+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Minerva E. Balmoral (Moderátor: Minerva E. Balmoral)
| | | | |-+  Oh look, it's coffee o'clock!
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Oh look, it's coffee o'clock!  (Megtekintve 4932 alkalommal)

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2016. 04. 18. - 15:22:03 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee


Örülök, hogy abbahagytuk a skálás dolgot és jó, hogy nem lett belőle sértődés sem, nagyon igyekeztem ki javítani a bunkóságomat.
    - Nem akarlak ráerőszakolni, ne haragudj. Akkor azt hiszem azt a kedvezményt meg is beszéltük... Még senkit nem láttam, aki így tüntette volna el a kávéját. Borral, töménnyel esetleg, de kávéval még soha - elnevetem magam. Nálam nem igazán tart sokáig egy csésze kávé, amint kihűl egy húzással megiszom.
    - Nem haragszom, igazad van. Tényleg nagy szünetek vannak a válaszaim között, magam sem tudom, hogy miért, de ez csak most van így. Az szeszes italokat nem szoktam ilyen gyorsan elfogyasztani, vagyis nem mindet.
   - Sajnálom. Változott emiatt a kapcsolatotok? Tizennégy voltam, és eléggé... bizonytalan a mugli kultúrát illetően. Tudtam, hogy vannak testvéreim, de nem volt lehetőségem tartani velük a kapcsolatot, és sokáig biztos voltam benne, hogy rájuk hozom a saját balszerencsémet, ami a nevemet ismerve elég érthető is.
Furcsa érzés beszélni a családomról valakinek, én ezeket a dolgokat inkább magamban tartom. Félek mesélni erről. Leginkább attól félek, hogy mesélés közben elérzékenyülök és ha látnak sírni akkor gyengének fognak hinni, legalábbis én ezt gondolom. Minnie-nek próbálok mosolyogva válaszolni. Hogy erről a témáról tudjak mesélni nem hiszem, hogy csak egy pohár kávéra van szükségem.
   - Nem igazán változott a kapcsolatunk, a válás előtt sem voltunk olyan nagyon jóban. Amúgy nehogy félreértsd, nem amiatt nem szeretek vele élni mert italhoz szokott nyúlni, ez annyira nem zavar. Inkább az zavar, hogy túlságosan is fontos neki a hírnév, lassan már fontosabb mint én.
Úgy irigylem az olyan gyerekeket akiknek nem ismertek a szülei és végi tudnak menni úgy az utcán, hogy nem szólítsák meg őket és a szülei is csak velük foglalkoznak, semmi mással. Emlékszem amikor anya és apa még együtt voltak, sokszor fordult meg a fejemben, hogy elszököm otthonról. Anyáék csak az üzlettel foglalkoztak, voltak olyan esték amikor csak én és a bátyám vacsoráztunk otthon, ők meg ki tudja merre ettek. Volt olyan időszak amikor szerettem volna árvaházba kerülni, azok a gyerekek mindig olyan boldogak voltak, nem volt sok játékuk és óriási villájuk, nem volt két gardróbszobányi ruhájuk és mégis midig mosolyogtak.
   - Az egyik barátnőm kifejezetten szomorú lenne ezt hallva.. Bár már nyáron elrontottam a kedvét azt illetően, hogy már a pletykáknak sem lehet hinni. Az elég kellemetlen.. Nagyon kínos történet volt? Hogy élted meg? Bár az első kérdést veheted tárgytalannak is, nyilván, ha kihatott az itteni létedre...vagy... mikor váltak el? Milyen most a családi felosztás a két világ között?
Elmosolyodom a sok kérdés hallatán és igyekszem normális válaszokat adni rájuk.
   - Hát igen, sajnos már a pletykáknak sem lehet hinni - nevetem el magam. - Négy éves voltam mikor elváltak, sokan azt mondták, hogy nekem a válás idején nem lesz semmi bajom, nem visel majd meg, úgy sem tudom, hogy mi történik. De ez nem így volt, nem voltam én annyira buta, hogy ne tudjam, hogy mi történik. Nagyon sokat sírtam és nem voltam hajlandó kimozdulni a lakásból. Anya még mindig utálja apát, apa pedig szeretne jóba lenni anyával, de ez nem hiszem, hogy sikerülni fog. Amúgy te tartod még a kapcsolatot anyukáddal?
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2016. 04. 24. - 13:10:45 »
+1


Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


        - Nem mindet? Mit igen, mit nem? - kérdezem mosolyogva, és szórakozottan húzogatom a kézfejemen az egyenruha pulóverét, szóval nagyon fogok örülni utólag, mikor kitágult - Berúgni bárki tud, de az arányokat felmérve inni, vagy az élvezetért, vagy magasztosabb célért... az igazi művészet.
        Cinkosan rákacsintok Miriamre, mert hát persze közel sem vagyok szent, fénylő angyalszárnyú alak, és pontosan tudom, hogy a legtöbb tizenéves szintén nem az, ahogy már a szüleik sem voltak azok. Ezért sem értem általában, miért lepődnek meg az ilyen jellegű törekvéseken, mert az egy dolog, hogy a saját ferde hibáinkból tanulva nem akarjuk azokat viszontlátni, illetve ne vesszen kárba x óra másnapos fogadkozás, miszerint soha nem iszunk többet, és ennek tovább örökítése az utódainknak, de az tényleg csak képmutatás, mikor úgy teszünk, mintha mi soha, a féltételezés is sértő..De mivel sosem voltam meghatározható igazán jó kislányként, gondolom erre nem sok rálátásom van a saját nézőpontomat kivéve, az pedig bőven elég olyan helyen járt, ahol nem kellett volna, még ha általában a körülmények áldozata is vagyok.
         - Értem, csak... úgy sem lehet könnyű. Persze én nem ismerem, nem tudom milyen olyankor, de ha csak arra gondolok, hogy az öcsém mennyire ki tud fordulni magából, ha iszik... - fejtegetem kicsit, és rá is csapok a kezemre, hogy fejezzem már be a pótcselekvést - Milyen jellegű hírnév?
         Úgy látszik, nemcsak rosszgyerek, de figyelmetlen is vagyok néhány társam életét tekintve. Rendben, a tavalyi évem a túléléssel ment el, úgy álltam hozzá, hogy minél kevesebb emberrel beszélek, annál jobb nekik, de ez persze nem ilyen egyszerű, csak a pánik fülembe lihegése mellett nem sikerült mindig érthető döntést hoznom. Meghallgatom a válásról való történetet, és akaratlanul is eszembe jut, hogy talán apa legjobb döntése az anyámmal kapcsolatban az volt, hogy nem házasodtak össze. Ha kegyetlen akarok lenni, az még jobb lett volna, ha nem vállal vele gyereket egyáltalán, de rontani már nem rontott rajta legalább.
         - Igen, sokan szokták azt mondani, hogy a gyerekek nem értenek semmit, pedig szerintem jóval többet, mint sejtjük. Az más kérdés, hogy vonják le magukban, de ez meg a tényen nem változtat. Ha gyerekem lenne... - teszem fel a játék kedvéért, úgysem élem meg azt az időt, hogy lehetne - Egész biztos tudni akarnám, hogy éli meg azokat a dolgokat, amiket közösen tapasztalunk meg. A félreértésekből szoktak lenni a katasztrófák..Sajnálom, hogy így alakult nálatok. Te kihez húzol?
         Elmosolyodom, mikor az anyámra kérdez rá. Addig jó, amíg nem ismeri az ekörüli eseteket, de ha már így belementünk... A háborúnak vége, nem lehet belőle baja.
         - Nem. És lenne a legjobb mindenkinek, ha halott lenne. - most először tényleg komoly a hangom - Úgy hangzik, mintha egy dacos tinédzser lennék, akit megbántott az anyukája, de nem, Miriam, ezen túl is azt gondolom, hogy akkor lenne tényleg béke, ha már elástuk volna, és biztosak lehetnénk benne, hogy nem rágja ki magát.
Naplózva

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2016. 04. 29. - 21:27:14 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee


   - A borokkal és a gyengébb alkoholokkal nem végzek ilyen gyorsnak, de a whiskyvel és más egyéb erős itallal igen - válaszolok mosolyogva a kérdésére.
  Nem szoktam sűrűn alkoholt fogyasztani mert itt a Roxfortban nem igazán foglalkozok azzal, hogy hogyan kéne hozzá jutni, otthon meg nem igazán tudom, hogy hol tárolja anya őket. Szívesen lezárom ezt a hírneves témát mert nem szeretnék még itt is azzal foglalkozni, ezért a következő kérdésére nem válaszolok, igyekszem úgy csinálni mintha meg sem hallottam volna, igaz ez elég bunkóságra utal. Inkább beszélek órákat apáékról mint anyáról, a hírnévről és rólam.
    - Igen, sokan szokták azt mondani, hogy a gyerekek nem értenek semmit, pedig szerintem jóval többet, mint sejtjük. Az más kérdés, hogy vonják le magukban, de ez meg a tényen nem változtat. Ha gyerekem lenne... Egész biztos tudni akarnám, hogy éli meg azokat a dolgokat, amiket közösen tapasztalunk meg. A félreértésekből szoktak lenni a katasztrófák..Sajnálom, hogy így alakult nálatok. Te kihez húzol?
  Nagyon is igaza van Minervanak, a félreértésekből szoktak lenni a legnagyobb katasztrófák. Jobban belegondolva én sem tudom, hogy kihez húzok jobban.  Ott van anya akinek fontos vagyok, de van még mellettem sok olyan dolog ami fontos neki, de én vagyok az egyetlen akire számíthat és akiért képes lenne az életét is adni és ő volt ott mellettem mindig, amikor elváltak apával akkor is, és ott van apa akinek van még két mostoha gyermeke rajtam kívül meg egy felesége szóval nem tudom, hogy ő képes lenne- e miattam elhagyni őket.
   - Azt hiszem anyához húzok inkább, bármilyen is, őt szeretem kettőjük közül a legjobban, bár apával is nagyon szoros a kapcsolatunk.- nyögöm ki végül mosolyogva. - Te szeretnél gyereket?
Egy kicsit meglepődöm amikor Minnie ilyeneket mond az édesanyjáról, nem tudom mit tett, hogy ennyire utálja őt, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
   - Mit tett, hogy ennyire utálod? De ha nem szeretnél, akkor ne mesélj róla - mivel én sem válaszoltam az egyik kérdésére ezért én sem venném sértésnek ha ő is ezt tenné.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2016. 05. 13. - 19:12:39 »
+1


Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


       Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen jól elbeszélgetünk majd - nem azért, mert bármi előítélettel is indultam neki a párbeszédnek, csak mindig meglepem saját magamat. A mostani időszak több, mint borongós, és akkor beragyog egy kis napsugár a szürkeségbe, te pedig úgy érzed, el is felejtetted, hogy van még tavasz, van még remény, még ha rohanó ujjak tánca is kering időnként a nyakad körül. Egy hálás mosoly költözik az arcomra, remélem, Miriam is észreveszi, milyen szimpatikus is lett az eddigiek alapján.
       - Mit kóstoltál eddig? - gondolom tovább a kijelentését - Már azon kívül, hogy természetesen soha azt sem tudtad, mit jelent az a szó, hogy alkohol. Én sem. Ártatlan vagyok.
        Hát hogyne, ismerem a szabályokat és törvényeket, éppen azért, hogy hivatkozhassak rájuk az áthágásuknál, egyébként nem kifejezetten hiszek a jogban és a rendszerben, ami köré épül. Akkor is a saját érdekeinket fogjuk nézni, bármilyen civilizáltnak is tűnünk mellette: nem különösebben tisztelem az őreit sem, valahol sértésnek is szoktam venni, mikor apa lelkesen ajánlgatja ezt a pályát, persze ő a muglik világában. Hogy is képviselhetnék valamit, aminek nem ismerem el a hatalmát?
       - Van valami különösebb oka, már azon kívül, hogy őt ismered jobban? - mindig érdekes, hogyan alakul az elvált családokon belül a dinamika - Gyereket?!
       Hatalmas szemeket meresztek rá, aztán el is nevetem magam. Mégis hogy jutott most eszébe? Mármint a logikai vonulatot értem mögötte, de ez foglalkoztatja most? A tarkómon átfutó tincsek közé csúsztatom a kezem, és zavartan meg is vakarom a fejem alattuk - hát ez tényleg egy kényes kérdés, és ő most találta éppen telibe. Elkerülhetetlen, hogy összekössem egy másik jellegű témával is, de nem vagyok benne biztos, hogy beszélni akarok róla... nem Miriammel, akárkivel.
        - Hát öhm. - Minerva Balmoral hírhedt magabiztossága, hölgyeim és uraim - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam bele. Ez olyasmi, ami mindenkinek a fején átszalad, de azt hiszem nem, nem szeretnék. Mármint szeretem a gyerekeket, és nem vagyok házasságellenes sem, csak... csak szerintem nem vagyok elég felelősségteljes hozzá, illetve nem találkoztam olyan emberrel, akivel egyáltalán egy komoly kapcsolatot el tudnék képzelni, enélkül meg ugye a baba.. Hát szóval egy babának normális család kell, anélkül hazárdjáték az egész.
        Hozzátehetném, hogy valószínűleg meg sem érem azt a kort, amikor mások vidáman kutatják a legédesebb árnyalatú babacipőt a leendő kis trónörökös számára, de ez egyrészt eszméletlenül morbid lenne, másrészt további feszegetésre szorulna, amit nem fogok egy hirtelen ismerős nyakába zúdítani elegánsan, még ha kíváncsi is lennék, hogy reagál rá. Ehelyett áttérek a második izgalmas kis bogra a beszélgetésben, és biztos vagyok benne, hogy okozunk még egymásnak feszült pillanatokat.
         - Mesélhetek róla, ha szeretnéd, nem bánt már egyik emlék sem igazán. - frászt nem, csak tehetséges vagyok elfojtásban, nem is hinnéd, mennyire - Az anyám halálfaló, Miri, aranyvérű és olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek iránt egészséges emberek nem szoktak. Szeretnéd tudni, miért lenne jobb mindenkinek, ha ő is meghal az ostrom alatt...?
        Megfordulok, és lejjebb húzom a karomon az egyenruhánk pulóverét, kijjebb gombolom a blúzomat, és egy nyaktörőnek látszó mozdulattal felfedem előtte félig a lapockáim között húzódó, hópehelyszerű átokhegem. A meleg fényben is kivehető, habár inkább néz ki festékhiánynak vagy valódi hóesős napok gyengéd búcsúcsókjának, semmi melegség nincs benne - ha hozzáérne, azt is érzékelhetné, hogy ott hideg a bőr, és csak időnként veszi át a kerete emberséges hőmérsékletét. Szép, mint egy hóvihar, de épp annyira gyilkos is lehetett volna.
         - Ha valaki erre képes a saját vérével szemben, szerinted mire képes másokkal szemben...? - teszem fel a költői kérdést visszaöltözés közben - Nem azért mutattam meg, hogy sajnálj, ő mindig ilyen volt, semmire sem tudott vagy akart vigyázni. Sokkal inkább azért, hogy emlékeztesselek valamire: a háborúnak sosincs vége a békével. Érted már?
Naplózva

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2016. 05. 16. - 16:20:55 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee



  Én is elmosolyodom egy kicsit amikor észre veszek Minerva arcán egy kis mosolyt. A mosoly az mindig jót jelent és a mosolygós emberek sem lehetnek rosszak.
   - Mit kóstoltál eddig? Már azon kívül, hogy természetesen soha azt sem tudtad, mit jelent az a szó, hogy alkohol. Én sem. Ártatlan vagyok.
  Volt már alkalmam jó pár alkohol fajtát megkóstolni utazásaink során, de egyik sem lett a kedvenc italom.
   - Már megkóstoltam több fajta sört, bort és whiskyt. De én inkább maradok a kávénál. Te miket kóstoltál?
  "Van valami különösebb oka" ezt a kérdést ismételgetem magamban és próbálok keresni valami okot ami miatt inkább anyát választom, de nem igazán találok. Apa a mostoha gyermekeivel is több időt tölt mint velem, pedig ha szeretné tudnánk többször is találkozni. De valamilyen szinten megértem, még mindig nehezen néz a szemembe, még mindig szégyelli magát amiatt amit anyával tett. Nem válaszolok, csak a fejemet rázom, lehet, hogy ez hazugság, de ki mond mindig igazat?
    - Mesélhetek róla, ha szeretnéd, nem bánt már egyik emlék sem igazán.  Az anyám halálfaló, Miri, aranyvérű és olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek iránt egészséges emberek nem szoktak. Szeretnéd tudni, miért lenne jobb mindenkinek, ha ő is meghal az ostrom alatt...? - bólintok, de meg is bánom amikor meglátom Minerva lapockái között húzódó heget. -  Ha valaki erre képes a saját vérével szemben, szerinted mire képes másokkal szemben...? Nem azért mutattam meg, hogy sajnálj, ő mindig ilyen volt, semmire sem tudott vagy akart vigyázni. Sokkal inkább azért, hogy emlékeztesselek valamire: a háborúnak sosincs vége a békével. Érted már?
  Egy kicsit összeszorul a torkom, hogy képes valaki ilyet tenni a saját gyermekével, az ő vérével? És én még azt hittem, hogy az én anyám rossz.  
   - Én, én nagyon sajnálom. Azt is ami történt veled és azt is, hogy most ezt az egészet eszedbe juttattam, bár nem hiszem, hogy ezt valaha is el lehet felejteni - annyi kérdésem van még ezzel kapcsolatban, de inkább hallgatok.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2016. 05. 25. - 06:09:27 »
0

Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


        Gondoltam már, hogy lefedem valahogy a sebhelyet, ha már begyógyulni nem fog soha - egy tetoválás gondolata nem is áll annyira távol tőlem, de nem tudom, hogyan reagálna pontosan a heg. Viszonylag ritkán fordul elő az eset, de félre is tettem azzal a magyarázattal, hogy nem futok meg az apámmal az ehhez szükséges engedélyekért való kuncsorgásos köröket, ráérek jövő nyáron, főleg, mert a minta nem villant ilyen fényesen a fejembe egyből, úgyhogy igazán nem sietek sehová.. Főleg, hogy életben is kell maradjak hozzá, ami most könnyen kihúzható tételnek tűnik, de ott díszeleg valaki más elintézendők címkével ellátott listáján is, és eddig tudtommal nem nagyon hanyagolta el...
         - Muszáj megkérdeznem, hol szoktál inni, hogy ilyen expert vagy? - mosolygok a lelkesedésén - Valószínűleg mindent, amihez úgy általában hozzá lehet jutni, de én inkább megmaradok a pezsgő-whiskey tengelyen, és főleg társaságban. Ha lehetne, gondolom mellékelnék néha egy-egy pohár bort a vacsorához, de udvarias prefektus ilyesmit nem emleget sűrűn példamutató szándékait bemutatandó.
        A jelző, ami nehezen húzható rám, de törekedni attól még lehet rá... Már meg sem lep, hogy elhallgat a látványra. Közel sem vagyok Blue átokhegéhez, és láttam néhány hátborzongatót, de valahol mind viselni fogjuk ennek a háborúnak a nyomait, és felelősek is leszünk azért, hogy másoknak ne kelljen részesülnie az élményből. A részem lett a kis csipke-pókháló, ott húzódik az őzem hátán is, és elkísért a napsütötte nyári tengerpartokra is a fürdőruha keresztes pántjai alól szemlélve a világot.
        - Te sem fogod elfelejteni, csak most tűnik távolinak. - lehúzom a ruháimat, és visszafordulok a hollóhátashoz - Másokon mindig tetszettek a hegek, olyanok kicsit, mint a történetek a bőrben. Elmesélik helyetted is, mi történt veled, szavak nélkül. Ne haragudj, hogy elszomorítottalak... nem állt szándékomban. Viszont akkor most halljuk a gyerekekről való elmélkedésed, ha már így előkerült, mert nem, nem felejtettem el ám. Mi a helyzet a babákkal, és ha már itt tartunk, a fiúkkal?
Naplózva

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2016. 05. 31. - 14:40:16 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee



  - Muszáj megkérdeznem, hol szoktál inni, hogy ilyen expert vagy? Valószínűleg mindent, amihez úgy általában hozzá lehet jutni, de én inkább megmaradok a pezsgő-whiskey tengelyen, és főleg társaságban. Ha lehetne, gondolom mellékelnék néha egy-egy pohár bort a vacsorához, de udvarias prefektus ilyesmit nem emleget sűrűn példamutató szándékait bemutatandó.
   Elmosolyodom egy kicsit a kérdésén. Azt hiszem a legtöbb italt az utazásunk során kóstoltam meg, persze apa mindről tudott.
  - Említettem ugye, hogy sokat utazunk nyaranta apával és a családjával. Na szóval az utazások során tudtam egy párat megismerni, de ezekről apa is tudott, viszont anya nem mert ő kinyírta volna apát és az is lehet, hogy engem is - nevetem el magam. - Te mikor és hol ittál alkoholt először?
    Anya biztos, hogy eltiltana apától ha megtudná, hogy alkoholt fogyasztottam már tizennégy évesen, így sem örül annak, hogy nyáron ennyi időt töltök nálunk, szerinte rossz hatással van rám apának az új felesége én meg persze azzal bosszantom mindig, hogy milyen jó vele meg milyen kedves, igazából meg ki nem állhatjuk egymást a nőcikével.
  - Te sem fogod elfelejteni, csak most tűnik távolinak. Másokon mindig tetszettek a hegek, olyanok kicsit, mint a történetek a bőrben. Elmesélik helyetted is, mi történt veled, szavak nélkül. Ne haragudj, hogy elszomorítottalak... nem állt szándékomban. Viszont akkor most halljuk a gyerekekről való elmélkedésed, ha már így előkerült, mert nem, nem felejtettem el ám. Mi a helyzet a babákkal, és ha már itt tartunk, a fiúkkal?
   Most legszívesebben összevissza szidnám Minnie anyját, de ki vagyok én, hogy ezt megtegyem? Annak a nőnek inkább hálát kéne adnia, hogy ilyen csodálatos gyereke van mint Minerva, de itt is látszik milyen hálátlanok az emberek. Felháborító és elszomorító ez az egész.
  - Nem szomorítottál el, örülök, hogy elmesélted - mosolygok Minnire. - Még nem vagyok valami jóba a gyerekekkel, de szeretnék én is majd idővel egyet. A fiúk hát azokkal szerintem rosszabbul álok mint a gyerekekkel.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2016. 06. 04. - 15:42:09 »
+1


Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


        - Említetted, csak azt nem, hogy ilyenkor megismerkedtél a helyi alkoholturizmusban is részt vettél. Az persze teljesen más, ha a szüleid is tudnak róla, de elég bátor is.. - én is elnevetem magam, mikor kuncogni kezd, nem tudom megállni - Az anyám és a nagyanyám egészen más elveket vallott a gyereknevelésről, és én gyakran kaptam lényegében fröccsöt inni gyerekként. Ne úgy képzeld el, hogy rendszeresen ittam, csak időnként nagyon felhígított bort kaptam és ilyesmik. Te emlékszel az elsőre?
        Hiába hangzik esetleg ez egy kizárólag brit nevelést kapott gyereknek furcsán, mindig eltörpül az anyám későbbi jótékony cselekedetei mellett, így ez már engem nem különösebben lep meg. Lehetséges, hogy ezért szeretem a bort, és nem is kifejezetten érzem magam alkoholistának, ha csak úgy magában is iszom néha, de ezek a korai éveim, a szervezetem nyilván nem ugyanúgy reagál majd évekkel később rá.. nem mellesleg mostanában nem volt alkalmam kísérletezni, de sejtem, hogy rosszabbul is bírnám a mostani testsúlyommal. Annyira nem vagyok extrém eset, mint Willow és az abszint, de jól jön valaki, aki haza tudja cipelni a zöld tündérektől bekábult gitárosokat az éjszakai Párizsban is.
        - Ennek örülök. Enélkül is elég sok olyan dolog történik, amin az ember nem mindig kellemesen elmélkedik.. - de aztán el is terelődik a téma arról, amire most utaltam - Szóval úgy érted, belőlük nem szeretnél egyet? És lányokból? Kecskékből?
        Ennyi idősen tényleg szinte végtelen ideje van még eldönteni, mit, kit és hogyan szeretne. Aubrey évfolyamtársa, ahogy Aila és Alex is, de néha nehezemre esik összeegyeztetni őket korban, miután utóbbi kettő nem csak kézen fogva sétálni szokott a plátói szerelmével, de mellettük a húgom teljesen más dolgok iránt érdeklődik. Ezt a tanévet már úgy kezdtem, hogy meg sem próbálom megtalálni az átlagost vagy a normálist az iskolában, mert rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, az milyen, úgyhogy most sem próbálok levonni következtetést az életkor és a szex viszonylatában. Nem én.
        - Kifejtenéd ezt bővebben? Már ha publikus. - teszem hozzá mindenképp, mert nem vallatni akarom - Ha gond van, hátha tudok segíteni. Tudom, hogy a Roxfortban ez az egész elég... bonyolult.
Naplózva

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2016. 06. 10. - 15:55:31 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee


  Már nem igazán lep meg, hogy Minervát gyerekként fröccsel itatta az anyja, még mindig alig hiszek a füleimnek bár ez a sebhely mellett csak egy kisebb, lényegtelen dolog, amit lehet, hogy még néha pár mugli ember is megtesz a gyermekével nem teljesen józanon. Nem igazán tudok mit hozzá fűzni vagyis amit mondanák az nem biztos, hogy szép lenne ezért inkább csak a kérdésére válaszolok.
  - Az első azt hiszem tizenhárom évesen volt Franciaországban, de az csak egyetlen korty bor volt, de az is lehet, hogy kettő.
   Az elsőre már alig emlékszem pedig csak egy éve volt, bár azt kívánom, hogy arra nyaralásra senki sem emlékezzen, akkor vesztem úgy össze apával, hogy anya értem küldte a sofőrünket mert nem voltam hajlandó tovább vele együtt maradni. Az az este volt életem egyik legrosszabb estéje, összevissza szidtam apát csak azért féltékeny voltam a mostohalányára, de volt okom a féltékenységre, sokkal jobban törődött vele mint velem, olyanokat mondtam neki amit teljesen megbántam másnap.

  - Ennek örülök. Enélkül is elég sok olyan dolog történik, amin az ember nem mindig kellemesen elmélkedik.. Szóval úgy érted, belőlük nem szeretnél egyet? És lányokból? Kecskékből? Kifejtenéd ezt bővebben? Már ha publikus. Ha gond van, hátha tudok segíteni. Tudom, hogy a Roxfortban ez az egész elég... bonyolult.
   Szerintem elég sok időm van még ahhoz, hogy eldöntsem, hogy szeretnék-e gyereket. Először szeretném ha lenne egy biztos állásom és lakásom, persze ezek a dolgok nem lennének fontosak mert anya bármikor segítene és a villa amúgy is az enyém lesz, de nem szeretném ha felnőtt koromban is ő tartana el.
  - Amint végeztem a Roxforttal alapítok egy kis farmot és ott lesz sok-sok kecském - nevetem el magam. Kecskék? Miért kellenének nekem kecskék? - Akarok gyereket, egy kislányt de majd idővel, egyszer legyen egy férfi mellettem. Bonyolult? Mennyire bonyolult? Annyira, hogy nekem soha nem lesz itt barátom? Itt a Roxfortban még nem igazán beszélgettem fiúkkal, pedig már itt vagyok négy éve.
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2016. 06. 14. - 23:05:43 »
+1


Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


        Kezdem úgy érezni, mintha órák óta beszélgetnénk itt, pedig valószínűleg ez alig több, mint hatvan perc.. Ugyanakkor olyan, mintha ennek megfelelő években mérhetném az ismeretségünket. Mintha minden szó csak olyan egyszerűen jönne, és ez igazán hiányzott a tavalyi kastélyban eltöltött várfogság után, ahol minden őszinte szavamat nagyítóval kellett még magamban is méregetnem.
         - Vagy három...? - találgatok, bár igazából nincs jelentősége annak sem ennyi idő távlatából, ha egy egész üveggel döntött magába - És milyen volt az első?
         Mindig van egy pont, amikor elkövetjük a bűnt, amiről talán sosem gondoltuk volna korábban, hogy lehetséges. Az első szökésem, az első leckém az animágia ösvényén, az első holttest.. ezeknek és más elsőknek könnyű nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig csak egyetlen tánclépések egy hosszú koreográfiában. Amiről azt hittük, soha többé, talán már itt várakozik a holnap sarkán, kíváncsi fejével követve a bűnbánatunkat. Talán nem mindenkié olyan drasztikus, mint az enyémek, de a kastély lakói tavaly átélték az első olyan ostromot, amely darabokra roppantotta a biztonságosnak vélt világunk utolsó szikráit is. Ilyen hirtelen és könnyen lesz semmivé a törvény, ilyen könnyen lépünk meg egy elsőt.
         - Akkor mindenképp megyek kecskét simogatni. Olyan fura állatok, de bírom őket nagyon. - a hirtelen jött mugli farmállatok iránti rajongásom annyira nem újkeletű, de eddig nem hangoztattam - Persze, nem is úgy értettem, hogy holnap mutasd be a leendő Mr. Deccort. A bonyolultat arra értettem, hogy semmit nem tehetsz igazán egyedül, valahogy mindig tudnak olyan dolgokat rólad, amiket megtartanál magadnak..legalábbis nekem rendszeresen van ilyen jellegű problémám.
          Eddig legalábbis jellemző volt, de Adam olyan pontot tett a végére, hogy ne akarjam megint feltenni a lemezt. Bőven elég jó a rálátásom Natalie nemi életére, jobb is, mint amilyet szeretnék, és ebből kifolyólag tudom, hogy ami odakint 'normális', idebent könnyen generál olyan hírhedtséget, amivel nehéz együtt élni. Sokkal élesebbek tudnak lenni az indulatok, ha együtt is kell élned az adott emberekkel, és mi más illusztrálná pontosan a házi nyúlra nem lövés fizikailag megtestesülő elvét?
         - Nincs is értelme semmit elsietni, nem faggatózni akartam tényleg. Igazából nincs ebben semmi furcsa, mi tesszük azzá.. mindig kicsit meglep, ha valaki tizenévesen azt mondja, megtalálta élete szerelmét. - vonom meg a vállam jobb híján - Lehetséges persze, hogy nem vagyok túlságosan romantikus, és annak köszönhető ez a vélemény, de szerintem nem éltünk eleget ahhoz, hogy ilyen téren egy életre előre döntsünk valamiben bármi más ismerete nélkül. Mit gondolsz?
Naplózva

Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2016. 07. 07. - 00:18:10 »
+1

                                        
Nothing in the world is a problem we cannot solve a cup of coffee


   - Az elsőre nem igazán emlékszem már. Sőt azt sem tudom már, hogy mi volt az első – nevetem kissé el magam.
    Az igazat megvallva én még soha nem láttam kecskét, annyit tudok róla, hogy fehér és farka van, de ebben sem vagyok teljesen biztos. A kecskék nem villába való állatok.  Igazából gyermekkoromban csak képeken láttam az állatokat a lovakon kívül, azokkal is csak a lovaglóleckék miatt találkoztam.
   - Akkor mindenképp megyek kecskét simogatni. Olyan fura állatok, de bírom őket nagyon. – nem igazán értem, hogy Minerva hol találkozott kecskékkel, ezeket az állatokat nem igazán lehet minden útszélen látni, még az állatkertben is elég ritkán fordulnak elő. -   Persze, nem is úgy értettem, hogy holnap mutasd be a leendő Mr. Deccort. A bonyolultat arra értettem, hogy semmit nem tehetsz igazán egyedül, valahogy mindig tudnak olyan dolgokat rólad, amiket megtartanál magadnak legalábbis nekem rendszeresen van ilyen jellegű problémám.  Nincs is értelme semmit elsietni, nem faggatózni akartam tényleg. Igazából nincs ebben semmi furcsa, mi tesszük azzá.. mindig kicsit meglep, ha valaki tizenévesen azt mondja, megtalálta élete szerelmét. Lehetséges persze, hogy nem vagyok túlságosan romantikus, és annak köszönhető ez a vélemény, de szerintem nem éltünk eleget ahhoz, hogy ilyen téren egy életre előre döntsünk valamiben bármi más ismerete nélkül. Mit gondolsz?
    Nem hiszem, hogy itt a Roxfortban tudnának rólam olyan dolgokat amik igazak és inkább megtartanám őket magamnak, az is csoda ha tudják a nevem.
   - Szóval azt mondod, hogy tudsz segíteni nekem abban, hogy megtaláljam az első barátomat? – kérdezek rá furcsán mosolyogva Minervára -  Egy tizenéves még azt sem tudja mi az a szerelem, én sem tudom még, hogy mi az, de van még időm arra, hogy megtudjam.  
    A karórámra pillantva rájövök, hogy egy átlagos estén én ilyenkor már rég az ágyamba szoktam olvasgatni, de ez nem egy átlagos este, egy este és egy nap sem átlagos ha egy új emberrel ismerkedek meg.
   - Mennyi ideje ülünk már itt vajon? Nem vagy még álmos?
Naplózva

Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
*****


the variable

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2016. 07. 07. - 20:56:52 »
+1


Coffee made me do it!

A nem is annyira legális konyhában


        Kecskék. Sosem hittem volna, hogy róluk fogok társalogni az iskolai konyhán egy kávésbögre felett, de ez a hely erről szól: nem is vesszük észre, mennyi szürrealitás van benne, ha pedig mégis, akkor muszáj állnunk tátott szájjal, és bámulni, ízlelgetni a szerencsét, ami ide vezetett és becsapott bennünket az ablakon. Nem mintha különösebben jártas lennék a farmállatok helyzetéről vagy hasonlókról, de még azt sem tartom kizártnak, hogy mondjuk az abszintivás kifinomult módjairól, vagy az észt időjárásról értekezzek.
        - Ha szeretnéd, persze. Nincs abban semmi rossz, ha új embereket ismersz meg. - viszonzom a mosolyát, bár nem pont erre célozgattam az imént - És igen. Elég késő van már, ágyban lenne a helyed.. a sajátodra gondoltam, még mielőtt párhuzamot fedeznél fel a két téma között.. majd visszatérünk rá később. Menj csak, leragad a szemed.
        Én is ellököm magam a pulttól abban a tudatban, hogy az őrségem hamarosan megkezdődik, és hajkurászhatom majd Grisam rettegő szembogarait a folyosó falán vélhetően valami sötét és hideg helyen. Még be kell készülnöm pulcsival, meleg itallal, végtelen megnyugtató történettel, dallal és emlékkel, látványmágiával végszükség esetére, de ugyan ez sokkal inkább hasonlít egy komoly gyerekfelvigyázáshoz, azért valahol élvezem. Az ajtó felé biccentek, hogy ha Miriam távozni szeretne, ne várakozzon rám, még van némi elintéznivalóm.
        - Köszi a beszélgetést, nagyon hangulatos volt. Megkereslek valamelyik nap még, aztán kitaláljuk a haditervet.. és ha valaki megkérdezi, miért mászkálsz ilyenkor itt, hivatkozz rám. Nagyon sürgős dolgod volt Balmoral prefektussal. - kacsintok felé, aztán nekilátok az előkészületeknek... és úgy döntök egy vigyor kíséretében, hogy iszom még egy kávét, elvégre nincs olyan dolog, amit a kávé nem tudna megoldani.


Köszönöm szépen a kávét! Hááát
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 02. - 00:55:28
Az oldal 0.123 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.