Álom vagy Valóság????


Kérdésemre a választ megkaptam, de nem akartam elhinni. Aztán azon kezdtem el agyalni, hogy miért is a Hannah jutott eszembe, hiszen Miley Cirust láttam magam felett, majd rájöttem, hogy annyira a Roxfort rpg világában éltem, hogy 1-1 hírességről már nem is "önmaga" jut eszembe, hanem az oldal karakterei...
A fejem továbbra is piszokul sajog, de azért összeszedem magam és felülök. Körbetekintek a kis társaságon és ekkor érzem úgy, mintha megint jól fejbe kólintottak volna. Körülöttem csupa ismerős és mégis ismeretlen arc, és tele hírességekkel. Mivel korábban kiderült, hogy Hannah az Hannah... és nem Miley nagy nagy gyorsan össze rakom, hogy Ront, Hermionét, Kevint, Izát, Barbit és James-et látom... meg még valakit, akinek a neve azonnal nem is ugrott be.
Csak ülök, bambán magam elé bámulok és próbálom feldolgozni az élményt.
Tuti csak piszokul bevágtam a fejem és azért látom ezt. Most nem csillagok jönnek, mint ahogy szoktak, hanem Roxisok... Bár nem értem miért?! Mondjuk ha abból indulok ki, hogy előző nap azt álmodtam, hogy vezetek... De nem tudom merre... és tisztában voltam vele álmomban, hogy nincs jogsim... akkor ez is lehet álom, vagy tévképzet az agyrázkódás miatt.

5-8 perc alatt össze is szedem magam és megpróbálkozom felállni. Körülöttem elég nagy a káosz, eléggé úgy veszem észre, hogy nem csak én kerültem padlóra... és az is furcsa, hogy az összes földön fekvő diák csak kapkodja a fejét és nagyon nem ért semmit. Érdekes mondatok ütik meg a fülem, ami arra enged következtetni, még így sajgó fejjel is, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így járt.
Gyorsan számba veszem a dolgokat... Tehát adva van egy Emese, aki hozzám hasonlóan nem érti, hogy kerül ide, ráadásul Mio bőrébe...
Van egy Lucánk is, aki Izziként landolt... Egy Dia, aki Kevin - na ez elég poén - ekkor fog el a nevethetnék, mert eszembe jut, hogy mi lett volna, ha én Ron-ként vagy Angelus-ként kerülök ide? Amit amúgy még mindig baromira álomnak érzek, csak minden bizonnyal bele álmodtam a többieket is, hát ne csak én legyek már szar szituban.
Szóval Dia... igen és akkor még ott van Tami és Misi, ja igen, és ekkor ugrik be, hogy akit még itt látok haldokolni az Samuel.

Viszont... ekkor ismét belém hasít a felfedezés... akkor engem nem azért szólítottak Suenak, mert... hanem mert tényleg Sue vagyok... vagyis...
Lenézek a kezemre...lábamra...
- Uram isten, én tényleg én vagyok. - szakad fel belőlem a felkiáltás. Persze biztos mindenki hülyének néz, és azt sem csodálnám, ha muszájdzsekiben vinnének innen a kórházba... illetve milyen balgaságokat beszélek, akkor engem egyenesen a Mungóba vinnének.

Na ez egy kisebb nevetést vált ki belőlem, ami a körülöttem levőket egyre biztosabbá teszi abban, hogy nekem az eséstől vagy tudom is én mitől totál meglágyult az agyam...
Na jó fejezzük ezt be. Feltápászkodom és nehézkes, ingatag lépésekkel, fejemet erőteljesen szorítva eltántorgok Kevin felé. Egy pillanatig erősen elgondolkozom, hogy hogyan is szólítsam meg, hiszen, ha Diát mondok, akkor ő érti mizu van, de mások ezek után tuti totál gyagyának néznek majd... marad a Kevin... szegény...

- Kev, te jól vagy? Mert nekem piszkosul fáj a fejem?!
Nem tudom mi van Kevinnel, mert egyelőre egy darab fa ként fekszik a földön és pislog mint béka abban a bizonyos Miskolci kocsonyában... Hannahra nézek...

- Hát Ő valóban rosszabb állapotban van, segítek... kísérjük őt is a gyengélkedőre... nekem sem ártana valami lötyi. - ahogy kimondtam ezt a mondatot, ismételten meglepődtem azon, hogy milyen jól is beszélek angolul... ha ez így megy tovább és amint magamhoz térek ez a képesség megmarad... esküszöm jelentkezek arra a pályázatra...

Úgy gondoltam jobb, ha bele megyek a játékba és úgy teszek, mintha Sue lennék, elvégre most tán az is vagyok... vagy is Eva... na de mindegy is, muszájdzsekit nem akarok, így leszek Scott kisasszony...És ekkor jutott eszembe Reynolds... ha én Eva, akkor awwwww... na jó, máris hová kalandoznak a gondolataim???
Segítek összekaparni Dia-Kevint aztán irány felfelé... Hannahra bízom az irányítást, mert bármennyire is megvan a fejemben egy térkép, itt tuti minden más, mint ahogy én képzeltem. Még a végén eltévednénk...
Hát irány a gyengélkedő... Vicces egy nap lesz... vajon mikor ébredek fel???

Reggel van... zenél a telóm... oldalra tekintek... csak a sötétség a szobában... Kutatom azt a nyamvadt telefont, hogy kinyomjam a zenét. Siker. Felkelek. S nem is véletlen, hiszen pakolás után indulás az állomásra. Hannahval együtt indulunk Pestre, hogy Emivel töltsünk egy hosszú hétvégét. Jajj de jó lesz.
Kilépek az ágyból, mikor rádöbbenek, hogy este voltam oly balga és az ágyam mellé tettem a TV távirányítóját, s csak, hogy ne törjem ismét össze, arrébb próbálok lépni, de elvétem és elzuhanok. Fejemet még érzem, hogy találkozik az ágytámlával, aztán sötétség...
**
Újra kinyitom a szemem... Körülöttem elég nagy zsivaj van, nem is értem, hiszen kora reggel akartam indulni, anyum még aludt... ki zümmög itt körülöttem. Nehézkesen kinyitom a szemem és számtalan embert látok magam körül. Mindenki felöltözve, sapka-sál... egyebek. Becsukom újra szemem... biztos álmodom. Bár a halántékom sajog eléggé, de tuti álom lesz. Újra kinyitom a pilláimat és megint az előző kép fogad.
Aztán valaki felém hajol, hogy jól vagyok e. Megint csak nem hiszek a szememnek. Miley Cirust látom magam felett, aki Sue-nak szólít és a hogylétem felől érdeklődik. De most mi van? Hiszen angolul beszél. Oké, hogy már hónapok óta aktívan használom a nyelvet a munkám miatt.. De ennyire azért nem vagyok jó. Rendben, hogy értem, de tisztán magyarnak hallok minden szót. Ez lehetetlen.
 - Jól vagyok. Azt hiszem, bár a fejem iszonyatosan fáj. Hannah, te vagy az? - mondom és ez is angol... de én értem. És tökéletesen fogalmaztam...
Nem értem. A fejem fáj, körülöttem idegenek. Akik mégsem idegenek, hiszen ismerem őket jól a kedvenc oldalamról. De ez nem lehet. Annyira nem vághattam be a fejem, hogy ezt álmodom. De...
Akkor ez nem álom lenne?
Mellettem, tőlem nem messze egy srác fekszik. Totál olyan, mint Kevin. A lány... aki meg felettem van... Az Hannah. Ha válaszolt megkaptam a kérdésre a választ... ha nem, tovább fáj a fejem.
Megpróbálok felülni, de nem nagyon megy. A fejem fáj, mindenem sajog. Próbálom magam összeszedni...
És csak egy szó szalad ki a számon.
 - Ba****meg. Valaki adjon egy fájdalomcsillapítót. Please... - Ennyire futotta... Még mindig azt hiszem, hogy álmodom... nem lehetek ott, ahol gondolom, hogy vagyok...

Vagy még is???

Ez marha jó ötlet... Jelentkeznék! Sue-val érkeznek a reagok és megy a PM *-*

Vidáman köszön vissza jósnő. Fura, sosem gondoltam volna, hogy egy ember, aki látja mások jövőjét, vagy akár a sajátját... találkozik számtalan szörnyűséggel... na és persze boldogsággal is, de jókedvű, meglepően derűs.
Ebből a vidámságból rám is átragadt egy kevés...
Megkeveri a paklit, emelek, majd asztalra veti a lapokat...
Megdöbbenek a hallottakon... Sosem veszítettem el, miattam ment el? Azért hagyott el, mert fontos vagyok neki?
A döbbenet az arcomra is kiül, de tovább hallgatok...
Gyerekek? Csak minket lát a kártya lapokban??? Merlinre, ez nem lehet... vagy még is...
Újabb érmét helyezek az asztalra...
 - Tehát az én vérmérsékletem okoz szenvedést nekünk? Teszek valami olyat, amivel bajba sodrom magunkat? Mikor??? - sok minden fordult már meg a fejemben, hogy mit is kéne tennem... és lehet, hogy azzal rontok el majd sok mindent?? Biztató hallani a távoli jövőt... de hol van az még??
Teljesen bele lovaltam magam a dologba, pedig nem is nagyon hittem az ilyenekben korábban... És most mégis...

Látszólag céltalanul bolyongtam a forgatagba... ide is benéztem, oda is benéztem. Furcsa volt. Egyszerre nyüzsgő és nyugodt, felkavaró és elbágyasztó. Nem tudom mi volt velem. Egészen addig, míg meg nem érkeztem a Jósnő sátrához.
Vettem egy mély levegőt és még egyszer végig gondoltam, hogy tényleg akarom én ezt??? Tényleg meg akarom tudni, hogy mi lesz a jövőben? Majd a levegővel együtt az aggodalmam is kileheltem, majd beléptem a sátorba.

- Jó napot. - köszönök, majd közelebb lépek az asztalhoz és helyet foglalok a jósnővel szemközt. Markomba szorongattam már eddig is az erre szánt összeget, amiből az elsőt át is adom, s felteszem a kérdésemet.

- Mi lesz velem a háború alatt és után? És mi lesz az egyetlen emberrel, akit tiszta szívemből szeretek? Vissza talál még hozzám? - ezt így egyszuszra kivágom, majd kíváncsian és egyben félelemmel várom a jósnő válaszát... s még egy lehetőséget... egyetlen kérdésre...

Bájitaltan


Basszus, basszus, basszus… Kicsit későn keltem a mai nap… Amit egyébként nem is csodálok, hiszen az előző este igen ütősre sikeredett. Egyre jobban megy a lágnyelv whiskeyt utánzó lötyi elkészítése, leszámítva, hogy az íze borzalmas… Viszont a hatása jó, de még milyen jó. Arról ugyan fogalmam sincs, hogy a többiek miképp vészelték át az estét és a mai reggelt, de az tény, hogy nekem igen csak zsong a fejem, ami azért is írtó kellemetlen, mert a kedvenc órám fog következni. Bizony, az… Bájitaltan.
Alig várom minden alkalommal, hogy elérkezzen ez az óra, hiszen mit sem változtam az évek folyamán… még mindig ez számomra a nyerő tantárgy. És ilyenkor legalább nem befolyásolnak azok a változások, amelyek az iskolában mentek végbe. Ilyenkor kikapcsolódom, csak a feladatra koncentrálok és kilépek a megszokott mókuskerékből.
Gyorsan fel is pattantam, ki az ágyból zuhany, fogmosás, egy kis gyógynövényes szájvíz, hogy a kísérleti szutyok maradék ízét is kiírtsa a számból. Talár fel, táska a kézbe és sipirc a bájitaltan terem felé.
Kopogok, majd be is zuhanok az ajtón… kicsit nagy volt a lendület. Nem érkeztem utolsónak, de majdnem.

 - Jó reggelt. - köszönök mosolyogva a profnak...

Levágódom a szokásos helyemre, majd figyelő tekintetemet Foley profra szegezem. Kiadja az ukászt és mehet is a menet.

Még kicsikét kótyagos vagyok, de azért felfogom, hogy egy növény növesztő szert kell csinálnunk. Elsőként pattanok a szekrényhez, és veszem le a polcról a Leghatóbb ördöngös italoc című könyvet. Sietve fellapozom, és átfutom a szememmel az elkészítés módját. Több sem kell, bájitalra fel.

Első lépésként felteszek fél kondér vizet forrni, majd amíg a H2O a megfelelő hőmérsékletet eléri, még egyszer átfutom a listát és a sorrendet.
-   Tehát… - motyogok félhangosan. - 3 uncia tűzőn pörkölt koplokár. Vajon merre is lehet a kis bőrzacskó, melyben ezeket a furcsa, igazából kávészemekre hasonlító bogyókat tartom. – morgok tovább.

Aztán meglelem, míg a víz melegszik, kimérem a 3 unciát és egy másik lángon megpörkölöm. Korábban még nem csináltam ilyet, hát fogalmam sem volt, hogy mikor jó… Mikor a tűz felé tettem, még barna színűk volt, majd elkezdett fehéredni, végül egy furcsa sárgás-karamell színt vett fel… Volt egy olyan megérzésem, hogy most lesz jó. Le is vettem a tűzről és félre tettem egy petri csészében.
-   Jöhet a következő… Ja igen a recerke… savanyú recerke…  - mormolok tovább.

Viszont, még nem tudom ebből mennyi kell, úgyhogy csak leteszem a pörkölt cuccos mellé…
-   Nézzük tovább. Kis maréknyi kopasz fülfű, meg is van. – újabb csésze. – Kökényburtoly párlat. - Még jó, hogy legutóbb beszereztem belőle 4 fiolát, akkor még nem tudtam minek. Ezt is a fülfű mellé helyezem. – Török lárva. – undorító kis fehér lárvák, amik amíg élnek folyamatosan borsot törnek az ember orra alá, de ha már elpusztultak és kiszáradtak… akkor vannak ám hasznunkra. Apró barnás színű hengerekké töppednek szárítás után, s így már használhatóvá válnak bármilyen bájital elkészítéséhez. Ezt is kimérem, majd mozsárban porrá őrölöm és maradhat is benne, hiszen már csak a galambvér kell.

Akkor kezdjünk is neki az igazi kihívásnak, hiszen a hozzávalókat minden béna össze tudja készíteni, de csak ezután jön a művészet.
A víz forr… Mehet bele a koplokár. Bele ejtettem a pici, aranyszín golyócskákat, amelyek furcsa táncot kezdtek járni a vízben, majd kipukkadtak és a folyadékot mézszínűre változtatták. Jöhet a recerke… Ebből pont annyi, hogy barnás legyen a lötyi. Hát lássuk.
Először csak egy késhegynyit tettem a zöldes színű lencsére hasonlító korongokból… épp csak bár darabot, de ez mit sem változtatott a főzet színén, hát még ugyanannyit hozzá adtam, amitől mintha sötétedett volna a folyadék. Még párat… 1-2-3 majd hirtelen kicsit felzavarosodott az anyag és bebarnult. Sínen vagyok… Akkor most mi is jön.

Ja igen a fülfű… Kicsit elbambulhattam, mert véletlen a kökényburtoly párlat üvegcséjét fogtam meg, s mint aki teljes delej alatt áll adtam hozzá a megfelelő mennyiséget… Mire feleszméltem, már késő volt. Kihagytam a füvet. Ó én marha… Kellett nekem annyit tesztelnem előző este.
Letettem az üvegcsét és homlokon csaptam magam, mire a teremben lévő emberek felkapták a fejüket, hogy ezzel meg mi a szösz történt, csak nem szúnyogot látott. De nem, csak ügyesen eltolt egy bájitalt.
Iszonyatosan mérges lettem magamra, hogy ezt kifelejtettem, és már ki sem javíthatom a hibámat, mert nem lehet változtatni a sorrenden.

Hát ez szép volt, gratulálok magamnak.
Na jó, összekaptam magam gyorsan és a következő lépésre koncentráltam. Jöhetnek a lárvák. Mielőtt beleszórtam volna, nézegettem még kicsit a főzetet, amely időközben pirosas- zöld színre váltott… Igazából elég gusztustalan volt, még szerencse, hogy nem kell meginnunk. Belehintettem a lárvákat, és vártam a hatást. A forrás miatt szépen elkeveredtek a hozzávalók és ismételten aranyszínt vett fel a keverék.
Már csak a galambvér van hátra. De előtte még forralni kell kicsit, hát lecsüccsentem a székemre és vártam, hogy apró gyöngyöző buborékok jelenjenek meg a felszínen. Közben rápillantottam az órámra… Már csak 10 perc volt hátra a megadott időből. Vajon a többiek, hogy állhatnak.
Lopva körbe tekintettem a termen… Láttam idegesen kapkodó embereket, olyat, akinek a ruháját égésfoltok díszítették, esetlegesen néhány hozzávaló kifolyt leve. Volt aki nagyon akkurátusan, lassan dolgozott, lehetett látni, hogy elégedett magával. Majd visszatértem a saját kondéromhoz és elkezdtem bele csorgatni a galambvért. Először csak egy kicsit, de nem történt változás, majd még … és még … és még… Kb másfél decinyi vért önthettem bele, mikor elkezdett változni a színe, először zöldbe hajlott, majd kékbe végül felvette a megfelelő barna színt.
Forraltam még pár percig, csak amíg minden tökéletesen el nem keveredett, majd az orrfacsaró szagú folyadékot a megfelelő edénybe töltöttem, és elhelyeztem a kijelölt helyre… Csak reménykedni tudtam, hogy a katasztrofálisan indult reggelem, és az egyik hozzávaló elhagyásán felül egyéb hibát nem követtem el.
Visszasétáltam a helyemre, elpakoltam, megtisztítottam az eszközeimet, majd vártam, hogy mi lesz a következő lépés… ha már mindenki kész…

Vége lett az órának, kisétáltam az ajtón, majd a park felé vettem az irányt, hogy kiszellőztessem az orromból a tipikusan fiú illemhely szagát…
Fúj… borzasztó…

Lassú léptekkel baktattam a folyosón. Ez volt az első napom felsőbb évesként és máris irányt vehettem a prefektusi kocsiba, mert megbeszélésünk volt. Remek... Nem mintha egy beszari csitri lennék, de meg kell hagyni kicsit izgultam...és gombóc volt a torkomban, hogy milyen is lesz ez az egész. Persze azét vártam, hogy végre rendet teremthetek az alsóbb évesek között, a többit, meg hát majd hagyom azokra akik nálam idősebbek. Vagy kitudja, áh még jómagam sem igazán. De majd hozza a sors.
Már legalább három kupén átbaktattam, mert persze hogy a végén szálltam fel, de még csak elvétve kószáltak diákok a folyosókon, mert jóval korábban érkeztem, de elnézelődtem az előttem kavargó embereket, akik a peronon álltak és még nem szálltak fel a vonatra, vagy épp családtagjaikat keresték, netán éppen integettek nekik. Kikerültem két elsős diákot, akik épp valaki után leselkedtek, de fogalmam sem volt ki lehet az illető. Eléggé úgy tűnt, hogy csak egy üres kabint bámulnak, így nem is törődtem velük különösebben.
Majd végre elértem a prefektusi kocsit. Elhagytam az első kabint, bent egy lányka ült, ha jól láttam mardekáros volt. A második előtt Crak és Monstro állt. Draco házi kedvencei. Sosem értettem Dracot, miért nem vesz egy baglyot, vagy kutyát, netán macskát. Szerintem jóval okosabb lények mint ez a kettő...
Végre elértem a harmadik kabint, a tanácskozó termet. Mély levegőt vettem majd beléptem, bent már ültek páran, ha jól számoltam éppen hatan. Nagyrészt Hollóhátasok voltak, egy mardis és hála az égnek egy grifis is volt közöttük.
 - Sziasztok! - köszöntem, majd odaoldalaztam a svédasztalhoz és elvettem róla egy tökös lepényt.

Ezek után leüccsentem Neville közelébe. Gondolkodtam azon, hogy megszólaljak e, de végül nem tettem. Egyelőre én vagyok itt a legfiatalabb, és legtapasztalatlanabb, ezért inkább csendben maradtam, majd kibányásztam a táskámból egy kopott könyvet és olvasni kezdtem... Azon rágódva, vajon mi is lesz ennek a megbeszélésnek a vége... ami még el sem kezdődött...

Mivel holnap már Húsvét, ezért úgy gondoltuk, miért is ne legyen itt is Húsvét.
Hogy mit is takar?
Locsolkodást és tojás gyűjtést. Mindenkinek meg fog jelenni két gomb az Avatara alatt - csak le kell nyitni a karakterlap fület - , egyik Meglocsol, a másik Tojást ad felirattal. Értelemszerűen a fiúk locsolkodhatnak, a lányok pedig viszonozhatják a kedvességet!

Hogy meddig?



Nyeremény? A nyertes jutalma egyelőre titok, de jutaémazásra kerül az, aki a legtöbb tojást gyűjtötte és az is, aki a legtöbb locsolóval büszkélkedhet.

Hogy mit szeretnénk kérni? Hát csak annyit, hogy mindenki tartsa be a játékszabályokat... annyiban, hogy saját karakternek ne küldözgessetek... És egy embernek csak egyszer adjatok tojást, vagy egyszer locsoljátok meg! Még mindig megbízunk bennetek!!!


Jó szórakozást és Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!!!


A Staff

Nos, hosszas tanakodás után a Süveg úgy döntött a számodra megfelelő ház a




Kérlek jelentkezz a Népszámlálásál, a Szabadon Választható tárgyaknál és az Avatarfoglalásnál!


Sok sikert, és jó játékot!

Figyelem, figyelem!
Mivel holnap április elseje, ezért úgy döntöttünk... tegyük viccessé ezt a szép napot. Ami a következőket takarja:


1. Minden kedves karakter engedélyt kap, hogy megváltoztassa a nevét! Bármire!!! Természetesen a jó ízlés határain belül. Szépen megkérnénk mindenkit, hogy obszcén és egyéb nevek ne kerüljenek senkinek az avatar képe felé! Bízunk bennetek!

2. Nyitunk egy topicot, ahová mindenki kedve szerint beírhatja, ha valakit szeretne megviccelni. Hogy mit értünk ez alatt? Mindenki írhat egy kedves kis hsz-t, szépen leírva, hogy hogyan tolna ki kedvelt, esetlegesen nem kedvelt társaival. Természetesen annak lehetősége van válaszolni az őt ért csínyre. Szóval, hajrá!!




Amint lejár az idő, mindenkit tisztelettel megkérünk arra, hogy legyen kedves nevét vissza állítani eredeti állapotára, ha ez nem történik meg, természetesen mi fogjuk megcsinálni. Kérünk titeket, kíméljetek meg attól, hogy mindenkit le kelljen ellenőriznünk. Nem mintha nem tennénk meg, de legalább ne kelljen írkálnunk.



A Staff

Nos, most hogy bepakoltad... és volt lehetőségem, elolvastam az előtörténetedet... Egyelőre nem fogadom el...

Először is, olvasd át ismét a múltat. Tele van tördeléssel, ami élvezhetetlenné teszi az olvasást. E mellett tele van helyesírási hibákkal, és fogalmazási hibákkal is. Néhol érthetetlen a szöveg.
pontos J
Nagybetű... STB
Másodszor a múlt nem mond el semmit... Kevés. Egészítsd ki, bővítsd. Jelenleg ötödéves vagy, mi történt veled az elmúlt 5 évben? Kik állnak hozzád közel, akármilyen formában? Mit szólsz a varázsló háborúhoz? Voldemorthoz? Harryhez??? Az egész helyzethez? Kinek az oldalán állsz???

Dementorok: Ide egy olyan dolog kéne, amit érzel, mikor egy dementor a közeledben van. Általában akinek meghalt valami közeli hozzátartozója, akkor őket látja, vagy az ő halálukat, de a többiek csak ürességet éreznek. Ha dementor van a közeledben, valami olyan dolgot érzel, ami piszok szörnyű. Ami nagyon mély, fájdalmas nyomot hagyott benned.

Pálca: Tudtommal a vanília az cserje... nem tudom, mennyire csinálnak belőle pálcát...

Állat: Itt Black-nek hívják a macskádat, az adatlapodon meg Darknak? Akkor most melyik??

SZJP: Kérlek, nézd át, olvasd át... Kicsit zavaros, tördelt... Nem egészen olvasható, érthető és élvezhető. Ha párbeszédet írsz, akkor azt valamilyen módon próbáld elválasztani, írd az egyik felet vastagabb betűvel, más színnel, dőlttel. Bármivel, ami hatására kicsit elválik. Esetleg hagyj ki közöttük sort. Mert így összefolyik, és nem élvezhető.

E mellett nézd meg a helyesírást, az egész előtörténetedben. Sok helyen kisbetűvel kezdesz mondatot, vagy mondat közben nagybetűre váltasz, nincsenek vesszők, néhol pontok...

Ha készen, vagy szólj, és megnézem!!
 És kérem a türelmedet, mint ahogy korábban is kértem már. Mert meg fogom nézni, de nem biztos, hogy azonnal, ahogy te elkészülsz vele.

Reppent egy PM!

Kedves jelentkezők!


Aki nem kapott tőlem baglyot, hogy felvételt nyert a csapatba, arra kérem, hogy ne csüggedjen. Gyártsa szépen sorjába a reagokat, és azok alapján döntöm el, hogy ki kerülhet be. A csapattaglista nem teljes, sőt, nem is pontos, mert lesznek elszálló játékosok. Egy-két héten belül kiderül, hogy milyen poszt üres még.
Viszont a játék majd csak a következő iskolai évben kezdődik meg.!



Abbey/Sue

Naa látod, megy ez. Nagyon szép történet am. Ezennel elfogadom!



Házad a HUGRABUG!



Kérlek, jelentkezz a Népszámlálásnál, Avatarfoglalásnál és a Fakultatív tárgyaknál!

Noo, ez szép munka volt. Gratulálok, ezennel az előtörténeted elfogadom. Házad a



HUGRABUG.



Kellemes játékot!


Kérlek jelentkezz az Avatarfoglalásnál, a Fakultatív tárgyaidat se feledd, és ugyan így tedd kézjegyed a Népszámlálásnál!