Pixie Könyvesbolt

A Pixie Roxmorts legforgalmasabb könyvesboltja. Két hetente érkeznek ide új könyvek, a és választék mindig elég nagy. A bolt galériával ellátott, belseje kifejezetten olvasóbarát; napfényes, asztalokkal és kényelmes pamlagokkal berendezett, ám mégsem érzi úgy magát a mágus, mint egy könyvtárban - mintha a vidám zsivaly még a könyvekből is kiszűrődne.

Hideg és esős napra ébredtünk, de ez sem tántorított el attól, hogy ellátogassak Roxmortsba, a Pixie Könyvesboltba. Szükségem van pár új könyvre és amúgy is régen voltam már ott.
      Reggeli után feljöttem a klubhelyiségbe beszélgettem a lányokkal aztán felmentem a szobába készülődni. Előkotortam a ládám mélyéről a táskámat, az esernyőmet és a pénztárcámat. Nem tudom miért viszek magammal táskát, a tárcám igazán elférne a kabátom zsebében is, Londonban egyáltalán nem hordok táskát nem nekem való az, nem értem azokat a lányokat akiknek mindig tele van a táskájuk mindenféle csecsebecsével, nekem maximum négy dolog szokott benne lenni, a tárcám, egy könyv, a noteszom és egy golyóstoll nekem ezek a legfontosabbak. Lassan elindultam Roxmorts felé, óriási vidámság árasztott el amikor beértem a városba, imádok itt lenni, el sem tudok képzelni jobb várost Roxomortsnál. Benéztem gyorsan a Mézesfalásba, most épp csak a kedvenceimet vettem meg a több pénzemet inkább a könyvekre hagyom, most azokra van leginkább szükségem.
     Beértem a könyvesboltba és megcsapott az a fantasztikus illat ami minden könyvesboltba meg van, imádom ezt az illatot. Az egyik polcnál megláttam egy ismerős arcot, Kathie Godly-t, nem vagyok biztos benne, hogy ez a teljes neve, Rúnatanra járunk együtt elég kedves csaj. Mivel nem láttam mellette senkit ezért oda mentem hozzá beszélgetni.
- Szia! Miriam Deccor vagyok - nyújtom felé a jobb kezemet. - Zavarok? - teszem fel neki a kérdést

 Már tegnap este elhatároztam, hogy elmegyek a könyvesboltba. Olyan olvasmányra vágyok, amit nem kell majd visszaszolgáltatni Madam Cvikkernek a könyvtárba, amit elteszek a ládámba, és bármikor előkaphatom, akár évek múlva is. Kicsit lelombozott, hogy esik az eső, de ez sem tántorított el reggel attól, hogy elinduljak Pixie boltjába. Olyan hamar igyekeztem végezni a reggelivel, hogy a körülöttem ülők tágra nyílt szemekkel pislogtak rám, látva hogy szinte rágás nélkül tűnnek el a falatok a számban.
  A gyors reggeli után felrohanok a hálókörletembe, felhúzom a gumicsizmámat, kabátomat, felkapom a tárcámat rejtő hátizsákomat és az esernyőmet, és már szinte futok is ki a kastélyból, egyenesen a könyvesboltba. Amint belépek az ajtón ismerős melegség árad szét bennem, és szinte gondolkodás nélkül indulok a kedvenc témám könyveit rejtő polcok felé. Nem tudom, mit keresek, egyszerűen csak egymás után végigfutom a címeket, és az érdekesebbnek ígérkező köteteket leemelem a polcról, és beleolvasok.
 Végre egy különösen érdekes darabra bukkanok, így percekig csak állok a polc előtt. Már éppen elhatároztam, hogy leülök az egyik fotelbe, és elkezdem olvasni a könyvet, amikor mellém lép egy lány. Elsőre nem veszem észre, de amikor megszólít, muszáj kiszakadnom a könyv világából, és felé fordulni. Azonnal rájövök, hogy ő is a Roxfortban tanul, és hogy Ő is jár Rúnaismeretre.
- Szia – válaszolok kissé bizonytalanul, hiszen korábban nem igazán volt alkalmam beszélgetni vele – Kathie Godly, de ha gondolod, szólíts nyugodtan Kath-nek. És nem zavarsz  – zárom le a válaszomat egy barátságosnak szánt, bátortalan mosollyal.

Levettem a polcról egy érdekesnek tűnő könyvet és elkezdtem olvasni. A bevezető alapján nem találtam valami érdekesnek úgyhogy inkább vissza tettem közben az eső elkezdett még jobban esni. Nem bántam meg, hogy hoztam magammal táskát, igaz, hogy elég kicsi mérete van de azért egy-két könyv mégis belefér.
     Azt hiszem megvárom a könyvtárban, hogy elálljon az eső mert én az az ember vagyok aki még esernyő alatt is képes teljesen elázni. Magam sem tudom, hogy hogyan.
Kinéztem egy pár könyvet amit elég érdekesnek nézett ki és egyenként elkezdtem levenni őket a polcról őket, hogy elolvassam mindegyiknek a bevezetőjét. Az olvasást Kathie válasza szakította félbe:
- Szia! Kathie Godly, de ha gondolod, szólíts nyugodtan Kath-nek. És nem zavarsz.
Nem gondoltam volna, hogy pont én fogok oda menni valaha is valakihez, de ha barátokat akarok szerezni akkor muszáj lesz.
- Rendben, akkor így foglak - próbálok barátságosan mosolyogni nehogy ő is egy beképzelt lánynak tartson. - Te is nyugodtan szólíthatsz Mirinek, azt jobban szeretem.
Próbálom kitalálni, hogy melyik könyv van a kezében de nem igazán sikerül, pedig nagyon ismerős a borítója.
- Milyen könyvet olvasol? Annyira ismerős a borítója!

Nem igazán számítottam rá, hogy Miri komolyan szeretne beszélgetésbe elegyedni. Viszont az is feltűnt, hogy nagyjából ugyan olyan nehezére esik még ismeretlen embereket megszólítani, mint nekem. Ez némileg megnyugtatott, így kicsit bátrabban folytatom a beszélgetést, válazolva Miri újabb kérdésére
- Az egy elbűvölő ember-t Lockhartttól. - Mutatom fel a könyvet - Tudom, hogy mióta kiderült a felejtés átok dolog, nem igazán népszerűek Lockhart könyvei - igyekszem válaszolni Miri fel sem tett kérdésére, ami mintha ott bujkált volna a szemében - de történetnek jó, nem igaz? - Kicsit butának érzem magam, és inkább elhallgatok, úgyhogy néhány pillanatra kellemetlen csönd telepszik körénk. Közben igyekszem felidézni, hogy mit hallottam még Lockhartról az elmúlt két év során. És rájövök, hogy jobban szeretném, ha megmaradna számomra egy fiktív szereplőként, aki tiszteletreméltó, és tehetséges varázsló...
 Miközben ezen gondolkodom, ismét végigmérem Mirit, és feltűnik a könyv a kezében. Néhány perccel korábban az én kezemben is megfordult az a könyv, és felébred bennem a könyvmoly, aki nagyon szeret a kezében megfordult könyvekről beszélni.
- Mi a véleményed arról a könyvről? - bökök fejemmel a keze felé, és közben már pörögnek is a könyvvel kapcsolatos gondolatok az agyamban. -  Én érdekesnek találtam a bevezető alapján - teszem hozzá gyorsan, inkább reflexből, mint bármiféle céllal.

                                                         Kathie S. Godly
Soha nem mentem még oda egy idegenhez sem beszélgetni, vagyis hát Kath nem teljesen idegen de azért még nem is barát, így egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem zavarok-e neki.
- Az egy elbűvölő ember-t Lockhartttól. Tudom, hogy mióta kiderült a felejtés átok dolog, nem igazán népszerűek Lockhart könyvei de történetnek jó, nem igaz?
Kezdek megnyugodni, azt hiszem nem zavarok neki mert ha zavarnák, akkor nem tenne fel kérdéseket, sőt még rám sem nézne.
- Hát én a "felejtés átok dolog" előtt sem szerettem a könyveit és a szememben akkor sem voltak valami népszerűek, de azért biztos van köztük egy-két jó.
Nem igazán szeretem Gilderoy Lockhart könyveit, vagyis a könyvekkel még nincs is annyira nagy bajom csak magát a költőt utálom.
  A nagy csendet Kath következő kérdése törte fel:
- Mi a véleményed arról a könyvről? Én érdekesnek találtam a bevezető alapján - bökött a fejével a könyv felé.
Ez is egy Lockhart könyv szóval nem csodálom, hogy nem igazán tetszik. Ez a könyv is ugyan úgy mint a többi, arról szól, hogy milyen bátor és erős.
- Hát nem is tudom, túlságosan Lockhartos - nevetek - itt is csak magát dicsőíti. Amúgy melyik a kedvenc könyved?

Hallva, hogy Miri még reagál a kérdéseimre, nagyon meglepődöm. Sikerült normális beszélgetést kezdeni valakivel, akit még nem igazán ismertem, csak látásból. Magamban megveregetem a vállamat ezért a teljesítményért, majd válaszolok Miri kérdésére a kedvenc könyvemről.
– Hát… - kezdek bele, hogy jelezzem, szeretném folytatni a beszélgetést. Közben végigpörgetem a fejemen olvasmányaim listáját. Hamar rájövök, hogy hiába kutatom a kedvenc könyvemet – Az igazat megvallva nem igazán van kedvenc könyvem. Mindent megszeretek, amit olvasok, és mindegyik könyvet más miatt, úgyhogy nem tudom összehasonlítani őket – felelem végül, szinte egy szuszra. Aztán rájövök, hogy valószínűleg kicsit hadartam, és igyekszem Miri tekintetéből kifürkészni, hogy értette-e, amit mondtam. Mivel megértést vélek felfedezni a szemében, kicsit megnyugszom, és lassabban folytatom:
- Ne haragudj, nagyon lelkes tudok lenni, ha könyvekről van szó, és néha elszalad velem a ló – igyekszem kicsit javítani az előbbi benyomáson, amit Mirire tehettem – Leginkább egyébként a történelmen alapuló történeteket és a romantikus regényeket szeretem. Neked mi a kedvenc könyved? Milyen könyveket szeretsz olvasni? – érdeklődöm őszintén.

                                                        Kathie S. Godly          
Kath válaszára várva elkezdek egy kicsit körülnézni a mellettem lévő polcon, szükségem van pár új könyvre, lehet Kath is tud ajánlani egy-két jót.
– Hát… Az igazat megvallva nem igazán van kedvenc könyvem. Mindent megszeretek, amit olvasok, és mindegyik könyvet más miatt, úgyhogy nem tudom összehasonlítani őket - elmosolyodtam a válaszára.
Egy kicsit elhadarta a választ, de így is megértettem. Én is szoktam néha-néha hadarni, de ez csak akkor van ha izgulok vagy ha zavarban vagyok.
– Ne haragudj, nagyon lelkes tudok lenni, ha könyvekről van szó, és néha elszalad velem a ló - kér tőlem egy gyors bocsánatot és folytatja is tovább. - Leginkább egyébként a történelmen alapuló történeteket és a romantikus regényeket szeretem. Neked mi a kedvenc könyved? Milyen könyveket szeretsz olvasni?
Számítottam erre a kérdésre, nem igazán tudok én sem kedvenc könyvet mondani.
– Abszolút kedvenc könyvem nekem sincsen, én inkább a fantasztikus könyveket szeretem, a romantikus könyvek nem nekem valóak - gyorsan válaszolok a kérdésére és leveszek egy könyvet a polcról. - Leülünk? - mutatok két üres fotelre. - Úgy kényelmesebb beszélgetni.


   Azt hiszem el kérem majd Kath-től a Rónatan jegyzeteit mert nekem sikerült lemaradnom az első óra elejéről és nem is igazán figyeltem utána sem, pedig nem mondhatnám, hogy annyira megy az a tantárgy.
- Melyik a kedvenc órád? - teszem fel neki a kérdést. - A Rúnatan, hogy megy? Ide tudnád nekem adni később a jegyzeteidet, lekéstem az első óra elejéről.                                                

 Most már teljesen hivatalos: Sikerült normális beszélgetésbe elegyedni Mirivel. A hadarásom miatti barátságos mosoly eloszlatja maradék feszélyezettségemet is.  Mikor felajánlja, hogy üljünk le, nekem is már épp azon jár az agyam, hogy ezt valahogy felhozzam. Ezúttal gyorsabb volt nálam.  A kezemben tartott könyv még mindig nyitva van. Gyorsan megjegyzem ahol tartottam, és becsukom a könyvet. Ez nagy haladás nálam. Jelzi, hogy teljesen a másikra koncentrálok.
 Ekkor tűnik csak fel, hogy Miri még keresgél a könyvek között. Ez kicsit elbizonytalanít, hogy leüljünk-e, mert nem szeretném, ha miattam maradna olvasmány nélkül. Azután látom, hogy elfordul a polctól. Amikor pedig az iskoláról, és különösen a Rúnatanról, kezd beszélni, úgy határozok, hogy nem lesz gond, ha leülünk. És csak remélem, hogy nem veszi észre: kicsit zavarba jöttem az első rúnatan óra említésétől. Visszaidézem, hogy amíg a pennám nagyjából az óra felénél leesett egyáltalán nem figyeltem, és nem is jegyzeteltem. És újra eszembe jut, mennyire jól jönne az a felrúnázott, önműködő penna. A Miri által mutatott fotelek felé indulok, és közben válaszolok, szép sorban.
– Szerintem is jó ötlet leülni – kezdem a válaszadást. – Ami pedig a rúna tant illeti… - folytatom, és igyekszem azzal leplezni a zavartságomat, hogy ekkor helyezkedünk el a fotelekben – az a helyzet, hogy az óra felét én is elálmodoztam, úgyhogy arról nekem sincs jegyzetem. – mondom bűnbánó tekintettel. – A kedvenc tárgyam az átváltozástan.  Nagyon érdekel, hogy hogyan tudok egy tárgyat valami mássá varázsolni. És az animágia kérdése is foglalkoztat, bár úgy hallottam nagyon nehéz. Te melyik tárgyat szereted? – zárom le mondókámat őszinte érdeklődéssel pillantva a mellettem, de azért a fotelen felém fordulva elhelyezkedő Mirire.

                                                               Kathie S.Godly
Nem bántam  meg, hogy ma ide jöttem Kathie-hez. Azt hiszem a mai nap folyamán sikerült  egy új barátot szereznem. Követem Kath-et a fotelek felé és leülök mellé. Türelmesen várom Kath válaszát s közben gyorsan felcsatolom a hajamat.
– Ami pedig a rúna tant illeti… az a helyzet, hogy az óra felét én is elálmodoztam, úgyhogy arról nekem sincs jegyzetem. A kedvenc tárgyam az átváltozástan.  Nagyon érdekel, hogy hogyan tudok egy tárgyat valami mássá varázsolni. És az animágia kérdése is foglalkoztat, bár úgy hallottam nagyon nehéz. Te melyik tárgyat szereted?
Nos Kath sem jegyzetelt az óra elején, de nem baj, majd elkérem valakitől, amúgy sem akarok most is a tanulásra gondolni, ide kikapcsolódni és barátkozni jöttem ami sikerült is.
– Á értem, nem baj, majd elkérem mástól - mosolygok megértően hiszen én sem figyeltem az  óra elején, inkább rajzolgattam egy kicsit. - Az átváltozástan nagyon érdekes tantárgy, én is szeretem és engem is nagyon, nagyon érdekel az animágia - fűzök egy apró megjegyzést a válaszához és próbálok egy rövid választ adni a kérdésére. - Az én kedvenc tantárgyam a sötét varázslatok kivédése - gyorsan válaszolok és máris gondolkozok a következő kérdésemen. - Van sok barátod már itt a Roxfortban?

Egyre felszabadultabban mosolygok Mirire, akit kezdek barátomnak tekinteni, és felcsillan a szemem, amikor meghallom, hogy őt is érdekli az animágia. A sötét varázslatok kivédése, bár nekem nem a kedvenc tárgyam, és akadt az elmúlt években egy-egy területével problémám, szerintem is érdekes.
Őszintén szólva, hálás vagyok Mirinek, hogy lezárta a tanulással kapcsolatos témát. Úgy érzem ugyanis, hogy így túl hamar kifogytunk a témából. Kapva a kérdésén, rögtön témát váltok én is, és örömmel válaszolok a kérdésére.
 – Nem, nincs sok barátom. –felelek őszintén – De nekem így a legjobb. – Nem tudom, hogy többre is kíváncsi-e, úgyhogy egyelőre nem mondok többet. A kérdés viszont elküldte a gondolataimat egy utazásra az emlékeimben és az önismeretemben. Az összes barátom eszembe jutott, és felidéztem olyan embereket is, akikkel végül nem kerültem barátságba, pedig akár azok is lehettünk volna.
Nem tudom milyen kifejezés ülhetett ki az arcomra, de hamar észlelem, hogy kezd kellemetlenné válni a kettőnk közötti csend, ami kizökkent merengésemből.
– Te hogy vagy vele? – dobom vissza a kérdést, egyrészt kíváncsiságból, másrészt hogy kis időt nyerjek teljesen rendezni a gondolataimat.

                                                           Kathie S. Godly
Levettem gyorsan a kabátomat és tovább figyeltem Kath-re. Azt vettem észre, hogy még egy kicsit zavarban van, de ezzel én is ugyanígy vagyok.
 – Nem, nincs sok barátom. De nekem így a legjobb - gyorsan válaszol és folytatja is a beszélgetést. Te hogy vagy vele? - számítottam erre a kérdésre és már tudtam is, hogy mit fogok válaszolni.
– Nekem sincsen még olyan sok barátom, bár én azért szeretném ha lennének. Nagyon szeretek egyedül lenni, de azért mégis jó ha van egy pár ember az életemben akikre számíthatok.
Londonban nagyon sok barátom volt és még mindig jóba vagyok párral, de azért mégis csak kell a Roxfortba is egy pár barát és eddig nem valami jól sikerül a barátkozás, Kath az első ember akihez oda mentem beszélgetni.
– Melyik a kedvenc helyed itt Roxmortsban? - teszem fel neki a kérdést és közben ki veszem a pénztárcámat a kabátomból.
Nem tudom mennyi közös témánk van Kath-el, szeretnék minél többet megtudni róla.
– Van háziállatod?- teszem fel neki ezt az őrült kérdést. Nem igazán vagyok abban biztos, hogy tényleg a háziállatokról akarok beszélni.

Szerencsére elég időm van eloszlatni a zavaromat, és az is  megnyugtat kicsit, hogy Miri is érezhetően bizonytalan még. Bár felteszi a kérdést a háziállatokról, de valahogy olyan érzésem támad, hogy nem biztos, hogy tényleg akar-e erről beszélni. Níéhány pllanatig nem válaszolok, és igyekszem megfigyelni újdonsült barátnőmet, hátha rájövök, igazából mire kiváncsi. Sajnos egyáltalán nem sikerül biztosan megállapítanom, úgyhogy néhány pillanattal később lélekben vállat vonva válaszolok, bár a bizonytalanság miatt kicsit bővebben, mint máskor tenném. 
- Igen, van háziállatom. Egy gyönyörű macskabaglyom, Uld.    - miközben válaszolok folyamatosan figyelem Miri reakcióit - A családunk nagyon állatbarát. Én pedig különösen is szeretem az állatokat - Ezt mondva bátorítóan rámosolygok - Te szereted az állatokat? - igyekszem lassanként terelgetni a beszélgetést, hátha ki tudom találni, hogy mi az amiről Miri valóban szeretne beszélgetni. Közben pedig konstatálom magamban, hogy én mindenre kiváncsi vagyok amit Miri mesél. Igen, valóban barátomként gondolok rá, pedig még alig beszélgettünk. Ha van Isten akkor ezért most nagyon hálás vagyok neki.

                                                              Kathie S. Godly
Amikor elindultam Roxmortsba még elképzelni sem tudtam, hogy ilyen jó napom lesz, azt hiszem ezt a napot még a rám váró sok házi feladat sem tudja elrontani. Kath válaszára várva egy kicsit elkalandoztak a gondolataim, ha Kathhel jól össze barátkozunk és közel lakik Londonhoz akkor ellátogathatna majd a nyáron hozzánk, ha van kedve. Na mindegy is, ez még elég messze van és én nem igazán szeretek a jövőbe gondolkodni.
- Igen, van háziállatom. Egy gyönyörű macskabaglyom, Uld. A családunk nagyon állatbarát. Én pedig különösen is szeretem az állatokat. Te szereted az állatokat? - kérdezte Kath mosolyogva.
Próbálok magamba egy kevésbé durva választ adni a kérdésre, de nem az az ember vagyok aki oda van az állatokért, sok olyan állat amit én is szeretek.
- Nos, én nemigazán vagyok jóba az állatokkal - próbálok viccesen fogalmazni remélve, hogy így leplezni tudom az egyes állatok iránt érzett utálatomat - legalábbis nem mindegyikkel. A macska féléket és a kutya féléket igazán szeretem, na meg a madarakat, de az egerek iránt óriási utálatot érzek és félek is tőlük és lehet, hogy most kiröhögsz, de a vakondoktól is félek és hidd el, hogy szörnyű jószágok!
Most már olyan kérdést teszek fel Kath-nek ami sokkal jobban érdekel mint az állatok.
- Te hol élsz? - kérdezem tőle egy kicsit csendesen.

Úgy érzem, Miri kicsit félve válaszolt azállatokkal kapcsolatos kérdésemre, úgyhogy inkább nem erőltetem a témát. Nem ráz meg különösebben, hogy nem rajong az állatokért, találkoztam már olyannal, aki nem osztotta róluk alkotott véleményemet. Újabb kérdésére kis fáziskéséssel válaszolok, mert közben még a családon és az állatainkon jár az eszem. Közben valahogy egy nyári napon Miri is megjelenik nálunk a fejemben. Tulajdonképpen szívesen meghívnám őt szünidőben hozzánk... Pár másodpercben érthetően megfogalmazom magamban a gondolataimat.
-Liverpoolban lakunk - válaszolok, aztán mesélek kicsit az otthonomról, hiszen ez is segít kicsit visszatérni a könyvesboltba, a beszélgetéshez - Szerencsére nem a belvárosban, ott kicsit zsúfolt lenne. A város legeslegszélén lakunk, úgyhogy közel van hozzánk az erdő, bármikor mászkálhatunk egyet a természetben. - ezen a ponton úgy döntök, hogy csak akkor mesélek tovább, ha Miri kíváncsi még valamire. És mivel és is kíváncsi vagyok, barátságos mosollyal én is kérdezek - Te hol laksz? Milyen helyen?- És mostmár minden erőmmel azon vagyok, hogy ne kalandozzon el a figyelmem beszélgetés közben, és remélem, hogy Mirit ez nem zavarta vagy sértette meg eddig. Nem sokat beszélgettünk, de én már nem szeretném, ha valamivel megbántanám újdonsült barátnőmet.