+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Főépület
| | | |-+  Gólem
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Gólem  (Megtekintve 3680 alkalommal)

Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 05. 23. - 20:49:55 »
+1

lenyelt kívánságok
( who are you when no one's looking?)

pretty : Armin pulcsija vibe: I n t e r l u d e
2004. 05. 02.
p.s. Enola


Ketten ácsorogtunk a folyosón, kint még hosszasan nyújtózott az éjjel. Szerettem az a fekete, sűrű sötétséget, az éjszakát. Olyankor más volt minden, más a táj, másak az emberek. Amikor senki se láthatott szinte olyan volt, mint egy kecsegtető ajándék a naptól. Most nem nézlek, most minden szabad. Tégy amit tenni akarsz, legyél az aki vagy. A sötétben történnek a legaljasabb dolgok, tudom jól. Nem vagyok olyan naiv, és jóhiszemű. De akkor senki se hord álarcot. Este lehet sírni, kiszökni a csillagok alá, repülni, vagy elengedni mindent, és anynit inni, hogy nem emlákszünk semmire. Vagy elszökni otthonról, egy brit aranyvérű varázslkóhoz, akivel közted tíz év minimum megvan, és odaadod magad, mert azt hiszed szereted és azt hiszed szeretnek. Aztán csak a szégyen marad, és az éjszaka, hogy a sötétben megmutasd mennyire fájt. Az éjjel néma, nappal mindeki figyel, és csak játszani lehet, hogy tökéletes vagy. De tudtam hogy én nem vagyok az, és ha a családom tudná, miket tettem, látnák rajtam a bűnöm skarlátvörös pecsétjét is.
Most meg elvagyok Enolával, lehet jót tett a levegő kint és nem csörtettem el mellette, amúgy is a legnagyobb szabályszegéseket mi tudjuk elkövetni, csak okosak vagyunk, és arról senki sem tud. Ahogy azt a szőnyegem is mhutatja. És hogy dorombol az ujjaim alatt.
- De miért rejtegeted? Milliószór menőbb egy Nimbusznál, vagy Tűzvillámnál - kérdezte Enola, mire felhorkantottam, és hátradobtam egy nagy lendülettel a hajamat.
- Ti brittek nem is tudjátok, micsoda lehetőséget vettetek el magatoktól, mert nem engedélyeztétek a varázsszőnyeg forgalmazását. A nővérem, Haifa férje pont varázsszőnyeg-kereskedő. Szóval, ez itt nálatok mi is az a szó... illeg...illegis? Ah, mindegy. Szóval bünti jár érte, meg minden - magyaráztam, de azért kihúztam magam. Büszke vagyok arra, hogy itt van nálam, egy darabka az otthonomból. Elég sok mindenki morcos volt odahaza emiatt, de kerestek maguknak más lehetőséget.
Lelkesen mesél a túrázásról, kicsit irigy is vagyok. Apa eléggé szigorú, meg olyan tipikus perzsa aranyvérű, aki meglehetősen hűvös, de azért tud kényeztetni, ha akar. Mert ugye én ellenálhattalan vagyok. De nem nagyon kirándultunk, maximum a partra mentünk el, vagy családi szőnyegen egy másik városba a rokonokhoz. De milyen egzotikusan hangzik!
- Az nagyon klassz lehetett. Sose mésztam hegyet meg ilyeneket - bólogattam lelkesen.  De modnjuk a túrázás olyan koszosnak hangzik, én meg nem szeretem ha sáros vagyok. - Szeirntem is, egy igazi királynőhöz méltó - mondtam moslyogva, aztán a fura dolgokra is terelődött a szó. Sose értettem annyira a muglikhoz, de amióta Digby a mugliismeret tanárnő, és Len folyton a fenekét bámulta, nem volt az a galleon, hogy én beüljek arra az órára, nézni azt a vörös boszorkányt.
- Mutathatsz, csak ne legyen olyan furán bizarr meg ilyesztő. Ugye nem lesznek belezárva emberek se? - pislogtam rá. Én nem ítéltem el a mugli dolgokat, hogy a sátántól valónak tartsam csak... furcsák voltak, hangosak és bizarak. Mint az angolok, akik elrontották a teát tejjel. Közben meg is ijedtem, de Enola jót szórakozott rajtam, mire csak bosszúsan az ég felé pislogtam.
- Szerintem az sokunkra ránk férne, én teljesen analfabéta vagyok az ilyesmihez - mondta, mire látványosan végigmértem. Egy zsák is lehetett volna rajta,. BIztosan nem olvassa a gagyi suliújságban Lola szépségtippjeit, pedig együtt állítjuk össze. Theresa uncsi újságját csak az dobja fel.
- Hát te se láttál még rendes ruhákat - jegyeztem meg, bár nem bántásból mondtam, ha bántok, azt máshogy teszem, sokkal kegytlenebbül, csak... Csak, na azért egy nő legyen szép. Otthon csak a külsőnk számított, azt lehetett eladni másnak, érvényesíteni a családok közötti köteléket. De a szépséget fel lehetett használni és én általában megkaptam vele amit akartam. Na igen, általában.
- Inkább csak ez is fura - hümmöhgtem arra, hogy szerinte aranyos. Inkább volt ez is az a bizar angol humor, amit nem tudok hova teni, és szeirntem sose fogok tudni. Nem hittem enyire a csodákban, de reménykendi tudtam. Jasmine hitt bennük, sokkal tisztább volt, mint én vagy Ayhsa, de egy kívánság nem akkor teljesül, ha ledugom valaki torkán. Csak ha... nem is tudom. Eldöntöm, hogy soha többé nem megyek haza, de... én nem vagyok ilyen bátor.  Inkább csak tilosban repkedem a szőnyegemen, meg ilyenek. És Enola meg lelkesen csatlakozni is akar hozzám, úgyhogy igen. Van amihez sose lesz bátorságom.
Segítek neki felülni rá, ketten elférünk kényelmesen, egyikünk se széles, és a szőnyegem is éppen elbír két ember. Elsuttogom a szavakat, amikkel a magasba emelkedhetünk, és suhanni kezdtünk a folyosón, én pedig élveztem az arcomba csapódó levegőt. Nem száguldoztam vele, elegáns tempóban szálltunk, hogy elérjük a folyosó végét, kirepülni már lehet nem kellene. Enola izgatottsága rám is ragad, de persze imádok repülni. Oké, talán a kviddicsezésre kicsit Len miatt is mentem, de valamiért szeretem ezt a barbár sportot.
Éppen hátra akartam lesni, hogy megkérdezem, hogy milyen csodás, de akkor nem is olyan messze tőlünk meghallottam egy nyávogást. Egy olyan macskától, akinek a tartozéka az a büdös alak.
- Már csak ez a macska kellett - sóhajtottam bosszúsan, majd megpróbáltam az egyik terem felé fordítani a szőnyegem. Csak őrizzük meg a nyugalmunkat. Egy elvesztett karú varázsló felett se akadhatok ki, nem igaz? - Nyisd ki az ajtót egy bűbájjal - mondom Enolának, hogy nehogy már ajtóstól rontsunk a terembe. Nem kéne lebkjak a szőnyeggel. Oké, azért remllem volt nála pálca.
Naplózva

Enola Hemmings
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2023. 06. 04. - 00:10:28 »
+1

1 0 0 1 k í v á n s á g
to; Nora Narek


2004.május 2.
Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne, hol meg sírna,
Fekete is fehér volna talán.
Víziók és vallomások,
Érzések és hazugságok,
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek.


zenéd: Cold - Jorge Mendez outfited: szokásos


Nem tudom, hogy mennyire szeretem a sötétet, vagy a kihaltságot, ami ilyenkor a kastélyon uralkodik. Valahol irigykedek, hisz mindenki álomra hajtja a fejét, mert a többieknek ez olyan könnyen megy. Azonban most nem tudom megbánni, hogy így alakultak a történések, kellemeset csalódtam Narekben. Az éjszaka közepén, mikor nem feltétlenül kell az álarc, ő sem olyan kiállhatatlan, sőt... Látok benne emberit, amit nappal ő is szépen elrejt. Nem tudom elítélni érte, biztos nehéz neki. Teljesen más világ, teljesen más kultúra, amiben érvényesülnie kell, és hát... ő tud is. Nekem a sajátom, mégis inkább a csigaházat választom, mert az a kényelmesebb.
A szőnyeg teljesen megbabonáz, és nem is értem, miért rejtegeti, szóval csak megkérdezem tőle.
- Illegális...oh... - biccentek, hogy értem, a javítás meg amolyan reflexszerű, bár én kisegítésnek nevezném inkább. Nem tartom magam tudálékosnak, és kényszert sem érzek arra, hogy lépten-nyomon azt bizonygassam, mennyire vagyok okos, vagy mekkora a tudásom. Amúgy sem annyira fontos az még, legalább is nem a falak közt, és nem a többi diák szemében. Épp csak annyira érdekli őket, hogy elkönyveljék strébernek az olyan embereket, mint én. Viszont én amúgy is a jövőre koncentrálok, noha még fogalmam sincs, mivel szeretnék foglalkozni, de akarom, hogy legyen választási lehetőségem.
- Biztos nagyon szép helyen lakhatsz. Van róla képed? - sóhajtok fel ábrándosan, mert India is a szívem csücske, csak az is olyan hely, ahová az életbe nem jutok el. Nem arról van szó, szeretem én Angliát is, de olyan jó lenne felvenni a nyúlcipőt, és csak járni a világot.
- Inkább fárasztó, és utána csomó ideig izomlázad van, de... jó buli - legalább is, mikor még nagy családostul csináltuk az volt. Aztán a dolgok megtörténtek, és mára minden annyira távoli már, mintha nem is velem történt volna.  Most viszont túl jól érzem magam, hogy ezek a gondolatok elvegyék a kedvem, bámulom tovább a szőnyeget.
- És a mintákat is kézzel varrták bele? - legalább is mintha úgy olvastam volna, de ugye élőben még sose láttam, így elkerekedik a szemem is, mert mennyire aprólékos munka lehetett már. Remélem Nora nem akad ki, hogy ennyire érdekel a szőnyege, ez van, ha olyat látok, ami nem jön velem szembe minden nap.
Nem tehetek róla, de elnevetem magam, mikor látom, ő tényleg azt hiszi a tévébe be vannak zárva.
- Neeem, nem lesznek. A TV-ben sincsenek az olyan....mintha egy műanyag dobozon keresztül néznéd a festményeket. Mozognak, beszélnek, de valójában senki sincs ott bent - próbálom neki elmagyarázni, de ezen a ponton rá is jövök, hogy iszonyú nehéz. Nekem se magyarázták el sose, egyszerűen csak tudtam, hogy ez így van, és sehol nincs benne egy kis ember.
- Hát te se láttál még rendes ruhákat - fájnia kellene a szavainak, talán meg is kellene sértődnöm, vagy minimum rosszul érezni magam, mégis csak mosolyogva megvonom a vállam.
- Két bátyám volt, és az anyukám is csak egy háztartásbeli... nem igazán volt kitől tanulnom öltözködni, mármint a tesóim amúgy is mindenért cikiztek - mégis boldogan mosolygok, és csak magamban teszem hozzá, bárcsak cikiznének még mindig. Pedig nem tegnap történt, azonban nem gondolnám, hogy ezen bármikor is túl tudja tenni magát az ember.
- Ha nem lenne ez a pletyka, senki nem jönne még a közelébe sem, mert ronda... így legalább nem magányos - megvonom a vállam, szerintem tényleg aranyos, bár sejtem, ő teljesen máshogy látja. De ez ettől szép, viszont ahelyett, hogy elkezdeném a két kultúra közötti különbséget keresni, repülni akarok azon a szőnyegen. Próbálom leplezni, de azért valahol megdöbbent, hogy ilyen könnyedén felenged rá Nora, tényleg nem olyan ő, mint amilyennek elsőre tűnik. Próbálok úgy helyezkedni a szőnyegen, hogy ne sértsem meg, de le se essek két méter után, aztán még a szemem is behonyom, ahogy élvezem a repkedést.
- Már csak ez a macska kellett - kipattannak a szemeim, és a jóleső nyugalom is pillanatok alatt szerte foszlik.
- Mi? Hol? - nézek le, keresve a négy lábút, és néma fohászba kezdek, de amint meglátom, tudom, hogy már felesleges.
- Basszus, Mrs. Norris.... ez akkor azt jelenti... - nem fejezem be, csak kapaszkodok, hisz tudom, Friccs sincs messze. A mardekáros is gyorsan kapcsol, és mikor mondja, nyissak ajtót, már biccentve veszem is elő a pálcám. Sose megyek nélküle, így amikor az ajtó közelébe érünk, kihajolok Nora mögött, és rászegezem az ajtóra.
- Alohomora - sokat gondolkodnom nem kellett, bár... lehet aztán, ha felrobbantom, az menőbb.
Naplózva

Nora Narek
Mardekár
*


A rendes lányok csendben sírnak

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2023. 06. 07. - 16:13:18 »
0

lenyelt kívánságok
( who are you when no one's looking?)

pretty : Armin pulcsija vibe: I n t e r l u d e
2004. 05. 02.
p.s. Enola

Nem igazán adtam mások véleményére, tudtam magamról, hogy csodálatos vagyok és tökéletes, a külsőm szzép volt, és ki is használtam ezt, hogy feltűnést kelstek. Otthon még a hajamat se hagyhattam fedetlenül, ha valami nem tetszett azoknak akik ránk figyeltek, elvittek. Jobb esetben csak bántottak, de rosszabb esetben eltűntettek. Annyira gyűlöltem ezt, szinte fojtogatott otthon az egész, mégsem tehettünk ellene semmit, ha aranyvérűek voltunk, sem, hiába volt az én családomnak is szinte mindenre befolyása odahaza.
Néztem Enolát a folyosó sötétjében, mintha ő is részese lett vonla ennek, de persze tudtam, hogy mindenki része a sötétnek is, csak az volt a kérdés, ki mennyire ad teret a sajátjának. Nem voltam naiv, nem láttam mindent olyan jón és tisztán, mint Jasmine. Enola itt is olyan volt mint nappal kicsit túl szürke és unalmas, de talán neki is megvoltak a maga okai, a túlélésre, és attól még, hogy valakit kicsit nyominak tartok, még nem feltétlenül vagyok mindekivel bunkó. Csak aki okot ad rá, hogy megmarjam. A sötétség sok mindent elrejtett, és furcsán előhozta az az emberből, amit nem feltétlenül engedtek látni magukból. Vajon Len aznap este, amikor összefutottunk a folyosón, miért csókolt meg?
- Illegális...oh... - javított ki, én meg fintorra húztam a számat. Ez egy rusnya angol szónak tűnt, pont olyan hülye hangja volt, mint némelyik béna varázslatnak, ami még a fülemet is egyenesen sértette. Nem rajongtam ezért a nyelvért, és amúgy is sokkal több érezlmet tudtam kifejezni a saját nyelvemen, csak hát, azt Arminon kívül ki értené meg? Akkor halandzsázok a sajátomon, amikor ideges vagyok, és szivat a seprűm a Repüléstanon, mert folyton beéget Len előtt és esküszöm, hogy direkt csinálja. Amúgy se tudok anynira figyelni ha a közelemben van, de még az a hülye repülő eszköz is beéget, Len meg jól kiröhög, bruh!
- Rettenetes ez a nyelv - mondom egy büszke sóhajjal kísérve a szavaimat, bár nem szeretem ha kijavítanak, mivel okos is vagyok meg szép is, hát kell ennél több? Így is egy halom dolgot kellett bepótolnom, hogy mindent tudjak az RBF-re. - De amiről nem tudnak, az nem fáj senkinek - húzom cinkos mosolyra a számat, a szőnyegemre lesve.
- Biztos nagyon szép helyen lakhatsz. Van róla képed? - kérdezi, amikor szóba kerül az otthonom. Az otthonom. A forró nyár levegő, a sivatagi szél, ahogyan felkapja és a hátán viszi a homokot, formálva az aranyló tengert, ami éjjel a legszebb. Az otthonom, ahol a teát az angoloknál is rituálisabban isszuk, és minden olyan különleges, édes. Az otthonom, ahol nem mehetek el egy kviddicsre sem, ha néha napján tartanak, mert nő vagyok. Nem ülhetek egy asztalnál a férfiakkal, és nem nézhetek rájuk az utcán. Az otthonom, ahol meghalhattam volna, ha látják, hogyan dobott utcára egy európaoi férfi, akibe azt hittem szerelmes voltam. Valóban szép hely lenne?
- Gyönyörű hely igen - válaszoltam mosollyal az arcomon. Az volt, szép fensséges, vágytakm rá, hiányzott, de ha ott voltam nem akartam annak a világnak a részese lenni. - Majd megmutatom a fényképet, szerencsére ha már embereket nem ábrázolhatunk, legalább a tájat igen - forgattam meg a szememet. Jó, én úgyis le fogom rajzolni Lent, a lelkem űgyis a tűzbe kerül, de én nem félek attól hogy megégetem magam. Sosem féltem.
- Legalább lesz egy kis valamirevaló feneked, a pasik szeretik ha a lányoknak van formája - legyintettem rá, de azért én is hogy utáltam az izomlázat, főleg azután, hogy Len hajnalba mindig futtaott minket a kviddics pályán. Esküszöm attól félek, hogy a nagy futkorászástól a mellem is lefogynak.
- Neeem, nem lesznek. A TV-ben sincsenek az olyan....mintha egy műanyag dobozon keresztül néznéd a festményeket. Mozognak, beszélnek, de valójában senki sincs ott bent - magyarázta Enola, és mintha Caine is mondta volna ezt, de valahogy nem bírtam Arminnal összerakni a dolgokat. Olyan... nem is tudom teljesen groteszk volt ez az egész. Mit esznek ott, vagy hogy mennek ki a mosdóba?
- De a festmények a festménykeretben vannak, de a tv-ben ha nincsennek ott akkor hol vannak? - értetlenkedtem továbbra is. Kezdtem feladni, Amrinnak kell úgyis megszokni ezeket a Mugli izéket, amik bizarak voltak, én meg nem vagyok hajlandó felvenni a mugliismeret órát egy olyan nőnél, akinek a fenekét bámulja Len. Ki van zárva. Én úgyis hetedév után hazamegyek, összeadnak egy kövér bajszos pasival, aki soha nem fogja megengedni, hogy elhagyjam az országot, és szüljek neki vagy hat gyereket, hogy az ő életük is ugyan olyan legyen mint az enyém. Jó, vannak terveim, csinálok egy bájitalt, hogy soha ne születhessen gyerekem. A szabadságnak ára volt, az ár pedig egy darab belőled.
Azért na, muszáj volt Enolának megjegyeznem a ruháira vonatkozó dolgot, de így sneki se fogja észrevenni, nem mintha az én dolgom lenne, csak na. Zavar ez a múlt idő a testvéreiről, de nem igazán akarom ezt firtatni. Caine-től elég fájdalmas volt, és azt hiszem, lehet őket sem a sárkányhimlő vitte el. Úgy bezsélnek róluk, mintha olyan természetes dolog lenne ez, de tudom, hogy fáj.
- Három bátyám van - teszem hozzá, hogy ez nem olyan sokat számít. - Ha szép akarsz lenni, tehetsz érte, tök mindegy hogy van-e rá galleonod vagy sem, ez nem azon múlik. A ruha széppé tehet egy nőt, de ha profin csinálod, te teszed széppé  magát a ruhát is - húztam ki magam, hercegnős büszkeséggel, majd még egyszer végigmértem a csúnya szobrot.
- Inkább szánalmasan és nyomorultul fest, de ha te mondod - vontam meg a vállamat. Lehet neki se volt aki ezt elmondja. Inkább jobb is volt repkedni még egy kicsit, kár, hogy megzavarta ezt az egészet, így kénytelenek voltunk menekülni is.
Igyekeztem egy ajtót találni, hogy be tudjunk csadni valahová, remélem nem valami hülye terem lesz, ami tele van mágikus takonnyal vagy nem tudom. Mindegy is, hogyan nyitja ki Enola az ajtót, gyorsan besuhanok, és magunkra csukom az ajtót, majd fülelni kezdek.
- Mit hallottál cicuskám, megint rendetlenkedő diákokat? - hallom meg a vén, büdös fazon hangját. Amúgy ő sosem alszik? Mert esküszöm nagyon para... Enolára nézek, majd az ajtóra, és várom, hogy elmenjen.
- Ha benyit én leátkozom - tátogom felé, mert mérges vagyok, belenyávogtak a repülésünkbe. A szőnyeg is még ott hever a földön, miután lepattantam róla, nem akarom, hogy elvegyék tőlem.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.122 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.