoport varázsolódik elő valahonnan, szóval inkább sarkon fordulok, és bekanyarodok az első lehetséges helyen.
- Neee, ne egyél meg, sok rajtam a macskaszőr! – húzza magát össze valaki, ahogy melléérek, mire én meg ugrok egyet. Párat pislogok, mire rájövök, hogy ez a vörös hajzuhatag Sophiehoz tartozik.
- Nyugi, nyugi, csak én vagyok az, nem foglak megenni! – kezdem csitítani, hogy nincs semmi baj, és senki nem akar az életére törni. Habár tény és való, hogy a kastély ezen része mindig para.
- Amúgy mit keresel itt?
Naplózva


Sophie Vanheim
Játékmester
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2021. 04. 07. - 14:36:10 »
+1

ღ Elkalandozások ღ

T a n i a
(2002. április 17.)

Csak az ég tudja, hogy jutunk haza
s ott majd ki vár




Rémülten dobog a szívem a fülemben, vagy a rémülettől zuhan a fülem egészen aszívemig, fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy nagyon félek és nagyon parás most minden ebben a kietlen pókhálós kissé rémisztő helyen. Miért is vannak ilyen folyosók? Mi értelme? Ez egész kastély már önmagában véve elég kíséreties, főleg, hogy tele van szellemekkel, az egyiknek meg félig van feje, amásik meg véres,  és még ki tudja hány ostromból itt maradt szellem lődörög csendes magányában itt-ott, ahol nem látja senki?? Oké, határozottan halálra fognak zaklatni a gondolataim.
Főleg ha valaki idegen feje is belelép a látószögembe, és én megijedek és ő is, és ettől én is mert miért ihed meg az akitől én ijedek meg? Aztán ahogy megszólal, realizálom, hogy Tani az, így nagyon sóhajtva, kifújom a levegőt, miközben a mellkasomhoz kapok.
A Roxfort kifejezetten jó a szívizom megmozgatásában.
- Nyugi, nyugi, csak én vagyok az, nem foglak megenni! - nyugtat mire én igyekszem ennek eleget is tenni, szóval közelebb is araszolok hozzá, hogy kevesebb sötétség férkőzzönk be kettőnk közzé. Úgy érzem magam, mintha valami mormota, aki a saját árnyékától is képes megrémülni. Miért is nézem unalmamban nyáron Rose néninél horrorfilmeket? Mindját összeptsdzem magam.
- Jó. Remek. Tudod, az ijesztőbb lenne, mintha valami lény lennél - motyogom, majd iygekszem erőt meríteni abból a griffendéles szellemből, ami belőlem jócskán hiányzik. Amennyire frászt szoktam kapni a dolgoktól, csoda, hogy eddig nem haltam még oda sehova a hét év alatt.
- Amúgy mit keresel itt? - kérdezi, mire elhúzom a számat. Jöttem megásni a sírom, végül is, csak most sikerült újrakezdenem az életem Jasper mellett, szóval válalom a Júlia szerepét és belehalok a félésbe.
- Tarzan elszökött. Egy bugyival. Nem az enyém, hanem egy hugrás lányé, és most telejsen felszívódott. Szerinted Mrs. Norrist akarja beöltöztetni? Lehet, hogy ők emberek?? - kerekedik el a szemem, mert egyszer már ezt az elmélkedést végigfuttattam Mirussal, és kifejezetten hátborzongatónak tűnt. Még most is az. De a varázsdolgok hátborzongatóak, nem?
Közben valami ajtónyekkenést hallok, meg valami dörömbölő becsapódást, és ha ez egy mese lenne, egészen biztosan Tani ölébe ugranék, ahogy Bozont is szokott ugrálni, de sajnos nincsenek mese izmaim, és Tani se bírna el, szóval maradok a földbe gyökerezésnél.
- Te is hallottad? Szerinted... az mi volt?
Naplózva


Tania Niel
Jegelt karakter
***


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2021. 04. 14. - 21:56:02 »
+1

-PA-PA-PA-RÁZÁS-


Sophie
20020417
-o-
előled menekülök feléd,
elérek lassan melléd,
előtted futok hátra,
odaérek az indulásra


Kicsit, nagyon, teljesen szét vagyok esve. Fáj mindenem, és azt sem tudom, merre húz a fejem, és akkor egyszer csak a semmiből majdnem átesek Sophien, aki mindjárt szívrohamot kap. Ő is úgy néz ki, mint aki szét van esve, vagy minimum elveszett. Meg tudom érteni, én sem feltétlen szeretek csak úgy mászkálni a kastélyban, mert elveszek örökre. Számtalanszor késtem el óráról, mert eltévedtem valahol. Soph közelebb araszol hozzám, ahogy beszélgetünk, én meg azért körbe pillantok, hogy ne ugorjon a nyakunkba egyik unatkozó Hóborc sem.
- Tarzan elszökött. Egy bugyival. Nem az enyém, hanem egy hugrás lányé, és most teljesen felszívódott. – ismerem az érzést. Igaz Netti eddig csak az én cuccaimmal lépett meg, máséval még nem, de különösen élvezi a melltartóim aprítását.
-Szerinted Mrs. Norrist akarja beöltöztetni? Lehet, hogy ők emberek?? – na erre a kérdésre azért elkerekedik egy kicsit a szemem. Mármint egész sokmindent megmagyarázna, ha Frics macskája egy utálatos kisnyugdíjas öregasszony lenne, de csak elkapta volna már valaki, ha így lenne. Ugye?
-Háát… - szólalok meg – nem hiszem, hogy rendeltetés szerűen használja az alsóneműt a cicád. Valószínűleg van valahol egy fészke, lehet oda lopta el. Az enyém a felaprított melltartóimból szokott magának fészket csinálni. – Nagyon utálom miatta a dögöt, le kellett szokjak a szivacsos melltartókról és úgy érzem magam néha, mint egy bot, vagy deszka, de inkább ez, mint hogy bekajáljon egy adag szivacsot és felforduljon. Biztos kiborulnék, ha most a macskámat is el kéne temetnem. Akarva akaratlanul visszatérnek a gondolataimba a szőke tincsek. Menjen a fenébe.
És akkor nyekereg, meg becsapódik valami, és érzékelem, hogy Sophie összerezzen.
- Te is hallottad? Szerinted... az mi volt?
-Öööö. Egy ajtó? Lehet valamelyik szellem szívózik. Nem tudom mi van velük mostanában, de egyre többet baszakodnak, lehet az agyukra ment a Szeszély. – azért megfogom Soph kezét és bátórítóan ránézek, csak hogy tudja, nem lesz semmi baj. Elindulok a folyosón és húzom őt is magammal.
- Gyere, segítek megkeresni a cicád.

Naplózva


Sophie Vanheim
Játékmester
***


Let's say sunshine for everyone

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2021. 05. 25. - 22:53:55 »
0

ღ Elkalandozások ღ

T a n i a
(2002. április 17.)

Csak az ég tudja, hogy jutunk haza
s ott majd ki vár




A folyosó kísérteties, és sötét, az egyedüli ok, amiért nem zavarodom meg, hogy itt van velem Tani is, ami kellő biztonságérzetet ad nekem. Jól esik vele trécselni ebben a kietlen sötét helyen, a hangunk kicsit megtölti a pangó ürességet, talán visszhangik is, de igazából inkább zlünk legyen visszhangos, mint egyéb rémes teremtményektől.
-Háát… nem hiszem, hogy rendeltetés szerűen használja az alsóneműt a cicád. Valószínűleg van valahol egy fészke, lehet oda lopta el. Az enyém a felaprított melltartóimból szokott magának fészket csinálni - hümmögve bólogatok, hogy lehet igaza lehet. Végül is valahol neki is ösztönösen kell gyerekeket csinálni és lehet van egy titkos kis fészke tele pihepuha bugyikkal és zoknikkal meg még ki tudja, hogy mikkel.
- Remélem, azért nem Mrs. Norris a kiszemeltje. Sok bengáli-norvég cirmos keverék rohangálhatna akkor a suliban - [/b]
jegyzem meg elgodnokodva, miközben összerezzenek valami süvítésre. Biztos csak.. Hagrid tüsszentett. Igaz, hogy messze van, de egyébként meg félóriás, ők hangosak, nem?
-Öööö. Egy ajtó? Lehet valamelyik szellem szívózik. Nem tudom mi van velük mostanában, de egyre többet baszakodnak, lehet az agyukra ment a Szeszély - mondja tani, mire elhúzom a szám. Igen, kicsit furák voltak egyébként, random megfurásodtak és elkezdtek olyan szellemellenesen idétlenül viselkedni. megborzongok, azért én rmeélem nem leszek szellem.
- Hmm, remélem azért Hóborcot nem tanították meg paintballozni, az midneki számára vezsélyes lenne - modnom aztán. Közben Tani elkezd magabiztosan húzni valamerre, én meg ellenállás nélkül lobogok utána.
- Köszii - monodm és hálásan rávigyorgok. Fogalmam sincsen, merre megyünk, mindenhol sötét van, sötétek a  teremajtók is, de egy résnyire nyitva van, és mintha motozást meg egy halk nyávogást hallanék. Kikerekedett szemekkel rábámulok Tanira, majd odahúzom az ajtó felé, kissé görcsösen kapaszkodva a karjába. Kilököm az ajtót, ami nyikorogva nyílik ki, de aztán valami hirtelen rámdől én meg annyira megrémülök, hogy sikítani se tudok csak állok, mint egy erynedt ronygbaba, és az sem esik le, hogy egy régi kviddics seprű dőlt igazából rám.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 04. 14. - 22:37:41
Az oldal 0.108 másodperc alatt készült el 36 lekéréssel.