Feszült csend keletkezett. Úgy néz ki, hogy túlságosan betojtak a lánykák. Ejnye, ilyen könnyű lenne megtörni őket? Csalódtam. De legalább előbb letudhatom ezt az egészet és feltehetem a Páratlannnászépítő-pakolásomat! Csudijó az a cuccli! Először, amikor vettem a Zsebpiszok-közben kicsit féltem milyen szennyet kenek az arcomra, de bámulatos! Azóta olyan puha a bőröm, mint egy törpególymók pihe-puha bundácskája! Hát nem tök pink? Izé, vissza a munkához. Hogyha ezek itt ülnek tök némán nem nagyon haladunk előre. Egek, micsoda bűz van! Ez az Ő szaguk lenne? Ezek büdik is? Nagyon rá kell vennem őket, hogy fecsegjenek, aztán ki kell, hogy szelőztessek. Végig nézek az arcokon. Némelyikük elég sápadt másoknak pedig az arckifejezése lehangoló. Pompás!
- Szóval, ki szeretné kezdeni? – teszem fel nagyvonalúan a kérdést. Ha fél percen belül egyikőjük sem jelentkezik, megkínzom valamelyiket. Ideje lenne rájönniük, hogy ez már nem az a Roxfort, amit Júniusban elhagytak. Azóta Már mi irányítunk. A házirend enyhén módosult, nincs értelme az ellenállásuknak. Ezt előbb utóbb be kell, hogy lássák. Még mindig némán ülnek, hát nincs mit tenni, jobb belátásra ébreztem őket. Pálcámat lágyan fogom kezemben és felállók helyemről. - Jól van drágáim, a passzívságotok miatt, jön egy kis bünti. Megmutatom nektek, hogy milyen is a Cruciatus átok. – hangom csilingel. De jó, legálisan kínozhatok! - Legyen mondjuuuk… - hangomban érezni a gyerekességet és pálcámat a kiválasztott áldozatra szegezem. - Bishop! – Nem tehetek róla, szörnyen irritál a viselkedése, no meg ez a fiús haj viselet. Lehet, hogy kínzás helyett divatleckéket kellene neki adnom?
Már készülnék kimondani az igét, amikor egy kopogtatás meg zavar. Az ablak felől jön, pálcám intésével elhúzom a függönyt. Egy bagoly ül a párkányon. Nagy, fekete és bozontos. Könnyen megismerem ezt a csúfságot: minisztériumi bagoly. Lassan az ablakhoz lépek és kinyitom. Méretéből ítélve rövid kis üzenet van a randaság lábára kötve, gyorsan leveszem és a bagoly már el is szállt. Nézzük csak… Nem túl jó, a Minisztérium berendelt bírónak. Umbridge elkapott valami nyavalyát és már nem lehet elhalasztani a tárgyalást. Nem elég, hogy félvérekkel vagyok összezárva most egy sárvérű sorsával is törődnöm kell? Nem könnyű az élet. Tekintetemet a diákokra szegezem. A fenébe, pedig olyan jól mulattunk volna! Nah, mindegy… - Megúsztátok, kis söpredékek. Londonba kell mennem. Egy pergamenre rajzoljátok le a családfátokat a dédszülőkig és írjátok oda mennyire tiszta a vérük. – most felbosszantottak, nem tudom elővenni az édibédi hangomat… – Rájövök, ha hazudtok! Ha végeztetek elmehettek. – és pálcámmal az ajtó felé intettem, a zár ismét kattant, ezúttal kinyílt. Ügyet sem vetve a kis férgekre beléptem a kandallómba egy ezüst kehelyből fekete port felmarkolva. - A Mágiaügyi Minisztériumba! – rikkantottam el magamat és a zöld lángok elnyeltek.
Mivel a játék nagyon befagyott a pontokat nem vonom le.
Neveletlen, ocsmány, undorító viselkedés. Persze egy félvértől nem is várhattam többet és arra is számítottam, hogy a griffendéles szukák, valahogy így fognak reagálni. De hiába a felkészültségem ez az arcátlan kis csitri megkeserüli, hogy ilyen hangnembe, mert velem beszélni. De nem szabad, hogy lássa, mennyire idegesít, az őt jobban fogja zavarni, ha nyugodt és hideg maradok. Kékeszöld szemeim végig vizsgálták a kis korcsot, majd tán a leghidegebb hangszínemen megszólaltam. - Drágám, ha ebben a hangnemben folytatod, egy baglyomba kerül, hogy a Bizottság meggondolja magát. A neveletlenség miatt mínusz kettő pont a házától kisasszony.– Mondatomat szépen, bájosan zárom le. Mikor a lány megkérdezi elmehet-e beront az egyik késő.
Anette Awenmore. Érdekes lány. Talán ezzel a harsánysággal próbálja leplezni a félelmét? Esetleg izgul? Vagy csak egy idióta, ami nem lepne meg tekintve, hogy félvér és a Griffendélbe tartozik. A pontjait követeli? Ennek elment az esze. Megtartom a cuki hangnememet és bájosan Anettéhez fordulok. - Drágám, te itt semmilyen pontokat nem fogsz visszakapni.- hangom hirtelen monotonra és szigorúbbra vált - Sőt a modortalanságod és neveletlenséged miatt levonok még kettőt. Mocskos félvér… - persze utóbbit halkabban, de eléggé halhatóan jegyeztem meg.
Jöhet a kis félénk Hugrabugos. Hihetetlen mennyit képes jártatni a száját, komolyan rosszabb, mint az a butikos banya a WitchesClothes-ban. Egek, ott is milyen régen voltam, pedig el kéne megint pár Aranytalár szoknya, na meg a cipőgyűjteményem is kezd kimenni a divatból, bezzeg ha Párizsban élnék nem kéne ilyenek miatt gondom, apropó fel kéne vennem a kapcsolatot a családdal… Jah igen és figyelnem kéne. Hideg, de egyben bájos tekintetem Laineyre fonódik. Hazudik. Ezért izgul ennyire? Most találja ki az egészet? Mit képzel magáról, hogy megpróbál átejteni engem? Hosszú körmű kezemet a combjára teszem. - Édesem, megtörtem már három rend-tagot vallatáson, azt hiszed, nem veszem észre, ha hazudsz? –. Látom, ahogy a lány elsápad, mármint jobban, mint eddig, de nem nagyon érdekel, rögtön a kis barátnőjére nézek, aki le se tojva affektáló jelenetemet gyorsan elkezd beszélni. No lám, a Hugrabugosok milyen könnyen megtörnek!
A pulicerpenna sercegése már idegesíti a fülemet, de inkább nem állítom le, hiszen rühellek írni a kezemmel. A kislány gyorsan elhadarja a családja történetét, de nem bírja ki, hogy a végén ne pofátlankodjon. Felemelem szemöldökömet és félhalkan szólok hozzá. -Nem drágám, nem erre voltam kíváncsi. A véredre vagyok kíváncsi. Azt mondod már a szüleid is félvérek voltak? Melyik ágról jött, vagy netán mindketten? A nagymamád milyen vérű? Honnan örökölték a szennyezett vért a szüleid? Mesélj csak… -. Hangomban persze végig megmaradt a tán már-már rémisztő báj. Most a későhöz fordultam. - Nos Anette, gondolom érted mi a feladat. Mesélj magadról, a családodról és legfőképpen a véredről. –. Pálcámat az ajtónak szegeztem és hallani lehetett, ahogy kattant a zár. - Ophelia nem hiszem, hogy már be szeretne jönni, és ahogy elnézlek benneteket, ti sem fogtok egyhamar kimenni. Tehát kezdjük, előröl, szépen, nyugodtan!
Jelenlegi állás: Hollóhát: -15 Griffendél -19
Melore érthetően innentől NJK, miatta nem vonok le pontokat.
Lépteim hangosan kopognak a hideg folyosó, kemény kövein. Tartásom kecses, tiszteletparancsoló. A sok diák látván, ahogy fekete magas sarkú csizmámban és elegáns, rózsaszín kosztümömben közeledek, arrébb mennek az útból, tekintetük elárulja, mire gondolnak. Van, aki megvetéssel néz rám, van ki félelemmel és van, aki odaadó tisztelettel. Ez utóbbiak a kedvenceim. Nekik nem kell megjelenniük a szobámban, hisz nekik származásuk, tiszta gondolkodásuk kényelmesebbé teszi életüket. De a többi mocsadék egytől egyig hányingert kelt bennem, a sok sárvérű és a még több félvér, akik azt hiszik, közük van a mágiához. Irritálóak. Az ilyenek nem sokáig maradnak a Roxfortnak ha rajtam múlik, hiszen a parancs is világos volt a Nagy Úrtól: meg kell tisztítanom az iskolát. Először ezt a felsőbb évfolyamokkal fogom kezdeni, a lázadók nagy része ott helyezkedik el. Hetedik, hatodik és ötödik tanév. Ők azok, akik a legnagyobb veszélyt jelentik. A többiek az órákon elbizonytalanítják őket, megrettentik kicsiny lelküket, de, akik kitartóbbak és masszívabbak hozzám kerülnek. Elfojtom bennük a Nagy Úr akarata szerint az összes reményt, megfosztom őket a lázadás vad tüzének szikráitól és elültetem bennük a kételyeket. Kis besúgóim elhelyezkedtek az iskolában és folyamatosan gyűjtik nekem az információkat. Sok pletyka kering körbe-körbe a kastély diákjai között és ezek a pletykák mind eljutnak hozzám. Ezért hasznosak az olyan tündérfalatok például, mint Alyson. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő szerzi a legtöbb információt a számomra és hogy Ő a kedvencem. Kegyetlen, még is van benne valami báj, ami megfogja az embert. Rám emlékeztet.
Közben megérkeztem „műhelyem” bejáratához. Az év első átnevelése lesz, de nem az utolsó. Először is a hatod év kis lázongó vérű csitriit néztem ki magamnak. Könnyebb a lányokkal kezdeni, hiszen a fiúk túlságosan agresszívak, rájuk még fel kell készülnöm. Remélem mind megjelentek, nem szeretnék kényelmetlenséget pont levonásokkal és büntető munkákkal. Egy sárvérű behívásához még nem volt gusztusom, úgyhogy az öt lány állítólag félvér… állítólag. Majd szépen minden kiderül, amikor kell. Kecses kezem, melyen a körmök feketére vannak bűvölve, rózsaszín virágokkal lenyomja a tölgyfaajtó kilincsét, amely az én kis „dolgozószobámba” vezet. Már ülnek bent, pompás! De a látványaggasztó, hiszen a behívatott öt leányból csak három jelent meg. Ennél több pillantást nem is vetek rájuk, vigyáznom kell a gyomromra. Az ajtó csukódik mögöttem és én rebbenés nélküli arccal, hidegen üdvözlöm a megjelent triót. - Jó estét… - . A hangsúlyból kivehették már, hogy nem egy kellemes fecsegésre szólítottam be őket. Ahogy elegáns lépteimmel az egyik üresen maradt fotelhez sétálok, pálcámmal elhúzom az ablak előtt a sötétítőket. Még csak szeptember van, ilyen időtájban még nem sötétedig. Ahogy kényelmesen leültem a szoba félhomályában pálcám ezúttal pár a falból kiálló, kovácsoltvasból készült fáklya felé irányult. A fáklyákban kéken fénylő tűz ragyogott fel. A kék tűz világosságot adott, de még is mintha hidegséggel töltötte volna el a szobát. Sajnos még sok dolga van a dementoroknak, ezért a nagyúr nem tudott küldeni egypárat, hogy elrettentésnek használjam őket, pedig a minisztériumban Dolores szerint, igen hatásosak. Habár én patrónust sem tudok megidézni, de majd iderendelek egy kollégát, aki elrendezi majd ezt nekem.
És most a kis, öhm ivadékok felé néztem, de így sem időzött rajtuk túl sokat kékeszöld szemem. Egy Pergamen lapot vetettem elő és egy gyors névsorolvasást tartottam. - Anette Awenmore? – nem érkezett válasz. Tehát nincs jelen. Gyorsan húzok karcolok pennámmal egy X-et a neve mellé és folytatom a nevek felsorolását. - Izabel Bishop? – a jel megérkezett. Folytattam. - Ophelia Beaufort? – ismét nem érkezett jel. X. És a nevek jöttek tovább. - Melore Lainey? Abigail Wolf? – . A maradék két névre megérkezett a válasz. A pergamenre körmölve, halkan, de azért halhatóan lebonyolítom a számolást. – Az annyi, mint… 15 pont a Griffendéltől és 15 a Hollóháttól… - .
Nagyot nyelek, mintha hányingert tartanék vissza és a félvérekre nézek. – Nos, akkor kezdjük is el. Kérlek meséljetek magatokról, úgy értem a szüleitekről és a családotokról! A Dédszülőkig, ha nem gond. Kezdjük veled talán Izabel… -. S hideg tekintetem a rövid hajú csitri felé fordul, aki jelezte, ki létét. Közben egy pálcaintésemre egy pergament és egy pulicerpenna emelkedett a magasba, hogy várja a lány „történetét”.
//Elnézést a késésért, de amúgy is ha jól látom kicsit direkt jó volt, hogy írni tudjatok. És hát akkor... kezdjük.//
Jaj istenkém! Már bizti itt vannak! De izgulok! Annyira jó lesz!
Fekete, magas sarkúm ébresztésre koppintotta a kupék lakóját, akik előtt elmentem. Némelyikük úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna, bizti csak a meglepettség. Rózsaszín mini talárom, elegánsan libegett mögöttem alatta pedig a szokódtól eltérten, most egy elegáns, fekete nadrág volt, ami takarta tökéletes lábaimat még is valami újfajta eleganciával ruházott fel, na és persze cukcsi volt! Elég sokáig tartott, amíg utolértem a büfés banyát, akire mellesleg ráérne, egy olyan… 72 órás szépítő alvás, hogy egy fokkal enyhébb legyen eme elrettentő hatás. Vettem egy valag édességet a gyerekeknek, még is csak jónak lássanak és magamnak egy diétás töklevet. Annyira furcsa érzés tölt el a sok diák között itt a vonaton, van, amikor pár pillanatra én is úgy érzem, mintha diák lennék. Elég érdekesen hatott, először a „nagy sarok” a vonaton, de visszajött a gyakorlat a diákévekből és máris jobb lett. Amikor felszálltam két hollóhátas fiú segített bepakolni és eléggé meglepődtek, amikor látták, hogy sajátvagonom van. Az egyik egészen aranyos volt, sajnos nem emlékszem a nevére, na sebaj majd Tristramot megkérdem… és jöhet egy egyszemélyes átnevelésre. Némelyik szuk.. akarom mondani lány, pedig gyűlölködve nézett végig rajtam, de már a muglik is, ahogy jöttem a King’s crosson. Elég undorító élmény, amikor egy mugli rád veti azt az ostoba tekintetét.
Már mindjárt a vagonomnál leszek, Merlinre, de izgulok! Mind a hét aktáira igen oda figyeltem, nem is tudom, hogy mondjam, de szimpatikus társaság! Egyedül az a féreg Malfoy gyerek nem kellene oda, de ha már Vikit meghívtam, illett őt is. Ezek mellett Draco elég nagy „diákzsarnok” hírében áll, ezért még hasznomra is válhat. Nem egy ember prefektus a társaságból, természetesen ez sem véletlen. A prefektusok rengeteg információt tudnak szerezni a diákoktól, ami nekem a hasznomra válhat. Nagy sóhaj. Balkezemmel, lassan kinyitottam a vagonom átjáróját és beléptem. Lassú léptekkel közeledtem a kupém felé, ahol már mind rám vártak. De szupcsi! Gyorsan megtapintottam talárom zsebét. Igen, benne van, ami kell. Nyeltem egy nagyot és nagy lelkesen belibbentem az otthonosra varázsolt kupéba. Masszív csend fogadott, nem nagyon beszélgettek. Gondolom élvezték a kupé adta nyugalmat. Arcomról ezúttal hátsószándék nélküli kedvesség és lelkesedés tükröződött.
-Szervusztok tündérkéim! – köszöntem nekik lelkesen. Majd észrevettem, hogy tényleg mindenki megérkezett. Kiszúrtam a szőke fejét és a hegyes állát. Hangom a lelkesedő mézes-mázasból egy pillanatra megvető, szigorú lett és sebtében hozzátettem köszöntésemhez: -És Draco... –. Rápillantottam jobb kezemre, melyben a kis szatyrot szorongattam, ami tele volt a büfés banya édességeivel. -Hoztam nyamit, nektek!- kommentáltam, miközben kipakoltam a zacskó tartalmát az asztalra. Az utolsó szabadon maradt helyre leültem majd kékes szemeimmel végig tekintettem a társaságon. Még nem szabad a tárgyra térnem… várnom kell. -Mivel elég homályos képeket láttam csak rólatok és nem tudom ismeritek-e egymást kérem, mutatkozzunk be egymásnak! – mondtam nekik nagy mézzel és egy kicsiny mázzal. – Én Tara Cornelia Swan vagyok, az új iskola pszichológus. Régen én is Roxfortos voltam és a zöld házat díszítettem. –. Gyorsan tekintetem Vikitriára vándorolt (legalább is sejtettem, hogy Ő az, mivel Malfoy kezét szorongatta). – De volt ám egy csomó Griffendéles akikkel öőőöü – heh? – együtt jártam órákra! – na, jó, ez cukiból cikibe váltott. Gáz vagyok. –és most ti s mutatkozzatok be! – Sajnos tekintetem, pont a féregre vándorolt, mivel az ő arcát ismertem egyedül. -Göré… akarom mondani, Draco! Légy szíves folytasd, te!- hangom nyomatékos volt. Tudja jól, ha most felállna és elsétálna vagy hasonló, súlyos árakat fizetne. A szemtelenségét még eltűröm, megsérteni, pedig nem mer az Ő és családja jelenlegi helyzetében.
-Köszi, a kérdésed, boldogan és pinken! Végre élvezhetem a nap melegét. - Adtam le a kérdésre a gyors helyzetjelentést majd helyet foglaltam. És meg is kezdődhetett a jó, szaftos tracsparty, ahogy az a női nemnél szokás. Serpi szokásos módján megint előadta az álláspontját a varázs világgal kapcsolatban, és mint mindig tökre igaza volt én csak bólogatni tudtam miközben a napszemcsit elegánsan hajamba tűztem. –Nos, igen, vannak elég maradi varázslók, de hát azért van a fiatalság, hogy a divat éljen, nem igaz? A napszemcsi divatos ráadásul jobb, kényelmesebb, mint valami fényellenző bűbáj. – egészítettem ki saját értelmezésemmel a helyzetet. Kékeszöld szemeim végig vándoroltak közben a valamivel idősebb nőn. Hiába, Serpi semmit nem változott!
Kérdezett. –Érdekes? Ó de még mennyi, baba! Bella persze, hogy boldog végre tombolhat, egek, de imádom a nőt, de húgát kevésbé. Hát igen a Malfoy család elszúrta, a nagyúr igen pikkel rájuk! Képzeld, a legutóbbi látogatásnál a Nagyúr nem is kívánt találkozni velük, nekem kellett átadnom az üzenetet. – közben kezembe vettem az itallapot és lelkesen böngészni kezdtem. – A poén az, hogy még mindig úgy viselkednek, mintha jobbak lennének nálam. Na, majd meglátjuk ki nevet a végén nem igaz? Azt hiszem, elkapom párszor a Roxfortban a kis görény fiúkat is. – Áhh Epres Mangó tea macskagyökérrel! Bámulatos, hogy egy nő mikre tud figyelni egyszerre. – Jaj, a Mungó, Merlinre, de rossz emlékek. Remélem, azóta jobban tartjátok a zavart elméjűeket. Botrányos volt. A kényszerzubbonyom színe nem is ment a gumiszobához! -.
Milyen régen nem is gondoltam a Mungóra. pedig mostanság elég sok embert küldtem oda Trixi mama módszerével. Tényleg jó buli örültségig kínozni az embereket! Szegény idióták nem is tudják, milyen könnyen meglehet onnan szökni. – A biztonságon javítottatok már? Vagy még mindig nem volt az enyémhez hasonlítható szökés? – halk kuncogás. Közben kiszúrtam a pincért, ahogy közeledett végre, hogy felvegye a rendelést. –Szent Makrilla! –csúszott ki véletlen a számon és illetlenül félbeszakítottam Serpit. –Bocsika! Ismerem a pincért. Körülbelül két hónapja kavartunk, a reggeli profétának dolgozik. Azért kellett, hogy nyomon követhessük a főszerkesztőt. Merlinre! –magyarázkodtam gyorsan és feltettem a napszemcsimet és a selyemsálam. Na, ja. Száz fülé nélkül nehéz az álcázása egy magam fajtának. Ahogy a pincér odalépett gyorsan a másik irányba fordultam, de előtte oda súgtam a rendelésemet Serpinek.
De szupcsi! Végre egy pompás pihenő nap. A Roxfort Express két hét múlva indul és én már készen vagyok minden kis iskola pszichológusi teendővel. A kúria pedig üres! A nagyúr megint elutazott hosszabb időre a Malfoy patkányokat meg meghívták valami puccos halifali vacsorára, amire elvi alapokon engem is, de gyakorlatilag nem volt semmi kedvem nézni Cissy és Lucius savanyú fejét miközben koktélozok Brandonnal. Ez így sokkal jobb, olyan régen tartottam pihi napot. Mindig csak a pörgés: a küldetések, a pasik, a gyilkosságok, a pasik, a vásárlás, a pasik. Pont itt az ideje, hogy kicsit kényeztessem tökéletes testecskémet! Mindent tökéletesen előkészítettem. Magazinok, illatgyertyák és persze a szükséges kenceficék. Felkészülve arra, hogy a patkányok akármikor hazafuthatnak egy kis sajtért, felvettem egy bikinit, mert a végén még Lucius képes lesz rám hajtani vagy a kis görény kölkük. Tehát a bikiniben és egy pink fürdőköntösben (melynek azért térd felett volt az alja) a felszerelésemmel együtt elindultam az első emeleti fürdő felé. Természetesen ennek is stílust adtam egy magas sarkú szandállal és egy napszemcsivel. Akinek van, stílusa miért ne használná ki élete minden percében? Halk kopogásokkal betipegtem a fürdőhelységben a középső ajtón, hisz az volt a legközelebb a szobámhoz.
Valami nem stimmelt. Már csobogott a víz. A házi manók megengedték volna nekem? De hát az előbb halottam, hogy a konyhában sütnek. Fura. Ahogy a giccses mozaikra léptem, magasarkúmmal hátba taposva a kövek alatt úszkáló elbűvölt kavics halat, már tudtam ki van itt. No lám, a kisgörényt nem vitték magukkal. Gyerünk Tara, műmosoly és bájologás! Azzal az idegeire mehetsz. -Draco!! Sziamia!! –visítottam el magamat és éreztem, hogy hangom hallatán a szandálom alatt leszögezett halnak megreped pár pikkelye. Közelebb tipegtem a nyálgéphez, aki csak egy törölközőben ücsörgött a medence szélén. Magánnapi felszereléseimet lepakoltam az egyik üresebb polcra és bikinire vetkőztem. Nem szégyenlősködtem a görény előtt, minek kellett volna? Ezen a testen nincs mit szégyellni.
Elővettem a pálcámat és odamentem szőke fiúhoz leülve mellé. Halkan elmormoltam a szokott varázsigét és pálcámat elkezdtem végighúzni körmeimen, ezúttal fekete nyomot hagyva a pálca hegy után. –Na és Dracko-maci mizu? Hogy hogy nem egy kinyalt estélyen vagy? – alacsonyodtam beszélgetésbe kellemetlen társasággal. Hangom csevegős volt, közvetlen, de érezni lehetett benne a szánalmat a poronty felé.
Pompás! Igazán kis szupcsi napra ébredtünk ma is. Komolyan mióta kibujt a napocska és többet járhatok a kivágott cuccaimba máris pinkebb a világ! Jaj de égés volt, amikor végigvonultam a Malfoy kúrián, ahogy jöttem és Lucius Cissy szeme láttára tátott szájjal nézett utánam. Che, mintha kellene is valakinek az a patkány, esküszöm Féregfark hozzá képest egy herceg. Apropó Cissy, annyira jó, hogy már leállt a kérdezősködéssel, hogy merre megyek. Komolyan néha már annyira kínos volt és nem veszi észre magát… Jóval fölöttük állok a ranglistán, a Nagyúr is azért tett hozzájuk, hogy megfigyeljem, őket erre pedig még Ő kér számon? Röhejes az a nő komolyan mondom. Max nekem lenne jogom kérdezgetni őt, de hát ki kíváncsi az Ő dolgaira? Ami a Nagyúrnak kell, az úgy is megvan azonnal. Annyira szánalmas, ahogy féltik a kis családjukat. Család… ki a francnak kell olyan? Mondjuk, ha belegondolok a Cruelpolé ággal szívesen felvenném a kapcsolatot, de hát ezekben a háborús időkben.
A Nagyúr hatalma egyre jobban nő és hamarosan a tervünk is eléri végső formáját. Dumbika halott, a minisztérium egy cirkusz és mi egyre jobban gyarapodunk. Kihasználva a zűrzavart kapunk egy csomi küldit, hogy nyifancsunk ki pár sárvérűt vagy muglit mi pedig hát… nem kell kétszer mondani. Mondjuk a minap annyira fájt a szívem, egy tök cuksi pasit kellett megölnöm, istenkém, ha nem lett volna sárvérű… Na, mindegy is. A „kimerítő” munka után jöhet egy kis felfrissülés Serpivel. Jaj, ezer éve nem láttam azt a lányt! Már úgy hiányoznak azok a szemek! Elmegyünk egyet vásárolgatni, felszedünk pár pasit és jól kibeszéljük Malfoyékat. Imádni fogom ezt a napot! Hogy megadjam a stílust, egy fekete kis ruciban jöttem, már majdhogynem koktél ruha, de azért mégsem, tehát egy ilyen kis hibridke. Egy napszemcsi, magas sarkú cipellő és egy pink selyemsál, no meg a pink öv. Tökéletes. Azért hogy hovatartozásom még is látszódjék egy mini vékonyka talárt felkaptam, még is csak boszi vagyok vagy mi a frász. Azért hozzá kell tenni, feketében járni ekkora napsütésben nem a legszerencsésebb, úgyhogy meg is bűvöltem egy kis ruci mágiával a szerkóm, hogy ne engedje be a hőt. Hihetetlen mire nem képes a mágia. A körmömet is feketére bűvöltem és kis pink rózsák vannak rajta, még is, csak ha már aranyvérű vagyok, a jobbik származásomra had legyek büszke. Az alap óvintézkedés meg már reggel megvolt, hogy az egyszerű kis lepel bűbájjal eltakarjam a billogot, oké hogy hamarosan uralmon leszünk, de még is csak átlag mágusként kell járkálnunk.
És végre! Elérkeztem a Zöld Macskához! Kellett nekem az Abszol Út elejére hopponálnom… utálok macskaköveken menni magas sarkúban. Ahogy beléptem a teaházba elegáns lépteimmel már is a V.I.P. Részt céloztam meg, persze megállítottak és rögtön megkérdezték a nevemet, ide nem mehet be akárki –Tara Cornelia Swan- mondtam könnyeden, itt nem kelet titkolnom a valódi nevemet. Ahogy körbenéztem a privát helységben már is kiszúrtam Serpit és már biztosabban járva a magas sarkúban odamentem hozzá. –Szia, te drága, olyan rég láttalak!- ölelés –Hogy vagy?- kérdeztem kíváncsi tekintettel s közben levettem a napszemüveget.
Fáj. Éget. Perzsel. Szólít. Engem hív. Miért pont most?! Ezért utálom ezt az állást… nem tudni mikor hívnak be dolgozni. Szabadságot kéne kivennem. ÁÁÁÁ a francba, de fáj! Sietnem kell… De nem hagyhatom csak úgy itt cuki fiút. Vagy még is? Végül is, ha megszakítom, vele a kapcsolatot nem kezd el nyomozni, hogy ki is lehetek. Jaj, istenkém, de olyan cukii, most mit tegyek? Nem hagyhatom őt itt, hogy „Bocsika a Sötét nagyúr szólít!”. Gyerünk Tara, gondolkodj! Ki kell használnom a helyzetet, mit is mondott utoljára? Mardekár? Hmm. Legyünk véráruló kis p*csák! De kéne valami, hogy nekem is emlékezetes legyen. ÁUJ! Még mindig fáj. Egyre türelmetlenebb a Nagyúr, gyorsnak kell lennem. Merlinre, de nehéz ez.
Lassan felálltam az asztaltól és erotikusan lépkedve odamentem a drága Julianhoz, közben csak egy szót mondtam illetve kérdeztem szintén erotikus hangon: -Gondolod?-. Bal lábamat átraktam lábain és az ölébe ültem, szembe az arcával. Istenkém, de deltás, áwww! Kezeimmel huncutul átszőttem a nyakát és arcunk már elég közel volt egymáshoz. Elmosolyodtam, valahogy már az égető fájdalom sem érdekelt, ami bal alkaromból áramlott. Hajrá Tara, akció! Rúzsos ajkaim az ő erős és csábító ajkaira tapadtak, hűvös lehelete csak még jobban hűtötte a parázsló billogot. Nyelveink pajkosan játszódtak egymással, de érezni lehetett rajta a zavart, ha nem lenne, ilyen cuki pasi még elhinném neki, hogy ez az első csókja, de hát az ilyenre csak úgy tapad az a nő akinek, van ízlése. Balkezemmel beletúrtam barna hajába, számat egy pillanatra sem vettem le róla. A jelek szerint ő is élvezte, ott lent valami keményet éreztem, ami szerintem nem a pálcája volt. Jobb kezem elkezdett lefelé vándorolni, első megállóként Mr.Sexy mellizmán maradt és azt simogatta, majd tovább indult, ahhoz a kemény valamihez, ott lent. Ahogy gondoltam, nem a pálcája volt az, illetve pont, hogy az volt… a csodálatos varázspálcája! Ujjaim hegyével finoman simogattam a ruha alatt megbúvó szerszámot és közben bal kezem az asztal felé vándorolt. Még mindig csókolt, fel se tűnt neki semmi. Balkezem meg találta a célt az asztalon, a csokrot kiszedtem a pohárból, nekem most csak a pohár kellett, közben észrevettem, ahogy a herceg átkarolta a csípőmet. Chö mit nem képzel, az más, ha én tapizom de áááá a nagyúr már türelmetlen!
Bal kezemben már ott volt a pohár az imént bűvölt hidegvízzel, a magasba emeltem és megfordítottam, úgy hogy a víz éppen Mr.Sexy-n landolt. –Mardekár?! Még is mit képzelsz te idióta! Hülye kis köcsög!- Rikkantottam el magam, hogy az egész kávéháznak felkeltsem az érdeklődését. –Rohadj meg!- és már el is kezdtem sétálni a kijárathoz. Rövid lett a randi, de legalább egy kicsi perverzség volt benne. Már szint hólyagos volt a jegyem mire kiértem a kávéházból és dehopponáltam. Nem tudtam az úti célt, a billogra koncentráltam, ami elvezetett a nagyúrhoz. Körbe se néztem, hogy hol vagyok, rögtön térdre ereszkedtem és megalázkodtam. -Nagyuram, bocsáss meg késemért, többé ígérem, nem fordul elő...-.
//Köszönöm a játékot és bocsika, hogy csak ennyi volt de már nem tudtam mit kihozni De azért kiváncsi vagyok a te záró postodra //
Az ajtó kinyílt és a kis cukifiú belépett rajta. Ahogy ránéztem átjárt a vágy és a kéj, az izgalmam és a vágyakozásom egy kis „játék iránt” csak nagyobb lett. Jaj de ari, ma mindent be kell vetnem… nekem kell ez a pasi! Szinte azonnal kiszúrt engem és sugárzó tekintetével el is indult felém. Hupsz. Baki. A szex isten beleszaladt a felszolgáló libába. Mit áll még ott az a szajha?! Kisanyám húzzál azonnal befelé vagy nagy bajok lesznek! Igen így gondoltam. A varázspicsa bedühöngte magát a konyhába és végre ez a szerencsétlen kisfiú elindulhatott felém. Várjunk, nem stimmel valami… miért nem jön? Mit szemez ez egy varázslóval?! Jesszusom! Ne mond, hogy nem… oké nem. Csak afféle kanok közti szemezés lehetett, amit a nő talán soha nem érthet meg. Elindult. Gyerünk Tara, légy bájos és körmön font, ma éjjelre kell ez a pasi. Arcomra rögtön ki ült egy bájos mosoly és izgatottan néztem a férfit, aki kezet csókolt nekem. A szája hűvös volt, kellemes szellőként érintette a bőrömet. Micsoda úri ember… és még virágot is hozott, jaj hogy egyem a szívét! –Köszönöm.- Mondtam elegánsan, mintha csak természetes lenne az ajándék. A gyönyörű rózsaszín virágokat leraktam az asztalra, magam mellé, hogy bele tegyem a pohárba, amibe nem rég bűvöltem egy kis vizet. Ő is leült. Már is beszélni kezdett a hercegem, de imádom a hangját! És amit mond a jó kisfiús mosolyával… grrrrr. Oh! Merlinre! A szívem felgyorsult és szinte helyben elolvadtam, ahogy rám kacsintott. Vajon a hely varázsa, hogy ennyire tini lánynak érzem magam? Héka! Most meg megissza a vizemet? Nem baj, Ő megihatja, a cél a fontos, meg egyébként is imádom, amikor egy férfi ilyen szexisen képes inni.
Amíg kiissza a hűsítőt megpróbálok válaszolni neki és beindítani a beszélgetést. –És még is mi az a valami, amit az úr lát bennem?- kérdem huncut hangon, kíváncsi tekintettel. –Biztos nagydolog lehet, ha a madártej öntögetők királya emiatt ragaszkodik hozzám…- és a huncut hanghoz ezúttal egy játékos kacsintás is járt. –Csodálom, hogy szegény lány nem átkozott el azonnal. Három sarlóra, hogy Hugrabugos voltál!- mondom játékos csipkelődéssel. Remek már is jó témát adtam:A Roxfort. Bizonyára neki is meghatározó volt az a hét év az életében. Kiitta poharat, gyorsan ki sajátítottam a kis üveget. Boleróm jobb ujjából előhúztam a pálcámat és a pohárba dugtam a hegyét. –Aguamenti!- pálcám hegyéből a varázsszóra víz csordogált, mikor elérte a pohár felét elalítottam majd a hosszúkás pohárba helyeztem a gyönyörű csokrot. Dolgom jól végeztével újra a férfira néztem érdeklődő pillantásokkal. Egy félig gyűrt ingben volt és tornacipőben. Elég lazára vette a stílust, akár csak én, de még is ott volt köztünk a különbség: én laza voltam, de még is boszorkányos ellenben vele, aki teljesen muglinak öltözött. Kíváncsi lennék a vérminőségére… nehogy a végén kiderüljön, hogy egy undorító sárvérűvel randizok… nem élném túl a szégyent. A félvér még elmegy… ha aranyvérű, hozzá megyek! Arról a kis jelről meg a velejáróval az alkaromon meg nem muszáj tudnia, de ki tudja, talán nem is fogadná rosszul. Gondolataim közben észre sem vettem, hogy már-már természetellenes fehér fogaimmal, alsó ajkamat harapdálom.
Jöjjön már! Hol késik? Már 5 perce elmúlt három… Kap még 5 percet… Na jó 10-et… 15? Miért kell megváratnia?
Roxmortsban ültem egy cuki kis kávézóban és vártam, hogy jöjjön a herceg. Jaj de fura is itt lenni, mióta végeztem a Roxfortban nem jártam itt. Tulajdonképpen semmit sem változott, minden ugyanolyan, maximum nyílt egykét új üzlet pár másikat meg bezártak. Ez a kávézó sem volt itt akkoriban, jaj de elárasztottak az emlékek. A legviccesebb az volt, amikor az utcán megláttam a saját arcomat, röhejes milyen képet raktak ki… a tabló képem, chö. De érthető is, hiszen Azkabanba nem zártak, más képük nem igazán volt rólam, a Mungóban nem készítettek. Pedig kellett volna… Talán én vagyok az egyetlen kőrözött bűnöző, akinek nem kell félnie attól, hogy felismerik az utcán. Egyedül a nevem árulkodhat, de hát én arról sem mondok igazat. Ez a pasi például Cassidy Nors néven ismer, egek, de kár hogy nem mondhatok neki igazat… pedig olyan cukkancs. Igazából eddig csak egyszer randiztunk, elvitt valami ócska mugli étterembe, egek milyen vicces volt a muglik között ülni, varázstalan pancserek.
A névhazudás csak az egyik, ami idegesít ebben az inkognitósdiben…. Annyira rossz, hogy hosszú ujjúban kell megjelennem még így Juliusban is. Az a rusnya kis jegy a jobb alkaromon elég idegesítő tud lenni divat szempontjából. Még mázli hogy mindenféle ruhám van, ha meg nincs, kilopok valamit Narcissa szekrényéből, habár ott is olyan mintha a nagyanyám ruhatárában kutatnék. Habár briliánsak a talárjai, de azt ilyen időben még sem veszek fel. Most sikerült találnom a saját ruhatáramban egy rózsaszín koktél ruhát spagetti pánttal, és hogy a karom fedve legyen egy fekete, hosszú, trapéz ujjú boleró mindent megold ráadásul még jól is néz ki. Kiegészítőknek meg egy vékony fekete öv a csípőmön egy fekete divatháló a hajamban és persze a fekete magas sarkú szandálom arat. A körmeimet pedig feketére bűvöltem és rá aprócska rózsákat, pont olyanokat, mint ami a családi címeren van. A koktélruhát sikerült úgy felvennem, hogy szexis, de ne túl szajhás dekoltázsa legyen. Na és persze mindenre kell gondolni, tehát ha esetleg olyan jó lenne ez a randi, a fehérneműm sem utolsó fekete csipkés melltartó és tanga… kívánni fog.
Habár szerintem eddig is mélybenyomást tettem erre a férfira. Másodszorra akar velem találkozni, ráadásul úgy hogy az előző randink alig 5 nappal ezelőtt volt az óta napi egy bagolyváltás természetes mit is mondhatnék: belém habarodott a kicsike. Még is azon az első randin nem volt elég tökös, ha értitek, mire gondolok. A fura az, hogy még nekem is bejön, olyan cuki a jó kis fiús mosolya és észbontó teste van. Tényleg kár, hogy nem lehetek vele őszinte, de ahhoz meg túl jó kis fiú, hogy beszervezzem ahj de nehéz ez. Újságíró a drágám, hát nem cuki? Jesszusom! Nem emlékszem mit mondtam neki a munkámról. A francba már. Nem jut sehogy az eszembe… mindegy, talán nem kérdez dolgokat, én sem hozom fel hogy újságíró, így talán nem kerül szóba a munka. csak jöjjön már a cuki bogár. Jaj de rossz itt várni…
Egy őszi nap volt, még mindig élesen él a fejemben az emlék. A levelek hangtalanul hullottak a fákról és én nem rég érkeztem meg hopponálva a kúriánkba. Pontosabban már a szüleim kúriájába, engem kiköltöztetett az apám, az a féreg. Egy elég kellemetlen ügyben érkeztem… pénzért. Jól van, na, néha én is kifogyhatok és kell a pénz az adóságokra és a lakásom részleteire, pedig még csak nem is jó az a lakás az Abszol Út egyik üzlete fölött van és egek amilyen zsivaj van ott reggelente… meg lehet örülni komolyan, mondom. És drága is, nem is kicsit. Tehát ebben az ügyben érkeztem a szüleim kúriájába, Walesbe. Igazság szerint tudtam, hogy nem lesz jó vége a dolognak, de azérterre még én sem számítottam. A kapu elé hopponáltam. Már gyerekkoromban is furcsa érzéssel töltött el, amikor végig néztem ezen a, hogy is hívjákon. Volt vagy kettő méter magas, bronzból kovácsolták azt hiszem kobold munka volt, egyszerre töltött el büszkeséggel és merev félelemmel ez a kapu, ahogy ránéztem. Tipikusan apám ízlése volt, még is anyám pénzéből származott, mint körülbelül az egész kúria. Nagyot sóhajtottam és elindultam befelé. Nem viseltem talárt, egy fekete boszorkány ruhában voltam, olyan szép középkoriasban, de még is divatosban, fekete hálódísszel a hajamban és egy pink buggyos kardigánt vettem a boszi ruha fölé. Megálltam a vörösfenyő ajtó előtt és azon a randa oroszlános kopogtatóval kettőt koppantottam. És az ajtó már nyílt is. Édesanyám beengedett gyermekkorom házába és én céltudatosan elindultam, hogy apámmal beszélhessek.
-Mennyi?! 300galleon?! Meghibbantál te lány?- kezdte is apám a lereagálást. Egymással szemben ültünk az emeleti nappaliban. Ő a szokásos ódivatú fekete bőr foteljében ült én meg a garnitúrához tartozó kanapéban. Ő maga a szokásos otthoni, vöröses talárját viselte, barna haját már elkezdte fehérre festeni az idő. Dühös arccal nézett rám és tudtam, hogy okítás következik. –Hónapokra eltűnsz, nem is hallunk rólad semmit! Egyszer csak a semmiből előtűnsz, és hogy miért? 300 galleonért! Normális vagy te lányom?!- vágott is bele ingerülten. Én nagyot sóhajtottam és próbáltam nyugodt maradni. Összeszedtem a gondolataimat és higgadtan válaszoltam neki. –Én akartam baglyot küldeni! Csak… csak túl sok dolgom volt. A pénz meg a lakás részleteire kell! Nem kéne pénzt adnotok, ha nem költözettek volna ki!-. Na, jó, lehet kicsit indulatosabban mondtam a kelleténél. –Ha itt maradtál volna is a mi pénzünket szívnád! Miért nem keresel valami, állást? Amíg nincs munkád egy árva knutot sem kapsz tőlünk. – akarta lezárni a vitát, és hogy drámai hangulatot keltsen felállt és az asztalra csapott. Most már felment bennem is a pumpa és megütöttem egy magasabb hangnemet a válaszommal. –Majd lesz munkám, csak idő kell! Arról, hogy ki szívja kinek a pénzét vagy életét meg vitatkozhatnánk! Könnyű volt mi, elvenni egy külföldi, gazdag család lányát?!- Hupszika. Most már apuban is felment a pumpa teljesen: -Még is mit képzelsz te ostoba szajha?! Azt hiszed, olyan vagyok mint az iskolás kis barátaid meg a halálfaló szüleik?!-. –Nem! Még ők is jobbak nálad!-. Csatt. Hirtelen megrázkódtam és elvesztettem az egyensúlyomat. Arcom sajgott a fájdalomtól. Erre nem számítottam… apám életében először és utoljára megütött. Akkora dühöt még nem éreztem, testem minden porcikáját átjárta a gyűlölet és a megvetés. Pálcát rántottam. –Levicorpus!- rikkantottam el magam, de apám kitért előle. Naná hogy, az auor minden elöl, kitér, mi? Már az ő kezében is pálca volt. Ott álltunk a nappaliban pálcát szegezve egymásra és ekkor berohant az anyám. Az enyémhez hasonló fekete ruhát viselt, de az övé inkább volt középkoribb, mint az enyém. - 'Agyjátok ábbá, 'ost azonhal!- kiabálta el magát és szőke haja a lendülettől, amivel beszaladt még mindig lobogott. –Hagyd csak drágám, éppen itt az ideje!- mondta neki az apám és közben anyám gyűlölködő pillantással nézett rá. –Persze itt az ideje, már kislánykorom óta készül rá, amióta csak szakítottam a családi hagyománnyal! Ugye milyen rossz volt mamáéknak mondani, hogy az egyetlen unokájuk Mardekáros lett?!- fűztem hozzá már inkább ördögi, mint ideges hangon. –Táhra! Ne ’ond ilyéneket!- -Csendet drágám, mondja csak most legalább olyan amilyennek mindig is mondtam… ugyanolyan mint a halálfalók!-. - Hricshár'!- -Flagenllii!- –Stupor!- kiáltottuk el háromra egyszerre el magunkat és csak pár tized másodperc múlva már anyám pálcájából is varázs jött: -Protego!-. Anyám bűbájának köszönhetően az átkaink visszapattantak, de mint kettőnk elkerülte a visszatérő átkokat. Egy láthatatlan fal húzódott közöttünk, én és anyám az egyik oldalon, apám pedig a másikon. –Szüntesd meg!- parancsoltam rá anyámra, ő csak a fejét rázta és a szemembe se nézett. –Azt mondtam, hogy szüntesd meg!- parancsoltam még indulatosabban. –Nem!-. –Te átkozott r***nc, azt mondtam old fel!-. –Nem!!- ebben az utolsó nemben már inkább félelem volt, mint határozottság. –Rohadj meg! Crucio! – és dühöm átkot öltve anyámra szabadult, aki a földre rogyva és rángatózva keserves sikításokba kezdett. Átjárt a gyilkos élvezett, mindenem bizsergett már tudtam, hogy akkor aznap gyilkolni fogok.
Ekkor egy vörös fénycsóva suhant el a fülem mellett. Apám feltörte anyám bűbájét és rám támadt. Nem kellett volna… a düh, az ölni akarás és az őrület összegyűlt bennem. Nem voltam magamnál és pálcámat apámra szegeztem valamiért érezte, ha újabb átkot is küldene, esélye sem lenne védekezni. Teljes gyűlöletemből elüvöltöttem az igét és egy hatalmas zöld fénycsóva kicsapta az ablakon apámat és holteste még egy emeletet zuhant. Az őrületem már a tető fokán volt. Oda léptem a kicsapott ablakhoz és lenéztem apám hullájára. Kezemet kinyújtottam és elkezdtem integetni –Szia apuu!! Jó éjt!!-.
Visszafordultam anyámra, de meglepő látvány tárult elém. A nő, aki annyira hasonlít rám, a nő, aki a legjobban szeret engem, és aki tulajdon képen engem felnevelt most pálcát szegezett rám. Szeméből ugyanaz az őrület áradt, mint az előbb az enyémből. Sikongatva felvihogtam –Csak nem képzeled, hogy esélyed van túlélni?! Majd pont neked, aki engedte, hogy egy ilyen véráruló befolyásolhassa, mi? Te is ugyanúgy egy szánalmas féreg vagy!- -Flagenllii!-. Ekkor ért a legnagyobb megrázkódtatás, soha nem hittem volna anyámról, hogy képes lesz rajtam fekete mágiát alkalmazni, ráadásul ilyen ártalmasat. Lehet, hogy direkt csinálta? Tudta, hogy az átoknak megmarad a nyoma? Az átok ostorcsapásának nyoma még most is itt díszeleg a bal vállamon. Felvisítottam a fájdalomtól és ismét átfogott a pár perccel ezelőtti érzés, bizsergett mindenem és átjárt a gyűlölet és a düh. Anyámra néztem. Két gyűlöletbe mártott nő farkasszemet nézett egymással és tudták, hogy csak az egyikük maradhat életben. És akkor anyám megtorpant, úgy néz ki, benne nem volt elég erő a gyilkoláshoz. Egy halk, de örült kacajt eresztettem majd erőteljesen a szemébe néztem –Meghalsz szajha!-. És ekkor anyám elkezdett rohanni én meg finoman lépkedve és kacagva mentem utána. A lépcsőn szaladt fel felé, a második emeletre, minden egyes lépcsőfokkal egyre feljebb és feljebb jutott és én vidáman kacarászva mentem az nyomába. Persze tüzelte rám az átkait, de zaklatottsága miatt mindegyik célt tévesztett. Ahogy felért a másodikra a hálóba ment, és ott ki az erkélyre. Tehát addig menekült, amíg csak lehetett. Lassan közeledtem felé pálcámat végig fenntartva. –Látod? Még most is ugyanúgy akarsz meghalni, mint az a mocsadék. Hát, íme itt lennénk… itt ez a bűvös pillanat. Pedig téged nem akartalak… téged szerettelek! – tört ki végül belőlem a szó és a könny. - Je serai avec vous toujours et je soignerai vous, le miel-. „Mindig veled leszek és vigyázni fogok rád, kicsim.” –Velem ne próbálj maradni te büdös k***a! Avada Kedavra!- és a zöld fénycsóva őt is elérte és a mélybe zuhant.
Máig nem tudom mi ösztönzött vagy miért tettem, de mindkét holttestet felvittem a nappaliba, az ablakot és az anyám által szétrobbantott dolgokat helyre raktam és szüleimet befektettem hálójukba. Bevittem egy hintaszéket és letettem az ágyukkal szemben. Sírtam. Zokogtam. Teljesen megzavarodtam és vártam. Vártam, mert tudtam, hogy minisztérium emberei jönni fognak. És jöttek is. Fogalmam sincs mennyi idő volt, amíg oda értek lehet csak negyed óra, de nekem óráknak tűnt. Az állapotom miatt, ahogy rám találtak jobbnak látták az Azkaban helyett a Szent Mungóba zárni. A vallatásnál semmit nem tudtak velem kezdeni, mert én csak sírtam, sírtam és sírtam. Mire felépültem viszonylag sem tudtak kivallatni, mert a pszichológusok azt mondták, hogy nem szabad feltépni a sebeimet. Hát két évre egy gumiszobába zártak…
jelszó || Nocsak Lupin, sétára indultunk a holdfényben? teljes név || Tara Cornelia Swan becenév || cukibogár*-* nem || nő születési hely, idő || London 1977. Március 21 kor || 20 éves faj || ember vér || arany, még szép hogy
Jáj, hát hol is kezdjem? De nehéz is ez, hmm… áh! Azt hiszem, már tudom is, miért ne kezdjük az elején? Az a bazi nagy londoni óratorony éppen éjfélt ütött, amikor felsírt egy gyönyörű csecsemő. Sírása valami ilyesmit jelenthetett „hol a smink készletem?!” vagy magamat ismerve valami ilyesmi, őszintén szólva már nem nagyon emlékszem ilyenekre. Úgy van kedves olvasó, az a kicsi ügyülümbügyülő én voltam a magam csodás rózsaszín kisugárzásában. A szüleim már igenvártak engem, hiszen sokévnyi próbálkozásuk gyümölcse lettem, hát igen, ilyen remekművön kell is erőlködni. Akkor még nem is gondoltak rá, hogy az a fő cukiság, milyen cukin tudna kínozni, ha hagynák kibontakozni. A családi körülmények is elég érdekesek voltak. Édesanyám egy francia aranyvérű „nemesi” család leszármazottja volt, gazdagok voltak a szentecskéim. És akkor az anyám egy Angliai utazásnál belehabarodott egy aranyvérű, középszintű család fiú gyermekébe, akiknek a felmenőik, mind az „oroszlánházba” jártak, vagy is jófiúk voltak. Mivel franciában nincsenek ilyen megkülönböztetések apám nem is gondolta, hogy milyen család leányát veszi el. No tehát minden békében ment, sok pénzzel és sok boldogsággal, egyedül azzal volt problémájuk, hogy se hogysem jött össze nekik a gyermekáldás. És akkor… gyereket vártak, de valami sokkal jobbat: Engem. Anyuci már pólyás koromtól ismerte az ízlésemet, minden fekete volt és pink. A ruhámtól kezdve, a játékaimon át egészen az ágytakarókig. Nos, igen akkor még azt hittem, anyuval egyformák vagyunk. Erről jut eszembe, már akkor is megmutatkozott a bámulatos gonoszságom: egy alkalommal lefejeztem a plüsnyuszimat, mert a tea partin nem akart inni a teájából. Nonszensz. Egy tea partin, teázni kell, nyuszika! Tehát így tengettem az éveimet, a magam cukiskodásában. A varázserőm is cukin mutatkozott meg, cicusokat kezdtem el lebegtetni, hát nem nagyszerű?^^ És tizenegy éves koromban megérkezett az az ari levelecske, húúú de örültünk. Akkor volt életem legnagyobb shoppingja az Abszol úton, vettünk mindent, amit kell. Még pálcát is, egek hogy örültem ennek a kis faizének, a legjobb barátnőm volt az évek során. A beosztási ceremónia egyszerű volt és nagyszerű, igaz a süvegecske (ami mellékesen teljesen gallyra tette a hajamat, amit az egész vonatúton göndörítettem-,-) sokáig morfondírozott, hogy hova is kerüljek és végül a Mardekár lett az otthonom. A zöld amúgy is megy a szememhez, hát nem tök jó? Egyedül apuék meg a brit család nem örült neki. De velük ki törődik? Sokkal büszkébb voltam az anyai családomra, mint rájuk. Tehát lehúztam négy évet abban a kastélyban. Tanultam? Hát inkább csak rám ragadtak a dolgok, a fiúk valahogy mindig jobban érdekeltek. Most komolyan, akármelyik 16 évest meg kérdezünk, hogy mit szeretne jobban: a,fiút b,megtudni, hogy hogyan lehet, egy patkányt hajó maketté változtatni szerinted melyiket választaná? Főleg, ha az a 16 éves még meg is teheti magának, hogy fiúzón, miért ne? De valahogy nem szeretett engem a többi lány, illetve a mardis társak igen, de a többi ház lakói nem igazán szerettek. Mindenféle csúnyaságot mondtak rólam és a barátnőimről, mi meg persze ezt megbosszultuk egypár legális diákkínzással. És elvégeztem sikeresen a Roxit. Na és akkor történt a galiba. Az anyám is és az apám is folyamatosan meg akarták szabni, hogy mit tegyek, volt bőr a pofájukon kiraknia lakásból az „ösztönző hatás” kedvéért. És amikor épp bele szerettem egy fiúba rögtön már házasítani akartak, bele szóltak mindenbe, amibe csak lehetett és egy bizonyos veszekedés után ebből elegem lett. Ekkor történt az, hogy 18 évesen a kis Tara, megkínozta majd megölte a szüleit. Persze összezavarodtam, nem tudtam mit tegyek, hibát követtem el, ott maradtam a tett színhelyén. De a minisztérium emberei is túl naivak voltak, nem az Azkabanba csuktak, hanem a Szent Mungóba, ezek sem épek én mondom. No tehát így történ hogy két évet töltöttem a Szent Mungó hatodik emeletén egy gumi szobába zárva. Persze nem mindig voltam ott, hiszen vittek mindenféle terápiára meg kúrára, de hasztalan. No tehát én 20 évesen ezt az egészet rohadásul megelégeltem. 1997. január 3-án, amikor kinyitotta az az őrvarázsló vagy minek nevezzem az „cellaajtót” kapott egy akkora maflást hogy a földön kötött ki hirtelen. Hiába, nem elég elővigyázatosak… no tehát fogtam magam és cuki mozdulatokkal a hátához tekertem a kezét, mint a mugli rendőrök. A talárja zsebéből meg egyszerűen kivettem a pálcáját… milyen fura, hogy minden pálca hallgat a főbenjáró átkokra! Nahát! Tehát egy ari zöld villanás és a pasi kidőlt én meg bezártam az engem fogva tartó gumi szobába. Naná hogy ez feltűnést keltett és már szaladtak is felém a haverjai, de engem nem érdekelt, sorra tüzeltem minden féle átkot, ami csak eszembe jutott, persze az Avadakedavrát részesítve előnyben. Elég nagy zűrzavart okoztam, ami végül jól is jött. Első utam nem a kijárat felé vezetett, ahogy arra talán számítottak volna, hanem az elzárt tárgyakhoz, mert cukker volt az őr pálcája, de nekem azért még is a saját kellett. Tehát egy Imperiussal a recepcióssal kinyittattam az elzárt szobát és kihoztam a pálcámat. % pálca volt ott, nos elég könnyű volt kitalálni. Úgy gondoltam, ha a kijáraton távozok, tuti elkapnak és visznek az Azkabanba, tehát kirobbantottam a z elzárt tárgyak szobájának a falát. Onnan meg ugrottam le. Egek akkorát még soha nem estem, csupa vér voltam és úgy szaladtam. Ez mind történt olyan dél körül. A nap hátralévő részét ide-oda hopponálással töltöttem, mindenfélét összeloptam. Ruhát, élelmet, még egy disznót is loptam egy mugli tanyáról, de mind fölöslegesen, ugyan is az éjjel látogatom érkezett. Máig rejtély számomra, hogy hogyan talált rám, vagy keresett-e egyáltalán, lehet, hogy csak véletlen találkozás volt a miénk? A sötét nagyúr személyesen jelent meg előttem. Sokáig nézte az arcomat én meg megtorpantam egyhelyben és csak némán álltam. Majd hideg hangján megszólalt és hívei közé csábított, engem pedig nem kellett győzködni. Nem tudom azért-e mert pikkelt Malfoyékra vagy magától egyszerűen, de az Ő kúrijukba költöztetett engem, szinte pont maga mellé. De amint talpra állok, el akarok költözni a kúriából, valahogy Malfoyéknak nem vagyok szimpatikus…na, mindegy. Azóta megváltozott az életem, találtam valakit, aki nem fontosabb önmagamnál a szemben. Szerelem? Nem, inkább tisztelet és félelem. Életem utolsó percéig szolgálni akarom a sötét nagyurat.
Hát én egy kedves, aranyos, szép, okos és szerény boszi vagyok aki imád mindenkit^^. Egyébként egy ördögi perszóna, aki imád játszadozni az emberekkel és könnyü lendületként veszi az életet. Van olyan „ördögi” mint Bella néni, de nincs olyan komoly^^
mindig || a rózsa, a cukiság, a rozsaszín, a sötétnagyúr, a sexi halifali társak (Angelus, Brandon*q*), a buli, a gyilkolás, a kínzás, az álcázás soha || szülők, muglik, sárvérüek, az a kicsi caramell fajta, ami mindig beragad a fogaközé, exek, szivarfüst, azok a kicsi kutyámnacskák, amiket a muglik a táskájukban cipelnek dementorok || a dementorok félnek tőlem, tehát nem kell ilyennel foglalkoznom^^ egyébként semmi emlék, semmit nem bántam meg, tehát a szokásos hidegség>< mumus || Rosi Boszi kozmetikus azt mondja, hogy nem ér ráŐ.ő öhm… vagyis izé, az a szörnyike a hulla szülők alakját veszi fel… titkok || 1.Bejön neki Brandon E. Gray 2.Imádja a csokit, pedig tudja, hogy pattanásos lesz tőle 3.Látogatja a szülei sírját rossz szokás || Amikor nagyon élvezi a dolgát Tara elkezd magáról egyes szám harmadik személyben beszélni; Ha egy jó pasi van a közelében egyből beletúr a hajába
apa || Richard Golemor Swan 47 évesen annyi lett neki, aranyvérű anya || Clémence Coco Cruelpolé 43 éves korában utolérte a halál, aranyvérű testvérek || nincs, öhm vagy is nem tudok rólaŐ.ő családi állapot || virágról virágra szálok^^ állatok || peeeerszeee hogy szagoljam a bűzét és takarítsam a mocskát…
magasság || 171 cm tömeg || 61 kg rassz || európai szemszín ||kékes zöld, amire buknak a kuty, akarom mondani pasik^^ hajszín || szőke különleges ismertetőjel || Ilyen bomba nőt, nem mindig látsz szivem kinézet || Hát én gyönyörűséges vagyok a kisugárzásom meg akkora, hogy az egy méteres ólom fal sem véd meg^^ egészségi állapot || áhh, a szerelmi bánatok…
varázslói ismeretek || Azok az egyet legyintek és elkezd a serpenyőben táncikálni a tojás meg ilyen háztartási izék nem nagyon mennek. De minek az egyáltalán? Egyébként az átváltoztatás és a fekete mágia megy a legjobban^^ Mivel más nagyon a roxfortban sem érdekelt… szakértelmek || Tudok műkörmöt ragasztani*_* pálca típusa || Hikori, 17 és egy negyed hüvelyk, főnixtollal
végzettség|| Csak a Roximoxiban voltam foglalkozás|| A halifali pajtásaimat fertőzöm a cukiságommal*.* státusz || Sokan sajnos azt sem tudják hogy létezemT.T Pedig kint van az én arcom is a plakátokon^^ De még csak pár hónapja… pontosabbban 1997 január 3. óta vagyok a Nagyúr szolgálatában… „a gyilkos szőke”, muhahaha Hogyan lenne a karaktered a Nagyúr hasznára? || Első számú gyilkos perszóna Trixi néni után és a minisztériumból akárkit elcsábít az infókért
Sötét éjszaka van, te gyanútlanul sétálgatsz a kihalt utcán, mire egyszer csak az egyik mellékutcából felbukkan egy auror, aki a nyakadnak szegezi a pálcáját. Esküszöm kidobom, még egy ilyen húzása van. Úgy kirúgom, hogy a lába nem éri a földet! Még is hogy képzeli az a szemét! Azért egy baglyot igazán küldhetett volna, hogy nem ér rá! Ezek a gonosz jó pasik olyan megbízhatatlanok! Na, várjon csak, következő gyűlés előtt úgy leoltom, hogy azt sem fogja tudni varázsló-e vagy boszi! Csak kerüljön a pálcám hegyéhez!
Az efféle gondolatok, megbolondult aranycikesz módjára röpködtek a fejemben. Esküszöm, hogy az utolsó volt, hogy munkatárssal akartam randizni. Pedig olyan jó pasi, nem ééér! Ráküldöm a Nagyurat! Majd azt mondom neki, hogy segít Potternek. Magas sarkúm a dühtől vész jóslóan kopogott a mugli utca járdáján. Még is mit képzel ez az öntelt hólyag, hogy nem jön randizni?! Én meg most pofára esve mehetek vissza abba az átkozott kúriába és tuti, hogy Malfoyék egész este szekálni fognak… Lucius egyet szól, én esküszöm, hogy levágom a haját! Áhh ez a sikátor jó lesz hopponálni, nem túl feltűnő… És ha Narcissa megmer nyikkanni én…
Mi a franc? Torkomnál pillanatok alatt a semmiből egy pálca termett, miközben gondolataimmal voltam elfoglalva. Ez mikor? Hogy? Miért? Kié? Lassan végig vezetem szememet az izmos kézen, ami pálcát szorongatja. Az utcáról beszóródó fény épphogy megvilágította a támadom arcát. Nem ismertem, bizonyára egy auor. Ez az én mázlim, egy nap ültetnek fel és támadnak meg. Hmm, lehet, hogy a sors akarta így? Lehet, hogy vele kell ma randiznom?! Miért nem látom az arcát? Tudni akarom, legalább jópasi-e? Szép izmos a keze, kicsit szőrös, de semmi gond…. az epiláló bűbáj mindent megold. Lehet, hogy most rózsát varázsol nekem, vagy vagy bonbont! –Tara Cornelia Swan? – jön a mély hang, hú de szexi és tudja a nevemet! –A Mágiaügyi Minisztérium nevében le van tartoztatva- remek, jön a szokásos duma… a francba, nem tudja, hogy kell csajozni. –Figyelj, szivi, ha fel akarsz szedni ez a szöveg nem igazán, jön be- jön ki a szó vörös rúzsos ajkamon. –A pálca helyett meg adhatnál virágot vagy valami…-. –Ön félre ért hölgyem, engem hivatalos ügyben küldtek és az a dolgom, hogy… -Júúúj, tehát nem is jövök be?-kérdezem kislányos hangon szememből cukisággal. -Nem szeretem a fajtádat, szuka!-. Úúúúúú rendőr bácsi kiborult. De ezt nem értem? Nem szereti a szőkéket? Vagy azokat, akik a Nagyurat követik? Annyira össze tudnak ezek a kijelentések zavarni! –És most velem jössz, nincs ellenkezés, vagy nagyon megbánod! -Puha p*cs!- zárom le a vitát és hirtelen megfordulok a tengelyem körül, úgy hogy a pasikám kettőt sem bír pislogni.
Talán az lenne a legjobb, ha elmenekülnék, de abban nincs semmi izgi. Az auor háta mögött bukkanok fel a következő pillanatban és ezúttal én szegezem neki a pálcámat. –Jól van b**ikám, látom azt szereted, ha neked nyomják a pálcát!- mondom félig elvihogva a mondatot. –Na? Megöljelek, helyben vagy előbb megkínozzalak?-. Ekkor hirtelen fájdalom hasított az arcomba és én helyben összeestem. Hogy képzeli a hólyag? Egy nőt megütni? Ennek sem volt gyerekszobája… Most már kicsit távolabb álltunk egymástól, pálcánkat egymásra szegezve. Ez az átkozott még megbánja, hogy kezet, mert emelni rám! –Capitulátus!--Flagellii!- hangzik el egyszerre a két átok két különböző szájból. Az átkom célba talált, de sajnos az ellenfelé is. Pálcám ostorcsapást mért az ellenfél mellkasára, majd ahogy célba talált a lefegyverző bűbáj a Hikori-Főnixtoll fegyver kirepült a kezemből, egy szemétkupac kellős közepébe. Épphogy felfogtam mi történt a pálcámmal, már is oldalra rántottam reflexszerűen a testemet. Egy hosszú vörös fénycsóva haladt el a fejem mellett. Lassított felvételben éreztem magamat, ahogy a csóva elhalad mellettem, menetszelében szőke fürtjeim lebbennek és egyensúlyomat elvesztve a földön kötök ki, pontosan az ellenfél előtt. Végre! Nem is olyan unalmas ez az este! Gyerünk Tara! Használd ki a gyengeségét! Eme gondolatokkal a hátam mögött lendületből és minden erőmből bal öklömmel célba találtam… TÖKre pontos célzás volt.
Hupszika, ez a fajtaütés tényleg fájhat a férfinépnek. Az auor annyira odakapott és agonizált, hogy még a pálcáját is elejtette. Chö, látszik hogy nem volt még dolga hozzám hasonló boszival. Pálcájával az egyik szeméthalom felé böktem. –Invito pálca!- és a Hikori pálca már lebegett is felém. Most már két pálcát tartottam az elesett harcosra. –Crucio!- sipítottam azon a hangon, amit már csak a denevére hallanak. A következő események egy muglinak, aki a sikátoron kívül tartózkodott furcsán hathattak. Hatalmas férfiüvöltések és agonizálások, majd az egyik pillanatban a sikátort betölti egy furcsa zöld fény és egy szőkenő elégetten kijön kezében két fadarabbal és nem is törődve azzal, hogy látják-e a semmiben eltűnik.
KÉREK MINDEN STAFF TAGOT, HOGY A MULTIMAT TARTSÁK SZIGORÚ TITOKBAN! köszi, millió puszikah^^<3
Üzenetek megtekintése
És hát akkor... kezdjük.// 
//
xD
