Tengerparti napágyak és napernyők

[D E A R S O L A C E]

D E A R   S O L A C E


not sure I’m brave enough
coward


☙──────✽──────❧

A titkok és hazugságok határoznak meg. Iszamos tőlük a talaj alattam, cuppogva engedi csak a cipőtalpam minden lépésnél és a következő is azzal fenyeget, hogy végleg elnyel a mocsár. Én mégis török előre, mosolyogva, mintha nem lennék végtelenül fáradt már, megyek előre, mintha lenne bármi cél, amiért érdemes küzdeni. De nincsenek sajátjaim, az álmaim a talpam alatt süllyednek egyre lejjebb és én nem merek lehajolni értük. Újabb cuppanó hang.
Próbálom meleg ölelésbe vonni magam, hátha szűnik kicsit a csontjaimban a reszketés, elhitetni magammal, hogy minden titok jó okkal van a szekrénybe zárva, hogy a hazugságaim erős lakat mögé vonták őket, hogy én se látom a bennük lakozó mumust, míg fenntartom az álcát. De csak a név tökéletes, minden más silány másolat csupán. Hiába erős a lakat, ha a fát már a nyű zabálja fel, évek lassú, de kitartó munkája gyengíti a fát. Mondhatnám, hogy láthatatlanul teszi, de akkor is hazudnék. Hallom a halk motoszkálást, látom az apró forgácsokat körülötte. Ha egyedül vagyok, kiszakítom magam a saját gyenge ölelésemből és önként szabadítom magamra a bent lakozó sötétséget, hogy ne gyengüljön tovább a fa és még egy kicsit tovább maradhassak szürkén tökéletes a publikum előtt. Megszoktam a fájdalmat, valahol már az is komfortot nyújt a hideg éjszakákon.
Tudod, sosem találta meg még más a kulcsot hozzá. Mondjuk rajtad kívül soha senki nem is kereste még. Talán lett volna lehetőségem, hogy megakadályozzalak. Pálcát ránthattam volna ellened, vagy egészen egyszerűen eltaszíthattalak volna és elmenekülhettem volna előled. De egyiket se tettem, pedig már nem csak te vontál satuba. Tudod, mindig is kínosan ügyeltem arra, hogy a szenvedésem csakis a sajátom legyen. Most mégis talán szándékosan hagytam pislákolni a gyertya fényét, hogy rálelhess a rejtekhelyemre és meglásd mindazt, amit kínos alapossággal próbáltam eddig mindenáron titkolni. Talán végre láttatni akartam veled, hogy mennyire nincs semmi, amit irigyelhetnél tőlem, mert míg benned annyi minden lángol, ami az egész világot egyszerre perzselheti fel és támaszthat új életet rajta, bennem nincs semmi, a sivár pusztaságon kívül.
De ez mind csak feltételezés. Talán csak nem sikerült időben lépnem újra és elnyelte a lábam az iszap. Te sem hallasz cuppanást, ugye?
- HAZUDSZ!
- Hazudsz.
Szavatok egybefonódik, ördögien gyönyörű kórust alkot, én pedig abban a pillanatban tudom, hogy elvesztem. Már nem tudom, hogy melyikőtök keze vonja satuba a torkom és hiába próbálok levegőt venni, csak halk hörgés szakad ki fogaim közül. Elmosódott nevetést hallok és egy pillanatra talán még kedvem is lenne csatlakozni, keserű, örömtelen hangon, mint aki már olyan sokáig mondogatta magának, hogy minden rendben, de közben tudta, hogy idő kérdése csupán, hogy mikor nyílik meg alatta a föld. Én pedig újra zuhanok, a kezed által a homokba, de a tudatomban nem állok meg itt, hiába érzem még valahol távol a meleg homok érintését. Rángatózni kezdek a szorításod alatt és azután se nagyon jutok levegőhöz, hogy ujjaid odébb vándorolnak az útjából. Nem tőled próbálok szabadulni, Solace, mert már alig vagyok tisztában a jelenléteddel, a saját mumusommal küzdök, alig érthetően nyögök szavakat magam elé. Reflexből próbálok a zsebem felé nyúlni, de nem szabadulok tőled, ami még inkább kétségbe ejt. Érzem a fájdalmat, amit okozol, érzem, hogy valami meleg folyik végig valahol, de nem tudom beazonosítani, hogy hol kezdődik az egyik és hol a másik. Kiszárad a szám, a körülöttünk életrekelő homokszemek megtapadnak a nyelvemen és szúrják a szemem, Te talán jobban érzékeled ezt, szinte gubót von körünk az általam gerjesztett vihar.
Van valami kegyetlen szépség ebben, nem gondolod? Valami romantikus, zavarba ejtően intim abban, ahogy részesei vagyunk egymás legsötétebb énjének. Nálad a lélek rothadt, nálam az elme, mindkettő ép testbe zárva, mások elől jótékony takarásba vonva őket. Sosem leszünk egészek, Solace. Én tudom, vajon te is tisztában vagy vele?
Egy könnycsepp lassan gördül alá. Nincs cuppanás.
Süllyedek.

You’ll never find another like me
I guess I slipped right through the wire

+? , káromkodás és társai

Fasza dolog a sorsközösség, az már annyira nem az, hogy minden jel szerint mentálisan egy kis vagon szarnak tűnök, de gondolom túljutok rajta. Biztos minden épkézláb-ne már, azt hittem nincs több lábas poénom- ember azt mondaná, hogy ennél már mélyebb szartengerből is kivergődtem és ennek tényleg nem kellene ennyire földhöz csesznie. Mert eleve nem kellett volna ennyire túllihegnem az egészet, de éppen azért csináltam, mert ennyire azért nem szokásom fullba tolni az udvarlást, gondoltam kipróbálom lenyűgözi a női szívet, testet meg, amit akarsz. Hát engem jól lenyűgözött, hogy szemrebbenés nélkül így át lehet cseszni valakit!

Legalább lett volna Szivola kisasszony korrekt és küldött volna egy baglyot vagy egy ráérő alsóbbévest -nem, nem maga helyett, vannak határok-, hogy közölje velem, majd akkor készülődjek ennyire, ha már a vigaszágnál tartunk. Azt legalább egy kicsit tudtam volna értékelni, de ezt véreres, kóchengeres semmit? Na, ezt azért nem.  Azért kíváncsi lennék arra a világfaszára, akire le lettem cserélve, de annyira szánalmas már én sem vagyok, hogy a keresésükre induljak, aztán ráhelyezzem fémtalpam a majom gigájára, inkább itt ülök és…mit csinálok?
Legyen az bármi is, már ketten csináljuk a hirtelen feltűnt Enrique Iglesias-szal, aki akkora jóindulattal fordul irányomba, hogy majdnem leesem a székről. Erőst koncentrálok a füstölésre, meg arra, hogy most magamban akarok-e itt aljasodni vagy jobb ketten, de végül arra jutok, hogy McGali is azt mondta, hogy fontosak a nemzetközi kapcsolatok, szóval adjunk az érzésnek.
-Az nagyon fontos, hogy elég folyadékot fogyasszunk-bólogatok és emelem is a sangriám, ami mintha minimum egy ukrán szenesvederben lenne szervírozva, mert ilyen irdatlan pohár a világon nincs. Mennyiségéből adódóan szívesen osztozom, mert, ha ezt véletlenül mind megiszom lehet, hogy beszántom a strandot és japánkertet csinálok belőle. Nem mintha tudnám, hogy azt hogy kell!
-Szerinted egyes nők kifejezetten arra gerjednek, hogy mások életét nyomorítsák?-teszem fel neki a tulajdonképpen halál költői kérdést, de azért közben várok egy kis megerősítésre, mert ugyan spanyolul három szót beszélek és abból is egy sangria, azért azt nyesem, hogy a Señorita az nőstényt jelent.
-Mondjuk, azt elismerem, hogy én voltam -keresem a szavakat, de azok a dohányárutól szinte maguk találnak meg engem – grande párászt és hogy mondtam kurva meredek dolgokat, de elhiheted, hogy nem azért hívok valakit randizni, hogy utána lelépjen egy másik faszival. És nyilván azt se mondja, hogy 生麦なまごめなまたまご。
Ezekután, ahogy a cigim végére érek azon agyalok, hogy miért érdemlem ezt, meg azon, hogy honnan jutott eszembe épp egy japán nyelvtörő, amit Vivien soha az életben nem mondana, merthogy nem tud japánul, ahogy annyira én sem.

Bones they listen
· · ─────── ·· ─────── · ·

@malachi ·⬧· 2005. július 7. csütörtök

+18! Bántalmazás, manipulálás, szerhasználat, egyéb bullshitek

Kell az a komponens, ami megkülönböztet minket egymástól, kell az az esszencia, ami azzá tesz téged, aki. Kell nekem a fényed, amit mindenki lát, kell a neved és kell vele együtt a lelked is.
Kell a kurva véred!
Ez nem egy kérés volt.
Hát érted már? Tudod, mit jelent az én bőrömben létezni? Nap mint nap megküzdök önmagammal, és azzal az átkozott örökséggel, amit legmélyebb kódomban hordozok, és ami szorít, egyre csak szorít, míg meg nem fulladok. Minden egyes nap megvívom azt a harcot, amit te sosem ismersz. Én vagyok az, aki ki fogja hordani családom bűneit, én vagyok az, aki mindenki mást felszabadít majd, és én fogok fizetni érte – és egy kicsit te is, a véreddel. Ehhez pedig erőre van szükségem. Arra az erőre, ami miatt téged mindig jobbnak tartanak majd velem szemben, és ehhez teljesen mindegy, hogy mennyi energiát öltök saját magam tökéletesítésébe.
Érted már, Maddock? Felfogod, hogy mekkora önkontrollal élem az életem?
Egyre kevésbé gondolok bele abba, hogy mit csinálok. Érzem, ahogy a tested megadja magát alattam. Ha akartál is tiltakozni, annak nyoma már nincsen, ellentétben azzal a vitaeval, amit akaratodon kívül odaadsz nekem. Azt mondják, az aranyvérűek sokkal nagyobb mágikus potenciállal rendelkeznek, mint mi, akik csak korcsokként tudtunk megszületni a világban. Mire lehetek képes veled? Egyedül az a gondolat jár a fejemben, hogy a véred hogyan fogja megtisztítani az enyémet. A golden child kivonata elég kell legyen arra, hogy kiirtson belőlem mindent, ami rossz, ugye? A te fényed az én sötétségem ellen, mert a te fényed nem halványul. Tele van reménnyel és őszinteséggel, a ragyogás pedig, ami árad belőle, fáradhatatlanul bűvöli el a szemet. Biztosan ezt látják azok, akiket ilyen könnyedén az ujjaid köré csavarsz. Belegondoltál már, mekkora hatalmam lenne, ha én is ezt tehetném, mint te, és elengedhetném magam? Milyen lenne az a világ, ahol nem arról hazudhatnék, hogy ember vagyok, hanem arról, hogy milyen ember vagyok valójában?
Meglátom véletlen tekinteted, ahogyan egy pillanatra kinyitom szemeim. Kezem arcodra tolom és elfordítom azt – látni sem akarlak. Érzem ujjamon az arcodról legördülő, gyenge könnycseppet. Hűvös, gyenge és sós. Mint egy kis titok, ott marad bőrömön még azután is, hogy visszarakom kezem a válladra, hogy szorításban tartsalak.
Érzem, ahogyan a fémes íz felcsap a nyelvemre, a folyadék pedig a gyomromba kerül. A bőrödnek jobb íze van, de igyekszem a gondolatokat kizárni a fejemből, miközben a tisztulásomat élem. Elveszem tőled a fényt, ami erősebb a Napnál olyannyira, hogy az csak halvány pislákolásnak tűnik melletted. A fényed olyan vakító, hogy ki sem tudom nyitni tőle a szemem. Mintha egy kristályt napfény érne az egyik oldalon, s rajta tiszta forrásvíz csillan szét, míg a másikon zavaros áradat kavarog az engem jelképező, zavaros porfelhő és komor égbolt súlya alatt.
Talán a fényed elég hozzá, hogy elszakítsa azokat a béklyókat, amik a Barebone-ok bűneihez láncolnak. És akkor én végre szabad leszek.
A só és a fém érzése és íze egyszerre borul rám, ahogyan fejem kitisztul. Az egyik pillanatban még elégedetten lehelek rá a felpattanó érre, a következőben viszont elfog valami émelyítő. Elengedem a szorításod és felülök melletted. Kezemet reflexből szám elé kapom, hogy ne öklendezzek fel valamit. A realizáció hideg zuhanyként ér; a kristály fényes oldaláról átléptem a másikra, a sötétebb felére. Oda, ahová való vagyok. Elborzadva tekintek végig azon, amit műveltem. Arcomon és kezeimen véred. Mellettem pedig te.
Az émelygés csak erősödik, ahogyan meglátom az akarat és ellenkezés nélküli, csendben létező testet. Azok a kezek, amik nemrég még a földhöz szorítottak, most remegni kezdenek. Elmúlt a dicsőség és a hamis tisztaság érzete, hogy helyére lépjen az undor. Nem vagyok több, mint egy szörnyeteg, aki nem képes kontrollálni magát.
Az én pálcám messze van; a tiédet veszem el, hogy a heget begyógyítsam. A látható nyomok eltűnnek bőrödről, mintha ezzel együtt eltörölhetném a tettet is. Rövid gondolkodás után viszlek vissza a táborba, hogy higgadt hangon azt mondjam, biztos sokat ittál, így találtalak a parton.

//Köszönöm a játékot! Ez egy egészen... új élmény volt.

Amigo con el corazón roto
2005. július 20. csütörtök
Amigo Tetsuya

Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, szerhasználat említése, szexuális utalások

Érzem, ahogy kezd végre beütni a cucc, ahogy ellazulnak a tagjaim, ahogy a konstans gyomorgörcsöm oldódni kezd. Alapvetően nem szoktam jutalmazni magam, mint a jó kutyákat szokás, mert amúgy kurvára megbaszódhatok, amekkora faszfej vagyok. Meg voltam is, ugye? Az erre tévedő egy-egy kósza lelket rövid ideig követem a tekintetemmel, ahogy mi Amigo-t hallgatom.
- Valóban, a megfelelő hidratáció fontos, különösen ilyen melegben - értek egyet vele biccentve. Éppen ezért, ajkaim közé szoppantva a szálat a tértágított nadrágzsebembe nyúlok. Előkerül onnan egy üveg házi Tequila. Mientras tanto, le doy caladas a mi cigarrillo plácidamente. - Nesze Amigo, a ház ajándéka - dobom be a közösbe Tio Enrique Tequiláját is. - Remélem vagy annyira kultúrlény, hogy tudd, hogyan is kell helyesen fogyasztani a minőségi Tequilát...? - ez félig-meddig kérdés, mert komolyan fontolóra vennék egy temetés rapidot számára, ha már ennyit sem tudna. Bár maga a tudatlanság még nem bűn - tekintve, hogy a szar riherongy olcsó utánzatok elhíresülése miatt elterjedt ez a sós-lime-os fogyasztás- de a kérdezés hiánya már annál is inkább. Ha már oly romantikusan itt egybe gyűltünk, akkor vamos a ponernos pedos hasta la madre.
A sangriához terveim szerint csak akkor nyúlnék, ha mi familia alkoholos italától már vagyok annyira mattrészeg, hogy ne érezzem a bolti redvának a förmedvény ízét. Varázsolok is elő kis pohárkákat, majd como un caballero töltök neki is, és a pohárkáját elé lebegtetem így egymagában. Jómagam a saját pohárkámban meglötykölöm egy kicsit az itókában, majd mélyen beleszippantok az autentikus mexikói csodaitalba, hogy érezzem mi hogar esszenciáját. Végül pedig Amigo szemeibe nézve emelem pohárkámat, majd lehúzom az isteni nedűt.
¡Dios mío! Tio Enrique Tequilája todavía es el mejor. - néha elfeledkezem magamról, és számomra észrevétlenül váltok át spanyolra. Ezután a kultúrált lealjasodás keretein belül lassan iszogatva és közben füves cigit pöfékelve hallgatom bánatát.
- Hát, hogy őszinte legyek veled Amigo, szerintem léteznek ilyen nem éppen kedves hölgyemények, akik éppenséggel arra nedvesednek be, ha valakinek megnyomoríthatják az életét - bólintok neki egyetértően. Persze, az ilyen nőtípussal leginkább családon belül van tapasztalatom szerencsére, vagy éppen szerencsétlenségre. Majd mi Amigo-t tovább hallgatva felröhögök a megfogalmazásán.
- Legyél grande párászt ide-vagy oda, én egyre inkább kedvellek téged! Kizárólag mint haver, no homo ugyebár - vigyorogva töltök neki egy újabb kör tequilát, majd emelem rá a poharam és lehúzom egybe. - Szóval akkor ha jól értelmezem a szituációt, akkor randira hívtál egy "kedves" hölgyeményt, aki úgy felültetett, mint kisiskolásokat a vonatra szokás? Auch. Itt Barcelonában ismerted meg a hölgyet, vaaaagy...? - érdeklődöm tovább. Csak hogy tudjam jómagam mire készüljek hódításaim terén, bár úgy gondolom engem már egy ilyen nem borítana meg nagyon, csak röppennék tovább a következő virágra. Un hombre no llora por una mujer ¿verdad?
- Egyébként meg, még mielőtt teljesen aljasra innánk és szívnánk magunkat, bemutatkoznék, hátha bármelyikünknek lesz bármi emléke erről az estéről. Miguel Fuentes a becses nevem, és neked Amigo? - nyújtom neki a kezem egy baráti kézfogásra, majd természetesen a következő kör tequilát is folyatom neki a poharába.

You’ll never find another like me
I guess I slipped right through the wire

+? , káromkodás,rasszizmus és társai

Ha ez a szerencsétlen Antonio Banderas egy fasza estét szeretett volna eltölteni, meg felszedni egy jó nőt, akkor bizony igen csúnyàn elbánt vele a saját vaj szíve hogy megsajnált. Az én vajszívemnek meg teljesen mindegy, majdcsak megdermesztem valahogy, de jóféle szociálcigi hatására kezdem úgy érezni, hogy kicsit összeáll a világ, meg az egom, amit úgy tört dirib-darabra, hogy gyöngyhalászok se hozták volna fel szeptemberig. Szóval irány a vízfelszín, ha Vivien baszik ràm, úgy követem a példáját, pedig ha már ennél az igénél tartunk, ma egészen mást akartam vele kezdeni. Felbaszódni ellenben nem terveztem, de ház ez van, legalább nem magamban iszom, bár ebben a mentàlis àllapotban már az sem zavarna, ha azt gondolná a nép, hogy iszákos barom vagyok. Mellesleg nem lenne igazuk,azért iszákos nem vagyok. Még.
-Oh hát ez remek, nagyon hálás vagyok érte-vigyorodom el szélesem örömére annak, hogy hála a havannai havernak -mondjuk havanna az nem itt van, de soha se lehet tudni- immár mégtöbb pia vár arra, hogy elpusztítsuk.
-Olyan kultúr vagyok, mint az Operaház-ezt tényleg úgy mondom mintha meg tudnám különböztetni a Nabucco-t egy igen súlyos sértéstől, de erre a kérdésre pont tudom a választ- só és... na várjál, nem citrom, hanem lime?
Örömére annak, hogy ezt még talán jól is tudtam és nem vàgtam el magam spanyolológiából -nincs ilyen szó, kivéve persze, ha mégis van, de inkább ne legyen- le is húzom a kis pohár tartalmát, ami azért kicsit más ízű, mint azok a tequilák, amiket általàban fogyasztok. Nincs annyira nagy összehasonlítási alapom, azérz nem a tequilás üveget ölelve alszom el éjjelente, de azért jónak tűnik a dolog.

-Félszavad  se értem, de egyetértek, barátom. Tényleg van egy Enrique nevű nagybátyád vagy ezt csak így mondják, mint hogy szerelemben és háborúban minden lyuk egy lövészárok?
Ezt mondjuk apám asszem pont egy spanyol mestertől hallotta, asztalosmestertől, ő meg márcsak tudhatja.
Ezekutàn úgy hallom a nagy füstölgés közepette- amit ha McGalagony làtna valószínűleg azonnal lenyomná a cigit a torkomon- hogy a szivolàkat illetően neki is van tapasztalata. Bólogatok is neki nagy serényen, én is meggondolhattam volna kétszer milyen nőre megyek, meg talán azt is, hogy hogy viselkedem.
A viselkedésemen jót is röhög a torreádor, ha látta volna a nagyjelenetem el is ájult volna.
-No problemo, általában inkább a szőkékre bukom -koccintok vele jót mosolyogva ezen a "no homo bro" dolgon - azok közül is a lányokra, már ha lehet választani.
És újabb pohár tequila égeti végig a torkom, ez is azt jelzi, hogy hamarosan jobb lesz minden, amin meg nyivákolok, egyre távolodik, meg legalább van kinek mondani a magamét.
-Igen-erősítem meg a feltételezést-balfasz express első osztály. A hús hazai, csak itt romlott meg.
Házinyúlra nem lövünk, gondolom ezt szoktak mondani, pedig nem is egy házba osztott minket a süveg, szóval érvénytelen az egész. Ezután meg, ha lőttem is, fába ment a töltény.
-Na látod mekkora parszt vagyok -nevetem el magam, ahogy arra terelődik a szó, hogy miért is hívom a fejemben mindenféle latin hírességek összes nevén ever, hát mert nem tudom a nevét-Chikara Tetsuya és nem, nem egyenesen Japánból. Te viszont innen?
Gondolom spanyol. Spanyolnak kell lennie, hát shakirául beszél. Shakira spanyol? Most azt csinálom egy másik rasszal, amit az enyémmel szoktak, mikor azt mondják kutyaevő geci vagyok, illetve koreai létemre nem is tudom táncolni? Pedig amúgy tudok,koreai meg nem vagyok.

Amigo con el corazón roto
2005. július 20. csütörtök
Amigo Tetsuya

Figyelmeztetés: itt-ott fellelhető trágárságok, szerhasználat említése, szexuális utalások

A nap utolsó sugaraiban fürdőzve elvonul egy csapat igazán csinos Señorita előttünk. A tekintetem találkozik az egyik szőkéével, sármos félmosolyommal kacsintok neki egyet, mire izgatottan fordul a barátnőjéhez. Van valami felettébb bájos abban, hogy milyen kislányos aranyossággal tudnak összesugdolózni a hölgyek, ha izgatottak lesznek valami miatt. Alsóbb területeken érzek némi bizsergést, bár nagyrészt köszönhető ez a fűnek és a Tequilának. Természetesen a lánycsapat tagjainak különböző az ízlése, mert vannak páran, akik a kollégát méregetik éhes szemeikkel. Gondolom arra várnak, hogy majd mi megyünk hozzájuk. Később talán eljutunk erre a pontra is, pero todavía estoy demasiado sobrio, hogy a farkam vezessen. Bár ha Amigo így folytatja, akkor a farkam 10 év múlva sem fog felállni, úgy megbotránkoztat.
- No, no, no, nooo Amigo! - kétségbeesetten csóválom a fejem. Elejtek spanyolul egy csodálatos káromkodássorozatot, mielőtt szívok egy nagyot a cigiből és némiképp lehiggadva füstölök az orromon keresztül. - Az egy tévhit, mely a bolti szarok miatt alakult ki. A só és a lime elnyomja azt az undorító szintetikus utóízt, amelyet azok a gyalázatos Tequila nevet megcsúfolni hivatott förmedvények hagynak maguk után. Rosszabb, mint a rossz szex, én mondom neked! - na jó, most is sikerült felspannolnom magam kicsit, hogy már nem is figyelek oda a Señorita-kra. - Ezt úgy illik lehúzni, mint magyar elvtársak pálinkáját, vagy az oroszok vodkáját. A keletebbi italokban annyira nem vagyok jártas, de mindig szívesen tanulok új dolgokat! - kacsintok rá újra vigyorogva.
- Több Enrique is van a családban, az őszintét megvallva neked, de olyan legendás a csávó, hogy már igazán lehetne mondást is kötni hozzá - és valóban. Bár jelenleg a Fuentes név nem a pozitív értelemben forog a szájakon, hiába pár faszfej volt csak benne abban a kurva drogbuliban. De igazából mi a kurva életért hisztizek, amikor én barom apám nyomdokait követem, mintha nem előttem baszta volna el az egész életét. És nem csak az övét, mert akkor telibe szarnám a nyomorult fejét, verdad? De Miguel Fuentes éppen annyira baszott bamba Béla, ...como su querido padre.
- Egy újabb hasonlóság akkor Amigo, ugyanis én is! Kiváltképp az európai szőkékre, ahogy újabban megfigyeltem. Van valami egyedi bájuk az amerikaiakhoz képest - bár imádom Barbie-t, de közöttünk soha nem működött rendesen a dolog hosszútávon. ¿Y honestamente? Talán így a jobb... legalább valamennyi fájdalomtól megkíméljük magunkat, mikor sor kerül a végleges elválásra... ¡Mierda! ¡Otra vez las putas ideas negativas! Visszavonom, szar ez a cucc... Ezért szívok egy nagyot mérgesen a csikkből, az utolsót, mielőtt elnyomnám a homokban és egy pálcaintéssel eltűntetném a maradványokat. Szemem sarkából arra leszek figyelmes, hogy a lánycsoport nem igazán megy tovább, sőt letáboroznak előttünk, de tőlünk tisztes távolságban. Ez már környezetbarát füstjelzés Amigo!
- Mit takar az, hogy itt romlott meg? Korábban is udvaroltál neki? Akkor nem kaptál kosarat? Akkor valóban aljanépe nőstényördög lehet - állapítom meg magamban a diagnózist. Dr. Miguel Fuentes el médico del amor. Bátran forduljanak hozzá mindennemű szerelmi bánatukkal, mindig megtalálja a gyógyírt az összetört szívekre. Időpontfoglalás nem szükséges, three- or four- or manysome-ra is lehetőség van.
- Én legalább annyira nem vagyok idevalósi, mint amennyire te nem vagy Japán Amigo. Az Egyesült Államokban születtem, de a családom Mexikói, és most már én is ott lakom velük, feltéve ha nem épp a suliban baszom a rezet az év nagy részében ugye - biccentek neki vigyorogva. Előítélet köröket letudtuk, mindketten faszparasztok vagyunk, újabb közös pont. Ez már lassan egy komoly kapcsolat, igazi bromance, si me permite la expresión
- Nem tudom te hogy vagy vele Amigo Tetsuya, de nekem kezd beütni a cucc... és ahogy elnézem, jó pár éhes hölgytekintet állomásozik a te remekül izmolt kikerázott testeden is. Tudtad, hogy a szívfájdalomra rengeteg terápia létezik? Ezek közül az egyik leghatásosabb a kutatók szerint, ha a hervadt virágról átrepülsz egy egészségesebbre - nézek felé, majd lehúzok egy újabb adag Tequila shot-ot. Igazából kivételesen nem magam miatt, hanem miatta áldoznám be a testemet a nőstények oltárán, hiszen Miguel Fuentes van annyira lelkiismeretes és önfeláldozó, hogy nem hagyja magára a japán nőcsábászt. De persze ha számára nem ez a megfelelő terápia, neadjisten valódi érzelmeket táplált a Señorita iránt... akkor természetesen felveszem az ügyeletes lelki szemetes szerepét, aztán addig alkoholizálunk és füvezünk itt, ameddig a toxikológiában jártas medimágusoknak is komoly fejtörést okozhatunk terápiás téren.
La vida es corta, ¡emborrachémonos a lo bestia!

You’ll never find another like me
I guess I slipped right through the wire

TW: káromkodás, szexuális utalások

Onnan tudom, hogy velem valami nagy baj kezd lenni, hogy eleinte észre sem veszem az csajcsordát, igazából csak azért vetem arra tekintetem, hogy megnyugtassam magam, hogy az újonnan megismert haver nem épp a homoknak kacsintgat ilyen csábítóan. Lehet, hogy csak minden egyszerre ütött be, de a biztonság kedvéért először a kis csoportosulásra nézek, aztán a cigire, majd a homokra és őszintén megnyugszom, hogy akkor ezek szerint egyiket sem képzelem. Ha így jobban belegondolok, egyébként el tudnék létezni azzal, ha ennek a mai estének a korábbanját tényleg csak képzeltem vagy álmodtam volna, de akkor meg el kellene ismernem, hogy Vivienről álmodom és mindezt úgy, hogy még csak elképzelni sem tudom úgy, hogy ne legyen vérgeci. Sehogy se jó!

Ebbe a gondolatmenetbe mondjuk benne se tudok maradni, mert Fuentesék Miguelje teljesen kiborul azon, hogy a basic parasztság mellett a jelek szerint piaparaszt is vagyok. Fasza, majd beleírom a memoárjaimba! Mindenesetre sűrű bólogatással jelzem felé, hogy értem mi van, meg is jegyzem, hogy tequilát csak ellenőrizhetően latin embertől szabad elfogadni és akkor talán nem lesz szar, bár én ezen a ponton a savat is meginnám, ha kimarná belőlem a sértettségem és a mérgem.
-Nálunk saké van-magyarázom, ha már itt a külön kultúrák alkoholjainál tartunk -melegen is, meg hidegen is lehet fogyasztani, ebből is többféle van. Az olcsóbb ütős, a drágább utazós.
Előbbi egészen olyan, mint valami rohadt nagy atyai pofon. Nem mintha erről amúgy tudnék nyilatkozni, apám soha nem ütött meg. Ez lett volna a baj? Faszom se tudja, de nem most kellene azon agyalnom, hogy mi ment félre, amiért olyan lettem, amilyen. Pláne, hogy…miért én vagyok a saját fejemben a hibás ezért az egész szarságért? A gödörben az a legfontosabb, hogy ha már benne vagy legalább ne áss lejjebb, nem?

-Európai szőkék? -nevetem el magam, na igen, ezek szerint tényleg gyanúsan hasonló az ízlésünk- Az kurva jó, akkor most hidd el nekem, hogy ezekkel csak rábaszni lehet a sompolygásra.
Ezen a ponton mondjuk már lehet fel kellene ajánlanom, hogy cseréljünk, aztán most mindenki nézze meg, hogy mennyivel nagyobb mázlija van a másik nációval, nem mintha az én még csak nem is nőmet, már nem vitte volna el előlem egy körre.
-Ezt az udvarlást meg kosarat, így nem mondanám-keresem a fejemben a mindenféle értelmes gondolatokat, hogy megpróbáljam kifejezni, hogy tényleg nem olyan szekér után rohangálok fél lábbal, meg három bőrönddel, ami soha nem jelezte, hogy fel akarna venni- biztos megvan az a nő, akinél nem tudod eldönteni, hogy szíve szerint pofán baszna, vagy csak úgy simán, de bármelyik is legyen, elég ígéretesnek tűnik. Na ez valami ilyesmi lenne…vagy volt, de teljesen igazad van.
Végre valakinek volt már dolga ilyen kártékony, kedvszívó vámpírnővel, ettől a ténytől kicsit máris jobban érzem magam, na meg attól, hogy egy hatalmasat kortyolok a sangriámból, illetve tudok azon is derülni egyet, hogy egyikünk se onnan való, ahonnan valónak pofára osztaná az ember.
-Na jó, azért, ha te azt mondod, hogy Mexikóban laksz, az még jobban kijön, mint mikor én kijelentem, hogy Exeterben születtem, de a rézbaszáshoz csak csatlakozni tudok. Mellesleg a világ  egyik legfontosabb kérdése…-nézek rá, mert most fog eldőlni, hogy tényleg olyan hasonlók vagyunk-e, csak ugye más színben lettünk gyártva- kviddics?
Aztán a hölgykoszorúra terelődik a szó, akik láthatóan nyomnának ma egy kis keleti-déli feslettet, de így elnézve őket erősen el kell gondolkodnom, hogy van-e olyan testrészem, ami kívánja ezt a táncot. Hiába szuggerálok bárkit azzal a méla szamurájtekintettel, amit a genetikai lottón nyertem, nem érzek semmit és ez nem annyira normális.Mindenesetre kihúzom magam és egy a normálisnál nagyobb mozdulattal kibontom a hajam.
-Ezt biztos valami botanikustól hallottad! -vigyorodom el a virágos hasonlaton, kár, hogy az enyém nem hervadt, hanem konkrétan húsevő – Amúgy én hajlandó vagyok elegyedni egy kicsit, de tudhatod milyen érzés az, mikor valami hiper-szuper, rózsaszín izés fagyit akarsz, de csak vanília van…lehet vele élni, csak kicsit szomorú az egész. Bár…szerinted, ha nagyon tartanánk magunkat a dologhoz bevennék, hogy rokonok vagyunk?
Elnézve őket, ezek nem a mieink, de mivel Miguel sem ismert fel kifejezetten senkit, gondolom nem is az amcsi brigádba tartoznak. Mik ezek? Svédek, beloruszok? Azt se tudom, mi az a belorusz, mindenesetre, ha nagyon demanding lenne a szituáció, majd bedobom a dumát, hogy szerzetes vagyok eltávon és muszáj cölibálnom, nem mintha eddigi életem során valaha is be akartam volna vetni ezt a baromságot. Ahj, Chikara Tetsuya mi a franc bajod van?