Vészesen fogy az idő, és még mindig ott tartanak, hogy hogyan állítsák össze a dolgokat. Kay remek megoldást kínál Megan rágója után, ami valljuk be, valóban gusztustalan, de ha veszély van, minden lehetséges megoldás szóba jöhet ugyebár, ami a mentést szolgálja. Kay hajgumija lesz a kulcs, ezzel rögzítik az óriási káposztaleveleket az elsős kisfiú búbjára. Nem is olyan rossz ötlet!
Mikor sikeresen ráoperálja barátnője a hatalmas lapukat, az egyik véletlenül beleér a Meg által gyártott kenőanyagba és valami rendkívül furcsa dolog történik: egyre csak nő és nő a levél, mintha meg sem akarna állni és fokozatosan takarja el kis áldozatuk babaarcát.
Csodálatos kompozíció, már-már mesés! És mindezt ők ketten hozták össze, természetesen Meg közbenjárásával, mert ha nem talizott volna Mathias-szal a folyosón, akkor nem vette volna észre itt az udvaros sem és így tovább…
- Milyen ügyes vagy, Mathias! –nézi nagy tányérnyi szemekkel, pontosan mint barátnője, aki Meghez hasonlóan nem tud mit mondani az ámulattól.
Ezerwattos vigyorral immáron boldogan rendezgeti a fiúcska fején díszelgő leveleket, hogy biztosan eltakarja az arcát, s nehogy véletlenül lebukjanak Bimba tanárnéni előtt.
- Na, így jó is lesz, ugye, Kay? Aha… szerintem jók vagyunk! Csapjá’ bele csajszi! –mondja barátnőjének és feltartja bal kezét egy baráti pacsira a siker örömére.
- Őőő várjál már! Eszembe jutott valami… tudod… elsőben tanultuk a lebegtető varázslatot! Az kéne most! Valami… -gondolkodó tekintet, s szinte hallani, ahogy kattognak a kobakjában a rozsdás fogaskerekek- Vin… Vingo.. Dingó? vagy Bingo? Ajj tudod, a „huss és pöcc”-ös!
De nem… csak nem akar eszébe jutni. Pedig ez az egyik legprimitívebb varázslat, s bárhol használható ráadásul rendkívül hasznos is. De hát aki muglis születésű, azt nem mindig érdeklik a varázslatok, például a CSCS-t abszolút nem, viszont szorult helyzetekben muszáj a mágiához fordulni, ha nincs más ötlet.
- Mathias, mondd már mi az! Te most tanultad a Törpeprofesszortól!
Remélhetőleg kisegíti őket újdonsült barátjuk aki most elvileg madragórát játszik és sikerül elvinniük az üvegházhoz a cserepet, mert különben tényleg összepisilik magukat mire odaérnek, ráadásul pisisen hogy lehet már bemenni vizsgára?!
- Kay, mi jövünk! –visítja, de még mindig nincsenek ott, ahol már kellene lenniük, vagyis az üvegház bejáratánál…

Továbbra is levakarhatatlan a vigyor a pofijáról, mely elsősorban a remek munka miatt ült ki az napbarnította arcocskára. A „saras” javaslat hallatán elneveti magát, hiszen mi sem jobb egy olyan CSCS-féle áldozatnál, aki még lelkes is?
- He, nézdmá’, milyen lelkes! –böki oldalba barátnőjét és zengi neki e szavakat.
A kisfiú ártatlan kérdésére, vagyis hogyan fogják a hatalmas leveleket a fejéhez rögzíteni, Kay gyorsan választ talált, ami a lehető legjobb megoldás, ami létezhet kerek e világon.
- A rágó kiváló ötlet szerintem…  Asszem nekem is maradt még tegnapról itt a fülem mögött. Kicsit megrágom, hogy puhuljon oszt jó is lesz! –javasolja a kis csapatnak, majd miután letette a sárral teli cserepet, tisztábbik kezével, vagyis a jobbal –talán tisztább, de végülis teljesen mindegy –füle mögé nyúl, és gondosan kiszedi a tegnapi maradványt.
Szájába veszi, majd igyekszik minél hamarabb megpuhítani a cuccot, hogy szalonképes legyen a ragasztásra. Talán málna ízű, vagy a fene se tudja… egy biztos: rózsaszínesliláskékesfeketéssárga színű.
Bár Kay undorítónak tartja ezt a ragasztási módot, sajna a sár túlságosan hígra sikeredett ahhoz, hogy ragasztani lehessen vele, ráadásul idejük sincs túl sok, úgyhogy gyorsan kell cselekedni.
Barátnője megvizsgálja a cserepet, majd kérdésére Megan is elgondolkozik azon, hogy vajon tényleg megfelelő méretű-e az általa választott cserépedény, viszont sok választásuk nincs: Mathias vagy beleül ebbe, vagy beleül ebbe. Ha valami nagyot vinnének, Bimba néne még gyanakodni kezdene a végén… Hiszen még a tanárnő mandragórái sem nőnek meg akkorára, mint a két leányzóé fog néhány percen belül.
-Muszáj neki… Majd összehúzza magát, mintha egy utazóládában ülne.. vagy mittomén… van jobb ötletetek? –kérdezi a kis csapattól és kérdő tekintettel néz rájuk, várva tőlük valami jobb ötletet erre a kérdésre.
Pár lépést odébb lép, majd az üvegház előtt sorakozó diákok felé tekint. Szomorúan látja, hogy már csak két stréber Griffendéles pár van előttük, és ez azt jelenti, hogy utánuk ők következnek, és ha nem érnek oda időben, Bimba néne kicsinálja őket és felnyársalja  mindkettejüket, de előtte természetesen meg lesznek forgatva fokhagymás páclében, úgy sokkal finomabbak lesznek.
- Őőő… Kay, nézd…! –mutat a vészesen csökkenő sorra, majd elhúzza száját és gondolkodóba esik, hogy miként lehetne felpörgetni a dolgot.
Káposztalevél, sár, cserép, rágó, áldozat (Mathias), Kay, ő. Minden megvan, ami szükséges a sikerhez, már csak gyorsan össze kell dobni a hozzávalókat, és kész is a remekmű!
- Jó, megvan minden, már csak össze kell rakni! Gyertek siessünk! –sürgeti a többieket –Mathias, csüccs ide!

„És ugye nem von maga után semmi büntetést?” A kisfiú kérdése hallatán Meg óvatosan elhúzza a száját, mivel egyáltalán nem biztos abban, hogy épp bőrrel megússzák, de felsőbbévesektől már hallott olyanokat, hogy sikerült „puskázni” a vizsgán, vagyis jó alaposan átejteni a tanárt. Nos, éppen ők is ezen munkálkodnak barátnőjével, ám egyáltalán nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek tíz perce tűnt.

Elég sok idő elszaladt a győzködéssel, ám a beígért jutalomfalat okán sikerült megfűzni a kissrácot, legalábbis a jelek azt mutatják. Úgy tűnik Kay is észrevette magát, és rájött közben, hogy a Meg-féle módszer valamelyest hatásosabb, ha győzködésről van szó, főleg mert a saját érdekükben kell ezúttal cselekedni.
Miközben barátnője bőszen ecseteli a fiúnak az instrukciókat, az elsős arcát pásztázza, hogy miként vélekedik a feladatról. Egyáltalán nem biztos, hogy segíti őket, ám a beígért barátság, a csokik és a cédé elég kéne hogy legyen neki, hiszen igazán nem nagy kérés tőlük…
- Figyu, Kay, akkor majd szerzek valahonnan vizet és csinálok sarat és bekenjük vele… Mathias, majd azt mondod, hogy elestél, vagy valami, jó? –teszi meg javaslatát, ám a Mathiasnak tett kissé sántít, mivel az iskolában körülbelül négy hete egy szem eső sem esett, így nehéz lesz majd azt hazudni, hogy hasravágódott a sárban, de ez legyen a legkisebb problémájuk, majd csak kitalálnak arra is valamit!
Míg Kay káposztalevélért megy, Meg gondosan megvárja barátnőjét, nehogy újdonsült barátjuk mégis meggondolja magát és futásnak eredjen, tehát a figyelem és az éberség most is létfontosságú.

Mikor visszaér, Megan indul az üvegház irányába, ahol talál is néhány kisebb cserepet, és néhány méterre pedig egy szabadtéri csap díszeleg, amelyet elsősorban az üvegházban éldegélő növények öntözésére használnak, tehát egyenest olyan víz csordogál a csapból, amely már különleges bájital adalékot tartalmaz, amely jótékony hatással van a növények fejlődésére. Minden bizonnyal erre utal a „Nem ivóvíz” feliratú táblácska is, amely a csap mellett kapott helyet, melyre direkt nagy piros betűkkel írták a szöveget, hogy biztosan észre lehessen venni.
Meg is észreveszi természetesen, majd aggódva hátratekint, hogy vajon az ebből készült sár hatással lesz-e majd Mathiasra, vagy sem. Bátran odatartja a kis cserepet a csaphoz és megnyitja, majd pirosas színű víz kezd el csordogálni belőle. Nem enged sokat, csak épp egy kicsit, hogy jó kis masszát keverhessen a földből. Amint a sárgyártással megvan, indul is vissza a többiekhez elégedett vigyorral az arcán.

- Hát aha… Mér ne ismerhetnék ezt-azt a suliban???? –kérdezi barátnőjét, aki megrökönyödve tapasztalta, hogy CSCS-s sorstársa igenis ismer néhány olyan embert is, akiket a másik három leányzó talán nem. –Én nyitott szemmel járok a folyosón. –jelenti ki büszkén. Bár, amikor álmos, akkor annyira nem, de igyekszik minden pillanatban ügyelni és figyelni, mi zajlik körülötte.
Talán Kaynek a Megből áradó kedvesség sem tetszik túlzottan, de igazán megtanulhatta volna már, hogy ha el akar érni valamit az ember, azt nem féltétlenül gorombán és nyersen kell előadni, ellenkező esetben még talán a siker is garantált. Erre már rájött a majdnem két év során, ugyanis a házikat és a különféle beadandó dolgozatokat csak és kizárólag úgy lehet elkobozni másoktól, hogyha kedvesen kéri az ember. Na igen… Saték is általában azt másolják, amiket Meg elkér ettől-attól, esetleg Matttől.
Ezúttal úgy dönt, átadja Kay kezébe az irányítást, ő mégiscsak jobban ért a gyógynövénytanhoz, talán még azt is tudja, hogy mi pontosan a feladat. Meg is tudja természetesen, csak hát annyira nincs otthon a témában, sosem volt a kertészkedés az ő szakterülete. 
- Figyi már, egy csokit azért megérdemel még, ha télleg bevállalja! – böki oldalba Kayt majd suttogja oda neki. Persze a bodyguard szolgáltatás is igazán kecsegtető lehet Mathias számára, viszont az elsősöket leginkább csokival lehet megvenni. – Vagy… nem is! Inkább adjunk neki egy dedikált cédét, mit szólsz? Cédé legalább van egy csomó. Sat majd kiírja neki a legújabb dalainkat. – Mondja még mindig Kaynek, akinek remélhetőleg tetszik majd az ötlet, hiszen a csoki elfogy, a cédé legalább egy maradandó emlék lehet, amelyet számtalanszor meg lehet majd hallgatni… Feltéve, hogy mugli származású a kissrác és otthon majd talán lehetősége nyílik rá, hogy kézbe vegye a fantasztikus ajándékot.
Miután Kay vázolta a helyzetet a kisfiú előtt, csöndesen vár, hogy mi lesz a válasza a visszautasíthatatlan ajánlatra. Ez tipikusan olyan helyzet, hogy vagy elvállalja, vagy pedig elvállalja. Sajnos, nem sajnos, ez egy ilyen helyzet, jelen pillanatban életet kell menteni. Azért milyen ciki lenne már pont gyógynövénytanból megbukni… Különben is, Bimba tök jó fej, az egyik legnormálisabb tanár Piton professzor után.

Kicsit meglepődik, amikor a kisfiú mégsem szalad el. Hát hová lett a CSCS-től való rettegés? Elszomorító, de hát mindennek lejár egyszer az ideje, lehet, hogy lassan az övéké közeleg.
CC sem túl buzgó már, sőt, épp ellenkezőleg, bár Kay és Sat továbbra is kellően deviáns magatartást mutatnak, ám mégsem olyan már, mint tavaly volt a karácsonyi koncertkor.
- Mi? Mi az az akcentus? Én szeretnék olyat! – kérdezi barátnőjétől, mikor az Raimbourg professzorról álmodozik. Megan alapjáraton az ő óráján aludni szokott, mert a történelem sosem volt az ő tantárgya. Inkább a halál, minthogy negyven évszámot kelljen bemagoni! Nem is megy túl fényesen neki, de egy kettessel át-átbiceg a vizsgákon.
Na, de jelen helyzetben ez számít legkevésbé, hiszen néhány percen belül ők fognak sorra kerülni Bimba professzornál, és ha nincs mandragóra, akkor bukta van. De szerencsére már van egy kiszemelt mandragórájuk, mondjuk kicsit virgonc, mert épp elbújik előlük, de a megfelelő ajánlattal előállva feltehetően sikert aratnak majd újdonsült kis barátjuknál.
Olyan kis cuki kisfiúnak tűnik… csak nem akarna nekik rosszat! Vagy mégis?
- Jajjj, tééényleg! Mathias vagy. Tudtam, hogy valami M betűs, de… - a vége már annyira nem fontos, mivel Kay már elkezdte a mondandóját és bele is csapott a lecsóba. Remélhetőleg barátnője nem üldözi majd el ezzel a hirtelen nyakbazúdítós dologgal az ártatlan kisfiút, hiszen rajta kívül nincs más, akit rá lehetne venni, mert a többi elsős mind eliszkolna előlük, viszont mire elkapnák őket, sorra kerülnének az órán, az meg azért nem lenne túl előnyös számukra. Tehát, ha Mathias rendes, akkor akár életet is menthet, na jó, ez lehet, hogy kicsit túl komolynak hangzik, de ki tudja, hogy Bimba néni mivel büntetné őket?!
Miután Kay feladta a leckét a kisfiúnak, Meg úgy érzi, eljött az ő ideje.
- Figyu… - kezdi lihegve, mire utoléri barátnőjét, aki egy ideje már ott álldogál a „zsákmányuk” előtt.  –arról lenne szó, hogy… szóval… el kellene játszanod nekünk valamit. Na? –nyögi ki végül a semmit, majd felhúzott szemöldökkel és kaján vigyorral megkérdezi a kisfiú véleményét is a dologról.
Arról, hogy mit kellene eljátszani, majd csak később lesz szó, előtte fixre meg kell beszélni, hogy áll-e az alku, vagy nem, mert ha esetleg nem, akkor muszáj lesz továbbállniuk és levadászni mást (viszont ebben az esetben fennállhat annak veszélye, hogy Kay kifejezi nem együttértését a dolog kapcsán és esetleg Mathias testi épsége bánhatja a dolgot, de az amolyan apró betűs résznek minősül, hiszen nincs olyan szerződés, hogy olyan ne lenne benne).
De Mathias olyan kis kedves és együttműködő kisfiúnak tűnik, hátha rábólint az üzletre. Talán meg kellene említeni neki a jutalmat is, hisz ha más nem is, az legalább motiválhatja a döntését.
- Jutalmat is kapsz, ha együttműködsz! –ajánlja Mathiasnak még mindig az üzletet, majd Kayhez fordul: - Ami mi is?- majd megint vissza a kisfiúhoz -Amúgy Megan vagyok, ő meg itt Kay.

- Mittudom én… majd akkor meg kell nyúzni azt a lényt… Az én csokijaimat is mindig felzabálja és annyira kiábrándító. –mondja utalva a mosómedvére, arra a szemtelen kis dögre, aki van, hogy még éjjel is felkelti a lányokat az idegesítő vinnyogásával.
- Hát figyu, szerintem attól, hogy a Hollóhátba van beosztva valaki, még nem biztos, hogy nagy tanulós emberke. Tudod, van az a Delacour lány, az is hollós. Nem az emózós, hanem az a másik, tudod… -darálja tovább a szavakat barátnőjének, aki a sok beszédtől szemlátomást nem mindig jut szóhoz, de hát ugyan… ha Megnek ennyire sok mondanivalója van, nem tehet róla, meg akarja osztani a világgal. Lehet, hogy ha felnő, akkor valami Ciceróhoz hasonló szónok lesz belőle. 
De mintha a filmszalag elszakadna, egy kiáltást hall közvetlenül maga mellett és igen, Kay az, akiben felébredt a vadászösztön és ragadozó módjára rá akarja vetni magát a vadra, vagyis a kiszemelt kisöcsre.
Megszólalni már nincs ideje, csak annyit érez, hogy a csuklója mindjárt kiszakad a helyéről, ugyanis barátnője erőteljesen ráncigálni kezdte azt, hiszen ha megszökik a vad, oda a Gyógynövénytan ötösük.
- Jójó, megyek. –jegyzi meg a ráncigálás okán és lassú futásba kezdve követi barátnőjét, akit szemlátomást egyáltalán nem zavar, hogy árkon-bokron keresztülgázol, legyen az káposzta vagy akármilyen zöldség vagy ritkaságszámba menő fűféle.
Megan egyébként egyáltalán nincs hozzászokva a futáshoz. Úgy van vele, hogy gyalog is oda lehet érni bárhová, minek kellene sietni? Pláne most, hogy barátnője kezéből kihúzva a sajátját engedte őt útjára, hagy menjen csak, már ha így be van zsongva.
Nincs messze már.
Mikor átér a káposztáson, odakiált a kisfiúnak, hiszen semmi oka, hogy meneküljön, ezúttal senki nem akarja bántani őt. Meg ha bántani is akarná valaki, Meg biztos megvédené őt, hiszen olyan kis aranyos!
- Hé, várj, ne szaladj el! Hé, te ott... te Hollóhátas fiú, akit láttam a folyosón múlt héten! Lenne egy üzletünk a számodra… -kezdi el mondandóját, persze csak akkor, ha loholó barátnője nem rémisztette halálra szegény fiúcskát és nem tűnt el egy bokor mögött vagy ilyesmi...

(gratu, nagyon ügyi vagy, Mathias )

- Mér’ kell mindig hisztizned? –kérdezi grimaszolva barátnőjétől, aki szemlátomást aggódik az elkövetkezendő percek miatt. Csipet Csapat ide, vagy oda, mindegy, akkor is részt kell venni az órákon, és be kell mutatni az év során nevelgetett munkát, ilyenkor nem számít, hogy ki kicsoda. Mivel Megan párja úgy döntött félévkor, hogy maga mögött hagyja a Roxfortot, a másodéves leányzó pár nélkül maradt ám kitörő örömmel fogadta, mikor barátnője közölte vele a nagyszerű hírt: együtt fognak dolgozni. Ez azért volt jó elsősorban, mert Meg úgy látta többször is az év folyamán, hogy Kay egyedüli perceiben bizony a Gyógynövénytan haladóknak I. című könyvet lapozgatta, s erre Meg abból jött rá, hogy olykor véletlenül az ágya mellett felejtette azt a bizonyos kötetet, s mivel barátnője közvetlenül mellette alszik, nem volt nehéz észrevennie.
Igazából már Satnál is látott egyszer könyvet, de lehet, hogy valami Nagy Rockenciklopédia volt, mivel nem látta elolvasni ezért csak feltételezni meri, hogy valami hasznosat forgathatott.
Immáron második és majdnem harmadik éve, hogy koptatják a Roxfort padjait, miközben lázadó mivoltuknak köszönhetően az egész iskola retteg, az egyébként igazán jámbor és kedves lánykáktól. Érthetetlen, hogy miért van ez… Pedig, ha meglátják Meget a rózsaszín szerkójában, egyáltalán nem tűnik ijesztőnek.
Most is ebben nyomul. Vagyis nem abban, csak másikban. Szóval a rózsaszín egyre inkátt teret hódít magának a lány szívében és egyre inkább észreveszi magán, hogy már nem tudna olyan lenni, mint egy évvel ezelőtt. Merlin óvja őt attól, hogy még egyszer felvegye azokat a ruhákat, amiket egy évvel ezelőtt!
Talán kezd felnőni, ám még igencsak távol áll attól, hogy igazi felnőtt váljék belőle, ezt ő is nagyon jól tudja.
Miközben a felnőttkori dolgokon elmélkedik, Kay fantasztikus ötlettel áll elő a feladatot illetően: elsősvadászat! Nagyszerű hobby!
- Nem is rossz ötlet! De ne bántsuk, hallod! Fizessük le valamivel… mondjuk egy Mars csokit adunk neki, plusz őőő… találj ki te is valamit neki! –mondja izgatottan, mivel már igencsak ketyeg az órájuk.
Majd odafordítja tekintetét, amerre batárnője mutat, s mintha a távolban megpillantana egy ismerőst.
- Figyu, láttam a múltkor a folyosón egy elsőst. De már nem tudom, hogy hova valósi, talán Griffes vagy Hollós, pff.. madaras, az a lényeg. Szóval, olyan aranyos kisfiú volt, tisztára elfogadnám tesómnak! –közli Kay-jel a fontos infókat – És úgy látom, ő is ott van! Látod? Aha… hollós a kis hamis! –fejezi be végül mondatát, miközben hunyorítva tekint a távolba, hátha jobban látja a kiszemelt áldozatot, de valami azt súgja, hogy nem téved!

Hoppááá

- Nesze! ? vágja hozzá barátnőjéhez a még bontatlan tízes kamillaillatú zsepijét, hagy örüljön már, és így legalább nem abba a kis gyűrött galacsinba kell fújnia nózija tartalmát. De ekkor veszi csak észre, hogy Kay is hozzávágta a sajátját, nem baj, most már lesz mibe fújni. ? Már megint megfáztál? kellett neked pólóban szaladgálnod idekint múlt héten, amikor esett! ? dorgálja meg barátnőjét, akiről köztudott ugyebár, hogy hajlamos igencsak eszement dolgok végrehajtására.
Figyelmét ismét a vendégükre fordítja és elröhögi magát jó hangosan, mikor eljut a tudatáig, hogy mit mond ez a fószer.
- Te télleg megcsináltad ezt? Én pedig csak kitaláltam az egészet! ?meséli nevetve a többieknek ? Hát hallod, jó nagy lúzer vagy, mondták már? ? kérdezi a gyerektől, aki épp próbál magához térni a támadás következtében. Tök vicces, ha akad egy védtelen alak, akit meglehet támadni, viszont ha Meget támadják meg ugyanígy, az már korántsem vicces, de ezt hagyjuk is, ez most nem fontos.
- Hé, hallod, add már oda nekik a cigidet, hagy örüljenek! ? javasolja a fiúnak, ám azt már elhallgatja, hogy ha nem adja oda, akkor igencsak pórul járhat, nem baj, legalább ismét érheti egy fantasztikus meglepetés, mikor véletlenül tökönrúgják majd vagy valami. Bár Kay biztos másféle támadási módszert javasolna, mert egy tökönrúgott srácot korántsem olyan egyszerű megerőszakolni, mint egy fejbevágott-eszméleten fiút, aki alulról még teljesen ép. Na igen, ilyenkor ezekbe a dolgokba is bele kell ám gondolni!
- Némá, Sat, ugye, milyen kis bájos, hogy aggódik miattad? ?kérdezi barátnőjétől, aki szemlátomást még mindig a náthájával van elfoglalva.
Úgy tűnik, mintha kezdene elaludni a tűz, így hát úgy dönt, megrakja jópár fahasábbal, ám nem igazán talál maguk körül olyan fát ami jó lehet, egy egész tönköt meg nem fog rátenni, bár biztos elégne, csak kicsit több időt venne igénybe.
- Figyu már, te fiú? minek is jöttél ide? Én látom rajtad, hogy hozni akarsz nekünk fát az erdőből! Ti is látjátok, csajok?

Hopppsz

Egyre későbbre jár, és ráadásul még ma NOIR-os próba is lesz a pincében, onnan meg a világ egyetlen kincséért sem késne el, főleg most, hogy menőzhet egy vadiúj akusztikus gitárral. Bár a NOIR nem ilyen jellegű, lágy zenét játszik, azért tanulgatni remekül lehet majd rajta, az biztos.
- Jaj, Matt, ne mondj már ilyeneket. Túl sokat bókolsz szerintem? Izé? Aha. ?jegyzi meg zárójelesen a fiúnak, aki egyre inkább kezdi az egész randevút egy rózsaszín vattacukorrá alakítani, namármost az ilyen randi nem igazán Megnek való, bár igaz, hogy néha igencsak rózsaszínen tud viselkedni, de ő egyáltalán nem az.
- Amúgy, mondtam már, hogy tök jól játszol? ? mondja vigyorogva, s igencsak olvadozik közben, mert nincs is romantikusabb attól, hogy ha egy fiú szerenádot ad egy lánynak, még akkor is, ha a lány felettébb nyálasnak gondolja a dolgot, mert ugyanis így van. Meg nem tartozik a cicalányok társadalmi rétegébe, és nem is szeretné elérni azt, hogy bárki olyasmit feltételezzen róla. De ez olyanjó, hogy? nagyon!
Valami belülről azt súgja neki, hogy fejezze be a nyáladzást és térjen szépen vissza a kastélyba. Nem szabad átesni a ló másik oldalára, az anyukája mindig ezt tanította neki.
-Hát, aha, Brandon? tudod? akivel egy szobában laktál, te tök! ? mondja nevetve a fiúnak, miközben játékosan a fejére sóz egy gyengécske ütést, amolyan emlékezésjavítás érdekében, hátha csak össze vannak kuszálódva az emlékek a fejében, de nem. Nah, nem baj, reménytelen eset.
Belegondolva a szituba elég ciki, mert ők most épp egy randi kellős közepén vannak, és Meg meg más pasikról kérdezi jövendőbeli? őőő? lovagját. Hát igen? aki ciki, az is marad, ezen semmi és senki nem tud változtatni, de aki ismeri Meget, az már igazán hozzászokhatott a tényhez.
- Jaj, bocsi, olyan hülye vagyok? minek is kérdezek ilyen baromságokat?! Csak úgy hirtelen eszembe jutott, hogy tavaly többen voltatok abban a szobában. Mondd csak, szerinted nincs hűvös? Szerintem menjünk vissza a kastélyba, jó? ?teszi fel az ártatlan kérdést, miközben karja kissé libabőrössé válik a hűs esti szellőnek köszönhetően. Valamilyen okot mégiscsak találni kell az indulásra, még akkor is, ha ez nem kitaláció. De azért azt mégsem mondhatja, hogy próbája lesz? az igencsak bunkónak tűnne.
- Menjünk, jó? ?kérdezi a fiútól, majd összeszedve minden cuccát feláll és várja a fiút, hogy jöjjön vele, s remélhetőleg vele tart majd az iskola falai közé, ha igazi lovag, és imponálni akar ifjú hercegnőjének, még azt is felajánlhatja, hogy segít hozni a termetes gitárt.

---

Köszönöm a játékot!

A TséTsé meg a meztelen fiú

Már megint késlekedik, de végülis ha nem próbáról vagy koncertről van szó, akkor egyáltalán nem számít a késés. Ma eldöntötték, hogy tábort vernek a tóparton és mulatnak egy jót annak örömére, hogy végre itt a nyár és mindjárt vége a sulinak. Télen sajna csak a pincében lehet partizni, de már elég uncsi a dohos szag, így hát jó egy kicsit a friss levegőn.
Tegnap éjjel kicsit többet MSNezett a kelleténél így csöppet elcsúszott a napja és kábé fél órája ébredt fel, így mikor észlelte, hogy mennyi az idő, azonnal magára kapott valami idegesítően rózsaszín göncöt- újabban az jön be neki, de persze nem abból a cicalány fajtából- és kirohant a szobából jó nagy zajjal, hátha felébreszti a már aludni készülő felsőbb éveseket.
De hoppá, a vadiúj Pókember képregénye bent maradt a szobában, újabban mindenhová viszi magával a kis füzetkét, még a randikra is, amelyeken Matt gitározik ő meg olvas. De mi ebben a randi? Hát jó kérdés.
Kinyargal a folyosóra, már ott látja, hogy igencsak sötét van odakinn, a csajok meg biztos kimentek már, így hát ideje neki is megérkeznie. Valami rejtett ajtón át megy ki az udvarra, hiszen az igen feltűnő lenne, ha a főbejáraton menne, mert akkor a vén szivar, Dumbledore irodája lenne a következő állomás, az tuti. Az meg neki nem kell, menjen csak oda a kis sggnyalója, Potter. Halovány fény szűrődik át a tavat övező bokrokon, s ekkor már tudja jól, hogy a csajok azok, nem lehetnek mások.
Megindul hát a fény irányába, kissé feltűnő a rózsaszín cuccában, de kit érdekel? Legalább a csajok megismerik messziről és nem keverik össze más idiótával.
Hallatszik a gitárszó, mely Kay gitárjából száll messze a remek akusztikával rendelkező tóparton, pedig még nincs is olyan közel hozzájuk. Mihelyt megpillantja a csajokat, észrevesz egy idegen fószert, akinek marhára semmi keresnivalója nincs ezen a rituálén? Remélhetőleg nem Kay legújabb pasija, mert akkor megy és felköti az első fára. meg lett beszélve, hogy pasik nem jöhetnek a közös bulikra. Milyen ártatlannak tűnne, ha egy rózsaszín kiscsaj felkötné azt az emberkét! Senki nem feltételezné róla, nyilvánvaló. Meg egy igazi angyal, hiszen elég csak ránézni!
Na, hogy ne érezze túl jól magát a fiú, hát nem fog ártani, ha valaki ráhozza a frászt, legalább elmegy a kedve az éjszakai sétáktól. Meg amúgyis, ez a csajok területe.
Letér a kitaposott útról és bemászik a bozótosba a fák és bokrok közé, majd próbál óvatosan surranni, bár egy-két ág óvatlanul is megtörik a lába alatt. Ilyenkor gáz, hogy rózsaszín cuccban van az ember, de ha már így alakult, nem lehet mit tenni. Most épp a fiú mögött van, majd miközben ő a csajok stírölésével van elfoglalva alaposan ráijeszt egy hátulról érkező támadással, amely egy alapos csiklandozásban nyilvánul meg úgy, hogy a gyerek oldalát célozza meg. Minden bizonnyal a szívbajt hozza rá, mert a Meg-féle támadás mindig életveszélyesnek minősül, még akkor is, ha egy ártatlan csiklandozásról van szó.
- Háh? te vagy az? ?kérdezi a fiútól, mintha jól ismerné. Talán harmadéves vagy ki tudja, egyáltalán nem számít. ? Hé, csajok, ő az a fiú, aki múlt héten meztelenül szaladgált a folyosókon a suliban és azt kiabálta, hogy ?Szerelmes vagyok Pitonba!?. ?jelenti ki röhögve a csajoknak, majd odaballag hozzájuk és lehuppan a földre, majd a Pókemberes képregényét gondosan maga mellé téve várja a többiek reakcióját.

Hátizééééé... Nehari az irtó nagy késésért! *-*

-Káposztalé, te süket! ? vág vissza azonnal Mattnek aki már megint csupa-csupa idiótaságot beszél össze, amolyan tipikus Mattes stílusban. Plusz még vigyorog, mint valami hibbant, mint akivel dilibogyó szörpöt itattak. Az tuti, hogy Kayék nem bírnák elviselni ezt a stílust, de ez mindig is igaz volt, hogy Meg kicsit más, mint a többi CSCS-s. Igaz, hogy az ő pálcája sincs túl gyakran használva, de legalább néha szokott olyat csinálni, amit tanulásnak hívnak, meg hasonló dolgok. Ő olyan különc vagy ilyesmi. Máig nem érti, hogyan csöppent bele a zenekarba? De mindegy is, lényeg, hogy igazi barátokra lelt, mi több lehet, hogy megtalálta élete nagy szerelmét!
? Aki ugyan kisebb nevelésre szorul ugyan, de majd lesz valahogy. Azért egy gitár nem olyan kis egyszerű ajándék, amit első randira szoktak vinni. Ja, Megnek még sosem volt első randija, csak filmekben látott olyat, de ott senki nem adott gitárt először? vagyis hát volt egy film amit látott a nyáron a 10 dolog amit utálok benned. Abban kapott a csaj egy vagány gitárt, de az messze nincs ilyen jó, mint amit Mattől kapott most.
Bájos mosoly a szép arcocskán a fiúra villantva, majd egy könnyed mozdulattal odanyújtja neki, hogy vegye el tőle míg lemászik a fáról, mert mondjuk már kicsit nyomja a fenekét a fa kemény ága, és nem túl kényelmes úgy ücsörögni rajta.
-Figyu, mi lenne, ha inkább te játszanál? Én már játszottam eddig, és hát nem úgy van a mesében, hogy a herceg ad szerenádot a királylánynak? Mert szerintem igen, és az tuti, hogy nem én vagyok a herceg. ?magyarázza szépen Mattnek a dolgokat, jelezvén felé, hogy játsszon már ő, legalább egyszer halljanak szép muzsikát ezen a randinak nevezhető találkozón.
-Kérdezhetek valamit? ?dobja a labdát hirtelen Mattnek, megtörvén az idilli hangulatot ? Te ugye együtt laktál Brandonnal tavaly? Tudod? ő az a fiú, akinek hosszú haja volt és ilyen reggae stílusú gyerek volt?

-Hát ha arra gondolsz, amire én, akkor ki kell ábrándítsalak, én csak kápoaztalevet látok ott odabenn.- mondja, mintha sajnálná, pedig egyáltalán nem így van, felettébb boldog, hogy sikerült az egyetlen férfire rábukkannia az iskolában, aki ugyanolyan lökött, mint ő. Bár ezt sosem fogja elmondani Mattnek, mert a végén még megharagszik rá vagy ilyesmi, azt meg a világért sem akarná.
Bár a nóta nem valami fantasztikus, itt-ott eltér az eredeti verziótól, úgy tűnik Matt észre sem veszi a hibát, vagy lehet, igen, csak jól titkolja?
Miután elhagzott a melódia azt veszi észre, hogy Matt mintha fel akarná falni a szemeivel őt.  Most már semmi kétség, tuti belezúgott a csajba! Mindjárt elolvad! Ó, milyen kis aranyos, csak kár, hogy nem mondhatja meg neki, mert az „aranyos” kifejezésre valamiért minden férfi gyilkolni tudna. Pedig ha a nőkre mondják, akkor rájuk is lehetne… És még azt mondja mindenki, hogy a férfi agy egyszerű! Fenéket!
Váá, olyan romantikus ez a helyzet, egyáltalán nem érzi jól magát így, vagyis de, csak mégsem, nos, nem Megre vall az efféle viselkedés, annyira szappanoperába illő a szituáció, hogy mindjárt szétfolyik a romantikától. Fúj!
Majd Matt töri meg a csendet, javasolván egy újabb nótát. Hmm… Metallica, Stones vagy Beatles? Vagy AC/DC? Mennyi jó szám van! Viszont eljátszani őket már kicsit komplikáltabb… Hát akkor marad a Beatles-nél. Épp tegnapelőtt tanulta meg elejétől végéig a Yesterday-t, bár az túlságosan romantikus lenne ide. Akkor már inkább a Deep Purple-től fogja a Smoke on the Watert. Ja nem, mert ahhoz meg nem való akusztikus gitár. Na igen, többnyire basszeros számokat ismer, azokat meg nem nagyon meri bevállalni akusztikuson. Satine-nak biztos menne, viszont Meg még nem is tud normálisan gitározni, nemhogy még átírni a nótákat.
-Jó, akkor a mi számunk lesz a következő. Az a címe, hogy The Kill. Remélem, tetszeni fog, CC meg én írtuk a szöveget, Kayék meg a dallamot találták ki hozzá. Mi van, még mindig van olyan izé a hajamban? –kérdezi a fiút végül, aki épp a lány hajában babrál valamit, persze, lehet hogy csak kifogást keres arra, hogy megérinthesse a hosszú, ragyogó hajzuhatagot, amit tegnap mosott meg már végre… már rasztásodni kezdett itt-ott… Nos azért egy randira nem lehet csak úgy igénytelenül elmenni ugyebár.
-Jaj, Matt, ne mondj már ilyeneket! Viszont ha gondolod, felmászok egy fentebbi ágra és eltakarom a napot, ha ez minden vágyad.

Olvasta a neten, valami ócska kis női portálon, hogy a pasik részéről az már egy óriási lépés, ha hozzá mernek érni a nőhöz. Akkor ezek alapján úgy tűnik, Matt egy igazi férfi. Nemcsak hozzáér Meghez, hanem még lovag módjára segített kitakarítani a fején díszelgő loboncot.
-Na, ne mondj már nekem ilyeneket… -mondja a fiúnak, aki épp Meg csodás mosolyáról beszél. Igazából tök jó érzés, ha ilyet hall a fiútól, de szemernyit sem hajlandó mutatni abból, hogy igenis tetszik neki, ha bókot kap. Minden nő imádja ha bókolnak nekik. Ezt amúgy tudja a lány, de erről is olvasott valami rettentő rózsaszín női weblapon.
-Hát nem láttad a reklámot a tévében? Abban is volt, hogy a Tic-Tac milyen frankó. Hidd el, egy extra mentolos íz, és csicseregne mint valami kismadár. Na jó, ez lehet túlzás. De egy Halls cukorkát is kipróbálhatna, ha meg az sem megy, akkor inhaláljon vagy ilyesmi. –fejti ki hosszasan a véleményét Darth Vader csengő-bongó hangjával kapcsolatban. Amúgy utálja a Star Warst.
Ó, olyan furcsa, amikor Matt átkarolja. Oké, hogy muszáj, mármint a gitározás miatt. Tuti, hogy direkt kitalálta a fiú ezt, hogy így kerüljön közelebb a lányhoz, de hát a férfiaknak sosem lehet hinni, mindannyian megbízhatatlanok és gonoszak. Hát… azért kivételek vannak, de Matt-et nem tudja hová tenni, mert még túlságosan el van bűvölve a gitár miatt. Ajj… pedig ajándékkal nem lehet nőt szerezni, ezt Meg látta már filmekben és eldöntötte, hogy ő nem fog bedőlni a sok bunkó pasinak, akik elhalmozzák a nőket mindennel. Ez csak álarc. Megan mindig átlát az álarcon. Csak akkor nem, ha papírzacsi van az illető fejére húzva. Na mindegy is, mindig elkalandoznak a gondolatai másfelé. De ezt most nem negedheti meg magának, mert lehet, hogy élete nagy szerelme csücsül mellette a fán. Élete férfija. Vajon össze is házasodnak majd, meg egy nagy házban fognak lakni? Megan sikeres, befutott zenész lesz a NOIR révén és mindenki őt akarja majd, a házban természetesen ki lesz akasztva a falra a csodás gitár, amit élete szerelmétől kapott.
És a rózsaszín felhő kipukkad.
Vissza bizony a jelenbe!
Túlságosan előreszaladt. Arra lesz figyelmes, hogy Matt épp közli vele, hogy egyedül eljátszhat egy nótát. Csak ő egyedül. Hát mondjuk annyira nem nagy ász még, de kezd jó lenni szépen lassan.
Valami olyan nótát kéne játszani, ami nem nehéz, mégis szép. Megvan!
-Akkor… most eljátszom neked aaaaa… Metallicától a Nothing else matters-t, jó? –kérdezi bájvigyorral arcán, mert tudja ő jól, hogy kicsit más lesz ez a nóta, mint az original, de hiszen minden kezdet nehéz, nem igaz? – De ha gondolod, játszhatok valami Nirvanát is. Azt is szeretem. Na?
Megvárja, hogy a fiú válaszoljon neki, majd felcsendül a kívánt nóta, mert mindegy milyen dal, Meg mindent ismer. Kicsit hamis a dal, de egy kezdőhöz képest nem is rossz.

Megan üzenete:
ez a farkaska gumisünje
Kay üzenete:
tom
Megan üzenete:
a csontot is ellophetom ha akarod
Kay üzenete:
hogy azzal püfölj?
Megan üzenete:
hát hogy azzal csipogjak
Megan üzenete:
gumicsont
Megan üzenete:
tőlem kapta
Kay üzenete:
jaaa
Megan üzenete:
a sünt is, és egyet már szét is rágott
Kay üzenete:
azt hittem minimum egy méretes marhalábszárcsont
Kay üzenete:
bár persze
Kay üzenete:
böjtöl a kicsike
Kay üzenete:
nem ehet ilyen nehéz kajááát
Megan üzenete:
nem is
Megan üzenete:
drága a hús
Kay üzenete:

Kay üzenete:
és éjjel mindig vonyítja a holdat, hogy
Kay üzenete:
húúúúúúúúúúúúúst, húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúst?
Kay üzenete:
*-*
Megan üzenete:
szerintem csak teliholdkor, mert pl újholdnál nem lát semmit
Kay üzenete:
ó
Kay üzenete:
farkasvak?
Megan üzenete:
újholdkor nincs hold -.-
Kay üzenete:
vágom -.-
Kay üzenete:
de ez jobb poén volt -.-
Megan üzenete:
nemérdekelsz -.-
Kay üzenete:
tese engem

¤ Matt ¤


Hát, tegnap még nem gondolta volna, hogy egy randi ezzel a sráccal ilyen remekül fog menni. Bár úgy tűnik mindketten megvannak szeppenve kissé: Matt elsősorban a váratlan puszi miatt, Megan pedig a gitár miatt. Nos, úgy tűnik, Matt az első igazi férfi a lány életében. Még sosem kapott ajándékot fiútól, virágot meg pláne! Na jó, egyszer kapott a nagymamája szomszédjától, Theodorosztól egy szál margarétát, és azt mondta neki a fiú, hogy olyan szép az a virág, mint Megan. Ó, de még alig voltak 7 évesek, az rég volt már. Matt egy igazi férfi! Fú, mit fognak mindehhez szólni a csajok, ha a randi után felcsattog a szobába és elmesél mindent!
Felülnek a fára. Mindketten, azonban előtte Matt illedelmesen felnyújtja Megnek a csodás hangszert. Ezzel úgy kell bánni, mint a hímes tojással, hiszen nem kap minden nap gizárt az ember… főleg nem egy ilyen remek férfitől, mint Matt.
Hogy tavaly miért nem fedezték fel még egymást? Ja, igen, Matt év elején tette a szépen annak a leányzónak… valami Lestrange, vagy tudja is a fene, hogy ki az. Mindegy, most már az ő barátja, még ha hivatalosan nem is mondták ki a varázsszót.
Úristen, ha a csajok megtudnák, hogy miféle nyálas dolgokról filozofálgat mostanában Meg?! Na jó, végülis ő egy különc CSCS-s lány, mert ő a My Chemical Romance zenéjét is szereti, és emiatt állandóan húzzák az agyát, hogy emos, de már hozzászokott. Tényleg, vajon Matt is azt a zenét szereti amit Meg? Még ilyen alap dolgokról nem is beszéltek. Azonnal bele a közepébe, avagy tanuljunk meg gitározni fél óra alatt.
-Nekem nem kell holdjáró amúgy. A Földön jó lenni, a Hold igen magasan van, na meg ott levegő sincs és megfulladnék, hát ezt akarnád? – reagál kissé későn Matt szavaira, miközben kiszed a hajából egy-két papírcafatot, ami a meglepetés csomagolásából maradt még meg.  – Meg, tudod, hogy nem vagyok én olyan gonosz, hogy felmenjek a szobádba a gitárodért… - mondja angyali tekintetet meresztve a fiúra. No azt meg már meg sem említi, hogy a múltkor is nagy kupleráj volt abban a szobában… Na, jó, Matt részén nem, re lehet, meg sem találná azt a gitárt.
-Fúj, nem akarom, hogy Darth Vader-ré változz! Amúgy is, nekem jobban tetszik a mostani hangod. Vader bácsinak nem ártana egy Tic-Tac vagy valami torokfertőtlenítő cukorka, rettenetes, hogy mindig influenzás. – mondja nevetve és kézbe vesz egy pengetőt, majd kérdően néz a fiúra, hogy akkor most mi is a teendő. A fiú hátulról átkarolja a leányzót, aki kicsit izeg-mozog ettől, mert nagyon nincs hozzászokva ehhez, de úgy tűnik, más módja nincs a tanulásnak. Na jó, talán elviseli.
Felcsendül a gitárszó, olyan igazi, lágyan borzongató érzés, mikor megszólal. És ezentúl már Meg is fog tudni játszani vele. Fantasztikus!
-Ó, Matt, ez olyan szép! – mondja olvadozva, miközben a fiú a kezét fogja és ketten játsszák a melódiát csak úgy kotta nélkül. Merlinre, de csöpögős ez a szitu!