Fekete-tó

[bál meg minden]

bál meg minden

Amcsi csaj & Ezra, meg aki még odacsapódik

2004. június 11.

- Elég, ha te nézel meg, kit érdekel a többi csaj? - vigyorogtam Amcsikámra morzsás képpel. Amúgy is jobb lesz, ha lesz honnan lenyalogatni az apró ételdarabokat, mikor újra megéhezünk. De nem, neki nem tetszettem "mocskosan," inkább lefújogatni akarta rólam, amivel annyit ért el, hogy a hajam és a ruhám is olyan lett. Sebaj. Anyám és Aerith sincs itt, hogy ennyiből máris dráma legyen. Az sem utolsó szempont, hogy nem egy aranyvérű, előkelő lánykát pörgetek, hanem Amcsi csajt. Tyrát. Asszem ez a neve, bár a névmemóriám borzasztó volt.
Az esésünk legjobb eredménye mégis csak a kétes eredetű alkohol elfogyasztása volt. Ha leittam magam még őrültebb voltam és az a kis adag színes lötty maró érzést hagyott a torkomban. Volt annyira undorító, mint az apám italosszekrényrében őrzött ősi tömények. A második pohár pedig ebből is könnyebben csúszott.
- Rám inni a legjobb, Amcsikám... hikk!! - Csuklottam egy nagyot, miután ledöntöttem az egész adagot. Kettőnk közül mégis úgy tűnt, ő bírja rosszabbul az italt, amiben egyértelműen alkohol volt, így megfogtam a kezét, magam mögé igazítottam, hogy karoljon át, én meg a vállát ölelve támasztottam meg.
- Csak óvatosan. Ki fogja nézegetni az orrszőröm, ha abban a sarokban kitöröd a nyakad? - Nevettem el magam. Ráadásul inkább nézzenek minket enyelgőnek, minthogy az utolsó pár hétre még esetleg valamelyik professzor meg találjunk büntetni. Smith látszólag eltűnt, de Brown ott szerencsétlenkedett a környéken, Lancaster meg valami nővel küszködött az egyik italos asztalnál. Túlságosan szem előtt voltunk, míg el nem értük a tavat, ahová már kevesebb fény jutott az ünnepségből.
- El akartál csábítani valakit ebben a cuccban...? Várj! Ugye nem Ellsworth-t? - kérdeztem. Ha igen, akkor kicsit majdnem bűntudatom lett, hogy elraboltam tőle egy elesésre-berúgásra.

Dom
#bál
#mitkeresekitt
#limonádénincsen?

Nem bírom ezt a rendetlenséget. Az a legrosszabb, hogy teljesen kikészülök attól, ha sütis, kajás stb. valamis a fejem és nem szólnak róla. Nézegessem magam minden falat után a tükörben? Kinek van arra ideje?!
Muszáj Szőke srácot kicsit összeszedni, méltatlan a megjelenése a bálhoz, ami az ő bulija. Legalább akkor nézzen már ki jól, ha őt ünnepli a világ, nem? Bólogatok a megnézős szövegre, igen, persze, hogy én nézzem. De én nem nézem, mert én látom, itt van az orrom előtt, nem lehet nem látni. De mondjuk az a rózsaszín ruhás csaj, aki ott a fa mellett ácsorog, igencsak nézegeti őt, észrevettem már az előbb is, amikor az életemért küzdöttem a tánctéren. Szegény, lehet azt várta, hogy Szőke srác őt szólítsa le… Na ez már bukó csajszi, ha első nap lehánytad volna, lehet, hogy téged kér fel táncolni.
Miután megvizsgáltam, hogy hol maradt még rajta sütidarabka, óvatosan lesöpröm róla mindet.
- Sajnálom, éhen fogsz halni – mondom neki szomorúságot színlelve, lebiggyesztett ajkakkal.
Ez a pia-dolog lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet. Nem is értem, miért pont az talált meg engem, miért nem valami ártatlan limonádé vagy ilyesmi? Nem is volt a környékünkön felnőtt, de egyébként sem hinném, hogy a tanárok meg a szülők részére lenne ilyen extra a kínálatban. Mindegy is, ezen már kár a fejemet törni, ha megittam, akkor ez van. Domnak is bejön, remélem, ő jobban bírja, mint én, valakinek két lábon kellene maradnia. Vagy alhatok itt a fűben is akár, remélem, nincsenek csigák. Elfogadom a segítségét, bár szerintem azért annyira még nem vágott fejbe ez a rejtélyes ital.
- Úgy is tudom majd nézegetni, nyugi – felelem vigyorogva. – Nagyjából úgy fogok kinézni, mint Félig Fejnélküli Nick, az milyen lenne, huh? - kérdezem és látom magam előtt az elmondottakat: egyszerűen varázslatosan festenék!
Egyik pillanatban gondolok egyet és leveszem a cipőimet, így néhány centivel összemegyek. Hamarabb is eszembe juthatott volna…
Amint a tóhoz érünk, leülök a fűbe. Itt sokkal jobb, nincs hangzavar, bár az a My Chemical Romance szám, ami az előbb ment, az eléggé király.
- Mi? – kérdezek vissza – Én elcsábítani? Haha, jó poén – felelem gúnyosan, majd kiveszem a Converse cipőt a kistáskából és a helyére berakom a csini topánkát. – Petrezselymet árulni jöttem – folytatom lemondóan – nem hívott el senki. Tessék – vigyorogva a kezébe nyomok egy szál petrezselymet, ha már úgyis nyitva van a táskám. Én komolyan veszem a dolgokat. Most már tuti, hogy keresztben áll a szemem.

-Tényleg leginkább csak bosszantó általába, de kezd már elegem lenni belőle. Alig van, hogy nem jön közbe semmi, amikor csak jólérezni akarom magam.
Hogy azt a karácsonyt ne is említsük.
Apropó az a karácsony, eleve ne is gondoljunk rá.
-Akár a múltkor. Összeségébe jó volt sütit pingálni meg megismerni téged, de az sem történt anélkül, hogy elkeverték a dolgokat, aztán ragaszkodtak, hogy de ők tudják jobban. Ki tud jönni jól, csak érted, könnyű ráunni, hogy mindig van valami gebasz.
Tessék, csak itt van a magyarázkodás is. Összeszedek hozzá egy mosolyt azér, ne azt vegye le, hogy nem örülök a társaságának. A ragasztós puncs társaságának nem örülök.
Végül felfüggesztjük a panaszkodást egy tornamutatványér cserébe, ami legalább valóba beválik. Már csak a blézer van hozzám ragadva.
-Bűvésztrükk!- vigyorgok is könnyíteni a hangulatot, és széttárom a karjaimat, mutatva hogy a piros ruhadarab nem esik le, pedig abszolút nem fogom.
Azér hamar visszafogok rá, biztos a biztos, és így hogy Tessa nincs benne és könnyebb hozzáférni, megpróbálom, hogy óvatos matricaleszedős módon vajon könnyebb-e szétválasztani a két ruhát.
-Ó. Ha ezek után van még kedved, én szivesen táncolok veled- mosolygok rá kissé esetlenül.
Legfeljebb talán furán kell manővereznünk egy élénkpiros kabátkát hozzá. De ha így is lenne, talán mostanra elfogadjuk csak a helyzetkomikumként.

[VÉGZŐS BÁL]

VÉGZŐS BÁL



2004. június 11.

A bulin felcsendülő zenék listája

Sokak kellemesebb, testi élvezetek felé sodorták az egyre sötétedő este árját, míg mások itallal hűtötték le magukat. Olyan itallal, aminek bizonyosan nem lett volna a buliban a helye, de egy jó lelkű iskolatársuk volt oly’ szívéjes, hogy becsempéssze, ami oldja a gátlásokat. Ha a tóparton, ha a fák között vagy éppen a tánctéren töltötték az este további részét a jelenlévők, úgy erre meg volt a lehetőségük, hiszen az ünnepség pontban éjfélkor ért véget. Ekkora, ha valaki még nem távozott, akkor McGalagony professzor és az enyhén ittas Frics nógatására kellett, hogy meginduljon a hálókörlete felé.
Persze akadhattak éles elméjűek, akik még mélyebbre osonhattak az erdőben, hogy megnyújtsák az esti ünneplést. Nem feltétlenül buktak le, de ilyenkor bizony elővigyázatosnak kellett lenniük. Az erdőben mindenféle különös, ám annál veszélyesebb lény húzza meg magát. Egyes pletykák szerint még vérfakasok is… és ki futna szívesen beléjük? Az erdőnél talán kellemesebb ötlet volt a kastély egyik termében, mosdójában elbújni, na meg számos titkos folyosó is akadt, ahová be lehetett húzódni.
Így hát az este véget ért, kinek így, kinek úgy. Mindenesetre mindenki igazi élménjel távozhatott, hogy éjfél körül vagy éppen a reggeli órákban térjen nyugovóra a kellemes, puha párnákon.

KÖSZÖNJÜK A RÉSZTÉVTELT!
Mindenkinek további jó játékot!

Tudnivalók:
A játékok kincsesben folytathatók!