-   Hát, igen... Szerintem minden nővér így van először az öccsével (mármint utálja).
Mi is így kezdtük, bár mi nem utáltuk egymást annyira. Remélem, mi azért nem fogunk itt kikötni. Vagy lehet, hogy mégis? Ezt nem akarom, mert mi azért kedveljük egymást, bár ez az eddigi „agresszív véleménycserékből” nem nagyon látszott meg.
Sophie kicsit szomorú képet vágott, mikor ezeket gondolta.
Aztán Zoey megemlítette a háborút.
-   A háború...  Az én szüleim is említették, hogy lehet, hogy jövőre nem küldenek vissza. Annak nagyon nem örülnék, hiszen a Roxfort a második otthonom, de tudom, hogy a szüleim csak féltenek engem – Bár, ha belegondolok, lehet, hogy az egyiptomi utazás mögött is ez áll -. De igazad van, ilyen szép időben nem érdemes ilyen dolgokról beszélni– tette hozzá halvány mosollyal az arcán.
Sophie egy darabig szótlanul ült, aztán Ginger váratlanul az ölébe ugrott. Megsimogatta. Eszébe jutott, hogy nővérének, Améliának is hasonló macskája, amikor még kicsi volt. Amélia nagyon szerette, de kísérletezni is ugyanúgy szeretett, úgyhogy szegény macsek igen csak rövid úton ki lett nyuvasztva....( egy perces néma csenddel emlékezzünk rá) ) Amélia először súlyos büntetést, később pedig új macskát kapott, amire már jobban vigyázott. Mivel kísérletezés terén Sophie is szerette követni nővére példáját, szülei, amikor megkapta Hógolyót, kifejezetten megtiltották a kísérletezést (mert igen drága volt a szentem).Sophie értetlen arcot vágott, amikor Zoey Amy Joy- t említette.
-        Amy Joy? Hmm... Igen, már eszembe jutott, láttam párszor a Nagy Teremben.  Kedves lánynak tűnt, én is szívesen megismerném.Szobafogság?! Uhh... Szerintem a szobafogság azért egy kicsit túlzás, hiszen ilyen időkben úgysem mehetnél egyedül, a szüleid, vagy valaki más felügyelete nélkül sehová. Ez nekem nem tetszene, de azért elfogadhatónak tartanám, bár nem tudom, te hogy állsz a babysitterekhez...   
Sophie elhallgatott és várta a választ. Közben gyönyörködött a tájban, amit annyira szeretett.
Nagyon szomorú lenne, ha nem láthatná többé a birtokot és a kastélyt. Hiányozna a Hugrabug tornya, a klubhelység, a lányhálók és a Nagyterem. Hiányoznának a szellemek, főleg a barát, és igen, még Hóborc is. Ezek a gondolatok kissé lehangolták Sophie-t. Lehet, hogy ez az arcán is meglátszott... 

Zoey

Ez nap is nagyon meleg volt, de ez így tavasz végén egyáltalán nem volt szokatlan. Alig bírta végigülni az órákat, nem csak a meleg miatt, hanem mert nagyon izgatott volt.
 Hógolyó, a hóbaglya olyan hírt hozott a reggeli postával, aminek nagyon örült: nyáron az egész család Egyiptomba megy egy egész hónapra. Nagyon szerette a homokbuckákat, a sivatagot (igen, a sivatagot is lehet szeretni) és a gyönyörű oázisokat, de legnagyobb sajnálatára már évek óta nem láthatta őket, így ez a hír annyira feldobta, hogy még az első órán is örömmámorban úszott, így igen csak nehéz feladatnak bizonyult rendesen odafigyelni a tanárra és a tananyagra. Majdnem az összes órát így ülte végig, de az utolsó órára sikerült megnyugodnia, mert belegondolt, hogy a néha igencsak bosszantó öccse is velük megy.

Az idő nagyon szép volt, ezért úgy döntött, a klubhelyiség helyett a parkban fog tanulni, mert ugye lassan itt volt az év vége, néha tanulni is kellett...
Először a tóhoz akart menni, de meggondolta magát, mert a tó a nagy meleg miatt lassan kezdett „tömegszállássá” változni, ezért úgy döntött, inkább a másik kedvenc helyére, a vén tölgyfához megy, ami a park egyik legtávolabbi szegletében állt. Miközben elhaladt a tó mellett, véletlenül megbotlott valamiben és jól hasra esett. Természetesen a könyvei is kirepültek a kezéből, és majdnem beleestek a tóba. Miután sikerült föltápászkodni, leporolta magát, összeszedte a könyveit, megpróbált méltóságteljesen elvonulni és nem meghallani a többiek nevetését.Mikor tölgy már látótávolságon belül volt, észre vette mardekáros barátnőjét. Az arca elgondolkodó volt és egy kis bizonytalanságot is elárult. Vele volt bozontos macskája, Ginger is. A mardis is észre vette őt, és mosolyogva hellyel kínálta. Sophie elfogadta és vidáman leült. Elmesélte barátnőjének, micsoda hírt kapott reggel, majd megkérdezte Zoey-tól, hogy mi a programja a nyárra. Ha esetleg semmi program nem lett volna kilátásban, Sophie meghívta volna magukkal nyaralni. Azt is megkérdezte, hogy miért vágott olyan elgondolkodó arcot az előbb. Zoey mintha elgondolkodott volna, Sophie ezalatt kíváncsian várta a választ...

Alkímia (utólag)

Sophie általában szeret lustálkodni, de ezen a reggelen csodával határos módon sikerült időben felkelnie és elkészülnie, ezért nyugodt tempóban meg tudott reggelizni a nagyteremben.Ezután alkímiára kellett mennie, ezért elindult a déli szárny felé. Nagyon örült annak, hogy a folyosók majdnem teljesen néptelenek voltak, mert nem szerette a tömeget. Rövid idő alatt a teremhez ért és észre vette az ajtón lévő kátrány szerű anyaggal írt feliratot (később rájött, hogy az vér). A teremből kihallatszott a beszélgetés, ezért ő is bement, és elfoglalta a leghátsó padok egyikét. Nem sokkal ezután megérkezett a tanár, és beengedte a többiekkel ellentétben kinn várakozó két diákot. A tanerő, miután elmondta, hogy ki ő és miért van itt,egy Sophie számára ismeretlen fiút hívott a padok elé, majd ráparancsolt, hogy fogja meg a kilincset – így kívánta ugyanis demonstrálni, hogy mi lesz ezek után azokkal a diákokkal, akik megszegik az ajtón lévő írást.Amint Sean (időközben a neve is kiderült) megfogta a kilincset, összerándult a teste és majdnem összeesett. Sophie fájdalmas fintorral nézte a jelenetet. Úgy vélte, hogy Seant ártatlanul büntették meg. Körülnézett, a jelek szerint a többiek is egyet értettek vele. Megfogadta magában, hogy soha többé nem szegi meg a professzor szabályait.
Az osztály vegyesnek tűnt, alig látott néhány ház-társat. Az alkímia eddig is érdekelte, ezért vette fel ezt a tárgyat, de nem bizonyult túl tehetségesnek. Nagyon örült, hogy az ő házától nem vontak le pontot. A prof rövid idő alatt értésükre adta, hogy mihez tartsák magukat, valamint azt, hogy az órán nem lesz kivételezés. Kezdetét vette az óra. Elgondolkodott azon a lehetőségen, hogy távozik, de a kíváncsisága ott tartotta.Bejött a terembe egy szellemlány is, aki Sophie szerint nagyon aranyos volt, de nem foglalkozhatott vele sokáig, hiszen figyelnie is kellett. Észre vette, hogy a férfi micsoda hévvel beszél a dolgokról, és már-már azt hitte, a tanerő beleszeretett a munkájába. Egy képet mutatott, és kiadta a feladatot: próbáljuk meg értelmezni a képet.
- Basszus...művtöriből sosem voltam valami jó…- gondolta Sophie, de megpróbálta előkaparni az emlékeit.

Sophia Shan, 5. év, Hugrabug

Ezen a képen három alak látható, középen Mercurius, aki mindkét kezében tipikus jelképét, a caduceust (a kígyós botot) tartja. A fején korona, fölötte pedig a Merkúr bolygó jelképe van. Agörögök Hermésznek nevezték, és a Fémek Udvarának Kancellárja volt.a pálcáját általában szalaggal szokták ábrázolni, ezen a képe a szlalagok alakultak kígyókká.A pálca a tudás jelképe volt. A mai orvosi kamara jelképe nagyon hasonlít a pálcára – ebből arra is lehet következtetni, hogy az alkímiával csak orvosok és tudósok foglalkoztak. Merkúr lába alatt, valamint vállain megjelenő szárnyak ellentétet tükröznek. Az előbb említettek az elpárolgás állapotát jelzik, míg az utóbbiak éppen ennek ellenkezőjét. Jelentése az, hogy Merkúr képes volt felülemelkedni ezen az állapoton, és megszilárdulni a bölcsek műve által. A két oldalán megjelenik a Nap és a Hold. A Nap oldalán lévő embernek hasonló pálcája van és egyenes a testtartása – ő jelképezheti azokat az embereket, akik nyitottak az alkímia tudománya iránt. A Hold oldalán levő ember testtartása görnyedt, és a kezét az arca elé teszi. Neki is van egy pálcája, amin egy holló ül (Hermész madara,? más természetű tudás?).Ő jelképezheti azokat, akik féltek az alkímiától.


A következő feladat az volt, hogy az eddigiek ismeretében vázoljuk, miféle anyagok képezik részét a szimbólumnak, és ha tudjuk, kíséreljük meg ezek szerepét és viselkedését is leírni.


A képen három anyag szerepel: az arany, az ezüst és a higany. Az arany jelképe a Nap, az ezüsté a fogyó hold, a higanyé pedig a Merkúr jele. Az arany elemi állapotban termésarany és ércásványok formájában fordul elő, a nemesfémek királyának is nevezik. Az ezüst fehéren csillogó és jól megmunkálható. Szintén nemesfém. Oxigénnel csak olvadt állapotban reagál. Amalgámképzésnél a higany körbezárja az aranyszemcséket, ezért az aranyat jól el lehet választani a többi nemesfémtől.


Sophie letette a pennát, és remélte hogy jól válaszolt. Lupen professzor körbejárt, a padok nagy részénél megfordult, de Sophie- t szerencsére elkerülte. Megnézte néhány diák válaszát és egész jónak találta őket, ettől egyre jobb kedve lett. Ezután más tananyagot vettünk. A professzor elmesélte az alkímia alaptörténetét. Az emberek jelleméről, az elvárásokról, normákról, és a „külső kéregről” és arról beszélt, hogy az alkimista hogyan tudja darabokra osztani a jellemét és kiválogatni a nemkívánatos részeket. Miután ezt mindenki (legalábbis látszólag) megértette, gyakorlat következett: elő kellett venni a pálcát, és Scriptum fumus varázsigével egyenest kellett rajzolni a padra. A feladat Sophie- nak is sikerült, egy kék egyenest rajzolt. Elolvasta a tankönyv 12. oldalát is. Elemek. Érdekes dolgok voltak benne. Sophie a levegőt, a foszfort és a Vénuszt választotta, és várta, hogyan folytatódik az óra.

Ezennel jelentkeznék az üres hajtói posztra:)

          alapok

jelszó || Csíny letudva!
teljes név || Sophia Marion Shan
becenév || Sophie 
nem || nő
születési hely, idő || 1980. november 30. Southampton
kor || 16
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || 5


          a múlt

Southamptonban születtem 1980. november 30-án. Apám, Augustus Shan, Egyiptomban dolgozó átoktörő nem igazán örült érkezésemnek, mert Amelia után szeretett volna egy fiúgyereket is. Ez meg is látszott későbbi viselkedésén: akárhogy igyekeztem, valahogy nem tudtam annyi elismerést kicsikarni tőle, mint amennyit az öcsém, vagy akár a nővérem kapott. Utálni nem utált, ezt éreztette, de mintha nem találtuk volna meg egyszerűen a közös hangot. Anyámmal (aki aurorként dolgozott házassága előtt) természetesen jobb volt a helyzet: ő közvetített, mikor elbeszéltünk egymás mellett, és "fordított", ha félreértettük egymást.
Már a kezdetektől a varázsvilágban való helytállásra készítettek fel mesélés és magyarázás (na meg kikérdezés) útján. A pálcának és üstnek azonban a közelébe sem engedtek, így csak elméleti téren indultam némi előnnyel. Először úgy hat-hét évesen mutattam jelét varázserőnek, a történetet pedig már többször is elmondták- valahogy mindig más változatban, ahogy én emlékeztem rá. De hát ilyen az emberi memória...
Szóval, az én verzióm szerint épp rokonlátogatás volt nálunk, nagynénik-nagybácsik és hasonló rémség. Tudjátok ti is, milyen az, "cuki" kisgyerekként, mikor mindenki az arcodat csipkedi és alig bírnak betelni veled... Miután az első hullámot átvészeltem maradandó károsodások nélkül (ergo képes voltam annyira mozgatni a számat, hogy ehessek is), mind az asztalhoz ültünk. Nagyon éhes lévén alig vártam, mikor teszi le anya a finom sültet, és szokásomhoz híven annyira türelmetlen voltam, hogy nemcsak, hogy előre kinyúltam a csirkecombért, hanem még az is elindult felém... és félúton beletoccsant a szószostálba. A varázserőm feletti ujjongást elnyomta a női rokonok sipákolása, hogy milyen nehéz lesz ezt kimosni a drága terítőből, apám szemében azonban mintha büszkeséget láttam volna, így végül is nem zavart. Vacsora után annyit mondott, hogy holnap a dolgozószobájában elkezdjük a tanulást, úgyhogy készüljek fel és ne késsem. Alig vártam, de kicsit csalódnom kellett. Mint afféle gyerek, nehezen értettem meg, hogy a pálcához és az üsthöz miért nem engednek, pedig vagy százszor elmagyarázták nekem a kiskorúak bűbájgyakorlását korlátozó törvényt- valahogy nem láttam értelmét az egyoldalú elméleti oktatásnak.
Nem sokkal a varázserőm felszínre kerülése után, hét éves koromban született meg az öcsém, Florian- ez örömet hozott a szüleimnek... nekem viszont újabb konkurrenciát. Hiába volt még csak csecsemő, tudtam, hogy pusztán azzal, hogy fiú lett, apám képzeletbeli rangsorában fölém került.
Ezt azonban igyekeztek palástolni: ugyanolyan iramban folyt oktatásom, mint addig, ahogy a nővéremé is, akivel nyaranta (már mikor apu nem vitt el minket Egyiptomba, ahol némi arab nyelvtudást is magunkra szedtünk) seprűre kaptunk a határban, szigorúan ügyelve, hogy ne vegyenek észre minket- ha ez megtörténik, azt jobb volt nem elképzelni, mit kapunk apánktól.
Így telt az idő, míg egy nap a nővérem levelet kapott- a Roxfortból. Kisebb ünnepséget rendeztünk neki szokáshoz híven, ám én mégsem tudtam maradéktalanul örülni. Mivel alig éltek a környéken varázsló ismerőseink, nővéremen kívül egy korombelivel sem találkoztam, barátomnak pedig pláne csak őt nevezhettem.
Egy évig alig vártam, hogy én is mehessek. Egyrészt, iszonyúan hiányzott, hisz a nyári-téli-tavaszi szünetek aligha elegendőek egy egész év bepótlásához, másrészt a mesélések alatt elképzeltem magamnak a kastélyt, és szerettem volna tudni, igazam volt-e.
Beosztottak, elkezdődött az iskola. Az akadályokat, hála az elméleti alapozásnak, jól vettem a tanórákon, tanórákon kívül pedig nővérem segített, hogy zárkózott jellemem ne legyen káromra. Az átváltoztatástant és az SVK-t megkedveltem, de a bájitaltant és a gyógynövénytant nagyon nem- mindkettőből ügyetlen voltam, hiába tudtam az elméletet.       


          jellem

Elég visszahúzódó és félénk vagyok, nehezen oldódom fel, ennek ellenére türelemetlen természettel "áldott" meg a sors, ezért néha hamarabb beszélek mint gondolkodom a zárkózottság ellenére. Heveny igazságérzet is társul ehhez, ezért a türelmetlenség főleg akkor jön elő, ha ezt sérülni érzem, tehát, ha valakinek (nekem vagy másnak, mindegy) igaza van szerintem, más pedig megalázza vagy ezt nem ismeri el. Mugli rokonaim ezért tipikus Nyilasnak neveznek- a varázsló-ág csak annyit mond, kétségtelenül a Jupiter befolyása alatt állok. Ez talán meglátszik abban is, hogy szeretem a sportokat, így a kviddicset is, és jól repülök.
Valamiért a kedélyem hullámzik az apám iránti heveny megfelelési vágy és a tökéletes közöny között- ez utóbbi akkor jön el, mikor már torkig vagyok azzal, hogy olyanért "büntet", amiről egyáltalán nem tehetek- nevezetesen, hogy nem fiúnak méltóztattam születni.     


          apróságok

mindig ||
- grillcsirke
- Csoki és midenféle édesség (kivéve egyet, lásd lentebb)
- állatok úgy általában
- fekete, piros és kék színek
- repülés (csak seprűn és esetleg hippogriffen!)
- rózsaillat
soha ||
- fehér csoki...
- patkányok... fujj...
- lecsóóó...
- esős idő (mert bezárja az embert)
- várni. Időpocsékolás.
dementorok || általános lehangoltság, gyengeség és hideg. Semmi extra.
mumus || Én magam egy sötét szobában. Félek a sötétben...
titkok ||
- Pár rosszabb jegyet elsumákoltam
- nyári titokban cigizés- egy életre elvette a kedvem...
- Elloptam egy cserepes virágot egyszer, mikor nagynénéméknél voltunk.
rossz szokás ||
- Körömrágás
- Idegességemben, vagy ha úgy érzem, nekem van igazam, visszabeszélek tanárnak/idősebbnek egyaránt.


          a család

apa || Augustus Shan (40), aranyvérű
anya || Rose Evergreen (35), félvérű
testvérek ||  Amelia Shan (17), Florian Shan (9)
családi állapot || még csak az kéne...
állatok || Hógolyó, az öt éves hóbagoly.


          külsőségek

magasság ||170 cm
tömeg ||60 kg
rassz || európai
szemszín ||zöld
hajszín ||világosbarna (a fahéj-fajtából)
különleges ismertetőjel || fekete, virág alakú hajgumi a lófarokban
kinézet || Félhosszú, világosbarna, egyenes haj, világoszöld szem, pirospozsgás arcbőr. Egyenruhán kívüli viseletemnek nincs meghatározott stílusa: ha valami egyszer tetszik, azt felveszem és kész. A körmeim hosszúak (annak ellenére, hogy szeretek repülni), ápoltak, de nem az órán reszelő típusba tartozom. A hajam általában lófarokban hordom.
egészségi állapot || Heveny pókiszony, ha az betegségnek számít...


          a tudás

varázslói ismeretek || Ötödéves vagyok, az edigi akadályokat jól vettem. SVK és átváltoztatástan voltak a kedvenceim (K és V közötti jegyekkel), a legjobban pedig a bájitaltant és a gógynövénytant utáltam. Az alkímiát tavaly vettem fel.
mugli képzettségek || Mivel apu Egyiptomban átoktörő, gyakran kivitt minket is, és egy kicsit tudok arabul- már amennyit a nyáron meg tudtam tanulni és amennyit nem felejtettem el két nyaralás közt.
pálca típusa || Fűzfa, 11 hüvelyk, sárkányszívhúr.
különlegesség || Patrónusom tavaly óta van, ocelot alakot vesz fel. 


          szerepjáték-példa

Nyár végén, egy augusztusi napon a nővéremmel éppen hazafelé tartottunk az aznapi repülésből. Anyám már az ajtóban várt minket a nagy hírrel: megérkezett a nővérem első roxforti levele! Mindketten nagyon izgatottak lettünk. Nővérem annyira izgult, hogy ki sem tudta nyitni rendesen a borítékot, így anyának kellett felolvasnia, miután bementünk. Amelia nem bírta kivárni a végét, ezért kikapta anyám kezéből és ő maga folytatta.. A nap folyamán többször is elővette, mintha nem merné elhinni, vagy mintha attól félne, hogy eltűnik.
Én is nagyon örültem, hogy felvették, de szomorú is voltam, amiért nekem maradnom és várnom kell. Este Amelia bejött a szobámba, és beszélgettünk.
- Olyan boldog vagyok, hogy bekerültem! -kiáltott fel, ám arcom láttán lehervadt a mosolya.
- Sophie... mi a baj? -kérdezte csendesen.
- Semmi, semmi... csak szomorú vagyok, hogy én még nem mehetek.
Odajött hozzám, és megölelt.
- Attól még nem változik semmi. Rendszeresen küldök baglyot, szünetekben találkozunk... és amúgy is, csak egy év! -próbált felvidítani.
- Tudom, de akkor is... -motyogtam. Valamiért állandóan az a gondolat járt a fejemben, hogy hiába minden, eztán semmi sem lesz ugyanolyan.
- Semmi de! Holnap hosszú napunk lesz, úgyhogy jobb, ha alszunk mindketten. Különben is, nővéri becsszavamat adom! Az csak ér valamit, nem? -kacsintott, azzal jó éjszakát kívántunk egymásnak, és elment.
Igaza lett, másnap tényleg zűrös napnak néztünk elébe: szüleim azonnal nekiláttak a partiszervezésnek és a bevásárlás elrendezésének. Pár nap múlva elmentek Londonba, hogy megvegyék Ameliának, amire csak szüksége volt, majd szeptember elsején feltettük nővéremet a Roxfort Expresszre.     

 
         
 Egyéb: szeretnék segítséget kérni az avatar méretre szabásához. Kinézett kép linkje: http://fiffill.deviantart.com/art/green-123202279