Abby


Colin gondolataiba temetkezve üldögél, s még mindig fejét töri, hogy vajon ki és hol tudna neki segíteni, ekkor egy hang csapja meg a fülét. Fejét lassan fordítja a hang irányába, s ezzel együtt húzódik barátságos mosoly arcára. A szavak visszacsengnek fejében, s szint azonnal válaszol is.
- Szia Abby! Ha van kedved, nyugodtan csatlakozz, mindig szívesen veszem mások társaságát. A nevem Colin. -
Hangja barátságos, s az acélszürke szemeken a napfény csillan meg egy pillanatra, majd most az ő kérdése következik, hisz azt mégsem engedheti, hogy csupán üljenek ott, s nézzenek a nagyvilágba, s a lány talán még segíteni is tud neki.
- Amúgy, ha nem titok, megkérdezhetem mi járatban erre? Vagy csak úgy jól esik a friss levegőn lenni? -
Amint elhagyja az utolsó pár szó a száját, máris nagy érdeklődés ül ki az arcára. Mindenkivel szívesen ismerkedik meg, hiszen az első két évben csak ritkán bújt ki ?csigaházából?, így csupán háztársaival s néhány évfolyamtársával ismerkedett meg. Úgy gondolta, hogy az mégsem járja, hogy úgy teljen el az iskolában töltött idő, hogy csupán a mugli világban vannak barátai és ismerősei. Éppen ezért a harmadik év már az ismerkedés kapcsolatépítés éve volt számára, ha lehet ezt így használni. Sokkal több tanulót ismert meg és részt vett a közös programokban is, hamar ráérzett a Roxfortos élet ízére.

Audrey engedélyével módosítottam!

Abigail

Mint mindig a belső udvar tele van diákokkal, s mindenkinek megvan a maga kis teendője: vannak lányok akik nevetgélve beszélgetnek s olykor velük egy idős fiúkra sandítanak, s vannak a fiúk akik egy-egy bíztató mosollyal nyugtázzák a lányok figyelmét, ami belőlük újabb kacagást vált ki, vannak akik itt-ott üldögélve olvasgatnak, tanulgatnak, s vannak akik csak szimplán élvezik a szabad levegőt.
Aztán egy pillanat múlva a kerengőben feltűnik egy gondterhelt arcú fiú, akit láthatóan nem az zavar, hogy rossz az idő vagy, hogy a lányok épp őt figyelik. Amint kiér a kis udvarra, annak közepén megáll, s tűnődő arccal elkezd körbe nézelődni, mindig egy-egy ajtót vesz jól szemügyre, majd megrázza fejét, s inkább egy következőre futnak szemei. Egy kissé magába roskad, majd leül, s tovább töri a fejét. Nem egy feltűnő jelenség, bár sokan látták már erre felé hiszen a háztársaival a szabadidejüket általában itt töltik.
Egyszer csak, hirtelen felpattan, s most az arcokat kezdi el vizslatni ugyan úgy mint az imént az ajtókat, ám most kevesebbet időz el az arcokon, hiszen nem akarja, hogy bárki közeledésnek vélje a szemlélődést, s ezzel ellenszenvet váltson ki az adott egyénből, vagy éppen ellenkezőleg biztató jeleket küldjön felé. Aki egy kicsit jobban megfigyeli őt, láthatja, hogy tekintete hol felcsillan, hol pedig azon nyomban tovatűnik arcáról ez a csillogás. Láthatóan keres valamit vagy valakit, ám most ismét visszahuppan előző ülőhelyére, hiszen most sem járt sikerrel. Az arcokat még figyeli, de már nem olyan intenzitással, mint korábban. Csalódottság ül ki arcára, s a mindig csillogó acélszürke szemek, most nem oly vidámak, mint majd mindig.

Nagy csend honol a bagolyház környékén, ám e idilli csendet hamarosan léptek zaja töri meg. A lépcsőn egy magasabb alak érkezik, s amint felér alakja teljesen láthatóvá válik, Colin az. A fiú felérve tekintetével keresni kezdi Chuckyt, ám a bagoly nem várja meg míg gazdája észreveszi őt, egyből odarepül hozzá, s ez még a srácot is meglepi. Egy gyengédebb simítással üdvözli a madarat, majd hamar előveszi az imént elfeledett kis levelecskét, majd a madár lábára köti azt, majd a szemébe néz s csak ennyit mond:
- Vidd el ezt a levelet apuéknak, bár tudom  nem kell benned csalódnom. -
A madár az utolsó szó után rögtön elrepül. Colin még nézi egy darabig a madár tova tűnő alakját, majd sarkon fordul s ahogy érkezett, úgy távozik a bagoly házból. 

Colin Darnell Simons

alapok

jelszó || "Harry Potter gyereket akarok tőled" (lol )
teljes név ||Colin Darnell Simons
becenév || Colin
nem || férfi
születési hely, idő ||  Newcastle,1983. július 23.
kor || 15
faj || ember
vér || félvérű
évfolyam || 4.

          a múlt
Esős nyári reggel volt, s az egyik ajtó nagy hirtelenséggel vágódott ki, majd egy fehér ruhás nő szalad át az egyik szobából a másikba. Hatalamas jajveszékelés, majd jó idő múlva nyílik a szoba ajtaja, s ugyan az a nő jelenik meg. Mr. Simons, fia született. Egy magas erős testalkatú férfi lépett ki a sötétből, arca kivirult, s szemei kissé
könnyesek, boldog.

Egy gyertya áll a tortán a kis Colin most 1 éves, ám a tavalyihoz képest most sokkal szebb az idő, mondhatni egész meleg van itt Newcastleban, őszintén szólva meglepő. A kisfiú hasonlít szüleire a sorjában érkező rokonok, csak a nem örökölt hajszínen csodálkoznak. ?A szeme?hát az az apjáé, de mosolya Rosmary az a tiéd. Ekkor halk zene csendül s a kisgyermek pár perc múlva álomba szenderül?

Kellemes zene szól a kertben, s hatalmas tömeg áll odakint, ahogy lassan átérünk rajta hirtelen egy nagy tortával találjuk szemben magunkat, rajta 4 pici gyertyával s mögötte egy sugárzó tekintetű fiúval.
? Mond csak William tudja már ?
Ó hogyne. El kellett neki mondani miután varázsolt.
Varázsolt? Ilyen korán? Ez igazán dicséretes.
Köszönöm a nevében is George. ?

Egy mugli iskolában járunk odakint esik az eső, s a folyosó közepén egy kisebb csoportosulásra lehetünk figyelmesek ahol a gyerekek nagyokat kacagnak. Ott látjuk meg a barna hajú, s csillogó szemű Colint, a fiú éppen egy búgó csigát húz fel s dobja a földre, majd egyik társa ugyanígy tesz, de Colin csigája kiüti az övét, ám ők ezen nagyot kacagnak ejj ezek a kellemes diák évek?

Mintha csak tegnap lett volna, hogy a kis Colin, aki valljuk be korához képest nem is olyan kicsit, még  a mugli iskolában pattogtatta a kosárlabdát, s most éppen hozzá hasonló barátait kergeti őrületbe a furábbnál, furább varázstalan dolgokkal, s amilyen szavakat használ, nos látszik, hogy szereti az efféle csínyeket?.

- Lökd el magad Colin, lökd el a földtől! Látod megy ez, most nyomd lefelé az elejét s gyere le. Hékás! Mondom gyere le, ne pedig repülj el. Ej te kölyök? -

- Tanárnő jöjjön Colin beleesett a vízbe és nem tud kijönni. Elmerült. ?
~ Most végem ~ gondolja ~ Lassan lecsukódnak a szemeim?hé itt vannak a szüleim, de miért sírnak, ne apu ne sírjatok, kérlek, nincs semmi baj, nem lesz semmi baj, nézd itt vagyok! Hé apu?~
Ekkor szemei felpattannak s egy szempillantás alatt repült ki a vízből, ekkor fogadta meg hogy soha nem adja fel, mert amit felad az veszett ügy?

- Na elég legyen a veszekedésből. Itt az ideje, hogy kibéküljetek s találjunk egy kompromisszumos megoldást. Na figyeljetek ide, elmondom mi lesz. Szóval felvetjük mind a kettőtök ötletét s amelyik több ember szerint jó azt fogjuk megvalósítani. ?

- Nagyon okos és jóravaló fiunk van Rosemary, jobbat nem is kívánhatna egy varázsló. Okos, szorgalmas, s még csak nem is az, az otthon ülős fajta, hamarosan azonban elmegy itthonról. Tegyük hát nagyon széppé e remek gyermek tizenegyedik születésnapját. -

- Nos fiam, várod már? Lassan indulhatsz az iskolába. Büszke vagyok rád, s hiszem, hogy megállod majd a helyed akár csak én vagy édesanyád, látom elolvastál néhány könyvet a varázslásról és az iskoláról is, nos ez dicséretes gratulálok, na de most már irány aludni, nagy nap lesz holnap. ?

          jellem

Remek társasági ember, bár nem egy középponti figura. Igazságos a vitás kérdésekben, s mindig vannak ötletei. Nem okoz neki gondot leülni tanulni, s rendkívül szorgalmas. Mint afféle gyerek szeret kicsit viccelődni és mókázni, ám csak bizonyos határokig.

          apróságok

mindig || - Viccelődni
             - társaságban lenni
             - szabadban lenni
             - érdekes dolgokat olvasni
             - repülni
             - mugli sportok
soha || Felkészületlenség
           Tunyaság
           Igénytelenség
           Gonoszság
           Teszetoszaság
 
dementorok || Amikor kiskorában fuldokolt és szüleit látta maga előtt amint sírnak, mert ő meghalt?
mumus || Vámpír
titkok || - Szereti a mugli sportokat
             - Egyszer összeverekedett osztálytársával
rossz szokás || Néha okoskodni és vész madárkodik


          a család

apa || William Cirius Simons, aranyvérű 
anya || név; Rosemary Simons, (Szül.: Rosemary Evelyn McKenzie)
családi állapot || egyedülálló
állatok || Chucky- bagoly


          külsőségek

magasság || 180 cm
tömeg || 70 kg
rassz || európai.
szemszín ||acélszürke
hajszín ||barna
különleges ismertetőjel ||
kinézet || A korához képest magas és sportos alkatú fiú. Félhosszú haja itt-ott direkt vagy véletlenül, de kócos ám most amúgy is ez a divatos. Acélszürke szemei megnyugtatóak, s legtöbbször kellemesek  pillantásai. Öltözéke divatos, ám mégis sportos és kényelmes.
egészségi állapot || -

          a tudás

varázslói ismeretek || másodéves, Kedvenc tantárgy:sötét varázslatok kivédése, átváltoztatástan; amit nem szeret: gyógynövénytan
mugli képzettségek || kosárlabda, kézilabda
pálca típusa || 14 hüvelyk, kőris, főnix toll
különlegesség ||


          szerepjáték-példa
- Azt hiszem itt az ideje, hogy induljak apu, különben lekésem a vonatot. ?
Tekintete most is tiszta, s szemeiből árad a magabiztosság, látszik, hogy bár még fiatal, tudja jól, hogy hova indul, s hogy milyen útra lép. Mosolyog, s ez megnyugtatja a büszke ám most mégis könnyeivel küszködő édesanyját.
- Ne sírj anyu, úgy elrepül ez a kis idő, hogy szinte észre sem veszed, hidd el hamarosan itthon leszek. Ne félj nem lesz semmi bajom. -
- Na fiam ideje indulni. Gyere, segítek eltolni a bőröndödet. Itt van még néhány galleon édességre, de édesanyádnak egy szót se, mert ha megtudja, akkor inkább találkozz egy magyar mennydörgővel. ?
Fejezi be ekként atyja, majd egy kis mosoly s egy cinkos kacsintás után már be is zárja a vonat ajtaját.
Még pár pillanat s a vonat elindul, Colin ahogy a többi tanuló, kint csüng az ablakban s szüleinek integet, aztán pár pillanat múlva a vonat elvész a távolban?

          egyéb

Semmi említésre méltó