Jobbnak látom nem lehajolni az üdítő dobozáért, hogy megnézzem, mi van ráírva. Mind a 152 centim meg kell kapaszkodjon Tetsuban, mielőtt seggre huppanok, bár akkor legalább már nem kéne lehajolnom érte, hogy megnézzem, mi van ráírva. Különben se szép dolog szemetelni, ilyet még a Zsebkosz-közben se csinálnak az emberek. Kihalászom a pálcám, miközben továbbra is ölelem Tetsut, és csak óvatosan botorkálok odébb, hogy a varázslatot el tudjam végezni. A pálcám az üdítős dobozra szegezem, azt hiszem, de ahogy lendítem azt egy klasszikus vingardiumleviószára, azt egyenesen sikerül lehajítanom a mélybe. Nem is igazán fogom fel, hogy a meglepően díszes, lila markolatú varázspálca épp repülőutat tesz meg a kilátóból egyenesen le, a mélybe, ahonnan aztán majd keresgélhetem. Látványosan megvonom a vállam, már el is felejtettem, hogy az üdítő dobozát akartam elolvasni, és visszatérek a spontán öleléshez, ami vélhetően egyszer történik majd meg életünkben, aztán soha többet.
- Sok rokonom van, Tetsu, és sokat beszélnek. - rengeteg teljesen felesleges, legfeljebb érdekes dolgot lehet így összeszedni. Például ilyen információkat, hogy mi is történik akkor, amikor az ember részeg.
- Csak egy egészen pár pohárkát. De most mit kell itt izélni? - a másik persze finomabb volt. Az, amiből hoztam Tetsunak is, és amiből a sajátomat ügyesen feldöntöttem, és még csak el se tudtam olvasni, mi van a dobozán. Mindegy, most nincs kedvem olvasni, meg Tetsuból is vagy hármat látok legalább. Nem emlékszem arra, hogy egy gurkó eltalált volna, szóval csak nem lehet agyrázkódásom.
- Lehet, hogy mi voltunk azok, Tetsu. Sok fura muksó jár a Wandba. - és nem kevesen keresnek még furább dolgokat ott a különböző ügyleteikhez. Kissé szorosabban markolnak rá az ujjaim Tetsu talárjára, hiszen még ebből a távolságból is elfog indokolatlanul a düh, ahogyan szüleim boltjára gondolok. Kiharcoltam, hogy ne csináljanak belőlem ingyen munkást, de ha rajtuk múlik, soha nem lesz belőlem senki, életem végéig számolhatom az aprót a boltban. Ezt a nyarat még kihúzom valahogy, hátha Karine nénikémnél kapok megint munkát, de biztosan nem fogom ezt csinálni, és megszökök, amint lehet. Szerintem senki se várta még raktam kívül ennyire, hogy nagykorú legyen.
- Hidd el, ki tudnék találni valamit. De valóban, nem vagy spicli. A spicliket nem szeressük. Biztonságban vagy, Tetsu. - kivéve, ha olyan spiclik, akik arról köpnek, ha rajtaütést terveznek a Minisztériumnál a portkékákra. Valahogy mindig épp akkor tűnik el az összes illegál cucc minden üzletből, nahát!
- Úgy bizony! - ráncolom össze az orrom vigyorogva, majd miután elengedem azt Tetsuval együtt. Megteszek egy lépést hátra, sikerül nem rálépnem a dobozra, és hátradőlök a korlátnak. Akkor lenne csak jobb, ha hintázni is lehetne rajta. Utálom, hogy már túl nagy vagyok a hintákhoz.
- Ugye nem gondoltad, hogy tolmácsolásból szedtem össze a seprűm árát? Komolyan azt hittem, senki se fogja benyelni, de aztán senki se kételkedett. - csak Scrimgeour kérdezte meg, hogy vajon be tudom-e ajánlani ilyen melóra, de szerintem ő is elhitte, hogy ismerek ilyen munkát. Épp nem jutott eszembe jobb, mert azt talán senki se hinné, hogy biciklifutárkodásból megvan a seprű. Nem mindenki született privilégiumokkal.
- Azt figyeltem Karine néninek, hogy ki kummant neki a tárgyalásokon. Remélem, idén is mehetek, de most nem fogom elszórni a pénzt hülyeségekre. - ruhát vettem eleget tavaly, hogy ebben a tanévben először ne legyen nevetséges a jóval nagyobb talárokban és normális cipőm legyen. Már júniusban meg fogom nyitni a saját számlámat és mindent rá fogok tenni úgy, hogy csak annyit költök belőle, amennyit feltétlenül muszáj. Ismét én leszek Fogáhozveriagarast-Hera, de ezt az áldozatot meg kell hoznom a jövőmért.
- Éreztem a meccseken is a levegőben, ha nem arra a kapura céloztak, mint amire tényleg lőni akartak. Azért tudtam olyan jól reagálni, Tetsu. Persze attól még ugyanúgy ki kell védenem a gólt. - tisztában vagyok azzal, hogy ez csalás, de soha nem is hallottam olyanról, aki hasonlót tudna, és ez nem egy olyan dolog, amit ki-be tudok kapcsolni. Nem tudom, hogy csinálom, csak csinálom és kész.
- Azért szeretlek, Tetsu, mert te azért nem szoktál így kummantani. - pedig a kastélyban nem sok ilyen van. Igazából annyira nem szoktam ezt figyelni, meglehetősen fárasztó lenne folyamatosan azt kuksolni, ki mikor és miben állított valótlant, meg aztán mint azt már tudjuk, a vamzereket nem szereti senki. Tetsu a maga egyszerű módján ugyan, de legalább tényleg mindig őszinte, még akkor is, amikor épp lüke. Azt is elhiszem, hogy őszintén meg akarná tanulni a nyelvet, ha tudná, hogy álljon neki. És miért is? Miért is ne?
- Tudom már, Tetsu! - megint közelebb lépek hozzá, mint aki nem bír ma magával. Megfogom a karjait, arcomon levakarhatatlan vigyor, és már el is felejtettem az iménti vallomásom. Úgyis rég volt.
- Megtanítok neked pár szót örményül. - higgye csak el, nagyon jó lesz!
- Ez egyszerű lesz, így mondják, hogy jó reggelt. De tükörfordításban inkább azt jelenti, hogy jó fényt, a fény pedig mindig jó, úgyhogy sima köszönésként is használjuk. Csak ismételd utánam, Tetsu: Բարի լույս! - a szavak könnyedén pörögnek le a nyelvemről, ha már én nem rakosgatom azt fura helyekre, mondjuk mások kávéjába.
Kiejtés fonetikusan: bari luys vagy pari luys (dialektustól függően)
