[Tanár úr]


-Észrevett.. vagy inkább kiszagolt?..

*Motyogja maga elé Chass, ahogy belép a terembe. Arcán természetesen széles vigyor ül, és zavara végképp elmúlik, mikor pálcája intésével száműzi magáról a förtelmes bűzt. A bűvös fa a farzsebbe, kéz a hajba túr, majd lehuppan...
..illetve mégsem. Az utolsó pillanatban leesik neki, hogy a pálcáját rossz szokásból a farzsebébe rakta, újabb vigyor kíséretében kirántja, félreugrik a rántás következtében lezúduló lavinaszerűség alól, majd lehuppan a földre.*

-Nem szereti, ha durván bánok vele...
*Mondja újfent a pálcájára nézve, mivel azért annyira még ő sem szokott hozzá a saját hülyeségéhez, hogy most rezzenéstelenül nézzen a vele szemben zenélő férfire. Apropó, zenélő.. A tetszetős gitármuzsika invitálta végül is ide, hangot is ad hát elismerésének...*

-Szép zene... Gondolom, valami mugli cucc.
*Kíváncsi a tanár válaszára. Természetesen ismeri a dalokat, hiszen mugli környezetben nőtt fel, de ezt Mr. Lennon nem tudhatja feltétlenül. Vajon ő hogy viszonyul a mugli származásúakhoz?..*

- Hát hogy is mondjam… Nem tűnsz valami rémültnek.

*Ajkain halvány mosoly fut át, talán a fiú szavai miatt. Saját elhaló megnyilvánulását a másik csuklójához intézi, majd egy apró sebhelyet kezd el fürkészni annak kézfején.*

- Engedj el…

*Most már a másik szemébe néz, szabad keze a mellkasára tapadó kezet próbálja eltávolítani – bár az idegen érintés magához térítette, most már zavarja. Szeme a zöld címerre vándorol, majd újra a halvány íriszekre, s egy pillanatra nevetségesen jelentéktelennek érzi  a saját prefektusi jelvényét. Nem… nincs értelme támadni. A helyzete már így is épp elég kiszolgáltatott, és a srác pont elég aranyvérimádónak tűnik, még a Mardekárhoz képest is. Sosem kedvelte az ilyen embereket… Habár már ő sem sokkal jobb náluk.
   A kéz azonban még mindig nem tágít róla, a föld felé pillantva pedig már azt is látja, hogy ha a fölé tornyosuló akárki nem szedi föl nagyon gyorsan, akkor a lobonca hamarosan csupa sár lesz… Az pedig nem lenne túl szép látvány. Mivel a szimpla kérés nem jött be, most az iróniával próbálkozik.*

-Hozzáértél egy sárvérűhöz…

*Nem kommentálja a saját származását, elvégre neki semmi baja vele, de lélekben már felkészült a zuhanásra, s már tudja: kezei időben megtámasztanák, így talán el tudja kerülni a sáros pocsolyát maga alatt. Hát igen, mire nem jó a quidditch…
Egy pillanatra átfut az agyán: talán elnézést kérhetne a pálcáért… Ám a következő pillanatban kishíján felröhög saját ostobaságán. Ha valami, akkor a megalázkodás eme fajtája aztán igazán elemébe hozná a szemét kis Mardekáros fajtáját… Pálcáját tartó ujjai tehát csak még erősebben kulcsolódnak a „gally”-nak nevezett fára, az arcát azonban újabb erőfeszítés árán továbbra is kontrollálja. Halvány mosoly, rezzenéstelen tekintet, és talán némi undor lassan elliluló ajkai szegletében – tökéletesen illik az előbb megütött, önmagát jócskán meghazudtoló, sznob és jeges hangszínhez. De hát mikor önmaga ő mostanában…*

*Szemei riadtan tágulnak ki a hang hallatán. Megpördül, épp az utolsó pillanatban húzza össze magán talárját, s már csúszna le a fal mentén, a vele szemben álló azonban belefagyasztja a vért, s ezzel együtt leállítja a mozdulatot. Egy pillanatig megroggyant térdekkel, mereven néz az illetőre, majd, mikor a tudatáig jut a kérdés, elborzadva méri végig.*

-Hogy merészelsz…

*A felháborodás elakasztja a sziszegést, amely összeszorított ajkai közül préselődött elő, s egy pillanatra még a lélegzetét is visszafojtja. Kitágult pupillái összehúzódnak és újra szétnyílnak, a szorongás és a harag váltakozva önti el tudatát, az emlékképek rémálom módjára támadnak neki.. Hát mégsem voltak magukban. Te jó ég..Bárkinek elmondhatta.. A félelem újabb támadást indít a gyomra ellen, ő pedig pár lépéssel a fiú mellett terem, pálcáját annak torkához szegezve. Halványkék szemei annak íriszeit kezdik fürkészni, összeszorított ajkai már szinte kifehérednek az erőfeszítéstől, ám hiába, keze még így is alig láthatóan remegni kezd, s kishíján átkozni kezdi a szelet, amikor az újra föltámadván a hajtincseit kezdi tépni. Szitkozódás helyett azonban csak feljajdul, s fájdalmát leplezendő, újra a vele szemben állóra támad.*

-Szóltál róla bárkinek is?..

*Nem veszítheti el a hatalmát. Már túlságosan függ tőle.. De ha ez a mocskos kis szemét szót ejtett az incidensről akárkinek, akárkinek is.. Akkor neki pillanatnyilag van is mitől félni. A lelkiismeret-furdallás és a gyilkos rémület egyszerre támad rá, és ő óriási hibát követ el: megtántorodik…*

*A korlátnál áll. Lobogó hajába hosszú percekkel ezelőtt kapott bele a szél, s most nem tud szabadulni az érzéstől. Annyira..szabad most… Akár le is ugorhatna.. Megszabadulna mindentől, mindentől, ami csak nyomasztja.. A rémálmaitól, a paranoiájától, a sárvérrel járó előítélettől, mindentől, ami a szívét nyomja, és nem lenne más, csak a zuhanás, a lebegés érzése, s aztán a vég..
Még tisztán látja maga előtt azt az éjszakát. Járőrözött, már késő este volt. A délutánt átbulizta, és a vigyor még ott ült az arcán, a már szinte fulladozásba átforduló nevetés maradékaként. Szerencsétlen elsőévesek… Megint volt egy átreszketett napjuk. Hát igen, ha ők egyszer beindulnak.. pláne hogy még némi hatalmuk is van, Chassyn keresztül. És a hatalom mindig veszélyes játékszer…
Először csak egy pár pontot vont le. Aztán már néhány pofont is megengedett magának, és a legutóbb.. Igen, a legutóbb nagyon elragadtatta magát. Igazi, velőig hatoló fájdalmat okozott annak a kisfiúnak, és közben nevetett, igen, tisztán emlékszik a saját kacajának rémisztő csengésére, pedig akkor is seggrészeg volt, a karján még mindig látszik a hamu nyoma, amit akkor pöckölt oda…
De ha egyszer olyan jól esett… Látta a srác rémült arcát, a félelmet a szemében, és a vért, igen, azt a szép, tiszta, sötétpiros vért, ami az ő pálcája nyomán fakadt, és csak csorgott-csordogált engedelmesen, egyenesen az ő lábai elé, hamarosan pedig a kissrác is követte.. Ott térdelt a lábai előtt, könyörgött, szívszaggató hangon, ám ő csak kacagott, kacagott tovább…
Iszonyodik saját magától…
Hogy juthatott idáig??
Ha az anyja megtudná… Nem tudhatja meg!
Az elhatározás lendületével nyomja el a cigit, s az apró csikket átpöcköli a korlát másik felére, a mélybe. Nézi, ahogy száll…S arra gondol: ez volt az utolsó. Meg kell változnia. Ez így nem mehet tovább.*

[a kis kikezdőstől ]


*Egy üres folyosó. Plusz egy üres hely mellette. Hóborc rikácsolása még a fülében cseng, és hiába rázogatja oly buzgón a fejét, a hang eltüntetése végett, ujjai azért ösztönösen is már a zsebében kotorásznak. Hát igen, ha jön az idegesség - jön a cigi... Persze, úgyanúgy ígérgeti, mint három évvel ezelőtt, ugyanolyan lelkesen áll néha neki a leszokásnak, aztán persze elszáll az a szél, kiég a szalmaláng, s újra a Park eldugott törzshelyein züllik. Haha...Igen, ez a legjobb szó arra, amit Chass művel. ZÜLLÉS, csupa nagybetűvel. Pedig nem egy romlott lélek ő, csak hát a felnőttek már nem is tudják, milyen nehéz ebben az időszakban a tomboló hormonokat, és az ezáltal keltett viharokat, vágyakat, indulatokat kordában tartani. A csúcson...aztán a mélyponton...és újra fent, majd lent... Néha már úgy érzi, soha nem fog megszabadulni önmagától. Ám ilyenkor ott van kapaszkodónak a sablonos vigasztalás: "...a remény hal meg utoljára, szivi...", valamint - a züllés.
Oldalra pillant, és kishíján megszólal - újra és újra elfelejti, hogy Lyra most nincs mellette, nincs kinek pofázni, s a gondolat, hogy nincs kivel megosztani az estéjét, hirtelen indulatot ébreszt benne: Belerúg egy trágyagránátba.
Későn veszi észre, mit is tett...
A kis golyó után néz, enyhén unott tekintettel hátrál egy prá lusta, lomha lépést, majd a maga módján talán még elegánsnak is nevezhető módon, befogja a fülét.
Persze, rosszul döntött...
A bűz azonnal elönti a száját, az orrát, a szemét, beleissza magát a bőre és a ruhái pórusaiba, ő pedig dühösen és nem épp illedelmes szavakat kiejtve a száján megy tovább.
Most már nem rugdos.
Úgymond a sors iróniájaképpen épp most üti meg a fülét egy dallam. Ismerős... Valami mugli együttes játsza, habár a zenéjük alapján akár varázslók is lehetnének...

"...Yesterday love was such an easy game to play..."

A hatás drámai.
A szívbemarkoló szöveg egy pillanatra megállítja a szívét, és az arckifejezése bámulatos gyorsasággal, csaknem minden átmenet nélkül vált dühösből riadt-szomorúvá. Ekkor természetesen a szokásos haj-fejrázás jön, és msot mintha egy kicsit segítene is. A szemébe ment hajszálak újabb okot adnak a szitkozódásra, és ő így újra eltüntetheti a múltat (, amit majdnem rövid 'u'-val írtam, tényleg kellett volna aludni ) önmaga sötét poklában.
Merthogy olyanja mindenkinek van.

(Chass továbbra is a terem ajtajában ácsorog, immáron ismét meredő szemekkel nézve a Prof-ra. És nem, nem azért. Habár, ha jobban meggondolom, mégis félre lehet érteni. )

\Dan/

-Pf....hát nem hanyagol el minket, az már biztos.

*Szemeit forgatva a kisebb-nagyobb kalandokra gondol, amelyeket magána okozott szemtelenségével, de nem tehet róla, Piton oly mértékben idegesíti, hogy nem bírja visszafogni magát. Körmeit piszkálva huncut mosollyal a szája sarkában ennek hangot is ad.*
-Nem tehetek róla, de annyira idegesít, hogy képtelen vagyok befogni a szám.
*Kedvenc órája, de nem szereti, tök jó, de unalmas...Aha, ööö...Hagyjuk. A diplomatikus válaszokra nem gyon lehet mit mondani, hiszent ezért mondják őket... Mordon szeme viszont egyre gyakrabban cikázik feléjük, így hát Chass fog egy ceruzát, kitép egy lapot, és Dan mellé huppan.*
-Gondolom, így könnyebb kommunikálni. Te hogy állsz a jegyzetekkel?
*Pillant reménykedve a tankönyv lapjai közé becsúsztatott pergamenekre. Jegyzetelni kellett volna, Piton ide vagy oda, hiszen ha Mordon most lecsap rá, jó nagy sz*rban lesz.*
-Haha, szerintem azokat az óráka is könnyedén ksz élménnyé kell varázsolni:D Mindenesetre az sem csoda, hogy a Hugri csak 10 ponttal "büszkélkedhet", a Mardekár ellenben 30-cal...A kivételezés rendszerint olyan pillanat, amikor felcsattanok, és mi az eredménye? Pontlevonás.. Tiszta szerencse, hogy prefektus vagyok, így legalább megtorolhatom az alattunk lévő generációkon a rajtunk esett sértést.
*Dan újabb kérdésére Chass összehúzza a szemöldökét. Igen, neki is, mint mindenki másnak, feltűnt, hogy Piton hollétéről Mordon egy árva szót sem ejtett. Közelebb hajol Danhoz, kiszedi a haját annak arcából, majd hangját suttogóra fogva elmorzsolja a következő szavakat:*
Nem tudom, de biztos nem a világ megmentésén ügyködik...Mordon óra elején csak annyit mondott: "Pillanatnyilag nem elérhető." Gyanús...

*Felüti a füzetet, amelyet üres pergamenokból fűzött össze az anyja, kitöröl egy könnycseppet a szeméből, majd szemügyre veszi a kissé tépázott papírt. Hát, egy SVK-ra jó lesz...legalábbis Mordon sosem arról volt híres, hogy mennyit nézegeti a diákok füzeteit. És igaza is van. Kit érdekel a külalak...
Pennája végét a szájába véve jó mugli szokás szerint rágcsálni próbálja, ám a puha tollak birizgálják a szájpadlását. Tüsszent egy óriásit, majd hangosan, lendületesen kifújja az orrát, ám a kis malőr után egy pillanattal már újra ugyanúgy ül, mint eddig. Fél térde a padnak támasztva, kezei karba téve az ölében, övtáskája és a belőle kiszóródott dolgok körülötte - egyszóval el se lehetne téveszteni, kiről van szó.
A diáksereg zajongása, az egyenletes zsongás bemászik a fülébe, rátelepszik az agyára, kimos belőle minden értelmes gondolatot, Chassy szeme egyre lejjebb csukódik, és kishíján éber "órai" alvásba merül, mikor az ajtó újra csapódik. Gosh! Ez csak valami beképzelt mardis lehet. Egyik ezével felfogja az időközben szemébe hulló haját, s hátratekint, ki az a bátor merénylő, aki felébreszttette. Ujjai egy Rókázó Rágcsa után kutatnak a zsebében, hátha az illető tahó zöld címeres nyitva felejtette a száját - Chass mindig is jól tudott célozni, s ha szerencséje van, likvidálhat az óráról egy nemkívánatos személyt.
A szemét kinyitva azonban enyhe csalódás lesz rajta úrrá, hiszen az ajtón belépő srácot ismeri, ő Dan, az évfolyamtársa, megrögzött Piton-gyűlölő, és épp a Chass előtt lévő, üres pad felé tart. *
-Szia...
*Suttogja Chass, mivel azért annyira ő is tart Mordontól, hogy ne csináljon olyan patáliákat, mint Pitonnál, ám az órai zajongás elengedhetetlen dolog, és úgy tűnik, Dan se egy szívbajos típus, legalábbis a könyvét elég feltűnően csapta be az előbb.*
-Nem szereted az SVK-t?
*A fiú arcán átfutó enyhe undor legalábbis erre enged következtetni. Vagy talán a könyv száraz leírásaival van baja? Hát, azt remekül kiszínezik Piton sötét mágia-imádó szövegei...*

*Kop-kop...Ezek az ujjai, amint a padon dobol velük. Hol késhet Piton?...Oké, nncs tele várakozással, de a semmittevésnél még az is jobb lenne, ha egymást oltogatnák. Körbenéz. Hát igen, úgy tűnik, nem csak ő unja magát... A Huxley rajzol, a többiek valami olcsó semmiségről beszélnek - történhetne már valami.
Hoppsz, a kérése meghallgatásra talált. Az ajtó nyílik, megjelenik először egy műláb, majd egy igazi is, és ha a kopogás, ami a belépéssel jár nem lenne elegendő, felhangzik két taps is. Chass meglepődve fordul arrafelé, hiszen ezeknek a zajoknak a tulajdonosa egészen biztosan nem Piton. Hacsak...
Ám a vöröske ezúttal is hiába reménykedik. Nem a nagyranőtt rémdenevér esett le a lépcsőn és kényszerült amputációra, st még csak nem is sántít, hogy a botja koppanhasson minden egyes lépésénél; ez bizony a jó öreg Mordon..*

-Ollie..!!

*Bizony, a csapódás minden várakozás ellenére kissé megijesztette Chassyt. Tehetetlen dühét, amelyet a rémült kiáltás miatt érez, évfolyamtársára zúdítja; azt mégsem vallhatja be, hogy egyszerűen megijedt...*

-Miért nem szóltál?? A frász jött rám ettől a...az embertől.

*A megjegyzés talán egy icipicit hangosra sikeredett, és Chassy némi bűntudattal tekint Huxley-ra..*

-Bocs..szóval izé. Hogy aludtál?

*A srác biztosan tudja, hogy nem kell megsértődnie. A biztonság kedvéért rá is kacsint, majd Mordon felé fordítja tekintetét. Ahh, persze...Weasly aztán tudni fogja, mit vettünk előző órán...(())*

*A kastély látványa  máris jobb kedvre derít. Az éjjeli járőrözés Lyrával mindig jó buli, megunhatatlanul szórakoztató, és most pont erre van szükségem. Lyra is megerősít az anyukás teóriámban, tehát most el is söpörhetem ezt a problémát, valahová a tudatalattiba, ha már teljesen száműzni nem is tudja.*

-Te jó ég, Lyra, el ne bőgd magad... Csak megköszöntem! Fordított helyzetben én valószínűleg már rég lökném a hülyébbnél hülyébb poénokat, habár nem tudom, mennyit segítenék ezzel, vagy pedig úgy ölelnélek, hogy nem kapnál levegőt. Most válassz...

*Együtt nevetek vele a fejünk tetején trónoló gubancon, ami úgy néz ki, mint egy depressziós varjú tanyája, majd mindkettőnkön alkalmazom a jól bevált szárító-fésülő bűbájt. A következő pálcalendítéssel elintézem a sminket is, majd megszárítom a ruhákat, és a víztől caffogó cipőket is.*

-Nahát, szinte csönd lett...

*Szavaim a csöpögős-szörcsögős zajok megszűnésére vonatkoznak, hiszen a visszhangos szörtyögéshez képest az egyenletes kopogás halknak tűnik - zene füleimnek.. Csak most veszem észre: egyszerre lépünk. Véletlen lenne, vagy Lyra intézte így?... Kit érdekel. Tök poén.*

-Nézd, úgy nézünk ki, mint valami sziámi ikrek.

*- mutatok az előttünk masírozó árnyékainkra. Időközben megérkeztünk a mára kijelölt folyosóhoz - nem is akármelyikhez.*

-Hé, nagy forgalom lesz máma... Erre van a Hollóhát.

*Szemeimben huncut fény villan, ahogy tenyereimet összedörzsölve várom az első áldozatot, majd fél karomra támaszkodva lehuppanok a földre. Fáradt mozdulattal túrok bele a hajamba, ami egyelőre kifejezetten jól néz ki - kár, hogy mindig mindenki a koszlott, csapzott verziót látja.. Bár lehet, hogy csak én látom annak. Mindenesetre még Lyra se látott soha közvetlenül hajmosás után, frissen szárított hajjal, így tehát nem hibáztathatom, ha meglepődik...
Pálcámmal őrlángot gyújtok, amely halvány derengést von körénk, a fény időről - időre kialszik, mikor neszt hallok, közben pedig halkan suttogva beszélek.*

-Remélem, valami jó pasit is elkapunk... Jó, tudom, neked ott van Freddie, de nekem is kéne már valaki. Mióta Scott lelécelt, teljesen leállt a szerelmi életem. Mit gondolsz, ez az én hibám, vajon ennyire gáz, ahogy kinézek?

*'Hangom' szokás szerint teljesen őszinte, néha egy kis incselkedés vegyül bele, amely még a suttogáson is átszűrődik, és csaknem hangosan kiáltok fel, homlokomra csapva, mikor leesik, hogy eddig csak saját magamról beszéltem. Lábaimat törökülésbe helyezem, hátsómon ide-oda billegve elhelyezkedem féloldalasan, így Lyrát és a folyosót is látom. Pálcámat gyógyító módjára a lány arcába tartom, csücsörített szájjal gyógyítónéni stílusban kezdek el hülyéskedni.*

-Nos, ködvöském...Mondd csok, mü újság?

*Nem sokáig bírom, Lyra arcát látva, amely bizonyára az első...hm...reakciót tükrözi, nem tudom tovább összehúzva tartani a szemöldökemet, homlokom ráncai villámgyorsan simulnak ki, majd költöznek át a szemem, az orrom és a szájam sarkába, s némán rázkódva érzem, hogy kezdem jól érezni magamat. Miután kinevettem magam, vonásaimat visszarendezem az előbbi, csücsörítős - szigorkás ábrázatba, ám szemeim továbbra is vidáman csillognak.*

((következő postot a Hollóhát szárnyába, pls ^^ de ráérsz^^))

Karbafont kézzel áll meg felette. Hamarosan azonban ő is rájön, hogy egyszerűbb, ha leguggol... Majd zsebkendőt ad neki. Chass arcán hála tükröződik, mert bár nem nagy cucc az a fehér vászondarabka, amit Lyra a kezében tart, itt most a segítségnyújtás szimbólumává válik, és hiába lesz pár pillanat múlva csupa sár, az immáron tiszta arcú lány lelkében ott marad a jó érzés, amit Lyra gesztusa szerzett neki. Szép dolog a barátság...
Így már az italosüvegre sincs szükség, és ahogy Chassy újdonsült támaszába karolva megteszi első lépéseit a kastély felé, az agypusztító folyadék magára hagyva felborul, az üvegben lévő erős, szúrós szagú lé kifolyik, felhígul, megsemmisül... Megtette kötelességét...
A fűszálak csendesen hajladoznak lábaik alatt, a ritkuló eső és az immár csak szelíden fújdogáló szél körüllengi őket, Lyra meghatóan őszinte és segítőkész szavaival telítve, hamarosan pedig Chassy hangja is bekapcsolódik, különös harmóniát alkotva a viharos feszültséggel és a hirtelen kisütő napfény zenéjével...*

-Köszönöm...

*Egy szó, amely a világon már oly sokszor elhangzott, a legkülönfélébb élethelyzetekben, és mégsem vált elcsépeltté. Nem, a hálaadás eme tiszta és ősi formájáról még soha senki nem állította, hogy kifakult, megkopott volna, soha nem ragasztották még rá a megalázó titulust: "Közhely.".*
*A saját fejére is felhúzza a kapucnit, eltüntetve az árulkodó vörös foltot a kastély ablakai elől, majd csodálkozva szemlél meg egy, a Lyra csuklyája alól kiszemtelenkedő, göndör tincset. Meglepetésének hangot is ad, némi intermezzot rekesztve két, depressziós megszólalás közé.*

-De jó, a te hajad is göndör. És nézd, most ugyanolyan csapzott, mint néha..na jó, mint az enyém általában.

*Hát igen, az ő haja sosem olyan rendezett, mint Lyráé. Pedig az anyja mennyit mondta neki...ajjaj. Visszatért az eredeti gondolatmenethez, a közjátéknak vége lett, s a rakoncátlan vörös tincsek a kapucni alatt újra lekonyulnak, a mellére szakadó bánat hirtelen még nehezebbnek tűnik, mint eddig - súlyos árat fizet pár perc gondtalanságért... Megáll, egyenesen Lyra aggódó tekintetének kereszttüzében. A szemébe lógó tincsért ezúttal nem neki kell nyúlnia, háztársa felől szokatlan módon az anyai ösztön jellegzetes hullámai áradnak, és Chassy már másodszorra mosolyodik el hálásan. Oly jól esik ez most...A kedves mozdulat, s a szavak, melyek biztosítják arról, hogy nincs egyedül. Igen...az anyja is ezt akarná. Hátha most ő is érzi, hogy a lánya rendben van, nem kell aggódnia, elég, ha a saját szervezetére koncentrál, s a gyógyulásra...Igen...minden rendben lesz...Nem sírhat...*

-Igen..rendes vagy, köszi. Azt hiszem, pont erre van most szükségem. Mit gondolsz, helyes az, ha anyám helyett is vidám vagyok? Tudom, hogy sikerülne..elég erős vagyok...Mármint lelkileg...meg testileg is, hiszen terelő vagyok..

*Igen, visszatért belé a lélek. Már másra is bír gondolni, mint a saját tragédiája. Az anyja problémáit is majd megoldja, kivizsgálják majd, talán varázslók is, ha szépen kéri, és Lyra szemei talán mindig ott lesznek neki. Megnyugtatóan kékeszöldek, barátiak, az a bizonyos zsebkendő még ott tükröződik bennük, és a séta is jót tett. Időközben elértek a kastélyhoz, Chass kinyitja a hatalmas ajtót, beengedi Lyrát, és elhaladtában futó puszit nyom annak arcára, csak úgy, a barátság megpecsételése gyanánt. Ahogy a kaput visszacsukja, még vet egy pillantást a lemenő nap fényében fürdő domoldalra, egy szomorú felhőt vél látni, valami rosszat, amit ott hagyott, majd Lyrába karol, a lépcső felé veszi az irányt, mindkettőjük fejéről lerántja a kapucnit, poénból, és a két Hugris prefi együtt kezdi meg éjjeli őrjáratát...*

<Lyra>


*Az eső pedig csak zuhog...zuhog és zuhog...lassan már nem tudja, mi pereg többet végig az arcán, a sós könnyek és az eső egybefolyik, lemossa az arcát, elmossa a tudat utolsó morzsáit is, és ő már épp valami zavart, homályos álomba merülne, amikor megrezdül mellette egy fűszál. A szél már rég elállt, akkor meg mi a fene ...? Ahá, Lyra. A prefektuscímeres lány teljes magasságban fölötte pompázik, rosszalló pillantásokat vetve a kezében lévő, immár félig üres üvegre.*

-Jaj, Lyra, ne csináld már...

*Feje mintegy két centit elemelkedik a földtől, megmarkolja a mellette lévő fűszálakat, és panaszos hangon újra megszólal.*

-Letapostad a fűszálakat...

*Úgy van, Chassy, gratulálunk. Csakis az ital hatására mondhatott ekkora hülyeséget, és ha Lyra reagál rá, akkor valószínűleg meghallgathat valamiféle "képzeld magad hangyának, fűszálnak, kutyabolhalógumijának, mit éreznél??" típusú monológot.. Feje újra visszahull, szemei egy pillanatra lecsukódnak, mintegy rémisztően, majd előveszi a zsebéből a félig átázott pergament és pálcája segítségével megszárítja. De minek is?..hiszen az eső még mindig esik...Sebaj, a fecnit, ami a levélből maradt, azért átnyújtja Lyrának, remegő kezekkel és szorongó tekintettel, hátha a lány ki tud még valamit silabizálni. A szó, ami most hagyja el az ajkát, arról tanúskodik, hogy a mámor már elszállt, ő újra ebben a világban van, és keresi a fényt...valamit, amitől megint minden olyan lesz, mint régen, amitől a haja ugyanúgy fog göndörödni, mint régen, amitől ugyanolyan nagyokat fog bénázni, mint régen...azelőtt, hogy...*

-Az anyám...

*Egy mélyről jövő, szaggatott sóhajtás hagyja el az ajkát, letörli az arcát, sáros kezével jókora foltokat hagyva, majd beletúr a hajába, egy kicsit megráncigálja, hátha ez magához téríti. Most már elég időt hagyott a lánynak a silabizáláshoz, visszaveszi az ázott csirkétől a szintén ázott fecnit, darabokra tépi, a földre dobja, és hagyja, hogy az odalent gyűlő esőlében szép lassan elússzon, elázzon a sorsfordító üzenet...
Miután ezzel végzett, elmosolyodik, de csak halványan, visszahúzza a kapucnit a lány fejére, majd hangot ad a véleményének.*

-Úgy nézünk ki, mint két magányos, ázott csirke.

*Nem akar bántani, csak még az ilyen mélypontokon sem tud szabadulni a rátelepülő nagyszájúságtól, most pedig még a sárba hulló, egyenletesen csattogó esőcseppeket, és a saját háborgó bensőjét is túl kell harsognia - hát mivel mással, mint a régi, viháncolós énjével? Ez mindig működni szokott. A nevetés és a lángnyelv-whisky mindig elfedi a problémákat, besöpri őket a felejtő mámor hatalmas szőnyege alá, a többi ember problémái közé...*

<máshol, máskor, bárkinek, azaz mostmár Lyrának^^>

*Íme, két nap, amikor az embernek nincs más dolga, mint élvezni az életet. Kis kócos barátunknak eszébe sem jut a tanulás és egyéb kötelezettségek, a két napot a pihenésnek szánja, egészen a 11 órai keléstől, a vasárnap estéig. Már a reggel is jó volt..A csajokkal párnacsatáztak, persze teljes "harci díszben", így hát utána kezdhették újra a sminkelést, az öltözködést...Kivételesen normálisan megfésülködött, a szobatársai rávették, így most egész normálisan néz ki. Semmi, a vehemens jellemre utaló jel, csak a vigyor...az az átkozott, letörölhetetlen, vigyor, amit a sorstársak annyira utálnak, amitől a Mardekárosok és a Hollóhátasak karöltve falramásznak, és persze a tanári kar.. Dumbledore-on kívűl egy tanerő sem szívlelheti azt a pimasz arcot, ami a hugrisok körében oly népszerű. Hajjaj, egoban sincs hiány...
Időközben elért a kiszemelt, napos foltra, lehuppan. Előkotorja a hátizsákból a megmaradt vajsör-tartalékot,   kihörpinti, majd végigfekszik a földön, és csak élvezi a meleget...behunyt szemmel...egyre homályosodó tudattal...ám egy kósza esőcsepp felriasztja. A szeme kipattan, kezei ökölbe szorulnak, először azt hiszi, valaki szórakozik. De nem áll fölötte senki. Szabad kilátás nyílik a  szürkés égre, ahol felhők gyülekeznek, eső készül... Pár perc múlva le is zuhan, vörös barátunk pedig csak fekszik, fekszik a fűben, totálisan átázva, csorgó könnyekkel..Zsebéből előkotorja a levelet, amelyről próbált megfeledkezni, amely miatt az egész napozós cirkusz volt..."Anyádnak van egy kis zűr a szervezetében, de semmi komoly..." Hát persze, nyilván ezért írt az apja...Sosem szokott írni. Mindig anyja ír. Már írni sem tud?? Az aggodalom vasmarokkal szorítja össze a gyomorszáját, már érzi, hogy a vajsör retúrjegyet vett... Elege van. Előhúzza a lángnyelv- whiskey-t és nekiáll vedelni...*

<SVK>

*Ron, a drága...a szokásos vörös fej, zavart dadogás-hát igen, mintha csak magamat látnám..Megeresztek egy zavarűző vigyort, majd felriasztom szendergéséből.
 -Ha, hát nekem sem a kedvencem, mióta...khm... Idióta, bagolyszemű, csöpögőshajú, és az orra....fuuj.
*Szándékosan nem mondom ki a nevét, ki tudja, lehet, hogy ott függ fölöttünk, denevérszárnyra hajazó talárjában...én meg nem akarok rögtön az elején büntetőmunkával és pontlevonással indítani.*
-Hívd el. Szerintem.
*A tantárgy ócsárolása közben utolértem Ron tekintetét, ami végre megmagyarázta, miért is van zavarban... Sosem bírtam túlságosan Hermionét, valahogy mindig túl sok nála a könyv, de hát ízlés kérdése...
Beletúrok a hajamba, amin már nem látszik, hogy nagyjából 10 perce fésültem ki, megpiszkálom a padon lévő karcolást, majd azzal a lendülettel lehajtom a fejemet a padra. Ó igen, egész más...hallgatom a terem zaját, a padon kocogó körmöket, a különféle hangszínekből összeállt zsongást, Ron vihogását, Hermione csicsergését..meg az ajtó nyikordulását. Abban a reményben emelem fel a fejem, hogy újjab Hugrás érkezik, ám csalódott fintorral kell nyugtáznom az illető érkezését...Mardis. Sebaj, azért köszönni neki is lehet.*
-Szia Josh...
*A halovány köszönés után lejjebb csúszok a padban, szemembe húzom a kapucnimat, és amolyan "készenléti állapotban" várom az óra kezdetét.*

<SVK>

*SVK…igen, ez a három betű a kedvenc tantárgyamat jelzi, mily kár, hogy idén a Rémek Rémes Denevére, másnéven Piton vette át…Sebaj, nem kapja meg azt az örömöt, hogy kimutatom, mennyire ellene vagyok. Sötét varázslatok kivédése…ne röhögtessenek már. Piton, mint SV-ellenes? Eltökélten utálom őt, a fekete mágiát, a büdös, ótvaros talárát, a nagy orrát meg a zsíros haját, amitől még mintha a tankönyvem is zsírosnak lenne… Ha másra nem, hát a fekete mágia gyűlöletére biztosan megtanít a professzor.  Habár kitudja…végeredményben a Rend tagja, és gondolom, halálfaló is, és egyik csapatka sem arról híres, hogy minden jött-mentet bevesznek..így hát a tudása biztosan nem lebecsülendő. Hopp. Ez itt egy ajtó. Oké, akkor bájmosolyt fel, pesszimizmust száműzni, hajat, manikűrt (csak Draco kedvéért ) megigazítani, essünk neki…*
-Sziasztok!
*Egy pillantással felmérem a helyzetet, a tintás pacát a földön, Ron arcát – már megint a féltékenységi roham - , majd megindulok az említett hármas felé.*
-Mi újság?
*A tintát fölszárítom, ha engedi, átveszem Rontól a táskáját, és kiszárítom, majd a helyére húzom a nyakkendőjét, aztán letelepszem eléjük a padba, kipakolom a cuccaimat a szokásos össze-visszaságba, végül kicsavarodott testhelyzetben Hermionéra vigyorgok.*
-Hello. Mi újság?

          alapok

teljes név || Chanhassan Randow-Morter
becenév || Chass, Chassy
nem ||nő
születési hely, idő || Hastings; 1981. 04. 15.
kor || 16
faj || ember
 vér ||sár
évfolyam || 7.


          a múlt

Belső
Kissé zavart, rendezetlen gondolatok, tipikus 16 éves fiatal, energikus boszorkány. Az életében nincsenek és nem is voltak nagy drámák, Chassy családját valahogy mindig elkerülte a nagy vihar. Persze, történtek apróbb tragédiák, a nagyszülők halála, a kerti begónia kipusztulása, de alapjában véve minden rendben van körülötte. Mániákus kviddicsező, a csapatban a terelői posztot tölti be.

Roxfort előtt
Szülei egy napon születtek, s ugyanazon a napon házasodtak össze ? febr. 18-án. Chassy számára ez az Undorító Lovestory-zás Napja, amikor csak arra az időre hagyja abba a fintorgást, amíg vendégek vannak. 11 éves koráig az évek nyugodtan, Harry Potter-mentesen teltek, néhány furcsa, megmagyarázhatatlan eseményt leszámítva, ám egy napon megkapta a Levelet. A legtöbb mugli szülővel ellentétben az övéi nem sokat értetlenkedtek, viszonylag hamar elfogadták, hogy a lányuk boszorkány. Persze, nem híresztelték széltében-hosszában a dolgot, hiszen a mugli világban eléggé kínos az ilyesmi. 1965. szeptember 1-jén tehát enyhe pírral az arcán, szülei kezét az utolsó pillanatig szorongatva felszállt a Roxfort Expressre, hogy hosszú évekig távol legyen Hastingsi gyönyörű házuktól?

Roxfortos évek
Innentől kezdve felgyorsultak az események. Chassy hamar túlesett a beosztáson, a Hugrabugos felsőbbévesek a szokásos újoncoknak szóló lelkesedéssel üdvözölték. Hamar beilleszkedett, hiszen sosem volt problémája a barátkozással. Nem történt semmi hú-de-nagy esemény vele a 6 év alatt, leszámítva Potter hőstetteit (de neeem, egyébként bírja Pottert ), egy nagyobb balhét Malfoyjal, amit valami alsóbbéves kavarós kis pi..szóval kislánynak köszönhetett, meg persze az RBF vizsgákat. Ezeket viszonylag jó eredménnyel tette le, mert habár sosem erőltette meg magát a tanulással kapcsolatban, mégsem állt soha semmiből bukásra, mágiatörténeten kívül, sőt egész jó jegyeket szerzett.
Idén, azaz a 6. évben hogy-hogy nem prefektus lett, ami számára tulajdonképpen érthetetlen, habár McGalagonynak csak néha kell megdorgálnia és kioktatnia a hatalommal való bánásmód szabályairól. A kviddicscsapat tagja, lelkesen edz a nap bármely időszakában. Terelői posztját soha, semmi áron oda nem adná másoknak, és a legdurvább büntetések között tartja számon a kviddicsmegvonást. Roxfortos évei alatt már sok büntetőmunkát kapott, de az eltanácsolás fenyegető szele még sohasem legyintette meg. Voldemort visszatérésének hallatán megijedt, ám mindig reménykedett abban, hogy Potter egyszer majd megmenti a világot a Sötét Nagyúrtól. A körülötte élőknek gyakran megnyirbálták a családfáját, ő pedig mindig igyekezett enyhíteni a fájdalmat, mert felfogása szerint nincs túl sok értelme a már amúgy is nyomott hangulatot még tovább süllyeszteni. Mindig is utálta a mardekárosokat, ám a többi házban is talált valami kifogásolnivalót, természetesen a sajátját tartja a legjobbnak.

          jellem
Habár rakoncátlan haja remekül mutatja Chassy énjét, valószínűleg kiegyenesített hajjal és megfésülködve is ugyanaz a heves természet jellemezné. Igen, Chass jellemzésére a ?heves? szó a legmegfelelőbb. Akárhol jelenik meg, az úgynevezett köztudat azonnal felfigyel rá, és meg is próbálja elgáncsolni, megdobni, egyszóval leégetni. Hiába, Chass nagy szája és állandó bénázásai miatt kissé hírhedté vált?16. szülinapján elhatározta, hogy felhagy a lúzer-életmóddal, azóta az utóbbi időben a mozgáskoordinációján jelentős javulás tapasztalható. Sosem volt ?jó gyerek?, az örök lázadó mindig és mindenhol kitör belőle, ha úgy érzi, igazságtalanság éri. Nagyon nehezen alázkodik meg. Nem fél kimondani Voldemort nevét, és párbajozói tehetségét latba vetve a végsőkig harcolna ellene, ha erre kerülne sor. Szüleit bármi áron megvédi. Csípős megjegyzéseivel hajlamos ellentéteket szítani, de ez nem szándékos, egyszerűen csak nem bírja befogni a száját. Ennek ellenére vannak barátai, nagy száját remekül kompenzálja alapvetően jószívű és nyitott természetével. Mikor szomorú, nagyfokú társaságigénye van, ergo ha egyedül akar lenni, akkor nagyon nagy baj van. Ha szerelmes, akkor letörölhetetlen vigyor ül a képén, kedvesen viselkedik. Nincs testvére, és ez érződik rajta, enyhe önzőzésben nyilvánul meg
          apróságok

mindig ||
-kviddics
-evés
-buli
-haverok
-Roxmorts
soha ||
-csöpögős love-story
-Mardekár
-halál
-házassági évforduló
-félelem
dementorok ||
Szokásos hidegség, depresszió, semmi különös látomás.
mumus || egy óriási szöges korbács, a megaláztatás jelképeként.
titkok ||
-titokban szerelmes a terelőütőjébe
-ha nem feltűnő, nem vesz föl melltartót
-Otthon van egy Oliver Woodos posztere a falán. Persze mindenkinek azt hangoztatja, hogy utálta az egykori Griffendéles CsK-t.
rossz szokás ||
-hajbuzerálás
-ha ideges, a körmét rágja

          a család

apa || Mortimer Morter; 43; mugli
anya || Salamanca Randow; 43; mugli
testvérek ||  egyke
családi állapot || egyedülálló
állatok || otthon két 5 éves teknős, Melone és Merope


          külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 55 kg
rassz || európai
szemszín ||zöld
hajszín ||vörös
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet ||
Vörös, rendezetlen lobonc, hangos beszéd, heves gesztikuláció. Hangos, feltűnő típus, nehéz figyelmen kívül hagyni, hiszen ha nem a nagy szájával, vagy feltűnően arányos testalkatával, akkor a bénázásával mindenképpen felhívja magára a figyelmet.
egészségi állapot || egészséges

          a tudás

varázslói ismeretek || tehetséges párbajozó, szereti a bájitaltant és az SVK-t
patrónus || nem ért hozzá
animágus alak || nem ért hozzá
pálca típusa || 13 és ˝, tölgy, sárkányszívizomhúr

          egy darabka belőled

haggyá

          egyéb

minden más, ami a fentiekből kimaradt, de említést érdemel