Gyógynövénykert

A gyógynövényekkel teli kert Hagrid kunyhójától alig néhány lépésre kap helyet, a hatalmas töktermés mellett. A diákok időnként ide vonulnak ki, hogy teljesítsék Gyógynövénytan professzoruk kérését és nem mellesleg, alaposan bepiszkolják a kezüket is. A kert különlegessége, hogy télen és nyáron is ugyanolyan zölden virágzik benne minden, ami megkapja a kellő gondoskodást. Rendkívüli mágia védi az itt élő növényeket az időjárás viszontagságairól, melynek titkát Lancaster professzor nem óhajtja megosztani másokkal.
Na de, ha valaki igazán fel akarja bosszantani a mufurc tanerőt, bizony innen értékes és hatásos gyógynövéyeneket is elcsenhet. Nincs olyan mágia ugyanis, mely a növényekből kicsalná a választ arra a kérdésre, hogy kitette ezt.

Gyógynövénytan óra


2004. március 29.
Mindenki

A Roxfort felett ezen a napon - talán a szerencsémnek köszönhetően - nem gyűltek sötét felhők. Nem volt eső, sem szél, éppen kellemes, már-már koranyárba hajló, napos idő volt. Kiváló alkalomnak látszott a gyógynövénykert rendbe rakására is beültetésére. Ezért a diákoknak a Faliújságon jeleztem is, hogy a mai órán odakint várom őket Hagrid kunyhója mellett.
Kilebegtettem néhány palántát magammal a birtok zöldellő pázsitján keresztül s a rekeszeket, amiben a kisebb cserepek helyet kaptak a nemrég kialakított kiskert mellett tettem le. Itt várakoztam, nekidőlve a kerítésnek, míg a diákok pontban kilenc órakor, éppen a reggeli után megérkeztek. Nem lepett meg, ha a legtöbbjüket álmosnak láttam. Korán volt, de az idő nem volt csípős, nem téríthette őket azonnal magukhoz.
Ha mindenki megérkezett, összecsaptam a tenyeremet: - Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje. - kezdtem bele mondandómba. Egyetlen pálcaintéssel a kiskosárra, amit magammal hoztam, már reppent is a diákok elé. A fonott csodában sárkánybőrkesztyűk lapultak, melyeknek viselete egyenesen kötelező volt az óráimon. Ahogy a saját körmöm alatt, úgy a diákoké alatt sem állhattam a koszt.
- Ahogy látják ezt a ládát palántákat fogunk ültetni. Mindegyik más. Ez itt egy kis levendula, az ott egy kis sisakvirág, na meg van macskagyökérfű is. Ó és persze a csalán! Azzal bánjanak fokozott óvatossággal, elég kellemetlen hólyagokat tud okozni! - Folytattam, de nem emeltem ki cserepeket. Azt akartam, hogy ők ismerjék fel, mikor elveszik innen.- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. - Magyaráztam. Szép lassan ekkora elkezdhették magukhoz venni a növényeket. Ha beálltak kertészkedni, összedolgozni az elrendezés miatt, odasétáltam közéjük. Végig néztem a társaságon, ahogy ásni kezdenek a kislapátokkal vagy éppen a pálcájukkal ügyeskednek. Egyik sem volt tiltott, ám a kertészkedésről mindig is azt tartottam, hogy csak részben érdemes mágiához folyamodni. Ezek a gyógynövények is legalább olyan érzékenyek, mint az emberek.
Ha úgy láttam, hogy mindenki a dolgával törődik, ismét megszólaltam. Ezúttal a következő feladatot konferáltam fel. Az ültetés egy dolog, szép munkát komolyabb tudás nélkül is végezhetnek. Engem az érdekelt, amit tudnak mindarról, amivel dolgoznak. A gyógynövénytan értelme nem csak egy technika megtanítása volt. Fel is kellett ismerni azt, amivel majd Bájitaltanon foglalkoznak tovább. Egészen szerettem Smith professzorral összedolgozni... bár hallucinogén növényeket nem szívesen mutattam volna be Mr. Glynn esete után.
- Mikor elültetik a növényt, mondják el nekem, mivel van dolgunk és milyen bájital alapanyaga ez a növény.

Tudnivalók:
- a reagírás határideje: április 5. éjfél
- mindenki egyszer szólhat hozzá
- megjelenés: +10 pont
- hiányzás: -10 pont (igazol hiányzásért nincs levonás)
- késés: -5 pont
- az órai munkával +5-10 pontot lehet szerezni

[- Látod ezt, Lola? Végre! Végre itt van! -]

♥ Gyógynövénytan ♥

( blossom by blossom, spring begins )

pretty : hagyományos ♥ vibe: wildflower

2004. 03. 29.
mindenki aki közel van és aki távol

- Látod ezt, Lola? Végre! Végre itt van! - magyaráztam lelkesen, ahogyan végigsuhantam vele a birtokon, Hagrid kunyhója felé. Tavasz volt, imádtam a tavaszt, olyan gyönyörű volt minden, ahogyan nyíltak a csodás virágok, repkedtek a virágszirmok, és a levegőben minden olyan friss illatú volt. Annyira szerettem ezt, és hihetetlen, hogy ez a ködös, esős latyakos vidék is képes volt magából ilyen életet kipréselni. Imádtam. Gondolom ő nem volt ilyen lekes, mint én, mert kora reggel volt még, és így is megviselték a hajnali futások a Repüléstanon. De én nem tudtam most fáradt lenni, gyönyörű napsütéses idő volt, én pedig még az édességtől is fel voltam pörögve, amit ettem a reggeli után. A manók sütijei főnyeremények voltak.Mély levegőt vettem, és élveztem az a sok, kellemes illatot, amig megtöltöttek. Végre eg ykis szín egy kis élet, burjázó élet! Nem csak az a kopár üresség. Nem véletlenül tömtem tele virágokkal a klubhelyiségünket és a hálókörletünket. Kellett oda valami normális élet, így is éppen elég depresszív volt minden mardekáros.
Szerettem a Gyógynövénytant, és nem csak azért, mert Lancaster tartotta, aki még most is szexi volt és minden, hanem mert összefüggött szorosan a Bájitaltannal is. Szerettem, hogy így egymásra épült a két tárgy, mintha csak testvérek lettek volna. Nem iagzán hozott úgy zavarba az órákon való részvétel, mint kellett volna, pedig egy párszor csókolóztunk is, párszor, sokszor. Köhém, aztán kiderült, hogy volt egy felesége és egy lánya. Én meg nem akartam széttúrni egy házasságot, csak mert tökre belezúgtam, tisztességes voltam, meg hát... khm. De most már más nő voltam, mint akkor, éppen lefoglalta a gondolataimat valaki más.
Megálltunk a kunyhó melletti kis zöldellő részen, és vártam, hogy kezdődjön az óra. Alec és Leoék környékére mentem, hogy feldobjam az életüket ezen a csodás napfényes reggelen az én sziporkázó, istennői lényemmel.
- Remélem hiányoltatok - kacsintottam rájuk.
- Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje - magyarázta én meg kicsit elhúztam a számat. Gondoltam megnézünk mindenféle bibózó növyént, de megint túrhattuk a földet. legalább katunk kesztyűt. Utáltam mocskos lenni, fel is húztam őket.
Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk - osztotta ki a feladatot én meg beálltam a többiek mögé a sorba.
- Hagyjatok nekem levendulát légyszi - dünnyögtem, majd a kezembe vettem a növényt, ha rám került a sor, és le is térdeltem a földre kissé kényeskedő, hercegnős mozdulatokkal igazgattam meg magam körül a talárt és a szoknyámat is, majd elkezdtem ásni a növénynek a helyet. Igyekeztem kellően stréberesen csinálni, bár arra ügyeltem, hogy ne legyek koszos, aztán felírtam rá a nevét is.
- Mikor elültetik a növényt, mondják el nekem, mivel van dolgunk és milyen bájital alapanyaga ez a növény. - Hangzott el a következő feladat, én meg komoly fejjel jelentkeztem, mert jókislány voltam, és ha szólítottak meg is kezdtem az én válaszomat.
- A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzettség, és 39 faja van, valamint számos hibrid fajtája is. Leggyakrabban a közönséges levendulát használják, ami itt is látható és ezt szokták egyszerűen levendulaként is emlegetni. Elnevezése a latin  latin lavare  vagy livere szóbór ered, melyek mosni-t vagy kékes színűt jelentenek. Egyébként invázós fajjá is válhat, mivel nagyon gyorsan terjed. Egyes országokban gyomnöványként tartják emiatt számon. Idegnyugtató és görcsoldó hatással bír, és alvászavarokra is szokták alkalmazni, na meg stresszoldásra is - Nem véletlenül üldöztem Alecet levendulás teával.
- A levendula megtalálható az Altatóitalban, a Tűzlehellet bájitalban, a Nyugtató elixírben és az Álmatlanság bájitaban is - mondtam majd elégedetten saját magammal be is fejeztem a mondandómat.

[J Ó R E G G E L T N A P FÉ N Y]

többiek & Isa

J Ó R E G G E L T N A P FÉ N Y

2004. 03. 29.

zene: BLOOM ● ● outfit: hufflepuff ● ● megjegyzés: zzzz

Hunyorogva csoszogtam keresztül a reggeli után a folyosókon, és azt hiszem pár embernek neki is mentem. Nem ébredtem még fel, a reggel nálam emberibb időben kezdődött olyan tizenegy után. Akkor már nem aludtam át az óráimat és néhányon még figyeltem is. Amin nem, azon meg... továbbra is aludtam. De ez a reggel kilenc óra! A proff meg akart ölni. Ahh, hogy lehet így ébren lenni, nem értettem hogy fecsegett mellettem valaki olyan lelkesen. Annyit fogtam fel, hogy zöldek voltak, meg emberek. Én még nem tartottam ott, hogy embernek érezzem magam, így félig csukott szemmel folytattam az utamat, és egyenesen belesétáltam a professzorba. Azt hiszem el is aludtam egy pillanatra, aztán észbe kaptam.
- Jaj, maga nem az ágyam, hehehe - vihogtam, és el is hátráltam tőle, majd a szememet dörzsölgettem. Azzal nem is próbálkoztam, hogy elnyomjam az ásítást. Olivia mellé álltam, meg egy másik valaki mellé. Hiányzott Jack, és én még mindig megtaláltam Smith professzort azzal a kérdéssel, hogy de mégis miért?
- Ha elalszom csak hagyjatok eldőlni, ez a föld olyan puhának tűnik - motyogtam és próbáltam elindítani az agyamat. Nem sok sikerrel, és ha még cselekedni is kell... Félig meddig hallottam csak, hogy mit kell csinálni, pedig szeretem ezt az órát, mert növények, és természet, és olyan jó beletúrni a földbe is, ami ráadásul koszos, nedves. Persze itt nem annyira lehetett ilyet csinálni, mindig kaptunk kesztyűket.
- Minek a rendbetétele? - suttogtam közbe, mert nem értettem a szavakat se. Csoda, hogy tudtam ki vagyok, bár reggel azon is gondolkodnom kellett, hogy ki vagyok. Még szerencse hogy volt egy írás a kezemen, hogy mit csináljak.
Sorba kellett állni, aztán magunkhoz kellett venni a növényeket. Én nem néztem mi után nyúltam, de azért még félálomba is felismertem, macskagyökérfű volt.
- Szia, te kedves kis növény, hogy vagy? -[ lelkesedtem fel egy kicsit, egy kis cuki élet volt a kezemben. Vigyázni akartam rá, még félálomban sem akartam összetörni szegényt. - Hmm, szerintem legyen a neved mondjuk Márta - dünnyögtem, és mentem is Mártával a leendő helyére, hogy elássam. Nem úgy, mint egy hullát, na. Lehuppantam, olyan lendülettel, hogy tiszta kosz lettem, és elkezdtem ásóval matatni, mágiát nem akartam a virágokra használni.
Elégedetten néztem az elültetett virágra, és fel se tűnt, hogy amúgy valamiket mondani kell.
- Most mit kell csinálni? - kérdeztem megint a közelemben lévőt, aztán ha rám került a sor, megpiszkáltam az arcom, amivel csak még jobban összekentem magam.
- Ehhm. Ő itt Márta! - böktem a macskagyökérre, aminek a névtábláján fel volt írva, hogy Márta. - Hmm, ő egy növény - bólogattam, aztán rájöttem, hogy össze kéne szednem magam, mielőtt megbüntetnek. Tényleg jó voltam ebből az órából. - Úúúúgy értem, hogy a mácsonyavirágúak rendjébe és a loncfélék családjába tartozó nemzetség. Kedveli a nyorkos földet, egy és fél méterre nő meg, évelő és lágyszárú növény. Virágozni május-júniusban fog, a virágok nagyon szépek, rózsaszínűek, vagy fehérek. Szerintem a rózsaszín szebb. Nyugtató hatása van alvászavarra és stresszoldásra használjak.
- Ekkor persze elhallgattam. Mondani kellene bájitalokat, de abból nagyon sötét voltam, a professzor olyan volt, mint egy elszabadult magyar mennydörgő. És nem érdekelt az óra. Szóval nagyon törtem a fejemet, hogy mit mondjak, sókáig csak pislogtam magam elé.
- És abba szoktuk tenni... Úgy értem ahhoz a bájitalhoz ami... Ó! Ó! A Béke elixírje! Na abba! - csaptam össze a tenyeremet és diadalittasan bólogattam is.

Gyógynövénytanóra

Simple casual
class theme

2004. 03. 29.

Mindenki

Jóval hét óra előtt ébredtem és miután letudtam a reggelimet még gyógynövénytan óra előtt elkészítettem a mágia történeti beadandómat, mert szerettem volna azt is letudni. A reggeli órákban a legaktívabb az agy, jobban is tudok ilyenkor koncentrálni és megtanultam olyan jól menedzselni az időmet, soha nem kellett kapkodnom. A hajamat is sikerült tökéletesen belőnöm, így sokakkal ellentétben frissen és elégedetten sétáltam ki a Hagrid kunyhója melletti kis kert felé. Narek és Fleming közelében érkeztem meg az órára, ahol a professzor úr már előkészítette a mai óra anyagát, ami jól láthatóan virágültetés lesz. Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem, de legalább annak örültem, hogy nem lesz túlzásba véve a száraz elméleti anyag, leginkább gyakorlati résszel foglalkozunk a mai órán. Az időjárás megfelelőnek volt mondható, igazi kviddics idő, ahogy szokták mondani, s bár erre gondolva eszembe jut a mardekár elleni csúfos vereség, kicsit elszorul a gyomrom és nem győztem Narek önelégült vigyorával szembesülni, minden találkozásunk alkalmával.  
- Remélem hiányoltatok – szólított meg végül, ahogy álltunk Fleminggel a ládákat vizslatva, mire csak elégedetlenül megráztam a fejem.
- Mondhatjuk. Idáig csend volt. – feleltem kurtán, majd hallgatva a professzor felvezetését az óra anyagát illetőleg, szépen sorba rendeződtünk.
- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. – magyarázta, mire én csak megrántottam a vállam és magam elé engedtem a túlságosan is lelkesen ugrándozó Nareket.
- Ha elalszom csak hagyjatok eldőlni, ez a föld olyan puhának tűnik – ismertem fel Wheeland hangját is a tömegben, ezer közül is felismerhető a lány, mindig nagy hanggal van, általában pedig nagyon lelkes és kíváncsi. Biztos nem aludt éjszaka.
- Ha elalszol, téged is elültetünk. – böktem oda neki, mikor én is sorra kerültem és magamhoz vettem az egyik csalánt a ládikából. Alulértékelt növény ez, mert mindenki félt tőle, a csípése égető volt és fájdalmas, emlékezteti a földi halandókat mulandóságukra és gyengeségükre, mégis ezer meg ezer hasznos dolog készíthető belőle, ha megfelelően kezelik. Magamhoz vettem a kesztyűimet, amit kiosztott a professzor, majd úgy gondoltam, próbálok minél messzebb kerülni a többiektől, hogy ne zavarjanak, a sort azonban megpróbáltam tartani. Nem volt túl bonyolult maga a csalán elültetése, igénytelen növény, arra kellett csak figyelnem, hogy a kert árnyékosabb helyére ültetem, úgy, hogy lehetőleg a nap további részében se kapjon túl sok fényt. Kesztyűn keresztül is sikerült megcsípnie, de csak egy helyen, ami nem volt vészes, tekintve, rosszabbul is járhattam volna, mindenesetre hangot nem adtam az elégedetlenségemnek. Szépen rákanyarítottam a nevemet a címkéjére, majd mikor rám került a sor, bemutattam a nem túl izgalmas növényemet.
- A csalán, más ismertebb nevein, szúrós csalán, Urtica diocia vagy égő mogyoró, a levelein növő szúrós szőrökről ismert, széles körben elterjedt növény, mely leveleinek érintése égő, kellemetlen csípést és viszkető hólyagokat hagynak maga után. Bárhol megterem, kertben, vadonban, az árnyékos helyet kedvelő, ritkán termesztett növény. – magyaráztam, ahogy ránéztem szegényke kis csalánra. Valahogy saját sanyarú kis életem jutott eszembe róla. - Szárított csalánt használnak a Ragya eltüntető és a hajszín változtató bájitalhoz. Ezeken felül a csalán olyan italok fő összetevője varázshasználók körében, mint a csalánbor és a csalántea. A régi időkben csalánból levest is készítettek a nemesebb családok, mert állítólag javította a haj fényességét és tartását. – végeztem minden tudásom ismertetését a növényről, majd odaálltam a már végzett diákok mellé.

Gyógynövénytan
2004 • március • 29.



többiek

A gyógynövénytan sose volt az erősségem, bár szerettem bizonyos szintig. Úgy értem, persze megtanultam én a növényeket, nem volt nehéz egyébként csak némelyiknek éles fogaik voltak. Meg az egyik megevett régen egy professzort is, ezt egy ősrégi könyvben olvastam. Az ilyenektől kirázott a hideg. Veszélyes világ ez. Pedig mennyire imádtam a mágiát. Különleges volt és a világ is, amibe csöppentem. Még most is voltak dolgok, amik újak voltak, vagy amiket nem értettem. Egy kicsit unalmasnak és hétköznapinak éreztem a régi mágia-mentes életemet. Bár ott nem ette meg az embert a növény. Csak a legyeket.
Kellemes nap volt, bár kicsit még álmos voltam. Ezen a tavaszi fáradtság érzése se segített különösebben, mert ilyenkor mindig tompább voltam. Ezzel úgy tűnt nem csak én voltam egyedül, az úton is többen álmosan kóvályogtak, mellettem Isabella meg olyan volt, mint egy zombi.
- Vigyázz ott egy gyökér a földben - mondtam neki, és egy kicsit megpróbáltam arrébb húzni, hogy ne essen el, majd ha épségben megérkeztünk az órára én is megálltam a többiekkel együtt a professzor előtt. Rámosolyogtam azokra, akiket ismertem, vagy intettem nekik. Nora majd kicsattant, nem értettem honnan szedte az energiáját, én meg Isa az alvás határán voltunk. Bár ő rá is aludt Mr. Lancasterre.
Szóval kertészkedni kell. Kicsit aggódtam, hogyan fog menni, az az igazság, hogy valahogy nem élték túl nálam a növények. Hiába kaptam papától vagy mamától valami kis cserepes virágot, az mindig meghalt. Szörnyű érzés volt, olyankor egy rettenetes embernek éreztem magam, még egy növényről se tudok gondoskodni. Csoda, hogy az állataim élnek még. Valahogy mindig elrontottam a locsolást, vagy betegek lettek. Még kaktuszokat se merek tartani. De talán az ültetés menni fog, az eddig is ment. Majd lehet Domnak is megmutatom, hogy ide ültettem egyet, már ha nem hal meg az is csak attól, hogy ránézek.
Ahogy sorba rendeződtünk, felszisszentem, majd kissé félve megszólaltam.
- Alec, azt hiszem rámléptél - dünnyögtem, majd inkább csak lesütöttem a szememet, és elvettem egy virágot. Ami mi más is lehetett volna, mint a csalán. Ilyen volt az én szerencsém, csak mert talán teljesen feleslegesen, egy kicsit még félek Alectől. Még szerencse, hogy volt kesztyűnk. Leültem és elültettem, bár éreztem, hogy nem úsztam meg kiütések nélkül, fel-felszisszentem, ahogy a levelei a kesztyűm és az egyenruhám alá tolakodtak. Kellemetlen és égető volt. Be is húztam magam alá a kezeimet, ha végeztem, miközben azon gondolkodtam mit lehet tudni a csalánról, majd ha rámkerült a sor igyekeztem összeszedetten beszélni. Leo is csalánt vett magához, bár szerintem ő sokkal tudatosabb volt ebben, mint én.
- A csalán egy közismert gyógynövény, bár legtöbb esetben gyomnövényként tartják számon. Nem egy növényt értünk ez alatt a név alatt, több faj gyűjtöneveként szolgál. Június elejétől október végéig tart a pollenszórás időszaka. Kedveli a nedves, erdők, mocsarak talaját. Évelő növény, magas, csalánszőrrel van borítva minden része, amik fájdalmasak ha hozzáérnek… - Igen, Eloise. - Ez a hangyasav miatt van, amit a csalánszőrök tartalmaznak. Szerteágazó, függőleges gyökérzete van. A szárával csoportosan nő, ami szögletes és belül üreges. A levelek hegyesedőek, fűrészes szélűek. A legjobb vértisztító növényként ismerjük, serkenti a vese működését. Lázcsillapításra, vérszegénységre is szokás használni. Alapanyagként szolgál a Hajfestő bájitalnál szokták használni - tettem hozzá, bár úgy éreztem kicsit túlzásba vittem, így zavartan inkább csak bámultam magam elé. És próbáltam nem vakarni a kiütéseket a csuklómon.

Na füvezzünk
~ 2004. március 29. ~


(GyT)

Álmosan mentem a Gyógynövéntanra, félig még az egyik szemem is csukva volt, úgy hunyorogtam a nap pofájába. Gonoszul röhögött rajtam, meg a többi félkómában lévő diákokon, miközben a törpe alakját keresgéltem a tömegben. Nem volt nehéz kiszúrni, bár mostanában sok alacsonynövésű tag volt a Mardekárban. Lola meg Nora nem voltak valami kilóméter hosszúak, felfelé. Modnjuk széltében sem. Alfról nem is beszélve. Komolyan már vártam mikor kapja el őket a szél, hogy tegyenek egy kört a birtok körül. Még Hansel csak elment egy emberszabásúnak, a méreteivel. Mármint a testi méreteivel. Jó, ez rohadt vicces, fel is röhögtem magamban. A hajamba túrva ugrottam Alf mellé, hogy egy kicsit ráijesszek, ezen az álmos és kellemetlen tavaszi reggelen. Este sokat próbáltunk Charlie-ékkal, és kicsit idegesített, hogy egyedül én voltam még benne úgy, hogy kötött volt a helyzetem. Jó volt zenélni, bírtam, és már jobban pengettem azt a régi basszus gitáromat is. Alftól meg nem is kaptam újat, nyeh.
- Buuuuh - rikkantottam az arcába, és rá is vigyorogtam, miközben közeledtünk Hagrid kunyhója mellé. Bírtam az órát, fasza volt a növényekkel foglalkozni, mondjuk apám meg növénybiológus, és az otthonunk tele van virágokkal meg mindenféle ritka izékkel, amiket nagyon kutatnia kell otthon. A prfog meg egy arc, amilyen finnyás volt, olyan szórakoztató, főleg amikor kiborítottam. Höhö.
- Már vártam, hogy lássam a morcos képedet - borzoltam meg a haját, ha kiakadt, ha nem, majd megálltam vele és a többiekkel a prof előtt. Biccentettem az ismerős fejeknek is.
- Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje - magyarázta én meg csak felhorkantottam, és halkan megzsólaltam.
- Miért nem hangzik meglepőnek - dünnyögtem, és már vártam, hogy én is a kezembe kapjak egy dugható növényt. Vagyis hogy ültethetőt. Inkább ezt nem is mondtam ki hangosan, de magamban kurvajót röhögtem ezen. Beálltunk egymás mögé, én meg nem tudtam megállni, hogy ezt szó nélkül hagyjam, így kezemet a szám elé emelve elkiáltottam magamat:
- Figyelem, figyelem, hölgyeim és uhraim, a kilenc és háromnegyedik vágányról harmatosan a Roxfort expressz elindul. Késők reklamációját nem fogadjuk el, keljenek fel hajnalban.  TYÜTYŰŰ, SIHUHUHU - immitáltam a mozdonyok hangjait, majd egy laza, katonás tisztelgéssel a prfora vigyorogtam és elvettem a macskagyökeret. Azért leültem ám ültetni, még komolyan is véve egy minimális szinten. Jövőre RAVASZ meg satöbbi, úgyhogy nem árt, ha az ember legalább abból nem húzzák meg.
Amikor rámkerült a sok a többiek után megköszörültem a torkom és megszólaltam:
- Tamtamtaaam, ez itt a macskagyökérfű, második nevén valeriana. bírja a nyirkos talajt, és ezért képes akár egy és fél méter magasra is megnőni. Május-június a virágázsa. A macskák rohadtul fel tudnak rá izgulni, bírják a növény barna gyökértörzsét, melynek erős illata van. Szeretnek hozzádörgölőzni, és van amelyik macska totál ráfügg, és megeszik a gyökerét. Az Élőhalál esszenciájának az  Élet elixírjének egyik alapanyaga. Stresszoldásra, és idegesség ellen is szokták alkalmazni, valamint álmatlanság és migrén ellen is szokás teaként fogyasztani - fejeztem be a mondandómat, miután felcímkéztem és elástam a növényemet.

[Gyógynövénytan]

Gyógynövénytan


2004. március 29.

Szerettem a kora reggeleket, a napsütést. Valahogy a napnak ebben a szakában éreztem egyedül úgy, hogy van energiám. Délutánra sokszor elfáradtam, nehezen vonszoltam le magam a vacsorára. De ez csak a bájitalaim mellékhatása volt. Néha jobban megviselt, máskor pedig meg sem éreztem. Utáltam, ilyen gyenge lenni, csak Hillnek mutattam meg ezt az oldalam. Most persze, ahogy haladtam a többi mardekárossal együtt lefelé, nem láttam őt sehol sem. Az sem lepett volna meg, ha egyszerűen elfelejtette volna az órát... nem mintha olyan sok alkalommal lettünk volna egy helyen, de most azért kicsit fájt volna a dolog.
Hát nem felejtette el.
Mindezt abból tudtam meg, hogy egyenesen az arcomba ugrott és a képembe üvöltött: - Buuuuh.
Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeimet és haladtam tovább. sokszor kívántam azt, hogy viselkedjen kevésbé gázul... mindenki minket bámult miatta és még csak fel sem tűnt neki. Néha szerettem volna, ha csak csendben elvagyunk egymás mellett. Nekem az volt a pihentető.
- Már vártam, hogy lássam a morcos képedet - borzolta meg a hajamat, amire elfintorodtam.
- Mi bajod van már kora reggel.... - nyafogtam és megpróbáltam visszaigazítani a szépen fésült hajamat. Még sem húzódtam el mellőle. A többiek mögött megállva ácsorogtam mellette és kicsit megérintettem a kezét, összefűztem az ujjainkat. A talártól úgysem látszott igazán. Csak jó volt vele lenni. Olyan kevés időnk van egymásra.
- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. - magyarázta professzor, én pedig beálltam Hill elé. Eddigre már persze elengedtem a kezét... szerencsére. Mert természetesen most kellett annyira megőrülnie, hogy legszívesebben letagadtam volna az ismerettségünket.
- Nem lehetnél egy tanóra erejéig valaki más...? - kérdeztem fojtott hangon.
A sárkánybőr kesztyűben el mertem venni a csalánt. Tuti biztos voltam benne, hogy azt úgysem választaná senki más, pedig érdekes növény. Hill mellett sokat tanultam a növényekről, azt hiszem kedveli őket... bizonyára az apja miatt. Én pedig nem bántam, mégis csak medimágus akartam lenni.
Némán ültettem, próbáltam nem varázslatot használni. Végül is a talárom le lehet tisztítani és nem akartam még véletlenül sem kárt tenni a gyökerekben, ahogy a földbe kerül. Meglepően sokan választották a csalánt, ezt csak aközben vettem észre, hogy már a professzor elkezdte körbejárni a társaságot.
- A csalán szárított formában a Duzzanat Oldó egyik legfontosabb alapanyaga. - Mondtam, mikor rám került a sor. Talán már elhangzott korábban, de akkor is normálisan akartam nyilatkozni róla. - A főzetbe a család mellett denevérlép és gömbhal szem is kell. Ugyanakkor a csalán nem csak bájitalalapanyag, például levesekbe is szokták tenni. Fogyasztása fényessé teszi a hajat, illetve annak növekedésében is segít.