Nolita Grosiean

NOLITA ANGELA CHARLOTTE GROSIEAN

   Alapok

jelszó || "Látom, amit látok, Potti!"
teljes név || Nolita Angela Charlotte Grosiean
becenév || Lita, Lia, Char
nem || nő
születési hely, idő || 1981. december 9. Anglia
kor || 16
vér || arany
iskola || Roxfort
évfolyam || 6.

   A múlt

- Add vissza a goffrimat! Aaaddd mááár vissza a goooffrimat! A goooffrimat akarom!
Sikítottam teljes hangerőmmel, talán még toporzékoltam is hozzá egyet. A görény mindenit! Miért bánt engem mindig?!
- Richard, ha egyszer felnövünk, békává változtatlak!

Így kezdődött minden. Ekkor lehettem körül belül 5 éves. Egy olyan családba születettem, aminek a neve mindenkinek jelent valamit. Tiszteletet, gyűlöletet. Bajtársiasságot, árulást. Mi gyilkosok vagyunk.

Sokan mondják azt, hogy gazdag családba születni nem könnyű, hogy ezek a gyerekek, mindent megkapnak, kivéve a szeretet. Sajnálom, ha most le kell rombolnom az illúziókat, de sajnos ez nem így van. Legalábbis a Grosiean családban, nem. Ugyan szerintem a szüleim soha nem gondolták volna, hogy pont egy ilyen tűzről pattant lányka lesz az, akivel akkoriban anyám várandós volt, de mit lehet tenni…ilyen lettem. Igenis megkaptam a szeretetet, na jó nem mindenkitől, de ekkora családban ez teljesen elfogadható.
Szívesen mesélnék a testvéreimről, hiszen öten vagyunk, mégse teszem meg. Nem az én reszortom bemutatni őket…meg aztán mindegyik unalmas hozzám képest. A tökéletességnek ára van.

Azt szeretném, ha azokon az eseményeken keresztül ismernél meg, amik az életemet alakították, amik miatt olyan lettem, amilyen most vagyok. Nem arról szeretnék mesélni, hogy a szüleim megkövetelték azt, hogy művelt legyek, hogy ismerjem a sznob etikett minden apró részletét, vagy, hogy az idegen nyelvekre is nagy hangsúlyt fektettek. Nem. Azt szeretném, ha engem ismernél meg. A jellememet, a gondolataimat.

Mindig is szerettem a drága holmikat, szerintem ez már születésemtől fogva, sőt a fogantatásomtól a véremben van. Ha nem olyan ajándékot kaptam, amit kinéztem magamnak, akkor szörnyen otrombán tudtam a családommal viselkedni.

Eltorzult a fejem a nagy dühtől. Legszívesebben Mitchhez vágtam volna a sálat, amit születésnapromra kaptam tőle. Kiabáltam volna, hogy öcsi, te béna! Hát nem ismersz? A gond az volt, hogy meg is tettem.
- Én nem ezt néztem ki! Nem! Nem! Nem!
- Miért nem a szándékot értékeled?
- Te direkt szívatsz ugye? Beledugom a fejed a WC-be aztán leshetsz!
- Ráduszítom a macskát!
- Áhá! Szóval a te bűnöd!
Ekkor elkaptam öcsém fejét a nyakánál és sikítva kezdtem a hátát püfölni. Sohase voltunk jó testvérek. A mi veszekedéseinktől volt tele a ház. Ez akkor se volt másként. Nem lehetett hallani mást, mint a kiabálásainkat. Tudtam, hogy direkt csinálta, hogy bosszantson! Ismertem…Ekkor voltunk 9 és 8 évesek. Milyen gonoszak tudnak lenni a gyerekek …

Soha nem volt eltitkolva előlünk, hogy kik is vagyunk. A családom mindig is büszke volt arra, hogy ők mágusok. Szerintem ez így van rendjén, főleg egy olyan családban, ami nagy múltra tekint vissza. Tele sötét titkokkal, próbatételekkel, megpróbáltatásokkal. A későbbiekben erre is ki fogok térni.
A Grosieanok közül a mi családunk az, akik elsőként Angliába mentek. A valódi okra még nem jöttem rá, hogy miért, de lehet, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy az ilyen dolgokat megértsem.
11 éves koromban ezért a Roxfortból kaptam meg én is az értesítő levelemet.
Lényeg a lényeg. Szeretem Franciaországot. Megnyugtat a légkör, az emberek modora, a divat…igen a divat. A divat a mindenem. Ezen kívül pedig sok emlék köt oda. Ilyen például Noel. Hogy Ő kicsoda? Az első szerelmem, akit bár meg se ismertem volna.

- Hé Lita, gyere, be szeretnék mutatni neked valakit!
- Hagyjál már Richard! Nem látod, hogy nem érek rá? Mégis mi a fen…
Elhallgattam és egy pillanatra talán el is pirultam. A bátyám ott állt egy vele egyidős fiúval az erkélyen. Nyári szünet volt, sokszor voltak nála ott a haverjai, de ő más volt. Amolyan igazi rosszfiúnak tűnt már első ránézésre is. Meg másodnézésre is …. Harmadszorra is. Ó igen. Elmosolyodtam, és eldobtam a kezemben lévő törölközőt, épp a kinti medencéből másztam elő.
- Ő itt Noel Desschauge.
- Már megint itt pasizol Richard…?
- Lita, fogd be!
- Örülök, hogy megismerhetem az új párodat!
Mondtam, majd hátat fordítva, megrázva a popsimat kisétáltam, vissza a medencéhez. Mondanom sem kell, hogy azon a nyáron csak a fiú járt az eszemben. Fordítva is így lehetett, ugyanis úgy látszott, hogy megtetszett neki a nyers modorom…sokszor küldött esténként baglyot nekem. Levelezni kezdtünk. Néha napján pedig találkoztunk a kúriánkban. Egy évre rá hivatalosan is egy pár voltunk. 15 voltam, Noel 17.

A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan kellett volna. Azt hiszem, örökre lesznek érzéseim vele kapcsolatban, de jól teszem, ha ezeket senkinek sem árulom el. Mindenkinek vannak titkai nem?

Ott volt és engem nézett. Karjával erősen húzott magához, élveztem a szelíd erőszakot. Úgy éreztem magam, mint a kislány, aki végre esélyt kap arra, hogy felnőjön. Mélyen a szemembe nézett, én pedig elmerültem ebben a furcsa pillanatban. Noel álmaim pasija volt. Lehengerlő rosszfiús stílusával, nagyszerű felsőtestével…a szemeivel. Igazi rosszfiú. De az én rosszfiúm.
Nagyot sóhajtottam, arra vágytam, hogy megcsókoljon. Azt szerettem volna, ha mindenben ő lenne az első nekem. Egy gyengéd lökéssel a falhoz passzíroztam és rámásztam. Láttam a szemében, hogy vágyik rám. Noel 17, én pedig 15. Ahhoz elég nagy a korkülönbség, hogy tudjam, mire vágynak a 17 éves kamaszfiúk. Azt mondják, hogy a rossz hírnév is jobb, mint a semmilyen.
Egészen közel hajoltam hozzá. Ha a bátyám látta volna ezt az egészet, bizonyára Noelt megátkozta volna, engem pedig a hajamnál fogva hurcibált volna el mellőle. De nem látta. Ez a lényeg, hogy senki se látott minket. Én pedig azt tehettem, amit csak szeretnék. Vele.
Végigsimogatta a karomat. Ujjait megtámasztotta az államon és közelebb húzott. Még közelebb. Amíg senki nem csókol meg, addig egy senki vagy. Legalábbis ezt mondják.
Hirtelen megfordult az agyamban, hogy vajon hány lánnyal játszhatta el ugyanezt. Elbizonytalanodtam. Mi van akkor, ha tőlem is csak AZT akarja? Vágytam rá. De nem így. Tudtam jól, hogy nem szabad egy fiút felhúzni, majd nemet mondani neki. Tanácstalan voltam. Azt akartam, hogy különleges legyen az első. Az első csókom.
- Most jobb, ha elmész Noel.
- Mi van? Ezt most komolyan mondod?
- Azt hiszem…hogy igen.
- Na ide figyelj Lita! Ha én most elmegyek, akkor nem jövök vissza többet.
- Noel…arra kérsz, hogy válasszak? Te most szakítasz velem?
- Felhúzol és nem történik semmi?! Te is csak egy olyan álszent ribanc vagy!
- Miért beszélsz így velem?
- Azt hiszed, nem találok nálad dögösebbet?
- Noel…
- Arra se vagy jó, hogy valaki megcsókoljon!
- Hogy mondhatsz ilyeneket?
- Pá baby. Pá!
Elment. Én pedig ott ültem, csendben, a szoba sarkában, az ágyamban és bámultam a csapódó ajtót. Megrémültem. Utána kellett volna szaladnom és neki kellett volna adnom magam. Noellel a legjobb pár voltunk. Azonban a szívem nem engedett mozdulni. Csak ültem csendben és éreztem, ahogy egy könnycsepp végigfolyt az arcomon. Csak azt akartam, hogy különleges legyen…

Elhagytak. Úgy éreztem magam, mintha egy darab rongy lennék, amit bárki kedvére dobálhat ide, oda. Nem kértem soha sokat. Én csak különlegesre szerettem volna az első csókomat. Pont olyan egyedire, mint amilyen az egész addigi életem volt. Ám az élet nem mindig fair. Még a tökéletes emberekkel sem.
Agresszív lettem, a családommal, a barátaimmal. Mindenki észrevette. Legfőképpen Richard. Valahogy a bátyám mindig nagy gonddal figyelt rám. Legszívesebben ezért néha orrba nyomnám, de hát mit lehet tenni…szeret.

- Mi van Noellel?
- Semmi…
- Mi az, hogy semmi?
- Figyu Richard, Noel a te haverod. Tudod mit?! Kérdezd meg tőle!
- Történt valami?
- Hagyjál már békén! Hát nem érted?! Azt akarod, hogy megszorongassam a tökeid, hogy végre elhallgass?!

Ingerülten felordítottam és úgy néztem a bátyámra, mintha bármelyik pillanatban rátámadhatnék. Igen…az ő haverja volt, miatta ismertem meg, Richard volt a hibás! Ha ő nem mutatja be nekem, akkor most nem csúsznék vissza a hírnév ranglétrájának az aljára. Richard volt a hibás mindenben!
Néztem őt, láttam megvillanni az értetlenséget, majd a halovány dühöt a szemeiben. Le akartam zárni az egész Noel témát. Elhagyott, mert nem feküdtem le vele. Ennyi volnék. Arra se voltam jó, hogy megfektessen.
Felpattantam, egy utolsó dühös pillantást vetettem bátyámra, majd kicsörtettem a szobából. Még hallottam, ahogy utánam kiált.
- Most mégis hova a fenébe mész?

Tudod, tényleg furcsa család vagyunk. Amikor valaki betölti nálunk a 17-et, akkor egy próbának vetik alá. Ekkor kapja meg a családi ékszert is, amit ha nem érdemel ki az ünnepelt, akkor az nemes egyszerűséggel megfojtja. Öröm ilyen meséket végig hallgatni.
Richardnak volt egy barátnője. Debbie. Igazából a jegyese volt. Meg kell, hogy mondjam én sosem szerettem a csajt. Igaz, hogy szép volt, de nálam nem szebb, mégis mindig úgy viselkedett, mintha ő lenne a királylány a házban. Nos én pedig mindig azon fáradoztam, hogy bebizonyítsam neki, hogy ez nem így van.
Mogorvább és sértődékenyebb lettem, még annál is, mint amilyen természetesen voltam. Utáltam. Utáltam azt, hogy Richard nem nyírta ki. No persze ezért nem néztem le a testvéremet, inkább csak azt bántam, hogy a lány nem alulról szagolja az ibolyát. Az pedig már csak a hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy terhes. Tudtam, hogy valamiben sántikált. Annyira tudtam.
Alig várom, hogy eltűnjön az életünkből végre. Nem a Grosieanok közé való. Már az is idegesít, ha csak rá gondolok. Támogatom a bátyámat és én leszek a világon a legboldogabb, amikor kiteszi a szűrét Debbienek, a gyerekével együtt. Nem tudom mégis mit gondolt a csaj…17 évesen apának lenni, nem épp a legnagyobb kívánsága az embernek.

Mostanában sokat gondolkozok azon, ami a világban folyik. Háború dúl mindenütt. Az emberekben, az utcákon, a házakban. Nincs biztonságos hely, ezt mind tudjuk jól. De egy olyan ember, mint én…már nem fél. Ha valaki egy ilyen családban nő fel, ennyi sötét titokkal, akkor a halálfalók jelenléte nem sok vizet zavar. Először mindenkinek a saját háza táját kell rendbe tenni, utána ráérek félni tőlük.

Ez vagyok én. Egy nagyszájú lány, aki királylánynak képzeli magát és a legszebb dolog az lesz az életemben, amikor végre valakitől megkapom a különleges első csókomat. Addig pedig ott és úgy mondom el a magam igazát, ahogyan nekem tetszik. Mert megtehetem. Talán a csók is egy olyan jelentőségteljes pillanat lesz, ami tovább gördít egyet a személyiségemen. Nem tudhatom.
Ja … Mitch! Vigyázz a macskával…rájöttem a titkodra!

   Jellem

Mint ahogy általában az összes Grosiean, én is büszkén viselem a családunk nevét. Talán már túlságosan is büszkén. Mondhatni azt, hogy nagyképűen és elkényeztetetten. Az a gond, hogy ha valaki ezt mondja, akkor igaza van. Nagyképű vagyok és elkényeztetett, ezen kívül szeretem az emberek orra alá dörgölni, hogy milyen bénák valójában. Szeretem azt, hogy a nevem miatt az iskolai ranglétrán eléggé fenn állok, bár a kalandom Noellel nem juttatott előrébb. Afféle méhkirálynő vagyok a barátnőim körében.
Az egyedüli gyenge pont egyelőre az életemben az Noel. Akárhányszor meglátom Richard közelében, megremegnek a lábaim. Az-az igazság, hogy szerintem örökre szerelmes leszek belé. Állítólag az első szerelmek mind ilyenek.
Szeretem manipulálni az embereket és nagyon fontos számomra hírnév. Addig egy senki vagy, amíg nem pletykálnak rólad…a lényeg, hogy a rossz hírnév is hírnév. Jobb, mint a semmi. A családomat nagyon szeretem. Mitchet néha meg tudnám ugyan fojtani, de érte is tűzbe tenném a kezem, mint ahogy az összes testvéremért is. Fontosnak tartom az összetartást.
Nagyon goromba tudok lenni, ha akarok és általában az is vagyok. Nyers a modorom, szeretem kiosztani az embereket, rávilágítani a hibáikra, amiből sok van. Ha viszont ez fordítva működik, az már nem tetszik.

   Apróságok

mindig ||
°Ékszerek°
°Bonbon°
°Rózsa°
°Rosszfiúk°
°Álmodozás°
°Gonoszkodás°
°Noel°
°Goffri,Goffri,Goffri°

soha ||
°Debbie°
°Noel°
°Olcsó dolgok°
°Ha őt bántják°
°Eper°
°Hideg°
dementorok || Egyszer beszorult egy szekrénybe és mintha valaki megérintette volna. A végeláthatatlan félelmetes sötétség
mumus || Saját maga, szűz vénlányként
Edevis tükre || Különleges első csók
százfűlé-főzet || Fahéj illatú, romlott alma íze van
titkok ||
A Noellel történtek. Hogy igazából miért is szakítottak.
Legszívesebben lelökné az erkélyről Debbiet.
Előre tudja, hogy senkit nem fog tudni megölni 17 évesen.
Szeret énekelni.
rossz szokás ||
Sokszor beszél bántóan.
Ha valaki felidegesíti, képes testi erőszakhoz folyamodni.
Eléggé temperamentumos, ezért állandóan mutogat ha beszél.
Szeret mások életébe bekavarni aztán figyelni a káoszt.



   A család

apa || Philippe Grosiean; 47 éves; aranyvérű
anya || Lucinda Benningales; 46 éves; aranyvérű
testvérek || Jacob Grosiean (21), Bianca Grosiean (18), Richard Grosiean (17), Mitch Grosiean (15)
családi állapot || Egyedülálló
állatok || Bagoly, Dennie
Családtörténet ||
A Grosiean család francia eredetű. Hosszú időkre nyúlik vissza a család története. A mágusok körében előkelő családnak számít, de megosztja az embereket. Vagy nagyon oda vannak értük, vagy rettenetesen utálják őket. Általában nincs olyan, aki semleges volna velük kapcsolatban. Fel lelhető a történetükben a sötét 17. évi rituálé, ami során ki kell érdemelni a nevet egy gyilkossággal. Alapvetően egy gazdag, jómódú családról van szó, akik nem tűrik meg maguk között azokat, akik hibáznak.

   Külsőségek

magasság || 169 cm
tömeg || 56 kg
szemszín || barna
hajszín || sötét barna, szinte fekete
különleges ismertetőjel || Talán az ékszerek a csuklóján.
kinézet ||
Egy karcsú, mégis nőies idomokkal megáldott lányról beszélünk, aki követi a divatot és teljesen megőrül a drága holmikért. Hosszú sötét haját általában összefogja hordja, így jobban kiemeli a karakteres arcát. Ha azonban kibontja, egészen angyali külsőt kölcsönöz magának, a lágy loknikkal. Ruhatárában mindig megtalálhatóak az ékszerek. A szeme pedig ...nos az a fajta írisz, amibe ha valaki belenéz, könnyen elvész. Egyre mélyebbre ránt, aztán észre se veszed és ott állsz egyedül, csalódottan.
egészségi állapot || egészséges

   A tudás

varázslói ismeretek || Okos lány. Szeret odafigyelni az órákon, ám inkább a gyakorlatias dolgok mennek neki. Átváltoztatástan, SVK, Bájitaltan...ott ahol csak tanulni kell, eléggé közepesen teljesít csak. Nagyon érdeklik az átkok, bűbájok, szereti őket kipróbálni másokon. Hála a családi könyvtárnak, beleáshatja magát a fekete mágiás könyvekbe.
felvett tantárgyak ||
   Legendás lények gondozása
   Repülés tan
mugli képzettségek || -
pálca típusa || 11,5 hüvelyk, cseresznyefa, egyszarvúszőr
különlegesség || -

   Szerepjáték-példa

Norina Mortal a karakter gazdája

   Egyéb

avialany|| Barbara Palvin

James Wolf moderátor urat kértem meg az elbírálásra!