Délután volt, oda kint esett a hó. Nicole ezért úgy döntött, hogy nem megy ki az udvarra fagyoskodni, hanem sétál egyet a kastélyban. Amúgy sem szereti a telet, mert ilyenkor hideg van kint és korán sötétedik.
A lány nem is nézte, hogy merre megy, csak sétált amerre vitte a lába. Séta közben azon gondolkozok, hogy vajon most merre járhat legjobb barátnője, illetve, hogy nem sokára vége a téli szünetnek és még meg kellene írnia egy beadandót mugliismeretre. Amikor felnéz, hogy merre járhat, egy folyosón találja magát. Hirtelen nem is tudja, hogy merre van. Egy kicsit jobban szét kell hozzá néznie, sőt még a mellette lévő ablakon is ki kell néznie, ahhoz hogy rájöjjön, a Keleti szárny egyik folyosóján van. Nicole sétálgat tovább, azon gondolkozik, hogy mit is kellene írni a dolgozatba, majd úgy dönt, hogy beveszi magát délutánra a könyvtárba és végez a házival, hogy még maradjon egy-két szabad napja a téli szünetből. Mire végre elhatározza, hogy megfordul, és a könyvtár felé veszi az irányt, valami zaj üti meg a fülét. A hangok nem arra vallanak, hogy barátságos beszélgetés folyik. A lány egy kicsit hezitál, hogy elinduljon vagy se, mivel nem akar bajba kerülni. Majd mivel egy részt kíváncsi, más részt pedig végre valami érdekes történik a közelében ezért elindul a hangok irányába. Annak ellenére, hogy a lány nem félős, azért megáll, mielőtt bekanyarodna a másik folyosóra és belehallgat még egyszer a „beszélgetésbe”.
~ Avada…~
Hallja az egyik hangot Nicole. Ekkor akaratlanul is a zsebébe csúsztatja a lány a kezét, ahol a pálcája van és erősen megmarkolja. *Ez csak egy Mardekáros lehet.*-gondolja, mivel más varázsló ezt az átkot nem használja.
~ Nem vagy te olyan bátor, igaz?~
Ezt már egy másik hang mondja, nyílván az akit meg akartak átkozni.
A hallottak alapján a lány úgy dönt, hogy valamit tennie kell. Először is a falhoz simulva kiles a folyosón, hogy kik vannak ott. Jól gondolta. Három Mardekárost lát és egy Hollóhátas fiút. Az utóbbi fiút úgy emlékszik, hogy látta már és még a nevét is mondták, de most hirtelen nem jut eszébe. A háromból kettő lefogja a Hollóhátast, majd a harmadik elkezdi verni. Hogy kik lehetnek a zöld taláros fiúk azt nem tudja a lány, de valószínűleg a Hollóhátnál lehetnek elszállásolva, ha itt vannak.
Nikit, mikor kilép a folyosó végén a fal takarásából egyik a Mardekáros se veszi észre, annyira el vannak foglalva a negyedik fiú verésével.
Egy fél percig csak nézi őket, mert még nem tudja, hogy mit is tegyen, majd mikor a Hollóhátas szinte eszméletlenül esik össze, akkor:
- Capitulatus! – kiáltja a lány, mert jobb nem jut eszébe. A pálcák, így Niki kezébe kerültek és nem tudják bántani őt, legalábbis varázslat segítségével.
Ezen a Mardekárosok annyira meglepődnek, hogy elengedik a Hollóhátas fiút, akinek a neve még mindig nem jut Niki eszébe.
Mivel, hogy nincsenek pálcáik, így meg van rá a lehetőség, hogy kézzel támadnak neki a lánynak, de ha egy kis eszük is van, ezt gyorsan elfelejtik. Nicole ugyanis elég sok mindent tud, csak ezt elég kevés embernek mondta el. Nem véletlenül jár mugliismeretre.
Végül a Mardekárosok még is úgy döntenek, hogy ha már nincs pálcájuk, akkor van két kezük és majd azt használják. Így Niki is kap egy-két pofont, de ezeket nem felejti el viszonozni.
Aztán nem tudni, hogy minek a hatására, de a zöld talárosok meggondolják magukat és odébb állnak.
Nicole először is végig néz magán. A pofonok hatására felrepedt egy kicsit a szája, a ruhája is úgy áll, mintha csak kikapta volna a szekrényből és magára hajigálta volna. A blúza a nadrágján kívül lóg, kilóg a pulóvere alól. A haja is eléggé zilált, de ezt szerencsére nem látja.
Miután végzett a saját állapotának a felmérésével, a Hollóhátas fiúhoz fordul, hogy megnézze, hogy van.

Davis Perry

Szombat délután volt. Nicole megbeszélte pár barátnőjével, hogy találkoznak és megisznak egy teát meg pletyiznek egyet. Egy London belvárosában lévő kocsmát szemelték ki a találkozásra, pontosabban a Foltozott Üstöt.
A lány nem szeretett elkésni, ezért korábban indult el egy kicsit, így jó 20 perccel hamarabb ért oda. Út közben nézelődött. Érdekesnek találta a mászkáló embereket. Néhány hónappal ezelőtt még mindenki papucsba meg rövidnadrágba járkált az utcán, most meg nagykabátba, teljesen beöltözve. Nicolenak nem a tél volt a kedvenc évszaka, jobban szerette inkább a tavaszt, amikor már sütött a nap. Olyankor fel tudott egy töltődni egy kicsit. Nézelődés közben azon gondolkozott, hogy már csak néhány nap van hátra téli szünetből. Már megint milyen gyorsan eltelt. Bezzeg a suli nem szokott ilyen gyorsan véget érni. Ám az jó, hogy vége lesz a szünetnek, mert mehet vissza a Roxfortba, de a tanulás egyáltalán nem hiányzik most a lánynak. Nicole nagyon szeretett a Roxfortba lenni. A kedvenc elfoglaltsága az éjszakai folyosói mászkálások voltak Amyvel. De ezek az idei évben kimaradtak az életéből. Egy részt a szigorú iskolai szabályok miatt, másrészt meg Amy bújkált valahol az országban. Nicolenak eléggé hiányzott unokatesója, mivel ő volt az egyik legjobb barátnője, akivel mindent megbeszélhetett. Az is nagyon zavarta a lányt, hogy még ő se tudta, hogy hol van Amy.
Nicole közben oda ért a kávézóhoz. Hiába nézelődött és sétált lassan, még így is jóval korábban érkezett. Egyik barátnője sem volt még ott. Amikor körül nézett észre vette, hogy az egyik évfolyamtársa is a kávézóban üldögél. Habár a srác Mardekáros volt, Nicole még is úgy döntött, hogy oda megy hozzá. Legalább a barátnői érkezéséig nem fog unatkozni.
- Szia! – köszön Nicole mosolyogva.- Ide ülhetek?
Ha Davis igent mond, akkor leül az asztalhoz és rendel egy teát.
A lány megpróbál beszélgetést kezdeményezni, hogy azért ne üljenek ott teljesen csöndben egymás mellett.
- Hogy hogy itt ülsz egyedül ilyenkor?

 Alapok

jelszó || "Ha az igazságra vagy kíváncsi, lapozz bele a Hírverőbe!"
teljes név || Nicole Joy
becenév || Niki
nem || nő
születési hely, idő || London 1980.05.24.
kor || 17
vér || arany
iskola || Roxfort
évfolyam || 6.

        A múlt

1980. május 24-én, a Szent Mungoban születtem meg. Nem sokkal ezután édesanyám – Rebecca Shelton - a Reggeli Prófétánál lett újságíró és azóta is ott dolgozik. Scott Joy, az édesapám a Hop-hálózat felügyeleténél dolgozik. Bár aranyvérű vagyok, nem kedvelem ezt a kifejezést, mert sokan ezzel „felsőbbrendűbbnek” tartják magukat másoknál. Londonnak azon a részén élünk a szüleimmel és öcsémmel, ahol sok boszorkány- és varázslócsalád lakik. Öcsém, Jay tíz éves, jövőre lesz elsős a Roxfortban – már nagyon várja.
Szüleim elég jól keresnek, de nem tartozunk a „felső tízezerbe”.
Gyermekkoromban nem történt semmilyen fontosabb esemény, mondhatni: átlagos volt. Leszámítva azt, hogy kezdettől fogva tudtam, boszorkány vagyok, már elég korán mutattam mágikus képességeket. Három éves korom körül elkezdtem lebegtetni a tárgyakat, vagy forgatni, anélkül, hogy hozzájuk értem volna. Ezzel a mai napig is meg tudom nevettetni anyát. Nem is volt különösen meglepő, amikor megkaptam a Roxfortból a levelet, hogy felvettek, én mégis nagyon örültem neki.
A varázsló-társadalmat már korábbról ismertem, hiszen rendszeresen vendégeskedtek házunkban a szüleim barátai. Sokszor jártam az Abszol úton elsős korom előtt is. Amikor anya pennát és pergament vett általában magával vitt engem.
Először egy kissé félve léptem át a kastély kapuját. Nem tudtam, milyen próbatétel vár rám, hogy dől el, melyik házba kerülök. Később azonban egészen könnyen vettem az akadályokat. A vizsgák miatt sem izgultam szinte soha, pedig nem tartozom az „éltanulók” közé. Gyakran meg szoktam szegni a szabályokat, főként az éjszakai folyosói sétákat tiltót. Kedvenc elfoglaltságom iskolaidőben a kviddics, a beszélgetés és a roxmortsi kirándulások. A suliban és azon kívül is rengeteg barátom van. Ami a kviddicset illeti: csak hobbi szinten játszottam eddig, a szüleimtől kapott Ezüst Nyíl seprűvel. Elég ügyes vagyok hajtóként.
Az iskolában és szabadidőmben gyakran lógok együtt unokatesómmal, Amyvel. Rengetegszer szokott együtt nyaralni a két család.
Ezen kívül szabadidőmben szeretek még táncolni is, de ezt szinte senki se tudja a családban.
Az elmúlt évet Roxfortban töltöttem tanulással. Voldemort visszatérte az én családomra is, úgy mint a többi varázslócsaládra hatással van, egy részt anyukámra, akinek több cikket kell írnia és szavait nagyon meg kell válogatnia a rokonság védelme érdekében. Más részt édesapámra is, mivel ő a Mágiaügyi minisztériumban dolgozik.
Ha befejeztem a Roxfortot, szeretnék tovább tanulni a Griffendél Godrik Akadémia mugli tanulmányok szakán.

        Jellem

Gyakran mosolygok, könnyen barátkozok, szeretem a kihívásokat. Nem vagyok túl beszédes, mégis nyílt természetem van. Bárkinek szívesen segítek, de nem bírom, ha ezért valaki kihasznál. A barátaimért mindig ki szoktam állni. Természetemnél fogva őszinte vagyok, és nem szeretem a hazug embereket.


        Apróságok

mindig || kviddics, roxfort, olvasni, csokit enni, repülni(bármivel)
soha || a hazug, képmutató emberek; halálfalók; a nagyi; a lusták; pókok
dementorok || A szokásos rossz, hideg hatással vannak rá a dementorok. Semmi szépre nem tud olyankor gondolni. Úgy érzi, hogy soha többé nem lesz jó kedve.
mumus || Ha a lány közelébe mumus kerül, akkor egy nagy pókká változik. Azért éppen pókká, mert halálosan irtózik tőlük Nicole.
Edevis tükre || Edevis tükrében egy tánciskola termét látja Nicole, ahol a többi emberrel együtt ő is táncol. Azért éppen tánciskolát lát, mert nagyon szeret táncolni.
százfűlé-főzet || sötétzöld színű, az íze pedig a szappanéhoz hasonló
titkok || imád éjszaka a folyosókon kóborolni; egyik nagybátyja halálfaló, imád táncolni
rossz szokás || 1. ha valamin nagyon goldolkozik, akkor a haját piszkálja
2. szereti, ha maga körül rend van


        A család

apa || Scott Joy; 40; aranyvérű
anya || Rebecca Shelton; 38; aranyvérű
testvérek || Jay Joy; 10
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy gyönyörű hóbagoly, Hópihe.

Családtörténet ||

Nicole édesanyja és édesapja is aranyvérű családból származik. Anyai ágon viszonylag jó a kapcsolat, kivéve a nagybácsival, mert ő halálfaló. Apai ágon is jó a kapcsolat, rendszeresen összejár a két család. Amyvel sokat szoktak együtt lógni.
A testvéremmel Jay-el jó testvéri viszonyba vagyunk.
Sarah nagyit (ő Rebecca anyja) nem szereti Nicole, sőt ha lehet nagy ívben el is kerüli. Ennek az az oka, hogy a nagyinak egy részt nem lehet semmit se elmondani, mert rögtön elpletykálja. Más részt pedig, már nem egyszer hazugságon kapta a nagymamát. Már pedig azt mindenki tudja, hogy Niki utálja, ha valaki hazudik.
Jelenleg mivel Voldemort visszatért, Rebecca-nak sokkal jobban oda kell figyelnie, hogy mit ír le a Reggeli Prófétában. Nicole apjának, Scottnak sincs könnyű dolga, hiszen a Mágiaügyi Minisztérium a halálfalók irányítása alatt van. Ezek miatt nagy a feszültség és az aggodalom a családban, de Rebecca és Scott igyekeznek, hogy a gyerekeknek mindebből minél kevesebb tűnjön fel.
 


        Külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 55 kg
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || arany nyakláncot hord, szív alakú medállal
kinézet || Kakaóbarna szemű, világosbarna hajú, magas, vékony alkatú lány. Kedvenc viselete a famer és hozzá póló vagy blúz. Hogy ezekhez milyen cipőt vesz fel az attól függ, hogy milyen kedve van, de általában valamilyen sportcipőt használ.
egészségi állapot || egészséges


        A tudás

varázslói ismeretek || Hatodik éve járok a roxfortba. Kedvenc tantárgyam az átváltozástant. Elég jó vagyok belőle. Szeretem még a mugliismeretet is, mert egy érdekes világot mutat meg a varázsló társadalomnak. Ezt vettem fel egyik választható tantárgynak is, mivel a Griffendél Godrik Akadémia, mugli tanulmányok szakán szeretném tanulmányaimat folytatni. A bájitaltant és a jóslástant kevésbé szeretem.
felvett tantárgyak || repüléstan és mugliismeret.
mugli képzettségek || tud zongorázni. Habár csak pár dalt tud eljátszani rajta.
pálca típusa || 4 hüvelykes kőris pálca, sárkányszívizomhúr maggal
különlegesség ||


        Szerepjáték-példa

Vasárnap volt. Egész hétvégén esett az eső, így a három gyerek eléggé unta magát. Amy épp Nikiéknél vendégeskedett, szülei külföldön voltak. Ő már megkapta a roxfortos levelet, ezért Niki egy kissé irigyen nézett rá.
A barna hajú kislány épp egy poharat lebegtetett öccse és unokatestvére szórakoztatására. Mindhárman vihogva nézték a pohár „táncoltatását”, keresztülvonulását a szobán.
Egyszerre megzörrent az ablak. A gyerekek arra kapták a fejüket, és egy macskabaglyot pillantottak meg. Niki arcán boldog vigyor jelent meg. A pohárral nem is törődött, hagyta leesni, de az üveg szerencsére nem tört össze a vastag szőnyegen. A kislány az ablakhoz rohant, feltépte, azután kapkodva próbálta leoldani a madár lábáról a levelet, melyen a Nicole Joy név állt: az ő neve! Mikor sikerült, a pohár felett átszökkenve, sugárzó mosollyal, kiabálva száguldott lefelé a lépcsőn, menet közben nyitva ki a levelet.
 - Anya, apa, felvettek! Halljátok, felvettek! Ősszel mehetek a Roxfortba! FELVETTEK!
Szülei is úsztak a boldogságban, magukhoz ölelték lányukat.
Jay értetlenül nézte nővérét a lépcső tetejéről, Amy viszont mosolygott. Együtt mehetnek a Roxfortba!

Nyár van, Niki már eltöltötte első tanévet a Roxfortban. A szünetekben sem ment haza, annyira tetszett neki az iskola. Nem a tanulás miatt, hanem mert rengeteg tehetséges, varázsolni képes gyerekkel találkozott, itt nem kellett titokban tartania mágikus képességeit, szemben a mugli Londonnal. Egészen élvezte első tanévét az iskolában.
Most viszont kezd hiányozni a családja. Izgatottan száll fel a vonatra. Még csak egyszer utazott vele, nem szokta meg. A Roxfort Expressz sokkal tisztább, mint az átlagos vonatok, és ezen csak diákok utaznak. Barátnőivel cseverészik, mikor megérkezik a büfés boszorkány. Vásárol néhány finomságot, majd falatozni kezdenek a lányokkal. Mikor a csokibékák kerülnek sorra, élénk cserélgetés veszi kezdetét.
 - Dumbledore…- motyogja egy fekete hajú kislány. – Dumbledore kell valakinek? Nekem már megvan.
 - Agrippáért ideadod? – kérdezi egy hihetetlenül vékony lány.
 - Ki kéri Merlint?
 - És Gwenog Jonest?
 - Bowman Wright van valakinél?
A békák fogytával Niki megszólal:
 - Nemsoká’ megérkezünk.
A lányok elhúzzák a fülke ajtaján a függönyt, és nagy zajjal látnak neki az átöltözésnek. Különféle holmik potyognak a csomagtartókra felzsúfolt, most nyitogatott ládákból. Mindenki igyekszik összegyűjteni a saját dolgait, pennák, kristály- és üvegfiolák, tintásüvegek gurulásznak a fülke padlóján.
Azonban mire a vonat fékez, minden utazóláda zárva van, a lányok farmerban és pulóverben nyüzsögnek az ajtó előtt, Nikivel az élen. Amint megáll a szerelvény, a diákok izgatottan indulnak el. Nicole sietve lépked az átjáró felé. Végre sorra kerül, és a portás átengedi a mugli világba. Könnyedén lép át a falon, majd csillogó szemmel, ládáját maga után vonszolva szüleihez rohan. Miután beülnek a család tágító bűbájjal kezelt autójába, Niki hosszadalmas beszámolóba kezd a tanévről.

 - Hé, Niki! – szól utánam egy nyakigláb kamasz, Ted.
 - Ha a mágiatörténet leckémet akarod másolni, akkor ne reménykedj, nem adom oda – mérges vagyok rá.
Már negyedikbe járunk, de Ted még mindig nem képes önállóan megírni ebből a tantárgyból a leckét. Jövőre RBF, hogy fogja letenni a vizsgákat?!
 - Nem ezt akartam. Csak egy pennát szerettem volna kérni – feleli a srác. – Az enyémet most robbantotta fel Mike. A következő roxmortsi hétvégén vennék neked egy másikat.
Egy szó nélkül a tegnap kapott pennaköteg felé mutatok, hogy válasszon magának nyugodtan. Végül mégis válaszolok, mielőtt megköszönné.
 - Ne vegyél másikat, látod, így is mennyi van. Ez kitart legalább egy évig.
 - Azért a mágiatörténetet is ideadod? – már-már könyörgő a hangja.
Megszánom, eszembe se jut, hogy két perce még a fejét akartam leharapni ezért a kéréséért. A négy év alatt legalább századjára kéri el a leckémet, kereshetne már mást is, akiről másolhat.
 - Vigyed… - felelem, felé nyújtva a dolgozatot. – Tényleg felrobbant a pennád?
Ekkor betámolyog Mike Canahan, arca csupa korom, a talárja több helyen el van szakadva, kezében fél marék hamu, és egy darab papír. Zavartan kér elnézést Tedtől.
 - Bocs Ted, csak segíteni akartam – dünnyögi.
 - Nincs gáz, Niki még utoljára ideadta a sajátját, hogy lemásolhassam.
Nocsak, Ted egyedül kezdte el a dolgozatát? Á, a fiú a lustaságáról híres a suliban, nem a házi feladat írásáról. Egy bolondos ötlet bontakozik ki a fejemben: Ted rábeszélte Mike-ot, hogy robbantsák fel a pennáját, így mindketten megírhatják a leckét, anélkül, hogy tanulniuk kéne. És csupán eljátszották az egész jelenetet.
Ezentúl nem kapja meg egyikük sem a házi feladatomat!

 - Niki, indulni kéne! – kiáltja a lány anyja.
 - Jól van na, mindjárt kész vagyok! – hangzik a méltatlankodó válasz.
Niki negyedikes lesz a Roxfortban. Anyja már öt perce sürgeti, hogy induljanak az állomásra, különben lekésik a vonatot, de Nicole egyre halogatja az indulást. A szobájában állva tűnődik, mindent elpakolt-e.
Áh, mindegy. Ha valami itthon marad, úgyis utánam küldik az első bagollyal.
Belenéz a tükörbe, igazít a haján, és elindul lefelé a lépcsőn. Ugyanazon, amelyen négy éve, az első roxfortos levelével a kezében végigrohant.
 - Már itt is vagyok. – mondja.
 - Éppen ideje! – zsémbel édesanyja.
Édesapja egy gondtalan mosollyal nyugtázza megjelenését. Néhány perc alatt eljut a vasútállomásig az autóval. Szülei bátorító arckifejezéssel néznek rá, ugyanúgy, mint amikor megkapta seprűjét, egy Ezüst Nyilat és először ült fel rá. Pedig már régen nem szorul bátorításra. A vonatot már megszokta, az iskolában rutinos éjszakai sétáló, és a repüléstől sem fél.
Ősei mellett átsétál a falon, mely a varázsvilágot választja el a muglik világától. A Roxfort Expresszen már várja néhány barátnője, vidáman integetnek egymásnak.
Niki elköszön anyjától, apjától, végighallgatja a kötelező utasításokat („Moss fogat!”, „Ne felejts el írni!”, stb.). Végül az évfolyamtársai felé indul. A vonat ablakából még integet, de a kanyar után már nem látják a peront, így a lányok leülnek kitárgyalni a nyár eseményeit.
A vonat lassan halad az ismerős tájon, de nem annyira, mint amilyennek először tűnt. A büfés boszorkány dél körül sétál végig a szerelvényen, és a négy kamaszlány vásárol, majd a csokibékás kártyákat cserélgetik, Bogoly Berti féle mindenízű drazsét majszolnak, beszélgetnek. Már elég idősnek vélik magukat, így a fiúkról is cseverésznek.
Már sötétedik, mikor fékezni kezd a vonat. A lányok gyorsan felöltik talárjaikat, magukhoz ölelik állataik ketreceit, és leszállnak. Beülnek az egyik ló nélküli kocsiba, majd tovább diskurálnak az iskoláig. A nagyterembe mennek, Niki leül a háza asztalához, és tovább társalog barátnőivel, míg Dumbledore fel nem áll.
 - Ezennel az 1994-’95-ös tanévet megnyitom…

Egy szellős nyári délután volt. Ebéd után Nicole pihent egy keveset, majd 3 óra felé elindult. Előtte azonban ki kellett találnia, hogy mit vegyen fel, amiben nem fog megsülni. Végül egy rövidnadrág és egy pántos felső mellett döntött. Miután felöltözött elindult a találkozóra. Anyja marasztalni akarta még egy kicsit, mondván úgy is csak 1 óra múlva találkoznak majd Kate-el, ráér még elnidulni. Nicole azonban nem akart maradni. Rajta kívül senki se tudta, hogy miért is akar olyan korán elmenni otthonról.
Kate-el ugyan a szökőkúthoz beszélték meg a találkozót, Niki mégis a másik irányba indult, ugyanis arra volt az a suli, ahol táncot tanítottak. Nicolnak ugyanis mindig az volt az álma, hogy egyszer majd ő is ott táncolhat a többiekkel. Nagyon tetszett neki az, ahogyan mozogtak azok az emberek, a ruhákról nem is beszélve. Ugyanis a társastáncért volt oda nagyon. Emiatt indult a lány az ellenkező irányba.
Séta közben nem találkozott túl sok emberrel. A nagy hőség miatt még senkinek se jutott eszébe, hogy kijöjjön a hűvös szobából. Nicole élvezte a napsütést, nézegette az útjába eső kirakatokat. Szinte nem is vette észre, hogy már az iskolánál van.
Bent a nagy meleg ellenére megint táncoltak. A tanár diktálta az ütemet, a párok pedig körbe-körbe forgolódtak. Közben kellemes zene szólt. Néhány percig nézte ahogy táncolnak, majd az órájára pillantott és meglepődött, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. Rá kellett jönnie, hogy szinte lehetetlen, hogy 4 órára a szökőkúthoz érjen, ezért egy rövidebb utat választott. Nem a házuk felé indult, hanem bevette magát a kis utcákba és sietett, hogy ne nagyon késsen el. Kate-el ugyanis már több, mint 2 hete nem találkoztak, mert barátnője nyaralni volt. Nicole remélte, hogy jól telt a nyaralása és kíváncsi volt, hogy mit csináltak, merre jártak.
Mikor befordult a szökőkúthoz vezető utcába, már látta, hogy Kate ott várja, integetett is a lánynak, de az nem vette észre. Valószínűleg a másik utcát figyelte, mert onnan szokott menni általában.
Mikor Nicole oda ért egy kicsit meg is ijesztette.
- Szia! - üdvözölte rég nem látott barátnőjét

        Egyéb

avialany|| Julia Stiles

Az első roxfortos tanév előtt évet vesztettem (bárányhimlő miatt), Amy lefertőzött

A buli előtt

Elérkezett a várva várt buli napja. Nicole-t kb. 1 héttel ezelőtt hívta meg Chris. Ezt a lány szívesen el is fogadta, hiszen a tanulás mellett mostanában nem sok mit csinált. Szóval örült ennek a meghívásnak.
Délelőtt órákon volt, majd ebéd meg egy kis tanulás után elkezdett készülődni. Letusolt, aztán a szobájában megcsinálta a haját. Na ez eltartott egy jó fél óráig, óráig. Hát igen? a lányok már csak ilyenek. Kiválasztotta a ruhát, amiben a bulira akart menni. Hát ez egy újabb fél órát vett igénybe. Végül egy piros felsőt, egy farmerszoknyát választott. Biztos, ami biztos keresett még egy kötött kardigánt is, nehogy fázzon.
Mire felöltözött eltelt a délután, besötétedett. Nicole ránézett az órájára és nem akarta elhinni, hogy 10 perc múlva 9 óra lesz. ?Na tessék, már megint el fogok késni.- gondolta félhangosan. Aztán gyorsan körül nézett, közbe pedig remélte, hogy senki sincs a szobában. Szerencséjére nem volt senki, így nem égett le senki előtt, azzal, hogy néha hangosan gondolkozik. Ezt unokatesóján és szülein kívül senki sem tudta.
Miután ezt végiggondolta, felvette kardigánját és elindult a bulira. A sötét folyosókat róva jó volt arra gondolni, hogy most annak ellenére, hogy este van, nem tilosban jár.

A bulin

Végre oda ért a lim-lomos helyre, ahol a bulit tartották.
Benyitott és látta, hogy azért annyira nem késett el. Még nem voltak túl sokan.
- Sziasztok! ? köszönt és tekintetével Christ kereste.
Maga a szoba nem volt túl nagy, de egy bulihoz ez is pont elég volt. A szobába voltak sütemények és volt a tánchoz is egy kisebb hely kialakítva. ?Hmmm? jól meg lett csinálva.- gondolta magába a lány.
Közben sikerült megtalálnia Christiant. Intett neki és elindult felé. Félúton találkoztak.
- Szia! Köszönöm mégegyszer a meghívást. Tök jól berendeztétek a szobát. ? dicsérte meg a lány, egy mosollyal az arcán.
Aztán jobban körülnézett, hogy kik vannak a teremben és megállapította, hogy csak Zoeyt, Olivert és Kevint ismeri Chrisen kívül. ?Nem baj, majd megismeri a többieket is.- gondolta.
Aztán mivel elég meleg volt a teremben levette kardigánját, letette és megpróbált a sráccal beszélgetni. Remélte, hogy most nem lesz olyan szégyenlős, mint néhány napja.
A magnót megpillantva újból elmosolyodott a lány.
- Még egy magnót is sikerült szereznetek? Ki volt, az az ügyes aki megbűvölte?

Nicole sosem értette a szégyenlős pasasokat. Nem értette, hogy mitől félnek, max visszautasítják őket. Na és akkor mi van, olyan sok lány van még a világon. Minden esetre próbált úgy csinálni, mintha észre se venné, hogy Chris zavarban van.
- Köszönöm a meghívást, lenne kedvem.
Miért ne tudná kihámozni, hogy mit akart mondani. Habár Nicole nem nagyon szerette, ha egy fiú ennyire szégyenlős, de nem is akarta megbántani Christiant.
Mikor elvörösödött Nicole majdnem elnevette magát, de aztán még se, mert nem lett volna szép dolog tőle. Inkább csak egy bátorító mosolyt villantott a fiú felé és úgy tett, mintha észre se venné, hogy az arca egy kicsit piros.
Miközben hallgatta, hogy kiket hívtak meg a bulira, kortyolt egyet üdítőjéből. Örült annak, hogy nem kell a folyosón lopakodnia, mert Dumbledore engedélyt adott az esti bulira. -Ilyenre se nagyon volt még példa.- gondolta magába a lány. Ráadásul egész sok mindenkit ismert, azok közül akiket meghívtak. Sőt? még Ricot is bemutatják neki. - Felcsípni? Engem? Ááááááá.- gondolta.
A fiú félmosolya láttán ő is elmosolyodott, majd válaszolt kérdésére.
- Ami bulin én ott voltam, azon ott volt Audrey, Quintin, talán Zoey? húúúha ez jó kérdés. Most hirtelen nem jut eszembe több ember.
Aztán elkezdett gondolkozni a lány - Húúúúú? kik is voltak ott bulin?-. A nagy gondolkozás közben az órájára pillantott, mert az is eszébe jutott, hogy ő neki az ebédszünet után órája van. Ebből adódóan nem cseverészhet túl sokat, pedig szívesen beszélgetett a sráccal.
- Most tényleg nem jut eszembe több név. Már jó régen volt. ? mondta mosolyogva alány.- Ne haragudj, de most mennem kell, mert még lesz egy órám, így ebéd után. Akkor a bulin találkozunk. És mégegyszer köszönöm a meghívást.
Megitta még utolsó korty töklevét, majd elköszönt.
- Szia!
Felkelt az asztaltól, majd elindult a nagyterem ajtaja felé, hogy bemenjen mai utolsó órájára. Habár nem sok kedve volt bájitaltanra menni, de hát muszáj volt.

Vége

- Hát velem még nem próbálkozott.
Nicole közbe látja, hogy a fiú felengedett, ám heves gesztikulációba kezdett. Már éppen arra gondolt, hogy odébb rakja azt a gyümölcsleves poharat, amikor megtörtént a baj. Chris magára borította az egész pohár üdítőt. Aztán teljesen elvörösödött az arca, úgy hogy Nicole nem mert elmosolyodni se nehogy rossz néven vegyék tőle. Inkább csak ott ült. Aztán mikor látta, hogy a fiú elneveti magát, ő is elkezdett nevetni, amit igazság szerint már alig bírt magában tartani. Szeretett volna segíteni is a srácnak, de nem tudott olyan varázsigét, amivel megszáríthatta volna a nadrágját.
Aztán a buliról kezdett el mesélni Chris.
- Köszönöm a meghívást. ? mondta örömmel a lány. ? Az ebédem az meg azért nem lett oda, amiatt nem kell rosszul érezned magad.
Nah, igen. Ott tutira összefut Ricoval.
- Voltam már konyhai bulin és nagyon jól sikerül. A Weasley-fiúk rendezték, ha jól emlékszem. Eredetileg az is ilyen beszélgetősnek indult. De ott már szinte mindenki ismerte egymást. Végül is a végén már kezdett egy kicsit eldurvulni a dolog, mert volt, aki többet ivott a kelleténél, de én pont időbe jöttem el róla. Úgy hogy összességébe nagyon jól sikerült.- mesélte Nicole. - Biztos vagyok benne, hogy ez is nagyon jól fog sikerülni. ? fűzte hozzá.
Aztán eszébe jutott, hogy még nem kérdezte meg, hogy kik jönnek, meg hogy mikor kezdődik.
- Jut eszembe, mikor kezdődik a buli? És kiket hívtatok meg?

~Chris~

~Egy kicsit megkésve. Bocsánat a késésért *bocsánatkérő arc*~

Csak most fedezte fel Nicole, hogy mennyi fülbevaló van Chris fülébe. ?Mennyi fülbevaló. Nekem nincs ennyi összesen.? - gondolta magába a lány.
- Rico-t ismerem, habár inkább csak látásból, még nem beszéltem vele.
?Rico? hát persze, szinte minden ötöd éves lány róla beszél a klubhelységbe.?
- A kis baleset, igen. Hát végül is csak az evőeszközeim voltak azok, amik annyira csörömpöltek. ?aztán gyorsan témát váltott, mert már nem haragudott Chrisre.- A számmisztikám kiváló lett. Mondjuk tanultam is rá.
Nicole nem tudta mire vélni, hogy a srác rá se néz, hanem a fülébe lévő fülbevalókat babrálja. Minden esetre kíváncsi lett volna, hogy mi járhat a fejébe, mert elég érdekes fejet vágott. Arról nem is beszélve, hogy még csak haragosan se nézett rá, amiből azt gondolhatta volna, hogy haragszik rá. ?Na mindegy.? ? gondolta Nicole.
Mivel a körtelevét megitta, ezért éppen tölteni akart magának, de éppen a srác is ezt tette. Miután töltött magának, megkérdezte Nicole-t is.
Közben a lánynak eszébe jutott, hogy hallott valami buli féleségről fél füllel. Gondolta felhozza témának, hogy ne csak kukán üljenek egymás mellett. Arről nem is beszélve, hát ha fel tudja oldani egy kicsit Christ.
- Tényleg? hallottad, hogy május közepén rendeznek valami bulit a konyhában? Biztos nagyon jó lesz. Jó lenne elmenni, de nem tudom, hogy kinél kellene jelentkezni. Legalábbis a konyhás bulik mindig jók szoktak lenni.
Aztán belekortyolt a töklevébe, amit a srác töltött neki és várta, hogy mit válaszol.

Már nagyon várta az ebédidőt, mert reggel óta nem evett semmit, és kezdett kilyukadni a gyomra az éhségtől. Ezért nagyon örült mikor végre belépett a Nagyterembe. Odament a Griffendél asztala mellé. A diákok szokás szerint ott ültek sorba az asztaloknál, és éppen az ebédjüket fogyasztották.
Nicole éppen le akart ülni, mikor egy Hugrabugros srác nagyot lökött rajta. Ettől majdnem beesett az asztal alá, de szerencséjére még idejébe sikerült megkapaszkodnia az asztal szélébe. A fiú csak annyit kiáltott oda kutyafuttába, hogy "Bocsi, nem direkt volt!".
*Na, hát ezzel nem vagyok kisegítve.* gondolta a lány. *Azért ennyire éhes nem lehet.*
Aztán nem is törődött többet a sráccal, leült a barátnői mellé, akik akkor már nagyban ebédeltek.
Ő is szedett a főtt krumpliból és a sült húsból, majd barátnőivel csevegve megebédelt. A lányoknak hamarabb el kellett menniük, mert hamarabb kezdődött az órájuk, így Nicole egyedül fejezte be az ebédet.
Miután befejezte úgy döntött, hogy megkeresi azt a fiút, aki a jó előbb elgázolta. Úgy gondolta megmondja neki a magáét, hogy milyen tapintatlannak tartja azért, hogy még meg se kérdezte, él-e vagy hal-e miután fellökte, hanem rohant tovább. Még mindig úgy gondolta, hogy senki se lehet ennyire éhes. Amikor sikerült megtalálnia, egy kis gondolkozás után rájött, hogy ez a számmisztika csoporttársa. Aztán leült a Hugrabug asztalához, kezébe vett egy almát és elkezdte enni, éppen meg akart szólalni, amikor a srác is megszólalt.
"- Bocsánat...?" - mondta.
Nicole ezen egy kicsit meglepődött, majd minden haragja elszállt, mikor meglátta, hogy milyen esetlenül viselkedik.
- Nincs baj, habár azért máskor visszafordulhatnál megnézni, hogy nem okoztál-e valami nagy bajt.
Azért még is megmondta a magáét Christiannak, de nem olyan bántó hangnemben, mint ahogy azt előtte kigondolta.
- Amúgy gratulálok a K-hoz, amit számmisztikából kaptál. Biztos nagyon sokat tanultál.
- Jajj... még be se mutatkoztam. Nicole-nak hívnak, a te neved pedig, ha jól tudom Christian.
Ugyan már három éve együtt járnak számmisztikára, de azon kívül, hogy köszöntek egymásnak, még egy szót se váltottak, ezért mutatkozott be Nicole.
Aztán csöndbe maradt és várta, hogy mit is akar mondani vagy, hogy egyáltalán akar-e mondani valamit.

~Mike~

Miután Nicole leült a folyosóra Mike mellé, aztán csak ültek egymás mellett és egy ideig egyikük se szólalt meg. *Ennél rosszabb nem is létezik, mint mikor két ember szótlanul ül egy más mellett.* gondolta a lány.
Aztán a srác csak megszólalt, és végre rá is nézett Nicole-ra. A lány állta Mike tekintetét, nem fordult el, vagy sütötte le a szemét, pedig máskor biztos ezt tette volna.
- Hát… nem sok. Tanulok, meg Amyékkel vagyok. Készülök az RBF vizsgákra. És veled mi újság?
Mike majdnem megcsókolja a lányt, de aztán még se. Nicole meg szokás szerint gyáva hozzá, mert nem igazán tudja, hogy a fiú megbocsátott-e már neki, és nem szeretne olyan csókot kapni, mint legutóbb. Mármint ő adott, de nem kapott.
Utóbbi kérdésére nem kap választ, mert Mike felhozza a múltkori kis veszekedésüket.
Nicole azóta már nagyon sokszor végig gondolta a történteket és valamilyen szinten igazat adott Mike-nak. De, ha meg nem mondd el mindent, akor meg később azért vesztek volna össze. Tulajdonképpen egyik megoldást sem találta jobbnak a másiknál, és úgy gondolta, hogy jobb volt akkor elmondani, mert aztán csak neki lett volna lelkiismeret furdalása, amikor Mike-kal van.
Nicole először nem tudta, hogy mit mondjon. Mert úgy érezte, hogy ő is hibázott, de amikor megfogja a srác a kezét, már tudja, hogy mit fog mondani.
- Már megbocsátottam, és nem hibáztatlak semmiért. Te meg tudsz nekem bocsátani?
Aztán megfogta másik kezével is Mike kezét, és várta a válaszát.
Nagyon reménykedett abba, hogy megbocsát neki a srác, mert nem tudta elképzelni nélküle az életét.

~Mike~

*Még ilyet! Nem érdekli a kviddics meccs. Még egyszer se hallottam ilyet Mike-tól, habár annak az is lehetett az oka, hogy eddig ő volt a csapatkapitány és ő is játszott a csapatban. Ebből adódóan nem engedhette meg magának, hogy ne érdekelje. Na mindegy…*
Aztán megfordult a srác és elindult tovább a folyosón, majd egy lovagi páncélnál leült. Nicole-nak mivel nem volt más dolga, és szeretett volna Mike közelében lenni, ezért elindult utána.
Aztán mikor sikerült utolérnie a srácot csak ott állt előtte. Egy értelmes mondatot nem tudott kinyögni, így inkább csak figyelte Mike-ot hátha kérdez tőle valamit, amire válaszolhat.
Egy ideig csak nézték egymást, aztán Nicole csak megpróbált beszélgetést kezdeményezni. *Lehet, hogy még mindig haragszik rám, és ezért nem áll velem szóba?* Nicole nagyon tart ettől, de arcára most nem ülnek ki érzelmei, sikerül lepleznie.
A témát, ami miatt összekaptak nem akarja felhozni, mert fél attól, hogy megint csak veszekedés lenne a vége, annak pedig semmi értelmét nem látja. *Majd ha Ő akar róla beszélni, akkor felhozza, ha meg nem, akkor nem.*
- Ezek az első éves mardekárosok mindig megszegik a házirendet. Még hogy fogadjon velük az ember. Hallottam nektek e nagyon tetszett. - itt Mike-ra és Oliverre céloz.
*Na ennél értelmesebb is eszembe juthatott volna.* gondolta magába a lány.
- Leülhetek melléd? – kérdezi a lány.
Majd ha Mike nem ellenkezi, akkor leül mellé a folyosóra törökülésbe.
Aztán várja, hogy a srác is megszólaljon. Közben pedig a srácot nézi, főleg annak barna szemeit.

~Mike~

Mike először befordul a folyosóra, majd csak aztán fordul a lány felé. Nicole nem is tudja, hogy miért szaladt igazándiból a fiú után, mert a köszönésen kívül semmi értelmes nem jut éppen az eszébe, csak ott áll Mike-al szembe.
Aztán a fiú tér hamarabb észhez, és előbb arról érdeklődik, hogy mi újság a lánnyal, majd észbe kap, és
~ Miért nem vagy a meccsen?~
Nicole örül, hogy Mike nem küldi el, de nem nagyon tud mit válaszolni a kérdésére.
- Hát… izé… szóval… nem volt kedvem lemenni megnézni. – mondta.
Ez félig-meddig igaz is volt. Tulajdonképpen egyedül szeretett volna lenni, hogy gondolkozhasson, de amikor meglátta Mike-ot, inkább úgy döntött, hogy megpróbál vele beszélni. Most úgy is mindenki a meccset nézi, így a kastélyban nyugodtan tudnak beszélgetni.
A lánynak nem jutott eszébe semmi értelmes kérdés, ezért csak visszakérdezett:
- És Te hogyhogy nem vagy lent a meccsen?
Nicole ezt egy kicsit furcsának találta, hogy a meccs ideje alatt Mike a kastélyban sétál, mert úgy tudta, hogy a kviddics a kedvenc sportága, és egy meccset sem hagyna ki.
Minden esetre örült, hogy összetalálkoztak.

~Mike, Oliver~

Nicole-nak semmi kedve nem volt kimenni a kviddics meccsre. Ennek főleg az volt az oka, hogy teljesen máshol járt az esze. Tulajdonképpen egy valamin, vagyis inkább egy valakin.
Mike-al azóta nem beszéltek, hogy abba a terembe egy kicsit összekaptak. Nicole azóta mindig reménykedett, hogy valahol összetalálkozik a fiúval, természetesen teljesen véletlenül, és tudnak néhány nyugodt szót váltani, de ez eddig valahogy nem jött össze. Nagyon hiányzik neki Mike, de még csak levelet írni sem mer neki, mert fél a visszautasítástól.

Most éppen a folyosókon sétál, amikor beszélgetésfoszlányokra lesz figyelmes. Az egyik hangot rögtön felismeri, de a másikat csak sejti, hogy kié lehet. A második hang nem is érdekli annyira, csak az, hogy Mike hangját hallja.
A lány, amikor felnézett hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, azt meg főképp nem ,hogy hogy került oda. Majd egy kis szétnézés után rájött, hogy az északi szárny folyosóján van.
A szívverése kétszeresére fokozódott, és nem tudta, hogy mit tegyen. Nem sokkal később néhány első éves mardekáros tűnt fel, akik éppen fogadásokat kötöttek. Nicole-nak ez egy kicsit furcsa volt, de nem törődött velük.

Aztán úgy döntött, hogy megpróbál Mike-al beszélni, ha fene fenét eszik, akkor is. Összeszedte minden bátorságát, és elindult a hangok irányába.
Amikor befordult a folyosón, akkor látta, hogy a Mike már elindult a másik irányba és éppen készül bekanyarodni a folyosón. Így hát elkezdett szaladni, hogy utolérhesse a fiút.
- Szia! – köszönt oda Olivernek, miközben szaladt.
Már majdnem elérte Mike a következő kanyart, amikor Nicole utolérte.
- Szia, Mike! – köszönt neki a lány, és remélte, hogy nem fogja elhajtani a fiú.
Abba már nem is mert reménykedni, hogy már nem haragszik rá a srác. Egyenlőre annyival is beérné, hogy néhány nyugodt szót váltsanak.

~Mike ~

*Óh, féltékeny. Hogy meg ne sajnáljam.* - gondolja magába gúnyos hangsúllyal. Aztán csak kavarognak benne a gondolatok, és a düh.* Már majdnem egy éve nem jelentkezett. Még egy árva levelet sem küldött, hogy tudassa, hogy él. Csak egy bő hónapja ismeri Quintint, és nem is akart tőle semmit. Akkor mi a jó fenére féltékeny? Arra vár, hogy fogadalmat tegyek neki, hogy soha senki mást nem fogok szeretni?*

- Tudod az azért nagyon rosszul esett, hogy még csak egy levelet se tudtál küldeni, hogy élsz vagy halsz... Igazán nem lett volna nehéz egy papírra ráfirkantani… És még én vagyok a hibás.- fakad ki a lány - Ha féltékeny vagy megnyugodhatsz nem történt köztünk még egy baráti puszi sem Quintinnel.
Ekkor egy kicsit abbahagyja a beszédet, de csak annyi időre, hogy levegőt vegyen, és már folytatja is. Mikenak még csak annyi időt sem ad, hogy esetleg válaszoljon.
- De tudod Te semmit nem meséltél a Durmstrangról, meg az ottani életedről. Ennyi erővel lehetett addig egy másik barátnőd. Tudod nem csak Te lehetsz féltékeny. Én is lehetek, és különben is… Ha már itt tartunk. A bálon nem éreztem magam valami jól. De mivel Te nem voltál ott, ezért táncoltam Quintinnel, nélküled ugyanis nehéz lenne veled táncolni… de szólj ha rosszul gondolom. Vagy ez is az én hibám lenne? Jah, apropó, ha azért vagy féltékeny, mert megtanítottam táncolni, akkor elárulom, hogy azért tettem, mert nem volt kedvem egész este egy asztalnál ülni, és bájcsevegni vele. De ha nem engem hívott volna el arra a bálra, hanem valamelyik másik lányt, de éppen valamiért nekem panaszolta volna el, hogy nem tud táncolni, akkor is segítettem volna neki. Csupán baráti szívességből, hangsúlyozom, baráti szívességből, és nem másért. Úgy hogy semmi okod féltékenynek lenni, vagy ilyesmi. És még had mondjak valamit, Quintinnek megmondtam, hogy nem akarok tőle semmit, csak szeretném, ha barátok lennénk, semmi több.  De ha nekem nem hiszed el, akkor kérdezd meg őt.
Mire befejezi a mondatot már áll. Miközben ezt felfedezi, vesz egy nagy levegőt és folytatja:
- Magyarán mondva nincs miért féltékenynek lenned. De persze minden az én hibám. Hogy is gondolhatnám, hogy Te valamiben is hibás vagy. Szerettelek addig, amíg nem voltál itt velem, és nem tudtam, hogy mi van veled, és most is szeretlek. - ezt nem ezért mondja, mert megszeretné meghatni Mikeot. Neeeeem. Esze ágában sincs ilyesmi. De jobbnak találta, ha kiadja most minden dühét, mert így talán egy kicsit könnyebb lesz feldolgoznia. Legalábbis most így gondolja. Ami azt illeti, nem válogatta meg szavait. Minden, ami eszébe jutott Mike fejéhez vágta. Ha jobban visszagondol lehet, hogy most nagyon megsértette Mikeot, és az is lehet már nem lesz nála soha több esélye, de majd valahogy túléli, vagy nem.
Egy újabb levegővétel, majd folytatja:
- De majd ha rendeződtek körülötted a dolgok, akkor… - a mondatot elharapja, és csak áll szemben azzal a fiúval, akit szeretett, szeret, és talán mindörökké szeretni fog.
Aztán nem mond semmi mást csak áll, és várja, hogy mit válaszol Mike.

~Mike ~

A lány nem töri szabaduláson a fejét. Miért is tenné ezt, amikor végre Mike-kal lehet. És valóban az érzései nem változtak az elmúlt év alatt a fiú iránt. Aztán viszonozza a csókot.
*Meséljek? Hát… akkor lehet, hogy holnap reggelig vagy még tovább itt fogunk ülni. Nem mintha baj lenne*
- Nos… rengeteg minden történt. A csapatkapitány valóban Abbey lett. Ezt jól tudod. Aztán volt egy meccs a Hollóhát és a Griffendél között, amelyet a Griffendél nyert 210-20-ra.

-A jegyeim elég jók, kivétel a bájitaltant. Az valamiért nem megy olyan jól, mint a többi.
Itt egy kis szünetet tart, és azon gondolkozik, hogy elmondja-e neki Quintint. Végül úgy dönt, hogy nagyjából elmeséli a történteket, mert ha nem mondja el, akkor máshonnan fogja megtudni, és az csak rontana a helyzeten. Egy szóval jobban jár, ha ő maga meséli el neki a történteket, akkor nem gondolhatja úgy Mike, hogy titkolózni akar előtte.
- Az egyik este nem bírtam aludni és Amyvel kijöttem csavarogni a kastélyba. A leányzó útközben valahol elment mellőlem. Én még beszéltem neki, és egyszer azt vettem észre, hogy senki se válaszol. Mikor hátrafordultam megnézni, hogy miért nem kapok választ a kérdésemre, láttam, hogy Amy nincs mellettem. Így elindultam vissza a klubhelységhez. Mikor oda értem egy alakot pillantottam meg. Aztán kiderült, hogy griffendéles, Quintinnek hívják, és hogy most jött vissza a kastélyba. Először egy kicsit gyanakodtam, de aztán végül is beengedtem a klubhelységbe. Az éjszaka nagy részét átbeszélgettük. Tudod jó volt olyan valakivel beszélgetni, aki meghallgatta a bajaimat, és nem kezdett el rögtön tanácsokat osztogatni. Egyszerűen csak meghallgatott, és ennyi.

- Később meghívott az Ostara bálra, amit a tavasz köszöntésére rendeztek, és lehívott az egyik roxmortsi hétvégére, de nem történt semmi. Csak sétáltunk az utcákon illetve megmutatott egy tisztást, a falutól nem messze lévő hegyek egyikében. Ennyi volt. Mint már mondtam a bálra is ő kísért el. Elég jól táncolt, de nem úgy, mint te a karácsonyi bálon. A táncolásra is nekem kellett megtanítanom, mert nem tudott. A roxmortsi kirándulás óta nem nagyon beszéltem még vele. Lehet, hogy haragszik rám, mert nem hagytam magam megcsókolni, de egyszerűen nem esett volna jól.

- A többit már tudod. Visszajöttél az iskolába, találkoztunk, és most itt vagyunk.

Most őszintén bevallott mindent Quintinnel kapcsolatban, és remélte, hogy Mike nem fogja otthagyni. Azt valószínűleg nem élné túl.
Ha marad továbbra is, és megengedi, akkor a lány ad neki egy csókot.