10-es kupé

Seth & Sam & Fergus

Röviden elkönyvelem magamban, hogy Fergus mellkasában valódi, hamisítatlan hollóhátas szív dobog: talán arra számít, hogy most letolom és kinevetem majd, de erről szó sincs. Mosolyogva figyelem a poharam mögül, aztán mikor rám kerül a sor, ebben a szellemben is válaszolok neki.
- Ebből is látszik, mennyivel jobb jellem vagy nálam, - jegyzem meg – én ugyanis túl bohém vagyok ahhoz, hogy rendes és szorgalmas legyek, de te ne hagyd majd, hogy befolyásoljanak az olyan álmodozó bolondok, mint én. A szerelmemről? Hát, igen, szoktam álmomban kviddicsezni, igen.
Cinkos módon rákacsintok, és ez a válaszom kevésbé csúnya megfogalmazása volt, de miért rontanám el egy ilyen kedves és őszinte gyerek első napját azzal, hogy közlöm vele: valószínűleg a balszerencse kísérne az oltárhoz is?
- Érdekes, ezt még senki nem kérdezte meg tőlem… azt hiszem, vannak nappali és éjszakai emberek, és én az utóbbi vagyok. – fészkelődöm egy kicsit, aztán hátradőlök – Oké, annyira aranyosak ezek a kutyás sztorik, hogy így még kevésbé akarok együtt aludni a predátorral.
Maccavity, mintha sejtené, hogy ő a téma, megvetően rám pislog, aztán visszafekszik, én azonban már közben biztos vagyok benne, hogy fenyegetve érzi a hatalmát. Helyes, a saját és utastársaim védelmében remélem, ez a vonatozás végéig így marad, és akkor nem kell további magánakciókra számítanunk tőle. Mikor Fergus a sört hozza szóba, nem titkolom a meglepettségemet: az egy dolog, hogy mi éppen megint szabálysértések közepette nyitjuk az évet, de vajon ő magától is így tenne e…?
- Megártani nem fog, de nem muszáj innod, ha nem szoktál, vagy nem szereted.
Persze, felesleges és elkésett a gesztusom, a következő megmozdulásában már lelkesen nyakalja is, amiért ugyan kiérdemelte az elismerésem, mert emlékeim szerint én jóval kevésbé vágtam szalonképes arcot közben, de azért rajta tartom a szemem. Sethre mosolygok, mikor megszólít, habár két teljesen ellentétes véleményt hallottam a leendő SVK professzor kapcsán.
- Őszintén? Ha fiatal tanár bácsink lesz, tuti falkában követik majd a lányok, és hirtelen megugrik a lelkesedés a tárgy iránt… - vigyorgok cinikusan – Ha pedig fiatal tanár nénink, akkor te fogod falkában követni, tiszta sor. Egyébként nagyon örülnék neki, ha idén nem egymást kínozni tanulnánk, szóval, amíg kompetens valaki lesz az, nekem mindegy, legfeljebb diszkréten csorgatom a nyálamat.
Tudnám még folytatni, de ekkor Fergus önmagát leöntő megmozdulása, és egy srác beköszönése elvonja a figyelmemet. Mindketten elég elveszettnek látszanak, így nevetve megkínálom a hollóhátast egy zsebkendővel, míg intek az érkezőnek.
A macskám másképp gondolja, és fújni kezd, én pedig az utolsó pillanatban tudom megragadni, mielőtt aljas módon letámadja a szerencsétlen fiút. Bocsánatkérően mosolygok, mert azért nem lehet valami vidám egyből szembenézni a halállal, miután benéztél valahová, főleg, ha az egy egyébként kedvesnek látszó állat képében tör az életedre – rövid küzdelmet folytatunk, mire én bizonyulok erősebbnek, Maccavity pedig elcsitul.
- Szia! Gyere csak nyugodtan, kézben tartom a vadállatot! – demonstrálom is – Most, ahogy így elnézem, lehet, hogy kölcsönadom Hagridnak lénygondozásra. Hippogriffek, dementorok meg akromantulák, ugyan, itt az apokalipszis ötödik, nyávogó lovasa! Egyébként, visszatérve a tanár néni témájára, amíg az alkohol gyönyöreinek hódoltok: szerintetek nem lesz furcsa, hogy nem McGalagony a házvezetőnk? Szinte már hiányozni fog, ahogy időnként megjelent a toronyban, és skót kockás pongyolában elzavart aludni azzal a címszóval, hogy fiatal hölgyek ilyenkor már ágyban vannak – csak azt nem hallotta szerencsére, mikor valaki megkérdezte, hogy kiében?
Emlékeim szerint ennél az incidensnél maga Seth, és az alattunk járó griffendéles srác is jelen lehetett, de nem tenném rá a nyakamat is. Rosszban sántikálás közben csak úgy repül az idő… apropó, rosszban sántikálás: vajon csak én érzek késztetést arra, hogy rágyújtsak? Bár ez itt nem a legjobb ötlet, szegény Fergus nyilván már most is elkönyvelte magában, hogy a rosszhírű házból szökött társasága, oldalán egy vérmacskával fogja őt a sírba vinni, helyesebben inni, elvégre viszonylag rövid ismeretségünk alatt kiderült, hogy órán alszunk, vonaton iszunk, és élénken értekezünk a leendő tanerő lehetséges erotikus kisugárzásáról. Nem akarok spekulációkba merülni, de szerintem jó esély lehet rá, hogy eléggé hátul végeznék egy olyan listán, ahol az emberek megtippelik, ki is lett prefektus. Na de persze általában a körülmények áldozata vagyok…
- Hogy hívnak? – mosolygok újdonsült társunkra, akinek úgy tűnik, elég jó ízlése van a társaságkeresés terén.