Lashawn Elwyn = Nemesbarát/Elfbarát Jahve megkegyelmezett

Míg azon töröm a fejem,
hogy a versem milyen legyen,
mert nem mennek a rímek sem,
de a dolgomat ez nem nehezíti meg.

Helyhiányán nem regélek magamról,
elég, ha mindent tudsz Dracóról,
hogy ne legyek annyira bunkó
kedvenc autóm a Twingo.

Nemsokára itt a vége
nem mondom, hogy fuss el véle,
mégis milyen lenne az oldal hangulata,
ha Emily M. Dean elfutna?

Fura egy család fura mardekáros lánya. De a lány szavaiból arra következtet, hogy aranyvérű.
- Ő én nem gondolok nagyra - mondta, de a második része nagyon furának tűnt. Próba cseresznye alapon folytatta. - Gondolom nem az iskolához és a Minisztériumhoz köthető.
Úgy érezte, hogy a lány titkol valamit, de inkább nem firtatja, mert a végén leszakítanák egymás fejét.
- Igazad van, de a legtöbb mardekáros mogorva és morcos és csak akkor volt boldog, ha másokat zavart. - mondta a lány megjegyzésére. Azonban látta, hogy a lányt megbántotta és nem szeretett megbántani snekit sem.
- Ha lenne valami, amivel kiengesztelhetnélek csak szólj - mondta a lánynak. Remélte, hogy a lány nem használja ki és kér valami teljesíthetetlen dolgot. Azonban, hátha a lány arra a jó útra lép és nem lesz a Nagy Kopasz követője. Ha meg már az lenne akkor esetleg eltávolodna tőle.
- Amúgy ez a mostani állapot jobban illik hozzád, mint a háztársaid mogorvasága - mondta a lánynak. - Esetleg tudod, hogy merre töltöd a nyaradat vagy esetleg mit csinálsz ezalatt?
Próbált témám váltani, hogy ne legyen a lány jobban mérges rá, de valószínűleg egy mardekáros sosem felejt vagy legalábbis hosszútávon memorizál.

Ő is abba az irányba tekintett, mint a lány. Úgy gondolta, hogy a lány a táj képeket szereti jobban. Azon se lepődne meg, hogy a rondaságokat nem szereti, csak az unikornist. Bár azt megértené. A szépek kellemesebbek a tekintetnek, de a szépséget és a csúnyaságot mindenki maga határozza meg. Mert lehet, hogy szép egy unikornis az emberek szemében, de egy thesztráléban ki tudja.
- Én szeretnék aurorként dolgozni és segíteni a Minisztérium munkáját - felelte a lány kérdésére. - Bár, ha így haladunk tovább nem lesz értelme a miénknél dolgozni.
Olyan érzése támadt, hogy a lány kerüli a tekintetét, amit nem tud mire vélni. Több dolog is állhat mögötte, de egyikben sem biztos. Inkább hisz a legegyszerűbben: a lány unja a társaságát. Ezen okból próbálná oldani a feszültséget oldani és valahogy érdekesebbé tenni saját magát. Hirtelen eszébe jut egy szabály, amit ismerősei mondtak neki, ha egy lánnyal beszélget.
- Szabad idődben csinálsz valamit? - kérdezte a lánytól. - Esetleg nem sportolsz valamit?
Bár utóbbi szinte egyet jelent a kvidiccsel, de ha jól tudja még mindig létezik az a híres seprűverseny, hátha a lány készül arra vagy esetleg már részt is vett rajta.

- Úgy látszik ti se kedvelitek egymást a nővéreddel - mondta Astoriának. - És meg tudhatom, hogy te milyen rangot érezhetsz magadénak a családon belül?
~ Tuti, hogy aranyvérű~ gondolta magában. ~ Igaz mardekárosként nem lenne az. Igaz, van egy-két ember, aki nem az és mardekáros. ~
- Komolyan? Én csak három év múlva fogok ott dolgozni, ha sikerül a képzés. - mondta a lánynak. - Szerintem Rufus megfelelő az auror múltja miatt, de a háború után le kell váltani egy jobbra. Egy másik békésebb emberre, természetesen nem rá.
Az utalószó alatt természetesen Voldemortot értette, de az nyílt titok, hogy a legtöbb mardis nyalja a szebbik felét.
- Ha mégis lesz időd akkor küldj egy baglyot a monmouth-i Elwyn kúriába, hogy. Én meg előkészítem a terepet - mondta a lánynak.
- Bocs, hogy így kikérdezlek, de furcsa egy mardekárost vidámnak látni. - jegyezte meg Lashawn.

 ~ Lehet, hogy boszorkány~ gondolta magában. Ezt arra alapozta, hogy a lány olyan mozdulatot tett, mintha a pálcája felé nyúlna. Bár lehet, hogy mugli auror és a fegyvere után nyúlt. Látta a lányon, hogy tényleg nem baj az, hogy majdnem fellökte. Azonban olyan érzéseket is látott az arcán, mint például 'Menj a fenébe!' és egyéb hasonlók.
- Örülök, hogy megismerkedtünk Charleine - mondta a lánynak. - Én csak sétálgatok erre. Azonban ez az elhagyatott környék veszélyes egy olyan szép lánynak, mint te.Tehát, te mit keresel erre?
 A lány mondott egy fura mondatot, amin egy pillanatra meglepődött, de rögtön megértette, amikor a lány elvigyorodott.
- Már ismerjük egymást. Vagyis egymás nevét. - felelte a lány kérdésére. - De, ha akarod tarthatunk ismerkedős éjszakát. Foglalj helyet.
Az utolsó szavainál az egyik pad felé intett, hogy üljenek le rá. Miután leültek LAshawn újra megszólalt.
- Mesélj magadról, kedves Charlaine - kérte a lányt.

Sötét az éjszaka. És hideg. Csend van a játszótéren. Nem lát senkit, és nem hall semmit. Szerencse. Néha szeretett egyedül lenni, s most ez azon pillanatok egyike volt mikor egyedül szeretett volna lenni.  Hogy miért ide jött azt ő maga sem tudta pontosan. Talán, ha egyszer járt itt életében, de, hogy mikor volt itt egy kérdés, amire nem tudta a választ. Most a fák között sétált és rálépett egy ágra, mivel nincs itt senki sem, nem is kell percekig vizsgálnia néma csöndben állva, hogy követi-e egyáltalán valaki. S, ha igen akkor szenvednie sem kell azon, hogy halálfaló-e vagy szimplán egy mugli. Bolyongott a játszótéren. Az ág reccsenése után tíz perccel úgy döntött, hogy kijön a bokrok és egyéb növények kuszaságából és lassan indul hazafele. Viszont ezután felborult a terve. Ugyanis, ahogyan kilépett a bokrok közül a kerítés mentén sétálni kezdett, de nem nézte, hogy merre megy és hogy jön-e valaki vele szemben. Így sikerült felborítania egy idegen lányt, aki szintúgy a gondolataiba merült. Lashawn az utolsó pillanatban a lány köré fonta karjait, hogy el ne essen . Majdnem felborította a lány a fiút, de végül talpon maradtak. Miután a lány biztosan állt a lábain elengedte őt Lashawn, viszont a fiú nem vette észre, hogy elpirult. Ez annak volt köszönhető, hogy még sohasem volt ilyen közelségben egy vele egykórú vagy majdnem egykorú lánnyal.
- Elnézést, hogy majdnem fellöktem - kért bocsánatot Lashawn, ezután a földre nézett, majd újra a lány szemébe. - LAshawn Elwyn vagyok. Kit tisztelhetek önben?

Látta a lány arcán, hogy a bocsánat kérésére megenyhült valamelyest, de tuti haragszik még rá, de maradhatott benne valamennyi harag, hogy megsértette, ha aranyvérű. Ha aranyvérű, mert ha nem akkor ügyes játékos és csak szimplán látni akarja a kastélyt belülről és egy-két ajándékot haza vinni Lashawn zsebéből fizetve. Mivel nem tudta eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik a lány, de ő aranyvérűnek veszi addig, amíg a lány mást nem mond. Mindezek ellenére volt még egy kicsi bűntudata, hogy olyanokat gondolt róla és szeretett volna a lánynál megbocsátást nyerni.
- Nem tudom csak tippeltem, hogy itt vár. A gyémánthoz hasonló szépsége megzavarta gondolataimat - felelte a lány kérdésére Lashawn. - Ugye nem zavar, ha tegezlek. Szerintem lehet gyönyörködni az építészeti csodákba. Mellesleg tudtad, hogy a kastélyt a muglik csak egy várromnak látják, ahova  a kőomlás veszély miatt csak régészek járhatnak be? a portán mondták.
Majd a lány elkezdte a nevét elmondani, s közben nyújtotta a kezét felé. Lashawn megfogta és kezet csókolt a lánynak. Mikor a lány megakadt a neve elmondása közben azt hitte, hogy a kézcsók miatt van. De amikor a lány elmondta a teljes nevét hirtelen beugrott egy kép. Egy Adaline nevű hetedéves lányé, akivel volt egy-két közös órája, de sosem figyelt fel rá. S, ha emlékezete nem csal, akkor Adaline hasonlít a mellette álló Adára. Ez jelent valamit. Valamit, ami lehet jó és rossz is.
- Persze akár kettőt is.  - mondta a lánynak. - Akkor jobb lesz, ha indulunk befelé, mielőtt elrabolnák mellőlem a világ legszebb ékkövét.
Furcsának találta azt, amit mondott a lány, mert nem látta se a reggelinél, se a hallban, ahol jó pár órát sakkozott egy fickóval. Ekkor előre engedte a lányt, s ezzel jelezte neki, hogy elfogadta a felkérést a tangóra.

Egészen meglepődött a lány reakciójától. Erre nem számított. Nagyon nem számított. Kicsit ismerős volt az arca és már jelentett valamit. Legfőként azt, hogy ha rajta múlik nem fog senki se a lánnyal szemben erőszakot használni. Ráadásul látszott rajta, hogy fázik, szeretne bejutni és nagyon egyedül van. Mellesleg a pár nap alatt meg tudott a környékről egy dolgot. A kastélyt a gazdag aranyvérűek azért keresték fel, amit a lány feltételezett róla. Csak a többi fickó komolyan gondolta, míg ő benne csak az fordult meg, hogy később esetleg megtörténik a dolog. Hirtelen a lány keze által rájött, hogy hol vannak és mi is történik vele.
- Elnézést hölgyem - mondta a lánynak egy meghajlás kíséretében, miután összeszedte magát a pofon után. - Azt javaslom mindent kezdjünk újra vagy, ha azt sem akarja akkor visszatérnék a meleg és kényelmes szobámba, míg ön itt fagyoskodik, miközben arra vár valaki bevigye és legjobb esetben is egy 40-50 éves dagadt fickó vinné be az ön által emlegetett okokból. Ráadásul az az úriember nem lesz ilyen engedékeny önnel.
Lashawn kivárt egy kicsit, hogy a lány válaszolhasson és meggyőződjön az észérvei igazságáról. Közben felvette a pulcsiját a földről és leporolta róla a koszt.
- Nos mivel nem szeretnék bunkó lenni illene bemutatkoznom - zavarta meg a lány gondolatait. - Lashawn Elwynnek hívnak.

[/color]

- Hát ez egy jól megfogalmazott válasz volt - felelte mosolyogva a lánynak, bár ha jobban belegondolt akkor az ő válasza sem volt ennél jobb. Körülbelül ilyen erősségű. Most már bánta, hogy elejtette a megjegyzést, mert a lány sem mondott neki ilyet. Azonban az ilyen kérdésekre nem is létezik "jó" válasz, ha hirtelen szegezik neki az embernek. Közben elgondolkodott a lány következő kérdésén, majd megszólalt.
- Hát nem a legjobb. Nem a tanulásról vagyok híres, de a szüleim miatt és az Aurorképző miatt kell tanulnom. - majd ő is egy kérdéssel támadt. - És te milyen vagy a tanulás területén?
Közben az idő egyre jobb lett, sőt. Annyira meleg lett, hogy legszívesebben úszott volna egyet a tóban, de elég sok rémtörténetet hallott róla, s inkább nem próbálta volna ki. Igaz, ha a barátaival fogadott volna jó pénzben akkor talán és akkor is, ha valamelyik csinos lány kérné tőle, de az utóbbi eléggé valószínűtlennek látszott. Újra a lányra nézett, de a tó vize egyre jobban csábította. ~ Majd, ha elmegy~ tervezte magában Lashawn.

Adaline

 Lashawn jó nyárnak nézett elébe. Nemrég kapta meg a RAVASZ eredményeit, amik elég viszonylag jók lettek és ezért a szülei elküldték egy hónapra pihenni Skóciába egy kastélyba, hogy jól érezze magát. Ráadásul az apja az indulás előtt a kezébe nyomott vigyorogva egy borítékot. Mikor megérkezett akkor nyitotta ki, mint ahogy ígérte apjának és ledöbbent. Egy kis pénz volt benne meg egy saját Gringotts számla adatai.
 Pár napja volt már itt, de nem sok minden érdekes volt a környéken. Volt egy kis varázsló falu a környéken és ennyi. Ott nem sok érdekes látnivaló volt, de arra jó volt, hogy új ivócimborákat szerezzen. A lányok nem voltak szépek vagy arra érdemesek, hogy elcsábítsa őket. Most is egy kiadó séta után tért vissza a szállodába. Próbált valami csinos mugli lányt felszedni, de kiderült, hogy ők is nyaralni voltak a közelben és már távoztak. Szomorúan lépegetett vissza a kastély felé, majd újra megállt. Észrevett egy mugli lányt, aki a szállót nézte. Lashawn úgy tudta, hogy a muglik nem veszik észre. Vagy ez nem volt igaz vagy a lány volt boszorkány. De egy valami bizonyos volt. Az ismeretlen a gyönyörű lányok kategóriába tartozott. Látszott a lányon, hogy be szeretne jutni. ~ de akkor miért nem megy?~ vetődött fel a kérdés Lashawn fejében. ~ Valószínűleg nincs pénze és nem rí róla le, hogy boszorkány és ezért kísérőre vár.~ Megesett a lányon a szíve és segíteni szeretett volna. Mellesleg az is a pakliban volt, hogy felszedi a lányt és bemutathatja őt a szüleinek a barátnőjeként. ~ Kár volt azt mondani nekik, hogy már van.~ gondolta Lashawn.
- Üdvözletem szépséges hölgyem! - köszöntötte a lányt, majd ráterítette a melegítő felsőjét, ami valami Nájki márkájú volt és még az indulás előtt vette fel. - Így jobb? Segíthetek még valamiben?
Ekkor rámosolygott a lányra, majd a kastély felé biccentett. A biccentés után végig nézett a lány testén és kiült Lashawn arcára, hogy mire gondol a lánnyal kapcsolatban.

Egyre furcsállotta magában, hogy egy mardekáros ennyire barátságos legyen. Úgy ismerte őket, mint a felső tízezer és véleménye szerint a barátságukat és tiszteletüket elnyerni csak két úton lehetséges azon kívül, hogy marids lesz az első évben. Vagy komálja a Nagyurat és a sötét mágiát vagy aranyvérű. Ő maga az elsőt nem tekintette életcélnek csak akkor, ha nagyon muszáj lenne. Aranyvérűként viszont kereshetné a barátságukat, de az első ok miatt ezt kizárta. Most viszont itt van ez a lány, aki úgy tűnik más, mint a többi mardis. Ezt mutatja az, hogy nem kezelte őt úgy, mintha a legutolsó sárvérű lenne, tehát a megszokott módjukon.
- És meg tudhatom, hogy  mi az oka ennek? - kérdezte a lányt. - Már, ha nem személyes vagy titkos.
Tényleg kíváncsi volt arra, hogy mitől lehet ennyire feldobva a lány és ül le vele beszélni. Mint e legtöbb hugrabugos, ő maga is tisztában azzal, hogy mindenki balfácánoknak tartja őket. Most itt lehet a lehetőség, hogy két legyet üssön egy csapásra, így az évvégén. Bebizonyíthatja, hogy nem azok, bár utolsó évben tök mindegy volt számára, de azért mégis tud bizonyítani. A másik meg az, hogy tudna magának egy jó nyári programot, mert most elég unalmasnak néz elébe. A lány egyik következő kérdése is erre irányult.
- Hát... - kezdte el Lashawn. Úgy gondolta, hogy jobb, ha nem árulja el azt, hogy auror lesz, mert hátha a lány Őt pártolja. - A minisztériumba mennék valamit munkálkodni vagy valahova máshova. Még pontosan nem tudom.
- Hogy mit teszek nyáron? - tette fel a lány kérdését. - Egyelőre nem tudom. Valószínűleg állás kereséssel.
Hirtelen eszébe jutott valami, amivel jobbá tehetné a  nyarát és más ügyekben is tehet egy lépést előre már, ha bele megy a lány. Így újra megszólalt.
- Tudom, hogy nem ismerjük egymást annyira - kezdett bele, s egy rövid hatásszünet után folytatta. - De ha van kedved eltölthetnél nálunk pár napot vagy hetet.
Nem tudta, hogy pontosan mi késztette a meghívásra, bár pozitív válasz esetén a végeredményt ismerte már. Jobban elgondolkodott a miérteken, s körvonalazódott egy-két ok.

Sabrina

Kicsit kezdett meleg lenni és egyre több ember szállingózott ki a tónak pont erre a szakaszára. Látta vagyis olyasvalami érzés látszódott rajta, hogy nem szereti, ha sok ember van körülötte. Amikor megdicsérte a lány hangját látta, hogy elpirul, de inkább úgy tett, mintha nem is látta volna. ~ Szóval van barátka~ gondolta magában. ~ Inkább nem kavarok be, mert még a végén rosszul járok.~
- A macska szerint finom falat a bagoly, de sajnos a macska nem tud levelet hordani nagy távon. -próbált meg egy, saját bevallása szerint ócska, poént Lashawn, hátha a lány nevet. Majd a lány feltett egy elgondolkodtató kérdést. Ő maga sem tudta, hogy mit szeret a bájitaltanban, de azt tudta, hogy szereti. Így elég nehéz elmagyarázni a lány számára, hogy miért szereti a bájitaltant, ha önmaga sem tudja a miértet.
- Hát nem tudom, talán azért, mert kell oda egy sajátos kreativitás, kitartás ás tudás, hogy elkészítsen bárki is egy bájitalt. Ráadásul néha igen keményen meg kell dolgozni a megfelelő hatásért. - felelte a lány kérdésére, maj dő tett fel egy kérdést. - ÉS te miért szereted az átváltoztatástant?

Astoria

Miután a második almáját is megette újra lefeküdt a földre, s behunyta a szemét. Nem sokáig élvezhette így a természetet és a napsütés melengető már-már égető fény nyalábjait, mert egy lány szólt hozzá hirtelen. Erre megriadt és nagyon gyorsan felült. S csodálkozva nézett a lányra és magában azt kérdezte, hogy a fenében tűnt elő ilyen gyorsan a lány úgy, hogy hopponálni és dehopponálni nem lehet az iskola területén.
- Szia neked is - köszönt a lánynak, ha már az nem köszönt neki, majd kicsit arrébb húzódik. -Foglalj helyet. Én Lashawn Elwyn vagyok, ha nem ismernél. Örülök, hogy megismerhetlek Astoria.
Kicsit furán méregette a lányt, mert általában velük, a hugrabugosokkal, nem beszélnek a mardisok. Most ezt furcsállotta. Majd képzeletében vállat vont és abbahagyta a furcsa méregetést, mert lehet, hogy felidegesíti a lányt, aki egy veszélyes diákkorú sorozatgyilkos és ő lesz a következő áldozat. Bár legyen a lány mardekáros ő nem tudta beleképzelni a lányba a sorozatgyilkost, mert ahhoz túl csinos. Közben valószínűleg a lány leült.
-  Hogy vagy így a nyári szünethez elég közel? - kérdezte a lánytól. - Megy a tanulás?
Más kérdések nem jutottak az eszébe hirtelen. Erről két dolog tehetett. Az egyik az, hogy egy mardekárossal beszélget, a másik az, hogy a mardis egy lány. Inkább a lány dobjon fel egy témát szögezte le magában Lashawn.