HETEDÉVESEK FIGYELEM A MÁGIATÖRTÉNET ÓRA KEZDETÉT VETTE
AZ ÓRA AZ EGÉSZ ÉVFOLYAMNAK VAN TARTVA
Megjegyzés: Hivatalosan mindenki számára kötelező az óra, mivel a mágiatörténetet hetedik év végéig kell tanulni, ugyanis RAVASZ vizsgát kell belőle tenni. De ez az óra kivételesen pont gyűjtéses. Hiányzásért nem jár pont levonás.
Úgy volt, hogy Dan visszajön. Úgy volt, hogy csak néhány hétig kell itt rostokolnom… Úgy volt… De még mindig itt vagyok. Két hét van karácsonyig. Ez az utolsó óra ebben az évben. De még mindig itt vagyok! Halálra unom magam. Nem véletlenül nem lettem tanár. De most mégis be lettem kényszerítve ebbe a helyzetbe. De legalább Dan már jobban van. Persze még egy darabig nem engedik haza. Nem is tudom miért? Hisz Rubyval saját ápolót kapna, de a dokik tudják… Én meg annyira sem vagyok gyógyítónak nevezhető, mint tanárnak. Már lassan sajnálom a kölyköket. Egy néhány hét még elment volna, de ez… És kezdem azt érezni, hogy egy teljes évre fogok itt ragadni… Viszont azért van némi öröm is az ürömben. Legalább találtam szórakoztató társaságot. Crasso egész jó az… szóval jó vele beszélgetni. Hamarosan kezdetét veszi az óra, amire jel az is, hogy a saját gondolataimat sem hallom a diákok zsivajától. A legszívesebben azt mondanám: nekik menjenek haza… Ma nincs sok bennem a szokásos Kate féle életörömből. De nekem sem kell mindig a toppon lennem! Néha leereszthetek.
Daniel mintatervét követem néhány hete. Kezdett kicsit bűntudatom lenni, hogy ellazázom az évet és szerencsétlen diákok nem tudnak majd vizsgázni. Persze azért nem veszem Merlin kéziratának a bátyám jegyzeteit, csak jó támpontot ad. Meg el kell ismernem, van néhány jó ötlete. Most például negyedik év felett mindenkivel vitakört tartattok. Különböző történelmi példákat boncolgatunk, és az egyes csapatoknak más-más nézetet kell vallaniuk és kitartaniuk az álláspontjaik mellett. Érdekes órák születnek így, főleg hetedévben, ahol az egész évfolyam együtt van órán. Ráadásul nem önkéntes volt a csapat választás, hanem mindenkinek húznia kellett egy számot, és a az egyeseknek az egyesekkel kellett együtt lenniük, a ketteseknek a kettesekkel és így tovább. A mai órán a nyolc, kilenc és tízes csapat fog megmérkőzni, na meg a tizenegyes, akik azokból kerültek, akik ritkán tisztelik meg az óráimat. De a mai napot nem lébecolhatják el, mert ez lesz a félévi jegyük, és nem adom meg nekik, ha nem tisztelnek meg a jelenlétükkel. Lehet, hogy laza vagyok, de vannak határok, amiket én sem engedek átlépni. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből a dupla kínzásból, én már csak így hívom a dupla órákat. Nem is értem miért kell ilyen egy órarendbe… Nincs olyan varázsló, aki ennyi ideig tudna koncentrálni… De nekem aztán mindegy. Ha ez van, akkor ez van. Csinálom már lassan féléve…
Belenézek a jegyzeteimbe, csakhogy tisztában legyek, kiknek is kell ma szerepelniük, és hogy milyen témákat is kell boncolgatniuk.
A nyolcas csapatnak:Miért bujkáljunk a muglik előtt? (Vállaljuk fel mágikus mivoltunk.)
A kilences: A titoktartás az elsődleges feladatunk.
A tízes:A hígult vér hígabb varázslót szül.
A tizenegyes:Mi értelme a vértisztaságnak? (A vértisztaság sznobság.)
A nyolcas és kilences csapat és a tízes és tizenegyes érvel egymás mellett.
Akik vállalják, hogy a vita csoport részesei lesznek, 20ponttal gazdagítják posztonként a házuk pontszámát, egyéb esetben ez a pont csak 5.
Hogy ki melyik csoportot választja az fakultatív. Annyi a kikötés, hogy két főnél több csak akkor kerüljön egy csoportba, ha már mindenhol van legalább egy ember. És lehetőleg ne ugyanazon ház tagjaiból álljon.
Harry jelentkezik a 8-as csapatba Draco a 9es be. Cedrik a 10es be. Cho a 11esbe.
Akkor Ron nem jelentkezhet már a 8asba, ezért ő a 9encesbe megy. Hermione nem mehet a 8asba és 9esbe ezért ő a 10esbe megy. Így már két csapatban vannak 2en.
Pansy mivel Mardekáros nem mehet a 9esbe, de mivel már a 10esbe ketten vannak, míg a 8asban vagy 11esben csak egy valaki, ezért csak ezek közül választhat.
Cracknak a 11esbe kell mennie, mert ott még csak 1 ember van.
Monstro a 8asba 9esbe és 11esbe nem mehet mert ott már vannak Mardekárosok.
Az órán való részvétel nem kötelező. Aki nem jelenik, meg nem kap levonást. Pusztán egyszerű és könnyű pontgyűjtési lehetőség, hogy a házát nyerő pozícióba segítse.
BONUSZ:
A legjobban teljesített csapat minden egyes tagja+ 30ponttal ponttal gazdagítja a házát. És a legjobban teljesített játékos+50-nel.
A POSZT ELEJÉN SZEREPELJEN:
A csapat száma (8, 9, 10, 11) A csapat tagok neve, házzal (ez folyamatosan bővülni fog)
JÁTÉKOSOK McGalagony igazgatónő, Vulkanov professzor, Minticz professzor, Crasso, Raimbourg RÉSZVÉTEL esetleges TÉMAa kastély, a felháborodás, a tanári kar és a párbajszakkör kifogásolása, ebben a sorrendben fogalma sincs
U-tá-lok-itt-lenni... Dani miért csináltad ezt velem? Miért kell még mindig a Mungóban lenned? Egy-két hét még elment volna, de most már több hónapja vagyok itt! Nekem meg éveknek tűnnek... Nem vagyok tanár, és ezt mindenki tudja. Igen, én is. De mégis itt kell lennem... Miért? Miattad Dan... Kösz... Ez valami furcsa bosszú ellenem? Jó tudom, nem te tehetsz róla, de... Aj, elegem van... A szokásos ide nem illő szerelésemben csattogok be a tanáriba. Végre vége van az órámnak a hetedikesekkel. Nem csípem őket. Ők a legidősebbek és mégsem lehet velük normálisan társalogni. Néhány évvel fiatalabbak csak nálam, de úgy érzem évtizedek lennének... NEM VAGYOK MÉG ÖREG! Fáradt vagyok. Egész nap járatnom kellett a szám. Nem mintha zavarna, imádok beszélni, de az már korántsem olyan izgalmas, mikor a történelem útvesztőibe kell vezetnem a diákokat. Nyissák ki a könyvet és olvassák el... Nem állt szándékomban tanítani. Egyetlen porcikám sem akart megint belemerülni a múltba, de mit hozott a sors? Megint töri... Utáltam iskolába járni. Erre a katedrára kényszerültem... És egyre inkább úgy fest maradok még egy darabig... Remek... Hogy a cikászos felfújt penészedne meg! Nem figyelek arra mi folyik körülöttem. Sosem szoktam. Csak pufogok. És folyamatosan próbálom kifújni a szememből az odafityegő tincset, kezeim pedig keresztbe téve szorosan összeszorítva jelzik: nincs jó kedvem. Mi után sikeresen berobbantam szinte a tanáriba, fogom magam és levágom magam az első üres fotelbe, keresztbe fonom a lábaim és tovább pufogok. - A ti óráitokat sem akarják megtisztelni a diákok? Elegem van! Ennyit kértem tőlük, hogy jelenjenek meg! Nem hiszem, hogy túl nagy kérés. Azzal a Malfoy gyerekkel hetekig harcoltam, mire befáradt végre oly kegyesen az órára. De itt van ez a Potter is. Mindenki róla áradozik, de még egyszer láttam! Most vonjak le tőle állandóan pontot míg végre tiszteletét nem teszi nálam?
Pontosztás: a mágiatörténet órán való részvétel miatt Diákok nevei:Mika Holland, Noah J. Anderson, Sol N. Harington, Errol Dreenman Carithy Denalie, Shaelynn Scarborough, Christian Ashmore, Peter Blackman , Abigail Wolf Házak:Hollóhát, Hugrabug
Szóval Morgónkat Errolnak hívják. - Amit csak szeretnél. Ha a cicijeimet szeretnéd, tedd! Én szeretem őket, és ezen semmiféle tény nem tud változtatni. És itt jegyezném meg – fordulok a többiek felé – Soha ne hagyjátok, hogy becsmérlő szavakkal tönkre tehessék az önbizalmatokat. Bízzatok magatokban! Nincs ennél fontosabb. Ha valaki képes legyőzni a magatokba vetett hitetek, akkor elvesztetek. Az önbizalom a legnagyobb fegyverünk. Ápoljátok. Mondogassátok magatoknak minden nap, mikor a tükörbe néztek, hogy szépek vagytok, okosak, tehetségesek, amíg el nem hiszitek. Mert ha saját magatokban nem hisztek, akkor hogy lesztek képesek végig sétálni az élet útvesztőin, ahol nagyon kevés jó szó éri az embert. Legyetek magatok legjobb barátja, mert ti egy életre megmaradtok magatoknak. A legnagyobb varázslók is mind tudják, mekkora erővel rendelkeznek, egyéb esetben nem tettek volna szert hírnévre. Lehet, hogy nem képviselem a családom magasztos történelmi eszméit, de azért mégiscsak Raimbourg vér folyik az ereimben. És talán nem vagyok a megfontoltság mintaszobra, de a múlt és a jelen világának összefüggései számomra is fontosak. Főleg ezekben az időkben... - Emeljünk csak ki a közelmúlt legnagyobbjait. Grindelwald vagy Dumbledore. Mindketten tisztában voltak hatalmukkal, tudásukkal és eszükkel. Mert csak akkor tudjuk felmérni esélyeinket, ha tudjuk, milyenekkel indulunk. Az önismeret a varázsló legfontosabb fegyvere. Tisztában kell lennünk előnyeinkkel és hátrányainkkal is, és persze az sem árt, ha ezt ellenfelünkről is tudjuk, de könnyebb kiismerni a másikat, ha már magunkat ismerjük. Grindelwald az évek alatt túlbecsülte tudását és ezt a hibáját tudta később Dumbledore kihasználni. És még sorolhatnám azon mágusok nevét, akik ugyanebbe a hibába estek bele. Azok pedig, akik el sem hiszik magukról, hogy jók, azokról pedig sosem hallottunk. Mert a történelem elsüllyesztette őket, ahogy ők sem tartották magukat elég fontosnak a jövő sem. Pedig akadnak a múltban olyanok, akiket a tankönyven nem említenek. Emeljünk ki csak egyet közülük: Ann Fairteis. Joakim Nordlade nevelőnője volt, Nordladeről talán már hallottatok is, a Trimágus Tusa megalapítója. Fairteis találta ki a játékot a Nordlade fiúk lekötésére. Különböző feladatokat talált ki nekik, majd a győztest egy ezüst serleggel jutalmazta. Egy egyszerű játékból mindenidők legnagyobb versenye lett és arról, aki valóban ki találta nem hallani. És még lehetne sorolni őket. Megint kicsit elkalandoztam. De megtudtak legalább valami újat, mert gondolom erről még senki nem hallott. - Akkor folytassuk – és nézek rá mosolyogva az egyik elől ülő leányzóra. Sorra állnak fel és mutatkoznak be. Számomra meglepő válaszokat hallok az órákat illetően, az én időmben azonnal lecsaptunk volna az üres járatokra, de ők tudják. Ha azt akarják, legyen okítás, akkor lesz. Végülis az előbb is azt csináltam. Aztán egy félszeg leányzó kelti fel a figyelem. Mika. Merlin szerelmére! Ő sem állt sorba, mikor az önbizalmat osztogatták! Hát remélem valamennyi megragadt belőle az előbbi kisebb szónoklatomból. Shaelynn. A terem másik végéből áll fel. Bátor lány. És elég türelmetlen típusnak tűnik, ugyanis előtte sorra egymás után mutatkoztak be társai. De egy kis türelmetlenség sosem hátrány. Aztán Abigail szólal meg. És ugyanazt kéri tőlem, mint előtte szóló társa. - Rendben lányok – mosolygok rájuk barátságosan – Figyelembe veszem a kéréseteket, és ha zavarba hoztalak titeket, azért bocsánatot kérek. A sor folytatódik. A legtöbben alig mondanak valamit magukról. Pontosabban, csak a nevüket. Na, de végre valaki, aki egy rendes bemutatkozást hajt végre! Sol. Szóval a Hollóhát Prefektusa. Kviddicsezik. És még… Ez jó! Ír aktivista! Nem semmi a srác. De aztán olyan témára tereli a szót, amit az órámon kerülni szeretnék, de ő legalább a lazulás mellett van. - Szóval írek – tetszik a dolog – erről majd bővebben is szívesen hallanék! – mondom ezt még csak neki, majd az egész osztály felé fordulok – Tudom, hogy jelenleg a vér téma nagyon fontos, nem csak az iskola, de az egész ország területén, de szeretném, ha az én órámon a semlegesség uralkodna. Én is próbálok figyelni erre, és titeket is megkérnélek. Carithy az utolsó, aki felszólal. Ezzel teljes a létszám. Láttam, hogy egész órán rajzolgatott. Meg ha jól emlékszem, mintha egy mappa is lett volna nála, de most hogy nem látom. Kíváncsi lennék a munkáira. Majd hirtelen, legnagyobb döbbenetemre egy diák esik be a terembe. Hány perc van még az órából? Öt? De jobb későn, mint soha. - Legalább itt vagy – válaszolok neki – egy nevet és egy bemutatkozást szeretnék hallani tőled, is mint a többiektől. Én egyébként Kate Raimbourg vagyok, és egy ideig én helyettesítem a bátyámat. Mutatkozok be a Peternek és adom meg a választ azon kérdésére, hogy miért egy nő ül a katedrán, míg eddig egy férfi tette. - Mivel lassan vége az órának, és mára nem terveztem többet. Elmehettek. A jövőórától pedig akkor az osztály kérése szerint egy lazább ütemtervűbb tanterv veszi kezdetét. Sziasztok! És felállok én is az asztalról, ahol eddig helyet foglaltam. A diákok már pakolásznak, mikor még egyszer megszólalok: - Mika, kérlek, gyere ide egy kicsit! – hívom oda a félszeg leányzót. Mikor odaér hozzám, barátságosan mosolyogva szólok hozzá. Nem akarom megijeszteni, de sejtem, hogy magamhoz kérettem már kiváltotta belőle ezt az érzelmet. - Sandemo, Csigaház című könyvét, ajánlom, vedd ki a könyvtárból. Szerintem tetszeni fog neked. Egy fiatal lányról szóló fantasztikus regény. Nem akarok róla többet mondani, de úgy vélem el fogja nyerni a tetszésed.
HOLLÓHÁT +60] _____________________
Mika Holland 20pont Noah J. Anderson 10pont Sol N. Harington 10pont Errol Dreenman 20pont
HUGRABUG +80 _____________________
Carithy Denalie 20pont Shaelynn Scarborough 20pont Christian Ashmore 10pont Peter Blackman 10pont Abigail Wolf 20pont
Pontgyűjtés indul! A következő óra indulásáig mindenkinek van lehetősége egy befejező reagra, ugyanis aki ezt megteszi +20pontot szerez a házának.
Végig járatom a szemem a lányokon és fiúkon, most jobban meg tudom figyelni őket. Mindegyiket. Hisz egy-egy arcból, tekintetből, testtartásból nagyon sok minden kiolvasható, akárcsak a frizurából, vagy, ahogy egyenruhájukat hordják. Nem kenyerem a környezetem megfigyelése, mert általában gyorsabban pörgök erre-arra, hogy következtetéseket vonhassak le, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék ebben jó. S most hogy úgy is van időm, és nem egy órát kell ezekkel a gyerekkel együtt töltenem, veszem a fáradságot, hogy kielemezgessem őket. Az én játékom jelenleg ez. Ha már újra a történelem rabja lettem… Nem tűnik nagyon aktívnak a csoport és beszédesnek sem. De még reménykedem benne, hogy azért lesz egy-két mágustanonc, aki bátorítja a népet. Szeretném őket megismerni, hisz sokkal könnyebb az együtt dolgozás, ha tudjuk, mit várhatunk a másiktól, és mit vár a másik tőlünk. Egy óra lebonyolítása is csapatmunka, semmi egyéb. Annak nincs semmi értelme egy tanár önkényes oktatás tart, azt egyedül is tehetné. Mondja fel magának a leckét, és ne húzza más idejét. Egyelőre csönd. Néha egy-egy nevetésfoszlányt kihallottam a tömegből ugyan, és azt hittem az illető talán meg is fog szólalni, de nem tette. Egyelőre nem. S végül mégis csak kitűnik egy hang a tömegből. Végre! Azonnal felé fordítom a fejem. De sajnos nincs időm reagálni Morgóra, mert a terem végéből egy új arc jelenik meg és szinte még helyet sem foglal már kérdez is: - Kit érdekel a száztizenkettedik kobold lázadás, melyet még csírájában elfojtottak? És miért van hatalmas eladott példányszáma a Szombati Boszorkánynak? És miért volt kíváncsi a varázslótársadalom kétharmada Albus Dumbledore titkaira? Mert az ember alapjában véve kíváncsi faj, tudni akar mindenről, ami történt a múltban, hogy megfejthessen néhány kérdést a jelenben. Tudni akarja azt, mi történik körülötte, mert úgy véli, ha tud a dolgokról, akkor képes irányítani is. Persze vannak egyesek, akik nem kíváncsiak mindenre, de mások igen. Nekik meg kell adni az esélyt arra, hogy csillapíthassák tudás szomjukat, mert különben a legkülönfélébb pletykák kaphatnak szárnyra, melynek semmi értelme. Adtam meg a választ Tudornak. - S, akkor nem tudom hallottad e, de akkor elmondom neked is: Nálam egyetlen szabály van, míg jól viselkedtek, az pedig az órámon való jelenlét, és ha már itt tartunk, akkor lehetőleg mindenki előttem érkezzen órára. Azt hiszem ezt a mai késésemet figyelembe véve, nem lesz senki számára megerőltető feladat – és rá mosolyogtam az osztályra. Szóval, akkor van már egy Morgónk és egy Tudorunk. Ha jól látom, Szendéből, Szundiból és Kukából akad egy pár. Na vajon a maradék két nevet kiérdemli ki? És kik lesznek azok, akik egyénségükkel kiléphetnek meseországból? - S ha már itt tartunk: kaphatnék egy nevet tőled? Mellesleg beszélgethetünk másról is. Miről szeretnél? Esetleg arról, hogy egy korodbeli fiúnál, mi okozhatja ezt a negatívizmust? Hmm… ez nem rossz téma, igaz? Fordulok, Morgó felé. Igen, nagyon jól tudom, hogy az előbb miféle megjegyzést tett felém, még ha nem is tudtam lereagálni, mert épp közbe avatkoztak. - Szóval, tudja valaki? Végig nézek az osztályon, de nem hagyom szóhoz jutni jelenleg őket. Leginkább azért, mert a két szószólónak nem akarom megengedni, hogy újfent betölthessék a teremmel a hangjukat. - Az esetek nagy részében a reggeli merevedési problémák és velük járó kellemetlenségek. Srácok titeket is ez a probléma frusztrál ennyire? Hisz a férfi egoizmus egyenesen arányos a férfiasság méretével. Minél kisebbek a paraméterek, annál zsémbesebb az adott férfi. Ez egyszerűen a fajfenntartás ösztönéből kifolyólag. Gorombává és agresszívvá teszi már a serdülőkorban lévő férfiakat is, kezdetben a zavar miatt, hogy nem tudnak hozzá állni saját férfivá érésükhöz, aztán a félelem, hogy képtelenek lesznek egy nőnk azt nyújtani, mire annak szüksége van, aztán a probléma a kapcsolatteremtésben és ha ebben a korban nem szembesül személyiségének hátrányával akkor felnőttként képtelen lesz már változtatni a berögződéseken. Egyébként nem egy varázslóra igaz ez a levezetés. Akár elkezdhetnénk átvenni a történelem egyes kiemelkedő alakjait. Theodor Vince az első nagy koboldlázadás, majd kentaur felkelés leverője. Akkor Balfour Bane a kísérleti bűbájok bizottságának megalapítója, vagy akár a Negédes kenet létrehozója. (negédes kenet=aki megissza meg lesz győződve arról, hogy akitől kapta a legeslegjobb barátja) Az, hogy beszélgetésre buzdítalak titeket nem üres fecsegés, hanem tanulás. Tanulás az életről. Mert nem feltétlenül kell az unalmas régmúltat átvennünk, elég ha a sajátunkat vesszük át. Tisztában leszünk a gondolatainkkal, a terveinkkel és céljainkkal, de ehhez csevegni kell. Nem hazudtoltam meg önmagam. Megint túl sokat járattam a szám, a magam sajátos módján, csak most egy kicsit tudományosabbra témákra terelve a témát. Ha ez kell a diákságnak, megkaphatják. Tőlem a tankönyveket is elővehetjük és magolhatják az évszámokat. Én feleslegesnek tartom. A történelem megértése nem adatokon múlik, hanem egyes események összekapcsolásán. Ez a szüleim gondolat menete, és Danielé is, csak velük ellentétben én még lazábban kezelem ezt a témát, ha már bele lettem kényszerítve ebbe a szerepbe. Ha rajtam múlna még csak a múlton sem agyalnék. Unom. Túl sok volt belőle. De próbáljon meg valaki leélni egy egész gyerekkort egy történész családban… - Szóval, ha nincs kérdés, akkor szeretném, ha sorban mennék és mindenki szépen bemutatkozna nekem, mondana magáról néhány szót. És szeretném, ha őszintén mindenki elmondaná, mit is szeretne az elkövetkező néhány hétben: haladjunk az én módszerem szerint és legyenek lazák az órák vagy nyissuk ki a tankönyvet és vegyem elő a bátyám még a nyáron elkészített tantervét és tanuljunk kőkeményen.
- Ruby Wakefield. Lehet ismered is. Két éve végzett itt. Azt hiszem - és csak mondom tovább. De nem is én lennék... Miért jutna eszembe, hogy talán nem kéne ilyen készséges válaszokat adnom? Szimpatikusnak találom Tristramot. S hát egy kicsit tetszik is, de most épp úgy is van egy remek kapcsolatom. Semmi kötöttség, csak sex, néha egy drága vacsi, egy szép ajándék és színtiszta élvezetek. Nem is vágyom másra. Egy jó darabig biztosan nem. - Te idejártál? - csacsogok tovább - Hatalmas ez a kastély, egyszerűen képtelenség itt bármit is megtalálni. Ráadásul minden egyes folyosó ugyanolyan, és sötét! Nem lesznek itt depressziósak a diákok? És a festmények... Mindegyik komor és ellenszenves. Egyáltalán nem segítőkészek. És akkor leeseik. - A macskarúgja meg! - szisszenek fel hirtelen a sajátos káromkodási szótáramból kiemelve egyet. Hogy lehetek ennyire bolond? - Ezt nem hiszem el! Hol lehet azaz átkozott mágiatörténet tanterem? Már réges-rég ott kéne lennem. Órát kéne tartanom. Így is késésbe voltam. Merlinre, már mennyi idő lehet? Hogy én ezért mit fogok kapni... Így is lekéstem a megbeszélést az igazgatóval. Akiről még csak azt sem tudom kicsoda. Aj, hogy átkozna el Morgana LeFay, hogy ennyire hülye vagyok. S csak mondom, és szóhoz sem hagyom jutni Crassot. Hátha esetleg tudna segíteni. - Muszáj azonnal odajutnom! Nem tudod véletlenül merre van? - teszem fel végre a kérdést neki kétségbeesett kiscica szemekkel ránézve.
IDŐ: szeptember 3. de. 12 (az első mágiatörténet az idei tanévben)
RÉSZTVEVŐK: Hatodik évfolyam, Hugrabug, Hollóhát (s persze ha valaki szeretne csatlakozni a másik két házból, nyugodtan megteheti)
Húsz percet késni, ezt nem hiszem el! Húsz rohadt percet kések az első órámról! Remek... Dan biztosan őrjöngene ha ezt tudná... Ő a pontosság s a precizitás mintaképe én pedig... Húsz percet kések! Ráadásul a nagy futásban a cipőm sarka is letört így most mezítláb vagyok... Visszaragasztottam volna egy kis bűbájjal, de akkor még később érek be órára, így inkább csak lekaptam a cipőm és iszkoltam tovább. Majd megcsinálom. A halvány kék, mini blézerem legalább még mindig makulátlanul fest, pedig ebben a koszos kastélyban szerintem minden lehetséges. A kontyba tűzött hajam viszont teljesen megadta magát és félig leesve jelzi, hogy egykoron még tökéletesen festett. Egykoron... De persze nem is én lennék ha nem így esnék be egy osztályterembe. Pedig most tényleg készültem és odafigyeltem. Daniel miatt! Miatta. Ő megérdemli. Miatta vagyok itt is. Nem akarom, hogy elveszítse a munkáját, ha pedig én helyettesítem, akkor azonnal vissza tudom neki adni, amint jobban lesz. Az csak néhány hét. Néhány röpke hét.
Daniel Raimbourg, aki a tavalyi évben a mágiatörténetet tanította nem ült az ide tanévnyitó vacsorán az asztalnál. A széke üresen maradt és senki nem tudhatta miért? Pletykák kaptak szárnya üres helyét illetően. A diákok különféle történetek szőttek a rejtély megfejtésére, de a kérdésre eddig nem érkezett válasz. Vajon, Mr. Raimbourg visszatér az iskolába? Senki nem említette, hogy új tanerő lesz ezen a katedrán. De akkor miért nem jelent meg a vacsorán? Mindenki a tanév első mágiatörténetet várta, hogy erre a titokra fény derüljön. Mi történt Raimbourggal?
Sikerül belendülnöm az ajtón. Remélem jó helyen vagyok, az csak még jobban tetőzné az eddigi napomat. Ajánlom Crassonak, hogy ne verjen át, mert akkor csúnyán meg fogja bánni. Nem jó packázni egy vérbeli franciával.
A teremben rengeteg diák tartózkodik. Túl sok. Nem mintha zavarba jönnék, nagyobb közönség előtt is játszottam már, igaz ott megírt szövegem volt. Itt pedig... Sosem voltam egy történelem zseni... Aj nem hiszem, hogy minden így alakult! Se jobbra, se balra nem nézek csak végig haladok a padok között egészen a tanári asztalig, ahol ledobom a cipőm, a kezembe veszem a névsort és megfordulok. - Hello! - üdvözlök mindenkit - Kate Raimbourg vagyok és ideiglenesen én fogom tartani nektek a mágiatörit. Belenézek a naplóba. - Szóval hatodikosok vagytok. Imádtam tizenhat éves lenni, az egyik legjobb kor. Bulik tömkelege, a szabályok megsértése. Anyuci szoknyája alól való kibújás és persze a szerelem felfedésének az időszaka. Újra az osztályra tekintek. Valóban sokan vannak. Két osztály. Hugrabug és Hollohát. Fogalmam sincs, hogy ez pontosan mit jelent, de majd kiderítem. De mintha Ruby mesélt volna nekem valamit erről. Mindegy. - Gondolom, mint kíváncsiak vagytok mi történt Daniellel. De előtte tisztáznám, ő nem a férjem. A testvérem. De, mennyasszonya van. Bocsi lányok, tudom mennyire helyes. Szóval a bátyámat sajnos baleset érte, így az elkövetkezendő hetekben, míg ő lábadozik, én vettem át helyette a tanítást. De előre szeretném leszögezni, hogy nem vagyok olyan mint ő, és nem is tartom annyira fontosnak ezt a tantárgyat. Ami volt elmúlt nem hiszem hogy bolygatni kéne. Ezért nem akarok kőkemény órákat tartani, de egyet elvárok mindenkitől: az órán kötelező részt venni. És nem szeretném, ha a többi tanár fülébe jutna, hogy ezen az órán inkább csak jókat fogunk dumálni. Főleg, mivel én imádok beszélni. És mivel a mai órának a felét sikerült lekésnem, ezért nem is akarok semmi komolyabb témába belemenni. Inkább csak kérdezzetek nyugodtan bármiről, tőlem a magán életemről is tehettek fel kérdéseket, de előre szólok ha nincs kérdés, én foglak titeket zaklatni.
Nem félek! Nem félek. Nem félek... Na jó egy kicsit. Talán. Még is csak itt vagyok kettesben - a bátyám szavaival élve - az emberiség egyik leggonoszabb emberével összezárva. Egy liftben. Kettesben. Aj, miért ilyen szexis ez a gondolat? Finoman a pálcámért kellene nyúlnom és védekeznem de... hát valójában nem tartok annyira Rodolphustól amennyire kellene. A szemeimből nem azt olvasom ki, hogy bántani akar. De persze ilyen téren az érzékeim egy növényével egyenlőek, de legalább nem parázom túl az életet. Mindennek van haszna. Nem igaz? - Oh, valóban? Ne ígérjen olyat, amiben nem biztos, hogy be is tudja e tartani - a hangsúlyom pontosan az éllenközéjól árulkodik a gondolataimnak, hisz míg szándékosan kicsit játékosabban ejtettem a szavakat, az igazság az, hogy engem végig hallgatni néha tényleg kínszenvedés lehet. Amennyit beszélni tudok... - Igazán örömmel hallom, hogy ön nem bárki, azok unalmasak, és nem szeretek unatkozni. A tűz ami bennem ég, már erősebb annál, hogy kordában tudjam tartani. S képtelen vagyok takargatni. Érezni lehet a levegővételeimből, látni lehet a szememből, a rezdüléseimből és hallani a hangomból. Jó színésznő vagyok, de vannak az életemnek olyan pontjai, mikor képtelen vagyok játszani, egyszerűen nem. Akárcsak most. Pedig tudom, hogy meg kéne erőltetnem magam, takargatnom kellene az érzéseimet, de ez a légkör... ez a helyszín... és ez a férfi... Vadabb álmaimat idézi. Nem a legvadabbakat, de ha elfajulnának a dolgok, akkor talán megközelíteni ez a mostani helyzet is azokat. Ahol hozzám ér, ott lángolok és belém ívódnak a forró jóleső csóvák és sokkal tovább áramlanak, mint azt szabad lenne nekik. Nem is ismerem még ezt a férfit! S mégis... Van benne valami... Ellenállhatatlan. De hiába várja, hogy a karjaiba omoljak, nem fogom megtenni. Pedig egyrészről az a fajta lány vagyok. Hisz a szex az csak szex, de Rodolphus játékra sarkall. S tetszik a játék. Nem egy macska egér hajsza, hanem annál sokkal több. Valami megmagyarázhatatlan. Valami amelyről tudom, hogy a nyomorba fog dönteni, fel fog emészteni, és mégis a legszebb pillanataimat fogom átélni vele. Szóval félreértettem. Ha ő mondja... Nekem akkor is magyarázkodásnak tűnt. - Ha maga mondja... - és most először igazán engedek a bennem uralkodó szemtelen szörnyetegnek. De talán ennyi belefér.
Tetszik a bók. Én rejtély és titokzatosság. Ezt még soha senki nem mondta. Hmm... ezt a látszatot sokáig fenn kéne tartanom. De vajon hogyan? Arra képtelen vagyok, hogy ne beszéljek, vagyis... vannak azért helyzetek, mikor épp nem szavak formálására használom a szám. Vacsora? Komolyan? Merlinre ez igaz? Jól hallottam? És most épp a Mini Kate, akivel mindig veszekedni szoktam örömtáncot jár a fejemben. Persze ezt minden idegszálammal titkolom. Mini Kateben az a jó, hogy diszkrét, legalábbis a külvilág felé, bent a kis birodalmában harsány és obszcén és trágár és korántsem nőies. Ő az én kisördögöm. Az, hogy az angyalkám hol van, fogalmam sincs. Évekkel ezelőtt, mintha lett volna, de már abban is kételkedem. - Sajnálom Uram, de én csak akkor megyek férfi otthonába, ha már tegezőviszonyban vagyunk - válaszlom a meghívásra. Örömmel. Még szép, hogy örömmel, csak kicsit nem árt visszafognom magam, ha már egy igazi úriembert hozott mellém a sors. Vele mégsem viselkedhetek úgy, mint a tinilányok. Még akkor sem ha valójában rájuk jobban hasonlítok, mint a kifinomult hölgyekre, de ha több időt szándékozik Mr.Lestrange velem tölteni erre bizony rá fog jönni. Nem vagyok egy átlagos lány az biztos. És újabb lángnyelvek égetik a már így is forró testem, ahogy a hideg ujjak arcomról tovább vándorolnak, le a nyakamon, vállamon át egészen addig, míg a férfias ujjak birtokba nem vehetik az én, hozzájuk képest, apró kacsómat. Minden apró érintés ezerszeresére nagyítódik, de a szemkontaktus egyetlen percre sem szakad meg köztünk. Majd az érzéki száj hűvös csókja érinti bőröm, és enyhén beleremegek ebbe az apró gesztusba, mely akár a meghívás részét is képezhette volna, de ez sokkal több volt annál. - Imádom a meglepetéseket, és még jobban imádom, ha egy férfi kitalálja mire is vágyom - válaszolom, de első nekifutásra nehezebben találtam meg a hangomat a szokásosnál. Nem jelent számomra problémát, hogy megmondjam egy férfinak mihez is lenne kedvem, de most nem tudom mit kéne pontosan felelnem. Más körökhöz tartozunk, más szokásaink vannak. S különben is, az hogy mit talál ki a partner az első randira az a továbbiakat nézve döntő fontosságú lehet. Leginkább azért is, mert akkor megtudhatom mi a szándéka velem. Annyira érzéki. Annyira más, mint az eddigi férfiak akik az utamba akadtak. Ő olyan... De képtelen vagyok gondolkodni, ahogy az előbb a szavakat is alig találtam, hisz a távolság köztünk egyre kevesebb, majd szinte teljesen eltűnik. Ott állunk egymással szemben és csak hajszál választ el egymástól minket. Karom a nyakában az övé a derekamon, a tekintetünk egymásba olvad és tudom mi a következő a lépés, és akarom. Akarom. Az illata ellenállhatatlan, pontosan olyan mely azonnal képes levenni a lábamról és most hogy ennyire intenzíven érzem... A legszívesebben beleszagolnék a nyakába, de akkor tudom, hogy nem tudnám magam visszafogni, akkor elvesznék. Bocsánatot kér. Miért? Elkalandoztam. Már máshol jártam. Jó pár lépéssel előrébb, mint hol tartunk, de aztán egyből megértem, mikor forrón tapadnak ajkai az enyémekhez. S engedek. Utat engednek a bennem lángoló tűznek, hogy végre csituljon egy kicsit, de csak egyre nagyobbra duzzad és nem akar ereszteni. Csókja édes és szenvedélyes. Ujjaim a halántékát masszírozza, aztán a hajába túrok. Mindkét kezemmel próbálom közelebb vonni magamhoz, pedig ez szinte már lehetetlen, miközben enyhén hátrébb lépek, hogy a hűvös falnak támaszkodhassak. Az talán kicsit lehűt, de elsősorban arra használom, hogy megtartson.
- Őőő... hát... igen. Volt egy elég komoly botrány ebből Franciaországban - adok megint tömör választ. Tudom, hogy rengeteget beszélek, és az eseten nagy részében totálisan feleslegesen, és gyakran többet mondok mint kellene, de ha a bátyámról van szó, akkor őt megvédem. S tudom, hogy ha elterjedne róla a múltjának a ballépése, akkor az nem tenne jót a karrierjének, és annyira szeret itt lenni. Teljesen ki van virulva. Azaz volt. Most éppen nincs a toppon. - Hát, a szó legszorosabb értelmében, nem baleset. Megtámadták. De fogalmunk sincs róla ki. És sajnos elég súlyos, még mindig nem tért magához, de reménykedem benne, hogy minél hamarabb felépül és visszajön tanítani, mert én nem vagyok alkalmas a tanári szerepre. Valóban nem sokat tudok Daniel balesetéről. Annyit amit Alex és Ruby elmondtak. De biztos vagyok benne, hogy titkolnak valamit. Túl sokat sugdolóztak... Ha nem tudnám, hogy Ruby mennyire oda van a bátyámért, akkor még gyanakodnék is rá, de így... Valamit nem mondanak el nekem... De vajon miért? Mi az amiről nem tudhatok? Pedig tök jól tudok titkot tartani! Na jó, legalábbis egész jól. Az esetek nagy részében. - Ha esetleg szeretnéd meglátogatni, akkor szólhatok ha magához tért. De addig csak a családot engedik be hozzá, meg persze a menyasszonyát. Egyébként honnan ismeritek egymást? Igen, úgy vélem Tristram és Daniel jó ismerősök lehetnek, hisz Tristram kérdései erre engednek következtetni. Olyan aggodalmasak. Vagy csak én vagyok túl naiv? Lehet. Ruby már egy párszor leszúrt azért, hogy jelen helyzetben jobban is megválogathatnám a barátaimat, hisz most nem lehet tudni, kiben bízhat a boszorkány és kiben nem...
Üzenetek megtekintése
