Barbi

Barbi szerint szépen befelhősödött, de nem tudom, még bármi lehet. Nem rajongok az ötletért, hogy az időjárásról dumáljunk de legalább van témánk. Ekkor egy kicsi csönd lett míg Barbi köröl nézett, én is forgattam a fejem jobbra meg balra, de semmi érdekeset nem láttam, csak az tűnt fel hogy, márt nem is vagyunk annyira kevesen az ebédlőben, sőt egész szép számmal gyarapodtunk. A csendet Barbi törte meg, azzal, hogy megkérdezte, hogy hol van Lunlana. Oda nézek a barátnőm mellé és tényleg, Lunlana szőrén szálán eltűnt. -Tényleg, én sem látom sehol. :o- Én is el kezdem keresni de nem találom, mire Barbi kimászik a padból és le néz az asztal alá, ott találja a golymóját. E közben be a be jött egy hollós srác és Barbi mellett próbált elmenni de sajnos ez nem igazán sikerült neki, mert miközben Barbi fel akart állni ő meg el akart menni összeütköztek. A srác tökleve a fejemen landolt, és az egész hajam olyan lett. Ez nagyon ciki volt de képzelem mit érezhetett Barbi. A nagy csörömpölésre minden szem ránk szegeződött.
-Szerintem mi végeztünk. Menjünk mielőtt nagyobb feltűnést keltenénk.-fordultam Barbihoz és ebben az esetben ezt találtam a leghelyesebb megoldásnak.

                       Ray

 :o Nah, ezen a viselkedésemen, még én is meglepődtem, mert nem szoktam ilyen lenni, de talán csak azért voltam ennyire ingerült, mert az egész hetem állati feszült volt és nehéz. De neki tetszett, hogy így felhúztam magam. De mivel ennek ellenére sem indult visszafelé vagy mit tudom én akármerre, arra a következtetésre jutottam, hogy talán még is csak a törzshelyén ülök és addig nem tágít amíg meg nem kapja a megszokott helyét. De most nem leszek hozzá kedves és itt maradok ha tetszik neki, ha nem. Én jöttem ide először, ő meg keressen magának egy másik helyet. Ekkor az a mondás villant át az agyamon, hogy valakit akkor ismerünk meg igazán, ha egyszer már jól összevesztünk vele. De vele még csak vitatkozni sem érdemes.
-Bocs. -mondtam és mivel tudom, hogy úgy sem érdekli, hogy most bocsánatot kérek-e tőle, vagy nem ezért hátat fordítottam neki és el kezdtem a füvet tépkedni, de ezt nem csináltam sokáig, mert nem akartam, hogy a fű miatt a kezem is zöld legyen, a fához dőltem és a vízben gyönyörködtem, amit a lágy szellőben enyhén hullámzik. Meg próbáltam nem Rayra figyelni, de valahogy mindig az eszembe jutott, hogy mennyire szemét voltam vele, hogy így ráförmedtem és így az egész szépnek ígérkező délutánomat elrontottam, mert ezzel a viselkedéssel csak nekem lesz bűntudatom. De nem értem, hogy én miért nem tudok olyan lenni mint más, aki ha lekiabálja a másik fejét akkor teljes mértékben elhiszi, hogy neki van igaza és nem kezdi gyötörni a lelkiismeret. Utálom magam, hogy ilyen vagyok. teljesen igaza van mert nem tűnhettem valami ép eszűnek. Amíg ezen gondolkodtam vártam, hogy hátha történik valami, de nem tudom pontosan, hogy miben reménykedem.

Ray

Kemény dió a srác, sehogy sem akar barátságosabb lenni, pedig tőlem igazán nem kell tartania. ahogy elnéztem csak bólogatott de nem érdekelte az amit én mondtam neki. Végül is mire számítottam hiszen mardis, ő miért lenne külömb a többiektől? HA így folytatja azt hiszem felállok és elmegyek.

-Valami bajod van velem?-kérdeztem egy kicsit nagyobb indulattal mint kellett volna.- Bocsánat, hogy ilyen hevesen rád kiabáltam. Nagyon sajnálom, csak egy kicsit ingerült lettem, mikor észrevettem, hogy egyáltalán nem akarsz barátkozni velem, de akkor nem értem, hogy miért vagy itt. Én csak próbáltam kedves lenni veled, de te a kedvességemet, ahelyett, hogy viszonoztad volna, inkább eltoltad magadtól.- Egy kicsit kiakadtam, de szerintem ez érthető.

-Mire is számítottam hiszen mardekáros, milyen naiv vagyok.- motyogtam félhangosan, aztán rá pillantottam, hogy vajon ebből mit szűr majd le.
-Nah  jó bocsi, most már tényleg nem tudom, hogy mi van velem, egy kicsit lehiggadok.-ezzel a tó felé fordultam, és átgondoltam magamban a dolgokat.biztos ezek után itt fog hagyni egymagamban, de én ezt nem szeretném, még meg akarom ismerni, csak elfogott a hév... Nem tudja, hogy márt mennyire megbántam az egészet. Biztos, hogy elmegy...igen, elmegy. pár perc múlva miután ezeket végig gondoltam visszafordultam és lesütött szemmel és megbánó arccal néztem rá, és ezt mondtam
-El tudom képzelni, hogy mit gondolsz rólam ezek után. És ne fáradj, tudom, hogy nem vágysz a társaságomra. -Ezek után ugyan azzal a megbánó arccal néztem tovább és vártam a reakcióját. reméltem, hogy azt mondja majd, semmi baj, és egyet ért velem.

                                       Ray^^

Hmmm... Elgondolkodtat a srác. Azt mondta h nem vár senkire, akkor meg minek van itt?? De persze az is lehet, hogy csak úgy mint én magányra vágyik, de akkor miért jött ide hozzám?? Nem úgy néz ki mint aki hamar el akar innen húzni, lehet, hogy ő ide szokott járni és a törzshelyén ülök éppen?? Jól eltaláltam, mardekáros, ötödéves.

-Igen, Hugrabug és hatodéves vagyok. -Ehhez a mondatomhoz márt nem fűztem kedves mosoly, mert úgy vettem észre, hogy nem igazán értékelte az előző mosolyomat. Megkérdezte, hogy miért vagyok itt, talán arra számít, hogy én is várok valakire.

-Azért vagyok itt, hogy egy kicsit feltöltődjek energiával és ez a hely jutott eszembe. A víz lenyugtat, így később akármi jöhet közbe nem leszek fáradt -a mondat végén kitört belőlem egy nevetés. Nem tudom, hogy erre hogy fog reagálni. -És ha arra gondoltál, hogy netalán a barátomat vagy a barátnőimet várom sajnos le kell rombolnom az illúzióidat .kíváncsian várom a reakcióit, de a nevetésemmel akarom tudtára adni, hogy én barátságos vagyok akár ilyen is az ő természete, hogy erre rá jöjjön azzal is rásegítettem, hogy elővettem a talárom zsebéből két csokibékát és az egyiket felé nyújtottam a másikat meg magamnak szántam, de addig nem ettem meg míg nem hallottam a válaszát.

                                         Ray

Álomországból visszatérve elnéztem a tópart fele, hogy a tó vizében gyönyörködhessek újabb álmokat szőve. De ekkor egy srác lépett oda hozzám és kedvesen és vigyor kíséretében rám köszönt. Nagyot néztem, mert nem számítottam társaságra, de nem baj, hogy így történt, mert legalább nem fogok unatkozni és új embert ismerek meg , hiszen ezelőtt még soha nem láttam a srácot. Kb. 170cm magas lehet, vékony, fekete félhosszú haja rendezett, bőre világos, a szeme pedig szép világos kék. Ha elképzeltem magam, hogy ilyen lennék legszívesebben, tengerkék szemem volt, mai szépen csillogott a napfényben, mikor önfeledten nevettem.

-Szia! engem Cynthiának hívnak, de szólíts csak Cynnek. -mutatkoztam be én is, és közben nevettem, mert örültem a társaságnak. -De te mit keresel itt? Csak nem a barátnődet várod? -kérdeztem tőle mert nem gondoltam bele, hogy rajtam kívül valaki más is azért jön ide, hogy egyedül legyen, hiszen a tópart az egyik  legromantikusabb hely a park után a Roxfort területén. Ahogy elnéztem valószínűleg griffis lehet, aztán rá néztem a nyakkendőjére és meglepődve láttam, hogy igazából mardis, pedig egyáltalán nem annak néz ki. A  mardisokra nem jellemző az udvarias köszönés meg semmi kedves viselkedés, de ő más. Vagy csak ilyennek mutatja magát, de valójába egy vad gyerek. Ha szerencsém van még el tudunk beszélgetni és talán sikerül jobban meg ismernem. Én igazából jobban örülnék a második változatnak, de ez rajta is múlik.

                Raymond

Végre péntek délután, a rengeteg pihenés és a szórakozás ideje, imádom. Tuti, hogy ezzel nem én vagyok egyedül így, vajon hol is töltsem ezt a csodálatos délutánt??? Valami nyugis helyet kell keresnem, hogy kipihenhessem ezt a nehéz hetet. A sok tananyag és a tanárok úgy is az agyamra mennek márt, sőt a szürke mindennapok monoton eltöltése is nagyon lelombozó és nem is voltam olyan vidám egész héten, pedig én alapjába véve egy nagyon humoros, kedves és aranyos lány vagyok, de most ezt valahogy nem sikerölt érzékeltetnem a körülöttem lévő emberkékkel. De még mindig nem tudom, hogy mit és , hogy hol csináljam azt a mit csinálni fogok. e egy elég szerencsétlen mondatnak hangzott . Meg van! Beugrott, a tópart, igen azt hiszem , hogy az tökéletes hely lehet h eltöltsek egy szép délutánt, miközben a vizet csodálom egy hatalmas fűzfa tövében üldögélve.

Ezzel a gondolattal el is indultam, de úgy gondoltam, hogy a cicusomat most nem viszem hiszen Vatta nem nagyon csípi a vizet, meg úgy is pihenni akarok és ez mellette nem igazán sikerülhetne. Ahogy  így elmerengtem a gondolataimban észre sem vettem, hogy milyen gyorsan odaértem a tóhoz. Nem voltak sokan, de ez így pont jó volt , mert az se lenne jó ha minden szerelmes párocska akik a suliban találtak egymásra. kiszemeltem magamnak egy nagy fűzfát, lekuporodtam a tövébe és elmerengtem a gondolataimban.

                    Sabrina

A köszönésemre megfordult és ekkor vettem csak észre, hogy ki kuporog az egyik sarokban, nem más mint az évfolyam társam, Sabrina, akivel mellesleg egy házba is kerültünk.  Udvariasan viszonozta a köszönésemet és megkérdezte, hogy mit keresek itt. Majd felállt és leporolta magát, ezután lehajolt és megsimogatta Vattát. Austin a  cicája nála is ott volt, nagyon aranyos egy állat, de nem tudom hogy Vatta ehhez mit szól mert még nem találkoztak.  Én még mindig nem válaszoltam a  kérdésére.

-Óh, bocsánat, hát... csak azért vagyok itt, mert itt nyugalom van, feltéve ha a szellemcsaj nincs itt, és van esélyem tanulni, mert a többi lehetséges, hely tele van diákokkal. De te ? Csak nem ugyanazzal a szándékkal vagy itt mint én, mert könyveket nálad is látok.

Ezután én is lehajoltam és megsimogattam Austint, hogy engem megkedveljen, mert az a gondolat villant át az agyamon, hogy ha én megkedveltetem magam vele akkor talán Vattával se lesz olyan ellenséges, persze ezt még nem tudhatom, hiszen semmilyen érdeklődést nem mutattak egymás iránt. Leszámítva azt, hogy austin  egy kicsit féltékeny volt mikor Sabrina vattát simogatta de Vatta még féltékenységnem sem adta a jelét, mikor a simogatás fordítva történt. Miközben így gondolkodtam Sabrina elővette a táskájából kát macskafalatot és az egyiket Austinnak adta, a másikat meg Vattának szánta, mert megkérdezte, hogy adhat-e neki.

-Persze, nyugodtan adhatsz, így legalább megbarátkozik veled. Nagyon köszönjük.-majd egy széles mosolyt küldtem felé. Nagyon szimpatikus lány számomra, szeretnék hozzá közelebb kerülni, természetesen úgy mint agy igaz baráthoz. egy kis ideig csönd volt mivel ő is elgondolkozott valamin meg én is de aztán ő törte meg a csendet. Azt mondta, hogy aranyos a cicám. ennek örülök, mert ebből két dolgot szürhetek le azt, hogy engem is kedvel nem csak a cicát, meg azt hogy csak udvariasságból mondta, de ha az utóbbi lenne igaz kétlem, hogy adott volna neki enni.
-Köszönöm szépen Vatta nevében is A te cicusod is nagyon aranyos.- ezek után nem tudtam, hogy mit kérdezzek tőle ezért arra vártam, hogy hozzám intézzen egy kérdést és erre válaszolva talán lesz egy közös témánk.

                                                   Barbi

Ő is úgy gondolja, hogy amit  a tanárok csinálnak az már egyenesen nevetséges. Neki egy háromszáz szavas házidogát kell írnia gyógynövénytanra.

Én is végeztem a reggelivel,  meg Barbi is, majd válaszolt a kérdésemre és nagy szerencsémre azt amit reméltem, ő sem rajong a tanulásért és szerintem egy diáknál ez így normális. A jó időben reménykedünk mind a ketten. Talán én is felvetek pár ötletet arról, hogy mit csinálhatnánk. De az sem lenne rossz ötlet ha Sabrinát is hívnánk. Ez csak egy kósza gondolat volt. Bár most jobban mennék az én legkedvesebb barátnémmal,  mivel olyan ritkán találkozunk, Sabrinával meg egy csomószor mivel ő is hollós. De az sem lenne rossz, ha a birtokon sétálnánk.
- Nagyon örülök, hogy a tanuláson kívül    semmi komolyabb programod sincs.-Itt nagyot nevettem, de ezen még én magam is csodálkoztam, hogy reggel ilyen jó hangulatom van és ez ráfogható a jó társaságra.
- Nagyon reménykedtem ebben, nah, meg még mindig reménykedhetünk a jó időben délutánra, mert nagyon jó ötletnek tartom, hogy sétáljunk, bár én arra gondoltam, hogy lemehetnénk a Három seprűbe. De talán a birtokon jobban el tudnánk beszélgetni.

Márt alig várom a délutánt és nagyon szeretném, ha jó idő lenne, mert ilyen nyomasztó nap után nagy szükségem lenne Barbira, hogy minden problémámat kiönthessem neki, vagy is egy szerűbben, hogy lelkizhessünk mert mostanában senkivel sem tudtam úgy beszélni mit ahogy vele szoktam. az olyan érzés amit nem lehet elmondani.

                                                       Sabrina


Ezt nem hiszem el! Azt gondolná az ember, hogy ilyen nem létezik és mégis. Az egész Roxfortban nincs egy szabad hely, ahol egyedül tanulhatnék. Minden diák, legalábbis a tanulók nagy része okosodni szeretne, ezért a klubhelységek és a könyvtár is zsúfoltig van ifjú varázslókkal és boszorkányokkal akik agyon tanulják magukat. Én nem vagyok ilyen és biztos (legalábbis remélem ), hogy nem vagyok egyedül ezzel. Engem hidegen hagy a tanulás, de amikor a tanárok agyon dolgoztatják az embert akkor sajnos muszáj. Szerintem a tanárok kifejezetten szeretik kínos helyzetekbe hozni a tanulókat, abban az esetben, mikor valaki elfelejt készülni. Meg van!!! Tudom mi legyen a megfelelő hely, hisztis Myrtle mosdója. tökéletes, főleg ha nincs ott a szellemcsajszi, de ha pechemre ott van az sem fog zavarni, feltéve ha nem kezd el vinnyogni. Akkor kútba dobhatom a tervemet és muszáj egy szobában nyomorognom a többiekkel.

-Nah, induljunk Vatta!- és ezzel a mosdó felé vettük az irányt. A folyosókon siető diákok mind könyvekkel vannak felpakolva. De én nem sietek, szép lassan sétálok, mellettem Vatta is csak kullog, de miért is siessünk van időnk odaérni, ettől még alig vártam hogy odaérjek a mosdóba és végre csak magamban lehetek és persze a kis macsekommal. Hümmm... Nagyon tetszik ez a gondolat, de ha valaki tudná, hogy én mennyit gondolok az egyedüllétre azt hinné, hogy egy kis magányos csajszi vagyok,  nincsenek barátaim és ennek tetejében, sehogyan sem lehet rá venni egy kis hülyéskedésre, vagy bulizásra. De persze ez teljes egészében nem igaz. Ezeknek az ellenkezőjét imádom csinálni és nincs sok barátom, az igaz, de az a pár barát viszont igaz barát.

-Aúúú! Te ronda macska! Nagyon mérges vagyok rád! Ezt még megkeserülöd!-ezeket vágtam Vatta fejéhez, mert az zökkentett ki a gondolkodásomból, hogy ez a macska megkarmolt, fel ugrott a taláromra és az éles körmeit belém vágta, azt nem tudom hogy miéert tette, lehet azért mert valaki a farkára lépett de ezt nem tudhatom pontosan mert magammal vagy is inkább a gondolataimmal voltam elfoglalva. Persze mind azt amit mondtam neki nem gondoltam komolyan csak hát a nagy hév... Ezek után márt a macsaekomra is oda figyelek és nem mélyülök bele minden egyes gondolatomba.

-Hát, itt volnánk.- kinyitottam a fa ajtot és azt hittem, hogy menten dühbe gurulok. Nem vagyok egyedül ott van egy lány is,a mosdó egyik sarában kuporgott, háttal ült nekem és nem vette észre az ajtó nyikorgását, észrevettem, hogy nála is könyvek vannak, ezek szerint nem csak nekem ment el az eszem, vagy talán meg akarja dobálni a szellemlányt, de ki is ez? Míg gonolkodom, az ajtót becsukom mögöttem, majd közelebb megyek a lányhoz és, hogy ne vegye észre mérgemet(ami eközben enyhült), kedvesen, már amennyire kedvesen lehet, mikor beleköpnek az ember levesébe, egy vidám, legalábbis én abban a tudatban vagyok, hellót köszönök oda neki. De azt nem tudom, hogy mennyire sikerült ennek a köszönésnek vidáman is hangzania és hogy ő mit szűrt le belőle, nem szeretném ha bunkónak nézne.

                                                                  Barbi

Hmmm... Nagyon finom ez a reggeli, ezek a manók elképesztőek. Sajnálni fogom, hogy miután végeztem a sulival többet nem ehetek ilyen finom pirítóst. Bár az sem semmi amit otthon szoktam enni, de ez akkor is más ez valamiben mégis csak különbözik valamiben a megszokottól. Valamiben amit nem tudok megfogalmazni ezt nem lehet leírni ezt a finom ízt érezni kell. Bár az is meglehet, hogy nem a pirítósban hanem az eperlekvárban van valami ami más és mássá teszi ezt a pirítóst.

Barbi örült nekem és ahogy láttam fel is vidította a találkozásunk mert ritkán futunk össze. Persze az órán azért találkozunk, de csak az előtt tudunk beszélni mielőtt a tanár illetve tanárnő belép a terembe és elkezd tanítani. én mindenesetre nagyon boldog vagyok hogy látom és senki nem akadályoz meg abban hogy beszélgessünk jól érezzük magunkat a fincsi reggeli közben. Most már nincs is annyira rossz kedvem sőt, kifejezetten vidám és jókedvű lettem és remélem hogy, délutánra eláll az eső és hét ágra fog sütni a nap és lemehetünk a parkba vagy csinálhatunk valami közös programot. Ha marad az eső akkor kénytelen leszek az eredeti tervhez ragaszkodni és a tanulással foglalkozni. Még így is próbálom a dolog pozitív oldalát nézni és arra gondolok hogy a tanulás és a könyv olvasás a könyvtárban ( mert persze, ez is egy lehetséges megoldás ) a hasznomra válhat. Barbi volt olyan kedves és rákérdezett hogy mi újság velem.

- Köszi a kérdésed, nagyon jól vagyok, amúgy semmi érdekes nem történt velem. - és egy széles mosoly kúszott az arcomra. Észrevettem, hogy ő is hozott könyveket, láttam hogy ránézett a könyveimre és megkérdezte hogy én is tanulni készülök-e.
- Igen, mert ebben az esős időbe mást nem lehet csinálni, leszámítva a könyvtárat mert ott lehet még olvasni. Meg a tanulás úgy sem árt, főleg amikor a tanárok így megdolgoztatnak minket - ezen nevettem egy jót és az utolsó falatot is bekaptam a második pirítósomból, kár hogy elfogyott de itt van még a hideg tej, ennek a bögrének a fenekére kell még néznem .
- Te is tanulni készülsz, vagyis úgy értem hogy mindenféleképpen tanulni akartál, vagy te is csak az eső miatt választottad ezt az elfoglaltságot? -reménykedtem benne hogy egy cipőben járunk, mert akkor a jó idő esetén délután csinálhatunk valamit, például lemehetnénk Roxmortsba az aranyseprűbe de csak most mi ketten, azt hiszem nagyon jó szórakozás lenne.

                                                                   Barbi            

A folyosó üres és nagyon nyirkos, csak pár diák lézeng. Igaz még nagyon korán van, körülbelül 7 óra lehet .Én is csak azért vagyok fent, mert nem tudtam aludni, a kinti eső kopogására ébredtem fel, ami még most is hangosan hallatszik a folyosó hatalmas ablakain. Olyan mint ha még most is este lenne. Míg megyek azon töprengek, hogy mit lehet egy ilyen esős napon csinálni. Az embernek egyszerre rossz  kedve lesz, ha ki néz az ablakon, hát a válasz a tanulás. Erre fogom szánni az időmet kivéve, ha nem találkozom valakivel akinek jobb elfoglaltsága van és én is vele tarthatok. Még szerencse hogy hoztam a tankönyveimet, nagyon nehezen szántam rá magam.   

Már meg is érkeztem, a nagyterembe. Belököm nehéz fakapuját, ami ilyen kor, kora reggel és fáradtan még nehezebb, beléptem. Az asztalok nagy része üres.Még soha nem láttam a termet ennyire kihaltnak és csendesnek. Miután végignéztem a termen megpillantottam a legkedvesebb barátnőmet, Barbit. Odamentem mellé és egy vidám -Jó reggelt-te köszöntem neki,majd leültem elé, letettem a könyveimet, majd hozzáláttam a falatozáshoz. én a kedvenc reggelimet kaptam, két darab eperlekváros pirítóst, egy bögre hideg tejjel. Nagyon finom volt és a hideg italomtól fel is ébredtem. Barbi omlettet evett tojással. A tányérja mellett ült a törpegolymója, akit Lunlanának hívtak. Azt hiszem nem jönnének ki jól az én macskámmal Vattával, de lehet hogy tévedek.

Kijavítottam remélem jó lesz.

          alapok

jelszó A Reggeli Próféta úgyis világgá kürtölte
teljes név || Cynthia Taylor
becenév || Cynthia
nem || nő
születési hely, idő || London, 1980.június 18.
kor || 17
faj || ember
vér || arany
évfolyam || 6. évfolyam


          a múlt

1980.június 18-án születtem Londonban. Édesanyám Rosalie Taylor a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik. Édesapám, Jason Taylor. Sajnos testvérem nincs, bár mindig szerettem volna egy kis húgot, akit sok mindenre meg tudnék tanítani, és gondoskodhatok is tudnék róla anyukám távollétében.
De nem baj. Remek életünk volt hárman. Rengeteget kirándultunk nyaranként és még egyszer el is mentünk a Kvidics Világkupára.
A boldog családi életünket a tavalyi év gerincbe törte. Édesapám meghalt és ez nagy traumaként érte az egész családot. Főleg engem és az édesanyámat. Az iskolában is csak édesapámon járt az eszem, meg azon, aki megölte. Az édesapámnak volt az ellensége, aki meg akarta ölni, de arról sosem beszélt, hogy ki és, hogy miért. Mindig azt hittük csak fenyegetőzik az alak. Apa mindig azt adta be alibinek, hogy tárgyalásra kell mennie, de titokban a gyilkosával járt el valahova. De azt, hogy miért és hova nem tudjuk a mai napig. Ez is csak utólag derült ki.Apa sohasem mesélt, hogy milyen tárgyalásokra megy, se azt hogy hova. Mivel anyával abban az időben sokat veszekedett, édesanyám rá sem kérdezett.
Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam biztos egy mocskos halálfaló volt. Rühellem őket! Egytől-egyig az Azkabanba valók! Tudjuk ki csatlósai, akik a sárvérűekre vadásznak.
Anyuval nem osztottam meg felvetésemet. Úgy sem változtatott volna a tényen, hogy apa elhunyt. Anya nem tudom, hogy vélekedik Tudjuk kiről. Szerintem ő maga se tudja. Apa halála óta eléggé szétszórt, és sosem kérdeztem rá igazán. De feltevésem, hogy nem a szíve csücskei.
A nagyszüleim, abban értenek egyet Tudjuk kivel, hogy a sárvérűek nem is mágusok. Szerintem ez ostoba gondolkozási mód, hisz bennük is meg van a varázserő, mint akármelyik fél- vagy aranyvérűben.
Sosem említjük aput. Túl fájdalmas nekünk belegondolni, mi lett volna ha. Próbáltuk tovább élni az életünket ketten. A tragédia által még közelebb kerültünk egymáshoz, mit valaha. Nem akarok… nem tudok beszélni most erről… Mesélek inkább a roxforti-éveimről.

Az első négy évem remekül telt. A roxforti levelem megérkezése nagy esemény volt a családomban, hisz a Roxfort a legjobb angol boszorkány- és varázslóképző szakiskola.
A bevásárlókörútunkon, amit az Abszol úton ejtettünk meg, kaptam meg a gyönyörű vadgesztenye pálcám és a fekete cicusomat. A macsekot, Vattá-nak neveztem el. A pálcámmal, meg különösen finomat bánok.
Természetesen, mint minden roxforti diák én is tudtam, hogy az iskolán belül vannak házak. Mikor a nevemet mondták izgatottan mentem ki és reménykedtem, hogy a grifffendélbe osztanak, ugyan úgy mint anyut.
Miután kimondták a ház nevét, egy asztalnyi diák kiáltott fel.
Az iskolában szinte azonnal meg ismerkedtem Barbara Kenneth-hel, akivel azóta is legjobb barátnők vagyunk. Emlékszem, még ő segített az első hetekben megkeresni a tantermeket.
Sok barátot szereztem a többi tanévem során. A szerelmi életem is nagyon jól alakult, mert harmadikban jártam Edward Green-nel. Rettentőe szerettem, mindent megtettem volna érte. Sajnálatosan egy év múlva szakítottunk, de nem bánom, hiszen békésen váltunk el. Emellett a jegyeim is megfelelőek voltak.
A negyedik évben megrendezték a Trimágus Tusát. Nagyon érdekes volt, csak kár, hogy nem indulhattam, mert csak tizenhét év felett lehetett. Pedig Harry Potter játszhatott. Nem bántam végül is, mert bírom Harry-t, néha egyszer-egyszer beszélgetünk, ha összefutunk, és teljes mértékben egyet értek vele Tudjuk kivel kapcsolatban.
Az RBF-évem szörnyű volt. Egyrészt a családi tragédia miatt, másrészt agyon hajtottam magam, mert nem akartam bukni az RBF-en. Így a gyűlölt tanulás győzött, s muszáj volt tanulnom.
A nehéz időt átvészelve, most itt vagyok, épen, egészségesen, sok igaz baráttal.


          jellem

Cynthiá-nak rengeteg barátja van, de legtöbbet mégis csak Barbara Kenneth-hel látható. Nagyon barátságos, tele van életkedvvel, néha ha bepörög, túlságosan is pattog.
Ha viszont elkeseredik, több óráig vigasztalják, míg újra életerőre kap.

          apróságok[

mindig || csokibéka, bűbájtan, Barbi, mágia, balhé
soha || halálfalók, Perselus Piton, tök lé, fülviasz ízű    drazsé,dementorok
dementorok || Édesapja holtan rogy össze a szőnyegen.
mumus || vámpír
titkok ||
1. kéthetente,este lejárok Roxmortsba, a Három seprűbe Barbiékkal.
2. a konyhára szoktam lejárni néha enni
3. epilepsziára gyógyszert szedek
rossz szokás a vértől elájulok

          a család

apa || Jason Taylor; 40; aranyvérű, meghalt
anya || Rosalie Taylor; 39, aranyvérű
testvérek ||  -
családi állapot || egyedül mint a kisujjam ^^ 
állatok || macska


          külsőségek

magasság || 167cm
tömeg || 58kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet || Hosszú göndör barna haját általában kibontva hordja, szeme (mások elmondása szerint) gyönyörű, általában Barbara Kenneth társaságában található meg.
egészségi állapot || epilepsziája van, de titkolja

          a tudás

varázslói ismeretek || Minden tantárgyból „V”-t kaptam RBF-vizsgáimon. Kedvenc tantárgyam a bűbájtan. Bimba professzor a legjobb tanár a világon szerintem. Nagyon jól tanít, és rendesen el lehet vele beszélgetni ^^ Egy inkarnálódott patrónust létre tudok hozni, hattyú formájában.
mugli képzettségek || nincs
pálca típusa || 11 hüvelyk, vadgesztenye, főnix tollal
különlegesség || nagyon finoman kezeli a pálcát

          szerepjáték-példa

Augusztus vége. A mai nap rettentően meleg, simán lehetne egy döglesztő júliusi nap is.
Épp az étkezőben ülünk anyával. Apa már elment egy tárgyalásra.
- Kérsz kakaót édesem?- kérdezi tőlem anya, miközben keni a vajas kenyerem.
- Kérek szépen anya!
- Reggel mindig kell a friss tej, és ugye a kakaó bele se árt?- kérdezte és huncutul rám kacsintott. Azzal elém tolta a tányérom, s a poharam. Én pedig jóízűen elkezdtem falatozni.
BAMM.
Az ablakot betörte valami. Az üveg csörömpölésére, felkaptam a fejem, anyu pedig ijedten rohant az ablak hoz. Kíváncsian néztem vajon mi lehet az. Egy elég öreg bagoly repül be a csukott ablakon. Megkönnyebbültem, hisz biztos valami a minisztériumból, mert ugye anyu ott dolgozik. Egy fél percbe sem telt bele, míg anyu egy papírdarabbal a kezében magához rántott és szorosan átölelt:
- Kicsim! Felvettek a Roxfortba!- örvendezett.
Kellett egy kis idő, míg felfogtam mi is történt. Egész nyáron ezt vártam. Mióta megmutatkozott a képességeim azóta. És itt van a levél. Megyek a Roxfortba… én… Oly nagy boldogság töltött el, hogy majdnem elájultam.
Anyu addigra míg én felfogtam mi is van elengedett, de én ismét a nyakába ugrottam.
- Anyu felvettek a Roxfortba! Felvettek!- kiáltoztam boldogan- Én is fogok varázsolni a többi gyerekkel! Anyu örülsz?
- Mi az hogy, édesem, mi az hogy!- felelte anyu fülig érő szájjal- Menj szépen és írd meg Selena néninek!
- Remélem én is griffendéles leszek, mint te anyu!- majd elrohantam a szobámba, hogy levelet írjak nem csak a nagynénémnek, az összes családtagomnak. Mindenki tudja meg, hogy igen, engem felvettek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
Tűkön ülve vártam a szeptembert, hogy megismerkedhessek a tanárokkal, a diákokkal és rengeteg új bűbájjal.

          egyéb

remélem jó lesz^^