Előcsarnok

Egy hatalmas előcsarnok. Ha valaki látogatást tesz a Mágiaügyi Minisztériumban, az mindig ide lép be először. Innen lehet eljutni az épület többi részére.
Itt áll a Mágikus Testvériség kútja, és itt ellenőrzik a pálcákat is.

[Mrs. Malfoy]

A lift ajtaja feltárul előtte s ő egy hangos koppanás kiséretében kis is lép a felvonóból. A parancsnokságról jön éppen s szemmel láthatóan nincs jó kedvében, ám ennek az okát kevesen tudják... és még kevesebben kiváncsiak rá, tekintettel arra az igyekezetre, ami az útjából való elkotródást jellemezte mialatt csak azzal a céllal haladt, hogy eltűnjön a tömegből, ami a lift előterét jellemezte. Shacklebolt volt az egyetlen, aki homlokráncolva utána indult, de ő egy szemvillanással visszaküldte a helyére. Kingsley azután került ide, miután ő elhagyta a Minisztériumot és papiron az ismertségük nem lehetett több futólagosnál... márpedig ezekben az időkben minden részlet számit. Az utolsó jelentések szerint a halálfalók még nem tudják, hogy Kingsley rendtag... és ez igy van jól; egy párszavas beszélgetés nem ér annyit, hogy kockáztassák a lebukást. Majd a Grimmauld-téren... vagy valahol másutt, avatatlan fülektől távol, de nem itt. Túl sok a változó. Túl sok a lehetőség. Túl veszélyes.
Sörénye szinte lobogott utána, ahogy önmagához képest gyors léptekkel távolodott a rövid ideig utánabámuló, de hamar érdeklődést vesztett tömegtől és el is tűnt a szemük elől egy oszlop takarásában. Megtorpant és nekidőlt a hideg kőnek, gondolatai legalább olyan sebesen cikáztak, ahogy a szeme tette ugyanezt az üregében. A dolgok rosszul alakulnak... egyre rosszabbul. Most, hogy Voldemort lebukott és már nem kell titkot csinálnia a létezéséből, újrakezdődtek... újrakezdődött minden, ami annak idején zajlott. Eltűnések, támadások, általános rettegés... és főleg: tehetetlen Minisztérium. Caramel egy tökkelütött volt s a bukása olyan biztos volt, mint a Nagyúr felbukkanása, de pont Malfoy-t a helyéreültetni eléggé.. szánalmasnak látta. Ex-halálfaló, ha egyáltalán tényleg az... és szemmel láthatóan ugyanannyira szervezésképtelen, mint az elődje. Az aurorok tevékenysége kimerül abban, hogy megpróbálják eltussolni az ügyeket, hogy minél kevesebb lásson napvilágot és szivárogjon ki. Ezügyben volt itt a mostani parancsnoknál... csak sajnos az illető méltó alkalmazottja volt a jó Luciusnak.. de legalábbis ugyanannyira tökkelütött.
A helyzet romlik s ezt mindenki látta. A Főnix rendje kevés ahhoz, hogy megállitsa a sötétség terjedését, legyenek bármilyen elszántak, erősek a tagjai... egyszerűen nincsenek elegen még ahhoz sem, hogy a halálfalókkal egálba tudják felvenni a harcot, a dementorok pedig akkor még nincsenek a képletben. Ha a Minisztérium nem száll be a küzdelembe méghozzá hamarosan és eredményesen, akkor a jövőkép még sötétebbé válhat, mint amilyen. A legcélravezetőbb megoldás Malfoy eltávolitása lenne, de Dumbledore ezt határozottan megtiltotta... de Dumbledore is tévedhet és ez a tévedés a világ vesztét jelentheti. Albus hitte, hogy Lucius elhagyta a halálfalókat és mindent meg fog tenni a Minisztériumban az eredményes harc érdekében... no nem mintha nagyon izgatná a dolog, de a saját biztonsága miatt mindenképpen. De Albus... túl jóhiszemű. Ezt többnyire mindenki elnézi neki, de ez most teljesen más helyzet.
A gondolatfolyam hirtelen megszakadt, mert elvesztette az értelmét. Az öreg megrázta a fejét és száműzte belőle az ilyen és ehhez hasonló képleteket. Dumbledore tudja mit csinál... legtöbbször őrültségnek látszottak a dolgai, de végül mindig igaza lett s pont ez volt a varázsa, ezért hitt neki mindig mindenki... mindenben. Albus mozgatta az egész kócerájt, ő volt az ész, a fej; az esetej többségében mindenki más csak parancsokat teljesitett, bármily sajnálatos volt ezt beismerni. Albus halála megölné az egész rendszert... kivéve, ha egy új fej tudna a helyébe lépni, de erre semmi esély: nincs még egy olyan ember, egy akkora koponya, mint ő. Ha ő meghal... akkor a háború elveszett, legyenen a Főnixek meg Potter ide vagy oda. Ha Dumbeldore-nak vége, akkor a világ sötétbe borul.
Újabb tudatos szakadás a folyamban s a vén róka száműzte a borongós gondolatokat, legalábbis ideiglenesen... hiszen az ő fejében nagyon ritkán járt bármi más. Ideje indulnia... bár az rejtély, hogy hová fog menni, de már túl sokat tartózkodott egyhelyben, túl könnyű célponttá vált. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy inkább vár még egy kicsit, had jöjjenek... de aztán mneggondolta magát és egy lépéssel kifordult az oszlopok közül. A világ nyomban sötétbe borult előtte és valami puha, meleg dologba ütközött. Harci reflexei azonnal átvették az irányitást: hátralépett, keze megfeszült... de amikor rájött az akadály mibenlétére, a pálcája végül nem hagyta el a csuklójára erősitett tokot. Felvonta az egyik szemöldökét s szemrebbenés nélkül bámult a másik arcába, közben azon morfondirozva, hogy miként csúszott át a kliens a látóterén... lehet, hogy a szeme kezdené bemondani az unalmast? Jó kérdés...
- Mrs. Malfoy! - üdvözölte egy biccentéssel. Hangja magabiztosan és kissé hidegen csengett... és habár a tiszteletlenség nem volt felfedezhető benne, ennek ellenkezője sem. - Kérem nézze el ezt a kis malőrt... látja, én sem vagyok a régi már.

Scarlette

   

mjúzikovácske

Néha ahelyett, hogy a megfelelő úton haladnál, letérsz a kitaposott ösvényről.

1997. július közepe

Késő este felé járt, a környék látszólag csendesnek tűnt a Mágiaügyi Minisztérium körül. A fülledt levegő ellenére én is és Bowen is sötét színű köpenyt viseltünk, hogy minél jobban a környezetbe olvadjunk. Még egyszer, utoljára körbenéztünk, de nem volt semmi mozgás, így megnyugodva szálltunk be a telefonfülkébe, ami levitt minket az Előcsarnokba. Keresztapám intett, hogy várjak egy pillanatig, míg ő leellenőrzi, nem csapdába sétálunk véletlenül. Feszültséggel teli volt a várakozás, nem mertem mozdulni, viszont minden idegszálam pattanásig feszült. Hallásom és látásom kifinomultabb lett, de egyikkel sem érzékeltem semmi furcsaságot. Sóhajtottam egyet, majd Bowen jelzésére megindultam az irányába.
- Figyelj, Jose... - pillantott rám nagyon komolyan. - Te itt maradsz őrködni. Bármi furcsát észlelnél, azonnal jelezz nekünk a szokott módon, rendben? - kérdezte suttogva.
- Nem mehetek én is veled? - érdeklődtem, miközben egy tincset kisimítottam az arcomból.
- Most nem. Nem bájcsevegésre jöttünk, hanem mert feladatunk van. - fogta meg a vállaimat. - Sietek vissza, ne aggódj... - aztán ott hagyott engem a félhomályban
Idegesített, hogy egyedül kell itt álldogálnom a Mágikus Testvériség szobra előtt. Az az enyhe világosság, ami volt az előcsarnokban, kísértetiessé varázsolta a lényeket. A hideg kirázott jelen pillanatban ettől a helytől. Valamivel pedig el kell foglalnom magam, míg a Rend-tagok végeznek a fontos dolgaikkal. Gondolkoztam, mivel is üthetném el az időt, de mivel nem voltam mugli sofőr, az idő pedig nem volt egy személy, így ez nem igazán tűnt megvalósíthatónak.
Szóval, mit volt mit tenni, egy darabig csendesen álldogáltam a hatalmas térben, és az árnyékomat figyeltem, amit megpróbáltam néha átlépni. De persze ez is hiába való küzdelem volt, mindig megelőzött, és egyszerre léptünk, egyszerre mozdultunk, úgyhogy ez is baromi unalmassá kezdett válni öt perc után.
Beletúrtam a hajamba, majd leültem a földre, hátamat nekitámasztottam a szoborcsoportnak és csak bambultam magam elé. Kezdett az agyamra menni, hogy egyelőre minden fontos dologból ki voltam hagyva és jóformán semmit nem osztottak meg velem. Nem értettem, mi lehet ennek az oka. Talán nem bíznak bennem? Akkor meg minek vettek be a Rendbe? Vagy csak tapasztalatlannak tartanak? Ebben mondjuk igazuk lehet, de ez akkor sem állapot, ez diszkrimináció. Na persze az én felszabadításomért senki nem szervez lázadást meg tüntetést, úgyhogy kénytelen vagyok magamban puffogni, mint egy vipera. Még szerencse, hogy nem vagyok az, mert akkor már rég beleeresztettem volna egy-két emberbe a mérgemet.
Az idő ólomlábakon vánszorgott (hogy enné meg a rozsda és roskadna össze), én pedig továbbra is csak ültem, és várakoztam, hátha történik valami, ami kirángathat ebből az unalmas semmitevésből.
Elkezdtem pörgetni az ujjaimon a varázspálcámat, majd halk fütyülgetés közben a bejárati ajtóra szegeztem a pillantásomat, hátha valami megváltás-féle érkezik onnét. Ami persze jobb lenne, ha nem történne meg, mert akkor oltári nagy balhé alakulna ki és riasztanom kellene a többieket.

[- Jó estét]

ShieldHeart és a kis akciócsoport
'97 július

Sötét árnyak cikáznak át a tükörsima folyosókon. A teljes csend darabokra szakad, ezt érzem az iroda falain belül is. Eloltom a lámpást, és a vállamon átvetett táskába gyömöszölöm az aktát: ShieldHeart, majd felemelem a pálcám.
A terep a tavaly nyári támadás óta (úgy tudom) megfigyelőbűbájokkal van ellátva, főleg az előcsarnok. Nagyon trükkös mágusnak kell lenni ahhoz, hogy tudd, hol vannak ezek a megfigyelő állomások, és hogy hogyan kerülheted ki őket. Én tudom.
Átsurranok a monitorozó szobába, halkan csukom be a hátam mögött az ajtót. Ezen a szinten már nincs mozgás. Talán csak a lépcsőn surrantak föl. A helyiségbe érve nem ébresztem fel az éjjeliőrt, egyszerűen csak belenézek a pár gömbbe. És meg is találom, amit keresek. Illetve... akit. Gyorsan ellenőrzöm, hogy nincs-e valaki más is a helyszínen, aki esetleg őrködne még a lány felett is, vagy hogy nem csak egy csapda-e az egész, de nem.
Egyszerű lány, egymagában ácsorog, és látványosan unatkozik az előcsarnokban. Őt hagyták hátra utóvédnek?
Amatőrség.
Csendben osonok le a lépcsőn. Ehhez nagyon értek, jobban már, mint bármelyik besurranó tolvaj. Tudom, melyik lépcsőn kell lemennem, hogy a szobor mögött érkezzek a csarnokba. Lépteim hangtalanok a bűbáj nyomán, és csak remélni tudom, hogy sikerül majd meglepnem a fiatal boszorkányt. Alig lehet idősebb Gwennél. Így, hogy hátát ennek a csodálatos műalkotásnak támasztja, nem tudom becserkészni úgy, ahogy terveztem. Nem baj, így is jó.
Pálcám a kezemben: így kerülöm meg a kentaur fenekét, és válok láthatóvá a lány előtt.
- Jó estét - köszönöm rá a lehető legudvariasabb hangszínemben. Rászegezem a pálcám, és eljátszom, hogy nem vagyok más, mint egy barátságos éjjeliőr. Aha, bőrkabátban, talpig feketében.
- Mi járatban itt ma éjjel?