Legutóbbi hozzászólások: Birdie Jo Hamilton

BIRDIE JOSEPHINE HAMILTON

jelszó || l'esprit de l'escalier.
nem || nő
születési hely || London, Anglia
születési dátum || 1991.02.04.
kor || 15 éves
vér || félvér
foglalkozás || diák
funkció || mindig elkél egy forradalmár az évfolyamon

A múlt

Kedves Matthew,

Sosem hittem, hogy valaha levelet fogok írni neked, de azt se képzeltem soha, hogy bármikor is szeretni fogom a sóskaramellát, hát mégis itt tartunk. Nehezemre esik bevallani, de kedveltelek, a mosolyod olyan, ami láttán másnak is mosolyoghatnékja támad és olyankor nem gondoltam arra, hogy milyen nagyok a fogaim. Ahhoz képest, hogy aranyvérűnek születtél, egészen normálisnak tűntél, sosem éreztem azt, hogy lenéznél amiatt, mert én nem vagyok az. Azt viszont kétlem, hogy tudnád, hogy én miért kezelem fenntartással a magadfajtákat. Anyukám olyannak született, mint te, olyanok között nevelkedett, mint te, de volt egy, a te fajtád szemében hatalmas bűne; beleszerett egy mugliba, aki történetesen az apukám. Ezért kitagadták. Eddig nem sokat tudtam erről, anya nem szeret a múltjáról beszélni, mindig látni a szemében a fájdalmat és a szomorúságot, mikor szóba kerül. Még a nevét se árulta el nekünk, nem akarta, hogy rossz szemmel nézzünk rájuk. Engem viszont mindig is érdekelt, mert megérdemli, hogy valaki tényleg kiálljon érte. Tudod, csak bátyjaim vannak, ők másképp látják a világot, mint én.
Nagyon viaskodtam a Roxfort ellen, mikor megjött a levél, mert Gale, az ikertesóm, nem kapott és én nem akartam nélküle egy tapodtat se menni. Anya mindig azt mondja, hogy ő a szél a szárnyaim alatt. Hát igaza van, mellette mindig sokkal bátrabb vagyok, de most már kezdek lassan rátalálni a saját erőmre is. Végül nem bántam, hogy eljöttem, így a könyvtárban átnyálazhattam az összes aranyvérű családról szóló kötetet, hátha találok kapcsolatot. Évekig kutattam haszontalanul, emlékszem, most áprilisban velem szemben tanultál és a magyar családok viszonyáról meséltél (akkor hagytalak teljes zavaromban faképnél, mikor a sárkányodat akartad mutogatni) és akkor rájöttem, hogy teljesen rossz irányban keresgélek. Egy hónapja elvettem egy levelet, amit anyának címeztek és amit tudtam, hogy tűzre dobna, ha rájönne a létezésére. Kemény munka volt lefordítani, de aztán minden összeállt.

Matthew Reginald Báthory-Burke.
BASZÓDJ MEG!

Sosem hittem volna, hogy ennyire álszent féreg vagy. Tudtad, ugye? Tudtad, hogy rokonok vagyunk, de nem mondtál semmit, mert természetesen az igazságtalanság oldalán állsz. Hát persze. Te is csak egy aranyvérű vagy, magasztalod azokat az elavult és életeket megrontó elveket, amik mögé nagyszüleid is bújtak. Ezentúl nem fogsz megvezetni azzal a bárgyú mosollyal, már tudom milyen ocsmányságok rejtőznek mögötte és legalább ez végre elég bátorságot ad, hogy lépjek. Küzdeni fogok ellenetek és egyben értetek is, már tudom is, hogy hogyan. Lehet, hogy nem leszek hozzá elég, mert hát… én én vagyok, csak én, csupa kisbetűvel eldadogva, de valakinek most már cselekednie kell. Ahogy Amelia Earhart is mondta: “A legnehezebb dolog meghozni a döntést. A többi már csak kitartás”. Hát én döntöttem.
Mondhatnám, hogy félek, de féltem már nagyon életemben, mikor egész éjszakára kint rekedtem egyedül az erdőben a legnagyobb viharban, ám az igazságért való harc inkább felvillanyoz. Ha azt túléltem, ezt is túl fogom, nem lehet mindenkiből Joan d’Arc. De példát vehetek róla: “Nem félek. Erre születtem”.

Addig is menj a pokolba!
Birdie

- Hmm… El is küldöd a levelet? - Ahogy végre Gale megszólalt, már egy egész ösvényt tapostam a fapadlóba. Egy egész örökkévalóságnak érződött, míg olvasott, de kettőnk közül inkább én voltam az, akire illett a könyvmoly kifejezés. A kérdését egy szemforgatással jutalmaztam, majd lehuppantam mellé. A szék megreccsent, még az is gúnyt űz belőlem.
- Ez inkább személyes kinyilatkoztatás. Nem tartozom magyarázattal annak a sárkányürüléknek, amiért ezentúl pontosan úgy bánok majd vele, ahogy a családja bánt anyával. - Gale egy sóhajjal rakta le az asztalra a levelet, pont kettőnk közé. A plafonra emelte a tekintetét, én pedig a szám belsejét kezdtem rágcsálni, míg vártam. Tudja, hogy bármit is mond, már nem tud eltántorítani, de azért a széllel a szárnyam alatt magasabbra emelkedhetek.
- Oké, akkor mondd el, hogy miért is akarsz küzdeni pontosan. Mert ez szerintem már nem is anyáról szól. És amúgy is ügyesnek kell lenned, mert ha Briar megtudja, tuti, hogy bajba jutott hölgy leszel. Nem lenne biztonságosabb jövőre, mikor már végez ő is a sulitokkal?
Fintorgok egy kiadósat, ahogy a bátyánkat említi. Valóban nehéz lesz úgy véghez vinni mindent, hogy ne bukjak le előtte. Ő sokkal biztonságosabban játszik, nem igazán viseli jó néven az én nézeteimet. De már nagylány vagyok és csinálhatok nagy dolgokat, erre majd rá fog jönni ő is.
- Egyenlő bánásmódot akarok és elfogadást. Hogy megszűnjenek a címkék, ne legyen fontos, hogy ki aranyvérű és ki mugli származású. Azt akarom, hogy az elavult nézetek és tradíciók eltörlésre kerüljenek, hogy a saját életével mindenki azt kezdjen, amit akar és azt szerethessen, akit csak akar, megtorlás nélkül. Azt akarom, hogy a házimanók ne rabszolgák legyenek, szólásszabadságot érdemelnek. Meg… most tényleg soroljak fel mindent? Rámegy akkor az egész nyáriszünet. És nem, nem akarok már várni. Ahogy Rosa Parks is mondta: “Ha változást akarsz-”
- “Ne félj megtenni az első lépést.” - Vág közbe, én pedig elpirulok. Túl sokat idézek a kedvenc hősnőimtől. - Értelek. Oké, de alaposan meg kell tervezned. Lényegretörőnek és figyelemfelkeltőnek kell majd lenned. És szükséged lesz egy logóra, mert minden valamirevaló forradalomnak volt jelképe. Viszont… biztos, hogy úgy akarsz világmegváltást kezdeményezni, hogy nem léptél még ki a kalitkádból? Birdie, még egy korty alkoholt se ittál soha, apa kávézóját ismered nagyjából a világból. Még csak smárolni se smároltál még, azt se tudod milyen az igazi tűz. Vagy drága unokatestvérünk végül mégiscsak megmutatta a sárkányát? - vigyorog rám pofátlanul, én pedig teljesen elvörösödve boxolok a vállába egy nagyot.
- Ba-ba-ba-cseszd meg, Gale!

Jellem

Igen erős elképzelése van arról, hogy milyennek kéne lennie a világnak és nem érti azt, hogyan lehetséges, hogy a nála idősebb, több tapasztalattal és tudással rendelkező emberek miért is nem tesznek a változásért. Folyamatosan forrong legbelül, csipkedi a bőrét a látott és olykor tapasztalt igazságtalanság, aminek viszont ritkán ad hangot. Fejben tökéletes szónoklatokat tart, művészien előadott, lelkesítő beszédekről álmodik, de mikor eljönne épp az ő pillanata, mert piszkálják az alsóbb évfolyam diákjait vagy pocskondiázzák a manók főztjét, jobbára csak körbenéz és a szája belsejét rágcsálja, hisz mit fognak gondolni mások? Biztosan kinevetik, mert a tekintetek kereszttüzétől úgyis dadogni kezd, meg a legfrappánsabb visszavágások amúgy is csak utólag jutnak az eszébe. Véleménye, az mindig van és egyre gyakrabban képes elő is állni vele, még ha egy kis noszogatásra is van szüksége.
Tipikus kamasz, aki nem csak a világgal nincs megelégedve, de saját magával sem. Még keresi önmagát, próbál idomulni másokhoz, azt mondani és úgy tenni, ahogy szerinte elvárják tőle, mert ő is szeretne tartozni valahová. Irigykedve nézi a többi lányt, mert szerinte mindenki szebb nála és vágyakozva nézi az összefont ujjakat és a lazán átkarolt vállakat. Kényelmetlenül érzi magát a saját bőrében, mert nagyon szeretne nőies lenni, példát venni a pubertás nagy részén már átesett diáktársairól, de túlságosan cikinek érzi önnön próbálkozásait, így azokat jobbára meghagyja a tükörképének, mikor egyedül van a szobában. Bőven elég, ha saját maga ítélkezik felette. Látszik, hogy fiútesók kereszttüzében cseperedett, ott van a menésében, a stílusában, a túl erős vállba boxolásokban.
Egyszerre szeretné betartani és áthágni az összes szabályt, meghódítani a világot és a szobája mélyén maradni, míg végre meg nem nő a melle. Ő az, aki folyamatosan felhívja a figyelmet, hogy ezt nem kéne csinálni, de azért megteszi úgy is. Szereti túl hangosan hallgatni a zenét, énekelni és ugrálni egyszerre, de ő az is, aki nem mer felszólalni órán, pedig pontosan tudja a választ. És ő lesz az is, aki a háttérben maradva fogja megreformálni a mágustársadalmat.

Külsőségek
szemszín || fekete
hajszín || sötétbarna, az alja mindig más színű
kinézet ||

Nem ő a legszebb leány a vidéken. Túl nyurga (172 cm), túl lapos, túl vékony, szinte hallani, ahogy rezegnek a csontjai menés közben. A bőre túl szeplős, a foga túl kapa, földet lehetne művelni velük. A szeme túl sötét, kifogyott a színes tinta, mire elértek hozzá. Viszont mikor mosolyog, úgy igazán mosolyog, mintha az egész lénye ragyogna tőle.
Az egyenruhája is túl viseltes, biztos valami jótékonysági szervezettől kunyerálta, a saját ruhái meg… túl bő, túl fiús, túl… egyértelmű, hogy a tesóitól örökölte. Nagy ritkán el lehet kapni egészen újnak tűnő, tényleg lányoknak való ruhában, de az meg túlságosan… hát, nem ő.
De a nyáron lövetett egy orrpiercinget. Abban nincs semmi túl. Az pont úgy jó.

Kapcsolatok
Matthew Báthory-Burke - frissen felfedezett unokatesó, hirtelen jött nemezis

Azt beszélik…
A dadogása kamu, csak így akarja megúszni az órai feleleteket.
Olyan szegények, hogy nem telik az összes gyerek tandíjára, így félévenként váltják egymást az ikrek.
A Hamilton az új és ócskább Weasley. Se vörös haj, se aranyvér.
Donne miatta kezdett raccsolni vagy Hamilton lett Donne miatt dadogós. Whatever.
Smithe-t egy lapon emlegeti Artemisia Lufkinnal, az első női mágiaügyi miniszterrel. Egyik picsa őrültebb, mint a másik.
Azért utálja ennyire Báthoryt, mert visszautasította. Valószínűleg ez a baja de Lysszel is.

Pálcatípus
10,5 hüvelyk, berkenye, egyszarvúszőr mag - meglehetősen rugalmas

Egyéb
avialany || Emily Bador

Nem eszik húst, ezzel tiltakozik a kegyetlen állattartás és feldolgozás ellen.
Erősen dadog, ha ideges vagy nagyon zavarba jön. Lámpalázas.
Az anyja magyar, de a gyerekek már nem ismerik a nyelvet, sosem tanította rá őket.
Viszont varázstárgyak felrúnázásával foglalkozik és Birdie igen sokat tanult tőle. Ismeri a rovásírást is általa.
Hat fiútesója van, egyik az ikertestvére, aki az egyedüli kvibli a családban. A legfiatalabb bátyjuk (Briar) még a Roxfortba jár.
Van egy régi fényképezőgépe, amit az apjával újítottak fel, amivel szereti elkapni az arra érdemes pillanatokat.
Birdie retteg a vihartól, rossz emlékeket idéz benne.
Imád kávézni, szereti el is készíteni magának, megnyugtatja, de csak koffeinmenteset iszik.