 Üzenetek megtekintése
|
|
Oldalak: [1] 2
|
|
2
|
Karakterek / Serena Fawley / Re: Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet
|
Dátum: 2021. 01. 16. - 15:02:34
|
✾ Bolygók nyomában ✾
 To; Serena
2001. november 24.szett Lenyűgözve hallgattam Serena magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy hogyan is készültek el a bolygók. Teljesen meglepett, hogy ők is - mint a varázspálcák - kaptak egy-egy magot, és ez nagyon felkeltette a kíváncsiságát.
- Nahát, ez zseniális ötlet! Elárulnád, hogy melyik bolygó milyen ásványt, vagy kristályt kapott?
Nem véletlenül lelkesedtem ennyire ezért az eljárásmódért, hisz imádtam a kristályokat és ásványokat, gyakran hordtam ezekből készült ékszereket, mindezt tudatosan, mert tisztában voltam vele, hogy jótékony hatással vannak a mentális és a lelki állapotára. Még akkor kezdtem el a viselésüket, amikor kirobbant a botrány.... Bernard miatt. Akkor volt, hogy olyan elveszettül éreztem magam, hogy semmi más nem segített. Igaz, a csillogó kövek sem oldották meg a helyzetet, de valamelyest tompították a fájdalmat, és a zavart, amit akkoriban átéltem. Hogy mi lehet vele, mióta Azkabanba zárták, direkt nem követtem figyelemmel... Azon gyenge pillanataimban, amikor arra vetemedtem volna, hogy utánakérdezzek a minisztériumnál, inkább sarkon fordultam és bementem a szalonba rajzolni... Az valahogy segített...
Ebből a traumából fakadhatott, hogy rögtön közösséget éreztem a Plútóval, aki ugyanolyan elveszettnek, szendének és szomorúnak tűnt, mint a bennem élő megrontott kislány.
Amikor a vállamra telepedett, rögtön éreztem, ahogy felvidul a lelkem a jelenlététől.
- Igazi terápia ez a kis bolygó - simogattam meg, ha engedte. Érdekes, légies jelenléte volt, mégis éreztem, ahogy megremeg az ujjaim alatt a kis égitest.
- Már alig várom, hogy magamon viseljem! - mosolyogtam Serena felé, aki érdekes kérdést vetett fel.
- Szerintem mindképpen a tetoválás célját is számításba kell venni és úgy dönteni. Te mit gondolsz erről? Esetleg már vannak jelöltjeid is, vagy ez egy teljesen új projekt? - kérdezte.
- Igazság szerint még nincsenek jelöltek, elég szűz a projekt... De ha elkészülnek a rajzok, belevetem magam a keresésbe... és te is szólj bátran, kérlek, ha esetleg itt a boltban megismernél olyasvalakit, aki szerinted alkalmas jelölt lehet... Talán még egy szórólapot is csinálhatnék, ha megengeditek? - kérdeztem izgatottan, majd hálásan vettem át a nekem szánt könyvet.
- Annyira kedves vagy, ez nagyon sokat fog segíteni, köszönöm szépen! - feleltem csillogó szemmel, óvatosan eltéve a könyvet a táskámba, akár egy értékes, ritka kincset... majd Serena szavaira gyorsan észbe kaptam, hogy itt az ideje mennem.
- Ó, ne haragudj, hogy eddig feltartottalak! Csak olyan jól éreztem magam nálatok! - néztem rá bocsánatkérő mosollyal. - Máskor is eljöhetek majd? Szívesen megmutatnám Plútónak a rajtam tündöklő képmását - néztem barátságosan új barátom felé, majd Serena újra felvetette a párizsi kiruccanás ötletét.
- Nagyon benne vagyok! Annyira szeretem Párizst, minden alkalommal feltölt, amikor ott járok! Majd egyeztessünk, hogy ki mikor ér rá... - feleltem lelkesen, aztán egy szégyenlősen adott puszival elbúcsúztam új barátnőmtől.
- Legyen szép napod az Akadémián! - integettem még az ajtóból, majd boldog mosollyal az arcomon léptem ki az Abszol útra, ami Serena társaságának és segítségének volt köszönhető... és annak az érzésnek, hogy talán személyében igaz barátra leltem.
Köszönöm a játékot! ^^ |
|
|
|
|
3
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2021. 01. 15. - 16:28:58
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
 To; Mira & Luna
2001. teleszett - Talán valahogy ekkorába, az oldalamon, arra gondoltam. Kis szolíd mű - mondta Luna egész határozottan, mire mosolyogva bólintottam, hogy vettem az adást. Ez a méret és elhelyezkedés szerintem is nagyon illett a személyiségéhez.
- Hogy kéne üljek, így jó lesz? - kérdezte bizonytalanul. - Igen, igen - erősítettem meg a gondolatban, majd a sikeres érzéstelenítés után nem volt más hátra, minthogy maximális koncentrációval megalkossam a kért rózsát. - Óóó, gyönyörű. Ó és működik is! - dicsérte meg Luna, ami nagyon jól esett. Gyönyörködve néztem, ahogy a rózsa szirmai kicsit kinyílnak, ugyanúgy, mint Luna, Mira társaságában. Volt kettejük között valami irigylésre méltó összhang... ahogy Mira jelenlétére Luna szépen-lassan nyílt kifelé, és vált egyre bátrabbá... egyre inkább önmagává. Azért persze igyekeztem nem igazából irigyelni őket, hanem inkább csodálni őket.
- De jól néz ki! - lelkesedtem én is őszintén, ahogy a mozgó szirmokat figyeltem.
- Nagyon, nagyon szívesen! - biccentettem Luna felé, mikor megköszönte a rózsát. Éreztem, hogy lassan eljön az ideje, hogy búcsút vegyünk a lányokkal egymástól. Mira is megdicsérte a kész művet, ráadásul nem csak szavakban, hanem tettekben is kifejezte, mennyire elégedettek, és jól érezték magukat.
Kicsit elpirultam, látva a nagylelkű borravalót, de nem kommentáltam, csak a hálásan csillogó szemem árult el.
- Kösz, tényleg. Ha újabb tetoválást szeretnék, tudom, hova jöjjek vissza - tette még hozzá Mira.
- Nagyon szépen köszönöm, lányok! Nekem is egy élmény volt... Gyertek máskor is! - kacsintottam rájuk jókedvűen, majd útjukra engedtem őket.
Éreztem, hogy kicsit elfáradtam, de az adrenalin és a sikerélmény még ott dübörgött bennem. Ismerve magam, tudtam, hogy most még képtelen lennék véget vetni a napnak, így hát ittam a kinti hóesést az ablakon át csodálva, ittam egy teát inkább, és leültem az asztalomhoz rajzolni. A két lány akaratlanul is megihletett... s erre csak akkor döbbentem rá igazán, mikor egy fertályórával később felnézve a rajzból láttam, hogy két, egy tőről induló, egymást játékosan körül ölelő rózsafejet vetettem a papírra,, amik - legalábbis az én véleményem szerint - a megszólalásig visszaadták Mira és Luna párosának kisugárzását. Új művemet elnézve le sem tagadhattam volna, hogy mennyire vágytam arra, hogy egyszer én is így kinyílhassak valaki mellett...
Én is köszi!  |
|
|
|
|
4
|
Karakterek / Serena Fawley / Re: Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet
|
Dátum: 2021. 01. 07. - 17:24:19
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 24.szett Serena méltán lehetett büszke a boltra, ami nagyon stílusosan és varázslatosan festett.
- Köszi. James és én sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen legyen. Ő a főnök, de a designer én voltam - magyarázta, miközben átnyújtotta a várva-várt kávét.
- Tényleg? Ezek szerint nagy tehetséged van a dizájnhoz is! - néztem rá elismerően, majd úgy kortyoltam bele a fekete italba, mint valami függő. Hiába minden reggelemet ezzel indítottam, de mivel éjszaka nehezen aludtam el, ma kicsit megkéstem a felkeléssel, így nem maradt időm a reggeli rituálémra. Nem nagy dolog, csak annyi, hogy pizsamában odatelepedtem egy bögre erős feketével az ágyamra, ahonnan épp ráláttam a londoni városképre. Ilyenkor - általában reggel 6-kor már fent voltam - még nem sokan mozgolódtak a környékünkön. Volt valami összehasonlíthatatlanul békés abban, amikor kilesve az ablakon, a mozdulatlan utcát nézve kortyolgattam a keserű, ám számomra szívmelengető italt. Ilyenkor úgy éreztem, minden lehetséges... és semmi rossz nem érhet. Szerencsére mióta Arnoldnál dolgoztam, az életem 90%-ban valóban ilyen békés és mesébe illő volt, nem panaszkodhattam. Nem bántott senki, és a vendégeim is nagyon kedvesek voltak. Az a maradék 10% rosszérzés csak a fel-feltörő emlékeimből fakadt, amiket a művészetterápia segítségével folyamatosan igyekeztem kigyomlálni magamból. Azt tudtam, hogy az elfojtás nálam nem működik... azzal csak rosszabb lesz a helyzet, így inkább szembefordultam a démonaimmal és a pennám, ecsetem, varázspálcám segítségével győztem le őket.
- Köszönöm szépen! - fordultam hálásan Serena felé, ahogy alig vártam, hogy megismerjem szeretett bolygóit.
Ámulva figyeltem őket és nagyon figyeltem, ahogy Serena mindegyiküket külön-külön bemutatta. Így elsőre egyértelmű volt számomra, hogy melyik bolygó áll a legközelebb a szívemhez, rögvest el is döntöttem, hogy őt magamra fogom tetováltatni. Ezt az ötletemet meg is osztottam új barátnőmmel.
- Hihetetlen csodálatosak mind! Megkérdezhetem, hogyan alkottátok meg ilyen élethűre és karakteresre őket? - kérdeztem. - Annyira tetszenek, igazából mindbe bele tudnék szeretni, de már most van egy kedvencem, akivel úgy érzem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk... El is határoztam, hogy a Plútót magamra tetováltatom majd - néztem biztatóan az említett bolygóra. Nem volt egyszerű metódus az öntetoválás, de azért lehetetlen sem... Igaz, megkérhettem volna Arnoldot, de valahogy úgy éreztem, az megszakítaná a projektet, ezért mindenképpen magam fogom csinálni. Miután ezt végiggondoltam, kíváncsian feltettem a legfontosabb felmerülő kérdésem.
- Az merült fel bennem, hogy szerinted melyik bolygó milyen gazdának örülne? Vajon az lenne a szerencsés, ha hasonló temperamentumú személyt találnék nekik, vagy inkább épp teljesen mást, hogy egyfajta terápiás hatással legyenek a bolygók a viselőjükre? Úgy értem, hogy aki nagyon pörgős, az egy nyugodtabb bolygót viselhetne, hogy megnyugtassa, aki meg visszahúzódóbb, az egy elevenebb, kíváncsibb égitestet, mint például a Szaturnuszt? - érdeklődtem, bízva Serena szakértelmében és ötleteiben. Tudtam, hogyha valaki, ő tudni fogja a megoldást a kérdésre. Nagyon szerettem volna, hogy a bolygók jól érezzék magukat a gazdáikon, és kész voltam bármennyi időt és energiát rászánni, hogy ez megvalósuljon. |
|
|
|
|
5
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2021. 01. 05. - 22:17:03
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
To; Mira & Luna
2001. teleszett Boldog voltam, hogy Mirának tetszik a tetoválás... - Imádom, ez tökéletes, fantasztikus vagy - dicsérte meg az alkotást, amivel én is száz százalékig elégedett voltam.
Az öröm, amit a műveim sikerénél éreztem, még ma is olyan erős volt, mint az első tetováláskor, amit készítettem. Hiába, ezt a repdeső érzést nem lehet megunni... számomra olyan jó volt, mint szerelmesnek lenni.
Annyi különbséggel, hogy ehhez sosem társult negatív érzés... - Bámulatos - dicsérte meg a tetoválást Luna is, mire elpirultam. Nagyon jól esett, hogy ennyire tetszik nekik.
- Köszönöm - mosolyogtam rájuk, majd a figyelmem nemsokára már Lunáé volt, aki úgy tűnt, végre rászánta magát erre a nem mindennapi kalandra.
- Hát... izé... igazából... már gondolkoztam rajta néha. Olyat meg lehet csinálni, hogy egy szál rózsa, ami a hangulatom szerint nyílik? ...Talán csak fekete-fehérbe - árulta el az elképzelését, ami egyszerű volt, de nagyszerű.
- Persze, meglehet! Szerintem ez nagyon elegáns és letisztult lenne - biztattam bólogatva. Luna kicsit más volt, mint Mira, látszott, hogy rá sokkal jobban ráfér a biztatás, így rátettem még egy lapáttal.
- Szerintem csodásan állna neked! Hová szeretnéd, és mekkorában? Neked is úgy csináljam, hogy csak az lássa, akinek szeretnéd megmutatni, vagy nem szükséges?- érdeklődtem meg tőle is a legfontosabb paramétereket, majd felmerült még egy technikai jellegű kérdés.
- Ha nagyon csikis vagyok, az probléma? Mármint, nagyon csikis. Nem akarnám elrontani azzal, hogy ficánkolok a pálca alatt - aggodalmaskodott Luna. A kérdésére elmosolyodtam, de nem azért, mert butaság lett volna, egyszerűen csak új volt, még soha senki nem kérdezett tőlem ilyet a vendégeim közül.
- Ööö... - gondolkodtam el egy pillanatra - nem, nem gond, csak akkor előtte elvégeznék egy érzéstelenítő bűbájt az adott bőrfelületen, hogy nehogy a tetoválás lássa kárát a ficánkolásnak - magyaráztam.
- Ne aggódj, egyáltalán nem lesz kellemetlen! - emeltem fel a pálcámat, s ha engedte, gyorsan el is végeztem nonverbálisan az érzéstelenítést a kijelölt testfelületen. Ezek után, ha nem merült fel több kérdés, már csak egyetlen dolog volt hátra: hogy elkészítsem azt a bizonyos várva-várt rózsát Lunának. Sok virágot készítettem már a vendégeimnek, de ilyet még sosem, így nagyon izgatott voltam a tetoválást illetően. Személyes sikerélménynek éreztem, hogy egy olyan zárkózott lány, mint Luna, a bizalmába fogad annyira, hogy egy életen át viselje magán a művemet. Igaz, azt is éreztem, hogy az érdem itt koránt sem csak az enyém, Mira jelenléte és biztatása nélkül ez nem jöhetne létre... Erősen összpontosítva az előbbi metódus szerint varázsoltam rá Luna bőrére a megbeszélt ábrát, a kért paraméterekkel.
Mikor elkészültem, Luna felé nyújtottam a tükröt, és elégedetten szemléltem a fekete-fehér kontúros rózsát, ami egyszerűen gyönyörűen mutatott a lányon. Lélegzetvisszafojtva vártam a reakcióját, remélve, hogy ő is olyan boldog lesz vele, mint a barátnője. Persze arra azért számítottam, hogy Luna egy kicsit visszafogottabban fejezi majd ki a véleményét, de nem ez számított, nekem csak az volt a fontos, hogy elégedett legyen. - Na? Milyen? - érdeklődtem. - Most még tudok rajta javítani, szóval szólj nyugodtan! - biztosítottam őt is a korrigálási lehetőségről.
|
|
|
|
|
6
|
Karakterek / Serena Fawley / Re: Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet
|
Dátum: 2021. 01. 01. - 22:19:14
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 24.szett Serena mosolyogva fogadott, s a tőle eddig megszokott őszinte, kedves mosolyával szinte beragyogta az egész teret. Olyan volt, mint egy csillag az égbolton. Különleges lánynak tartottam már a Roxfortban is, és a tegnapi találkozásunk csak megerősítette bennem ezt az érzést. - Szia! Kipihented magad? Jól elbeszélgettük az időt tegnap este - köszönt rám lelkesen.
- Hát igen... őszintén szólva nem is nagyon tudtam aludni, olyan izgatott lettem az ötletelésünk miatt... Legszívesebben az összes bolygót megalkottam volna, de persze ez nem így megy... Előbb még meg kell találnom a hozzájuk illő embereket - vallottam be, gyorsan elnyomva egy kikívánkozó ásítást.
- Na és te hogy aludtál? - kérdeztem vissza. Reméltem, hogy nem fárasztottam ki túlzottan a kérdéseimmel Serenát, hisz neki ma még dolgoznia kellett. Én meg olyan szerencsés voltam, hogy szabadnapos voltam, így a reggeli találkozónk után azt terveztem, hogy még visszafekszem egy kicsit aludni, és csak aztán fogok neki a rajzolásnak. - Foglalj helyet vagy nézz körül. Kérsz egy teát vagy esetleg kávét? - kérdezte, mire szórakozottan lehuppantam a fotelre. Jó kényelmes volt.
- Hú, egy kávé nagyon jól esne, köszi! - bólogattam hálásan, majd tovább csodáltam a boltot.
- Hihetetlen szuper a boltotok! - ragadtam meg az alkalmat a dicséretre. Sosem láttam még ilyen otthonos üzletet. Persze a valódi otthon számomra az Elvarázsolt nyúlüreg volt, de azt nem nevezném boltnak... Igaz, a Csillagos égbolt is inkább tűnt közösségi térnek, vagy valami különleges kiállítóhelynek asztronómiai témában, mint egyszerű üzletnek. Még csak egy perce voltam itt, de határozottan úgy éreztem, hogy tényleg sokkal több ez a hely, mint egyszerű üzlet. Nem csak az eladóknak, hanem a vásárlóknak is.
Amíg a kávét vártam, teljesen elmerültem a kirakatban, tőlünk nem messze lebegő bolygók látványában. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, amíg rájuk terelődött a szó.
- A bolygóink az ablakban vannak, de csak a parancsaimra várnak - mondta barátnőm, mire lelkesen összedörzsöltem a tenyereim, akárcsak egy kisgyerek a karácsonyi ajándékai láttán. Apropó karácsony: idén elhatároztam, hogy nem megyek haza... nem vágytam arra a feszült légkörre, ami az ünnepekkor csak még nyomasztóbbá vált otthon.... Sem a felszínes beszélgetésekre, amikor mindenről is inkább beszélgettünk, csak kerüljük el a régi sérelmeket, és annak a bizonyos tabut jelentő személynek a nevét... Nem, nem akartam, hogy az idei évem ilyen lehúzó élménnyel induljon. Azt szerettem volna, ha tiszta lappal - képletesen és szó szerint is - ünnepelhetnék, csakis egyedül, a nyúlban. Nem véletlenül voltam ilyen izgatott a mostani bolygós projektemmel kapcsolatban is, az volt a célom, hogy 2002-ben még inkább a művészetre és a munkámra koncentráljak. Ez tökéletesen kitöltötte az életemet, és nem volt szükségem semmi másra... Főleg nem olyasmire, ami lehúzna... Így hát, az elhatározásomnak megfelelő lelkesedéssel kértem Serenát:
- Jujj... de jó! Alig várom, hogy megismerjem őket! - néztem csillogó szemmel a felettünk lebegő különleges égitestekre. KÍváncsi voltam, melyikről mit mesél majd Serena, vagy hogy fognak viselkedni... Ahogy elnéztem, az rögtön feltűnt, hogy a Szaturnusz valóban kis csintalan, le sem tagadhatta volna, hogy ő a főkolompos közöttük. - Sziasztok! Chloé vagyok - mutatkoztam be rájuk nézve, a mellkasomra téve jobb kezem. Lehet, hogy nem volt szokás bemutatkozni nekik, de én valahogy úgy éreztem, ezt így illik... Elvégre ők is valódi személyiséggel bíró lények voltak, ahogy mi, emberek. Most már nem aggódtam, hogy Serena bolondnak nézhet emiatt esetleg, éreztem, hogy ő meg fogja érteni a gesztust. |
|
|
|
|
7
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2020. 12. 27. - 22:18:56
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
To; Mira & Luna
2001. teleszett - Itt szerintem jó helye lesz. Nem hiszem, hogy túl nagynak kéne lennie, inkább… Nem tudom, akkora legyen, hogy azért minden részletet kényelmesen és szépen ki tudj dolgozni már, de ne érjen le a köldökömig, se a homlokomig - nevetett Mira, miközben megmutatta a szíve feletti szabad felületet. Egyáltalán nem jöttem zavarba, ennél jóval extrémebb testrészeken is dolgoztam már.
- Szóval a lehető legkisebb, ami már mutatós egy ilyen részletesebb, körvonalas ábránál. Egy fél tenyérnyi talán? Vagy háromnegyed Szöszke tenyérnyi, neked szerintem kisebb kezed van - demonstrálta améretet Luna kezén aztán vendégem, mire elmosolyodtam.
- Tiszta sor - feleltem.
Olyan aranyosak voltak együtt... igazából nem tudtam eldönteni, hogy csak nagyon jó barátok, vagy több van köztük, de bármelyik verzió jó volt úgy, ahogy volt, és nem rám tartozott, így nem kérdeztem rá. Általában véve némi irigységgel vegyes örömmel néztem az ellentétes és azonos nemű párokra a környezetemben... és most is ez volt a helyzet. Jó lett volna tartozni valakihez... jó lett volna, ha valaki úgy támogat engem is, mint ez a két lány egymást. Talán... majd... egyszer... De addig is, itt volt az ideje, hogy arra koncentráljak ismét, ami mindig kihúzott az önsajnálatból: a munkámra.
- Naná! - dőlt hátra beleegyezően a lány.
- Mennyi idő lesz? És pálcával csinálod? Vagy van ehhez valami kütyüd?
- Nincs kütyü, a pálcámmal csinálom, nem lesz több pár percnél - mosolyogtam rá biztatóan.
- Csak lazulj el nyugodtan, fájdalmat nem fogsz érezni, maximum egy kis vakaráshoz vagy csikizéshez hasonló érzést - tudattam vele, hogy mire számíthat.
Lelkesen összedörzsöltem a kezem, majd behunytam a szemem, és behívtam a megfelelő varázsigét, amellyel gyakorlatilag olyanná vált a varázspálcám, mint egy penna hegye. Egy nagyon picit karcossá, de inkább olyan jól esően, mint amikor az ember megvakarja a viszkető részt a testén. Fájdalmat még soha senki nem érzett közben a vendégeim közül, és ez így volt rendjén. Pár percig erősen koncentráltam a fejemben az ábrára, amit elképzeltem, majd a képzeletem, no meg a pálcám erejével, finom, lassú, mozdulatokkal megalkottam a tetoválást Mira karján.
Ahogy elnéztem, épp akkora lett a méret, mint szerettem volna, a színei és az elhelyezkedése is tökéletes lett.
- Nos, készen is vagyunk - mosolyogtam rá büszkén. - Tetszik? - kérdeztem, a kezébe adva közben egy tükröt, hogy könnyebben megnézhesse a tetoválást, amit most már egész életén keresztül a testén fog viselni. Gyönyörűen állt neki, olyan varázslatos volt ezzel a színjátszós, metálos árnyalattal, ami remek kontrasztot alkotott a vörös hajával.
Volt ebben a pillanatban valami nagyon... ünnepélyes és minden alkalommal meghatódtam, amikor elkészült egy művem, mert úgy éreztem ezáltal egy mély kapocs is megszületik köztem és a vendégeim között.
- Nyugodtan szólj, ha valamit változtatnál, most még ki tudom javítani! Ja és letesztelheted Lunán. A szándék mellé - hogy meg szeretnéd neki mutatni - elég, ha magadban elmondod, a pálcádat tartva a Demonstrate varázsigét, és meg fog jelenni a tetoválás. Ha eltüntetnéd, akkor pedig azt kell mondanod magadban: Finite. Az avatatlan szemek meg egyszerűen a bőrödet fogják látni, ha odanéznek - magyaráztam, majd Luna felé fordultam, akit barátnője szelíden buzdított tetoválásra az előbb. - Ó, az a holdas az valaki másé, azt nem lopom el - visszakozott finoman Luna, de a szavaival ellentétben valamiért mégis erős hezitálást éreztem rajta.
- Na, megjött a kedved esetleg neked is, hogy belevágj? - kérdeztem érdeklődve.
- Kitalálhatunk valami mást, nem kell a holdhoz kapcsolódnia... Akár kiindulhatunk a te félelmeidből is... - tettem hozzá biztatóan. |
|
|
|
|
8
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2020. 12. 15. - 21:50:22
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
To; Mira & Luna
2001. teleszett Jó érzés volt látni, amint Mira és Luna elmerültek a korábbi munkáimban. Ahogy elnéztem őket, olyan idlii volt a kép, szívesen lerajzoltam volna őket, és akár ezt is magukra tetoválhatták volna a barátságuk jeleként. De nem akartam megzavarni az ötletelési folyamatot most egy újabb ötlettel, talán majd később, egy másik alkalommal.
- Mind nagyon szép. A ló nagyon tetszik, nyilván, de a róka is aranyos. Valami kezd alakulni a fejemben - mosolygott Mira. - Neked melyik tetszene, ha varratnál? - kérdezte Lunától, aki egészen határozott véleményt formált a kérdésben. Ezen kicsit meg is lepődtem, eddig ugyanis elég bizonytalannak találtam őt, most mégis simán meg tudta mondani, mit tudna magán elképzelni. - Hmm... Az a holdas-égboltos egész hangulatos a színeivel. Vajon meg lehet csinálni, hogy a tényleges holdfázist kövesse? - tette fel a kérdést, amire lelkesen bólogatva válaszoltam aztán: - Igen, meg lehet csinálni! Csak egy kis utánajárás kell hozzá, meg kell kérdeznem egy szakértőt a holdfázisról, de szerencsére van egy asztronómus barátnőm, aki minden ilyesmiben tud segíteni - mosolyodtam el, ahogy Serenára gondoltam, akivel nemrég dolgoztunk együtt egy különleges, bolygós projekten. Ezután ugrott be Mira arca a Szirénből, aminek hangot is adtam. Láttam a lányon, hogy kicsit zavarba jön a Szirén említésére, mire kezdtem megbánni, hogy megemlítettem a dolgot. Jól tudtam, hogy sokak számára a Szirénben végzett munka nem olyasmi, amivel illik előhozakodni mások előtt... De ha jól tudtam, ő csak amolyan küldönclány volt, semmi más... Ahogy én sem csináltam semmi olyat, ami miatt szégyellnem kellene magam. Anelia jobb keze voltam, és nagyon szerettem a munkaköröm... Változatos volt, sosem unatkoztam, és rendszeresen beszélnem kellett franciául a külföldi beszállítók miatt, aminek különösen örültem. A Párizsban töltött idő alatt ugyanis remekül rám ragadt a nyelv, és nem akartam elfelejteni a nyelvtudásom attól még, hogy hazaköltöztem Londonba.
Mira maga is elmondta, hogy futár volt, vagyis inkább egyenesen magyarázkodni kezdett Lunának a munkájával kapcsolatban... Sajnáltam, hogy kizökkentettem a morfondírból, így erre csak némán bólogattam, és hagytam, hogy visszatérjen a portfólió lapozgatásához. Szerencsére nem öltem meg végleg a hangulatot az előbbi kis kitérővel, ugyanis nemsokára megszületett a fejében az ötlet, ami egyszerűen lenyűgöző volt.
- Hú, ez nagyon tetszik! Annyira különleges és összetett! - bátorítottam mosolyogva, s láthatóan Luna is el volt ragadtatva tőle.
- Ez a legMirább ötlet, amire gondolni tudnék - jegyezte meg találóan.
- Tudsz olyat csinálni, ami csak ennek a sziluettje, metálos- szivárványosan színjátszós, és csak annak látszik, akinek én akarom? - kérdezte a vendégem, mire végiggondoltam a folyamatot. Nem volt könnyű eljárás, de csináltam már más mintával egész hasonlót, ami teljesen jól sikerült, úgyhogy egy rövid szünet után válaszoltam is.
- Persze, meg tudom oldani! Na és mekkorába, meg hová szeretnéd? - kérdeztem aztán, majd ha azt is kitalálta, akkor kortyoltam még egyet a vizemből, majd odatelepedtem Mira mellé a lila székre, és a juharfa pálcát izgatottan szorongatva tettem fel a kérdést:
- Szóóval, akkor kezdhetjük?
|
|
|
|
|
9
|
Karakterek / Chloé Bones / Re: Bolygók nyomában
|
Dátum: 2020. 12. 14. - 11:56:29
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 23.szett Figyelmesen hallgattam Serena részletes magyarázatát a méretarányos ábrázolással kapcsolatos gondokról, és most végre meg is értettem.
- Ó... értem... hát akkor tényleg el kell ezt engednem - bólintottam kicsit szomorúan, de beleegyezően, miközben az általa modellezett naprendszert csodáltam.
- Wow, te aztán nem vagy semmi! - dicsértem meg. Nagyon tetszett, hogy ennyire ért a bolygókhoz, mindig csodáltam azokat, akik kivételesen elmélyültek valamiben... akiknek hivatás tudatuk volt... Talán ezért is éreztem magam egyre közelebb Serenához, ki tudja? Mindenesetre annyira felemelő érzés volt most a társaságában ilyen mélységekben beszélgetni a bolygós projektről. Látszott rajta, hogy komolyan érdekli a projekt sorsa, és maga is erősen törte a fejét, hogyan lehetne mégis valósághű ez az egész.
- Persze olyan el tudok képzelni, és nagyon menő lenne, hogy mondjuk pálcakoppintásra kinagyíthatóak lennének a kicsi bolygók. Úgy működne a dolog. De persze a megvalósítás a te feladatod, ha meg tudod oldani így is, én elfogadom a méretarányos ábrázolást - vetette fel az ötletet, mire lelkesedésemben összecsaptam a két tenyerem, mint valami kisgyerek, akit elvisznek a szülei fagyizni.
- Jajj, te egy zseni vagy! - mosolyogtam rá csillogó szemmel. - Ez nagyon jó ötlet, és könnyedén meg is oldható!
Az előbb már majdnem feladtam volna, hogy méretarányosak legyenek a bolygók, de ezzel az ötlettel Serena lehetővé tette, hogy megtartsam az eredeti koncepciómat, és mégis jól nézzenek ki az alkotásaim. Annyira örültem, hogy az utamba sodorta a sors ezt a kedves, kreatív boszorkányt, akit ugyan már régóta ismertem, ennyire jót még sosem beszélgettünk egymással. Az alkotási folyamat - jól tudtam - mindig nagyon össze tudott hozni két embert... de az is előfordult, láttam már ilyet is többször, hogy épphogy eltávolította őket. Ez a projekttől és az érintettek személyiségétől egyaránt függött. Serena meghívása nagyon jól esett és igazán felvillanyozott. Baromi szerencsésnek éreztem magam, hogy meglátogathatom a boltban, és betekintést nyerhetek az ő különleges világukba.
- A lényeg, hogy tudd, mi szeretjük ezeket a kis golyókat, de a boltban lévő bolygók személyisége a mi véleményünket tükrözik - tette még hozzá, mire bőszen helyeseltem.
- Persze, ne aggódj, ez tiszta sor! De ettől még nagyon kíváncsi vagyok rájuk - mosolyogtam, majd megittam a teám maradékát. Részemről készen is voltunk a megbeszéléssel, és most éreztem csak, hogy kezdek elfáradni, így:
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttél és segítettél! Ezek alapján már menni fog a rajzok pontosítása. Holnap hányra menjek? - kérdeztem még lelkesen, majd egy kis levezető beszélgetés után, ha végzett ő is a teázással, kísértem.
✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾✾
Másnap délelőtt pontosan a megbeszélt időpontban nyitottam be a Csillagos Égbolt Asztronómiai Szaküzlet ajtaján, izgatottan várva, hogy Serena vagy a keresztapja megjelenjen. Addig is ámulva csodáltam az égbolttá varázsolt plafont, majd végignéztem a berendezésen, a különleges asztronómiai könyveken, modelleken és távcsöveken.
Lenyűgöző volt az egész, abszolút meg tudtam érteni Serenát, hogy arra tette fel az életét, hogy ezeket a misztikus jelenségeket kutassa. |
|
|
|
|
10
|
Karakterek / Chloé Bones / Re: Bolygók nyomában
|
Dátum: 2020. 12. 08. - 22:05:59
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 23.szett Örültem, hogy párizs máris egy fontos közös pont volt az életünkben. - Sajnos ott nem jártam. De ha egyszer eljutok újra Párizsba, biztosan megnézem. Esetleg a téli szünetben elruccanhatnánk Franciaországba, Párizs minden évszakban elragadó - vetette fel Serena, mire teljesen leesett az állam.
- Nahát, te biztos nagyon jó legilimentor lehetsz! Pont most gondoltam rá, milyen jó lenne ellátogatni a nagynénémhez Párizsba - nevettem rá Serenára. Valahogy úgy éreztem, ez a mostani este talán nem véletlen... Talán nem véletlen, hogy eszembe jutott ez a bolygós projekt, és hogy ő elvállalta, hogy segít nekem. Talán ez egy igazi barátság kezdete... Jól esett erre gondolni, még ha egyelőre csak kósza remény is volt. Olivián és Arnoldon kívül nem igazán voltak barátaim őszintén szólva. Persze korábban ott volt Anelia... de miután beleszerettem, és ő nem viszonozta az érzéseimet, sajnos a barátságunk is elromlott. Azért az nagyon kedves volt tőle, hogy beajánlott Arnoldhoz... Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy nem ártana írnom neki egy levelet, hogy mi újság vele, de egyelőre nem bírtam rászánni magam...
Nem akartam, hogy hálátlannak tartson, amiért azóta, hogy ott hagytam a Szirént, nem is jelentkeztem, de még nem álltam rá készen, hogy újra barátkozzunk. Még korainak éreztem.
Jól jött volna hát egy valódi barát, az az igazság. Serena pedig annyira kedves volt, nagyon jól esett, amikor megdicsérte a rajzaimat.
- Köszönöm szépen! - pirultam el a dicséretére, majd átgondoltam a kérdésére a választ.
- Hát... ehhez is jól jönne a segítséged, jó lenne mélyebben megértenem a bolygókat, hogy... - tudom talán kicsit hülyén hangzik, de... - hogy tudjam, melyiknek milyen a "személyisége". Így könnyebben el tudnám dönteni, hogy melyik vendégemhez melyik bolygó passzol - néztem félszegen Serenára, bízva abban, hogy nem néz majd tök hülyének. De ezt a kockázatot vállalnom kellett, mert annyira fontos volt számomra ez a projekt.
Csak úgy ittam Serena szavait, amikor a méretekről meg a színekről beszélt, és azonnal nekifogtam jegyzetelni, hogy még véletlenül se felejtsem el az instrukcióit.
- Ó, szuper! Köszönöm! Rendben, majd később kijavítom a hibákat! - mondtam hálásan, aztán még hozzátettem: - A méretarányt azért szeretném tartani, mert készíttetnék majd egy profi fotósorozatot az összes bolygótetoválásról, miután elkészültek. A vendégeimet úgy állítanám be, hogy a bolygók úgy látszódjanak, mint a naprendszerben, és akkor tök jó lenne, ha látszódna, hogy valóban méretarányos a projekt - magyaráztam lelkesen, aztán elmélyülten hallgattam Serena beszámolóját a keresztapja csillagászati boltjáról és a Szaturnuszról.
Ebben a pillanatban teljesen megnyugodtam, hogy Serena biztosan értette az előző megjegyzésemet a bolygók személyiségéről, ha ő maga is szeszélyesnek nevezte a Szaturnuszt. - Hú ez nagyon izgalmasan hangzik, szívesen meglátogatlak nála holnap, ha nem zavarok! - ígértem, majd ismét lejegyzeteltem, amit a bolygók jellegzetességeiről mondott, hogy később ez alapján csiszoljak még a terveken.
- De jó, hogy ennyire értesz a bolygókhoz, nagyon köszi, ezek a tippek hatalmas segítséget jelentenek nekem! Ha megrajzolnád a pályájukat, az szuper lenne, igen, és... amit korábban említettem, abban kellene még egy kis segítség: te személy szerint milyennek látod a bolygók karakterét? Képzeld mondjuk el őket emberekként, ha úgy könnyebb... és írd le őket emberi tulajdonságokkal - vetettem fel kicsit félénken az ötletet.
|
|
|
|
|
11
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2020. 12. 08. - 21:33:14
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
To; Mira & Luna
2001. teleszett Tetszett, hogy Mira és Luna így együtt jöttek el hozzám. Ezek szerint valamilyen szinten mégis mély benyomást tett a nyári találkozásunk Lunára, ha ajánlotta a barátnőjének a helyet. Sőt, a válaszukból kiderült, az sem kizárt, hogy Luna is tetováltat magára valamit. Nagyon megörültem ennek.
- Jól van, persze, ezt tényleg alaposan érdemes átgondolni, de ha esetleg kedvet kapnál, míg Mirát tetoválom, akkor szólj nyugodtan! - biccentettem Luna felé. A lányok vevők voltak egy meleg teára, úgyhogy kicsit arrébb léptem, hogy a kis konyhánkban elkészítsem nekik a teát, majd egy fekete tálcán pár perccel később már hoztam is nekik a meleg italt.
- Tessék - nyújtottam egy-egy bögrét a két lánynak. - Ha tennétek bele cukrot, mézet, vagy citromot, akkor bátran - mutattam a tálcára, amin az említett ízesítők kaptak helyet. A tálcát letettem a tetoválószekrény melletti kis komódra, így könnyedén hozzáférhettek. Magamnak most nem készítettem teát, mert nemrég ittam kávét, csak egy pohár vizet hoztam, mert szomjas voltam. Amíg a lányok a teájukkal bíbelődtek, ittam pár korty vizet, aztán rá is térhettünk Mira tetoválására.
- Az a baj, hogy nagyon sok elképzelésem van - kezdte kissé idegesen a lány. - Szerintem annyi ki se férne rám. Pedig csak egy diszkrét valamit szeretnék, valahová, ahol nem feltűnő, de ha akarom, azért mutogathatom. De az az igazság, hogy nem is tudom, mit tud a mágikus tetoválás. Lehet mondjuk gyöngyházas? Vagy világítós? Vagy ami csak bizonyos esetben látszik? Luna említett egy portfóliót, azt nézegethetem kicsit? Es ha ő is segít, biztos hamar döntök, elnézést - érdeklődött Mira. Még mielőtt válaszoltam volna, végighallgattam a barátnője tanácsát is.
- Egy kis lángocska? Hogy segítsen megbarátkozni vele? - vetette fel Luna, mire elmosolyodtam.
- Ha jól értem, és félsz a tűztől, akkor amit Luna mond, nagyon jó ötlet... A tetoválások tényleg segítenek abban, hogy túllépjünk az életünk mementóin - mondtam elgondolkodva. - Na de a kérdésedre válaszolva, amiket felsoroltál, azt mind meg lehet oldani a varázs-tetoválásoknál. Van, amelyik színt, méretet, formát, vagy helyet változtat a testen, aztán van világítós és eltűnős is, igen - nyúltam közben a portfóliomért a komód fiókjába.
- De van még számtalan másfajta, nehéz is lenne most mind felsorolni. Inkább nézz bele a korábbi munkáimba. Csak nyugodtan, van időnk bőven - nyújtottam felé mosolyogva a portfóliót, majd türelmesen vártam, hogy mit szól hozzá, felmerül-e esetleg újabb kérdés. Teljesen érthető volt, ha hosszabban gondolkodott, elvégre most nem egy ruhát készült választani, amit bármikor levehet, hanem tetoválást, amit - jobb esetben - egy életen át visel majd a bőrén. Bár az is igaz, hogy Arnold már arra is rájött - egy nagyon bonyolult és elég fájdalmas eljárással - hogy hogyan lehet eltüntetni bizonyos mágikus tetoválásokat. Ezt viszont nem szívesen reklámoztuk a vendégeinknek, mert nem akartuk, hogy a tetoválás csak egyfajta divathóborttá váljon... Szerettük volna, ha a vendégek tényleg csak olyasmit tetováltatnak magukra, amit jól átgondoltak, és amit egy életen át szívesen magukon viselnének. Így sokkal jobb érzés volt elkészíteni nekik, amire vágytak.
Míg vártam, hogy Mira átgondolja ezt a felettébb fontos kérdést, egy pillanatra rajta felejtettem a tekintetem, és ekkor ugrott be, hogy...
- Jajj, csak most jut eszembe, hogy mi már találkoztunk! - siklott ki ajkaim közül a meglepett felismerés.
- Tavaly nyáron, a Szirénben! Ugye te jártál nálunk? - tettem fel a kérdést, amire szinte biztos voltam, hogy igent fog felelni. Az arcmemóriám nem annyira tökéletes, így fordulhatott elő, hogy egészen eddig nem ugrott be, hogy láttam már Mirát valahol. Ha pedig belekalkuláljuk, hogy azóta másfél év telt el, talán érthető is a mulasztás a részemről... Az sem meglepő, hogy Mira nem ismert meg, hiszen akkor még szőke voltam, és tetoválásaim sem voltak. |
|
|
|
|
12
|
Karakterek / Chloé Bones / Re: Bolygók nyomában
|
Dátum: 2020. 12. 02. - 14:37:14
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 23.szett Most éreztem csak át igazán, hogy mennyit változtam az elmúlt években. A Roxortos időkben még kifejezetten megerőltetőnek éreztem volna egy ilyen egyszerű, laza beszélgetést, most kifejezetten élveztem. Tényleg örültem Chloénak és kíváncsi voltam rá, hogy érzi magát az egyetemen.
- A szüleim erősködtek, hogy tanuljak tovább. A csillagászat elég elméleti tudomány, habár én inkább a gyakorlati részét próbálom megfogni. De az Obszervatóriumokban, ahol dolgozni tudnék, előbb-utóbb megkövetelnék a magasabb szintű tanulmányokat, így inkább most lépek tovább. Az Akadémia nem rossz, de még nagyon új minden. Van néhány ismerős arc a Roxfortból, de sokan érkeztek más országokból is. Egyelőre még keresem a helyem. De az órák meg a tanárok rendesek - mesélte Serena, mire megértően bólogattam.
- Hát igen, egy új közeget mindig idő megszokni... Biztos vagyok benne, hogy jövőre már jobban a magadénak fogod érezni - reagáltam, majd kortyoltam egyet a teámból.
- Melyik galériában dolgoztál? - kérdezte aztán Serena, mire rögtön elmosolyodtam. A Párizsban töltött évek nagyon a szívemhez nőttek, így erre mindig szívesen emlékeztem vissza.
- A Les secrets de Paris-ben dolgoztam, nem messze van a Notre-Dametól - feleltem elábrándozva. Néha eszembe jut, hogy jó lenne ismét ellátogatni oda, talán majd a téli szünetben sort kerítek rá. Olivia gyakran írja a leveleiben, hogy mennyire hiányzom, és tudom, hogy tényleg őszintén úgy gondolja, hogy bármikor mehetek... Párizs pedig egyszerűen varázslatos télen, úgyhogy miért is ne?
- Te is voltál Párizsban? Hogy tetszett? Jártál esetleg a galériában? - tettem fel a magától értetődő kérdést. Valamiért úgy éreztem, Serena számára is kedves hely lehet Párizs, ha így rákérdezett, hogy merre van a galéria.
- Hmmm, ez isteni. Meg kell adnod a receptet. A kollégiumban ilyen sütikkel veszek le mindenkit a lábáról - dicsérte meg a sütit Serena, mire felkuncogtam.
- Örülök, hogy ízlik. Sajnos nem az én érdemem, a tanárom, Arnold felesége, June készítette. Hihetetlen érzéke van a sütikhez! Majd elkérem tőle a receptet és elküldöm levélben, jó? - nyúltam én is most már egy sütiért. Nem voltam éhes, de Serena olyan jóízűen ette, hogy nekem is megjött az étvágyam.
-Szóval bolygókról szeretnél tetoválást csinálni? Szerintem ez egy baromi jó ötlet, és nagyon egyedivé lehet tenni a rajzokat. Gondolkodtam rajta, amióta a leveledet megkaptam. Az a kérdés, hogy mennyire szeretnél tényleg egyénre szabott rajzokat vagy inkább olyat szeretnél, amit újra és újra el lehet készíteni? A csillag- és bolygóállások percről percre változnak, de természetesen egy kis varázslattal reprodukálhatóak - tért rá a lényegre Serena, mire gyorsan összeszedtem a gondolataimat, amíg lenyeltem a falatot.
- Igen! Nagyon izgalmasnak találom a témát, ami azt illeti, teljesen egyedi sorozatra gondoltam. Minden bolygót csak egyszer készítenék el egy vendégnek. Szeretném pontosan reprodukálni a bolygók méretarányát, keringési idejét és irányát, és ennek megfelelően kéne azt is megterveznem, hogy melyiket milyen méretben és melyik testrészre applikáljam. Tudnál ebben segíteni? - néztem rá kérlelően, majd a jegyzeteimért nyúltam és átnyújtottam neki.
- Ebben a füzetben vannak az eddigi vázlataim... Kérlek segíts kijavítani, ha valamelyik bolygó nem valósághű: például nem méretarányos, vagy nem jó a színvilága - tettem hozzá. Reméltem, hogy egyértelmű lesz számára, direkt a rajzok fölé írtam a bolygók nevét is.
|
|
|
|
|
13
|
Karakterek / Mirabella Harpell / Re: Az Elvarázsolt Nyúlüregben
|
Dátum: 2020. 11. 30. - 11:51:38
|
✾ Double trouble in the rabbit hole ✾
To; Mira & Luna
2001. teleszett Nagyon jól sikerült a mai nap, két vendégem is elégedetten távozott, és még koránt sem készültem haza, mert beiktattam mára még egy vendéget. Mira bagoly útján keresett meg, így sikerült röviden egyeztetnünk ezt a mai időpontot, ha jól értettem, az első tetoválására.
Gyorsan benyomtam még egy kávét, mielőtt megérkezik, aztán - tűpontosan - meg is szólalt a vendég érkezését jelző bagoly huhogás.
- Hű - hallom meg aztán a lány hangját, és büszkén elmosolyodom. Olyan jó érzés, hogy az Elvarázsolt nyúlüreggel számos negatív sztereotípiát el tudunk oszlatni az emberekben, már abban a pillanatban, hogy belépnek a szalon ajtaján. Először is, ez a hely különleges, dekoratív, patyolat tiszta - erről külön gondoskodunk mindig - és csupa értelmes, szimpatikus vendég szokott járni hozzánk, nem azok a tipikus motoros, bőrdzsekis huligánok, akikre általában asszociálnak az emberek, ha a tetoválás kerül szóba. Emellett ami különösen pozitív, hogy Arnold eljárásának köszönhetően, nálunk sosem kell fájdalmat átélnie az ide betévedő delikvenseknek. Ez a sok-sok pozitívum azonban mit sem érne, ha nem lennének a vendégeink, akik örülnek ennek... Mira "hű-jében" ezt a felszabadult, meglepett örömöt véltem felfedezni, ami pedig számomra okozott nagy örömöt. Na meg Arnoldnak, aki ugyancsak hallotta a lányt bejönni, hiszen a saját kis sarkában még ő is dolgozott. Mosolyogva léptem oda a vendéghez, aki - most láttam csak - nem egyedül érkezett. Egy szőke leányzó kísérte el, aki nagyon ismerősnek tűnt.
- Helló. Mira vagyok, beszéltünk bagolypostán keresztül - köszönt a vörös hajú leányzó, mire a kezem nyújtottam felé.
- Szia Mira! Chloé vagyok. Örülök, hogy itt vagy! - ha megfogta a kezem, akkor finoman megráztam.
- Ti már ismeritek egymást, ha jól tudom - biccentet kísérője felé Mira, mire végre beugrott, hogy honnan is ismerem a lányt.
De még mielőtt reflektáltam volna, az elvarázsolt leányzó megelőzött.
- Luna Wyne, nyáron egyszer betévedtem ide - mondta, és én sűrűn bólogatni kezdtem.
- Tényleg! Emlékszem rád! Csak nem meggondoltad magad azóta, és szeretnél te is valami maradandót? - kérdeztem mosolyogva a lányt, aki nyáron tévedt be hozzánk, mint kiderült valóban teljesen véletlenül. Ugyan tetoválással nem, de útbaigazítással azért sikerült neki segítenem, és jó volt most újra látni őt. Pláne így, hogy ezúttal szánt szándékkal tért be hozzánk.
- Gyertek, foglaljatok helyet! - mutattam jobbra, ahol a saját tetoválószékem kapott helyet. Hasonló bőrfotel volt, mint a mugli szalonokban, csak sötétzöld színű és sokkal kényelmesebb. Nem messze tőle volt egy lila szék és egy mustársárga puff is.
- Mira, a tiéd a fotel, Luna, te pedig ülj ide nyugodtan - mutattam a puffra, ahol a kísérők szoktak helyet foglalni. Ha a lányok leültek, akkor rátértem a lényegre.
- Kértek valamit inni? Vizet, teát, kávét? - kérdeztem udvariasan. Minden vendégünket meg szoktuk kínálni, egyrészt, mert ez megalapozza az oldottabb hangulatot, másrészt fontos a hidratáltság a folyamat előtt, még akkor is, ha nem tűvel, hanem varázspálcával dolgozunk.
- Szóval Mira, konkrét elképzeléssel érkeztél, vagy segítsek a döntésben? - érdeklődtem kíváncsian. |
|
|
|
|
14
|
Karakterek / Chloé Bones / Re: Bolygók nyomában
|
Dátum: 2020. 11. 26. - 17:05:40
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 23.szett Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megörülök majd Serenának... hiszen nem voltunk kifejezetten barátok a Roxfortban, csak olyan jó ismerősök, akik elcsevegnek néha a folyosón, vagy egy-egy közös óra után egymással. Mégis, egész melegséget éreztem, amikor belépett a szalonba, talán amiatt, mert elég kevés emberrel találkoztam mostanában. Ennek főként az volt az oka, hogy nagyon el voltam havazódva a munkámban, és ami szabadidőm volt, az meg leginkább arra ment el, hogy otthon olvastam és próbáltam a házimunka végére érni, hogy ne legyen teljes káosz a lakás. Hiába, heti öt napot tetováltam reggeltől estig, szombaton volt egyedül pihenőnapom, akkor próbáltam behozni magam az otthoni kupi elhárításában, meg valamennyire pihenni, vasárnap meg rajzoltam, hogy kész legyenek a következő hétre a munkáim. Nem volt egyszerű munka az enyém, de imádtam... és nem panaszkodhattam, mert egészen jól meg voltam fizetve. Szerencsére a pénz nagyrészét félre tudtam tenni, még akkor is, ha egész komoly lakbért kellett fizetnem. Elszántan spóroltam, hogy majd tavasszal elutazhassak Dél-Amerikába. Nagyon érdekelt ugyanis a kultúrájuk... emellett Ázsia is nagyon vonzott, de oda terveim szerint majd pár év múlva megyek, ha sikerül arra is összegyűjteni.
- Én mindig azt hittem, hogy a tetoválószalonok sötét, mogorva helyek. De ez barátságos és kellemes - jegyezte meg Serena, miután belépett. Tetszett, hogy ilyen szép lila a kabátja, a Roxfortban ugye mind egyenruhát viseltünk, így ott nem derült ki, milyen Serena ízlése ruhák terén, bár most, hogy belegondoltam, ő mindig is olyan színes, vidám egyéniség volt, így nem lepett meg, hogy ez a jellemvonás a ruháiban is visszaköszönt.
- Hát igen... sokaknak pozitív csalódás ez a hely - mosolyogtam, majd kisvártatva hozzátettem: - Nagyon tetszik a kabátod! - dicsértem meg, mert valóban egészen különleges volt. Mindig is érdekeltek a ruhák, és bár az aktuális divatot sosem követtem, gyakran fordultam meg a londoni vintage ruhaboltokban, és szereztem be egy-egy szép darabot magam is. Serena úgy tűnt, hamar otthonosan érzi magát nálunk, lazán lehuppant mellém a kanapéra. Ettől a közvetlen, laza stílustól még inkább feloldódtam, na nem mintha eddig feszült lettem volna, vagy ilyesmi.
- Én most éppen a Griffendél Godrik Akadémiára járok. De tavaly még elmentem egy nagyobb körútra, volt pár országban, de most már hazatértem. Jó újra itthon. Veled mi újság? Hogy találtál rá erre a szalonra? - mesélte. Bólogatva hallgattam, aztán még érdeklődtem egy kicsit, mielőtt válaszoltam volna az ő kérdésére.
- Tényleg? Ez nagyon izgalmasan hangzik, merre jártál? És milyen a Godrik? Tetszik a szakod, jók a tanárok? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg nagyon érdekelt, hogy hogy érzi ott magát, hiszen én sosem jártam egyetemre, ez kimaradt az életemből.
- Én is elutaztam pár évre, Párizsban éltem, a nagynénémnél. Nagyon sokat tanultam ott, egy galériában dolgoztam kurátor-segédként, aztán úgy hozta az élet, hogy visszatértem ide Londonba, és egy ismerősöm beajánlott ide, tetováló-tanoncnak. Lassan egy éve dolgozom itt, és nagyon élvezem, igazán kreatív munka - áradoztam neki csillogó szemmel. Hát igen, a vak is láthatta, hogy mennyire odáig vagyok azért, amit csinálok... és én nagyon szerencsésnek éreztem magam ezért.
- Megkínálhatlak egy kis teával? - kaptam észbe közben, majd automatikusan töltöttem is magunknak, gondoltam, jól fog esni a meleg ital ezen a borongós őszi estén. - Vegyél a sütiből is nyugodtan - bátorítottam. |
|
|
|
|
15
|
Karakterek / Chloé Bones / Re: Bolygók nyomában
|
Dátum: 2020. 11. 23. - 21:04:57
|
✾ Bolygók nyomában ✾
To; Serena
2001. november 23.szett Hiányzott már a kihívás, hogy valami olyasmit alkossak, amire tényleg büszke lehetek. Persze a mindennapi munkámmal is elégedett voltam úgy, ahogy, hiszen sokakat tett boldoggá, hogy a testükön viselhették, amit megálmodtak... és amit én megálmodtam nekik. Mégis, valahogy az alkotói énem nem elégült ki teljesen abban a mókuskerékben, ami már jó ideje tartott. Elhatároztam hát, hogy új projektbe kezdek, és elkészítek egy különleges tetoválássorozatot, amit aztán önként jelentkező vendégek viselhetnek magukon. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mi is legyen a téma... valami olyasmit szerettem volna, ami egy egészet alkot, mégis mindegyik alkotóeleme egyedi és különleges... Arnolddal is konzultáltam erről, aki először a varázsló tarot kártyákat ajánlotta, ami nem is volt rossz ötlet, de valahogy mégsem éreztem annyira kedvet hozzá. Valami egyszerűbbet és letisztultabbat szerettem volna, nem olyan bonyolultat. Már egészen kezdtem kétségbeesni, hogy nem jut eszembe az igazi ötlet, amikor... pár napja hazafelé menet megláttam a holdat az égen.
Ez az egyszerű, gyönyörű kép beindította a fantáziámat, és másnap reggelre megvolt a megoldás: a naprendszer bolygóit fogom megalkotni. Na de természetesen nem csak olyan egyszerűen, hanem vérbeli "elvarázsolt nyulasan": keringeni fognak a gazdáik kiválasztott testrészén, épp olyan ütemben és irányban, ahogyan az eredeti megfelelőjük.
Nagyon izgatott voltam a projekt miatt, de jól tudtam, hogy egyedül ez nem fog menni. Kell valaki, aki ért a bolygókhoz, és el tudja magyarázni, miben mások, mik azok a karakterjegyek, amik csak rá jellemzőek. Törtem rajta a fejem, kihez is fordulhatnék segítségért, aztán beugrott egy roxfortos ismerősöm neve: Serenáé. Bár a Roxfortban nem igazán voltak barátaim, nagyon antiszociális korszakomat éltem, azért emlékeztem rá, hogy Serena mindig kedves volt velem, és nagyon érdekelte az asztronómia már akkor is... Tervei között szerepelt, hogy asztronómiát fog tanulni, és ugyan mióta végeztem a varázslóiskolában, nem találkoztam vele, mégis vettem a bátorságot, hogy küldjek neki egy baglyot, és a segítségét kérjem. Meglepően hamar, már másnap válaszolt, és sikerült megbeszélnünk ma estére egy találkozót, ide, a szalonba. Jókedvűen dudorászva készítettem hát elő a terepet, először is elpakoltam az utolsó vendégem után, majd kikészítettem egy finom teát és némi nassolnivalót az asztalra, aztán a jegyzeteimmel és a pennámmal leültem a nagy, bordó kanapéra, hogy addig se múlassam az időt tétlenül, amíg megérkezik. Egészen beletemetkeztem a jupiter illusztrálásába, mikor meghallottam a csengőt, ami - pár hetente más - most épp huhogó bagoly hangján jelezte a vendég érkezését. Felálltam és mosolyogva nyitottam ki a szalon ajtaját Serena előtt.
- Szia, de jó, hogy itt vagy! - léptem hátrébb, hogy kényelmesen bejöhessen.
- Könnyen idetaláltál? Foglalj helyet nyugodtan, ahol szimpatikus! - mutattam a szalon közepe felé, a nappalira emlékeztető helyiségre. A nagy fehér asztal körül több fotel és a nagy, bordó kanapé kapott helyet. Ha helyet foglalt, én is leültem a helyemre, és mielőtt csak úgy belevágtam volna a közepébe, szerettem volna, hogy kicsit legyen időnk elbeszélgetni, hogy megtudjam, mi minden történt vele a Roxfort óta.
- Na és hogy vagy? Mesélj, mi újság veled! - kérdeztem kíváncsian. |
|
|
|
|