Liliya Romanov

átépítés alatt,
kérlek, ne írj nekem most.

előtted és mögötted◬

      Kíváncsi vagyok rád, mindenre, amit elmondhatsz de elhallgatsz.
Hallottalak persze vérfertőzőnek lefestve, gyilkosnak és olyan idegennek, aki ártani akar nekünk, sőt, ennél rosszabbakat is, de én tőled szeretném hallani a történeteket, szeretnék hinni neked, esélyt adni és befogadni, de az egyedül nem fog menni. Vajon milyen az igazi Liliya, akit csak Hagen ismer? Ha kilépnél közénk, mindenkinek könnyebb lenne: bármilyen terhet is viselsz, megoszthatnád, bármilyen ellenérzés munkál bennünk, mi is megoszthatnánk veled, de ehhez el kell engedned a testvéred kezét és kilépni az árnyékából. Képes lennél megtenni, képes lennél ember lenni?
      Én itt leszek előtted és mögötted, ha eldöntenéd.

Benned ◬

Nem szeretem anyánkat. Anyánk önző, csak magával törődő, minket meg nem értő, aki mit sem tud kezdeni a nagy szerelemmel, ami annyi kínos karácsonyt hozott el nekünk. Mégis, mégis mintha lenne szüleink szenvedélyében, és a mi világunkban valami közös pont. Talán az egyetlen közvetlen örökség, mondhatnánk. Nem véletlen születtünk együtt erre a világra, bár a születés fájdalmas pillanata csak egy lépcső volt a sok közül, amit együtt megmásztunk. Végső soron mindig te voltál, s mindig te leszel az, aki formál, aki ösztönöz, s aki azzá változtat, akivé lennem kell.
Én pedig bármikor meghalnék érted, húsom húsomból, ahogyan a Nap is meghal minden éjszaka azért, hogy a Holdat ragyogni láthassa.

...s a többiek? Kit érdekelnek? Nem érthetnek azok semmit. Mert mi ketten egyek vagyunk, az egyszerű elme számára oly módon, amit soha fel nem foghatnak.

Szovjet Oroszországban...

...van valami szabály arra, hogy mindenki öntelt tajparaszt egymás f*szát szopogató pózőr angst nyomorult legyen? Te meg a bátyád, meg a f*szom tudja milyen rokonaitok, és a cseszett vodkától bűzlő vonaglásotok.. Az egyetlen szórakoztató dolog veletek kapcsolatban egy háziverseny lenne, hogy melyikőtök inkább a Tajgetosz-pozitív? Csak azért nem rád szavazok, mert a többinek nagyobb a pofája, de ettől nem leszel szimpatikusabb.

Utánad ◬

A Roxfortról alkotott, romantikus ábrándjaim szertefoszlottak, amikor láttam, mennyire egyedül vagy. Beszélték, hogy a tanári kar a magánnyal büntet téged, és csakis téged, mintha a családneved viselő többi diáktársunk nem lettek volna annak a halmaznak a részei, ami ellen hadjáratot folytattak.
Csak elsős voltam abban az évedben, amikor először voltál egyedül. Tudom, hogy soha nem tudlak majd pontosan megérteni, mert sohasem leszek a helyedben. De mindig eszembe jutott, hogy én is milyen magányos voltam, amikor apámék eladták Stirlinget, a kedvenc lovamat. Mindegy volt, mennyit sírtam és mennyit könyörögtem érte. Tudd, hogy együttérzek veled.
Azt is tudom, hogy ez nem vigasz, főleg utólag nem. De ami tőlem telik, azt megteszem azért, hogy a jövőben ne érjen másokat ilyen büntetés.