+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  99/2000-es tanév
| | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | |-+  Északi szárny
| | | | |-+  Belső Udvar - Kerengő
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Belső Udvar - Kerengő  (Megtekintve 4977 alkalommal)

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2019. 02. 02. - 18:58:35 »
+3

zene:AB - Fall On Me



W I L L I A M S O N
&
P Y E


'Miért követsz, s miért követlek én?
Önzéseink körhinta-tengelyén csupán a kattogás kering velünk..'


~~~~


Nekem nincs itt helyem. Hiába a szilveszter, hiába az egyedi varázs, talán egy könyv egy forró tea és a magány jobb társ számomra. Én nem tudok így nevetni, nem élvezem a durrogó Weasley tűzijátékokat, nem vedelek lelkesen a lovagi páncélos szökőkútból és nem fogok korcsolyázni sem.
Elég egy pillantást vetnem a felfűtött tükörsima jégre...rögvest eszembe jutnak a régmúlt telek. Azok a pillanatok, mikor Mathiassal egymásba karolva szeltük a köröket a családi tó befagyott jegén. Emlékszem mennyire önfeledt volt, a rózsák meg mind megfagytak a maguk tökéletes aranyló színükben.
Valahol hiányzott mindaz, amit azok az idők magukba szívtak. Talán a gondtalan énem kerestem valahol most is, de az istennek nem találtam. Helyette ott volt az a félredobbanó szív, ami csalódottan lüktetett amint megláttam Morgant. Pont Morgant, aki persze nem volt egyedül. Hogy is képzelhettem, hogy egyedül lesz? Hogy is gondolhattam volna, hogy rám vár? Csak rám?
Láthatóan jobban lekötötte az a szőke hajú negyedéves liba, aki voltaképp rendszeresen nagyon kedves velem a klubhelysiégben és talán egyszer még arra is vette a bátorságot, hogy kölcsön kérje a pennámat. Csak az iskolai pletykák alapján tudok róla ezt meg azt, és ezek nem hiteles források természetesen. Ellenben most elnézve, ahogy Williamson figyelmét totálisan leköti már nem is tűnik minden annyira alaptalannak vele kapcsolatban. Yvette Dealcour, a jéghercegnő utóda... hát igen. Lehet Morgan-t ez mozgatja. Az elérhetetlen jégcsap lányok.
Nem mintha én ne tudnék így viselkedni, csakhogy sosem hittem volna, hogy mindez ennyire szíven üt. Még magamnak sem tudom bevallani mit is és azt is hogyan érzek, akár iránta akár Lestrange iránt. De a mostani két pillanat, mikor az enyém és az övé ha felém néz találkozik a tökéletes csalódás lelkiállapotát idézi fel bennem.
Mennem kell, érzem. Elszakítom a tekintetem róla és inkább indulok amerre jöttem. Ez a terv legalábbis, csakhogy megakaszt egy hang.
– Blaire, ugye nem akarsz máris távozni?
Nem ismerős a hangszín, így muszáj vagyok újra 180 fokos fordulatot tennem, hogy lássam, mégis ki szólított meg.
Nolan Pye híre csak annyira ismeretes, mint mondjuk a hugrabugos Merel Everfené. Ha nem öltözött volna ki valami gazdag ficsúrnak nézném, mert talán hasonlít kicsit Malfoy hanyag eleganciájára az övé is, de meglehet csak a mardekáros vonulat adja. Furcsállom, hogy pont ő vett észre és pont ő szólított meg. Nem emlékszem hogy valaha is beszéltem volna vele. Alattam jár minimum egy évfolyammal, de lehet kettővel is, és sosem volt közös óránk együtt. Még összevont sem. Ettől persze alkalomadtán a Nagyteremben, a könyvtárban vagy a parkban összeakadtunk de ki-ki ment a maga útjára.
- Öhm, de. Valójában pont ezt terveztem.
Kicsit kínos ácsorogni csak itt, így egyedül. Még egy pohár sincs a kezem ügyében amivel eljátszhatnék. Zavaromban összefűzöm a karjaim a mellkasom előtt. Ez a totális elzárkózás jele, Mathias mindig hajtogatta. Nagyon belém beverte az etikettet, az emberek apró rezdüléseinek könnyed felmérését. Pye valószínű ezeket a viselkedési formulákat nem tudja olyan jól mint én. Nem akarok udvariatlan lenni és azt sem hogy rögvest egy ellenséges liba képet szűrje le, így hát csak egy udvarias de feszes mosolyt villantok felé.
- Csak benéztem és tudod... azt hiszem ennyi pont elég is volt.
Nem tudom mit mondhatnék még. Tenni meg leginkább semmit nem akarok. Még a pezsgőt sem kívánom, szimplán felfordult a gyomrom elnézve, hogy mindenki milyen jól mulat. Nem akarok senki terhére lenni. Erős maradok, és persze büszke hogy képes vagyok megállni hogy ne forduljak Morgan felé. Cserébe látom a Destain lányt, aki egy sötét pillantást vet felém. A kedvem a nulláról még egy lentebbi szintre esik. Inkább csak intek egyet a mardekáros fiúnak, aki kezd egyre jóképűbb lenni, elsuttogok neki némán egy köszi-t és újra megfordulok hogy elhagyjam a Kerengőt.  
Naplózva


Morgan Williamson
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2019. 02. 06. - 01:23:26 »
+2

Különös Szilveszter /avagy illegális "bál"/ - Viszlát XX. Század
A belső udvar közepe - Pye, Héloise Mirabella és Blaire

"Folyt a pezsgő, mondtam: viszlát ezerkinecszáz!"  
ruha

A fények lassan változni kezdenek s szemem sarkából kiszúrom az akciózó hugrást, mire ajkaimra könnyed mosoly szalad s némán biccentek aprót, inkább magamnak, semmint bárki felé. Ügyes, jól gondolkodott s a megvalósítás is tetszik. Ez egy közös buli, miért ne formálhatná? Mindannyiunknak szól, magunknak csináltuk s közös élmény, közös emlék kell, hogy legyen. Ez a lényeg.
- Akkor talán a lenyelését is megpróbálhatod. - villantok azért egy mosolyt Pye felé, nem akarok én ezen tengelyt akasztani, bár köpködni a jó pezsgőt... na, zöldfülű lehet még az ivásban. Valahol el kell kezdeni. És pont itt, pont most tökéletes. Viszont jelenlétem itt tovább fölösleges, szóval suhanok is tova ruganyos léptekkel, hogy tovább kormányozzam itt-ott az estét picit s végül a jégpályánál kössek ki. Héloise mintha kissé búsan álldogálna magába s ha már bevontam az ötletelésbe, hát az a legkevesebb, hogy köszöntöm itt és beszélünk. Azonban válasza meglep, szemöldököm óhatatlanul fel is szalad. Megemelem poharam s kortyolok, majd higgadt válaszomba kezdek.
- Tudod Héli, legyen kedves veled inkább egy padlásszellem! - tán még túl terjengősen is fogalmaztam, lakonikusabban is megtehettem volna, de szavaim lényege, éle és tónusa egyértelmű: "nem érdekelsz innentől". Hogy miért? A dolog rémesen egyszerű: rendes akartam lenni vele, ridegen elutasította, miért várna jobbat? Szóval amint érkezik a kis griffendéles, hozzá már mosollyal fordulok újfent. - Örülök ha tetszik, csatolj korit és szórakozz jól! -biztatom picit a korlátra könyökölve, majd a kínálásra picit azért megemelem szabad kezem. - Nagyon kedves vagy, de majd talán később, a pezsgő fanyar lesz a sütitől túlzottan. - magyarázom el a miértet, tény, hogy a sós most jobb. Mondjuk azt már nem fejthetem ki, hogy megpillantottam fordulás közben mást is a party résztvevői között, akihez nem sütizve szeretnék odalépni morzsásan...
Blaire. Szomorú, akár egy rövid decemberi délután a napforduló előtt. És legalább annyira komoran is öltözött. Kecsessége is a lomboktól fosztott sötét sudár fatörzsekre emlékeztet, talán tetézi ezt fekete ruhája. Persze elegáns és csinos, de... akárhány hónap is telt el, arcélének és tekintetének villanásából, mozdulataiból észlelem, hogy valami nem kerek. Hónapok óta nem beszéltünk igazán s a futó pillantások maradtak, megtanultam hát ezekből olvasni, ezekre hagyatkozni, ha szükség volt erre. És lehet, hogy most is lesz, mert máris megjelenik Pye a színen, én pedig kerülőre irányítom lépéseimet. Nem is baj talán... picit több idő gondolkodni, csakhogy nem nagyon tudok. Ez gáz, de sajnos igaz. Ugyanakkor a kerülő nem azt jelenti, hogy elkerülöm Blaire-t: csak figyelem, hogy mi lesz a párbeszéd sorsa, illetve az embereken- oszlopokon- s a kerengőn át hirtelen tűnhessek fel a magányosan maradó Blaire előtt.
- Képes lettél volna egy koccintás nélkül távozni ugye? - teszem fel az egyszerű kérdést, ahogy egyenest szép kék lélektükreibe nézek. Annyi mindent mondanék, de... nem érdemes semmit rázúdítani. Sehova nem vezetne. Nem akarom, hogy elmenjen, de erővel se tartanám itt akarata ellenére. Korábban is jót akartam neki s ez most sincs másként, de... eddigi viselkedése valahogy egy fájdalmas üzenetet képeztek irányomba. Mind máshogy dolgozunk fel eseményeket, ez igaz: én ha nem is előre menekülök, de belevetem magam a dolgokba általában s elkezdem két végén égetni a gyertyát, hogy lekössem magam, hogy lehetőséget hagyjak az időnek elvégezni a maga dolgát. A baj csak ott van, hogy Ez hónapok alatt sem javult. Ez pedig aggaszt. Ismeretlen, ijesztő jelenség.
Naplózva


Merel Everfen
Hugrabug
*


VII. Hugrabug - A Vérborz Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2019. 02. 06. - 16:47:30 »
+2

-Ja mert az buli volt? Neem, ez még harmadik elején volt, nagy házibuli a Szellemszálláson. Valami közös szervezés volt, pár akkor ötödéves mardekáros asszem, meg azok a cserediákok is, akik itt voltak. Jobb szervezés, mint amit a suli részéről láttam azóta. Persze le is lőtték Prescotték. Onnan lett tavaly mindenkinek hirtelen egész éves büntetőmunkája, megy engedélymegvonása.
Jó, nem mindenkinek, csak a buli résztvevőinek, plusz-minusz talán valaki megúszta ügyesen. Nem fogok meglepődni, ha Wenlock tőlem, most hall róla először, elég kőalatt élt akkor még, én is kábé a létezéséről tudtam, meg valahonnan, hogy titkon állítólag tetszek neki, csak Leo óta ilyen észrevehető. Féltékeny gondolom, de lépni már petaQ.
-Így jár inkább, aki szerelmes mer lenni tinédzser létére, úgy leginkább.
Ismerős Destain balladája, együtt tudok érezni vele valahol. És el is kell fojtanom egy vigyort, ahogy ennek kapcsán eszembejut Rhanda legutóbbi teóriája, ami továbbszögesíti ezt a hírhedt háromszöget azzal, hogy minden hölgy hoppon marad, mert végül Pye-al fog Wenlock összemelegedni.
Nem. Nem nevetek, kibírom, visszafogom, faarc. Ennyire azért nem leszek ge…reblyenyél vele, magától is olyan reménytelen, hogy lassan megsajnálom, nem nehezítem a dolgát,  ameddig nem sért meg személyesen. Csak nem járok vele puszta sajnálatból.
-Egyefene, úgysincs más dolgom se- kelek föl a kőablakból, ha őszinte vagyok, úgyis kíváncsi voltam arra az attrakcióra.
Naplózva


Héloise Gauthier
Eltávozott karakter
*****


hagyjuk inkább

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2019. 02. 06. - 18:56:51 »
+1

Különös szilveszter


Mira, Williamson és még aki szeretne - korizási


Lehet, Blaire meg Morgan szereti ezt a macska-egér játékot, egymást kergetni, majd véletlenül meglepődve tudomást venni arról, hogy jééé a másik is létezik, de aki jelenleg Casper szindrómában szenvedett és egy padlásszellemmnek érezte magát, az Héloise volt. Szóval Morgan és a keresetlen szavai, pont nem találtak emberükre.
Héloise már régebben is megfogadta, hogy egy kisujját se fogja mozdítani egy olyan fiatalemberért, aki előszeretettel csalja magát szerelmi háromszögekbe és utána persze, úgy csinál, mintha nem tehetne semmiről.
Ki veszi ezt be? Hát igen. Mint ahogy azt sem sikerült elhitetni vele, hogy nem lesz még egy olyan lány, aki hasonlóan mozgatja majd meg a hollóhátas legény fantáziáját, mint ő.
Tessék, itt a példa. Blairenek hívják és ott ácsorog nem tudom hány lépésnyire tőle. Most hajba kellene kapnia vele? És mit fognak csinálni? Megverik egymást?  Egy pasiért? Viccnek is rossz.
Nem akar ő negyedéves libaként viselkedni, a többiekkel ellentétben van tartása. És egész nemes gondolatai is voltak Williamsonnal kapcsolatban, eddig.
Innentől kezdve viszont egy új fejezet nyílik a kisasszony életében, amiben nem lesz helye a kis gitárosnak, vagy ha kap is némi gondolatot, hát mind csupa negatív jelzőkkel lesz tele. Csak olyan léleksimogatóan, mint ahogy ő is teszi most, a másik Hollóhátas lány felé lépkedve.
Még pár percig talán bosszankodott, majd nagyot sóhajtva fordult el Mira irányába. A korlátba kapaszkodva próbálta meg meggyőzni magát arról, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy hisztis kislány. Szíve szerint úgy eltűnt volna erről a buliról, hogy bottal üthették volna a nyomát, de ha ezt megteszi, akkor sajna hitelt ad azoknak a gondolatoknak, miszerint őt foglalkoztatja Blaire és Williamson „kis” románca.
Pedig nem… nem annyira … - mélyet szívott ajkaiba. Fájt neki, kétségkívül fájt. De kinek ne okozott volna  nagyobb lelki traumákat? Na ja.
De ott volt Mira és olyan kedvesen mosolygott. Hélo nem akarta bántani. Elég, ha őt már szépre készítették.
- Igen, voltaképpen az én ötletem volt – suttogta csak úgy maga elé, hiszen a tervezgetése is azzal a drágával volt kapcsolatos. Na mindegy.
- Azt hiszem, már csak… kérek??! –  kérdően meredt Mirára, aki azt hitte, megzavart valamit, semmit.
- Ez az ezüstcsillámos pont jó lesz, úgyis rég voltam a gyengélkedőn – némi undorral az arcán harapott az egyébként rendkívül gusztusosan kinéző süteménybe azzal a reménnyel, hátha valami mérget kevertek bele. Az is jobb lenne, mintsem szembenézni azzal a ténnyel, hogy mennyi van még ebből az estéből.
Naplózva


Oliver Wenlock
Eltávozott karakter
*****


Hóborc haverja

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2019. 02. 06. - 22:30:20 »
+1

     

to
merel





Harmadik elején nem jutottam el a Szellemszállás bulijára. Csak utólag hallottam a pletykákat, na meg láttam a kegyetlenséget, hogy mindenkit megkapta a kijárási tilalmat. Persze evidensen vétek volt ezt kihagyni, de utólag már bánhatom... ellenben most minden alkalmat megragadok, hogy ha lehet részt vegyek az össznépi banzájkodásokban. Mint amilyen ez a szilveszter is.
Mellettünk nem is olyan messze az egyik Weasley-féle tüzijáték épp hangos durrogás és piros fényszikra közt írja ki, hogy a Hagyd el az óévet, és ülj egy sellő lába közé... ha megtalálod!
- Nem csipázom Prescottot. Olyan karót nyelt némber feje van.
Vállat vonok, mintha mellékes lenne. Merelt gondolom hidegen hagyja, hogy én melyik profért vagyok oda vagy sem. De azért... Prescott tényleg olyan fura. Túl merev és szabályszerető. Talán Fricstől tanult, csak jobb az elkapási technikája, mint a buli példája is mutatja.
Talán nem kellene felhozni a Marga Pye párost, de egyszerűen csak úgy kiszalad a számon a jelenet láttán. Merel is arrafele sandít, de teljesen érzelemmentes hangon szólal meg.
-Így jár inkább, aki szerelmes mer lenni tinédzser létére, úgy leginkább.
Na igen, szerelem. Vajon sejti hogy nincs ezzel egyedül? Mert hallani a híreket róla meg Leo-ról. Eltűnődöm rá merjek-e kérdezni vagy akkor csiklandozom meg pont az alvó sárkányt? Minden esély megvan rá. És amúgy sem akarom elrontani a hangulatát azzal, hogy szóba hozom a bongyorkát....
Inkább invitálom a lovagi páncélhoz, ami lelkesen böfögi ki magából a habzó pezsgőt. Nem tudom így milyen íze lehet, vagy a szénsav mennyire megy ki belőle, de azért érdekel annyira a dolog, hogy ha a lány akarja, akkor közelebbről is megszemléljem.
-Egyefene, úgysincs más dolgom se.
Elvigyorodok a beleegyezésén. Úgy tesz, mintha kb a fogát húznám, de sejtem, hogy abszolúte rohadtul nincs kedve egyedül ücsörögni az ablaknál, mikor mindenki jól szórakozik. Talán a Montrego lány is azért dönt úgy a sötétvarjú szerkójában, hogy nem rontja tovább itt a levegőt. Elégedetten látom hogy Pye-t faképnél hagyta és csak bízom benne, hogy Marga nem lesz annyira balga, hogy adjon annak a majomnak egy második esélyt. De a nők azok nők, a szerelem meg... na hagyjuk is. A kedvem ellenben ugrik vagy ezer fordulatot felfelé.
Inkább Merel felé tartom a kezem, remélve hogy elfogadja ha kell segítség a kőablakból való fölkeléshez, ha meg mégse akkor zsebre vágom mintha nem is igazán érdekelne hogy nem ér hozzám. Irányomat a speciális szökőkúthoz veszem Merel kíséretében.
- Mondd, te tudod melyik folyosóról nyúlták ezt a páncélt? Azért durva lesz ha holnap felfedezik a hiányát.
Eltűnődve állok meg előtte és a bal oldalt lévő asztalkáról lopok két poharat magunknak, hogy aztán egy ügyes mozdulattal teletöltsem először neki aztán magamnak. Meglepő módon még csak ruhám sem lesz foltos. Talán van remény hogy jól induljon ez az új év.
Az egyik teli poharat a lány felé tartom és nem figyelem a környezetem, csak őt. Nem tudom kik koriznak, kik jönnek vagy mennek és már a Pye-Blaire-Marga édeshármas végkimenetele sem izgat. Pohárköszöntőre emelem a poharam, igaz éjfél még odébb van.
- Örülök hogy itt vagy, Merel és veled ünnepelhetek. Előre is boldog új évet!
Naplózva


Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2019. 02. 09. - 11:59:01 »
+1

zene:AB - Fall On Me



W I L L I A M S O N

'Miért követsz, s miért követlek én?
Önzéseink körhinta-tengelyén csupán a kattogás kering velünk..'


~~~~


Talán az első hibát ott vétettem, hogy reggel felkeltem? Jobban jártam volna, ha egész nap ágyban maradok. A második valószínűleg ott esett meg, hogy a bájitaltan tankönyvemből kiesve a kezembe akadt a mai este meghívója. A harmadik végzetes pedig egyértelműen az volt, mikor nekiálltam készülődni és kiléptem a klubhelyiség tornyából. Ha tavaly kérdezte volna bárki, ezt az estét a reményekkel és álmokkal párosítottam volna. Azzal, hogy ami aznap történik, az határozza meg az egész évedet. Ha ma valaki ugyanezt kérdezi csak egy keserű mosollyal közlöm, ez is ugyanolyan nap, mint a többi.
Nem mondanám hogy kifejezetten elvesztette a varázsát, pláne egyetlen ember miatt, de tény, ami tény... Lestrange keze ebben is benne van. És még mielőtt elfogna a sírógörcs menti a helyzetet Pye, a maga cukin udvarias módján és rontja egyben Morgan a maga csajozós verziójában. Én meg ott állok, hogy talán mindez mégsem hiányzik nekem. Mert mi lesz? Csak még több konfliktus, amit már talán nem bír elviselni a lelkem. Így is pont elég mindent mértem rá balgatagon, ahhoz hogy pont eléggé sajogjon. Nincs szükségem még többre.
Ezért is suttogom Nolan-nek a köszi-t, mert a kedvessége az eddigi problémáimra mégis enyhe írt jelentenek. Csakhogy ahogy egyet majd kettőt végül hármat hátrébb lépek tőle majd megfordulok meg is akadok. Egyszerűen nem tudok tovább menni, mert egy mellkas állja utamat. Szelíden ütközök bele, de csak a kézfejem ér a másikhoz. Törtpercek játéka, és már vissza is húzódik az ujjam magamhoz. Apró malőr, de Williamsontól a szívem megint megugrik egyet.
- Képes lettél volna egy koccintás nélkül távozni ugye?
Van valami a hangsúlyában, valami szelíd dorgálás, vagy számonkérés, abból is az a szomorú fajta, ami zavar. Nem szeretek csalódást okozni senkinek és utálom, ha ezért bűntudatot próbálnak kelteni bennem. Erre Morgan zseniális őstehetség. Naná hogy az.
Összefűzöm magam előtt a karjaim újra. A totális elzárkózás jele. Szelíden félrebillenten a fejem míg őt figyelem. Az arcát, mert igazán érdekel, hogy miért is nem a koripálya mellett enyeleg még mindig Héloise-sal.
- Eltaláltad. Tulajdonképpen igen, pontosan ezt terveztem.
Nem hiszem, hogy Williamson időközben legillimenciát tanult volna, mindössze könnyed megállapítást tett, és ezt helyesen. Zavar hogy hatással van rám és zavar a közelsége is. Zavar hogy mással láttam és zavar hogy nem tudom mit is akarok. Se vele se mással. A könnyeim ugyan már rég felapadtak Strange miatt, de a lelkem azért szétmorzsolta.  Ez a szilveszter pedig nem ígér sok vigaszt számomra.
- Nem hiszem, hogy sok szükség lenne rám.
Elpillantok Gauthier szürke ruhás alakja felé, aki épp süteménnyel tömi a fejét a vörös hajú griffendéles Harpell társaságában. Tudom ugyanakkor azt is, hogy Nolan ott van mögöttem szinte mellettem, mert érzem a jelenlétét. Ez igazából rá is vonatkozik. Jelentőségteljes pillantást vetek a Destain lányra is, jelezve neki is, hogy mire is gondolok.
Persze tudom jól, így hogy egyszerre ketten is rám ugrottak nem úszom meg annyira könnyen. Minimum egy pezsgőt Morgan így is úgy is belém tuszkol, Nolan pedig... hát nem tudom mire tud rávenni vagy sem, s bár nem tűnik olyan alkatnak, aki nagyon rámenős lenne nem írom le elsőre. Megtettem korábban ezt másnál és meglepetés ért. Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát.
- Amúgy, a koripálya jó ötlet volt.
Úgy fordulok, hogy oldalt álljak mindkét fiúnak, és velem szembe helyezkedjen el a jég tükörsima felülete. Így egyiket sem érzem kizártnak a társalgásból, mert egyiket sem akarom kisajátítani magamnak. Fordítva valószínű nem így van a helyzet, de hát teszek rá.
- Gauthier felettébb odavan érte, ahogy látom.
Igen, Morgan cukkolása jó szórakozásnak ígérkezik az estére. És Héli arcára is rá van írva valami, amit így a távolból elsőre a meglepettség és a düh vegyes egyvelegének titulálok. Valamiért felsejlik bennem egy gonosz kis terv gondolata, olyan, amilyenre korábban mindig Eric vett rá. Ahh, azok a régi szép idők...
Ezüstkék íriszeim végigjárták a teret. Látom ahogy Everfenék beveszik a lovagi szökőkutat. Nem, őket nem akarom zavarni. Tekintetem rásiklik Margára, majd róla tovább az énekelő elsőévesekre, és végül a jég mellett ácsorgó lánypárosra.
- De végül is, miért ne? Ha van kori is és nem csak nézni lehet a jeget, akkor egye fene... maradok. Ti pedig fiúk csak akkor jöhettek a jégre, ha hozzátok a csajokat. Tudjátok jól, kikre gondolok.
Elmosolyodom és kacsintok az egyikre majd a másikra. A jég sokat ígérő hűvösének gondolata jobb kedvre derít. Soha senki nem ért a nyomomban a korizásban és a lovaglásban. Még Strange sem vert meg egyszer sem (vagy csak nem akart), pedig ő is igazán jó volt benne.
Magabiztosan és határozottan indulok el , hogy elsőként korizhassak magam mögött hagyva a Pye-Williamson párost tátott szájjal. Szinte biztos vagyok, hogy az egyikük tutira jönni fog. A másik... a másikat is úgy tűnik lehengerelte a megjelenésem és minekután mindkettő a maradásom mellett voksolt csakis arra tudok gondolni, hogy  valami fatálisan elszúrt oknál fogva fontos számukra a jelenlétem. Ez pedig azt eredményezi, hogy az én szabályaim szerint játszunk. Az én kőkemény feltételeim mellett.
Naplózva


Morgan Williamson
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2019. 02. 13. - 13:34:02 »
+1

Különös Szilveszter /avagy illegális "bál"/ - Viszlát XX. Század
A belső udvar közepe - Pye és Blaire

"Folyt a pezsgő, mondtam: viszlát ezerkinecszáz!"  
ruha

Alakul ez az este szépen lassan. Nem kell kapkodni, hiszen nem régen volt kapunyitás, még van, aki nem is olyan régen érkezett. Én pedig házigazdaként járom a helyet és segítek ahol kell, a magányos emberek például társaságra szorulnak. Épp ez visz rá, hogy Héloise-hoz menjek és pár kedves szóval próbálkozzam, de rá kellett jönnöm, hogy ez hiba volt. Rajtam pedig nem fogja a karmait fenni, szóval franciásan (a franciák és a világ többi része szerint angolosan) távozom a megfelelő felelet megadásával. Azért legalább a kis griffendéles élvezni látszik a dolgot s a jelek szerint ő le is fogja kötni Hélit, ami jó lesz így. Újabb körútba kezdhetek hát, ami Blaire felé vezet végső soron. Persze közben egy-két jó szóra, viccre azért megállok, még ha céltudatosan közelítek is felé. Így találjuk szemtől-szembe magunkat, ahogy belém ütközik. Ez könnyű mosolyt cal az ajkaimra, még ha legalább olyan futón, ahogy Blaire kacsója érint. Ez már most több volt, mint ami húsvét óta történt. S fájóan jól esett, amit persze fokoz elzárkózó testtartása. Már nem a jó érzést, nyilván. De érthető a dolog.
- Lehet jelentkezem jóslástant oktatni, ennyi pályamódosítás belefér. - dörzsölöm meg államon elgondolkodva a sötét szakállat, amit tizennyolcadik születésnapomra növesztettem s azóta meg is hagytam. - Persze megteheted szabadon és nem, nem sértődnék meg. A kérdésem inkább a kíváncsiság hajtotta. - állom a tekintetét minden gond nélkül, elvégre tényleg ez volt a lényeg: egy szondázása annak, hogy így pár hónap leforgása után eljuthatunk e arra a szintre, hogy egy becsületes újévi koccintás legalább beleférjen. De a jelek szerint nem. Mi a fenéért aggaszt ez engem s miért foglalkozom egyáltalán ezzel? A nem tudom rossz válasz lenne, a nem értem a helyesebb, mert sajnos itt értelemnek nem sok helye van.
- Ez viszont nettó butaság, elvégre egy buliban nem hasznossági alapon vesz részt az ember. Én mondjuk élvezném a társaságod, de ez sem szempont. - vonom meg a vállam, hiszen megmondtam: nem erőszak itt lenni, én nem fogom semmitől visszatartani. Miután szemeit figyeltem továbbra is, feltűnnek elkalandozó pillantásai, s pontosan tudom, hogy milyen irányba ment az egyik, mert az érint inkább engem. Megállom a szemforgatás elkerülését, mert átkos természetem része, hogy ismertem már pár lányt s nem lep meg ez a fajta reakció. És az is, hogy ebben a kérdésben sem lehet a racionalitásra építeni semmit.
- Kösz, bár nem kimondottan az én ötletem, az egész vállalkozás közösségi munka volt.- mondjuk rontani még tudnék a helyzeten, ha kitérnék rá, hogy ki vetette fel a kis jégfelület ideáját. Talán mindegy is lenne...
- Biztos szeret korcsolyázni. - bólintok szavaira, amik egyre kevésbé különböznek attól a modortól, amit Héloise ütött meg nem is olyan régen. Én mondjuk egyelőre nem úgy reagálom le a helyzetet s csak egy kimért korty pezsgő társul a lakonikusan szűkszavú feleletem mellé, semmi más.
- Persze, lehet korcsolyázni, azért van. - bólintok, miután végighallgatom Blaire szavait. - Viszont ebben rám nem számíthatsz, én nem korcsolyázom. - és most megtoldom a szavaim egy könnyed mosollyal, hogy félretegyem az üres pezsgőspoharat és az asztalról egy üveg lángnyelvet markolok fel. Válaszomnak több oka is van: először is, nem tudok korcsolyázni. Lássuk be, ez igazán nyomós. Annyit pedig nem ittam, hogy bénázva alázzam meg magam a jégen. Az majd később lehet program. Az üveg mondjuk segíthet ezen... de azon vajmi keveset, hogy nem fogom leasszisztálni azt a játékot, amit Blaire diktálni szeretne. Olyan ez, mintha egyszerre szeretne a megkeseredett Miss Havisham és a jégszívű Estella lenni a Szép Remények Dickens regényből, legalábbis nekem ez a párhuzam ugrik be. Ahogy figyeltem őt, rezdüléseit, arckifejezéseit, az a benyomásom támadt, hogy a végtelen bánat mellett, amit már észleltem benne, a szomorúság oka egy igen komoly sérülés lehet. Ez az egyetlen, ami visszatart attól, hogy valami csípős-frappáns megjegyzéssel éljek. Nem akarom őt bántani még annak tükrében sem, amivel az imént próbálkozott. Inkább felbontom az üveget s meghúzom, hagyva, hogy az erős alkohol végigmarja a szám, torkom, nyelőcsövem, lángra lobbantsa a gyomrom. A falnak dőlök s még azért egy pillantásra figyelemmel kísérem, hogy Pye miként fog reagálni. Nem ismerem őt különösebben, így azt sem tudom, hogy miként reagál egy ilyen helyzetre, de Blaire szándéka nyilvánvaló: dráma a jégen. Momentán az enyém is: eljutni az apokaliptikus delíriumig.
Naplózva


Reed Lancaster
Tanár
*****


A Hugrabug ház vezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2019. 04. 10. - 10:15:23 »
+1

Az újévi parti - végszó


2000. január 1.

Az újesztendő megünneplésére ezúttal nem szervezett a Roxfort külön ünnepséget. Talán nem is volt olyan nagy gond, hiszen sok diák még nem is tért vissza a kastélyba, hanem inkább odakint, a családjával töltötte ezt is. Érthető volt, szívem szerint én is odahaza lettem volna Batsa mellett, hogy csendesen, a kandallónál ücsörögve koccintsunk egy pohárka pezsgővel. Csakhogy túl sok volt a munkám, ráadásul erre az éjszakára még felügyelőtanárnak is beosztottak. McGalagony ugyanis csak arra adott engedélyt, hogy a klubhelyiségben rendezzenek kisebb összejövetelt, méghozzá abból is szigorúan alkoholmentes fajtát. Nem számítottam semmi kihágásra, hiszen tényleg nem tartózkodtak sokan a kastélyban, ráadásul az irodámban, a papírok felett ücsörögve, nem is vettem észre semmi rendkívülit.
Már bőven elmúlt éjfél, amikor kiléptem a folyosóra… nem kis szerencsétlenségemre éppen beleütközve Frics úrba. A gondnokunk persze azonnal közölte, hogy valami nincs rendben, ezt pedig egy üres alkoholos ital üvegével óhajtotta bizonyítani. Állítólag egy folyosón találta, meg hallott vihorászását is. Remek! Ki másnak is kellett volna persze utána járnia, ha nem nekem?
Elindultam hát a folyosókon. Jó ideig nem vettem észre semmit. Már úgy voltam vele, hogy inkább bedőlök az ágyba és Batsára gondolva megpróbálok elaludni. Pontosan akkor futott át rajtam ez a gondolat, mikor megérkeztem a következő kanyarhoz. Ez a folyosó már a belső udvar felé vezetett s itt már én is meghallottam valami furcsa nevetgélést. Aztán a sötétben, rá is találtam annak a forrására. Egy kuncogó lány volt, akit éppen egy fiú csókolgatott. Azonnal meg is köszörültem a torkomat, hogy összefont karokkal megvárjam, míg óhajtanak elszakadni egymástól.
Ms. Parker, Mr. Edwards, gondolom mondanom sem kell, hogy elintéztek maguknak egy jó kis bűntetőmunkát. Értem én, hogy meg kell ünnepelni ezt a napot, de ezt tegyék meg a klubhelyiségben! Indulás! – Mutattam a megfelelő irányba.
Természetesen csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy egyből a saját házam tanulóiba botlok bele. Nem akartam én levonni házpontokat, de ha egyszer kiprovokálják, az embernek aligha marad választása. Pedig én aztán mindent képes lettem volna – a legális kereteken belül – megtenni azért, hogy végre a Hugrabug nyerje el a kupát.
De tanár úr… – kezdte a lány, de leintettem.
Bele se kezdjen, Ms. Parker. Ezt a saját érdekében mondom. – Szigorúan beszéltem, ám a következő pillanatban el is fordultam felőlük. Valami zaj ütötte meg megint a fülemet, így tovább indultam, hogy bekanyarodjak a belső udvarhoz vezető ajtó felé. Az tárva nyitva volt persze és onnan nevetés, zene és egyéb hangok szűrődtek ki. Fogalmam sem volt, miért nem vették azt észre a tanárok vagy éppen Frics, hiszen több, mint nyilvánvaló volt a helyzet. Sietve léptem át azt, szinte azonnal szembe találva magam Ms. Montregoval, Mr. Pye-jal és Mr. Williamsonnal. Megköszörültem a torkomát ismét, ám még mielőtt bármit is mondtam volna, benéztem az udvar közepe felé, látva, hogy egy kisebb nightclub kapott ott helyet. Már lassan hüledezni kezdtem, ahogy ellenőrizni kezdtem a jelenlévőket: Ms. Everfent és a Wenlock fiút persze azonnal kiszúrtam, miért is ne kelljen hugrabugos pontokat levonni! Aztán ott volt Ms. Destain, Ms. Gauthier és Ms. Harpell is többek között.
Nem volt mit tenni, közbe kellett lépnem, hiszen egyértelműen az alkoholfogyasztás is terítéken volt. Besétáltam hát az udvar közepére, majd előhűzva a pálcámat, bezártam az ajtót, nehogy valaki menekülni próbáljon – na nem, mintha Frics nem éppen őket várná odabent kiéhezve.
Ezennel vége a szórakozásnak! – Olyan hangosan beszéltem, hogy mindenki halja, de a biztonság kedvéért a zenével is számoltam. Így csend telepedett a körülöttem lévő diákseregre. –Remélem, tisztában van vele mindenki, hogy ez nem csak súlyos pont levonást, de büntetőmunkát is von maga után. Az igazgatónő engedélye a klubhelyiségre vonatkozott és az alkoholfogyasztást is szigorúan megtiltotta. Fejenként tíz pontot vonok le mindenkitől, aki megjelent. A büntetőmunkáról később értesítem magukat, miután egyeztettünk a kollégákkal!
Mély levegőt vettem.
Tüntessék el ezt innen, aztán irány a klubhelyiség! – Parancsoltam rájuk és türelmesen vártam, míg rendet raknak maguk után. Csak azt követően engedtem őket vissza a klubhelyiségbe, szigorúan Mr. Frics vezetésével.



Az illegális "bál" véget ért!
Aki szeretne, még írhat erre a reagra!
Naplózva


Morgan Williamson
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2019. 05. 07. - 18:10:21 »
+3

Különös Szilveszter /avagy illegális "bál"/ - Viszlát XX. Század
Végszó

"Folyt a pezsgő, mondtam: viszlát ezerkinecszáz!"  
ruha

Amikor úgy gondoltam, hogy emlékezetesre kéne venni a figurát szilveszterkor, sok dolog volt a paklimban, de most be kell látnom, hogy koránt sem minden. Ennek az első számú felelőse igazából Blaire volt, akivel a jelek szerint ezúttal nem sikerül értelmes társalgásba bocsátkoznom. Nem is tudom, hogy Pye-t akarom miatta elásni, hat láb mélyre, magamra haragudjak, vagy netán a leányzóra?
Az a kényszerpálya (és korcsolyapája) amire kényszeríteni szeretne a legkevésbé sincs átfedésben azzal a beszélgetéssel, amire igazából szükségünk lenne és ez egyrészt elszomorít, másrészt pedig a kis haragocskát is táplálj bennem, mert azért az már csak nem járja, hogy idomított uszkárként kezeljenek! Pláne azok után, ami történt... Akárhogy is, a legjobb döntésnek az tűnik, ha italos palackot ragadok és elilluminálom magam a sárga zöldig!
Derekasan neki is látok a feladatnak, amikor egy új, de nem ismeretlen hang hasít a légbe: egy tanár! Na, ez már inkább benne volt a pakliban és... és nincs különösebb vészforgatókönyv, mert a jelek szerint a folyosói őrszem valahol máshol lehet, tuti lenyúlt egy üveg piát és beseggelt aztán ezért van nyakunkon Lancaster professzor. A zene elhallgat, a szigorú hang felcsendül, én meg miután türelmesen végighallgattam, delíriumos mosollyal az arcomon battyogok hozzá, hogy felé kínáljam az üveget.
- Ugyan Tanár úr, az új évezred küszöbén legalább egyet igyon velünk!- kínálom felé az üveget. Tudom, hogy elutasít, tudom, hogy ez kutyaharapás szőrével, de nem érdekel. Nincs veszteni valóm sok. A pontlevonás, a büntetőmunka már garantált. Akkor meg? Fél év és itt sem vagyok... persze a dolog vége, hogy rendet csinálunk a többiekkel s aztán kénytelen-kelletlen elhagyjuk a helyet a klubhelyiségeket felkeresendő, de... valahogy nem tud meghatni az egész. Lehet az alkohol tompa ködössége segít, lehet azért, mert belül már túl üresnek érzem magam... az azonban biztos, hogy fent a klubhelyiségben az utolsó üveg dugipiámmal befejezem a nagy munkát, hogy az új esztendő alkalmából a fehér porcelán kagylót ölelve üvöltsem bele bánatom "Kedv! Remények!  ... Isten véletek!"

Köszönöm mindenkinek a játékot és a részvételt!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 07. 21. - 02:12:19
Az oldal 0.186 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.