Kedves Marcella,
A lehető leghatározottabban elutasítom a bocsánatkérésnek még a gondolatát is. Én NEM fogok bocsánatot kérni. Basile de Lys nem kér bocsánatot azért, mert megátkozott egy varázslót felfuvalkodott, pökhendi csatornapatkányt, aki képes volt azt mondani a saját fiáról, hogy semmirekellő, meggondolatlan, a halálát pedig értelmetlen ostobaságnak beállítani. Egy utolsó, rohadék patkány, sőt még egy patkány is többet ér nála. Kénytelen voltam pálcát is ragadni, nem érdekel, hogy épp egy temetésen voltunk, Garretről akkor sem beszélhet így senki. Még, hogy ő tehet bármiről is, hoppanálni se kellett volna tudnia! De mert az a csatornatöltelék oktatóként dolgozik, megtanította neki titokban. Ha nem teszi, Garret még mindig velünk lenne, és ezt közöltem is vele, ahogy azt kell. Sokkal jobb apát érdemelt volna, nem ezt a korrupt senkiházit. Az ő hibája minden. Egyedül is ki tudtam volna állni érte. De azért kicsit jól esett, hogy te sem hagytad, hogy ezt mondják róla.
Apám elég dühös volt, mert szerinte “sírni egy temetésen még rendben lenne, de kiabálni, jelenetet rendezni, vádaskodni és megátkozni valakit rendkívül méltatlan a családunkhoz” és “a kiskorúak bűbájgyakorlása törvényileg tiltott, és az ő felelősségük, ha ez kiderül” de én tudom, hogy jót cselekedtem hiszen kizárólag jót tudok cselekedni, és teljességgel túlzásnak tartom, hogy ezért az egész téli szünetben szobafogságot kaptam. Ez egyébként is csak egy ártalmatlan kis rontás volt. Megérdemelte.
Anyám azt mondta, ha bocsánatot kérek, hamarabb kienged a szobafogságból, de inkább vissza se megyek az iskolába. Azt még nem tudom, akkor hogyan fogom legyőzni Loriant csigapárbajban. Bár mindegy, én innen távolról is le tudom győzni.
Remélem, egyetértesz, és te sem tervezel bocsánatot kérni. Egyébként nem érdekel az se, hogy ha igen, azt csinálsz, amit akarsz. Talán csak egy kicsit érdekel. De amúgy egyáltalán nem.

Üdvözlettel,
Basile

Basile rendelkezik egy gazdag, elkényeztetett aranyvérű fiú minden arroganciájával, magabiztosságával, nagyképűségével és olykor éretlenségével. Úgy gondolja, mindenkinél jobb, különös tekintettel az angolokra és azon belül is a Grimmstark család válogatott tagjaira, akiknek nem fél ezt be is bizonyítani, ha a helyzet úgy hozza. Bár valamivel megfontoltabb, és, bár kívülről nem mindig úgy tűnik, nem keresi minden áron a konfliktust, de elég könnyű belevinni ilyen helyzetekbe, pláne a barátja halála óta, amióta sokszor még ingerlékenyebb.
Szokott bűntudatot érezni, de általában megmagyarázza magának, hogy miért is felesleges, illetve a felelősségvállalásról is van még mit tanulnia. Például nem az ő hibája volt, hogy Kit elesett a biciklijével. Egyébként örülhetne, hogy átrendezte az arcát, nem érti, mit van úgy oda. Inkább meg kellene neki köszönnie, csak jót tett a világgal, eggyel kevesebb ronda Grimmstark jár közöttük. És amúgy is az apja megdicsérte, szóval biztos, hogy csak jót cselekedhetett. Az apjának csak igaza lehet. Ugye.
Alapvetően meglehetősen érzékeny lelkivilágú és egészen kedves, vagyis lenne, de sokat ront rajta a belé nevelt gyűlölködés és a bizonyítási vágy. Szeret úgy tenni, mint akinek nincsenek érzelmei, ennek következtében az érzelmek kimutatása nehéz számára, bár amúgy is az olyan lányos dolog.
Rendkívül okos, szorgalmas és ambíciózus, ami a tanulmányait illeti, illetve ezen kívül a fejébe vette, hogy ő fogja elhozni a de Lys család örök dicsőségét, mert erre magán kívül mindenkit alkalmatlannak tart, kivéve esetleg Marcellát. Őt valamivel kevésbé tartja alkalmatlannak. Előszeretettel hivatkozik arra, hogy kiemelt látnoki képességei segítségével tudja, hogy ez így lesz, bár valójában egyáltalán nem kiemelkedő látó és nem is látott ilyesmit. Igazából csak szeretné büszkévé tenni a szüleit és bizonyítani nekik, hogy ő is van olyan jó, mint amilyennek a bátyját tartják, bár nem kifejezetten veszik komolyan.
Basile szabadidejében szereti az irodalmat és a költészetet, verseket olvasni, parfümkészítéssel és illatokkal kísérletezni, élvezi az esztétikus és kifinomult dolgokat. Emellett apró szobrokat is csinál, mindenféléről, de leginkább lényekről - ezt azután kezdte el magától, hogy tavaly télen meghalt a legjobb barátja, akivel ez a közös időtöltésük egy része volt. A szoborkészítés segít lefoglalni őt, de kerüli az erről való diskurzust és elég hevesen reagál arra, ha valaki felhozza, hogy miért csinálja ezt..
Szereti továbbá a barátait és a szűk és tágabb családját is, büszke a de Lys névre, Franciaországra, a francia nyelvre, kultúrára és természetesen a gasztronómiára, aminek védelmében előszeretettel felszólal, pláne ha valaki azt állítja, hogy az angol konyha előrébb való, ami nyilván hazugság. Ha valakit lenéz, főleg kultúra alapján, és valamennyire vagyon alapján teszi, nem vér alapján.