A föld alatt rejtőző Titkok Kamráját Mardekár Malazár építette a másik három alapító tudta nélkül. A kamrát évszázadokon keresztül csupán legendának tartották; habár a tény, hogy a pletyka ilyen sokáig fennmaradt, azt bizonyítja, hogy Mardekár beszélt alkotásáról, és többen hittek neki, és esetleg volt olyan, akinek megengedte, hogy belépjen a kamrába.
Az kétségtelen, hogy mind a négy alapító rajta akarta hagyni az ujjlenyomatát a boszorkány- és varázslóképző szakiskolán, és azt akarták, hogy ez legyen a legjobb iskola a világon. És abban is egyetértettek, hogy mindenki megalapíthatja a saját házát, kiválaszthatja a klubhelyiség és a hálószobák helyszínét. De Mardekár ennél tovább ment, és épített egy saját, titkos főhadiszállást az iskolában, ahova csak ő tehette be a lábát, illetve az, akinek engedélyt adott rá.
Elképzelhető, hogy kezdetben, mikor megépítette a Kamrát, Mardekár nem szánta többnek, csupán egy helynek, ahol olyan varázslatokra taníthatja diákjait, amelyeket a másik három alapító helytelenítene (a Sötét Tanok tanításával kapcsolatos ellentétek már korán kiütköztek). De a kamra kinézete alapján az is biztos, hogy mire Mardekár befejezte, már kialakult az elképzelése, hogy neki óriási szerepe van az iskolában. A másik három alapító közül egy sem hagyott hátra óriási szobrot saját magáról, vagy szórta tele az iskolát a saját erejének jelképével (a Titkok Kamrájának bejáratánál lévő kígyók Mardekár párszaszájú képességeire utalnak).
Amit biztosan tudunk, hogy amikor a három alapító arra kényszerítette Mardekárt, hogy hagyja el az iskolát, úgy döntött, hogy a Kamra, amit épített, ezentúl egy olyan szörny otthona lesz, amit kizárólag ő - és leszármazottjai - tudnak irányítani: a baziliszkuszé. Továbbá csak az tud belépni a kamrába, aki beszél a kígyók nyelvén. Tudta, hogy ez távol fogja tartani a többi alapítót és a tanárokat is.
A Kamra létezéséről csak Mardekár leszármazottai tudtak, és azok, akikkel megosztották ezt az információt. Így tudott a szóbeszéd fennmaradni századokon keresztül.
Konkrét bizonyítékok léteznek arra, hogy a Kamrát több, mint egy alkalommal nyitották ki Mardekár halála, és Tom Denem XX. századi megérkezése között. Amikor elkészült, egy lezárt csapóajtón és több mágikus alagúton lehetett bejutni a Kamrába. De amikor az iskola vízvezeték-rendszerének a korszerűsítésére sor került a tizennyolcadik században (ez a ritka alkalmak egyike volt, amikor a varázslók leutánozták a muglikat, mert eddig egyszerűen ott könnyítettek magukon, ahol éppen voltak, majd eltüntették a bizonyítékot), a Kamra bejárata fenyegetve volt, hiszen egy bizonyos mosdóban helyezkedett el. A bejárat megmentése egy Corvinus Gaunt nevű diák jelenlétének köszönhető - aki Mardekár közvetlen leszármazottja, és Tom Denem őse volt -; titokban megvédte a csapóajtót, így aki tudott róla, továbbra is be tudott lépni a Kamrába, még azután is, hogy az új vízvezetékrendszer kiépült.
A suttogás, hogy egy szörny lakik a kastély mélyén, szintén fennmaradt az évszázadok során. Ennek szintén az volt az oka, hogy aki hallott és beszélt róla, nem volt olyan diszkrét, mint amennyire lennie kellett volna: a Gaunt család például sosem nem tudott ellenállni a dicsekvésnek. Mivel senki más nem hallotta teremtményt, ami a padló alatt vagy újabban a vízcsövekben közlekedett, nem voltak sokan akik hittek nekik, és Tom Denem volt az első, aki ki merte engedni a szörnyet a kastélyba.
A kastélyt az évszázadok során sikeres igazgatók és igazgatónők sora, valamint számtalan történész is átkutatta, de minden alkalommal arra jutottak, hogy a Kamra csak egy legenda. Nagyon egyszerű magyarázata van, miért nem jártak sosem sikerrel: egyikük sem volt párszaszájú.
Forrás: J. K. Rowling - Pottermore
Fordította: K. Nóra [web] 
Roxfort RPG
Szerző