+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | | |-+  Birtok
| | | | | |-+  Kőkör
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] 2 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kőkör  (Megtekintve 10261 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 22:21:20 »
+1

Igazából egy félkör, egy egykori varázskör maradványa. Egy félkörben elhelyezkedő 4-5 szikláról van szó. Ezeknél ütötte meg Hermione Dracot és innen leselkedtek a harmadik részben.
Naplózva

Jimmy K. Quinton
Eltávozott karakter
*****


Rúnaismeret tanár ❖ Túlkomplikáció

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2016. 01. 06. - 20:31:35 »
+5

Rúnamágia Alapismeretek

S lám, elérkezett az első tanítási nap. Legalábbis az első óra, amit én fogok megtartani... Rengeteg tervezés, készülés és szervezkedés után pedig sikerült döntést hozom: az első óra kicsit különlegesebb lesz. Határozott célom, hogy nem egyszerűen tanulnivalót akarok adni, hanem el akarom érni, hogy a diákok gondolkodjanak is. A tudás önmagába véve semmit nem ér, ha nem tudod, hogyan hasznosítsd, ehhez pedig az első lépés, ha hagyod, hogy önálló gondolataid szülessenek. Éppen ezért csak a meleg öltözéket (biztos, ami biztos), valamint egy rúnaszótárt kértem tőlük. Ugyan kaptak egy másik tankönyvet is, de azzal egyelőre még nem foglalkozunk. Különben csak fordításra alkalmas, északi mítoszok szerepelnek benne, amik majd segítenek mind a rúnák, mind a kultúra megismerésével.
Szeptember első hetében különösen meleg, napsütéses idő vár ránk a birtokon. Ez pedig egy olyan dolog, amit errefelé meg kell becsülni. Mivel nem hagyományos tanórát, hanem inkább egy beszélgetést terveztem erre a napra, jó ötletnek tűnt, hogy kivigyem a harmad, valamint negyedéveseket a szabadba. Ahogyan az is, hogy ezt az órát összevontan tartom meg nekik - megkaptam elődöm jegyzeteit, és nem foglalkoztak a negyedéveseink azokkal az alapozásokkal, amiket tudniuk kell. Ez nagy hiba pedig.
Már jóval korábban a helyszínre érkezem, hogy biztosítsam a terepet.  A kastélyban még mindig nehezen igazodok ki, gyakran a saját tantermemet, a rúnatornyot sem találom, és hogy hogyan lyukadtam ki épp ezen a helyen, az egyik elmerengős eltévedésem alkalmával, az rejtély... Mindenesetre azonnal eldöntöttem, hogy ez a hely tökéletes lesz. A köveknek valószínűleg más funkciója lehetett, de talán nem tudták már befejezni... Mondjuk az is igaz, hogy nem kérdeztem meg az igazgatónőt, hogy használhatom-e őket... De abból se volt probléma, amikor Hóborc-biztossá véstem rúnákkal a szobám ajtaját, mert a kopogószellem jó ötletnek tartotta, hogy úgy üdvözöl első éjszakámon, hogy titokban kicseréli a ruhatáramat roxfortos talárokra.
- Sziasztok! Foglaljatok helyet. - az első érkezőket üdvözlöm, és mutatok az idevarázsolt kőpadokra. Csak egy kisebb csoportra számítok, így összesen hármat helyeztem el nagyjából félkör ívben, tökéletes rálátással a kőkörre, ami előtt én is állok. Ezen kívül egy táskát is hoztam, ami a lábam előtt hever. Szükség lesz a mai napon rájuk, de egyelőre még nem nyitom ki a tartalmát.
Megvárom, míg az óra delet üt, eddig van ideje mindenkinek időben idetalálni. Visszafogott mosollyal biccentek Merelnek, amikor befut, őt ugyanis már sikerült megismernem a nyár alatt. Kivételes fantázia, ez a különleges mágiaforma pedig megköveteli ezt. Tetszett, hogy önmaga is gondolkozni kezdett a problémán, amikor beszélgettünk, szóval biztos vagyok benne, hogy most se fog csalódást okozni.
- Mint azt már bizonyára tudjátok, Quinton professzor vagyok, és az én dolgom az, hogy megismertessem veletek ennek a rendkívüli mágiaágnak az alapjait. - kezdek bele az előadásba. Egyenes hátam mögött összekulcsolom kezeimet, és próbálok egyszerre mindannyiukhoz beszélni. Nem érzem azt a fajta lámpalázas idegességet, amit néhányan szoktak ilyen helyzetben. Hozzá vagyok szokva, hogy a szakterületemről beszéljek, egyszerűen már természetesen jön az egész. De a legfontosabb most az, hogy felkeltsem az érdeklődésüket a tananyag iránt.
- A rúnaismeret nem csak ősi szövegek fordításából áll, ahogyan azt sokan hiszik. Ez egy különálló mágiaforma, azonban ezt nem sokan gyakorolják már. Talán feltűnt nektek is, hogy a kastély is tele van itt-ott jelekkel, például tantermekben, padlólapokon, gerendákon. Meg tudja mondani nekem valaki, mit jelent a rúna szó? - emelt hangon beszélek, hogy mindenképpen kivegyék azt, amit mondok. Persze, ezek nagyon az alapvető dolgok, de döbbenetes, hogy hány, magát szakértőnek nevező varázsló nem tudja, egyáltalán mi is a történelme.
- A varázspálcák már időszámításunk előtt is léteztek. Az első bolt, ahol pálcákat forgalmaztak, időszámítás előtt 382-ben nyílt, és már előtte is használtak pálcát. De ezeket csak a tehetősek engedhették meg maguknak, a legtöbben pedig saját maguk készítették őket. Ez pedig nem feltétlenül volt jó. Mindemellett pedig hosszú évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy a ma ismert, egyszerű pálcamágiák kialakuljanak. A pálca tehát nem más, mint egy hatékony eszköz a varázslásra. De mi volt azelőtt? És mi van azokkal, akik nem férhettek hozzá? Mert nem volt megfelelő anyagi hátterük, vagy mert nem értettek a készítéshez, vagy a varázsláshoz. - ez csupán költői kérdés. A válasz ugyanis itt van, azokban az apró kis jelekben, amik a rúnaszótáraikban szerepelnek.
- Az írás mágiája hasonlóan hatékony lehet egy hozzáértő kezében, mint ma a pálcás varázslatok. A rúnák ugyanúgy eszközök a varázslathoz, csak a metódus más. Nem az entrópia elve, hanem a tudás törvénye alapján működik. Tehát ha valamit ismersz, hatalmad van felette. Azonban idővel a pálcamágiák fejlődtek, valamint egyre többeknek vált elérhetővé, hogy profi varázspálcát birtokolhassanak. Ez idővel egyre inkább a háttérbe szorította ezt a mágiaformát, bár voltak próbálkozások felelevenítésére és megreformálására. A 18. századtól már csak kevés profi ismerője, de legfőképpen használója volt. - nincs értelme hazudni, nem tartozik a legdivatosabb dolgok közé, ha valaki ezzel foglalkozik. Még. Én hiszem, hogy ez még változni fog.
- Mit gondoltok, mik lehetnek a legfontosabb különbségek a pálcás, és a rúnás mágiák között? Tudtok mondani néhányat? - kérdezem kis közönségem. Ezek olyan dolgok, amiket egy tankönyvben sem írtak meg, de józan paraszti ésszel kikövetkeztethető. Még így is, hogy a legtöbben talán sosem láttak rúnamágiát, valószínűleg legalább egy-két dolog eszükbe fog jutni.
Naplózva


Irina Romanovna
Eltávozott karakter.
*****


IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2016. 01. 07. - 03:16:11 »
+3

Muszáj mosolyognom rajta, hogy valaki már hűvösnek találja ezt az időt. Izlandon ez a kellemes őszi nap egy melegebb nyárival is felér, ezért mindig, ha ilyen meleg volt, kimentünk a tóhoz, főleg amikor kisebbek voltunk. Az iskolai talárt kicsit melegnek is találom, úgyhogy nem keresek semmilyen meleg ruhát, nem tartom valószínűnek, hogy fázni fogok ma.
 Ahogyan az várható volt ismeretlen környezetben, nem túl jó a közérzetem, mióta a Roxfortban vagyok. Természetesen bizalmatlanok velem szemben mind a diákok, mind a tanárok, a minimális emberi kapcsolat és az idegen környezet együttes hatása pedig érthető módon csökkenti a biztonságérzetem. Nem meglepő védekező mechanizmus egy közösségtől, hogy összezárnak, ha idegen, ismeretlen emberekkel kell egy fedél alatt járniuk, akik potenciális fenyegetést jelentenek. De ez csak egy ösztön, nem tudnak semmi biztosat. Nem lesz nehéz dolgom.
 Az emberek elég könnyen manipulálhatók, ha tudod, hol érdemes elkezdeni az idegenkedésük meglazítását. A folyosón bizalmatlanul rám pillantó diákokkal nehezebb dolgom lesz, mert velük el kell hitetnem, hogy közéjük tartozom, nem különbözök tőlük, egy vagyok a fajtájukból. Ellenben van egy sebezhetőbb réteg a Roxfort társadalmában, ami kívülálló maga is: a tanári kar. Még ha bizalmatlanok is a Roxfort professzorai, számukra én is csak egy gyerek vagyok, még ha kicsit baljós is a családom története. A Durmstrang tanári kara után ennek az iskolának a tanárai sem lesznek igazán kihívást jelentőek, gyorsan meg fognak kedvelni. A legtöbb professzornak talán már az is elég imponáló, hogy érdeklődik valaki a tantárgyuk iránt, holott ez lenne a természetes állapot.
 Elégedetten, kissé megkönnyebbülten kifújom a levegőt, amikor meglátom az egyik ablakból a helyet, ahol az óra lesz. Könnyebben megtaláltam volna az óra helyszínét, ha a reggel rajzolt térképem nem lopja el a padomról egy magát humorosnak gondoló mardekáros fiú a bájitaltan tanóra végén. Nagyon rossz indítás lenne, ha elkésnék bárhonnan, nem akarok semmilyen szabályszegést, ami felhívná rám a figyelmet. A családom azért jött, hogy segítsen ennek az országnak felállni a polgárháborúja után, én pedig csak itt tanulok, nem tehetek a világon semmiről. A legapróbb hiba is megzavarhat mindent.
 Halkan köszönök a professzornak, leülök a középső kőpad egyik szélére, és a térdemre fektetem a szótárat. Bármennyire hasznos területe a mágiának, a rúnamágia valahogy mindig kiesett a szűkebb érdeklődési körömből, inkább azért választottam felvehető tárgynak, mert van ötletem rá, hogyan kezdeményezzek társalgást a professzorral. Biztosan nagyon érdekesnek találná a pálcámon lévő rúnákat, még ha csak dekoratív jellegűek is, ezután pedig elég tudományos kérdést tudok majd rázúdítani hozzá, hogy megkedveljen. Ez megkönnyíti majd azt is, hogy szerezzek néhány hajszálat.
 Csendben megjegyzem a fiatal professzor nevét, aki nem lehet sokkal idősebb a bátyámnál, de azt hiszem, ez csak előny. Hallottam, hogy lecserélték a tanári kart, a pályakezdők pedig nyilvánvalóan sokkal jobban félnek a hibától, nem lesznek olyan magabiztosak. Nem hinném, hogy elutasító lesz velem szemben, ebben különösen akkor leszek biztos, amikor elkapok valami külön köszönésfélét egy lány felé. Amennyiben nem rokonok, ez a gesztus már bizonyítja, hogy lehetséges a kötelezőnél szorosabb kapcsolatot kialakítani vele.
 Egy másodperc habozás után jelentkezek, ahogy meghallom a rúna szó jelentésére vonatkozó kérdést, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a kérdés teljesen komoly-e. Még ha vannak is itt, akik most tanulnak először rúnaismeretet, nem hiszem, hogy úgy ülnek be órára, hogy ne tájékozódnának előtte a könyvtárban legalább arról, mit vesznek fel. Tudom, vannak, akik meg akarják úszni a tanulást inkább, de ahogy tájékozódtam, a választható tárgyak közül biztos, hogy ők a repüléstant és a legendás lények gondozását vették fel. Egyik sem túl bonyolult, ha csak a minimumot akarod teljesíteni. Amennyiben a tanár felszólít, kicsit megköszörülöm a torkom, mielőtt megszólalok.
 - Germánul a szó jelentése titok vagy suttogás, de az északi nyelvekben több szónak van hasonló szóalakja.- egy kicsit vissza kell fognom magam a kellemetlen érzés miatt, amiért nem fejtettem ki jobban a válaszom, de nem akarok a többi diák szemében törtetőnek tűnni. A Durmstrangban több évfolyamtársamat is zavarta, hogy a teljesítményük halványnak tűnt az enyém miatt, úgyhogy most nem járulok hozzá az ellenszenv erősödéséhez ezzel.
 Annak ellenére, hogy nekem valóban az első órám itt, kicsit furcsának tartom, hogy egy év tanulás után az évfolyamtársaim is viszonylag alapinformációkat hallanak, amiket az első hónapokban tanultunk a Durmstrangban. Hallottam persze, hogy a tudományosság is megsínylette a háborút, nem is feltétlenül az előző évben oktató tanárok személyisége miatt, inkább azért, mert érthető módon mindenkinek volt fontosabb dolga. Talán úgy döntött a professzor, hogy tart egy közös felzárkóztató órát.
 A következő kérdésnél nem jelentkezek azonnal, csak összeszedek fejben néhány választ, hogy két-három másik diák után én is hozzáadjak valamit a kérdéshez. Sok tanár nem szereti azokat, akik szemmel láthatóan el akarják taposni az érvényesülni vágyó társaikat a több figyelemért, úgyhogy nem csak a velük kialakított kapcsolat szempontjából nem lenne szerencsés, de a professzor sem biztos, hogy boldog lenne, ha minden kérdésére én válaszolnék.
Naplózva

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2016. 01. 11. - 00:19:33 »
+4

Jim professzor fázós. Mármint minden bizonnyal, ha öltözzünk melegen az órára. Nem azt mondom, hogy meleg van, de még most kezdődött az év, nem olyan hideg ez a szeptemberi idő. Szerintem bőven elég az egyenruhánk is odakintre.
De ettől függetlenül lelkesen indulok rúnaismeretre, kíváncsi vagyok, olyan izgi és érdekes lesz-e ez is, mint amit még a nyáron beszélgettem Jim... szóval Quinton professzorral. Quinton Quinton Quinton... jegyezzem meg mostmár, hogy ez jusson eszembe egyből, ne a keresztneve, gáz lenne elszúrni órán. A rendhagyó helyszín felé tartva még ismételgetem egy ideig a nevet a fejemben.

-Hell...ónapot, Quinton professzor- köszönök odaérve. Majdnem. De a név az ment legalább!
Még nem sokan vannak itt, elég korán jövök, viszont itt az egyik külföldi, aki év elején megjelent, és beosztódott az idei elsősökkel együtt. Asszem ő hollós lett?
Már csak kíváncsiságból is, leülök mellé, meg köszönök, de erőt veszek magamon, hogy ne kezdeményezzek beszélgetést is egyből. Annyira sok idő nincs már kezdésig, és nem akarok benehezíteni Jimnek az első óráján velünk. Meg a külföldi lánynak is lehet, kevésbé tolakodó, ha nem ugrok az arcába két vödör kérdéssel, mint ami jellemzően kisülni szokott abból, ha új emberekkel kezdek beszélgetést. Olyan bizalmatlan velük mindenki, de nem tudom mit vannak oda annyira, ők is csak diákok, csak külföldről jöttek innen-onnan. Csak még egy plusz érdekes dolog róluk.

Na, ezt például nem is gondoltam. Olyan egyértelműen össze van kapcsolódva a ma ismert jelentésével a szó, hogy én például eleve azt gondoltam volna, hogy írásjelet jelent az is valamilyen formában. Lehet, hogy azért is, mert ennek még a muglik közt is ismerős a fogalma, az egyik legegységesebben a tányleges varázsvilágból hozzájuk is átjutó dolgokból, és én is sokat találkoztam már a dologgal, Roxfort előtt is.
A következő kérdésre már én is jelentkezek egyből, de azért megvárom, hogy felszólítsanak, hiába mondanám már a mondanivalóm. Én nem szoktam ilyen aktívan hozzátenni az órákhoz, na, még meg kell tanulnom nekem is.
-Tartós mágikus tulajdonságokat ad egy tárgynak. Például lehetne vele csinálni olyan kardot, ami felfénylik figyelmeztetésül, ha ellenség van a közelben, ha hozhatok példát irodalomból. Vagy egy asztalt biztonságossá tenni késes játékokhoz.- Csak nem tudtam megállni a visszautalást, na. De ez biztosan rúnás példa, a tündék szerintem nem rúnákkal oldották meg a könyvben, csak lehetne úgy újraalkotni. -És nem "kopik el" idővel a varázslat, mint ha pálcával bűvöltük volna meg.
Naplózva


Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2016. 01. 11. - 11:01:35 »
+2

          Azt hiszem, nem is én lennék, ha nem sodródtam volna el Freyától rúnatanra menet. Nem tudom, hogy ő hova sietett annyira, de nekem duplán bele kéne húznom, nehogy elkéssek. Először a tanterem felé indultam, de aztán rájöttem, hogy kivételesen nem ott lesz, hanem máshol. Pedig időben megkaptam az értesítést, és vastagabban is öltöztem, bár nem tudom miért. Akkor hol is vagyok most? Körbenézek az emeleten és megállapítom, hogy az átváltoztatástan tanteremnél vagyok, innen nem lesz könnyű eljutni az óra helyszínére. Megszaporázom a lépteim, és pillanatok alatt kiérek az épületből. Vagy legalábbis nekem tűnik csak így.
          Valahogy nem lepődök meg, hogy az utolsók között érek ide. Keresek magamnak egy üres helyet, majd kiveszem a táskámból a szótárt és a biztonság kedvéért egy pennát és pergament. A tavalyi évben nem tudom hogyan vizsgáztam le ebből a tárgyból, most lesz mit bepótolnom. Mondjuk nem olyan vészes a helyzet, mint gyógynövénytanból, de akkor sem hiszem, hogy véletlenül lett összehívva két évfolyam. Legalábbis abból ítélve, hogy vannak olyan arcok, akiket nem a mi évfolyamunk óráin láttam.
          Kihúzom a hátam, hogy ne görnyedjek ültömben, majd erősen gondolkodni kezdek hol is láttam pontosan rúnákat, de olyan sok helyen, hogy talán összeszámolni se tudnám. Aztán enyhén ingatni kezdem a fejem. Nem, egy mosdóban nem hiszem, hogy azt láttam, de ettől még érdekes lehet utánajárni, hogy került az oda. A kis elkalandozásomnak köszönhetően lemaradok az első válaszról. Majd a következőre jobban figyelek, muszáj.
          Gondolkodj! Nem igazán vagyok az a fajta, aki túl aktív az órákon, ezért most félve teszem fel a kezem. Kicsit izgulok is mikor felszólítanak.
          - A rúnák helyhez kötöttek. A pálcás varázslatokkal szemben, ha rúnákat akarunk használni, akkor újra és újra fel kell rajzolnunk őket az új helyeken, mivel nem mozgathatóak, míg a pálcás varázslatokat bárhol és bármikor használhatjuk azonnal.
          Oké, tuti, hogy marhaságot mondtam. Legközelebb jobban oda kell figyelnem arra, hogy mit ejtek ki a számon. Így kicsit olyannak tűnhet, hogy nincsenek eléggé összeszedve a gondolataim. Részben ez igaz is, de csak részben.

Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2016. 01. 18. - 21:58:48 »
+2


Már a rúnatan gondolata is izgalommal tölt el, ahogy nyugodt léptekkel haladok az óra helyszíne, a Kőkör felé. Gyakran töltöttem itt el az időt a múlt év során, szerettem üldögélni a fűben egy jó könyv társaságában, élvezni a napsütést, a felhők formáin merengeni vagy csak nézelődni és pihenni egy kicsit. Mindig is kíváncsi voltam vajon mi célból kerültek ide ezek a tömbök, de erre a kérdésemre sajnos eddig még senki sem adott kielégítő választ. A gondolat megint felvetült bennem, ahogy megérkezem, se előbb, se később az elvárt időpontnál, pontosan délben. Leülök az egyik pad legszélére és magam mellé helyezem a rúnaszótáram, amit az elmúlt napok alatt már megfelelően sikerült feltérképeznem ahhoz, hogy tudjam mi is vár rám ezt illetően.
A figyelmeztetés ellenére nem öltöztem túl melegen, talárom alatt mindössze ez mélykék kardigánt viseltem, de ennél nem is volt szükségem többre, ugyanis sosem voltam kifejezetten fázós. Nem is tudom…talán ennek is köze lehet génállományom anyától örökölt részéhez, mindenesetre most borzasztóan hálás vagyok a természetnek minden egyes finn molekulámért.
Megérkezésem után alig pár pillanattal Quinton professzor belekezd az órába, azonnal megállapítom, hogy fiatalkora ellenére meglepően rutinosnak tűnik, ez máris felkelti az érdeklődésem, nemkülönben az, hogy szenvedéllyel beszél a tantárgyáról.  Iszom a szavait miközben követem a professzor mozgását, az első kérdésre természetesen tudom a választ, de nem jelentkezem, a tőlem távolabb helyet foglaló háztársam válaszol méghozzá helyesen. Gondolatban kiegészítem azzal, hogy az ófelnémet nyelvben ez a szó , mormogást vagy feliratot is jelenthet. A továbbiakban csak hallgatom az információkat melyeknek egy része már ismer, egy másik része azonban teljesen új számomra. A következő kérdés megválaszolására már jelentkezem és harmadikként kapok lehetőséget.
-A pálca koncentrálja a rúnák erejét, így nem kell nagy hozzáértés a használatához, ami jelentősen leegyszerűsíti a rúnamágiában járatlanok helyzetét is, mivel nem kell külön foglalkozniuk a jelekkel és azokat kombinálniuk bizonyos hatások eléréséhez – mondom a lehető legrövidebben, ahogyan csak ki tudom fejteni. Kissé visszafogom magam, nem akarok tudálékosnak látszani, sosem volt célom, hogy fölöslegesen okoskodjam, gyakran mégis ilyen szerepben tüntettek fel saját szavaim.
Az előttem szóló lány, Alexis szavaira szempillám sem rebben, pedig tudom, hogy a rúnák helyhez kötöttségét illetően téved, a finn kultúrában gyakran említést tesznek hordozható rúnakövekről vagy épp arról, hogy elődeink hogyan vésték fába vagy agyagdarabokba a mágikus jeleket.  Ezekről a gondolataimról inkább bölcsen hallgatok, semmi kedvem kijavítani senkit, pláne nem a professzor és néhány további diák jelenlétében, így inkább kíváncsian futtatom végig tekintetem a jelenlévőkön.
Naplózva


Fergus O'Brian
Eltávozott karakter
*****


III. Little Boy

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2016. 01. 18. - 23:41:33 »
+3


Rúnák, rúnák, de sokan vagytok!

Nagyon vártam már az első rúnatan órát. Remélem sikerült elég rúna képét és jelentését átnéznem. Nyáron nem igen volt kedvem sokat tanulni, de éjjel sokáig forgattam a rúnatan könyvet. Így történt, hogy reggel talárban ébreadtem, mert elaludtam közben és még átöltözni is elfelejtettem a sok izgalmas információtól. Örülök, hogy vastag a könyv, mert így legalább nem fog egyhamar elfogyni.
Ahogy odaérek Alex mögé huppanok le. Vele is találkoztam a nyáron, de csupa véletlenül. Sebaj majd óra után legalább meg tudom kérdezni, hogy tetszett-e a húgának amit vett neki a boltban. Kicsit izgulok, hogy a nagy negyedikesekkel van óránk, de egyből ki is szúrom az egyik külföldit. Kicsit tartok tőlük, mert mindig olyan furán néznek rám, mintha nem láttak volna még fiút. Biztos náluk ez a normális nézés nem tudom elképzelni, hogy rossz lenne a szándékuk, hiszen a lányok olyan kis helyesek.
A gondolatba belepirulok és az ébreszt fel, hogy mindenki elhallgat és a tanár úr kellemes orgánuma töri meg a csendet. Köszönni is elfelejtettem a gondolkodástól. A nevét felírom egy pergamenre, mert fontos, hogy mindig tudjuk , hogy melyik tárgyat ki tartja. Annyi mindent kell fejbe tartani, hogy néha az ilyen kis alapinformációkat inkább kiürítem a fejemből a fontos dolgok érdekében.
A tanár úr szavait olyan figyelemmel hallgatom, hogy elfelejtek arra figyelni, hogy megtartsam magam és így előrebukok. A bakit gyorsan kijavítva felpattanok. szerencse, hogy talán nem sokan látták a bűvészkedésem, de azért egy kicsit belepirulok. A tenyerem a taláromba törlöm.
Kérdés! Imádom a kérdéseket. Előttem már egy csomó jó választ ellőnek így kicsit félénken kezdek a mondókámba, mikor rám kerül a sor. De azért egy kicsit kihúzom magam.
- A rúnák szerintem sokkal alkalmasabbak védővarázsok alkalmazásaként. Ha valami fizikailag jelen van azt az ember mindig egy kicsit erősebbnek érzi. Hiába van nagy védelem a házon mágikusan, szerintem fontos a biztonságérzethez tartozó érzékelés. Még akkor is ha ezek esetleg csak feliratok. No meg nem mindenki olyan ügyes pálcaforgató, így lehet, hogy rúnákkal erősebb védelmet képes készíteni, ha megfelelően ért hozzájuk. - ahogy befejezem rögtön körbenézek, hogy nem-e mondtam akkora hülyeséget, hogy kinevessenek, de szerencsére nem hallok kacagást, ezért kicsit megnyugodva hátradőlök és már kényelmesen élvezem az óra további menetét.
Naplózva


Miriam Deccor
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2016. 01. 19. - 18:46:08 »
+3

Már nagyon vártam az első rúnaismeret órát. Óra előtt még leültem olvasni egy kicsit, hogy hamarabb teljen az idő. Annyira beleéltem magam az olvasásba, hogy elfelejtettem néha, néha a karórámra pillantani. Amikor véletlenül ránéztem rájöttem, hogy késében vagyok. Belegyömöszöltem a táskámba a rúnaszótár mellé a noteszomat és a kedvenc könyvemet, felöltöztem és elkezdtem futni a az óra helyszíne, a Kőkör felé. Mr.Quinton figyelmeztetett minket, hogy öltözzünk melegen. Én a figyelmeztetés ellenére a talárom alá csak egy fehér hossz ujjút vettem fel és nem is nagyon bánom. Mire ideértem a Kőkörhöz teljesen ki izzadtam a futásba, Mr.Quinton már elkezdte az órát és ahogy látom az első kérdésről már sikerült lemaradnom.
- Jó napot Quinton professzor! Bocsánat a késésért! – kértem elnézést, és csak reméltem, hogy a professzor nem néz furcsa szemekkel rám, bár nem hiszem, hogy örült a késésemnek.
   Az egyik külföldi lány, Irina is itt van. Nem sokat beszélgettünk még, de szerintem nagyon aranyos, bár a többiek nem ezt gondolják róla. Látom, hogy van mellette egy üres hely  úgy hogy megyek és leülök. Elővettem gyorsan a rúnaszótárt és a noteszomat és megkérdeztem csendben Irinától, hogy miről maradtam le. Fú, remélem Quinton professzor nem vette észre, nem akarnám már az első órán kihúzni a gyufát! Megnéztem kik ülnek körülöttem, legtöbben negyedikesek vagyunk, de van két harmadéves is, Merel Everfen és Fergus O'Brian. Merel nagyon kedves, vicces csaj. Egyszer-kétszer már beszélgettünk, viszont Fergust egyáltalán nem ismerem, hiába egy házban vagyunk még egyszer sem beszélgettem vele. Elkezdtem csendben rajzolni Hagrid házát és reméltem, hogy a professzor ezt nem veszi észre.
Naplózva

Dexter Crewe
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2016. 01. 29. - 19:23:59 »
+2

Valahol már vártam az idei első rúnaismeret órámat, hiszen már az év első napján felfigyeltem rá, hogy bizony nem akárki a tanárom. Quinton prof. munkásságából már olvastam egy-két kötetet, s a többit is feltett szándékom volt, csak nehezen tudtam megszerezni a kívánt könyveket. Most azonban, a puszta tény, hogy ez az ember minket tanít, kicsit jókedvre derített. Elfeledtette velem azt az éveleji felsülést, melyet átéltem az első napokban – ideiglenes laboromban. Nem vágytam arra az élményre, de mindenképp tanulságos esetnek könyveltem el. Legközelebb óvatosabban kell válogatni a hajmintát a hölgyek körében. Ez a gondolat azonban messzire nyargalt, elbújva az érdeklődés előretörő hullámai mögött, hiszen az idei első rúnaismeret órám jobban lekötötte a figyelmem. Magammal hoztam mindent amit kell, s még többet is, hiszen bármikor elhangozhat olyasmi, amit illendő leírni, hogy megmaradjon a továbbiakban is. Ha pedig éppen üresjáratba kapcsol a tananyag, – valamelyik diáktársam elnyúló mono-, esetleg dialógja miatt – akkor is ott a lehetőség, hogy kicsit belemerüljek a kutatási anyagaim rendezésébe.
A kőkör eleinte furcsa helyszínnek tűnt az órához, de bíztam abban, hogy a tanár tudja mit csinál, s célja, értelme van annak, hogy a szabadban oktat minket, nem pedig a termek kényelmében. Mindannyiszor megdöbbentem, hogy mennyire hozzászoktam ahhoz a szintű kényelemhez, melyet a termek biztosítottak, de nem róttam fel hibának. A komfortos közegben könnyebben szárnyal a gondolat, habár nehezebb mozgásra bírni. Be kellett látnom, hogy időszerű volt friss levegőt szívnom, különben túlzottan is hozzászokok a labor és a termek körülményeihez.
Időben érkezek ugyan, ez viszont messze nem bizonyul elégnek ahhoz, hogy csendes magányban mérhessem fel a terepet. Talán az éjjeli alváshiány miatt, de lassan mozgok ma. Tompa kissé az agyam, s bár jót tett volna neki a kávé, megfogadtam, hogy nappal nem nyúlok ilyen szerekhez. Az ilyesmit estére kell tartogatni, mikor a szervezet kezdi megadni magát a fáradságnak, nem olyankor, mikor minimális mennyiségű pihenés után kell talpra rántanom. A kávé egy stimuláns, ehhez mérten kell kezelnem. Ez viszont azzal jár együtt, hogy ilyenkor a lustább csigák is megelőznek, ha nem figyelek oda. Nem csoda tehát, ha nem én vagyok az első, ahogy az sem, hogy csak sokadik megpillantásra ismerem fel Merel jellegzetesen háromszög arcát. Még mindig bámulatba ejt, hogy mennyire szabályos az a fej, s szívesen tenném vitrinbe. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a procedúrát Ms. Everfen nem élné túl, ezen felül rettentő mocsokkal is járna, arról nem is beszélve, hogy megfosztanám a világot a céltalan bolyongás világbajnokától. A szüleim azt mondták, nem egészséges, hogy ezek a gondolatok születnek meg a fejemben – ahelyett, hogy nem szabad meggyilkolnom valakit azért, mert tetszik valamije – de nem tehetek róla, hogy a praktikusság és a logika élvez prioritást a moralitás helyett.
Megérkezésemkor nem köszönök külön a professzornak, s igyekszem meghúzódni valahol a többiek mögött. Nem szeretek kilógni, ugyanakkor nagyon közel sem óhajtok kerülni ismeretlenekhez. Megpróbálok úgy helyezkedni tehát, hogy akikkel egy padra kerülök, azoktól egy ülőhelynyi távolságra legyek. Nem azért, mert utálom őket, vagy iszonyodok tőlük, csupán feszélyez az ismeretlenek közelsége. Megakasztja a gondolataimat, elvonja a figyelmemet. Csendben szeretek szemlélődni, nem akarom produkálni magam.
Az óra kezdetétől azonban a hallásom koncentrálni igyekszem a tanár szavaira, míg a tekintetemmel követem a mozgását. Sosem tudni, hogy mikor mutat valamit, ahelyett hogy szavakkal mondaná el. Az ölembe vett füzetemmel, kezemben pennával vésem azokat a dolgokat, melyeket fontosnak tartok, csak ritkán pillantva arra, amit írok. Kialakult az a fajta képességem, mely irányban tartja a betűimet, akkor is, ha nem nézek oda. Ezért pedig a laborban töltött megfigyeléseknek adhatok hálát, hiszen nem egyszer a tükörben kellett néznem a saját átalakulásom, miközben leírtam a látottakat. Ilyenkor azonban sok minden más kikapcsol – a fáradságnak köszönhetően több is, mint szokásos – így aztán az sem nagyon zökkentene ki, ha megérintenének, vagy valaki rám nézne. Kicsit a mimikám is felmondja a szolgálatot, egyszerű semleges arcot öltve magamra. A pihenésbeli hiányosságaim miatt azonban kicsit az egyensúlyérzékem is hanyatlani kezd, így észre sem veszem, ha imbolygok ülő pozícióban.
A válaszokat hallva, közben a tanárom reakcióit figyelve, igyekszem megragadni azokat a gondolatokat, melyek helyesek, s bár egy mukkot sem szólok, igyekszem kiegészíteni azt kreatív elmémmel. Azt igaznak vélem, hogy a pálca jócskán leegyszerűsíti a varázslást, azonban abban nem igazán értek egyet, hogy koncentrálná a rúnák erejét. A rúnák szerintem jóval összetettebb, jóval több energiát igénylő vésetek, mágiaformaként pedig koncentráltabbnak gondolom, mint a pálcás varázslatokat. Egyrészről azért, mert konstans állapotban vannak, melynek a megtartásához is szükséges lehet a folytonos energiaáramlás. Másrészről pedig azért, mert a rúnavarázslatok elvileg erősebbek, mint a pálcás varázslatok. Ugyanígy megütközök azon is, hogy helyhez kötöttek lennének, hiszen éppen annyira mobilis minden rúna, mint a tárgy, melyre felírták. Innentől kezdve nem helyhez kötöttek, csak tudni kell jó helyre vésni őket. Ha lehetséges lenne levegőbe felvésni, lényegében a pálca csatornáját is elhagyhatnák az igazán nagy varázslók.
Azt, hogy alkalmasabbak védőmágiaként, csak félig tartom igaznak, elvégre ezt embere válogatja. Ki mihez ért jobban. Néhány pálcáról is azt mondják, bizonyos varázslatokhoz jobban ért, míg másokban gyenge. Ez már emberi tényezőként írható fel, ily módon nem általánosítható. Ezek a gondolatok azonban nem hagyják el a számat, hiszen nem vagyok bennük annyira biztos. Lehet, hogy tévedek, ez pedig a tanárom döntésén múlik. Meg amúgy is, sokan vannak itt ahhoz, hogy én komolyabban belekezdhessek az eszmefuttatásomba.
Naplózva


Jimmy K. Quinton
Eltávozott karakter
*****


Rúnaismeret tanár ❖ Túlkomplikáció

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2016. 02. 09. - 12:57:32 »
+4

Rúnamágia Alapismeretek

Kérdéseimre záporoznak a válaszok, jók és rosszak egyaránt. De igazából nem is számítottam másra. Különben sem az az óra lényege, hogy mindenki jó és tökéletes válaszokat adjon. Főleg azok, akik életükben először látnak rúnákat. Hanem az, hogy merjenek felszólalni, legyen véleményük, meglátásuk, merjenek tévedni, és jöjjenek rá maguktól a helyes válaszokra. Ez azért fontos, mert a haladó rúnamágiában már nem elég, ha csak szimplán tudod a dolgokat könyvekre és mások munkáira támaszkodva. Van az a dolog, ami csak akkor működik, ha nem félsz kísérletezni.
Első kérdésemre a fiatal Romanovna kisasszony válaszol, mégpedig kiválóan és tökéletesen. Az eredetileg tíz pontot érő kérdésre azonban nem jár semmi jutalom - egyszerű, politikai okok miatt. Nem bízok benne, sem a többi északiban, ha pedig rajtam múlna, már nem lennének itt. De sajnos nem rajtam múlik… nem örülök annak, hogy itt vannak, egyesekkel ellentétben viszont én tanultam történelmet, és tudom, hogy jelenlétük komoly és baljóslatú jel.
- Kitűnő válasz, Miss Romanovna. - reagálok válaszára röviden. Holott vannak még más jelentései a szónak, azokkal most nem foglalkozunk.
Akadnak persze olyan is, aki egy kicsit késve érkezik. Az órát persze pontosan kezdem, a griffendéles Ms. Dullahan viszont így se marad le sokról. Intek neki, hogy foglaljon helyet, a késést a magam részéről pedig teljesen megértem. Könnyen eltévedek a kastélyban. A hollóhátas Decor kisasszony is ziláltan érkezik, látom rajta, hogy nagyon sietett. Pontlevonást késés miatt elhatároztam, hogy nem adok. Persze az más, ha valaki nem jelenik meg az órán.
- Semmi probléma, foglalj helyet. - felelem Miriamnek, aki Alexis mintájára helyet foglal. Az idő azonban túlzottan sürget ahhoz, hogy megismételjem az eddig elmondottakat. Majd elkérik a jegyzeteket társaiktól óra után.
A legfontosabb kérdésem persze nem ez volt, hanem valami sokkal általánosabb. Egyenként szólítom fel a jelentkezni kívánó diákokat, hogy megtudjam, mit is gondolnak. Persze akadnak olyanok, akik inkább csendben maradnak és jegyzetelnek. Mr. Crewe hangját se hallani például, a figyelmét azonban szótlansága ellenére is érzem magamon. A kezek viszont így is a magasban, elsőként pedig Merelt szólítom fel. Irina mellett az egyetlen diák a csoportból, akinek tudom a nevét. De a következő órán már ez se lesz gond.
- Kiváló válasz, Ms. Everfen. Tíz pont a Hugrabugnak. Ugyan bűbájokkal is elérhető, hogy tárgyakat mágikus tulajdonságokkal vértezzünk fel, ennek sikere és tartóssága függ az alkotó gyakorlatától és személyes varázserejétől. Ellenben egy tárgy felrúnázásához nincs szükség kivételes varázserőre, a tárgy pedig, ha alaposan és jól rúnázzák fel, örökké megtarthatja a mágikus tulajdonságát. - fejtem ki a hosszabb választ. Nem csalódtam a hugrabugos lányban, egyértelmű, hogy jó érzéke van a témához.
- Sokan feltételezik ezt a rúnákról, mivel általában épületeken látják. De ha szeretném, akár a saját bőröm is felrúnázhatom. Vagy a talárom.Vagy a pálcám. Ezek pedig kétségtelenül mozognak a világban, és ott vannak, ahova én viszem őket. A válasz ugyan hibás, de fontos kérdést vetett fel. Öt pont a Griffendélnek. - az új felszólítottam a kicsit késve beérkező Alexis. A válasza hibás, de kellett ez a tévedés. Máskülönben nem jut eszembe megcáfolni. Tévedni tudósként pedig általános dolog. Nem lehet elkerülni. Nincs benne semmi szégyenletes.
A következő válaszadó Clarce kisasszony, aki kitűnően összefoglalja a rúnák egyik legfontosabb előnyét, valamint hátrányát is a pálcamágiákkal szemben. Tartottam tőle, hogy nem lesz, akinek ez eszébe jut, de nagyon örülök neki, hogy a hollóhátas lányt felszólíthattam. Ugyan van egy apró és minimális tévedése, de az egész inkább csak megfogalmazás kérdése.
- A pálca nem a rúnák erejét koncentrálja, hanem a használóét. A rúnákkal való varázslás egy teljesen külön ágazata a mágiának. A pálca egyik előnye viszont mindenképp az, hogy nem kell különösebb tudás ahhoz, hogy használhasd. A rúnák változatos kombinálásához viszont ismerni kell őket. Tíz pont a Hollóhátnak. - adom ki a pontot számára. Ugyan volt egy kisebb tévedése, ez egyáltalán nem olyan jelentős, hogy kevesebbet ítéljek meg neki.
Mr. O’Brian nem tudom, miért bukik ki a padból, remélem, az órámon nem fog… Válasza fontos témát érint, hiszen ez ismét olyan sztereotípia, miszerint a rúnák helyhez kötöttek.
- A legtöbben valóban a védelmi mágiákhoz kötik a rúnákat, nagyon változatosan nagyon erős védelmet biztosíthatnak azoknak is, akik nem kifejezetten ügyes pálcaforgatók. Öt pont a Hollóhátnak. De ugyanúgy készíthetsz velük csapdákat, fegyvereket, vagy egy öntöltő serleget, ami azonnal újratölti magát itallal. Ismerek egy bérgyilkost is, aki kétszáz évvel ezelőtt élt, és rúnák használatával iktatta ki a célpontjait. - reagálok az ő monológjára is. Az elképzelés nem volt teljesen helytelen, de legalább érdekes kérdést vetett fel, amiből tanulni lehet.
További válaszok nem érkeznek. Ami meglepő, mert épp a legevidensebb nem jut eszébe senkinek. Azt hittem, ez lesz az első, amit mondanak majd.
- Az egyik legfontosabb különbség pedig, az idő. Egy bűbájt legfeljebb néhány másodperc előidézni, ellenben a rúnamágia időigényes dolog. Vegyük példaként újra a tárgyak mágikus tulajdonságokkal való ellátását. A megfelelő bűbájjal ez pillanatok alatt kész. Rúnákkal azonban ez akár több óra is lehet. Más kérdés, hogy a rúnákkal szabadabb vagy. Amíg tudod, mit és hogyan kombinálj, addig a lehetőségeid száma a kreativitásodon múlik - és persze a tudásodon. Ugyanezt a pálcás mágiákkal nem teheted meg. - a magyarázás közben folyamatosan a kis csapat tekintetét keresem. Feltűnik ugyan, hogy Ms. Decor inkább rajzolgat az órára való figyelés helyett, de nem igazán foglalkozom ezzel. Nem az én problémám lesz, ha összekeveri majd az ehwazt és az eihwazt.
- Tudjátok tehát, hogy mik a legfontosabb különbségek a pálcás mágiák és a rúnamágiák között. - folytatom az előadást. Még mielőtt rátérnénk egy apró gyakorlatra, szeretném, ha tisztában lennének az alapvető dolgokkal. Eddig többnyire aktívan belekapcsolódtak a témába, tehát nem aggódom.
- Azzal bizonyára tisztában vagytok, hogy több fajta rúnaírás létezik. Fel tudtok-e sorolni néhányat? Illetve a másik kérdésem. Szeretném, ha mindenki mondana valamit, amire szerinte a rúnamágia alkalmas. Mi jut eszetekbe, mire lehettek képesek velük? - teszek fel egyből nem egy, hanem két kérdést. Ha belelapoztak már a rúnaszótárba, az elsőre könnyen válaszolhatnak. A második pedig nem több, mint puszta fantázia. Elhangzott már az asztal megbűvölése késes játékhoz, és a védelmi mágiák, de biztos vagyok benne, hogy jut még eszükbe pár dolog. Főleg, hogy a védelmi mágiákról is inkább csak általánosan beszéltünk. Arra is kíváncsi vagyok, hogy rájön-e valaki, mik azok a kövek mögöttem. 
Naplózva


Irina Romanovna
Eltávozott karakter.
*****


IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2016. 02. 12. - 22:51:52 »
+2

 Végigmérem a mellém ülő sárga címert viselő lányt, azután a háztársamra pillantok, aki mellettem foglal helyet egy kis késéssel. A hugrabugos lány valószínű nem az évfolyamtársam, mert nem emlékszem rá, de a másik lánnyal már több közös órán is voltam, és szobatársak is vagyunk. Talán Miriam Decor a teljes neve, ha jól emlékszem, nem vagyok benne biztos, még nem beszéltünk túl sokat. Mindenesetre volt hely máshol is még, úgyhogy kettőjükről már nagy valószínűséggel ki merem jelenteni, hogy nem idegenkednek tőlünk, vagy legalábbis a félelmüket legyőzi a kíváncsiságuk. Mindkét esetben hasznosak lehetnek kapaszkodónak a beilleszkedéshez.
 Csak egy gyors pislogás a reakcióm a tanár dicséretére, amiről akkor is tudnám, kelletlenül jött, ha nem jutalmazná a kifejezetten gyenge válaszokat is házpontokkal. Nem tudom biztosan, mi lehet a pontos oka a hosztilitásának, de ez kicsit megnehezíti a dolgomat. De csak egy kicsit. Bár valójában nem érdekel különösebben, hogy pozitív visszajelzést kapjak, amikor a férfi elkezdi kiosztani a házpontokat, a harmadik-negyedik környékén elkezdem feltűnően gyűrögetni a szótáram sarkát, mintha rosszul esne a hátrányos megkülönböztetés. Vagy működik ez a taktika, vagy nem, utóbbi esetben elárulja magáról, hogy vagy nem figyel a diákok rejtett testbeszédére, vagy nem érdekli őket az, hogyan érzik magukat. Fiatal tanároknál mindkettő elég szokatlan.
 Kicsit megrázom a fejem, és némán mondom a mellettem ülőnek a „semmiről” szót, azután visszafordulok a tanár felé. Gyűlölöm, ha megzavarnak órán az odafigyelésben, különösen, ha ezzel én is negatív képet kelthetek magamról. Soha nem fordult még elő, hogy jogosan leszidott volna bárki az iskolában, bár most, azt hiszem, szolgálja az épülő képem, ha segítőkész vagyok, és nem szólok a tanárnak, hogy át szeretnék ülni máshová. A jegyeim ebben az intézményben viszonylag lényegtelenek. Éppen ezért ki is veszek egy pergamendarabot a zsebemből egy golyóstollal együtt, amire leírok pár sort, és átnyújtom az üzenetet Miriamnak.

Óra után szívesen válaszolok a kérdéseidre. A tanár pedig észrevette, hogy rajzolsz.

 Pár másodpercre felgyorsul a szívem, és mint mindig, amikor nem az órán helyes dolgot teszem, megpróbálok kétszer annyira figyelni, bevonni az agyamnak olyan területeit is, amiket az ember nem használ gondolkodásra. Persze, ez az egész csak arra jó, hogy kicsit elűzzem a kellemetlen érzést, amit a kötelességmulasztás okozott. Hiába szolgálja a kötelességeim jobban hosszú távon a barátkozás, ennek az intézménynek a tanulója vagyok, és kötelességem lenne minden másodpercemet a professzornak szentelni.
 Azt hiszem, a Hollóhát nevű házra úgy általában jellemző az intelligencia és a szorgalom tanulás terén, úgyhogy nem tűnök ki nagyon azzal, hogy elsőként jelentkezek az újabb kérdésre. Annyira lelkesnek, ártatlannak próbálok tűnni, amennyire csak lehet, pedig csak a profilom építem az osztály és a tanár szemében. A diszciplináris érdeklődésem egy fokkal gyengébb most, nem hallottam nagyon új dolgokat, legfeljebb kissé felfrissültek az emlékeim, és rendszereződött pár gondolatom.
 - Az Ó-Futhark a legrégebbi rúnaírás. A rúnákat Izlandon használják hagyományos gyógyászatban, különböző anyagokkal, főleg gyógynövények nedvével és gyógyászati bájitalokkal felírnak rúnákkal szavakat a páciens testére. A módszer hatékony, de minden apró részleten rengeteg múlik, például ha nem megfelelő pontjára kerül valami a testnek, vagy egy tizedhüvelykkel eltér a rúnák mérete, az egésznek nem lesz semmilyen hatása, vagy akár ronthat is a beteg állapotán. Ezért manapság főleg utolsó lehetőségként próbálkoznak ezzel, még egy képzett mester sem garantálhatja a sikert, és rengeteg a sarlatán.- emlékszem, olvastam egy könyvet erről a mágiaágról, és eleinte nagyon érdekelt is, mert akkoriban értettem meg, milyen súlyos az unokatestvérem betegsége, de gyorsan elszállt az érdeklődésem, amikor rájöttem, milyen megbízhatatlan ez az egész. Az a könyv kétezer oldalnál is hosszabb volt, és rengeteg volt benne még így is a megválaszolatlan kérdés, a találgatás. Nem véletlen, hogy ez a tudás mesterről mesterre száll, egy élet kell hozzá, hogy valaki biztosan használni tudja, én pedig ennél jóval nagyobb dolgokra akarom szánni a sajátomat. Talán ha halhatatlanná válok valahogy, rászánok néhány évtizedet, és felkeresek egyet a remeték közül.
 Kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy a többiek milyen válaszokat adnak, egy pillanatra még az is eszembe jut, hogy talán leírhatnék egyet az új barátjelöltemnek, de úgy döntök, hogy sértésnek venné, ezért nem teszem. A legtöbb embernek rosszul esik, ha más tollával ékeskedik, én pedig nem feltételezem a lányról, hogy nincs önbecsülése. Talán ő is csak unalmasnak, túlzottan alapszintűnek találja ezt az órát, azért rajzol.
Naplózva

Alexis P. Dullahan
Eltávozott karakter
*****


IV. - Griffendél

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #11 Dátum: 2016. 02. 21. - 14:17:11 »
+4

          Elrebegek egy gyors bocsánatkérést a késésem miatt, és leülök a helyemre. El kell majd csípnem valakit, akiről leírhatom a már elhangzottakat. Ezért körbe is nézek a jelenlévőkön, és örömmel… na, jó azért nem akkora örömmel tapasztalom, hogy nem csak én voltam az, aki elkésett egy kicsit. Annak viszont nagyon örülök neki, hogy sikerül jó dolgot mondanom, még akkor is, ha nem teljesen. Ettől kicsit kihúzom magam ültő helyemben. Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és már nem kísért az a láthatatlan valami, amit mások inkább lámpaláznak hívnának.
          Azonban a következő kérdés azonnal le is lomboz egy kicsit. Tavaly már tanultam ezt a tantárgyat, olyan volt amilyen, és pont ezért inkább úgy gondolok erre az évre, mintha az első évem lenne belőle. Mégis a rúnák fajtáit tudnom kéne. Főleg, nem csak a gyenge előképzettségem miatt, hanem azért is, mert többször átnéztem a szótárt a nyáron, de most mintha egy fehér papír lenne az agyam helyén, amit újra meg kéne tölteni sok-sok írással, hogy legyen benne tudás. Talán rossz ötlet volt elkönyvelni magamban, hogy tiszta lappal indítom ezt a tantárgyat.
          Először kerülöm a Professzor úr tekintetét, mint valaki, aki rosszat tett, de aztán rájövök, hogy talán ezzel pont vonzom a figyelmét, ezért inkább igyekszem teljesen normálisan viselkedni. Keresgélek az arcok között, talán valaki megadja a válaszokat a kérdésekre, hogy ne üljünk itt kukán, és szerencsénk van. Az egyik új tanuló, akit az év elején láttunk, úgy tűnik már nagyon ért ehhez a tárgyhoz, mert most is olyan jó választ ad. Szerintem. Fel is írok néhány fontos kulcsszót a papíromra, majd később emlékezetből kiegészítem. Jegyzetelés közben jut eszembe a második kérdésre egy válasz. Bár, még nem döntöttem a jövőmmel kapcsolatban, de hallottam valami érdekességet, és kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg igaz-e.
          - A gyógyításban is használják a medimágusok. Azt nem tudom megmondani, hogy pontosan milyen formában, talán lepedőkre rajzolják őket, vagy a betegekre.
          Csak mostanában kezdett foglalkoztatni az orvoslás, és véletlenül akadt a kezembe egy jegyzet, valaki elhagyhatta a Foltozott üstben. Akkor olvastam, de még nem találtam fontosnak. Mondjuk úgy, hogy akkoriban inkább más kötötte le a figyelmem, és lényegében nem is jutott eszembe egészen mostanáig. Mindenesetre érdekes ez a véletlen. Hogy is szokta anyu mondani? Nincsenek véletlenek, csak később jövünk rá az összefüggésre.
          Figyelem a többiek felvetését, és jegyzetelek is közben. Talán hozzá fogok még tudni szólni a témához, mert még rengeteg ötletem lenne a további felhasználásokhoz, de hagyom a többieket is érvényesülni. Egyébként is erre az egyre voltam leginkább kíváncsi.

Naplózva


Aila F. Clarce
Eltávozott karakter
*****


.Madárka. IV.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #12 Dátum: 2016. 02. 24. - 18:43:40 »
+3


Bólintással nyugtázom Quinton professzor szavait, hiába szereztem tíz pontot a házamnak, elkedvetlenít, hogy akár csak nüansznyit is tévedtem. Talán hasznosabb lett volna, ha nyáron nem a neurológiával kapcsolatos tudományomat bővítettem volna olyan lelkesen, hanem kezembe veszek egy-két olyan tankönyvet is, ami a mágikus tanulmányaimhoz szükséges. Az utóbbi időben nehéz volt koncentrálnom bármire is, az pedig szinte lehetetlennek tűnt, hogy furcsa kis érdeklődési köreimet egyeztessem, így nem is vettem a fáradtságot, hogy egyáltalán megpróbáljam, utólag pedig ennek egyáltalán nem örülök. Az utóbbi időben kezdtem zavaróan könnyelmű lenni még a tanulással kapcsolatban is, ennek pedig most megvan a böjtje. Azt azért nem állítanám, hogy nem vagyok nagyjából tisztában azzal, hogy miről is van szó, de mindenképp nagyobb mértékben kell megerőltetnem az agyam, hogy hasznos információkra emlékezzem, mint az elmúlt években.
A következő percekben csöndesen hallgatom irina Romanovna szavait, amik természetesen helyesek, ahogy az előző kérdésre adott válasza is az volt, sejtésem szerint több tudással rendelkezik a rúnákat illetően, mint az itt egybegyűltek nagyrésze, nem is tudom miért, de ez nyugtalanít.  Tulajdonképpen már maga a lány jelenléte is feszélyez, bár ennek a furcsa érzetnek még nem találtam meg a kiváltó okát és ebben a percben nem is foglalkozom vele.
Alexis felszólalására elmosolyodom, tulajdonképpen egészen közel áll az igazsághoz, mégis van valami aranyosan bizonytalan abban, ahogy beszél. Mikor befejezi a mondatát várok még pár pillanatot, aztán, mikor senki más nem jelentkezik én teszem meg.
-Létezik még fríz és angolszász futhark is, ami tulajdonképpen kibővített verziója az Ó-Futharknak, eleinte 29, majd 33 írásjegyet tartalmaz és azt hiszem, hogy az V. századtól vált használatossá- mondom miközben egyik hosszabb hajszálam csavargatom kissé elgondolkodva.
-Ezekben az időkben gyakran használták őket jóslásra, bár mint minden módszer, ez is igencsak megbízhatatlannak bizonyult. A mai napig gyakoriak az amulettbe karcolt rúnák, amik gyakran védelmező szerepet töltenek be.
Nem is  beszélek a medimágiáról,holott azt illetően rendelkezem a legtöbb tudással, de így is megjelenik lelki szemeim előtt a gyertya, amibe apám rúnákat vésett, mikor kisgyermek koromban beteg lettem. Talán olyan gyertyát is lehetséges készíteni ami segít túljutni a nehéz időkön...
Naplózva


Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #13 Dátum: 2016. 02. 25. - 17:12:28 »
+3

Ahogy megérkezik, és láthatóan fel is ismer, egy biccentéssel én is köszöntöm Dextert. Bár azóta, hogy a nyáron összefutottunk - konkrétan - még csak futólag láttam itt az iskolában, de ennyi ismeret megindokol már köszönést.
Miután egyet büszke voltam magamra a válaszomért járó pontjaimért, szorgosan meghallgatom a többiek válaszait is. Na hát én kérem ilyeneket még nem tudok, bár tény, hogy csak kíváncsiságból nézegettem bele a tárgyhoz tartozó könyvekbe, miután megkésve vettem föl a tantárgyt a nyáron - a Foltozott Üstben pláne - de én kérem azért jövök erre az órára, hogy a mindenféle jóságokat itt megtanuljam, nem mert már tudom. Akkor a tanár lennék ugye. Az pedig Jim. Mármint Quinton professzor. Nyé, erre át kéne már szoknom.
Amikor a bérgyilkosos példa szóba kerül, cinkosan elmosolyodok, csak úgy magamban, visszaemlékezve a nyári találkozásunkra a tanárúrral - na, így valahogy - amikoris jót fejtegettük egy darabig, hogyan csinálhatta pontosan a muksó a dolgot.

Nem, Merel, nem, nem mondjuk a Quenya és Sindarin tengwar módokat és a törprúnákat, az nem ide illik. Mármint, témájában de, de kétlem, hogy lenne bármi haszna. Mondjuk a törpöké elég hasonló az igaziakhoz, mert az alapján lettek kitalálva, de ez még mindig inkább irodalomórára mehetne, ha valahova.
Úgyhogy ehhez a kérdéshez úgy döntök, nem tudok hozzáfűzni érdemileg. De a másikra arra már jelentkezek.
-Hát egyfelől ugye ha tartósan, esetleg összetetten akarunk megbűvölni valami tárgyat, akkor jobb ötlet lehet rúnákkal csinálni. De gondolom aktívabb varázslatokat is lehet vele úgymond "tárolni", mondjuk ha egy villanykör... egy vékony falú üvegcsét rúnázunk föl, hogy valamilyen mágikus hatás történjen, ha összetörjük, és ez utána bármeddig tárolható, és azonnal elsüthető adott helyzetben, csak földhöz kell vágni.- Hány Merel kell egy villanykörte kicseréléséhez? Elég egy is, ha eszébejut, hogy nem feltétlen fogja mindenki ismerni azt a szót, akár magát a tárgyat se. Például a tanár. Úgyhogy még észbekapok, és megfogalmazom úgy, hogy biztos kiderüljön belőle, mit akarok mondani. És feltaláltam a házilag barkácsolható varázslat-gránátot. Ha a rúnázással együtt még normálisan is működik, még el is rejthető, becsavarom a lámpába, és senkinek eszébe nem fog jutni. Na én is jókon gondolkodok. De agytorna és elméleti rúnaalkalmazás terén teljesen reális felvetés, na! A feladatnak teljesen megfelel.
Naplózva


Kathie S. Godly
Eltávozott karakter
*****


A szeretetre méltó kisokos

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #14 Dátum: 2016. 02. 25. - 21:48:52 »
+2

Mivel kicsit fáradtan érkeztem az első Rúnaismeret órámra, amit egyébként kíváncsian vártam, az óra elején kicsit elkalandozott a figyelmem. Nem csoda, tegnap majdnem egész éjjel olvastam, és még félig a könyv hatása alatt voltam. Csak valami csodának köszönhetem, hogy idetaláltam a kőkörhöz, hiszen még azt is elfelejtettem reggel, hogy a professzor úr azt kérte, öltözzünk melegen. Kicsit dideregve ülök emiatt a kőpadban, de nem igazán foglalkozom ezzel az apró kellemetlenséggel. Nézegetem a tanár háta mögött a köveket, és mivel pont beleillik helyszínnek az este olvasott történetbe, ideképzelem a szereplőket, és az eseményeket. Ezt megkönnyíti, hogy Quinton professzor majdnem teljesen úgy néz ki, mint ahogy a történet főszereplőjét elképzeltem.  Csak az íj hiányzik a kezéből.
 Egész órán ábrándoznék, ha a pennám nem esne le a földre. Nagy szerencsémre ez éppen idejében megtörténik ahhoz, hogy eljussanak a tudatomig a feltett kérdések. Észlelve, hogy hosszú percek óta egyáltalán nem figyeltem az órára elvörösödve lehajtom a fejem, és elkezdek gondolkodni a feltett kérdéseken. A rúnaírás fajtái, és mire lehet használni a rúnamágiát... Az előbbi kérdésre nem áll szándékomban válaszolni, hiszen a többiek feleletei valószínűleg kielégítik a tanárt. Azért a szótárban megnézem mégegyszer, hogy milyen fajtái vannak a Rúnaírásnak, hogy most már megjegyezzem őket.
Az utóbbi kérdés viszont beindítja a fantáziámat. Mire is lehetne használni a rúnamágiát? Az első, ami beugrik a naplóm. Valószínűleg, ha felrúnáznám, hatékonyan meg tudnám védeni a benne rögzített titkaimat az illetéktelen személyektől. Aztán eszembe jut, hogy valószínűleg egy felrúnázott pennával az órai jegyzetelés és a könyvírás is jóval kényelmesebb volna. De lehetséges egyáltalán egy pennát felrúnázni? Végül mikor a tanár felszólít, a harmadik ötletemet adom elő, ami a naplóról jutott eszembe

- A rúnamágiával például lehetséges egy levelet, vagy fontos iratot megvédeni az illetéktelen szemektől. - Nem a legeredetibb ötletem, de amilyen szétszórt vagyok ma, ez is komoly teljesítmény. Innentől viszont minden igyekezetemmel koncentrálok az órán, hogy minél többet tanuljak már az előadás során is. Első lépésként megnézem, kikkel járok egy órára. Egyikük sem kifejezetten a barátom, de lehet, hogy pont ezen az órán fog ez megváltozni.
Naplózva

A varázslat ott kezdődik, hogy elképzeled, ahogy megtörténik a lehetetlen.
Oldalak: [1] 2 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 23. - 19:29:48
Az oldal 0.176 másodperc alatt készült el 44 lekéréssel.