a napvitorla szétszakad
a felhő áll, az ég szalad

A nap sugarai ébresztenek. Bár behúztuk a sötétítőket, egy kis résen át bevilágít a hajnal és narancsos arany színbe öltözteti a szobát. Minden lélegzete melegséggel tölti el lapockáimat, ahogyan kifújja a levegőt. A lepedőn érezni az illatát. Egy pillanatra megmoccan és borostája megcsiklandozza bőrömet. Libabőrös leszek az érzéstől. Elmosolyodom a jeleneten és kezeimet az övére teszem. Az erős karok átfonják testemet. Ebben a pillanatban az övé vagyok és a vadász büszke arra akit elejtett. Ami fontosabb talán az az, hogy Ő az enyém most. Nem vagyok hülye, tudom jól, hogy kicsoda és hány lánnyal ébredt már így. Mégis édes ízű nyugalmat ad a tudat, hogy most velem éli át a pillanatot.

Sosem hittem volna, hogy pont mi ketten fogunk itt kikötni. Az egész olyan egyszerűen történt. A véletlenek szülték ezt a negédes jelenetet, amit nem tudok megítélni. A nyáron párszor egymásba botlottunk Londonban. Csipkelődő kis szösszenetek, aminek csak annyi volt a lényege, hogy Ő leribanczotott én pedig lepöcsfejeztem. Aztán jött az eset a Minisztériumban. Azt hiszem ott láttam Őt először embernek. Sírtam a tárgyalás előtt, nem tudtam mire számíthatok, tizenévesen a Wizengamot elé kerülni nem túl jó kezdés. Ő pedig megpróbált megnyugtatni a maga hideg és pökhendi stílusában. Bár kedves szót lényegében nem kaptam, a szeméből az jött le, hogy tényleg szeretne valamit tenni értem. Mintha bántotta volna, hogy sírok.

Szeretném azt hinni, hogy egy másfajta ember, mint aminek a legtöbben hiszik. De attól félek, hogy csak elhitetem magammal és súlyosan nagyot fogok csalódni. Hogy a kis flörtölések a kastélyban, hogy az az első csók éjjel a folyosón csak egy nagy vadászat kellékei. Igazából, hogyha sérülök azt csak magamnak köszönhetem. Hiszen tudtam jól kivel kezdek és mire számíthatok. Még is megremegek, amikor a szemembe néz. Elmosolyodom ha rágondolok. Minden fülembe suttogott szava izgalommal és vággyal tölt el. Eleinte reméltem, hogy ez csak testiség, de már az első együttlét után tudtam, hogy ez más. Jobb kezem ujjait az övébe fonom.

Lényegében mindegy is nem igaz? Itt vagyunk és már nem elsőre. Nem csak egy kalandot akart. Ameddig ölel, addig elhihetem, hogy ez az egész valóságos. Addig nem kell gondolkoznom azon mekkora baromságot is csinálok. Ha csak magát a pillanatot élvezem, akkor abban a pillanatban boldog is lehetek. Amikor megcsókol nincs az idő megáll, a baj elmúlik. Minden lélegzetvétele erőt ad mikor vele vagyok. Mikor együtt vagyunk… mintha a világ megállna körülöttünk és mindkettőnknek csakis a másik számítana.

Mocorogni kezd. Mély hangszálai megrezdülnek és a borosta ismét megérint. Csókot nyom testemre, karjai pedig erősen megszorítanak. Kiveszem kezemet kezéből és megfordulok. A fáradt kék szemekben elkezd játszani a fény. Látom magamat a szemében.

- Jó reggelt – mosolygok és ajkaimmal megérintem ajkait.
Forog, forog és csak forog a tánc. Ha nem állok meg nem eshetek el. A tényt pedig, hogy a zene egyszer majd véget ér, felesleges elfogadni. Majd éneklek…

Vágyódom egyre csak bután,
egy csók után, száz csók után

   A karcsú derék jól ismert tapintása, a csípő, mely csípőmet érinti. A puha lábak keresztezik enyéimet, és jobb karommal melle felett ölelem át hátulról. Légzésem egyszerű, lassú, mint aki alszik. Talán ő is azt gondolja, hogy még alszom, én pedig meghagyom hitében.
   Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit csinálok. Mit csinálok itt, mit csinálok ezzel a lánnyal, és mit akarok egyáltalán a későbbiekben csinálni. Mert ez itt és most kényelmes. Tény. De erre mondaná Mitch, hogy akármelyik másik nővel is ugyanilyen kényelmes lenne, és Merlinre, hogy mennyire rohadtul igaza van. Igen, van most ez a megjavulás projektem, amin dolgozok. Hogy megpróbálok kikötni egy nő mellett, Elena is erre biztat, a húgom meg még asszisztál is hozzá. A nyáron például mindössze két csajt fektettem meg, ami azért nagy szó.
   De most itt vagyok, St. Patrickkal, és ebben a tanévben – igaz, még nem régóta tart -, de ő az egyetlen projektem. Ami elég szokatlan, és bár sokszor azért leállok csevegni egy-két kapható lánnyal, de más bugyijában jó ideje nem volt a kezem, ezt garantálhatom. Hogy elégedett vagyok-e? Nem tudom. Talán mással az lennék? Talán igen, talán nem. Mindenesetre Lisa jó hozzám, és valószínűleg belém van esve. Nem igazán szabadna összetörnöm a szívét, és egyelőre nem is akarom. Kivárok.
   Szemeim már egy ideje nyitva vannak, de jól esik csak feküdni az ágyban. Semmi dolgom nincsen, ez pedig mámorító érzés, pláne, hogy majdnem másfél hónap után újra szexeltem. Végre! Igaz, komfortos dolog éjjelente a hangszigeteltre bűvölt baldachinok mögött maszturbálni, de azért a szex az szex. Annál nincs jobb, ezt már Jacob is megmondta évekkel ezelőtt. Apámnak sem véletlen van ennyi gyereke. Egyedül azt csodálom, hogy Mitch óta nem jött újabb. Vagyis várjunk csak… az öcsémet ismerve nincs ezen mit csodálkozni.
   Ujjai ujjaim köré fonja, és szorosabbra húzza az ölelést, ami kezd egyre kínosabbá válni. Sosem voltam az a nagy romantikus alkat, kivéve, ha egy nőt nagyon de nagyon meg akartam szerezni. De azt sem ölelgettem szarrá, úgyhogy ez így nem fog működni. Mármint ez a póz, Lisát meg remélem, hogy előbb vagy utóbb kicsit lejjebb ad, mert nem vagyok holmi hősszerelmes, hogy minden héten meghódítsam a szívét. Ami egyszer az enyém, az onnantól az enyém.
   Megköszörülöm a torkom, és mocorogni kezdek. Kap egy puszit, hogy érezze a törődést, majd a hátamra fordulok, és kidörzsölöm szemeimből az álmosságot. Felém fordul, én pedig végigtekintek testén, s elmosolyodom. Hiába nem érzem azt a szerelmet még, mint ő, a női test látványa mindig örömmel tölt el. Emellett pedig elégedett vagyok Lisával, kellemes társaság, és megvan benne minden, amire szükségem van. Egyelőre nem tudnám megmondani, hogy hogyan alakul majd a kapcsolatunk, de nem temetek semmit sem. Mindig is kicsit több időre volt szükségem, hogy komolyabban kezdjek érezni mások iránt.
   Köszön, majd megcsókol, miközben végigsimítok vékony karján, hogy utána magamhoz húzhassam.
- Szervusz, St. Patrick. Miújság? – kérdem, mintha csak a Mézesfalásban futottunk volna össze. Végtére is sosem azért szerettek a nők, mert remek társalgó, vagy olyan kifinomult úriember lettem volna szex után. Mindkettőt tudtam imitálni, ha szükséges volt, de Lisa sosem volt kíváncsi ezekre a faragott álarcokra. Tudom, most azt hiszi, hogy ismer engem, hogy az igazi Richardot szereti, de az is csak hazugság, a helyzet azonban az, hogy a mélységben megbúvó Richardért bizony többet kell dolgozni. Hogy neki ez megéri-e, az majd kiderül.

a napvitorla szétszakad
a felhő áll, az ég szalad

   „Miújság?” Még is mi lenne...
Körbeölel bennünket a napfény és átjár a nyugalom. A perc megáll, a lélegzet megakad. Micsoda egy barom vagyok. Ostoba tyúk, hiszen csapdába másztam, amiből nem tudok szabadulni. De olyan csodálatos ez a csapda. Talán í molylepkék is így érzik, amikor éjjelente a fénylő tűz felé szállnak? Elhiszik, hogy az a fény, ami gyönyört és melegséget ígér képes egy jobb létet adni nekik? Na és ha a bukásuk tényleg jobb? Az átfogó gyönyör valahogy szebb halálnak tűnik, mint lassan, kínok közt megvárni, hogy vége legyen.

- Csak élvezem a napfényt – mosolygok bele a kék szemekbe. Furcsa tekintete van. Mintha folyamatosan agyalna, vadászhoz méltóan. Régen megvetettem a vadászokat, utáltam őket, amiért szándékosan fájdalmat okoznak. Tetvek voltak, kitoltak a hiszékenyebb lányokkal. Egy darabig csak kerültem őket, majd felcsaptam önkéntes katicának, hogy én pusztítsam el őket. De lám a sors közbeszólt és egy levéltetűn megesett a szívem. Ezt most nem akarom elpusztítani, pedig meg lenne rá minden okom. Mennyi keserűséget okozhatott? Hány naivában szórhatta már szét a magvait? Te jó ég. Csak most fogom fel!

- Ugye nem vagy nemi beteg? – kérdésem tapintatos és körmönfontan sündörög a téma körül, mint mindig. Egy meleg nevelő apa által sokat tanul az ember. Vegyük például a hiv vírust, állítólag még a ’Mungóban sem tudják gyógyítani. Öregem, ha ez a szemétláda megfertőzött engem valamivel esküszöm hogy a Pálcák Urát tolom be a seggébe. Persze amilyen perverz disznó még élvezné is. Hülye köcsög.

   Mondjuk ha valami baj lenne val’szeg már tudnánk. De egyelőre se baci se baba – bár utobbit a rendszeres Taigetosz bájital kúrámnak köszönhetem. Értitek, kúra a kúrásért. Ha nem tűnnék totál debilnek a gondolattól valószínűleg horkantva felröhögnék saját gondolataimon. De helyette csak firtatom az arcát. Mindegyiket

   Annyira egoista és annyira buta. Azt hiszi nem látom, hogy többarcú. A nagy Richard Grosiean-t nem lehet kiismerni. Legalább is ezt akarja elhitetni a világgal. Pedig csak néha kell elkapni a tekintetét. Amikor a szemébe süt a nap vagy amikor váratlan beszólást kap. Pár pillanat csupán, de ledobja az álarcot. Én hülye pedig direkt kísérletezem vele. Jó ember. Tudom jól, csak még jobban tud titkot tartani. Éppen emiatt biztos, hogy sosem fogja elmondani senkinek kis románcunkat. Ha rajta múlna, mikor becsuknánk a szoba ajtaját megszűnne létezni minden múltjával együtt. De sajnos ez nem így működik. Bűnös játékba keveredtünk és ideje lépéseket tennünk, ha nem akarjuk, hogy a parasztjaink elbukjanak.
- Beszélnem kellene Nadine-nal… - arcomról eltűnik a pajkosság és kínossá válik a pillanat. Szétszedtem. De jobb is így. Emlékeztetnem kell néha magamat a zuhanásra, hogy élvezhessem a repülést...

Vágyódom egyre csak bután,
egy csók után, száz csók után.
+16 (trágárság)

  Néha kissé még mindig meg tud ijeszteni a mosolya. A reményekkel telt, szemeimbe mélyedő női mosoly, mely a szerelemnél jobban semmit sem remél tőlem, s mely előbb vagy utóbb bizony mindnek arcára fagy, hogy aztán nevem átkozva pletykálják végig a Roxfortot arról, hogy milyen kicsi a farkam. Nagy kár, hogy annyi pletyka van már a farkamról, hogy senki sem tudja, melyiket vegye be, így nem maradt más választásuk, mint kivárni, hogy rájuk kerüljön a sor. Igaz, manapság ezt csak a legkitartóbbak tapasztalhatják meg. Öregszem.
   Sosem én voltam az a férfi, akire a nők mélyen legbelül vágytak. Hiszen én egyiket sem akartam megtartani, azt az egyet, akit meg igen, becsapott. Hallani sem akarok felőle, rémálmok és anyám nyomasztása ide vagy oda. Nem akarok tudni a fiamról.
- Tudod St. Patrick… - nézek rá kérdő mosollyal. A kérdés némileg meglep, bár nem mondom, hogy nincs alapja. - …nem kötöm az orrodra. – nevetem el magam, és finoman letolom mellkasomról, majd kicsusszanok a takaró alól is.
   Persze válaszolhattam volna neki normálisan is, ám az nem illett volna a játékba, amit mi játszunk. Ide nem kellenek kötöttségek, vagy szabályok, ahogyan arra sincs szüksége senkinek, hogy a másik teljesen őszinte legyen. Nem hiába nem kérdezte meg sosem azt, hogy mellette kefélek-e mással is. Gondolom.
   Felállok, megvakarom heréimet, megigazítom a fitymámat, és körbenézek. Az alsónadrágom keresem, közben tekintetem Lisa felé téved. A vadász örömmel szemléli a levadászott prédát, mely már az övé. Ráadásul önszántából. Ennél többet egy magamfajta sem kívánhat, és mégis. A vadászat öröme az, mely újból és újból cselekedetre sarkall. Nincs nyugtom, egy igazi ragadozó vagyok. Fiatal vagyok, helyes, és a nők bomlanak értem. Nem hiába fél St. Patrick sem.

- Jaj, St. Patrcik. – grimaszolok. A Hugrabugosok tényleg rohadt naivak tudnak lenni. – Egyszer megdugtam a csajt, és azóta köbö nem is beszéltünk. Ha minden csajjal beszélni akarnál, akiben valaha jártam, elég sok időd elbasznád rá. – vonok vállat vigyorogva, aztán egy gyors mozdulattal felkapom a földről a nadrágot, és öltözni kezdek. Nem vagyok híve a szex utáni lelkizésnek, kár is volt ezt neki elkezdenie. Szar dolog a lelkiismeret, és szerintem Nadine sem szorul rá, hogy egy elmúlt esetet feleslegesen felemlegessenek neki. Még akkor sem, ha különösen jó éjszakát tölthettünk együtt. Benne van a csaj a top10-ben, az biztos. - Rendeljek fel neked valami kaját? – villantok egy csábító mosolyt, hátha elfelejti ezt a Nadine-os szarságot. Miért kell az ilyeneken rágódni? Egyszerűen csak felejtsük el, elmúlt és kész. Azóta neki is meg nekem is voltak már mások, egyáltalán nem foglalkozunk egymással.
   Hátat fordítok neki, és a bőrfotelre hányt ingem után nyúlok, közben arcomról leolvad a csábító vad mosolya, mit imént erőltettem arcomra. Azért bírtam Lisát, mert nem olyan volt, mint a többi nő. Laza, nemtörődöm és belevaló volt, aki sosem nyavajgott, viszont ha így folytatja, könnyen lehet, hogy más projekt után kell néznem.