+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  Abszol út
| | | | | |-+  Shanda & Sheymesh
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Shanda & Sheymesh  (Megtekintve 1917 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2015. 03. 01. - 09:20:38 »
0

James Wolf pennájából



font=georgia]A varázslóvilág egyik legdrágább ruhaboltja. Kizárólag a legjobb, legdrágább holmikból lehet választani.
Naplózva

Deirdre E. Deveraux
Eltávozott karakter
*****


5. évfolyam *Mrs. Szívószál*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2015. 07. 31. - 02:24:03 »
+1

To: Wallbrick



Orrom szinte a kirakat üvegének nyomva pillantok be minden üzletbe, ahová egykor gyakran jártunk a családdal. Így volt ez a Mágus téren található Anchante Mademoiselle butik előtt is, ahonnan annak idején a dísztalárjaimat vettük, és ahol anya törzsvásárló volt. Damerei nevelőapja roppant nagyvonalú, és tényleg minden költségét állja az egész családnak (vagyis anyának, Drakenek és nekem), de azért én tudom hol a határ, hogy mikor kell leszállni a Tűzvillámról és azt mondani: nem, köszönöm, mindenem megvan már. Apám ennél azért büszkébbnek nevelt, mint hogy mások pénzét költve parádézzak. Amíg a mi családunk vagyonáról volt szó, készségesen szórtam két kézzel mindenféle luxus dologra, de ez most más. Csendesen állok ott, kezemben néhány csomaggal mert unokabátyám egyszerűen faképnél hagyott ezelőtt a bolt előtt. Nem tudom mi ütött belé, vagy kit láthatott meg ezen a környéken, de sietve távozott nem túl kellemes környék felé véve az irányt.
Már megvettük a tankönyveket, és minden egyebet ami az új tanévben kötelező felszerelés lesz. Van új talárom is, igaz nem valami különleges darab, hanem olyan mint bárki másé, de van, és ez a fő. Lassan megtanulom ezt is, ahogy megszoktam a nyugalmat és a csendet is. Szeretek abban a biztonságban élni, ahol az egész nyarat töltöttem, Raleigh igazán szerencsés, hogy azon a szigeten élnek a családjával. Már majdnem megértem őt is, hogy miért szereti annyira a tengert, hiszen a sziklaszirtről amin a kastélyuk áll, három oldalról is csak a tajtékzó habokat látni. Ők ugyan elmentek a szokásos bálokra, de én nem, képtelen lettem volna bárki szemébe is nézni így inkább otthon kuksoltam. Kellett egy kis béke, hogy elrendezzek magamban mindent. Ami elmúlt, és ami még rám vár.
Mozgolódást látok odabent, valaki nagyon válogatós lehet, mert az eladólány fel és alá rohangál, mintha egy óriáspók üldözné a Tiltott Rengetegben. Távolabb húzódok, hogy a falhoz közelebbi oldalról, csak egy szeletkét lássak az üzletből. Épp elég szívfájdító az is. Damerei elment, azt mondta még van egy kis elintéznivalója, de nekem nagyon gyanús, hogy a Zsebpiszok köz felé vezetett az útja. Mindig sántikál valamiben, nem tanul mások hibájából. Tovább fürkészem a puha anyagokkal és csinos ruhákkal teli helységet, hátha meglátom azt aki ennyire válogatós. Annyi már biztos, hogy férfi, ezt a visszaküldött ruhákból könnyű kitalálni. Piperkőc.
Elgondolkodva húzom az orrom, majd rövidet sóhajtok is. Alig írtam levelet Wallbricknek, még azokra is csak megkésve válaszoltam, amiket Ő küldött nekem. Hiányzik, persze, pokolian mardos minden nap a hiánya, de előbb magamban kellett rendeznem a sorokat. Szeretném már látni, fejem a vállára hajtva odabújni és hagyni, hogy elhitesse velem: a világ kerek és nem eshet semmi bajom. Nem írtam neki ezekről, többnyire üres locsogás, teljesen semleges helyzetjelentés volt minden szó, amit csak papírra vetettem. Miért is írtam volna meg, hogy mielőtt Royalt letartóztatták, éppen megvonta az engedélyt amit korábban adott nekünk, hogy együtt lehetünk? Miért említettem volna neki, hogy egyetlen levelében, melyet még az Azkabanba való börtönzése előtt írt, Royal nyomatékosan emlékeztetett rá: aranyvérű vagyok, s neki nem áll szándékában a családban félvér unokákat megtűrni, nem választhatok úgymond rangon alul. Azt a levelet azonnal elégettem. Nem szóltam ezekről Ryannek mert nem akarom idegesíteni, lassanként felfogom és elfogadom, hogy Royal véleménye többé nem számít mert sose tér vissza közénk, ahogyan a világ is változott, már jóval kevésbé számít a vér tisztasága mint a Nagyúr idején. Persze, aki aranyvérű az aranyvérű, s ez jár bizonyos kiváltságokkal.
- Hmm. – sóhajtok, amint jóképű választottamra gondolok, és megint közelebb lépek a kirakathoz, hátha végre megpillantom Mr. Finnyás Divatficsúrt, aki ennyire megdolgoztatja az eladólányt. Kíváncsi lennék, vajon azért válogat-e ennyit a ruhák közt, hogy elterelje fényűző öltözetével a figyelmet a rusnya fejéről? Vagy mi van, ha nem olyan rusnya, ha olyan mint… hagyjuk, már szinte mindenkiben Őt látom, annyira sokat gondolok Rá. Hiányzik Wallbrick, és egyre inkább úgy érzem hiba volt elhanyagolni, hogy talán talált magának mást ezalatt az idő alatt míg nem találkoztunk egymással. Az üvegen át megpillantok egy kinyújtott kart, és kézfejet ami szörnyen ismerős. Szörnyen. Ismerős?! Hiszen ez Ryan! Hogy Merlin macskája rúgja meg… teljesen elfelejtettem, hogy ő is itt szokott vásárolni, úgy mint Damerei. Az a másik jóképességű akkor ezért hagyott engem pont itt magamra? Tudta, hogy a fiú itt van vagy itt lesz, és szándékosan szervezett egy ilyen véletlenszerű találkozót? Szemét dolog tőle.
Mégsem állhatok itt némán, és igazság szerint kíváncsi is vagyok, hogy jól láttam-e. Lassan, halkan lépek be az üzletbe, és arra számítok, hogy mivel a válogatós vevő alaposan lefoglalja az eladólányt, nem is vesznek észre engem és egy gyors pillantás után már távozhatok is. De persze, nekem sosincs szerencsém, néha komolyan elgondolkodom, hogy nem a Hugrabugban lenne-e inkább a helyem. Míg a próbafülkében mozgolódik valaki, Tasha elém siet és széles mosollyal üdvözöl.
- Miss Deveraux! Örömmel látjuk Önt ismét a Shanda & Seymesh-nél. – persze én tudom miért vigyorog, Christopher fenntartja a számlánkat, a lány azt hiszi majd ugyanúgy fogok náluk költekezni, mint máskor. De azért magamra öltök egy udvarias mosolyt, halkan köszönök is neki, miközben szenvtelen arccal nézek körül. Mennyi gyönyörű holmi! Mennyi mindent tudnék itt össze-vissza vásárolgatni, ha még mindig megtehetném. Csak szemeim csillanása árul el, semmi más. Még egy apró grimaszt is megengedek magamnak, amint egy sálat érintek meg. A lány nyilván azt hiszi, hogy nem tetszik, vagy az anyagot nem tartom elég puhának. Valójában a grimasz inkább annak szólt, hogy az árcédulán találtam olyasmit, ami nem tetszik, a legkevésbé sem kedvemre való. De azért csak játszom tovább, nem hagyhatom, hogy az egész varázsvilág azt suttogja, hogy milyen helyzetbe kerültünk.
- Tasha, mondja, ebből van zöld színű is? – emelek meg kissé egy másik, még az előbbinél is drágább sálat. Sokba fog kerülni ez az önérzetemnek, és persze Raleigh apjának is. A szerencsém olyannyira elhagyott, hogy szerintem kimúlt már szegény jószág, mert rákacsintott egy Baziliszkusz vagy ilyesmi.
Naplózva

Ryan Wallbrick
Eltávozott karakter
*****


7. évfolyam Mr. Szívószál

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2015. 08. 20. - 12:38:44 »
+1

Miss Deveraux




Ha valamit kifejezetten tudok utálni a korán kelésen kívül az a vásárlás.
Miért nem lehet egyszerűen, könnyen és gyorsan leadni a rendelést egy tollashátúval, aztán ami nem tetszik azt majd visszaküldöm, és kész. Nem, nekem feltétlenül itt kell ácsorognom, mint egy tökéletes testű szobor, hogy a maradék életkedvem is elmenjen az elkövetkező kevés, de annál hosszabbnak tűnő időben.

Ez a lány egyszerűen borzalmas. Értem én hogy rengeteg pénzt költünk itt és a kissé kócos fejem nem épp azt sugallja, hogy éjjel majd megvesztem az én kis szőkém hiányától, de ez a csetlés-botlás vastagon kezd az agyamra menni.
Amikor már a harmadik olyan oulóvert hozza elém, ami direkt egy számmal kisebb, finoman kapom el a karját, mielőtt megint menekülőre fogja, hogy kicserélje a méretet.

- Tündérke! – szólítom meg direkt olyan halkan, hogy csak Ő piruljon bele abba amit hallani fog – Csak egy mérettel nagyobbat válassz mindig mint gondolnád, csak eggyel. – kacsintok rá aljasan – Nem úgy akarok kinézni a csajom előtt, mint egy fűzőbe tuszkolt némber, hanem mint egy felnőtt férfi, akinek van ízlése és tudja mire van szüksége. A piros és árnyalatait pedig felejtsük el. Jó? – teszem hozzá mélyen a szemébe nézve.

Meg sem lepődök, ahogy tágra nyílnak a pupillái a csajom szó hallatára. Azon meg aztán még kevésbé, amikor a haja tövéig vörösödve szakítja ki az alkarját az ujjaim fogságából.
Hirtelen eszembe jut Dee porcelánbaba arca, és a kezem az egyik nem tetsző ruhadarab ujjába törlöm. Egy molekulával se legyen több rajtam ebből a nőből a kelleténél.

Egy pillanatra újra a tükörbe nézek, félrebiccentett fejjel méregetve az őzbarna magas nyakú pulóvert. Értem én hogy még majdnem nyár van, de ha nem akarom télen is erre pazarolni a drága időm, inkább túlesek ezen az egész hercehurcán, még akkoris ha a hátam közepére kívánom, mint minden normális férfiember.

Ahogy oldalra fordulok a szemem sarkából megpillantom Raleigh-t, ahogy a Zsebpiszok köz felé igyekszik. Ennek már megint valami jóban jár az agya. Fogadok, hogy próbálja elkerülni, hogy őt is betuszkolják élő próbababának, de ami késik nem múlik.

Vajon mi van most Morrison meg közte? A fogadást nyilvánvalóan elbukta, tudtam én hogy Laetitia nem az a fajta nő, akit olyan egyszerű trófeává tenni, még kevésbé fordul meg az emberek agyában hogy megpróbálja megszelidíteni, elvégre az nagyjából olyan lenne, mint arra kérni egy Magyar Mennydörgőt, hogy labdázzon veled, de ki tudja… Egész nyáron a szigetükön múlatta az időt az én nőmmel, aki nem mellesleg szintén otthon kuksolta végig a szünetet.
Mi van ezekkel mind?...

Az ajtó csukódására felkapom a fejem. Egy szőke tincset, majd hozzávaló két lábat, és egy csinos gömbölyű hátsót vélek felfedezni a pultnál levő sálak között. Vicsorogva figyelem a Tündérkét, ahogy félretéve a jómodorról tanultakat azonnal a lányhoz siet. Épp szólásra nyílna a szám, hogy kikérjem magamnak a helyzetet, amikor meghallom azt a hangot, ami még mindig minden körülmények között képes összeborzolni az összes idegszálam.
- Még mindig a zöld a kedvenc színed? – lépek Deirdre mellé mosolyogva. Amikor a Tündérkével összetalálkozik a tekintetem, lesújtó pillantást vetek a kezében tartott ruhákra, amikkel nyilvánvalóan nem sikerült eljutnia hozzám.  – Bármi amit a Hölgy választ, írja az én számlámra – teszem hozzá Deveraux felé fordulva. Még sosem kapott tőlem semmit, ami igazán rám emlékeztetné. Most itt az alkalom, hogy bármit megadhassak neki, amit csak szeretne, a pénz nem számít. Kisfiús mosollyal ölelem át, és ha hagyja finoman magamhoz húzom, miközben mélyre szívom az illatát.
- Hiányoztál, bébi! – símítok végig a gerincén, és ha még mindig nem adja jelét, hogy bármi problémája lenne hogy a kelleténél túlzottan is közelebb állok hozzá, finom, puha csókot nyomok az ajkaira.

Naplózva

Deirdre E. Deveraux
Eltávozott karakter
*****


5. évfolyam *Mrs. Szívószál*

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2015. 08. 20. - 18:19:07 »
0

To: Wallbrick



Ahogy elnézem, valami igazán válogatós alak lehet odabent a boltban. Valószínűleg elég nagyképű és beképzelt és igazán rossz modora lehet. Sőt, ebben szinte biztos vagyok. Csak annyit látok, hogy az eladó lány fel s alá rohangál, nagy kupacokban hordja a ruhadarabokat a próbafülke felé. Nyilvánvaló, hogy a pasi észre sem vette, hogy Tasha már teljesen kétségbe van esve, hogy fogalma sincs arról, még mivel próbálkozzon.
Aztán meglátok egy kinyújtott kart, és ebből következtethetek a magasságra is. Összeszorítja a mellkasom, annyira Wallbrickre emlékeztet, de ő egészen biztos, hogy nem bánna így a lánnyal. Vagy mégis? Hiszen mit tudok róla? Alig három hónapunk volt amit az iskolában együtt tudtunk tölteni, és az is leginkább egymás manduláinak vizsgálatával telt. Ha mellé kerülök, valahogy elhagynak a szavak, pedig általában elég sokat csacsogok. Hiányzik, egész nyáron nem láttam, és mivel rengeteget beszélgettem a legjobb barátjával, kicsit jobban átlátom az ő gondolatmenetét is. Raleigh elméjét kitöltik a nők, különböző csajok, akiket már megkapott, akiket nem, és azok is, akik csak utána futottak, de pillantásra sem méltatta őket. Régebben Ryan is ilyen volt, híres arról, hogy a fél iskolát magába bolondította. Sokat változott ez tény, de fogalmam sincs, hogy tartott-e meg a régi szokásokból. Volt jó néhány bál a nyáron, és annyi csinos lány ment el, én pedig hanyagoltam őt. Nem lennék meglepődve, ha azt mondaná, hogy kenjem a hajamra az érzéseimet. Túl későn és túl kevés lenne az a kárpótlás amit adni tudnék neki.
Mégis bemegyek a boltba, mert kíváncsi vagyok erre a fickóra, aki miatt Tasha úgy szaladgál mint akire az imperius átkot szórták. Természetesen a lány már jön is, hogy „segítsen”, tudja jól milyen sokat költött náluk a családom. Csak még azt nem tanulta meg, hogy akinek pénze van, annak ízlése is, és el tudja maga is dönteni, hogy mit viseljen. Egy sálon akad meg a szemem, és zöldet kérek belőle, amikor valaki mellettem terem. Valaki?! Nagyot nyelek hangja hallatán, a szívem előbb kihagy két ütemet, majd őrült ritmusban kezd el kalapálni a mellkasomban.
- És te még mindig emlékszel rá. – zavartan engedem el a puha anyagot, és fordulok szembe Ryannel. Az eladólány sebes léptekkel távozik, gondolom azért, hogy szerezzen nekem zöld sálat. De hallgatózik is, apró fülkagylóin át minden hang, minden szó mélyen az agyába ég majd. Ez az üzlet nem utolsó sorban a pletykáiról is híres, hiszen mindenki aki fontos, megfordul itt.
Az állkapcsom épp csak egy pillanatra feszül meg, amint a fiú közli, hogy írjanak mindent a számlájához amit kérek.  Még mit ne?! Nem fogok elfogadni semmit sem, tudja mi történt velünk, hogy milyen lett a családom anyagi állapota, és nem ajánlom, hogy nekiálljon szánni engem. Ugyanakkor nem állok neki tiltakozni, egyszerűen csak nem választok semmit. Ilyen egyszerű. Nem kell nekem semmi sem az ő pénzén, még véletlenül sem akarom, hogy azt gondolja emiatt maradok mellette. Az elején még minden más volt, nekem mondták, hogy rosszul választottam, de most fordulhat a kocka. Már Wallbrick számára sem éppen én lennék a lehető legjobb parti.
- Hmm. – röviden forgatom a szemeim, amint magához húz de közben mosolygok is. Elszoktam már az ilyesmitől, a meghitt pillanatoktól és a lopott csókoktól és most furcsán érzem magam. Talán Damerei cinizmusából ragadt rám valami? Vagy csak simán immúnis lettem a romantikus pillanatokkal szemben? Arcom vállába fúrva próbálom összeszedni világom darabkáit, amik úgy hevernek szerteszét, mint egy fagyott virág porrá zúzott szirmai. – Te is nekem. – alig találom meg a hangom, úgy hiányzott egész nyáron, mégis csak most éreztem meg igazán, hogy mennyire rossz volt nélküle. Buta voltam amiért nem akartam találkozni vele, és nem is írtam leveleket valami lelkiismeretesen. Szélfútta, kócos hajába túrnám az ujjaim, ha nem tudnám, hogy az eladólány bármikor a nyakunkra ronthat. Éppen amikor megcsókolna, akkor történik meg amitől tartottam, Tasha egy zöld anyagdarabbal a kezében robog vissza köreinkbe.
- Találtam, Miss! – büszkén kotyog bele a szituációba, én pedig legszívesebben itt helyben sóbálvánnyá változtatnám. Nem látja, hogy zavar?! Fintorogva bámulom a sálat amit tart, majd elégedetlenül ingatom a fejem, de még nem húzódom el Wallbricktől, és nem is igazán áll szándékomban.
- Tudhatnád már, hogy én bizony észreveszem a különbséget valódi és ócska utánzat közt. Miért hoztad ide azt a vackot, amikor nem ugyanolyan az anyaga, mint annak amit érintettem? – élvezettel figyelem, amint döbbenten kapkodja a levegőt, majd füle hegyéig vörösödve tűnik el a másik helyiségben, ahol a ruhákat tárolják. Elégedetten emelem magasra az állam, és pajkos pillantással dobom meg Ryant.
- Mondd, hogy ezt a borzalmas pulóvert nem akarod megvenni. Hát hogy áll ez rajtad? – ajkamba harapok, hogy a vigyoromat elrejtsem, de már késő, úgyis tudja, hogy mi a véleményem. A pulcsi színe egyáltalán nem áll jól neki, hajának természetes árnyaltsága és ragyogása eltűnt, egyszerű szürke és fénytelen most. Az anyaga borzalmas, nem kellene ilyen szöszölő darabokkal kínoznia magát, sem engem. A sötét taláron másodpercek alatt ott lennének ezek az idegesítő szálak. Meg aztán, egyáltalán nem az ő mérete. Úgy feszül a szép izmos karjain, hogy rossz ránézni.
Alaposan végigmustrálom, és meg kell állapítsam, elkél a segítség, hiszen egyáltalán nem úgy fest mint ahogy szokott. Mintha nem találná meg a közös hangot Tashaval, akinek már hallom ismét a lépteit, felénk tart. Hiába, két jól fizető vendéggel foglalkoznia kell.
- Szóval, mennyire hiányoztam? – ujjaimmal megragadom a pulóver alját, és óvatosan kezdem el felfelé húzni. Remélem benne van a kis játékban, amivel egy hónapra elegendő pletykálkodni valót szolgáltatnánk az eladólánynak, és még mi is élvezhetnénk.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 05. 06. - 00:38:21
Az oldal 0.131 másodperc alatt készült el 33 lekéréssel.